Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-12 / 12. szám, csütörtök

Nem a világhírnév a lényeg Az igazgató előszobájának ajtaja előtt megállok. Jó Ilyenkor mély lélegzetet venni. Hiszen szombat délután van és tlz perc múlva egy óra lesz. £s ha szabad szombatjuk van? Lenyomom a kilincset. Az előszobában az öt ember közül három nő. — Az igazgató elvtárssal szeretnék beszélni. A fiatal, csinos titkárnő mosolyogva adja tudtomra, hogy az igazgató elvtárs foglalt. Azért megkérdezi. — Kit jelentsek be? Kecses mozdulat, majd kinyílik és bezárul az igazgatói szoba ajtaja. Egy pillanat múlva újra nyílik az ajtó és a titkárnőnek arra már nincs ideje, hogy a főnöke üzenetét átadja, mivel Seres Lajos igazgató hangja megelőzi. — No, gyere már be. Kezet nyújt, bemutat a vendégének és megkérdezi: — Miről akarsz írni? — Nem miről, hanem kiről. Ha megengeded. — Idehivassam? — Ne fáradj. Csak folytassátok, ráérek. — Hát nem árt, ha ezt te is hallod ... Szóval azt mondták, és még ma is sokan azt mondják, hogy az a lucernamalom nem jó és nem jó. Hogy nem rendesen őröl, gyakran elromlik, nagy a kiadás, kicsi a haszon. En meg azt mondtam, ha már a mosonmagyaróvári gépgyár elkezdte a 3 millió korona értékű berendezés sorozatgyártását, akkor abban a gépben valaminek lenni kell. Megvettük, idehoztuk. És tanulmányoztuk a fortélyát. Mert fortélya van még a legegyszerűbb gépnek is, mennyivel inkább egy 3 millió koronás berendezésnek. 1965-ben úgyszólván csak félgőzzel működött a malom, mert a lucernaföldek java részét árvíz meg talajvíz borította. Még a tanulmányozás is nehéz dolog volt. Mégis 350 ezer koronás haszonnal zártuk az évet. Meg annyi tapasztalattal, hogy annak a pénzbeli értékét számokban talán ki sem lehetne fejezni. Azaz, hogy mégis. 1966-ban már egymillióhétszázezer korona volt a tiszta jövedelem. — S a fortély? — Mondhatnám, hogy semmiség. Csak annyi a fortélya, mint bármelyik más malomnak. Konkolyos, fűmagos, harmadosztályú, esetleg nedves gabonát sehol nem engedtek felönteni a garatra, mert abból soha nem lett volna kifogástalan búzaliszt. Amellett a hengerek, a sziták..., de mit soroljam. Ugye milyen egyszerű? őröljön hát lucernát a lucernamalom. — De hiszen ... Az Úrföldi Állami Gazdaság Igazgatója hévvel folytatja. — Éppen itt van a tévedés. Ha egy hektárról, három kaszálásból — mondjuk — 40—45 mázsa szárazanyag kerül a malomba, az bizonyára nemcsak lucerna. Legalább 25 százaléka fii és gyom. Vagy például: a ritka lucernának nemcsak a levélzete dúsabb, hanem a szára ls erősebb, rostosabb. Különösen akkor, ha sokáig lábon hagyjuk. Nincs a világon olyan malom, amely az Ilyen anyagból kiváló lisztet készíthetne. — Szóval a minőség mégsem kifogástalan? — Mégis kifogástalan. De... Az igazgató mutatóujja egy pillanatra szinte felkiáltójellé változik. —... hogy a fortély végére járjak, nem a 40—45, hanem a 100—110 mázsás hektárhozamból. Mint amilyen ott a porbokal részen termett, ahol már működik az öntözőberendezés. Szombat délután van. Ki tudja meddig tartana még a szakmai magyarázat, ha közben egy Jól öltözött férfi nem lépne be. Pillanatnyi zavarában kissé elmosolyodik. — Na, ml újság Ferenc? — fordul feléje az igazgató. •n — Semmi különös. De ha QQ nem veszed rossz néven, fáradjatok át a mi szobánkba. 1967 — Vagy úgy, te ünnepelsz? Na akkor engedd meg, hadd I. 12. kívánjak neked egyelőre újabb negyvenkettőt, erőben, egész5

