Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-24 / 55. szám, péntek

a ma hetvenötödik élet/\ évét betöltő Konsztan' 1 tyin A. Fegylnt, M, Gorkij legtehetségesebb tanítványának tartották. S hogy mégis hosszú éveken át a háttérbe szorult, azt annak a számlájára kell írnunk, hogy a Szerapton testvéreknek ez a nagyműveltségű és kultúrált elbeszélője az ellentmondásos és önmagukkal vívódó, „alakuló" hősök mtntázója volt abban az időben, amikor az íróktól és a művészektől egyöntetűen viselkedő, példamutató hősöket követeltek. Ezt a nagy szovjet írót érthetőmódon az értelmiség és forradalom viszonya nyugtalanította, Izgatta. Már az 1910-ben megjelent könyvében az „Első örömökben ls feltűnik" ez a probléma, Igaz akkor még Pasztuhov az író és a színész Cvetuhin, jóllehet már érezni lehetett a forradalom előtti alsó áramlatok nyugtalanító és földet remegtető zúgását és Ragozin meg Kirillov letartóztatása megrendíti őket, mégis kitartanak a művészt függetlenség és az öncélúság illúziója mellett. Második, a „Városok és évek" című regényében K. Fegyln visszafelé forgatva az események filmjét, az idő, a kor képét igyekezett megfesteni és csupán azután desifrálta az „elveszett nemzedékhez" tartozó Andrej Sztarcov egyéni sorsát, mint az ember és a kor ellentéteinek eredőjét. A „Fivérekben" az intellektuál már megérti az idő szavát. Nyikita Karev zeneszerző bár szeretne a kor nyugtalanító és kényelmetlen jelenséget elöl a zene fennséges tisztaságában elrejtőzni, mégis ráeszmél arra, hogy népétől, népének és hazájának sorsától elszakadva sem élni, sem pedig alkotni nem tudna. És a „Különös nyár" (Diadalmas esztendő), az „Európa elrablása", az „Arktur szanatórium" és az „Egő máglya" szerzője, aki a szovjet és az európai irodalomban méltó helyét ismét elfoglalta, ma ugyanazt vallja, mint réges-régen, a polgárháború Idejében, hogy az „élet leafőbb értelme a művészet!" BARSI IMRE KONSZTANTYIN FEGYIN: H

AN

GV

ER

SE

NY (Részlet a „Fivérek" című regényből) M

atvej Vaszilics csak egyszer, egyetlen pillanatra érzett megható gyengédséget öccse iránt; egyszer esett meg, hogy megszabadult nyomasztó, ellenséges érzésétől, és kész lett volna minden megbocsátani neki, még Irinát is. Nyikita első nagy hangversenyén történt, csaknem egy évvel azután, hogy öccse találkozgatni kezdett Irinával. Nyikita Karev szimfóniájáról sokat vitatkoztak a szakemberek," Matvej Vaszilics is hallott róla jót-rosszat egyaránt, és kétkedéssel várta a hangversenyt. Irina ott volt a főpróbán, fáradtan és felhevülteit tért haza, semmi okosat nem tudott mondani, egyre csak belekezdett, de nem fejezte be a mondókáját, ideoda csapongott. „Bukás lesz" — gondolta Matvej Vaszilics, és miért, miért. nem, örült ennek a gondolatnak. Ámde a hangverseny nagy meglepetést hozott, és nemcsak az ő számára. K

