Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-12 / 12. szám, csütörtök

Kényeztessük, vagy büntessük a gyermeket MAR BEVEZETŐBEN szülcsffges hangsúlyoznunk, hogy erre a kérdésre nincs olyan egyértelmű válasz, amely recept formájában előírná a szülőnek, hogy kényeztesse, vagy büntesse gyermekét, hogy megverje, vagy bocsásson meg neki, esetleg teljes szabadságot adjon-e gyermekének, vagy ellenkezőleg, szigorúan írja elő minden mozdulatát. A gyermek egyedi lény, egyéni fejlődési folyamaton megy keresztül, ezért a szülőnek is egyéni módon kell hozzá közelednie, azaz a nevelésnél figyelembe kell vennie gyermeke lelki és testi adottságait. A büntetés, a kényeztetés, a, verés, a megbocsátás — a nevelés bizonyos formál és módszerei. A szülők gyermekeikből jellemes és művelt embereket akarnak nevelni. Látjuk tehát, hogy a nevelés céltudatos tevékenység. Sajnos, a cél ismerete még nem teszi a nevelést könnyűvé és problémamentessé. A gyermekek már 3 éves koruktól kezdenek felelősséget érezni tetteikért, közben megtanulják, mit szabad és mit nem. A gyermek ugyanis életének ebben a fejlődési szakaszában már tudatosítja saját énjét s ekkor mutatkoznak az első nehézségek a nevelésben. E nehézségek természetesen a gyermek korával arányosan növekedhetnek. A szülők az Ilyen esetekben indokoltan kérdezik, miért rossz, szófogadatlan a gyermekük, bár mindene megvan, amit kíván. A gyermek szófogadatlanságának okát még a szakember is nehezen találja meg. Tudatosítanunk kell, hogy a gyermek belső és külső tényezők kölcsönhatásában fejlődik. A belső tényezőkön nehezen változtathatunk, ezért fontosabbak számunkra a fejlődés külső tényezői. Ezek közé sorolhatjuk a környezet (falusi, városi, családi, Iskolai környezet stb.) hatását, amely gyakran döntő módon befolyásolhatja a fejlődés menetét, elsősorban a lelki élet kialakulását. A GYERMEKPSZICHOLÓGIA kutatási eredményei világosan bizonyítják, hogy a gyermekek nagyon könnyen és önként alávetik magukat szüleik tekintélyének, ha harmonikus a családi élet, ha a szülők és a gyermekek között nem kikényszerftett, hanem őszinte szeretet és megértés van, s nem utolsósorban, ha a szülők házassága boldog és kiegyensúlyozott. Az ilyen családokban a gyermek már születésétől kezdve kedvező viszonyok között fejlődik. A szófogadatlanság kisebb megnyilvánulásainak — ha nagyobbakra valóban csak ritkán kerül sor — megfelelő büntetésekkel gátat lehet vetni. A gyermek a büntetés miatt nem érez beteges félelmet a szülei előtt, ezért nem fejlődnek kl benne a kívánt jellembeli tulajdonságok, amelyek a rossz családi viszonyok között nevelkedő szófogadatlan gyermekeknél előfordulnak. Itt elsősorban a hazudozásra, a csökönyösségre, a rosszhiszeműségre, kétszínűségre stb. gondolunk. A szüleit szerető gyermek tudatosítja magában, hogy szófogadatlanságával fájdalmat okoz nekik, ezért kerüli az ilyen viselkedést. Egy biztos, nincs olyan gyermek, aki fejlődése folyamán néha meg ne érdemelné a büntetést. Nagyon gyakoriak azonban azok az esetek, amikor a szülők gyermekük szófogadatlansága miatti tanácstalanságukban veréssel oldják meg a helyzetet. A korszerű pszichológia és pedagógia egyértelműen elutasítja a verést, mint a gyermek büntetésének módját. Ennek több oka ls van. Mindenekelőtt az a tény, hogy a verés beteges félelmet és szorongást vált ki a gyermekből, nem beszélve annak további kedvezőtlen következményeiről. A veréssel „idomított" gyermekek kétszínűekké, csö könyösökké, magányosokká vál nak, kerülik otthonukat stb. A VERES ELLEN SZÚLÖ MÁSIK OK az, hogy ez a nevelési mód súlyos sebet üthet a gyermek egyéniségén, megölheti benne a szülők Iránti szerete tet, miáltal véglegesen elidegenedhet tőlük. Itt törvényszerű, hogy ez a veszély a gyermek korával együtt növekszik, főleg a lányok esetében. Ha az apa megveri 14—15^éves lányát, ez majdnem minden eset ben nyomot hagy apjához való viszonyában. Sohasem tudhatjuk előre, milyen lesz a reakció. Sokkal egyszerűbb és kevésbé veszélyes ezért, szükség esetén, a verésnél alkalmasabb büntetési módokat választani, amelyek nem sebzik meg a gyermek lelkét és nem alázzák meg méltóságát. A legfontosabb azonban, hogy a szülő a büntetés kirovásában igazságos, s bizonyos értelemben hajthatatlan és szigorú legyen. A gyermeknek tudnia kell, hogy kihágásáért a