ségben. Abban a másik szobában már éppen elegen vannak, de azért nekünk ts helyet szorítanak. A cigarettafüstben ugyan még nem állna meg a villa, de a nemdohányzó lélegzete egy pillanatra bizony elakad. Meg a beszélgetés ls. Annak persze nem a füst az oka, még csak nem is az Igazgató érkezése, hanem az Idegen. — Na, mi <iz, belétek la gyott a szó? — indítja el a beszélgetést az igazgató. — Csak vitatkozzatok nyugodtan, amint poharazás közben szokás. Bármiről, ami érdekes. Az egyik zootechnikus megjegyzi. — Ugyan, mi lehet érdekes nálunk? A mi életünk eltelik a mindennapi munkában. t—: Mindennapi munkában? — mondja élcelődve a szomszédja. — Te mondod ezt? És nem félsz attól, hogy a fejünkre szakad a mennyezet? Hiszen neked minden negyedik napod szabad. Többen is egymásra néznek, kissé riadtan, olyasmi látszik a tekintetükben, hogy ezt nem kellett volna elárulni. Az egyik könyvelő meg is jegyzi: — Ez a helyi Jellegű intézkedés azért mégsem való az újságba. — Hát emiatt váltatok enynyire falfehérré? — neveti el magát az igazgató. — Ha nem való, hát ne írja meg, elvégre ez az ő dolga. Ha pedig való, írja meg, attól se dől össze a világ. — De az előírások szerint... M Előírás meg rendeleti? Hát arra van előírás, hogy a zootechnikusnak naponta 15— 16 órát kell a munkahelyén tölteni? Ugye nincs. A mi zootechnikusaink nem irodisták, hanem gyakorlati szakemberek. Naponta hajnali négytől este hétig-nyolcig talpon vannak. A munkahelyükön még a minden negyedik napi szabadság ellenére is több időt tőlteriek, mint azok, akiknek csak minden második szombatjuk szabad. Vagy nem? — De Igen. Csakhogy ... <— Nem kell Ide csakhogy. Amikor megkapjuk a termelési feladatokat, akkor se mondjuk, igen, a terv ugyan reális, csakhogy ..., hanem azt keressük, hogyan termeljünk még a tervezettnél Is többet. Ugye, közgazdász elvtárs. Évente 15—20 százalékkal kellett többet bevételezni a tervezettnél, hogy az 1962-es 11 millió koronával szemben 1966-ban már 27 millió koronával zárjuk az évet. Most azt mondják, hogy jól szerveztük a munkát, a termelést. Sürgős munkára hivatkozik, elköszön, mondván: — Ti csak folytassátok. Van itt még sok érdekesség. Jóból ls, rosszból is. Mosolyogva néznek a távozó igazgató után. Kíváncsi vagyok, milyen folytatást rejteget az a mosoly. «— Érdekes ember ez a ml Igazgatónk, «— ez az első megjegyzés. S ezzel mintha lelopnák a mosolyt a jelenlevők ajkáról, egyszeriben komolyra fordítják a szót. — Nem olyan igazi igazgató. — De miért nem „olyan" igazi? — Azt inkább csak érzi az ember, megmondani nehéz. Mert például Itt van ez a szabadnap ügy. Hol volt még akkor a szabad szombat, amikor ez már nálunk felvetődött. Egy Igazi igazgató talán utasította volna illetékes beosztottját, Ismertesse a követelőkkel az idevágó rendeletet, ö meg ..., hiszen már tudja. Ezután az országos hírű kacsafarm, majd a még épülőfélben levő művelődési otthont, klubot, éttermet és irodákat egyaránt magában foglaló központi épület kerül szóba. Mind kettő sajátos elképzelések alapján épült, illetve épül. Hát még az utak. Az egy külön fejezet, — magyarázzák. Az új igazgató (Seres elvtárs) Jóformán még meg sem melegedett a székében, amikor az asztalra csapott: — Itt kö vezett utak nélkül csak nagy ráfizetéssel lehet gazdálkodni. Vagy köves út, vagy ráfizetés. Mellesleg, a Feketevíz partján húzódó, egyik végétől a másikig csaknem negyven ki lométer kiterjedésű gazdaságban alig 500 méter az állami út. Jogos a segélykérés, — ezt elismerték az Illetékesek, s mindJárt meg is szavaztak kétszáz ezer korönát. Ebből két-három éven belül 400 méter út épülhetett volna, az útépítő vállalat terve és költségvetése szerint. Az Igazgatóé szerint né hány hónapon belül etkészült egy négykilométeres útszakasz. S még jól is kerestek mellette a gazdaság dolgozói. Azóta már több mint 14 kilométer kövezett út épült, a gazdaság saját eszközeiből. A sertésistálló története még érdekesebb. Nagyon kellett már a korszerű férőhely a kocák nak. A háromcsarnokos kombinát költségvetése meghaladta a 10 millió koronát. Az Igazgató szeme először nem is annyira a nagy összegen, mint az épil let típusán akadt meg. Akkor még nem volt divat, hogy a megrendelő beleszóljon a kivitelező dolgába. Seres igazgató sem beszélt sokat, hanem éjszakákat töltött a papírok fölött, hogy az új Istállóban tő kéletesebb legyen a fűtés, hogy világos legyen, de ne „könnyezzen" a tető, hogy a padlózattól fel ne fázzanak a kocák, meg ne gémberedjenek télen a malacok stb. Elkészült a kombinát, a mó dosított terv szerint. Még a jó val kisebb, módosított költség vetésből is 1 200 000 koronát takarítottak meg. Az újításért az Igazgató közel 30 ezer korona jutalmat kapott. Emellett, vagy éppen az említettek miatt a környékbeli állami gazdaságok közül az úrföldiben a legnagyobb a dolgozók keresete. Nem mindennapi dolog, hogy egy „olyan" nem Igazi igazgatóról ennyi tisztelettel beszéljenek a beosztottak, s hogy ennyi megbecsülés övezzen egy embert, aki nekik parancsol. Talán éppen ezért nem tudom megállni, hogy meg ne kérdezzem: — Sok Jót hallottam az igazgatóról. Mégis kíváncsi lennék, ml az a leglényegesebb, amivel kivívta magának a tiszteletet és a megbecsülést. Ojra (most már teljesen érthető) mosoly jelenik meg az arcokon. A leglényegesebbet még nem mondtuk el. A ml lgazga tónknak három fia van. Kettő Itt dolgozik a mi gazdaságunkban, egy — a legfiatalabb — Nyitrán tanul a mezőgazdasági főiskolán. De az ls minden szabad idejét itt tölti, pedig Galántán laknak. « • • Itt talán be ls fejezhetném, hiszen ennél többet nehéz mondani. De hadd idézzem még az Igazgatót. Távozásom előtt ugyanis még bekukkantottam hozzá, s megkérdeztem: «— Milyen változásokat vár az új gazdaságirányítástól ő, aki már az elmúlt években ls sok mindent az új irányítási alapelvek szerint oldott meg. — Az új irányítástól? Sokat. Ezután már nem kell annyit harcolnunk a partnereinkkel, mert egyenrangú félként tárgyalhatunk velük. Néhány másodpercre elhallgat, aztán így folytatja: — Azért ne hidd, hogy az új irányítás egy csapásra mindent megold valamennyi mezőgazdasági üzemben. Ezzel azt is akarom mondani, hogy a mezőgazdaságban tapasztalt hibákat sem lehet teljes mértékben az eddigi irányítási rendszerre varrni. Mert nem egészen igaz az, hogy eddig a rendeletek annyira megkötötték a vezető dolgozók kezét. Inkább az a tény, hogy egyesek tudatlanságukat, esetleg kényelmességüket takarták be a rendeletekre való hivatkozás HARASZTI GYULA Kiegyensúlyozottabb termelést Az ügyesek nem „fizetnek ró az üzletre" Elérkezett a számítgatások, tervezések, az új esztendő megalapozásának a

z időszaka a mezőgazdasági üzemekben. Mielőtt azonban elkészítenék az évi pénzügyi és termelési tervet, értékelik az elmúlt esztendő termelési-gazdasági sikereit, Illetve sikertelenségeit. Egyöntetűen megállapíthatjuk: Jól zártuk az elmúlt esztendőt. Az előzetes számítások alapján 1960 óta ez az esztendő minden tekintetben túltesz a közbeeső éveken. Sokat jelent ez, különösen most. hogy új módon, az új irányítás alapelveinek tekintetbe vételével készülhetünk a további munkára. A szövetkezetekben hozzáfognak a múlt évi mérleg elkészítéséhez. Szlovákiában ma már több mint 2000 szövetkezet tagsága várja, mit hoz a zárszámadás. Az már ismeretes, — ezt a tavalyi terméseredmények és az állattenyésztés bevételei bizonyítják — pénzügyi téren is nagyot léptek előre a közös gazdaságok. Nagy általánosságban ez a való helyzet. Persze vidékenként, járásonként meglehetősen eltérők a gazdasági eredmények. A termelési viszonyok, a gépesítés előrehaladottsága, a közös munkák megszervezése legjobb a nyugat-szlovákiai kerületben. Éppen ezzel magyarázható, hogy a hatvanötös évben az egy szövetkezeti tagra eső évi jövedelem 12 ezer korona, míg a másik két kerületben egy negyeddel alacsonyabb. Több tényező tekintetbevételével ez a különbség reálisnak mondható, ám akadnak a közép- és kelet-szlovákiai kerületben ls szövetkezetek, amelyek termelési viszonyai hasonlók a nyugatszlovákiaihoz, mégsem érték el az utóbbiak termelési-gazdasági színvonalát. Nem volna valós az összehasonlítás, ha azt állítanánk, hogy a nyugat-szlovákiai kerületben minden szövetkezetben éltek az előnyös termelési, természet adta feltételekkel. A többi között ennek tulajdonítható, hogy eléggé nagyok az eltérések a szlovákiai szövetkezetek termelési eredményeit, a tagság jövedelmét 11? letően. Néhány adattal bizonyítani ls tudjuk: a hatvanötös évben 303 szövetkezetben 4000 korona, 323 szövetkezetben több mint 20 ezer, ebből 161 szövetkezetben az egy állandó szövetkezeti tagra eső jövedelem megharladta a 24 ezer koronát. Hiányos volna a fejtegetés, ha kihagynánk a számításból, hogyan alakult tavalyelőtt az egy hektárra eső bruttó termelés. Szlovákiai méretben 4446 korona értékű termék Jutott egy hektárra. A hegyi, és hegyaljai szövetkezetekben — több mint 90 — viszont 1500 koronánál kevesebbet hozott egy hektár föld. A7 említett termelési körzetbe tartozó további 300 EFSZben alig érték el hektáronként a 2500 koronás bruttó termelést. Sokkal jobb a helyzet a kukorícatermesztő körzetekben, hiszen ezen a vidéken 80 szövetkezet több mint 8 ezer, 400 szövetkezet pedig 5—8 ezer korona értékű mezőgazdasági terméket termelt hektáronként. Ezeket a különbségeket persze nem lehet máról holnapra kiküszöbölni. Am az új irányítás közgazdasági tényezői éppen azt "célozzák, hogy a különböző termelési csoportokba beosztott szövetkezetek az adózás, az állami támogatás és egyéb termelésklegyensúlyozó tényezők tekintetbevételével arányosabban gazdálkodhassanak. Még ez Idáig egy egész Járás, sőt több ls, egy termelési tájegységbe tartozott, a jövőben két szomszédos szövetkezet is más gazdasági-termelési csoportba sorolható. Az meg Ismeretes, hogy az egyes csoportok állandó- és változó földadója különböző magasságú. Tehát a Jobb termelési viszonyok, természeti adottságok közepette gazdálkodó szövetke- . zet nagyobb, a gyengébb termelési feltételekkel rendelkező EFSZ kisebb adót fizet majd. Ez az új adózási former sok aránytalanságot küszöbölhet kl, s ha még most sok helyütt Idegenkedve fogaŕdják ls, majd a gyakorlat bizonyítani fogja, hogy a végső kicsengés: a termelés kiegyensúlyozása, a népgazdasági érdekek, a társadalmi szükségletek kielégítése és a szövetkezetek gazdasági tervel nem szenvednek csorbát. Ehhez arzonban szükséges, hogy a termelési csoportok meghatározásakor minden természeti és helyi viszonyt tekintetbe vegyenek. Az új gazdasági rendszer életbelépésével tehát sok, gazdasági előrehaladást jelentő tényező kerül előtérbe. Néhány járásban tavaly szakemberekből álló bizottság tanulmányozta, milyen tartalékaink vannak a termelés fokozására. Bizony egyes helyeken elrettentő tényekre bukkantak. A nyitral járásban például, ahol minden szövetkezetre 2— 3 szakember jut, 40 szövetkezetben évente a földnek csupán 10 százalékát trágyázták meg. Szórhatják aztán nyakló nélkül a műtrágyát. Az a talaj, amely csak minden tizedik évben kap szerves trágyát, nem hoz Jó termést. Ilyen és ehhez hasonló mulasztás sajnos másutt is előfordul. Nagy tartalékaink vannak hát a termelés fokozására. S ha nem orvosoljuk a hibákat, nehezen tudjuk majd elérni, hogy Szlovákiában a tavalyihoz viszonyítva (a múlt évben 26 százalékos növekedést értünk el a növénytermesztésben) 5—6 százalékkal fokozzuk az árutermelést. Az új Irányítási rendszer megalapozói azonban mindenre gondoltak. A rossz gazda a Jövőben még Jobban ráfizet a hanyagságra. A Jók viszont — ha meg ls kell fogniuk a munka végét — ha élnek az új irányítási rendszer adta lehetőségekkel nem „fizetnek rá az üzletre". Az Idén nagy lehetőség nyílik majd a szerződéses kötelezettségek teljesítése után az önálló árusításra, a kiegészítő termelési ágak fellendítésére. Természetesen itt már kétszeresen fontos a szaktudás, az üzleti szellem. S ahol mindez már tavaly is megvolt, a múlt esztendő tapasztalatai Igen sokat Jelentenek az idei termelési-értékesítési tennivalók terén. MÉRY FERENC Nyert a Csehszlovák Állami Sorsjátékon és várokozás nélkül jutott autóhoz I Sorsolás minden hónap 15. napján! % nyeremények összege: 6 600 000 korona és 100 000 korona külön jutalom. MEGVETTE MAR A SORSJEGYET?