ezdjük ott, hogy a terem megtelt. A hat csillár közül négyet meggyújtottak, és már ez egymagában is arról tanúskodott, hogy rendkívüli esemény van készülőben; mint például az első üzlet megnyitása a polgárháború után: mind ez ideig csupán a zenekar feletti két csillár szokott égni. Szófia Andrejevna igen izgatott és ünnepélyes volt: az első zsöllyesorokban ismerős énekesekre, színészekre, muzsikusokra akadt, és csak úgy sugárzott a gyönyörűségtől. Nem messze tőle mozdulatlanul trónolt a Buddha-formájú, szenvtelenül súlyos, hatalmas termetű, öreg zeneszerző. Matvej bosszankodva látta, miként remeg Irina kezében a nyomtatott műsorlap, és igyekezett minél mélyebben besüppedni a zsöllyébe, hogy ne is lássák: mégiscsak nagy próbatétel vár ma a Karev névre. De Szofja Andrejevna fáradhatatlanul vezette hozzá az ismerősöket; minduntalan fel kellett állnia, hogy kezet fogjon, és mosolyogva mondja: — Köszönöm. Korai még a gratuláció: hátha bukás lesz. Nyikita mint zeneszerző és mint karmester mutatkozott be. Szinte kifutott az emelvényre. Sápadt volt, és Matvej Vaszilics szokatlanul magasnak és karcsúnak, évelnél fiatalabbnak látta, váratlanul furcsa, új öltözékében. — Nézd, hogy áll rajta a frakk! — suttogta Szofja Andrejevna, de férjétől nem kapott feleletet. A karmestert hűvösen fogadták. A karzatok hallgattak, pedig a zsöllyéből is láthatóan, elegen voltak odafent, különösen a dobogó fölött. A terem szokatlan hirtelenséggel elcsendesedett, és ebben az időelőtti elhallgatásban Matvej Vaszilics titkos kárörömet sejtett. Megint a lányára pillantott, látta, hogy kihúzta magát, és a dobogó felé nyújtózkodva, Nyikita hátára mered, és megint csak azt gondolta: bukás lesz! A

zenekar jól belevágott, és kezdetben elhúzás nélkül, könnyedén tartotta a bonyolult tempót. De hamarosan ellentétek merültek fel a zenészek játéka és a karmester kívánsága között, és az első tétel végéig Nyikitánafk nem sikerült úrrá lenni a zenekaron. A szünetben valaki a karzaton hangosan tapsolni kezdett, de nyomban abbahagyta, ami csak még jobban fokozta a teremben érezhető kínos hangulatot. — Csak botrány ne legyen — dörmögte Matvej Vaszilics, de Irina olyan rémülten nézett rá, hogy elhatározta: egy szót sem szól, akármi lesz is. A második tétel alatt Matvej Vaszilicsen, anélkül, hogy észrevette volna, csendes békülékenység vett erőt. Nyikita jobban, nyugodtabban, nagyobb biztonsággal vezényelt. A zene szívhez szólóan, nagyon melegen és érthetően hangzott _

_ (Matvej Vaszilics sohasem értett a zenéhez). IWjl Szemét lehunyva igyekezett csak a hegedűre fiKM gyelni, és arra gondolt, milyen Jő is lenne, ha 1967. sikerülne a hangverseny, ha öccsének neve semmiképpen sem kisebbítené az ő, a kitűnő Karev II. 24. professzor nevét. Különben majd körös-körül elkezdik kérdezgetni: „Ö, a maga öccse az, aki 5

... az a zenész? És mindannyiszor mosolyognia kell, és elismernie, hogy hát bizony a legjobb családokban is előfordul az Ilyesmi. De hát aligha kell nagy bukástól tartani. Hiszen szakértő muzsikusok engedték Nyikitát a közönség elé, meghallgatták, tehát tudják, hogy mit csinálnak. És hát Nyikita sem esett a feje lágyára. Nem áll oda csak azért, hogy felsüljön. Lám, milyen vékonyan húzzák a hegedűk, és milyen szépen összehangzik minden, és újnak, eredetinek hat. Persze, a muzsikusokat az ördög sem ismerheti ki. Találnak valami kis kifogásolhatót, belekapaszkodnak, felfújják — hallották, azt mondják, ettől-attől. De meg a közönség is! Nem mindenki érti meg úgy, mint ő, Matvej Vaszilics, hogy milyen szép, milyen gyönyörűen szólnak a hegedűk! Ja], milyen szép, milyen megnyugtató! Hogy elhallgatná akármeddig, hogy elhallgatná... H

