Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-14 / 45. szám, kedd

A mezőgazdasági üzemek TANÁCSA Demokratikus vezetés • Az üzemek vezetőinek bővített jogköre és felelőssége • A járás tényleges részvétele a mezőgazdaság fejlesztésében A CSKP Központi Bizottsága határozatának megfelelően Ja­nuárban és februárban a járási termelési igazgatóságokon lét­rehozzák a szövetkezetek és az állami gazdaságok új képvise­leti szervét, a mezőgazdasági tanácsokat. A mezőgazdasági dolgozók között mostanában sok vita folyik arról, hogy mi lesz a hivatása ennek az új szervnek. Annak az aggodal­muknak is kifejezést adnak, hogy ez a mezőgazdaság továb­bi fejlesztése szempontjából ne csak egy gyakorlati jelentőség nélküli új szerv legyen. Ezért bizonyára hasznos lesz, ha el­mondjuk, hogy mit várunk a mezőgazdasági tanácsoktól. Az új irányítási rendszer egyik alapvető célja az — amint Antonín Novotný elvtárs újévi beszédében is említette —, hogy véget vessünk annak az áldatlan állapotnak, amikor egyes üzemek részben vagy tel­jesen a társadalom számlájára gazdálkodtak, tehát az üzem gazdálkodásának eredményeiért nem kellett teljes felelősséget vállalniuk. Ezért az új irányí­tási rendszer bevezetésével a mezőgazdasági üzemeknek lehe­tőségük nyílik az önálló kezde­ményező intézkedések és dönté­sek megtételére, természetesen az adott kereteken belül, a terv és a piac szükségleteinek meg­felelően és a nagyüzemi gaz­dálkodás szabályaival összhang­ban. Ez az intézkedés lényegében egyrészt a felettes szervek jog­körének és felelősségének nagy­fokú decentralizálását jelenti, másrészt viszont —• érthetően — az üzem összes dolgozója jogkörének és felelősségének kibővítésével jár. Ezzel megte­remtették a dolgozóknak nem­csak az üzem, hanem a járás mezőgazdasága fejlesztésének irányításában való részvétele további demokratizálásának új feltételeit. Az üzemek közvetlen felettes szervei, vagyis a mező­gazdasági termelési Igazgatósá­gok jogkörét és felelősségét je­lentősen bővítették. A termelé­si igazgatóságoknak például a megadott elvek és szabályok keretén belül az eddiginél jóval nagyobb szavuk lesz a termelés állandósítása és összpontosítása terén. Igy közvetve tevékenyen közreműködhetnek az egyes üzemek termelési struktúrájá­nak és gazdaságosságának ki­alakításában. ők döntenek majd az üzemviteli és egyéb támoga­tások kiutalásáról. Fontos sze­repük lesz a szerződéses kap­csolatok stb. terén is. Tehát nemcsak olyan kérdé­sekben hozhatnak majd határo­zatot, amelyek az egész járás mezőgazdaságának fejlesztését érintik, hanem azokban is, ame­lyek közvetve vagy közvetlenül az egyes mezőgazdasági üze­mek fejlesztésével kapcsolato­sak. Ez szintén egyik alapvető oka annak, miért határozták el a mezőgazdasági üzemek de­mokratikusan választott képvi­selői szervének a megalakítását. A járási mezőgazdasági ta­nács fő feladatát tehát abban kell látnunk, hogy az üzemek a demokrácia elvei alapján ma­guk is részt vesznek a járás mezőgazdaságának fejlesztésé­ben és igazgatásában, mégpedig a további, folyamatosan beveze­tendő munkamegosztással, sza­kosítással és együttműködéssel, valamint jogkörük és felelőssé­gük megvalósítandó decentrali­zációjával összhangban. A me­zőgazdasági tanács fontos fel­adata lesz saját munkájának megszervezése úgy, hogy a me­zőgazdasági üzemek önállóságá­nak és kezdeményezési jogának teljes figyelembe vételével meg ne sértse a társadalom és az üzemek érdekeinek összhang­ját. Intézkedéseivel és határo­zataival meg kellene gyorsítania a munkamódszerek megváltoz­tatását és összes szervekben és üzemekben, egybekapcsolva ezt a mezőgazdaság fejlesztésével. A mezőgazdasági tanácsnak elő kell segítenie a gazdálko­dása