Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-16 / 47. szám, csütörtök

Kis/ányosan öltöznek a nők e nyáron LU I 1X1 > < > Q <75 N OÉ < Q. i/> LU Z S LU 0£ oŕ A párizsi divatszalonokban a napokban bemutatott legújabb nyári modellek továbbra ls sokat mutatnak a női lábszárból. A mini-szoknya múlt évi, kissé óvatos megjelenése után most makacsul tartja magát és kiszorítja a tavaly ismét divatba Jött, szoknya helyett viselt rövid tenisznadrágot is. Az idei nyári divat igen fiatalos. Rövidek és lefelé bővülők a ruhák és a szoknyák. A váll egyenes, a derékvonal nincs kihangsúlyozva. A sziluett tehát „esernyő formájú". Divat a rakottszoknya. Az angolos kosztüm kiskabátja igen rövid, katonai szabású. Nagy zsebeit vastag gombok díszítik. A derékvonalat széles öv jelzi. A kis, kerek „tiszti" gallér szorosan a nyakhoz simul. A cipők lapos sarkűak, kényelmesek. A színeket illetőleg ezúttal nincsenek félrendszabályok. A természetes ibolyaszín, mentazöld, citromsárga, narancsszín, pipacsvörös és égszínkék lesz divatos e nyáron. E színek helyenként feltűnően keverednek. A rögbijátékosok trikójáról „ellesett" széles csíkozás élénkíti a blúzokat, vagy jelenik meg a hajtókákon és manzsettákon, mintegy kihangsúlyozva őket. A gallér nélküli, lefelé bővülő kabátruha a jelek szerint ugyanolyan kedvelt lesz, mint a kimondottan sportos, szvetter-szoknya kompié, amelyen a gombok helyébe a villámzár lép. Sokat vitatott lesz minden bizonnyal a „ruha vagy ing egy estére". Olcsó műanyagból készült, egy-két viselés után eldobandó (mosni nem lehet). Sajnos, kissé drágán árusítják. Az ilyen férfiing például tíz frankba kerül, holott egy ing mosásának ára csupán két frank. A divatszalonok ezúttal nagy reklámot csináltak a feltűnő férfiruha modelleknek is, de ezek csupán a sznobok tetszését nyerték meg, mert a francia férfiak, de újabban a nők is inkább a józan öltözködés hívei. Sőt, azt is tapasztaljuk, s ez talán sajnálatos is, hogy a franciák — férfiak és nők egyaránt — egyre kevesebb gondot fordítanak az elegáns öltözködésre. Ma már azt tartják Franciaországban, hogy nem a ruha teszi az embert. Egy új hóbort ütötte fel a fejét. A „badge"-ek viselése szorítja ki legújabban a kulcsgyűrű-gyűjtés divatját. Műanyagból készült jelvények ezek, amelyeken ostobábbnálostobább felírások díszelegnek, például: „Szeretem Johnnyt", „Éljen Antotnei", „Kövessél!", „Nem szeretem, ha néznelc" s ehhez hasonlók. Nagyon fiatal fiúk és lányok hordanak ilyen badge-ket kabátjuk vagy mellényük hajtókáján. Nemrég egy tizenötéves leányka a munka helyén egyszerre két badge-et is tűzött ki magára. „Imádom a férfiakat!" állt az egyiken, és „Mindennap más-más férfi ra van szükségem" — hirdette a másik. Valóban sírnivaló ez, de a hóbort kezdeményezői a markukba nevetnek, hiszen ezen a szamárságon sok pénzt keresnek. a lüdtenyésztésröl beszél/I gettem Sál Dezső szódói ' • zootechnikussal. Eközben ötlött fel bennem a cím. Hogy miért? Ne vágjunk a dolgok elibe. Előbb hadd mutassam be a zootechnikust, a garammikoiai cipész fiát. Nem ts olyan egyszerűen lett zootechnikus. Azt ls mondhatnám erőszakkal. Mindenáron testnevelést főiskolára akart menni. Szereti a sportot. Vasárnap délutánonként még most is magára húzza a helyi EF SZ labdarúgó-csapatának a mezét. Es mikor előtte gurul a labda, ő meg rohan utána, maga sem hiszi