Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-18 / 49. szám, szombat

A polgári Csehszlovákia ismert magyar nyelvű folyóirata: Az Üt a munkások által irt dokumentumirodalmat a proletkult szellemében megfelelően hathatósan támogatta és népszerűsítette. A folyóirat szerkesztője, Fábry Zoltán, a dokumentumirodalom kibontakoztatására többször is mozgalmat indított, és a „proletárírások állandósítása" érdekében élénk érdeklődést kiváltó pályázatot is tűzött ki. Az Üt ösztönzésére tollat ragadott munkások között tűnt fel egy somorjal születésű munkásnőnek, Dömötör Teréznek a neve is. A saját életéből és munkáskörnyezetéből témát merítő riport szerű karcolatai és novellái művészi szempontból többnyíre kiforratlanok voltak, de az átélt és átérzett élményanyag erőteljes szuggesztivitást kölcsönzött nekik. Néhány írásának Gaál Gábor lapja, az erdélyi Korunk adott helyet. Dömötör Teréz többek között a nyomor elöl városba menekült cselédlányok sorsáról, anyagi és erkölcsi kiszolgáltatottságáról is megrázó képet adott. Itt közölt ilyen témájú írása először a Korunk 1931. évi novemberi számában látott napvilágot. T. L. ételéé L

ocspocs időben indult o fővárosba „helyet" keresni. A helyszerző hátsó bejáratón pléhtáblo: „Bejárat cselédek részére." Kicsi szoba. Lányok lehúzott cipővel. Izzadt lábuk, mosdatlan testük érdes szagot áraszt. Szemük feketekarikás. Látszólag jól öltözöttek, az egész napot itt töltik, örülnek, ha nem kapnak állást. Lezüllöttek. Érzéketlenek. Sokat nyomorogtak, megértik egymást. Suttogva mesélik a vasárnap éjjelt: pénz is csöppent. Almosak, fáznak, félnek a friss levegőtől. Ajtót nyit, nem bírja a nehéz testpárolgást. Ráordítanak három nyelven is: jaká szlecsna! ni, a kisasszony! Fräulein! — Ha nem tetszik, ne menjen szolgálni I — Esernyővel, cipőkkel fenyegetik. Elszántak. Goromba mozdulatokkal fejezik ki indokolatlan gyűlöletüket. Morogva verést ígérnek csak azért, mert ajtót nyitott. Rendőr őrködik a munkára lesők fölött, jóban van a lányokkal - nekik ad igazat. Kendős, faluról jött lányok ijedten húzódnak hátra a lármázóktól. Ök még nem olyanok. Nagyságák jönnek biztos járással. Jóltápláltak és szigorúak. Szakértően turkálnak a lányok között. Rabszolgavásár! Emberbőrre alkusznak. Válogatnak, melyik erős, ki eszik keveset, vállal-e nagymosást, tud-e szépen vasalni, van-e szeretője, kér-e kimenőt, mert az szűken van. „Nem tükör elé fogadom a cselédet!" Öt nem kívánják, pedig „jó cseléd"képet vág. Dolgozni szeretne - aznap még nem evett. Elegáns kisasszony löki ki az iroda ajtaját, Szeretné egyszerűbbnek, simábbnak, nyugodtabbnak látni az egészet és ehelyett szűkre szabott tereken, utcákon, falak mögött, föld alatt hemzseg minden részletektől. Hajnalban bérHintók vágtatnak az állomás felé, villamosok, teherautók kezdik a reggelt. Korán megy tejért. Hét óra. Búgnak a gyárak. A templomokban harangoznak. Tejhordók, gyári munkások, cselédek futnak. Munkásvonatok érkeznek vidékről. A dolgozók sötéten lepik el az utcát: fáradtak, összetörtek, korán kelnek »némelyik ötven kilométert utazik. A vásárcsarnok felé cammogó stráfkocsikon kofák ülnek nagy puttonyokkal. Nyolc után bevásárolni mennek, viszi a szatyrot a nagysága után. Csupa jól öltözött „intellingens" ember mozog az utcákon. Luxusautók suttyaonak nesztelenül a járda mellett. Az irgalmasok temploma előtt vak koldus ül, nyakában három nyelven írt tábla: „Vak vagyok!" felírással. A piac közepén egylábú hadirokkant harmonikás. A nagysága hízott libát vesz, néha kilenc kilósat, kenyeret, zöldséget. Már két táska tele van, húzza a karját, még a hóna alá is kerül vinni való. A nagysága nem segít - gyümölcsöt eszik papírzsákból. Délelőtt trappban dolgozni, beosztás nélkül. Az egyik munka készen sincs, már a másikba zavarják. Később meglátdömötör t erez: mindenest keres. 1987. II. 18. A pocakos helyszerző segít. Tőle is megkérdik: hű cseléd maga, vikszel, mert hat szoba van, nagymos? — S már parancsol is: — forduljon meg, vegye le a kendőt! ••••BMHHH Bubifej? Mehetl Hiába védekezik. Ez is baj? Magas, egészséges asszony vérszegény, tizenöt éves leánykát visz el hatvan koronáért. Fakó karton ruhában, fásultan lohol a lány a nagysága után a kezébe nyomott, púposra tömött szatyorral. Rongyoska - ráférne, ha az erősebbek dolgoznának helyette. Minden nagysága falusi lányt akar: ezek nem szájasak, meglapulnak, ezeknek parancsolhatnak. Foglalóval kábítják el őket. M