feltételeinek további meg­javítását. Ezért a megfelelő jog­körrel felruházott mezőgazda­sági tanács felelősséggel tarto­zik: • a járási mezőgazdasági fejlesztési terv megtárgyalá­sáért, jóváhagyásáért, vala­mint megvalósításáért; • az üzemviteli támogatások terjedelmének és szintjének megállapításáért; • a tartalékalapok létesíté­séért és az azokkal történő gazdálkodásért; • a munkaerő stabilizálásá­ra létesített alappal való gazdálkodásért; • a közös vállalatok létesí­téséért; • a legjobban működő üze­mek megjutalmazásáért. Mindezeket a tanács minta­alapszabályzata határozza meg. Ezenkívül még azzal is számol­ni kell, hogy az egyes járások feltételeinek megfelelően a kül­döttek tanácsának jogkörét és felelősségét fokozatosan és részletesen meghatározzák és kibővítik majd. A mezőgazdasági tanács a szükségnek megfelelően, de évente legalább négyszer köte­les ülést tartani. Határozatai mind a termelési igazgatóságok­ra, mind a mezőgazdasági üze­mekre nézve — működési körü­kön belül — kötelezőek lesz­nek, feltéve természetesen, hogy nem lesznek ellentétben az érvényes előírásokkal. Igen fontos kérdésnek tart­juk a mezőgazdasági tanácsnak a mezőgazdasági termelési igaz­gatósághoz és a vállalatok­hoz fűződő kapcsolatát. Ennek a kapcsolatnak abból kellene kiindulnia, hogy a tanács mint demokratikusan megválasztott szerv a vállalatok feletti igaz­gatás egyik tényezője. Ez azt jelenti, hogy a tanács ugyan­olyan szinten van, mint a ter­melési igazgatóság, és egyik sincs a másik fölé rendelve. Minél harmonikusabban fognak együttműködni ezek a szervek, annál nagyobb haszon szárma­zik ebből a járási mezőgazda­ság fejlesztésére. Ez azonban semmi esetre sem zárja ki an nak lehetőségét, hogy a mező­gazdaság fejlesztési feladatai­nak megoldása során, és az új irányítási rendszer bevezetése­kor ne legyenek egymással szemben igényesek. Sok függ a jó kezdettől is. Ezek után már csak azt kí­vánjuk, hogy a mezőgazdasági tanácsok megfontoltan és lel­kiismeretesen kezdjék el műkö­désüket, mivel az új irányítási rendszer bevezetése és mező­gazdaságunk további fejlesztése során jelentős feladatokat kell megoldaniuk. Jlftt BAREK, a Földművelésügyi Minisztérium dolgozója 1967. n. 14. D unaszerdahelyen talán senki sincs, aki ne is­merné Ágh István autó­buszvezetőt. De nemcsak Duna­szerdahelyen, hanem a Bratisla­va—Komárom vonalon is. Már 12 éve a Csehszlovák Autófor­galml Vállalat alkalmazottja. Ezalatt nyolcszázezer kilomé­tert tett meg baleset nélkül ex­pressz autóbuszán. Naponta csaknem kétszáz embert szál­lított. Munkájából egyetlen órát sem mulasztott, sőt szinte haj­naltól késő estig ott ült a kor­mány mellett, kollégáit is he­lyettesítette. De nemcsak tizen­két éve, hanem ... Amikor kitanulta a géplaka­tosságot, nem jutott álláshoz. A sors Budapestre vetette, gép­kocsivezetőnek. Harmincban ült először volán mellé, azóta sor­sává vált a hosszú, szürke üt. De gépkocsit vezetni nemcsak szürke utat jelent, hanem nap­fényt, magas hegyormokat, rin­gó búzamezőket, meg a roha­nást, versenyt az idővel. Bejárta egész Olaszországot, Svájcot. Nem panaszkodik, jó dolga volt, de közbeszólt a há­ború. Hazajött, megnősült. Fu­turánál, Wetzlernél, majd a sör­gyárban dolgozott, mindig mint gépkocsivezető. Mert szerette a hivatását, szerette a hűvös haj­nalokat és az örökös hazatérést. Módja lett volna szakmát vál­toztatni, de ő a gépkocsit vá­lasztotta, és az embereket — autóbuszsofőr lett. Mindannyiszor vagy ötven em­ber ült a háta mögött. Életek, akiknek sorsa az ő kezében van, emberek, akiket Ismer és aki­ket sohasem látott, akiknek múltjuk és terveik vannak, ép­pen úgy, mint neki. Embertár­saitól csak egy, a háta mögött levő plexiüveg választotta