irtelen valami csattanásra riad fel. Kinyitja a szemét, és a zenekarra néz. A karmester leeresztette karját, a hegedűk gazdájuk térdén pihennek, a zenészek kottát lapoznak. Lehetséges volna, hogy elaludt? Hej, ez az örökös fáradtság! De hogy dübörögnek a karzaton. Sőt nem is csak ott, a zsöllyesorokban is, ahol az állandó hangversenylátogatók, a muzsikusok ülnek. Nyikitának a közönség felé kell fordulnia, meghajolni a tapsra. Matvej Vaszilics alig ismer öcscsére: „Valóságos sasmadár" — gondolja, és ő is tapsolni kezd. Szofja Andrejevna kipirulva tekinget jobbrabalra. Az ismerős színészek és énekesek élénken beszélgetnek, s az öreg zeneszerző úgy mozgatja az ajkát, mintha gondolatokba merülve szivarvéget rágna. Szofja Andrejevna ezeket a titokzatos jeleket elismerésnek véli, és izgatottan keresi a szavakat érzései kifejezésére. Egy színházi kritikusnak valamikor meglepően hangzott felkiáltása jut eszébe, és mámorosan mondja: — Megtört a jég! Matvej Vaszilics rábólint: — Igen, Igen. Igen, Igen. Irina mozdulatlanul ül, keményen markolja a karosszék támláját. Apja mondani szeretne neki valamit, megérinti az ujjait. Jéghidegek, és a meleg kéz érintésére Irina egész testében megremeg. „Csak nem beteg?" — gondolja Matvej Va szillcs leányára sandítva. De elcsöndesült a terem, a hegedűk ismét rázendítenek elringatóan meleg dallamukra, minden olyan szép, szép, szépl Milyen nemes művészet is a zene! Miért is jár olyan ritkán hangversenyre? Persze, nem mindig hallhat ilyen zenét, mint ez a Nyikita szimfóniája! Nemes, felemelő, és ami fő: orosz, igazi orosz zene. De hát hogy is lehetne másként? A Karev-vér megmutatkozott! Amint hogy ő — Matvej Karev — vérbeli orosz orvos, úgy az öccse, Nyikita is, ízig-vérig orosz muzsikus. Ebben, igen, ebben mutatkozik meg a vér, és ebben Nyikita valóban vér szerinti testvére! M

atvej Vaszilics köhinteni szeretne, valami a torkát csiklandozza, kaparja. Csücskénél fogva kihúzza kabátja zsebéből a zsebkendőjét, és megtörli vele a szemét. Egy pillanat múlva ismét szükségessé válik a zsebkendő, és most már nem ls dugja vissza a zsebébe, hanem összegyűrve öklébe szorítja, és olykor arcához emeli. Igazi, ami a fő, orosz muzsikai A szimfónia negyedik tételében Matvej Vaszilics hatalmas, viharos szózatot hall, és hadonászó emberek között látja magát. 'Vezetnie kell valahová ezeket az embereket, és fürgén, fiatalon, magabiztosan lép. Elérzékenyedik saját erején — életének legboldogabb perce ez, ujjongó, viharos boldogság tölti el, és még sohasem volt olyan sírhatnékja, mint most. És csakugyan szabad folyást enged érzéseinek, könnyei végigperegnek ráncos arcán, és szerényen megbújnak a bajusza szálai közt. A dobogó előtt, a székekről felugrált emberek tömegében Matvej Vaszilics nemcsak hogy nem veszít meghatott és lelkes elragadtatásából, de úgy érzi, az utána vonuló tömeg mérhetetlenül megnőtt: egész testében fürge, fiatalos jókedv Jrad szét; kezdetben együtt kiabál a terem kii zönségével: — Bravol Bravo! Karev! Bravo! Majd, közvetlenül a dobogó előtt, a karmester lábánál egyszerűen: — Nyikita, derék! Bravo, Nyikita! M

ellette Szofja Andrejevna idegesen és lelkesen tapsolt, Irina, mint aki szörnyű rémületből ocsúdik, mindkét kezét égő arcához szorította - de 6 semmit sem látott, csak öccse felé nyújtózva kiáltozta: Nyikita! Nyikita! — és szalonkabátjának hosszú szárnyal mulatságosan verdesték a dobogót. [ JOGI TANÁCSADÓ ] Az ügyvédi szervezet által nyújtott jogsegély Sokan akadnak bizonyára olvasóink között is, aki nem szívesen hallanak orvosról, ügyvédről. Pedig az ember sohasem tudhatja, mikor lesz rájuk szüksége. A jogi ügyekre is vonatkozik az ismert egészségügyi tanács, hogy a megelőzés a legjobb orvosság. Az emberek nagyon gyakran nem tudatosítják, hogy életünket úgyszólván a bölcsőtől a sírig elkísérik a jogszabályok, amelyeknek létezését legtöbben csak akkor veszik észre, amikor a megelőzés szinte már lehetetlen. A hivatásos jogsegély szolgáltatást törvényeink értelmében az Ügyvédi szervezet látja el. Államunk minden kerületében az ügyvédek kerületi szövetsége működik. Tagjai az ügyvédek, akik a járási székhelyeken szervezett munkahelyeken, az ügyvédi tanácsadó irodákban dolgoznak. Csúcsszervük a prágai központ, ill. annak szlovákiai bizottsága. Az ügyvédek főként a polgár. , valamint a szocialista szervezetek, szövetkezetek stb. jogos érdekeit képviselik, meghatalmazás, esetleg kirendelés alapján főként polgári, család-, munkajogi, közigazgatási és büntetőjogi ügyekben. Talán a legjellemzőbb az ügyvédi szolgáltatásra, hogy a polgár szabadon választhatja meg ügyvédjét (bizalom alapján) és a meghatalmazást tőle bármikor megvonhatja. Ezzel szemben az ügyvéd az ügy intézését csak nyomós ok alapján (pl. túlterheltsSg, vagy az érvényesített igény nyilvánvaló alaptalansága) utasítjhatja el. Az ügyvéd és a vele dolgozó munkatársai kötelesek a velük, mint jogi meghatalmazottal közölt adatokat, körülményeket szolgálati titokként megőrizni. A szolgálati titoktartás alól csak az ügyfél és nyomós államérdek esetében az ügyvédség központja mentesítheti az ügyvédet. A legsúlyosabb bűncselekményekre (pl. hazaárulás, kémkedés stb.) vonatkozó általános bejelentési kötelezettség azonban az ügyvédekre is vonatkozik. Az ügyvédek munkadíját a törvénytárban Tt. 1965/50 sz. a. közzétett ügyvédi díjszabás szabályozza. Ez lényegében főként a „főténykedésre" állapít meg kötött összeget. Főténykedésnek számít az ügy átvétele és a képviseletre való felkészülés, indítványok, fellebbezések elkészítése, a tárgyaláson való képviselet (minden tárgyalás után külön) stb. Pl. a válóperben egy főténykedésért 180 korona jár. Az első fokon végződő válóperben rendszerint 3—4 fó'énykedés szokott lenni. A megbízó fél köteles megfizetni és a képviselet ideje alatt megfelelő mértékben előlegezni á képviselet költségeit és a szükséges készpénzkiadásokat (pl. illetékek, utazási költség stb.). Egyébként a perben költségfizetésben elmarasztalt ellenféltől az így megfizetett költségek rendszerint megtérülnek. A képviseletért járó költségek az ügyvédi szervezetet illetik meg, amely ebből fedezi az ügyvédek fizetését és az ügyvédi szervezet minden egyéb kiadását. A polgári törvénykönyv 321. paragrafusa 2. bek. értelmében a polgároknak joguk van ahválasz hoz, hogy részben vagy egészben díjtalanul részesüljenek ügyvédi jogsegélyben, ha ezt személyi vagy anyagi körülményeik teszik indokolttá, vagy ha egyéb különös méltánylásra érdemes ok forogna fenn. Az Ilyen kedvezmény engedélyezéséről a tanácsadó irodák vezetői döntenek. Polgári ügyekben, rendszerint a szociális körülményekre való tekintettel, a bíróság illetékmentességet biztosíthat és megkeresheti az ügyvédi tanácsadó iroda vezetőjét pártfogó (ingyenes) ügyvéd kirendelése végett. Az ügyvédi tanácsadó irodák nemcsak peres ügyekben nyújtanak jogsegélyt. Gyakran készítenek pl. szerződéseket az ügyfelek megbízásából, (különösen az ingatlanok átruházására vonatkozó szerződéseket ajánlatos hozzáértő és eljárásáért felelős ügyvéddel — esetleg állami jegyzőséggel — elkészíttetni, mivel az erre vonatkozó előírások eléggé bonyolultak). Az ügyvédek ezenkívül nagyon sok esetben nyújtanak a hozzájuk forduló feleknek egyszeri tanácsot csekély díjazáa ellenében, de nagyon gyakran teljesen ingyen ls. Épp az ilyen előzetes tanácskéréssel — ha ez időben történik — nemegyszer lehet megelőzni a súlyosabb jogvita' vagyonjogi, öröklési vagy munkajogi ügyekben. Életünk egyre bonyolultabb és ennek megfelelően jogrendünk az utolsó évek során csaknem teljesen újjászületett. A sajtó ugyan igyekszik a széles közönséget megismertetni a legfontosabb új előírásokkal, nem egy konkrét esetben azonban kívánatos pontosabb, részletesebb tájékoztatást szerezni. Ez azért is fontosamért az új törvénykönyvek lényegesen rövidebb elévülési és jogmegszűnési határidőket tartalmaznak. Az ügyvédi tanácsadó irodák megkapják a törvényeket és a rendeleteket, a Legfelső Bíróság döntvénytárát, figyelemmel kiséri a jogi irodalmat, és így szakműveltségük alapján (teljes egyetemi jogi végzettség és ügyvédi vizsga) felelősségteljes szaktanácsot tudnak adni (a „zugírászok" pontatlan tanácsai nemegyszer okoztak kárt a hozzájuk forduló polgároknak). Természetesen az ügyvédi képviselet sem biztosíthat sikert oly ügyben, ahol a fél állításait a bizonyítás nem, vagy csak részben igazolja, vagy ahol a fél perdöntő körülményeket hallgatott el ügyvédje előtt, vagy ahol perbe bocsátkozott, annak ellenére, hogy ügyvédje a per kétes kimenetelére előre figyelmeztette. Köztársaságunkban mintegy 750 ügyvéd dolgozik az ügyvédi szervezetekben. Munkájukkal hozzájárulnak a polgárok jogos érdekeinek fokozott védelméhez és így a jogrend megszilárdításához is. Ezt bizonyítja a lakosság fokozódó bizalma munkájuk iránt. Dr. FÜLDES JÖZSEF vasónk kérdi, helyes-e ez az eljá-' rás? EFSZ-TAG KÁRTALANÍTÁSA ÜZENI BALESET ESETÉN? Szűcs András plesanyi olvasónk, az ottani EFSZ agronómusa, 1965 januárjától kezdve üzemi baleset következtében 154 napon keresztül munkaképtelen volt. Az állami biztosító a szövetkezettel kötött biztosítási szerződés alapján csak az 1366. év gazdasági eredményei alapján hajlandó fit elesett keresetéért kártalanítani, pl* Az ön esetében a díjazás munkaegységek szerint történik. Az ilyen díjazású EFSZ esetében a munkaegység értékét a tolyó gazdasági év, tehát az ön esetében az 1966-os gazdasági év eredményei alapján állapítják meg. A szilárd pénzbeli jutalmazású EFSZ-ektíeri az elesett kereset kiszámítása azonos az alkalmazotti viszonyban áf16 dolgozókéval (a baleset előtti 12 hónap átlaga a mérvadó). Dr. & J«