Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-16 / 47. szám, csütörtök

Vita a CSKP Központi Bizottságának 1967. február 8—9-i ülésén VASIL BIĽAK elvtárs Hendrych elvtárs beszámolójára hivatkozva Csehszlovákia nemzeteinek és nemzetiségeinek kapcsolatait elemezte. Kijelentette, meg van róla győződve, hogy szocialista társadalmunk egysége szempontjából kulcsfontosságú egyrészt pártunk eszmei egysége, s lenini bel- és külpolitikája, másrészt a csehek s a szlovákok, valamint a hazánkban élő nemzetiségek testvéri kapcsolatai. Egységük szempontjából szerfölött fontos, hogy helyesen értelmezzék az említett egység állandó szilárdításának alapvető feltételét: pártunk nemzetiségi politikáját és azt a párt-, az állami és a gazdasági szervek, a társadalmi szervezetek, s a kommunisták tegyék magukévá és megfelelő módon tájékoztassák róla a dolgozók széles tömegeit. A nemzetiségi kérdés helyes megoldása csak akkor lehetséges, ha ezt a kérdést alaposan, tehát úgy ismerjük, ahogyan a gyakorlati életben konkrétan megnyilvánul. Hazánk nemzetei és nemzetiségei gazdasági, politikai, kulturális és társadalmi életének' felvirágoztatása terén elért sikereink megcáfolhatatlan bizonyítékai annak, hogy államjogi rendszerünk megfelel annak, amellyel a szlovák nép is teljesen egyetértett, amikor a Szlovák Nemzeti Felkelés napjaiban kijelentette, hogy egy üj elvekre alapozott Csehszlovák Köztársaság felújítását óhajtja. Államjogi rendszerünk modellje azonban nem nélkülözheti a mindenre rendkívül érzékenyen reagáló irányítást, s a szükséges politikai körültekintéssel és tapasztalatokkal rendelkező embereket, éspedig nemcsak a központi hivatalokban, hanem az irányítás minden fokán. Ez azért szükséges, mert állandóan felül kell vizsgálni az irányítás módszereit, keresni kell a legtökéleteseb1 beket, okulni kell a jó, s a rossz tapasztalatokból is, mivel államjogi modellünket érvényre juttatva csak saját tapasztalatainkra alapozhatjuk következtetéseinket. A helyes érvényre juttatás ugyanis nemcsak a csehszlovák társadalmi és állami rendszer szilárdítása szempontjából szerfölött fontos, hanem azért is, mert az említett modell érvényesítésével biztosíthatjuk nemzeteink s nemzetiségeink politikai-nemzetiségi fejlődését úgy, hogy teljes összhangban legyen a szocialista demokrácia s az állam fejlődésével. Pártunk megalakulása óta a proletár nemzetköziség elvei értelmében épült ki, és ebben a szellemben nevelte a dolgozók tömegeit. A burzsoázia elleni osztályharcban kérlelhetetlen küzdelmet folytatott a nacionalizmus, a sovinizmus, a csechoszlovakizmus, a fudákszeparatizmus és minden, a dolgozók osztályegységét gyengítő burzsoá ideológia ellen. Ám az a tény, hogy a párt vezető erő az országban, s hogy a munkásosztály vette kezébe a hatalmat, még nem jelenti azt, hogy a nemzetiségi kérdés önmagától megoldódik. Helytelen lenne tehát, ha elégedettek lennénk az eddig elért eredményekkel, mert tudatában kell lennünk annak, hogy a burzsoá csökevények nagyon sokáig életképesek, s nagyon hamar felélednek. Hendrych elvtárs azt a lenini elvet idézte, mely szerint elsősorban az adott nemzet vagy nemzetiség kommunistáinak kell erélyesen fellépniük az egészségtelen nacionalizmus megnyilvánulásai ellen, s rá kell mutatniuk, hogy ezek a megnyilvánulások károsak és akadályokat gördíthetnek a szocialista társadalom kiépítésére irányuló közös törekvések elé. Szlovákiában nemcsak a kom___ munisták, hanem a szlovák nép túlnyomó része is a szocializmus híve, síkraszáll a cseh nem1967. zettel, s a hazánkban élő nemzetiségekkel való testvéri h. 16. együttélésért, helyesli pártunk bel- és külpolitikáját. Amikor 5

ezt állítom, természetesen nem szándékozom leplezni azokat a szocialistaellenes megnyilvánulásokat és irányzatokat, amelyeknek gyökereit a ludákság s egyéb burzsoá ideológiák utóhatásaiban, s más csökevényekben kell keresnünk. Tagadhatatlan azonban, hogy nálunk nyilvánulnak meg —, és ezt fájlaljuk is — becsületes, a szocializmushoz hű polgártársaink, sőt mi több, kommunisták részéről bizonyos fenntartások nemzetiségi politikánk gyakorlatával szemben. Ez a probléma nem vonatkozik csupán a csehek és a szlovákok kapcsolataira, hanem a hazánkban élő nemzetiségekhez fűződő kapcsolatokra is. Márpedig politikai nevelőmunkánkban, s a gyakorlati politikai életben mindig szem előtt kell tartanunk azt a történelmi tényt, hogy minden nemzetnek és nemzetiségnek csak az adhatja meg a le.O 3/obb fokú egyenjogúság érzá3St, ha önmaguk döntenek nemzetiségi problémáikról. Még a legcsekélyebb gyámkodás is mindenkor negatív hatású minden nemzetre vagy nemzetiségre. Ezért nagyon helyeslem a CSKP Központi Bizottsága elnökségének azt a határozatát, miszerint a CSKP Központi Bizottságának új intézetében komplex módon tudományosan elemzik majd a nemzetiségi problémákat, hogy így alkotóképesen lehessen aplikálni a marxizmus elveit, azokat az elveket, amelyeken egységes Csehszlovák Szocialista Köztársaságunk alapszik. A múltban ugyanis gyakran rögtönöztünk, minek következtében propagandánk sokat veszített vonzerejéből. Sokat kell tehát e téren pótolnunk. Tudatosítjuk, hogy a küzdelmet mindenkor két fronton kell folytatnunk: a nemzetiségi kérdés túlbecsülése ellen, mivel ez csak a nacionalizmushoz, tehát a proletár nemzetköziség tagadásához vezethet, másrészt az említett probléma lebecsülése ellen, mert ez a másik szélsőség nemzeti nihilizmust, sőt kozmopolitizmust eredményezhet. OLDRICH CERNlK elvtárs felszólalásában hangsúlyozta, hogy a szocialista országépítésben elért sikereinket elsősorban pártunknak köszönhetjük, mert mindenkor Idejében elemezte az adott helyzetet, s ennek alapján kitűzhette dolgozó népünk s a munkásosztály elé az időszerű, s a távlati feladatokat, amelyeknek teljesítése közben széles tömegek aktivizálódtak, s így a munkások, a parasztok s az értelmiségiek tömegei zárkóztak fel kommunista pártunk mögé. Pártunk a XIII. kongresszusra tett előkészületek napjaiban mélyrehatóan elemezte az ország gazdasági fejlődését, s a kongresszus határozataiban körvonalazta a szocializmus teljes felépítésének programját. A negyedik ötéves tervidőszak második évét alapjában véve kedvező feltételekkel kezdtük meg. Az első évben szerzett tapasztalataink arra utalnak, hogy társadalmunk még bőséges tartalékokkal rendelkezik, amelyek hasznosítása a termelés meggyorsítását, s a lakosság kulturális és életszínvonalának további emelését teheti lehetővé. A további fejlődés, s társadalmunk egysége szilárdításának érdekében azonban feltétlenül szükséges, hogy olyan gazdasági feladatokat tűzzünk magunk elé, amelyek reálisak és a dolgozók e feladatok teljesítése közben saját tapasztalataik alapján győződhessenek meg lehetőségeinkről, s így örömüket lelhessék nemcsak a munka eredményeiben, hanem magában a munkában is. Pártunk a modern szocialista társadalom megszervezését és felvirágoztatását célzó politikájában természetesen nem szorítkozhat csupán a gazdasági jellegű problémák megoldására. A múltban sokat foglalkoztunk és foglalkozunk ma is azokkal a problémákkal, amelyek a személyi kultusz utóhatásainak megszüntetésével, a nemzetközi kommunista mozgalom egységének szilárdításával, a békés egymás mellett élés elméletének életbeléptetésével, a szocialista tábor egységes védelmi képességével stb. függnek össze. Magától értetődő, hogy e sarkalatos problémák megoldására törekedve mindnyájan, minden pártszervezet s minden kommunista nehéz, bonyolult feladatok teljesítését vállalja. Természetesen ilyen időkben egyre nagyobb tért hódít a nyílt bírálat is, amivel azonban visszaélnek azok, akik évekig hallgattak, de most úgy látják, eljött az a pillanat, amikor egyes nehézségeink bírálatának örvén kirohanásokat intézhetnek pártunk ellen. Ezért elsősorban pártunk tagjaitól kell megkövetelnünk a teljes eszme- és nézetegységet, mert csak így biztosíthatjuk pártunk vezető szerepét, azt, hogy a fejlődést irányítsa és szabályozza. Černík elvtárs beszéde további részében a bírálattal s az önbírálattal összefüggő problémákat elemezte. Többek között hangsúlyozta, hogy pártunkban nincs és nem is létezhet olyan egyén, aki mindent tud, minden kérdésről tájékoztatott, s megoldhatja mindazokat a problémákat, amelyek a mindennapi életben a szocialista országépítés folyamatában felmerülnek. BOHUMÍR LOMSKV elvtárs többek között hangsúlyozta, hogy társadalmunk számos problémája, de különösen az Ifjúság megfelelő nevelésének kérdése elválaszthatatlan fegyveres erőink tevékenységétől, s a szocialista haza védelmi képességének növelésétől. Ugyanis magától értetődő, hogy amíg nem oldódik meg teljesen Európa biztonságának kérdése, mindaddig nem kezeskedhetünk arról, hogy hazánk ifjúsága a jövőben nem lesz kénytelen fegyverrel megvédeni a szocializmus és a kommunizmus vívmányait. A honvédelem hazánk egész népének ügye, ezért minden állami szervnek, minden társadalmi szervnek és szervezetnek, intézménynek stb. a honvédelemmel összefüggő problémákat is szem előtt kellene tartania, s a honvédelem kérdését minél szorosabban kellene egybekötnie az országépítés problémáival. Mindnyájunk közös érdeke, hogy fiatal polgártársainkat forradalmi éberségre, a hazafias kötelesség mélységes tudatosítására és arra neveljük, hogy bárhol s bármikor készek legyenek a haza védelmére. A hazafias kötelességek tudatosítása azonban elválaszthatatlan az internacionális kötelességek vállalásától. Ezért meg kell értetnünk polgártársainkkal a Varsói Szerződésre alapozott szövetség múlhatatlan szükségességét. Lomský elvtárs hangsúlyozta, hogy az ifjú nemzedéket az eddiginél fokozottabb mértékben kell az internacionalizmus szellemében nevelni, hogy megértse s értékelhesse a Szovjetunióhoz fűződő szilárd barátságunkat és szövetségünket, hogy tudatosítsa a Szovjetunió döntő szerepét a fasizmus leverésében és hazánk népeinek felszabadításában. JIŔI HÁJEK elvtárs az iskolai oktatás egyes fogyatékosságaira rámutatva kifejezte azt a véleményét, hogy elsősorban a történelemórák adhatnak alkalmat a szocialista hazafiság és a nemzetköziség szellemében való nevelőmunkára. A mai ifjúság ugyanis nem ismeri személyes tapasztalatai alapján azokat a lelkesítő érzéseket, amelyeket az előző nemzedékben a fasizmus elleni harc, a reakció elleni küzdelem és az országépítés érdekében tett erőfeszítések váltottak ki. Felszólalása további részében a 15 éves fiatalok pályaválasztásával összefüggő problémákat elemezte. Rámutatott a pedagógusok tekintélye szilárdításának szükségességére, a serdülő fiatalok nevelése terén észlelhető fogyatékosságokra, a főiskolások körében legújabban előforduló negatív megnyilvánulásokra, s a marxizmusleninizmus klasszikusai rendszeres tanulmányozásának leientőségére. SZÜLŐK, NEVELŐK FÓRUMA Az érdeklődés és a képesség szerepe a pályaválasztásban A 14 ES 18 ÉV közti időszak a fejlődésnek rendkívül összetett szakasza, tele dialektikai ellentétekkel, melynek során kialakul az ifjú jelleme és for málódik egyénisége. Ezen fejlő dési időszak egyik központi, sőt égető problémája a pályaválasztás. Az ifjúság többsége már a serdülőkorban konkretizálja kívánságát, bár kérdéses, alkalmas-e ez az időszak ilyen komoly lépés eldöntésére. Közismert ugyanis, hogy az ifjúság sokoldalú fejlődési folyamata (fizikai, mozgási, műveltségi, érzéki, érdeklődési és képességei fejlődése) még nem állapodott meg, sőt ellenkezőleg, állandó változásban, indulatokkal és ellentmondásokkal van tele. Társadalmi tapasztalatuk, életismeretük is hasonló változásoknak van kitéve. Társadalmi körülményeink közepette ifjúságunk többségének azonban már 15. életévében döntenie kell, el kell határoznia milyen hivatást, vagy tanulmányt választ. Az egyik ilyen tényező — mely döntő mértékben befolyásolja a pályaválasztást és a munkába való beilleszkedést — az érdeklődés. A PUBERTÁST KÖVETÖ KORBAN az egyén érdeklődése kristályosodik, egy bizonyos tevékenységre összpontosul, s egyes cselekedeteket előnyben részesít. Többségüknél fokozatosan csökken az egykori gyerekes csapongás, az egyik hivatástól a másikig. Az iskolai és az iskolán kívüli érdeklődés fejlődésével összhangban különféle szempontok alapján (tetszés vagy nem tetszés, érdeklődés, illetve érdektelenség, előnyök és hátrányok stb.) megy végbe a foglalkozás választásának folyamata. A tanulóifjúság tudatában ebben a korban már kialakul a hivatásról alkotott elképzelés nemcsak mint társadalmi, gazdasági szükségszerűség, de fokozatosan megnyilvánul az egyéni képességek, az érdeklődés, a tudás, a hajlam és a foglalkozásban való érvényesülés közti kapcsolatok tudatosítása is. Nemcsak a tanulókban, de mindazokban, akik kapcsolatba kerülnek a tanuló pályaválasztásával, mint pl. a tanítók, a nevelők és főleg a szülők, felmerül bennük a kérdés: milyen szerepe van a képességnek a pályaválasztás szempontjából, azaz a hivatás sikerességét tekintve milyen az egyén képességeinek jelentősége. Ezzel szorosan összefügg a tanuló képességeinek megállapítása, illetve az a kérdés, milyen tehetség szükséges egy bizonyos foglalkozáshoz. Az egyén képességei színvonaluk és a fejlődés további lehetőségeinek pontos összegezése csak a képességek, életkörülmények és a nevelési hatások alapos értékelése alapján lehetséges, az egyszerű megállapítás azonban nem elegendő. A képességek megállapításánál alkalmazott pszichodiagnosztikai munka szaktudást igénylő tevékenység. Ha a nevelők, tanítók és szülők meg akarják ismerni a rájuk bízott fiatalok lelki életét, a pszichológiai folyamatok közvetlen megállapítására kell támaszkodniuk. A lelki folyamatok alapvető pszichológiai tényezők, ezek alapján lehet megismerni a belső lelki folyamatokat és a tulajdonságokat. A pszichológiai teljesítmény a lelki folyamattal és tulajdonságokkal több értelmű kapcsolatban van. Minden cselekedet nem egy, hanem a képességek összességétől függ. Általában megállapított tény, hogy egy meghatározott tevékenység sikerességének előfeltétele a képességek különféle összetétele és társítása. Vagyis két eltérő képességű személy ugyanazon tevékenység során lényegében egyforma eredményeket érhet el. A gyengébb képességeket más tekintetben jobbak kiegyenlíthetik. Ilyenkor a képességek kompenzációjáról van szó. A képességek és a jellembeli tulajdonságok közt ls érvényesölhet n kiegyenlítődés. Például a képességek fogyatékosságát jellembeli tulajdonságokkal (szorgalmas tanulás, kitartó munka, stb.) lehet ellensúlyozni. Valamely hivatásra való alkalmasság megállapításánál tehát a tanuló ké pességeit nem ítélhetjük meg gépiesen. Mérlegelnünk kell a hivatásban számításba jöhető összes képességeket. A TEHETSÉG MECHANIKUS könnyű felmérésére lehetetlen bármilyen rendszert kidolgozni. Kizárólag megfigyelésre nem szorítkozhatunk, bármenynyire gondos és hosszantartó is lenne. Például a szülők nem minden esetben ismerik gyermekeik képességeit, annak ellenére, hogy együtt élnek, szoros kapcsolatban vannak velük. Ennek oka nem az, hogy érzelmi elfogultságuk gátolná a tárgyilagos megítélést, hanem főleg azért, mert nincs alkalmuk párhuzamot vonni gyermekeik és a többi gyerek képességei közt. A tanítóknak is nehéz csak tapasztalat alapján megítélni a tanulók képességeit. A pszichológiai felmérések eredményei igazolják, hogy a tanítóknak a tanulókról alkotott véleménye sok esetben eltérő. A kiválasztott hivatás, munka, illetve továbbtanulás megvalósításához szükséges tehetség megítélésénél a szülők és a tanítók azonban néhány szempontot figyelembe vehetnek s e szerint igazodhatnak. A nagy képesség kérdése az új, igényes és összetett cselekedetek gyors és könnyű elsajátítását jelenti. Gyenge képességek esetén az elsajátítás módja lassú, hosszadalmas és megerőltető. A jó képességű emberek mások segítsége nélkül, önállóan sajátítják el és oldják meg a problémákat. A gyengébb képesség a gondolkodás és a tevékenység ismétléséhez, újrakezdéséhez vezet. A nagy képességű emberek hajlamosak arra, hogy tevékenységükben célszerű rendszert -—rendet teremtsenek. A gyenge képességűek tudása hézagos, töredékes. A nagy képességek a gondolkozás és a cselekvés rugalmasságában is megnyilvánulnak. A gyengébb képességek Ismertető jele a merevség és a nehézkesség. A képességek színvonalának további kritériuma a feladatok megoldásának gyorsaságában rejlik. A nagy képességek viszonylag korán, már a fejlődés kezdetén észlelhetők (már a kis gyermeknél megfigyelhetők a kialakuló képességek jelei), a gyengébb képességűek a fejlődés folyamán visszamaradnak. A tehetség a jellembeli tulajdonságokkal is kapcsolatban van. A nagy képességgel rendelkező egyének a Jelenség és a cselekvés terén erősen pozitív beállítottságot és elszántságot tanúsítanak. A tanulók képességét jelentős mértékben aszerint is megítélhetjük, milyen érdeklődést tanúsítanak valamely tevékenység iránt, illetve hogyan köti le figyelmüket az adott tevékenység, vagy milyen gondot fordítanak az egyes jelenségekre és tevékenységre. A felsorolt szempontok azonban csak általános érvényűek, esetenként a helyzet ettől nagy mértékben eltérhet. A TANULOK PALYAVALASZTÁSA szempontjából a képességnek és az érdeklődésnek lényeges szerepe van. Az érdeklődésnek és a képességnek megfelelően választott hivatás a tanuló személyisége további sokoldalú fejlesztése biztosításának elengedhetetlen része. Ha a gyereket a pályaválasztást illetően kellőképpen irányítjuk, s olyan szakmát, hivatást választunk neki, hogy az a legmegfelelőbb legyen számára, ezzel megteremtjük teljesebb fejlődésének feltételeit. Az embereknek érdeklődésük és képességük szerinti munka besorolása mind az egyén, mind a társadalom érdeke, mivel ez tesz! lehetővé, hogy elejét vegyük sok kellemetlen élménynek, túlterhelésnek, esetleg a tanuló képességeinek túlértékeléséből adódó összeroppanásának. MÁRIA VALLAŠEKOVÁ pszichológus