el, mégis sokszor úgy érezte, egye­dül van... Egyedül a volánnál és a végtelen országúttal. Szi­tált az eső és 6 hazagondolt. — Ha ilyen az idő, az asszony mindig izgul, vagy talán már nem is izgul, megszokta. Meg­szokta? Meg lehet ezt szokni? Az országút számtalan meglepe­Agh bácsija tést tartogat sosem tudod mi vár. önhibádon kívül is érhet baleset. Talán mégsem izgul, tudja, hogy nem iszom, hogy elővigyázatos vagyok, hogy gon­dolok rájuk. Reá és Pityuká­ra... Mire hazaérek, már alud­ni fog. Milyen keveset látoml De mit tehetek? Érte dolgozom, hogy otthont teremtsek neki, meg kenyeret adhassak a ke­zébe. Aztán jön egy kanyar, fel­ocsúdik, megáll, újabb utasokat vesz fel, jegyeket osztogat. Rá­lép a gázra, a motor felzúg és az autóbusz kerekei futásnak erednek. Néha erőt kell nekik adni, néha fékezni kell őket. Ágh bácsi egy Időben hosszú­távon járt. Turistákkal Lengyel­országban, Németországban, Magyarországon. Bizony egy­egy ilyen tíznapos túra elég fá­rasztó volt. Gyakran késő este érkezett, rendbeszedte a ko­csit, hazament, szétosztotta az ajándékot, megvacsorázott, alig szunnyadt egyet, a felesége már ébresztette: menni kell. 1964-ben megkapta az ötszáz­ezer balesetmentes kilométerért járó kitüntetést. Nagyon örült, azóta is szolgálati ruhája ki­hajtóján hordta, egészen mos­tanáig. Igen, mert ezután helyé­re a hétszázötvenezer baleset­mentes kilométer jelvénye ke­rült. Nemrégiben kapta és na­gyon büszke rá. ö ugyan úgy tervezte, hogy eléri az egymillió kilométert, de hát a kifürkész­hetetlen sors közbeszólt. Tavaly, június utolsó napján ott állt expressz buszával a bra­tislavai Avionnál. Felvette az utasokat, már éppen Indulni akart, amikor ujjait összerán­totta a görcs, arca eltorzult, érezte, nem ura a volánnak. Át­adta a szolgálatot és bement a kórházba. Azt mondták, egy-két injekció és rendbejön, sajnos, azóta is betegállományban van. Most otthon tölti napjait, azt szeretném mondani: meleg ott­hona van, de a lakást nem le­het fűteni, a szobában ugyanis nincs kémény. Pedig az orvos véleménye szerint melegre van szüksége. De hát hova menjen? Egy füstös vendéglőbe? Otthon legalább a szerető szívek mele­gét érzi. Márciusban lesz 60 éves. Nyugdíjba megy. Búcsút vesz a volántól, a mindig újnak tűnő, csodálatos tájaktól, és lemond vágyáról — az egymillió kilo­méterről ls. V égeredményben révbe ért: fia most érettségizik, ő meg továbbra is bejár a vállalathoz, „akad majd mun­ka" — így mondta a vezetőség. Meg ha nem is akadna, Ágh bácsi ott mindig otthon van. Megbecsülik, szeretik őt, köte­lességtudó, becsületes ember­nek ismerik. És ez az életben a legfontosabb, erre törekedett mindig... OZORAI KATALIN Vannak még hibák... Hogyan érvényesül a közúti közlekedés új szabályzata A Belügyminisztérium 80/66 gyűjt. sz. rendelete értelmé­ben ez év január elsejétől módosult a közúti közlekedés szabályzata. Lássuk, hogyan érvényesült gyakorlatilag az új esztendő első heteiben. A nyugat-szlovákiai kerület közutain a január első napjai­ban szerzett tapasztalatok elég lehangolók. A gépkocsivezetők ugyanis nem mindig tartják szem előtt azt az elvet, hogy mindenkor figyelmesek, előzé­kenyek legyenek egymáshoz. Ez elsősorban a nehéz teher­gépkocsik vezetőire jellemző. Sokan közülük nem hajlandók megtűrni" s rendszerint gátol­ják is a gyorsabb gépjárművek előzését. Egyébként sem visel­kednek mindenkor kifogástala­nul. Tény és való azonban, hogy az új szabályzat érvény­belépte óta nem fordultak elő a kerületben súlyosabb közle­kedési balesetek, s nem került sor a szabályzat lényegesebb megszegésére sem. A helyzet azonban mégis problematikus, mivel egyes gépjárművek a ko­rábbi szabályzat szerint, mások pedig az új