el, hogy már harminc éves. A szurkolók sem. „Gyors csatár a Dezső. Sokszor lefutja a védőket." Nos, jó labdarúgó lett belőle, ám a testnevelési főiskolára nem futott el. tották a szarvasmarhaállományt. Kevés takarmány, kevés tej — itt nem segít sem az új módszer, sem a tögymasszás. Ha a jószágnak üres a jászolja, vékonyan csurog a tel a sajtárba. Bántja őt eléggé a dolog. Tavaly nehéz volt, de talán az idén már bizonyíthat Sál Dezső zootechnikus. Annyi és olyan tápdús takarmányt termeltek, hogy jut elég belőle a jószágnak. Kevés volt a takarmány? Miért olyan kiváló mégis a baromfitenyésztés? Különösen a viziszárnyas, a libasereg hozott sok hasznot a közösnek. A szemes takarmányokat nem pusztította el a víz. Aztán a baromfiak részére a takarmánykeverő üzemtől vásárolhattak eledelt. Valakinek jó ötlete támadt. Nem mai dolog a libaTarló éí libamáj Ellenszegülhet egy jól nevelt legényke az édesapjának? Hallgatott a szülök szavára. Es elment Gadócra, ebbe a Komárom melletti mezőgazdasági középiskolába. Az apa régi vágya teljesült: mezőgazdasági szakember lett a fiából. Mihez kezdjen azonban egy szakérettségizett fiatalember? Falujában dolgozhatott néhány évig, aztán a volt zselízi járásra került. Körzeti zootechnikus lett belőle. Most már nemcsak az édesapja volt végtelenül büszke a szakember fiára. Ő maga is egyre Inkább úgy érezte: szép szakma az övé. Öt esztendőt töltött a járáson. Aztán ugyanennyit Garammikolán, a szülőfalujában. De már abban az Időben is a szódóiak futballcsapatában rúgta a kerek bőrlabdát. Kedvelték Sál Dezsőt Szódón. Szomszéd falusi, ki ne ismerte volna a garammikolai cipész fiát a környéken? ... Csakhogy a garammikolal szövetkezetben nem tudott mélyebb gyökeret ereszteni. Munkatársaival nem tudott szót érteni. Szinte kapóra jött, amikor Nagy Árpád, a szódói EFSZ elnöke megkérdezte tőle: — Eljönnél hozzánk zootechnik'usnak? Ha már nálunk rúgod a labdát, légy tagja a szövetkeztnek. Aztán tréfásan hozzá tette. — Tudod úgysem megengedett a profizmus. Még a vendégszereplés sem ... Nem sokat gondolkodott az ajánlaton. Hatvanötben már ö vezette a szódóiaknál az állattenyésztést. S hogy tudott-e valamit azóta felmutatni? Igen is, meg nem is. A baromfitenyésztés, különösen a libatenyésztés eilen nem lehet kifogás. Annál több a baja a tejtermeléssel. Még abban az évben, amikor Szódóra került a talajvíz kíméletlenül eláztatta a takarmányokat. Még a silógödröt sem kerülte el. Igy hát odaveszett, a víz martalékává lett az állatok legértékesebb eledele. Súlyos anyagi befektetések árán tarlegeltetés. Ha jó volt régebben, és jó a házitájiban, miért ne legeltethetnénk a szárnyast nagyüzemi lúdtenyésztés keretein belül. A tavaly felnevelt lúdállomány felét aztán legelőre fogták. Hat hetes korban már kinn voltak a tarlón. Igy hát a szódóiaknak lényegében véve talán az egész járásban legkisebb volt a gabonabetakarításl szemveszteségük. Ami a gépek után maradt a tarlón a nagy sereg liba felszedte. Es szépen gyarapodott a jószág. Kmety István az állatok gondozója naponta a határt, s a tarlót járta. Igy került egymás mellé a két szó: tarló és libamáj. Az ingyenes takarmányozás kissé helyre billentette az állattenyésztési termelés mérlegét. A jószágnak is jót tett, hogy állandóan tarlón „bogarászott", kereste a szemet. Az elhullást százalék úgyszólván a nullával egyenlő. Kétezer lúdból alig tizenhárom pusztult el. A zootechnikus büszke is erre az eredményre, meg az egész tagság örült a sikernek. Á zárszámadási közgyűlésen is szóba került a lúdtenyésztés. S mivel a munkaegység húsz koronás értéke a természeti csapás, a nagy terméskiesés ellenére sem csökkent, határoztak: „Az idén nyolcezer libát keltetünk." Négyszáz tojójuk van. A keltetést százalék tavaly is jó volt. Egy lúd után huszonkét libát neveltek fel. Az idén élnek az új irányítás adta lehetőségekkel. Három szövetkezet, a szódói, a garamvezekényi és az ipolyszakállasi egyezséget kötött. A helyi EFSZ-nek keltetője van, a másik kettő pedig háromnapos kislibákat vesz át tőlük. Az egyezség alapján a libatenyésztéssel járó beruházásokat és egyéb terheket közösen viselik. Közösen osztoznak a bevételen, ám ha valami rendkívüli eset jönne közbe a három szövetkezet arányosan viseli a költségeket, az esetleges ráfizetést. A libatanyát a Sári-patak mellett rendezték be. Magyarországi szabad-istálló típust alkalmaznak. A kifejlett libákat egyelőre nem tömik. így aztán a libák mája a szokásosnál kisebb. Tavaly ugyan már próbálkoztak ketreces etetéssel is. Az így tartott állatok, a mozgási lehetőség híján elég gyorsan fejlődnek. Tíz hét alatt elérték a négy kilós súlyt. Szép pénzt árult ki belőlük a szövetkezet. A lúdtoll értékesítésével van egy kis baj. Valahogy keveslik érte a hivatalos árat: kilójáért 30 koronát fizet az átvevő. Keresik hát a lehetőséget, s most mivel az adásvétel is szabadabb keretek között történhet, megvan rá a mód, hogy esetleg százkoronát is kaphatnak a toll kilójáért. Persze ez csak a lehetőségek latolgatása. A zootechnikus sem tudja, mi lesz a megkoppasztott libák tollával, de reméli, hogy megfelelő módon értékesíthetik, úgy, hogy a közösnek is előnyére váljon. A szódói zootechnikus is a ZA siker tudatában, meg ' • azért is, hogy érzi, megbecsülik őt, értékelik munkáját, lassan elfelejti, hogy nem mehetett főiskolára. Vigasztalója: a sporthoz hü maradt. S ha rohannak ts az évek, azért bízik abban, hogy még sokáig rúghatja a labdát, csatár lévén, még sok gólt szeretne lőni az ellenfél kapujába . .. MÉRY FERENC A vHkovicci Klement Gottwaid Vasmíisok, a il iaj cei Állami Gazdaság jistebnlkl részlegén helyezett üzembe bárom Moravia típusú szénatárolö tornyot. A tornyokban több mint háromezer mázsa füvestakarmányt tárolnak és tartósítanak. (V. Svarčík felv. — CTK) Remény unszolására Pavel beiratkozott egy sofőrtanfolyamra. A nap első felére volt programja. Remény úgy gondolta, Pavelnak állandó, biztos foglalkozás kell. Maga is szívesen ülne a volán mögé, de ha őt most hajszolják, akkor elsősorban a sofőrök között keresik. Remény megbízta Pavelt, kössön ismeretséget vasutasokkal, katonákkal, folyami tengerészekkel. Szabad Idejében fölöslegesen ne ténferegjen, hanem járja a vendéglőket, menjen el a vasútállomásra, a folyami kikötőbe, a város határába. Járjon nyitott szemmel, figyelje meg, milyen teherszállítmányok érkeznek vagy indulnak, különös figyelmébe ajánlotta a katonai alakulatokat, fegyverzetüket, s ami a legfőbb: a rakétakilövőtelepek felderítését. Ezek az adatok mind jól jönnek. Reményt a várakozás láza fűtötte Csütörtök éjjel 12 óra után bekapcsolta a Sptdolát, aztán kikísérte Pavelt az utcára, és valamit feljegyzett, aztán egy órán át a rejtjelek megfejtésével foglalkozott. Másnap munkából jövet Remény Pavellal együtt elment a postára. Reménynek poste restante levelezőlapja volt. Ez állt rajta: „Kedves elvtárs! Bélyeggyűjteménye nagyon érdekel. Kérem, közölje, lehetséges volna-e csere. Olvashatatlan aláírás. A lap képes felén a cím: Moszkva, Bolsaja Poljanka ..." Remény azonnal megírta a válaszlapot. Pavel tudta, hogy ez nem más, mint kölcsönös ellenőrzés. Ha Sztanytszlav Kurnakov tényleg a városban van, megkapja a levelezőlapot, és válaszol rá. Ha viszont nincs itt, ráírják, hogy a címzett ismeretlen, s visszaküldik a lapot. Vasárnap, egy nappal azután, hogy a főváros ünnepélyesen fogadta a világűrből visszatért Valentylna Tyereskovát és Valérií Bikovszkijt, Remény korán felkeltette Pavelt. Megkérte, menjen Moszkvába, s vegyen bizonyos rádióalkatrészeket a műhely számára. Pavel örömmel ragadta meg az alkalmat, úgyis találkozni akart bajtársaival. Az operáció befejezéshez közeledett. Itt az ideje, hogy Mihail Tuljev, azaz Zarokov, most Kurnakov számot adjon tetteiről. Pavel Moszkvában találkozott Vlagyimir Gavrilovtcs Markovval. — Lefüleljük — mondta az ezredes. — Te mondod meg, hogy mikor és hol. De előbb új lakásba kell költöznöd. Fontos, hogy lakóhelyeden senki se Ismerje személyesen Sztanyiszlav Kurnakovot, hogy a házigazda ne tudja, melyitek Kurnakov. — Igyekszem mielőbb rábeszélnt Reményt a lakásváltoztatásra — mondta Pavel. — A gyászjelentéssel mi legyen, Vlagyimir Gavrtlovlcs? Megmutassam neki? — Ráérsz később ls, különben te tudod, mikor hatásos — válaszolta az ezredes. — Ez minden? — Igen. Kusztov kezed ügyében lesz. Kérlek, ne legénykedj! Légy rendkívül óvatosI Élesre van töltve a fegyverei Nem játék! Figyelj minden mozdulatára! Erted? — Ugyan, Vlagyimir Gavrilovtcs. — Hisz Ismer? — Éppen azért. Ne bravúroskodj. — Ptsztolyt nem hord, a Jöltőtoll" a lámpában van. — Mindegy. Elbúcsúztak. Pavel távozott. Reményt nem is olyan nagyon kellett rábeszélni a lakásváltoztatásra. Maga állt elő ilyen Javaslattal. Most, hogy rádióadója és munkatársa van, jobb, ha a szomszédoktól elszigeteltebben él. Remény Pavelra bízta új lakásuk kiszemelését. Pavel nemsokára hívta Reményt, jöjjön, nézze meg kiszemelt lakásukat. A ház a város peremén állott, tulajdonosa két különbejáratú szobát adott ki. Remény helyeselte Pavel választását. A házigazdával megállapodtak a bérben, a bejelentés és a beköltözés időpontjában. Július 14-ét jelölték meg a költözködés napjául. Egyébként nevetséges volt költözködésről beszélni, hisz minden holmijuk belefért három bőröndbe. Szombaton, július 13-án Remény hazajött a munkából, s Pavel azzal az ötlettel állt elő, hogy, másnap elmehetnének halászni egy közeli tóhoz. A sofőrtanfolyamon vidám társaság jött össze, autóbuszon mennek a tóhoz. Neki van egy mechanikus ismerőse, aki felajánlotta: szolgálati Volgáján elvinné őket a tóhoz. Reménynek alapjában tetszett az ötlet, de eszébe jutott, hogy másnap költözködnek. Pavel azt javasoltai még most telefonál a mechanikusnak, hogy másnap reggel jöjjön értük, felteszik a bőröndöket, lerakják új lakásukban, s aztán a tóhoz hajtanak. Utol ls érhetik az autóbuszt. ... július 14-én verőfényes, meleg reggelre ébredtek. A csendes utcában egy Volga tülkölt. Rövid búcsú a házigazdától, s Indultak. A volánnál Kusztov hadnagy ült lFOLYTATJUK] 1967. n. 16/ 4