ereven egyenes férfi jön „cselédet fogadni." Kéri a lányokat: — Százötvenet fizetek, főzni se kelil, alig van munka. — öten is ugranak. Szomszédja is velük megy. Kenyerét a padon hagyja. Bízik a helyben, ahol majd jobbat ebédel. Közelcsúszott a kenyérhez, nyelte a szagát és zsebkendőt dobott rá. Mozdulatlanul figyel: látják-e?! Puha rozskenyér. Az utcán befalta. Fél óra múlva visszajöttek a lányok csalódott arccal, köpködve szitkozódnak: „Koszos hely, sokan vannak, háromszázért se szolgálnám!" Szomszédja átkozódik: „Valaki megzabálta a kenyeremet, a rosseb egye meg a gyomrát!" Sírt, nincs pénze másikat venni. Juliska félve menekült, s mert nem volt hol aludnia, felkereste a lányoktól leköpött házat. Piszkos előszoba, kosztól ragadó konyha, dézsában zsíros, kormos mosogatóié. A fürdőszobában nagy rakás szennyes vár mosásra. A nagyságának finom a keze, kíméli magát. Juliska félénken ajánlkozik. Teszik, mintha nem kel'lene nem hívták. Fölényeskednek: százötvenből százhúsz lesz a havi fizetés. Ottmaradt. Ebédet kapott. Este hálás volt a rothadt matracokért. Két hétig kotort mocsokban, amíg rendbehozta a lakást. Nehéz megszokni az idegenséget, a várost, a rengeteg aprótéglából összeragasztott házakat. városban NAGY JÁNOS: Kapálok (1960) jók az előbb parancsoltat befejezetlenül, szidást kap érte. Hatan is parancsolnak — megkergülhet az ember. Péntek délután sóletot visz a pékhez, messze kell vinni - a várútra. Nagyokat csavarog. Este ünnepi elérhetetlenségben fényeskedő kirakatok ... Szombaton kávéházba mennek. Két órán. át a halas, barkeszos pénteki vacsoráról, meg a sóletról beszélnek. Még a férfiak is .. . Szóba hozzák a cselédeket, dicsekszenek: olcsó lányt fogadtam, jól bevált, dolgozik mint a gép. Juliskát szidták, mert tréflizett - tejes lábast mosott el zsíros vízben. Nagy bűn! Ideges a nagysága. „Másképp" érzi magát. Minden mérgét Juliskára fújja, mintha az tehetne róla. Ész nélkül van, nem akar ötödiket. .. Ezer koronába került. Este hideg rázta, reggel félőrülten sikoltozva hívta be Juliskát. Vér lüktetett ki belőle vastag ívben a parkettra. Azt hitte, meghal. Lélek nélkül kapálózott az élet után. Juliskába kapaszkodott megszűnt a különbség?! Megnyugtatta a nagyságát, hogy segít neki és marokkal rakta az aludt vért a kibWbe. Libaszív alakú magzatot talált benne. A nagysága letagadta, félt, hogy a cseléd elmondja ... Egy napig mindenki jó hozzá. Csodálják. Három nap múlva a régi komiszkodók. Már egészséges a nagysága. Romlott húst adott ebédre. Juliska a szeme előtt dobta ki az ablakon. Gúnyolódtak: „Csak még mindig ilyet ehessen, szeretném látni, mit esznek otthon!" „Rossz cseléd" nem eszi meg a maradékot... Keresztény uraknál sincs jobban. G