irányelvek értel­mében közlekednek. A gépkocsivezetők — külö­nösen a városokban — gyak­ran FIGYELMEN KlVtíL HAGYJÁK az új szabályzat 1. fejezetének 23. paragrafusát, mely szerint még a jól megvilágított úttes­teken közlekedő járműveken ls tompítani kell a világítótestek fényét. A sofőrök az első kategóriá­jú közutakon sem képesek ar­ról leszokni, hogy rendszerint teljesen indokolatlanul hosszú időre leállítsák gépkocsijukat, jóllehet ezzel a 18. paragrafus 6. fejezetének rendelkezései el­len vétenek. A gépjárművek vezetői gyak­ran követik el azt a hibát is, hogy kisebb községekben és falvakban az engedélyezettnél sebesebben hajtanak. Előfordul például, hogy az adott község területén 50 km sebességgel haladó gépjármű mögött na­gyobb sebességgel robogó autó sofőrje mindenáron előzni akar, s ezért az engedélyezett­nél nagyobb sebességre kell rákapcsolnia. Az új szabályzat értelmében a mostaniaktól eltérőek lesz­nek EGYES ÜTJELZŰ TÁBLÁK is. Fokozatosan eltávolítják a „Vigyázat, az útszakaszon gya­koriak a balesetek!" és a „Pél­dás közlekedés községe" — feliratú táblákat, hogy ne kös­sék le fölöslegesen a gépjár­mű-vezetők figyelmét s ne té­vesszék meg külföldi vendé­geinket. Magától értetődő azon­ban, hogy néhol új útjelző, il­letve figyelmeztető táblák lesz­nek szükségesek. Igy pl. a bra­tislavai Radlinský utcán s a a központi vásártéren ez év január elsejétől a következő feliratú tábla figyelmezteti a sofőröket: „Adj előnyt a villa­mosnak!" Ahol ilyen új jelző­táblák vannak, ott forgalmi rendőr ellenőrzi az új közleke­dési szabályzat betartását. Ez természetesen csak eleinte, il­letve addig szükséges, amíg a gépjárművek vezetői megszok­ják az új útjelzéseket. Az új in­tézkedések célja elsősorban az, hegy gyorsabban közlekedhes­senek a villamosok, ami vi­szont egyaránt fokozott óvatos­ságra kötelezi a gépjárművek s a villamosok vezetőit. A közúti közlekedés rendjé­nek új szabályzata szerint, ti­los a gépjárművek megállása a városok több utcáján, külö­nösen pedig ott, ahol villamo­sok, autóbuszok vagy trolibu­szok közlekednek. A nagyváro­sokban — e szabály betartása érdekében — pontosan megje­lölik a belső és a külső öveze­tet. Bratislavában már megálla­pították a város külső övezetét, amelynek területén nem állhat­nak meg gépjárművek. Ahol pedig a jelzőtábla szerint „Áll­ni tilos!" — a sofőr csupán annyi időre állíthatja meg a gépkocsit, amennyi a fel-, il­letve leszálláshoz vagy a szál­lítmány fel- és lerakásához stb. múlhatatlanul szükséges. A gépkocsivezetőknek KÜLŰNÜSEN BRATISLAVÁBAN kell az új közlekedési szabály­zatot, az új útjelzőtáblákat stb. figyelembe venniük. Tudniuk kell továbbá, hogy a Vajnory utca tatarozásának befejezése után ismét fő útvonalként, vi­szont a Trnávka városnegyed­be vezető út újból csupán mel­lékvonalként szerepel. A rendőrség, a HESZ éa más tömegszervezetek igyekezete e napokban arra összpontosul, hogy a vállalatok s üzemek gépkocsivezetői minél előbb ELSAJÁTÍTSÁK AZ ÜJ ELŐÍRÁSOKAT. Természetesen a gépjárművek magántulajdonosainak a kerék­párosoknak, sőt a gyalogjárók­nak is látogatniuk kellene ax új szabályzatot ismertető elő­adásokat. Ha ugyanis mindnyá­jan felelősségteljesen foglalko­zunk a közúti közlekedés rendjének új szabályzatával s nemcsak elsajátítjuk az új sza­bályokat, hanem következetes betartásukhoz ls ragaszkodunk, úgy kellően megalapnzhatjuk a zavartalan és biztonságos köz­úti forgalom feltételeit. Az ilyen önfegyelem és másoktól igényelt fegyelmezettség ered­ményeként egyre kevesebb köz­lekedési baleset fordulna elő köztársaságunk közutain. (Az alábbiakban néhány új jelző­táblát mutatunk be.) MARTIN HRÜZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom