Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-14 / 45. szám, kedd

ALSÖPOKORÁGYON idözöm, Jakab János bútorokkal telezsúfolt házikójában. Hetvenkét éves vendéglátóm nehezen lélegzik, asztma kínozza. Mikor benyitottam, zöld posztóbekecsben, botosban üldögélt a jól fűtött szobában, s Dickens Cooperfield Dávidját olvasta. Akadozva, légszomjjal küszködve meséli el élete tört éne tét. A

pja háromholdas szegényparaszt volt, nyolc gyermeket nevelt. Jakab János már tizenkét éves korában módos gazdákhoz szegődött, s nyolc nehéz esztendőn át a szolgalegények keserű kenyerét ette. 1915-ben a 16. gyalogezred katonájaként került ki az orosz frontra. Egy szuronyroham alkalmával megsebesült: kórházba szállították a hátországba, majd ismét visszaküldték az első vonalba. 1916 júniusában a közelben harcoló másik ezredet szétverték az oroszok és Jakab Jánosék osztagait könynyűszerrel bekerítették ... A kijevi fogolytáborba vitték. Munkára jelentkezett, Murmanszkba került. Negyven fokos hidegben, combig érő hóban vasutat építettek. Itt dolgozott 1917 májusáig. Ekkor áthelyezték a foglyokat Szamarkand városába, ahol szintén negyven fokot mutatott a hőmérő, csakhogy zérus fölött. A rekkenő hőségben egy mohamedán gazda birtokán álltak munkába. Itt érte Jakab Jánosékat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom híre. Civil ruhás, felfegyverzett munkások jelentek meg a táborban, és a burzsujok elleni harcra buzdították a különféle nemzetiségű hadifoglyokat. A toprongyos, elcsigázott emberek meggyőződve a munkások és parasztok ügyének igazságáról tömegesen kérték felvételüket a Vörös Hadseregbe. J

akab János a második transzporttal ment el. Oj ruhát kapott, s egy közeli várban teljesített szolgálatot. Koi FRUNZE KATONÁJA VOLT csis volt, élelmet és lőszert szállított a harcolóknak. Az ádáz harcok egyre több fegyverfogásra alkalmas em bert követeltek. Jakab János is puskát kapott, s miután belépett Lenin bolsevik pártjába, elindult az ukrajnai frontra, ahol Kolcsak és Denyikln martalócai garázdálkodtak. Később Taskentbe vetődött, s összetalálkozott a nagybátyjával, az 5. turkesztáni ezred rajparancsnokával, aki abban az időben a helybeli tisztiiskola hallgatója volt. — Nincs kedved beiratkozni a vörös tisztiiskolába? — kérdezte a régen látott rokon. Jakab János rövid töprengés után ott maradt, beiratkozott az iskolába. Amikor híre jött, hogy Bokharában — ahol emírpasa uralkodott — forradalom tört ki, átvezényelték oda a taskenti vörösöket, köztük a tisztiiskola 180 hallgatóját is. Jakab Jánosnak abba kelleti hagynia a tanulást. A turkesztáni vonal frontparancsnoka a legendás hírű Frunze volt. — A századparancsnokunk Horváth Lajos hadifogolyból lett tiszt volt, — emlékezik vissza János bácsi. — Politikai biztosunk pedig Vinogradov elvtárs... Mire a nemzetközi század a helyszínre ért, a vörösök kikergették a városból az ellenséget. Az emír külföldre menekült, száz asszonyát azonban sorsára hagyta a palota háre lilében. A katonák előreszegezett szuronnyal hatoltak be az emírpasa fényes lakosztályába. A kényúr asszonyai embertelen körülmények között, a külvilágtól elzárva, szűk cellákban laktak, amelyekben csupán egy-egy ágy fért el. — Az emír minden évben kapott néhány gyönyörű leányt a köznéptől — mondja Jakab bácsi. A szépséges, hollóhajú lányokat asszonyaivá tette. A nép körében pénzért adták-vették a hajadonokat, s a férfiak vagyoni állapotát a feleségek száma is híven tükrözte. A vörösök a pasa asszonyait a legszegényebb, pénztelen emberekhez adták férjhez, akik nem tudtak maguknak feleséget vásárolni. Jakab János és bajtársai a palota egyik termében mesés értékű kincsre bukkantak. Az egyik sarokban juhbőr zsákokban temérdek aranypénz volt elrejtve, a másik sarokban ezüstpénz, a harmadikban rézpénzt találtak. A negyedik sarokból is előkerült egy bőrzsák, abban meg sok-sok aranyrúd csillogott. A zsákmányolt kincset szekérre rakták, és két magyar fiú útrakelt vele, hogy eljuttassa a taskenti főparancsnokságra. A bokharai harci feladat teljesítése után a század visszatért Taskentbe, és Jakab János folytatta félbeszakadt tanulmányait. 1920 februárjában megkapta a bizonyítványt, szakaszparancsnokká léptették elő. Voltak, akik elmentek Bakuba felsőbb iskolába, ő azonban nem akart elszakadni nagybátyjától, akit Kazánba vezényeltek. Vele tartott, bevonultak az ottani nemzetközi ezredhez, melynek magyar parancsnoka volt: Három hónapon keresztül tatár fiúkat oktattak. 1921-ben a nagybátyja és egy horvát legény titkos parancsot kaptak, haza kellett térniök szülőföldjükre. Jakab János még maradt egy ideig, majd több társával együtt ő is úgy döntött, hogy hazatér. Azok, akiknek már feleségük, gyerekük is volt, családjukkal együtt keltek útra. Parancsnokuk a felsorakozott ezred előtt köszönte meg segítségüket. Moszkvában várniok kellett, amíg összegyűlt egy vonatszerelvényre • való hadifogoly, így egy egész hónapot a szovjet fővárosban töltöttek. A nemzetközi klubban leadták igazolványaikat, és találkoztak egy otthonról jött elvtárssal, aki figyelmeztette őket, hogy ne térjenek haza. — Ha eddig fajárom volt a nép nyakán, — hangzott az intelem, — ezután vasjárom lesz ... A honvágy azonban legyőzte a szorongást: folytatják útjukat. A határra érve a német hatóságok lepecsételték a vagonokat, és őrszemet állítottak az utasok mellé. A volt vöröskatonák sírva fakadtak. Szívesen visszafordultak volna, de akkor már nem lehetett. Stettinben a németek vesztegzárt rendeltek el, ami nem is egészségügyi, hanem inkább politikai intézkedés volt. Jakab János Csehországon keresztül Jolsvára utazott, ahol jelentkeznie kellett a katonai parancsnokságon. A kaszárnyába kísérték, s az udvart söprették vele. Fotográfusnak álcázott provokátor szegődött a nyomába, aki a Vörös Hadsereg egyenruháját viselő hadifoglyok képeit árulta. Szerencsére Jakab Jánost nem ismerte fel, pedig ő is ott volt az egvik fényképen. A „fényképész" Pelsőcön és Feleden is feltűnt, egészen Rimaszombatig kísérte, s még ott is kopóként szimatolt utána. Idehaza Pokorágyon újra előkereste kopott cselédkönyvét. De munka csak parasztgazdánál akadt volna. Sajogni kezdtek testén a hajdani ütések nyomai, nem akart még egyszer a kezük alá kerülni. Szerzett egy fejszét, s télvíz idején beállt favágónak, nyáron pedig részes kaszálást, aratást vállalt. 1923-ban megnősült, és felépítette ezt a kis házikót, melynek olyan alacsony az ajtaja, hogy mélyen le kellett hajolnom, amikor átléptem a küszöbét. ' ly44-ben ismét elvitték katonának. Pontosan 22 évvel ezelőtt egy hideg januári napon vetődött haza. A felszabadulás után kocsikísérő lett a járási székhelyen. Jó munkájáért több ízben megjutalmazták, a berámázott oklevelek a kis szoba meszelt, falán függnek. Később magas kitüntetést kapott, a plakettet maga a miniszter nyújtotta át neki Prágában. Belépett a pokorágyi EFS»-be, és tevékenyen részt vett a falu szocializálásában. Ma már nyugdíjas. Alattomos kór gyötri, légszomjjal küszködik. Nehéz élete volt, nem csoda, hogy megrokkant. Gondolatai olykor elszállnak a messzi Turkesztánba, ahol Frunze volt a parancsnoka, a bokharai palotába, melynek falai közt az emír kincsére leltek. Szeretne még egyszer szétnézni azon a vidégen, találkozni ottani barátaival. Ez azonban betegsége miatt lehetetlen. A hajdani bolsevik a kis szobában üldögél. Dickens regényét olvassa, melynek ifjú hősét ugyanúgy hányta-vetette a mostoha sors, mint őt serdülő korában. Satyilov sorai jutnak eszembe. A kisebbség többé nem létezik a szó értelme is megváltozott. A kommünért ki-ki áldozatra kész, ám a bolsevik — legtöbbet áldozott... O

dakint erősen alkonyodik: a havas dombhátak fölött tűzpiros színű az ég. VERES JÁNOS A lakosság élelmiszerellátása az első negyedévben A KERESKEDELEM, az áruforrásoknak és a vásárlóerő összetételének megfelelően a következőképpen biztosítja március végéig a lakosság élelmiszerellátását. HÜS. Ebben a negyedévben 3,3 százalékkal több hús kerül a piacra, mint tavaly az első három hónapban. Az összetétele azonban kedvezőtlenebb lesz, mint tavaly, mert például a disznóhús részaránya a húseladásban 50,1 százalékról 43 százalékra csökken, a fagyasztott húsé pedig 10 százalékról 20 százalékra emelkedik. A húsvéti ünnepekre csak friss hús kerül az üzletekbe és több lesz a disznóhús. A húskonzervek választéka á következő lesz: 10 százalék marhahús, 20 százalék disznóhús, 30 százalék pástétom, 15 százalék Lunchen on meat, 25 százalék egyéb húskonzerv. A választék kielégítőnek mondható. Baromfihúsból a készlet és a felvásárlás nem fedezi teljes mértékben a szükségletet. Ezért a kereslet teljes kielégítése behozataltól függ. TEJ, TEJTERMÉKEK, TOJÁS. A tejfogyasztást biztosítjuk. Ez év január 1-vel a teljes értékű tej (3,5 százalékos tej) árát 80 fillérrel csökkentettük, vagyis jelenleg literje 3 korona. Ezáltal lehetővé válik ennek a tejnek nagyobb arányú fogyasztása, ami a tavalyi 1 százalékról már ebben a negyedévben 20 százalékra emelkedhet. A tejtermékek közül a sajtból 7,1 százalékkal, a túróból 8,8 és a tejfölből 21,9 százalékkal több kerül eladásra, mint tavaly. A sajtot ilyen választékban kínálják: kemény sajt 19 százalék, puha sajt 4, ömlesztett sajt 46, juhtúró 24, penészes sajt 6 és pogácsasajt 1 százalék. Vaj pedig a következő választékban lesz kapható: teavaj 5 százalék, friss vaj 64, friss vaj behozatalból 1, asztali vaj 30 százalék. Tojásból lesz elég, s csaknem teljes mértékben friss tojás kerül eladásra. Étolajból, szalonnából és az I. osztályú disznózsírból kielégítjük a szükségletet, a II. osztályú disznózsírból azonban nem. Liszt, cukor, rizs lesz elég. Babból és mákból továbbra sem tudjuk fedezni a szükségleteket. ZÖLDSÉG, GYÜMÖLCS. A zöldségfogyasztás lényeges növekedését biztosítja a készlet és a behozatal. Petrezselyemből azonban hiány lesz, főleg a középés kelet-szlovákiai kerületben, fokhagymából szintén. Helyette fokhagymapor kapható. A burgonyaellátással nem lesznek gondok. 25 százalékkal több savanyúkáposztát és 50 százalékkel több savanyú uborkát biztosítunk, mint tavaly. Almából bár több lesz, mint az utóbbi három évben, de még mindig nem elég. Déligyümölcsből az ellátás a tavalyihoz hasonló lesz. KÁVÉBÖL ÉS TEÁBÓL fedezzük a keresletet. A mézeladás a tavalyinak 80 százalékát éri el. összegezésül elmondható, hogy a készletek és a behozatal biztosítja a lakosság élelmiszerellátásának további javulását, főleg — s ez örvendetes — a választékot illetően. — szl— Pavel célt ér Reményt érdekelte, hogyan tel tek a hírszerző központban Pavel és Leonyid Krug napjai, kikkel találkoztak. Részletek iránt ís érdeklődött. Hallott-e Gyermekláncfűről? Pavel elmondta, hogy Krugtól hallotta: van egy morcos, zsémbes öregúr, aki bátyjának, Viktornak sokat ártott. A Gyermekláncfű hallata ra Remény összerezzent, nem tudta palástolni, hogy az, amit róla hallott, vele ls közvetlen összefüggésben van. A gyászjelentés ott lapult Pavel tárcájában, de még korainak tartotta megmutatni. Remény ezután arról faggatta, ml történt június 27-ről 28-ra virradó éjjel, hogyan keltek át. Amikor Remény megelégelte beszélgetésüket, felállt, kijelen tette, hogy megunta az örökös ülést. Hazamentek, megebédeltek, rágyújtottak. Remény türelmetlenül várta a pillanatot, hogy megnézhesse a rádió belsejét. Amikor leszállt az est, lehúzta a tüllfüggönyöket, lámpát gyújtott, a nehéz asztali lámpát is bekapcsolta, bezárta az ajtót. Aztán a rádióról levette az álcázó burkolatot, amely alatt az adó rejtőzött. Gyönyörködött a bil^ Ientyűkben, azután egy titkos üregből két kártyalapot vett kl. Egyik oldalukon 1963. évi naptár. Hónapokra és hetekre osztva, a vasárnapok pirossal jelölve. Csak éppen össze-viszsza dobálták a számokat. Nyilván ez volt a rejtjelkulcs, illetve annak a fele. Remény matatott a készülékben, aztán gúnyosan rászólt Pavílra: — Nem zavarlak? — Talán nem nézhetem ... — válaszolta Pavel, s most az egyszer egy cseppet sem kellett színlelnie az érdeklődést. — Eredj sétálni vagy ... Pavel engedelmeskedett. Kiment az udvarra. Az ablak alatt felfigyelt rá, hogy Remény egy-két percre eloltotta az asztali lámpát, aztán megint felgyújtotta. Pavel leült a tornáclépcsőre. Csillagtalan, sötét este volt. Szél kerekedett. Nemsokára nyílt az ajtó, és kijött Remény. Odaült Pavel mellé, és cigarettára gyújtott. — Ma kedd van? — kérdezte fáradt hangon. — Nem, már szerda — válaszolta Pavel. — Akkor dobd el, gyerünk aludni — mondta Remény, s ő is eldobta cigarettáját. Párnáját és takaróját megosztotta Pavellal, de nem jött álom a szemükre. A szomszéd szobából a házigazda köhögése is behallatszott. Remény nyugtalanul hánykolódott. Többször odaszólt Pavelnak, alszik-e, de ő sem tudott elaludni. Remény szidta a szobát, a párnákat, az ágyat, aztán váratlanul így szólt: — Unom ezt a várost. Az okmányaid rendben vannak? — Azt hiszem, tökéletesek — válaszolta Pavel. — Mutasd csak. Villanyt gyújtottak. Remény megvizsgálta Pavel papírjait, mindent rendben talált. Visszafeküdtek, de még mindig nem tudtak aludni. Az óra vésztjőslóan ketyegett a falon. — Szeretném tudni, mi történt Demboviccsal? — jegyezte meg Remény. — Hátha lefogták — szólt Favel. — Le kellett fogniuk. — Gondolom, az öreg mindjárt kinyiffant. — Hátha nem ... Többé egy szót sem szóltak. Remény szerdán rádiózott a központba. Csütörtökön vette a választ. Szemmel láthatóan felvidult. Pavelnak már csak egy feladata volt: a rejtjelkulcs hiányzó részének megszerzése. Világos, hogy Remény nem hordja magával. Távollétében Pavel mindent megnézett a szobában. Minden zugot felkutatott, de hiába. Gondolta, valamilyen rejtekhelynek kell lennie a szobában. Egyszer az asztali lámpára tévedt a tekintete. Eszébe jutott az első este, amikor Remény kiküldte őt az udvarra, s a lámpa hirtelen elaludt, aztán vagy két perc múlva ismét felgyúlt. Pavel szemügyre vette a lámpát —, masszív Irodai bútordarab volt márvány aljazattal. Szétszerelte. Az aljazat mögötti üregből egy papírdarab hullott ki három számoszloppal. Ez volt a rejtjelkulcs hiányzó fele. Volt ott egy vatta is. Amikor kibontotta, töltőtollat halászott ki a csomóból. Valamivel nagyobb volt a szokásosnál, s rájött, hogy nem írásra, hanem gyilkolásra szolgál: pisztoly volt... Pavel visszatett mindent a helyére. Vacsora után Remény Marijáról kezdett beszélni. Mintha csak kitalálta volna Markov ezredes titkos vágyát. Azon töprengett, hogyan juttathatna pénzt a lánynak? Lehet, hogy egyúttal Dembovicsról is megtudna valamit. Remény tudta, milyen veszélyes dolog Pavelt Moszkvába küldeni. Sokan ismerik a fiút, s az elhárítás nem felejtette el a szökést. Nyomába szegődhetnek. Ám semmilyen veszély sem tudta visszatartani szándékától. Pavel először azt hitte, Remény ezzel az ürüggyel félre akarja őt állítani az útból, hogy közben elrejtőzhessék, de rájött, hogy őszintén gondolja Pavel közölte feletteseivel, hogy néhány napra el kell tűnnie, s találkozót kért tőlük. Találkozott is Kusztov hadnagygyal, s átadta neki a rejtjelkulcsot. Azután elutazott abba a városba, ahol Marija élt. (FOLYTATJUK)