Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-24 / 55. szám, péntek

AZ ARGENTIN KORMÁNY február 22-én új törvényt lép­tetett életbe, amely felhatal­mazza az állami vállalatok ve­zetőit, hogy kártérítés nélkül bocsássák el azokat az alkal­mazottakat, akik részt vesznek valamilyen sztrájkban. A WISCONTI ÁLLAMI EGYE­TEM 16 diákját letartóztatta a rendőrség, mivel tüntetést ren­deztek a Dow Chemical Co, a Vietnamban harcoló amerikai hadsereg számára napalmot gyártó konszern működése el­len. A. A. FARAH, Szomália állan­dó ENSZ-küldöttje szerdán ké­relemmel fordult U Thant ENSZ-főtitkárhoz, hogy az ENSZ vegye át a Francia Szo­máli parton március 19-én sorra kerülő népszavazás ellenőrzé­sét. JULIUS NYERERE tanzániai elnök bizonyos változtatásokat eszközöl a kormányban. A leg­nagyobb meglepetés: Babua ke­reskedelmi és szövetkezeti mi­nisztert egészségügyi miniszter­ré nevezte ki. PATOLICSEV külkereskedelmi miniszter vezetésével szovjet kereskedelmi küldöttség uta­zott Teheránba, hogy az iráni kormány képviselőivel a két ország kereskedelmi egyezmé­nyének aláírásáról tárgyaljon. KANADÁBAN legalább hat hírhedt náci háborús bűnös él — jelentette ki a parlament ülésén Saul Hayes, a kanadai zsidó kongresszus elnökhelyet­tese. PEDRO DE LORENZO, az ABC spanyol monarchista lap Igaz­gatója és Antonlo Herrero Lo­sada, az Európa Press sajtóhír­ügynökség igazgatója a fran­cólsta hivatalok szankcióinak áldozata lett. A Monde című francia lap megállapítja, hogy mindkettőjüket hat hónapra megfoszthatják funkciójuktól. AZ AMERIKAI biológia! mes­terséges holdat, amely állító­lag Ausztrália nyugati partvi­dékén szállt le a tengerre, ed­dig nem találták meg, s már nem is keresik. (CTK) Peking már a népi Koreát is támadj'a válasza egy amerikai rágalomra A TASZSZ Peking (CTK) — Az Üj-Kína hírügynökség jelentette, hogy szerdán Sanghajban nagy szov­jetellenes tüntetést rendeztek, amelyen „valamennyi réteg pro­letár forradalmárai" részt vet­tek. Jelen voltak a „vörösgár­disták" és a Szovjetunióból ha­zatért kínai diákok — „dicső antirevizionista harcosok". A tömeggyűlésen Páli Pejo, a Pe­kingben vendégszereplő Albán Ének- és Táncegyüttes vezetője ls felszólalt. A kínai hatóságok az idén nem engedélyezték a szovjet nagykövetség munkatársainak, hogy megkoszorúzzák Vuhan­ban, Harbinban, Seng-jangban és Port Arthurban az 1938-ban, a kínai nép védelmében elesett szovjet repülők emlékműveit. Pekingben újabb támadó han­gú plakátok jelentek meg a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság ellen. Az egyik plakát, amelyet „a koreai háborúban részt vett kínai katonák" írtak alá, „reviziontstának" bélyege­zi Kim Ir szent, a Koreai Mun­ÖSSZEESKÜVÉST LEPLEZTEK LE BAGDADBAN Az iraki fővárosban „reak­ciós, imperialista" összeeskü­vést lepleztek le, amelynek célja az iraki rendszer megdön­tése volt. A hírügynökségi Jelentés hi­telt érdemlő forrásokra hivat­kozva közli, hogy az összees­küvők, akiket Fejszál szaúd­arábiai, Husszein jordániai ki­rály és az iraki olajtársaság támogatott, általános sztrájkot, polgári engedetlenségi mozgal­mat készültek szervezni, és az ország északi részében úgyne­vezett szabad kormányt akar­tak alakítani. kapárt első titkárát, a minisz­tertanács elnökét. Kim Ir szent azért is támadják, mert „nem akar önkénteseket küldeni Viet­namba", s „másokat is lebe­szél róla". Más plakátok felháborodva „állapítják meg", hogy „Korea már egészen revizionista. Korea a szovjet revizionizmus útjára lépett, s ezzel bepiszkítja nagy vezérünk, Mao elnök nevét". Minden jel arra vall, hogy Pekingben hivatalos utasítást adtak a népi Korea támadására. A World. Journal Tribúne cf­mü amerikai lap hétfői számá­ban provokáló cikk jelent meg, amely azt állította, hogy (Is­meretlen és kitalált) nyugati diplomaták szerint a Szovjet­unióban terjed a háborús hisz­téria, amelyet a Kínával szem­ben támasztott szovjet területi igények fokoznak. Ivan Artyo­mov, a TASZSZ kommentátora ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy egy szovjet—kínai hábo­rús konfliktus távlata nagyon megfelelne azoknak, akik be­tegesen gyűlölik a kommuniz­must. A hírmagyarázó felteszi a kérdést, milyen jelét tapasz­talhatták a szovjet sajtóban vagy televízióban valamilyen háborús hisztériának. E piszkos játék célja világos: háborús konfliktus előidézése két nagy­hatálom között, hogy további fegyvert adjanak bizonyos kí­nai körök szovjetellenes hiszté­riájának fokozására — jegyzi meg Artyomov. Moszkvai ünnepség a szovjet hadsereg megalakulásának évfordulóján Grecsko marsall: Mao Ce-tung csoportja gátolja a szállítmányok eljuttatását Vietnamba Carol Deborah Brightman, az amerikai Viet Report magazin munkatársa, Russell nemzetközi bírósága vizsgáló bizottságá­nak tagja egy hanoi sajtóértekezleten beszámolt az amerikai légierő barbár gaztetteiről, amelyekről személyesen győződött meg a bombázott vietnami helységekben. (CTK — VNA felv.) Újabb szovjetellenes provokációk Kínában Moszkvában szerda este ün­nepi gyűlésen emlékeztek meg a szovjet hadsereg és hadiflot­ta megalakulásának 49. évfor­dulójáról, amelyet tegnap ün­nepeltek a Szovjetunióban. A Szovjet Hadsereg Központi Színházában rendezett gyűlés elnökségében helyet foglaltak az SZKP vezetői, valamint ne­ves szovjet katonai vezetők, kö­zöttük Vorosllov, Zsukoo, Ko­nyeo, Szokolovszkif, Csujkov és Zaharov marsallok. Nylkolaf Jegortcsevnek, a moszkvai vá­rosi pártbizottság első titkárá­nak bevezetője után Andrej Grecsko marsall, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének első helyettese mondott ünnepi be­szédet. A szovjet katonai vezető a többi között kijelentette, hogy az úf, kts térfogatú, szilárd fű­tőanyagú szovjet rakéták gya­korlatilag sebezhetetlenek az ellenséges légi és kozmikus felderítöszolgálat számára, és nagy távolságban levő ellen­séges célpontokat is megsem­misíthetnek. Hangsúlyozta, hogy napjaink­ban, amikor a világ sok részén háborús tűzfészkek vannak, kü­lönösen nagy jelentőségű a je­lenkor forradalmi erőinek egy­sége és összefogása. Ezzel kap­csolatban rendkívül felháborí­tónak nevezte a Kínai Népköz­társaság jelenlegi vezetőinek magatartását, mert szándéko­san és készakarva gátolják az amerikaiak vietnami agresz­szlőjának visszaverését szolgá­ló egységes Imperiallstaellenes front kialakulását; Mao Ce­tung csoportfa Kína földrafzt helyzetét kihasználva, gátolni próbálja szállítmányok eljutta­tását Kína területén keresztül a harcoló Vietnamnak. A szovjet harcosok csakúgy, mint az egész szovjet nép fel­háborodással Ítélik el a kínai hatóságok fékevesztett szovjet­ellenes politikáját. Malinovszktf marsall, honvé­delmi miniszter hadparancsban méltatta a szovjet fegyveres erők napjának jelentőségét. El­ítélte az amerikai Imperializ­mus vietnami kalózkodását és a nyugatnémet militaristák re­vanststa szándékalt, amelyek felette veszélyeztetik a békét, s nagy elővigyázatosságra kész­tetik a szovjet népet és fegyve­res erőit. A marsall elrendelte, hogy húsz szovjet városban üdv­lövésekkel köszöntsék a szovjet hadsereg napját. További bonyodalmak a Kennedy-gyilkosság körül A TIZENKILENCEDIK ALDOZAT: EGY MAGANNYOMOZÔ Szerdán este holtan találták New Orleans-i lakásán Dávid Ferrle volt repülőt és magán­nyomozót, aki egyik kulcsem­bere lett volna fames Garrlson körzeti ügyésznek, ö a tizen­kilencedik áldozat, aki gyanús körülmények között halt meg az elnökgyilkosság óta. Davld Ferrle szerepe az ügy­ben egyelőre homályos. Rövid­del Kennedy elnök meggyilko­lása után letartóztatták és ki­hallgatták. Lee Harvey Oswald letartóztatása után azonban szabadon engedték. Tavaly no­vemberben Garrison ismét be­idézte és újból kihallgatta. Ferrie holtteste mellett gyógy­szerpirulákat találtak. A rend­őrség nem zárja ki az öngyil­kosság lehetőségét. A nyomo­zás folyik. Garrison kijelentette, hogy Ferrie halála megnehezíti a to­vábbi vizsgálatot. Ferrie-t a jö­vő hét elején le akarták tartóz­tatni. „Nyilván túl sokáig vár­tunk. Úgy hallottuk, most már hajlandó lesz nyíltan beszélni és segítséget nyújtant e fontos vizsgálathoz' — jelentette kl Garrison. George Lardner, a Washing­ton Post tudósítója kijelentette, ahogy amikor Ferrie-vel rövid­del a halála előtt elbeszélge­tett, Ferrie jókedvű volt, s nem úgy viselkedett, mint aki ön­gyilkosságra készül. Mark Lane, Európában élő amerikai ügyvéd, aki saját kez­deményezésére újabb vizsgála­tot Indított a dallasi merény­let hátterének felderítésére, Pá­rizsban kijelentette, hogy tele­fonon értékes adatokat fog kö­zölni Garrison ügyésszel. RÚMABAN csütörtökre virra­dó éjszaka 24 órára teljesen le­állt a városi forgalom, mivel sztrájkba léptek a közlekedési alkalmazottak. A Zambia függetlenségének kikiáltását követő na­pon Kenneth Kaunda köztársa­sági elnök sajtóértekezletet tartott. Ez alkalommal feltet­tem neki a kérdést: — Hazája határos Angolával, támogatni fogja-e a portugál gyarmati imperializmus ellen harcoló angolai felkelőket? Kaunda a tőle megszokott szerénységgel válaszolt. Afriká­ban túl sokan és túlságosan so­kat beszélnek a nemzeti fel­szabadító harc támogatásáról. ^ Arra, milyen álláspontot foglal el Zambia ebben a kérdésben, ne szavainkból, hanem csele­kedeteinkből következtessen. Zambia gazdaságilag alaposan rá van utalva portugál szom­szédaira. Ennek következtében kompromisszumokat kell vál­lalnia. Afrikai politikai körök­ben nem egyszer bírálták Kaun­dát, amiért a portugálokkal szemben kötelezte magát, befo­gad ugyan angolai menekülte­ket, de nem engedi, hogy azok Zambia területén politikai te­vékenységet fejtsenek ki, vagy hogy innen készítsenek elő fegyveres támadásokat a portu­gálok ellen. Ez a megegyezés ma is érvényben van. Ennek ellenére az angolai szabadság­harcosok a közelmúltban úf frontot nyitottak hazájuk fel­szabadító harcában, s ez a E , front Angola Zambiával hatá­J ros területén húzódik. 1967. A tettek beszélnek r I E sorok írója továbbra is ah­hoz tartja magát, amit Kaunda elnök tanácsolt neki említett sajtóértekezletén. Nem a sza­vak, hanem a tettek alapján ítéli meg, mit tesz Zambia az angolai szabadságharcosokért. S a tettek ezt bizonyítják, Ken­neth Kaunda. aki éveken át Uj front Angolában küzdött az angol gyarmatosítók ellen, mindenkor híven eleget tesz annak a célkitűzésnek, amelyet az Afrikai Egység Szer­vezete jelölt kl: — az afrikai kontinens teljes felszabadításá­nak következetes híve és har­cosa. A portugálok persze nem né­zik tétlenül az újabb veszélyt. Nagy csapatösszevonásokat haj­tanak végre Angola Zambiával határos területén, sőt attól sem riadnak vissza, hogy fegy­veres támadásokat Intézzenek Zambia határ menti falvai ellen. Sőt gazdasági megtorlással fe­nyegetőznek arra az esetre, ha a zambiai kormány nem vál­toztat mostani magatartásán és nem szünteti meg a felke­lők anyagi és erkölcsi támoga­tását. Ezek a fenyegetések azonban nem zavarják különö­sebben Zambiát, amely több frontos küzdelmet vív immár nemcsak a portugál imperialis­ták, hanem a dél-rhodesiai és a dél-afrikai fajgyűlölő rend­szerek ellen is. Lényeges változást hozott az angolai szabadságharcosok helyzetében a kongói belpoliti­kai helyzet viszonylagos meg­szilárdulása. Mobutu tábornok határozottan elkötelezte magát az angolai szabadságmozga­lom mellett. Ez azt jelenti, hogy a portugáloknak kilencszáz mérföld hosszú határszakaszt kell védelmezniük Kongó felé. S ez korántsem egyszerű fel­adat. Jelenleg már több mint százezer portugál katona állo­másozik Angolában. Ez önma­gában véve is hatalmas megter­helés a kis Portugália számá­ra. Hát ha még hozzászámít­juk azokat a tízezreket, akik Mocambique-ban és Portugál­Guineában igyekeznek gátat vetni a rohamosan terjedő fel­szabadító harcnak. A portugálok válságos éve Afrikai politikai megfigyelők azt jósolják, hogy az 1967-es év rendkívül nehéz lesz Por­tugália számára. A portugál im­perialisták eltökélték, hogy minden eszközzel ellenállnak az afrikai nemzeti felszabadító mozgalomnak és megőrzik több mint ötszáz esztendős gyarmati uralmukat. A múlt nagyarányú áldozatai azonban azt jelzik, hogy Portugália gyarmati uralmának napjai megszámláltattak Afrikában. Még a hivatalos lisszaboni köz­lemények szerint is sok száz­ra rúg azoknak a portugál ka­tonáknak és tiszteknek a szá­ma, akik tavaly estek el a fel­szabadító erőkkel vívott har­cokban. S az idén még nagyobb veszteségekre lehet számítani. Nyilván ez a felismerés kész­tette a portugál kormányt szá­mos szükségintézkedés meegho­zatalára. Tizennyolc hónapról négy évre hosszabbították meg a katonai szolgálat idejét, s el­határozták, hogy a jövőben nő­ket is besoroznak a gyarmati hadseregbe. Az idei katonai költségvetés újabb rekordot mutat Portugáliában. Több mint hatvanhét millió fontot fordí­tanak hadikiadásokra, ami har­mincszázalékos emelkedést je­lent a tavalyihoz képest. Mon­danunk sem kell, hogy a ka­tonai költségvetés nagy részét az afrikai háború emészti meg. összesen 43,2 millió fontot for­dítanak az Angolában, Mocam­bique-ban és Portugál-Guineá­ban folyó háború céljaira, 12,5 I . I <111 V » < •«» m^fMt • " "* ( ANGOLA millió fonttal többet, mint az elmúlt évben. Növelni akarják a gyarmati hadsereg létszámát, hogy elejét vegyék egy esetle­ges általános támadásnak a fel­kelők részéről. Meg kell találni a közös nevezőt Továbbra ls fennakadást -okoz az afrikai felszabadító harcban, hogy az angolai szabadsághar­cosok különböző cr-portjai nem tudnak közös nevezőre jutni, A két fontosabb szervezet, az Angolai Nemzeti Felszabadítást Front (MPLA J és a Roberto Hol­dén vezetése alatt álló GRAE (angolai forradalmi kormány) élasen szemben áll egymással, A szembenállás gyökerei politi­kaiak, ideológiaiak és szemé­Ívesek. Mindkét csoportban vannak azonban emberek, akik azt vallják, hogv a fő ellenség a portugál imperializmus, s hogy a fő ellenség ellen ví­vott harc e—bármilyen kompromisszumot megér. Az Afrikai Egység Szervezetének legutóbbi csúcstalálkozóján be­szélgettem angolai szabadság­harcos vezetőkkel. Csaknem ki­vétel nélkül állást foglaltak az egység mellett. Az afrikai fel­szabadítás! mozgalmakat össze­fogó bizottság, amely az egy­ségszervezet égisze alatt jött létre, legutóbbi ülésén külön napirendi pontként tárgyalta az angolai felszabadító mozgal­mak összebékítésének ügyét. Ha Igyekezete sikeres lesz, a fel­szabadító harc minden eddigi­nél nagyobb méretű fellángolá­sára számíthatunk Angolában*

Next

/
Oldalképek
Tartalom