yújtást vágnak a pincében. Nyirkos, kanális szagú a pince, de mégis szívesen vannak ott. Rettenetes folyton „szem előtt" lenni. Panaszkodnak a lányok: rossz dolguk van. Mindegyik a másik helyét tartja jobbnak. „Nagyon korán keltenek", „döglésig dolgoztatnak", „megrúgott az ifiúr, a lábam is földagadt". Karola tányért tört, a nagyságája letramplizta, de azért lefogta a fizetéséből. Nem egy, de két tányért kapott a visszatartott pénzből. Hiába magyarázza Juliska: ne dolgozzák túl az időt, hisz emberek ők is. Nem hiszik el. Reménytelennek látják a jövőt, csüggeteg szolgánok érzik magukat. Várják a vasárnapot. Délután csoportosan mennek a bakakorzóra. Katonák, munkások, cselédlányok („dézsatündérek", „lúdtömők") sétálnak. Külön utcát jelöltek ki számukra, ahol nem járnak „nacscságák". Levetették a konyhát, kipenderültek egymás elé, felejteni a köznapokat. Négyen-öten összekapaszkodva, ismerkedő szándékkal mennek szembe egymással. Szemükkel huncutkodnak, „véletlen" láb elakasztásak, visítoznak, jól odamondogatnak egymásnak. Mindegyikben fickándozik valami oda nem illő elmésség: „majom a szakajtóban", „boldog új évet — kérek egy koronát", „jó reggelt, itt a tej - ablakban a hat krajcár" meg ehhez hasonlók. „Pasas" >- „tuti tyúk". Élvezik a vasárnapot. A hintáknál is „befizetnek". Magasra repülnek, a legények bravúroskodnak, örülnek, ha könyörög a lány: „Ne hajtson, az isten áldja meg!" A körülállók mulatnak, csemege nekik a felrepülő szoknya, meg a bugyogó. Kritizálnak a legények, ki a stramabb. Kiéhesednek a nézéstől. A közvetlen természetű lányok nem tagadják, hogy szolgálnak. Feltűnő cifrán öltözködnek — külön divatjuk van: parasztruhák felmaslizva, hosszú haj. Lesik egymást, milyen a legújabb cseléd-divat. Este muzsikálnak a „Víg"-nél a Zabosban. Akik felebérért, meg „kapukulcsért" szolgálnak, ide jönnek — jó félrehelyen van a „mulató" a ligetben. Itt „nem látják". Lányok tizen-huszan ülnek egy asztalnál, férfi nélkül. Munkanélküli legényeknek fizetnek sört, hä táncolni viszik őket. Udvaron szénás pajta. Oda járnak „levegőzni". Mindig több szénás hátú lány táncol. Boldogok - hétfő reggelig nyújtják a vasárnapot. Hétfő délután, fahordáskor a pincében mesélik: „Stram pasast fogtam" s leveleket mutogatnak ilyen címzéssel: ibolyareményű Csordás Juliska kisasszonynak. U

' jra kezdődik a hét. Fáradtak, üres a lelkük. Almosán hallgatják Juliska beszédét. Ki is nevetik. Furcsa nekik ilyet hallani. Természetesnek tartják ezt az életet. Ki az oka? — Évezredes kérgeket kell lefaragni lelkűkről. Erejüket lélekölő egyforma munkában, más piszkában s krajcáros szórakozásban szuszogják ki. Nagyságója leereszkedik hozzá s míg figyeli, hogyan dolgozik beszélget vele. Elődei hibáit meséli: valamennyi torkos meg lusta volt, de úgy dolgoztak, mint az állat. Juliska megérthette mit csináljon, ha jó cseléd akar lenni: rabszolgát vesznek a cselédben, dolgozó gépet. Juszti, a Mütterék szakácsnője öreglány, hízelgéssel gondolja fönntartani magát. Hű cseléd, úri talpnyaló. Árulkodott Juliskára, hogy a pincében olvas és bújtogatja a lányokat: ne dolgozzanak. A házbeli nagyságák ki akarják dobatni, mérges az ő asszonya is: „Olvasni itt vagyok én, magát munkára fogadtam." Juliska feleselt: „Itt senki sem olvas — ha olvasnának, mások volnának. A könyvek csak szobadíszek." A nagysága örül, hogy lefőzheti, az arcóba vágja: „Hiába okos maga, mégiscsak én vagyok a nagysága!"... A cselédnek végtelen legyen a türelme. A cseléd - az semmi, az szemét, az gép, lehet söpörni vele, szabad felcsöngetni éjjel, kidobni éjjel.. Mellettük hatemeletes házat építenek. Téglarakósok, malteros ládák, nagy kokszkályhák szétszórtan, erős fényű villanylámpák alatt. Fagyos este, mozikból szélednek nagy kopogással, tizenegy óna. Téglarakáson iúgkövet ivott egy cselédlány. Vonít fájdalmában: „Te tetted ezt velem!" Mentők vitték el. Másnap az újságok írták: fogorvos ígért házasságot neki. Utazásra készül a nagysága. Felszabadulás látszik mindenkin: Juliska olvasni, a gyerekek csavarogni fognak. Az úr? — Aznap későn jött haza. Heurigerben mulatott. Akart véletlenséggel Juliska ágyába botlik. Erősen részeg. Belécsókol: Csibikém! Szédíti: nem bánod meg, holnap megveszem a legszebb cipőt a lábacskádra. Juliska ellökte magától, förtelmes volt. Hamis fogsora a lány arcába hullott. Hangtalanul birkóztak — az úr befogta Juliska száját. Azt hitte, hogy a lány tetteti magát. Bízott a pénzében. Juliskát csak összeszorított lábai mentették meg. A hempergésben felfordult az úr gyomra, a fürdőszobába támolygott és az ellumpolt százasokat a kádba okádta. Undorító bűz járta át az egész lakást. Juliska reggel felé azt álmodta, hogy szappant eszik — késsel vágta kockákra Reggel kirókázta a vacsorát. . K

arácsony felé jár. Reklámok hirdetik az eladásra váró árukat. Nagy a hideg, Juliska sok kályhát fűt, feketét köp, állandóan kormos. Nincs ideje folyton mosakodni. Házivarrónő ül a kisszobában. Téli ruhát varr az uraknak. Este, hogy többet végezzen, visszaigazítjók az órát.,. A fiatalúr barátja jön látogatóba hibbant eszű bátyjával. Furcsa, ahogy cigarettára gyújt - mintha lassított filmen mozogna. Ahogy néz: mélyen gondolkodó embernek látszik. Hadirokkant — nyűg a családon. Háború előtt tanárnak készült ... Karola néhány darab fát adott a nyomorgó házmesternének a pincében. Mütterék Jusztija látta az esetet. Beárulta a lányt gazdáinak. Késő este dobták ki Karolát. Kosarát, ruháit ablakon keresztül vagdosták le az emeletről. Sírva szedte össze: többet nem sajnál meg senkitl Juszti a függöny mögül lesi kárörvendezve . .. Karácsonykor féltucat zsebkendővel boldogították Juliskát a gazdái - nem fogadta el. Családi veszekedésekből tudta meg, hogy a nagyságos úr ötszáz koronát vert el az éjjel - neki százhúsz koronát fizetnek egész hónapra . . Kedden és pénteken jön a szemetes kocsi nagy kolompolással. A cselédek ládákban cipelik le a szemetet. Az utcán huzat van, a szemetes kocsi magas, visszapotyog a hamu a szemükbe. A szom. széd ház elől kötény alá dugott kézzel szlovák lányok nevetgélnek szemetes ádáik mellett. A kocsira várnak. A sarkon rendőr ír fel egy szobalányt: mentőöv nélkül pucolt ablakot. Borzasztó mindig szem előtt lenni, reggeltől estia o más szeszélye szerint ugrálni! A gyerekek jobbak voltak szüleiknél, nem parancsolgattak, sőt, ha nem látták, segítettek neki. Juliskához mentek bajaikkal, szerette őket. Csak ők teszik valamennyire tűrhetővé a helyzetét. Gyöngén tanulnak. Házitanító jár hozzájuk. Kedves, szenvedő arca van — szűken jut neki a falat. Öraadásból tartja fönn magát: medikus. G

azdái álarcos bálba mennek. Beült a gyerekszobába, hallgatta a tanítást. Beszélgettek is. A medikus csodálkozott, hogy a cseléd nem ostoba ... Beszélt vele máskor is a nagyságos úr jelenlétében. A nagyságos úron látszott, hogy ártani akar neki. Kifogásolta a tanítást: „Keveset tudnak a gyerekek, mert maguk szórakoznak." Orra kárörvendőn görbült le, ahogy a medikust elküldte. Büszkén nézett — kibabrált vele. Hatalmasnak érezte magát. .. Kapu alatt a falon tábla: „KOLDULÁS ÉS HÁZALAS TILOS!"