büntetést nem kerülheti el. A LEGGYAKORIBB KIHÁGÁSOK az iskolába járással kapcsolatosak. A házi feladat elhanyagolása, fegyelmezetlenség az iskolában, ismétlődő rossz feleletek stb. szintén büntetést érdemel — a körülmények gondos kivizsgálása után. Néha az a probléma, hogy bizonyos ellentmondások vannak a szülőknek és az iskolának a gyermekkel szemben támasztott követelményei között. Egy elvet azonban minden szülőnek figyelembe kellene vennie: az iskolai nevelés és oktatás az egyik legfontosabb folyamat a gyermek fejlődésében, ezért a szülők minden beavatkozásának elő kell segítenie ezt a f o lyamatot. Szólnunk kell még a gyermek túlzott kényeztetésének problémájáról. A kényeztetés a gyermekről való mértéktelen gondoskodás megnyilvánulása. Az ilyen nevelés nem ajánlatos, mert nem segíti elő a gyermek szükséges, egészséges önállóságának kialakulását. A nem önálló gyermek pedig egyre na gyobb hátrányba kerül az önállóságra nevelt gyermekekkel szemben. Az önállóság hiányából eredő nehézségek később neurózist okozhatnak, esetleg bizonyos negatív jellembeli tu lajdonságok — félénkség, bizonytalanság, a gyermekkollektlva kerülése, fejlődésbeli elmaradás — kialakulásához ve zethetnek. BEFEJEZÉSÜL még szüksé gesnek tartjuk megjegyezni, hogy vannak esetek, amikor a harmonikus családi környezetben felnőtt- gyermekek a he lyes nevelése ellenére sem szófogadók, sőt teljesen megfékezhetetlenek. Az Ilyen eseteket lappangó, beteges folyamat idézhet elő, ezért ajánlatos orvoshoz vagy pszichológushoz fordulni, hogy vizsgálja meg a gyermeket s adjon tanácsot gyógyítására. CZAKÔ MÁTYÁS, pszichológus E

gész kulturális és nem csupán kulturális közönségünk a közeljövőben emlékezik meg a mostani Szlovákia területén működő első főiskola — az Academia Istropolitana megalapításának és fennállásának ötszázadik évfordulójáról. Mátyás király (1458—1490) a polgárságra és a kisnemességre támaszkodva arra törekedett, hogy megteremtse az összpontosított abszolút monarchiát, amelyhez természetesen szüksége volt e hatalom művelt végrehajtóira is. Mivel az Idő tájt Magyarországon nem működött semmiféle főiskola és a diákok külföldre jártak tanulni, a király úgy határozott, hogy teljes egyetemet alapit, amelyet külföldön is el fognak Ismerni. Ezernégyszázhatvanötben nagy küldöttséget menesztett Rómába, hogy a pápa elé terjeszsze a király kérését. A kérésnek nyomban eleget tettek. így aztán két esztendővel később, 1467. július 20-án Pozsonyban ünnepélyesen megnyitották az Academia Istropolitanát. Az Academia Istropolitanának négy fakultása volt — az ún. Facultas Artium, a Jogi kar, a teológiai kar és az orvostudományi kar — amelyeken a hazai tanárokon kívül híres külföldi professzorok is előadtak. A főiskola az egykori Magyarország területén a humanisztikus műveltség legfontosabb központjává vált. Sajnos, az Academia Istropolitana megalapítójának, Corvin Mátyás királynak halála után megszűnt. Az Alma Mater székhelyének általában a mai Jirásek utca 5—7. számú házait tekintik. Magától értetődő, hogy az említett épületek mai alakja, három szárnyukkal és az utca felé forduló kétemeletes, öttengelyű homlokzatukkal, már számos átépítés és változtatás eredménye. Az eredeti épületek a szakirodalom szerint a késel gótikus stílusban épültek. A jelentős jubileum alkalmából határozat született, amelynek értelmében ezt a nemzeti kulturális emléket restaurálják és visszaadják eredeti rendeltetésének. A határozat megkövetelte, hogy ne csupán az épületekben, hanem az Academia egész területén is szélesebb körű kutató munkálatokat végezzenek, mielőtt még hozzáfognának az építési munkálatokhoz. A tavalyi komplex kutatások során régészeti, művészettörténeti és építészeti felméréseket végeztek, amelyek során gazdag és értékes leletekre bukkantak. A kutatás folyamán feltárt legrégibb település az újabb kőkorszakból való (időszámításunk előtt kb. 3000). Ez a földbe mélyített két lakótér — mindkettő nyerges tetőszerkezetű. Az egyik sarkában tűzAz Academia Istropolitana. A* udvartér egy része a kutatás torán. AZ ACADEMIA ISTROPOLITANA a legújabb kutatások fényében Színesen és plasztikusan láthatja az egész világot és még külföldi utazást is nyerhet A RIVIÉRÁRA, Jugoszláviába, vagy Bulgáriába! További 67 tárgyi nyeremény a STEREOVIZE új versenyén. Kérjen felvilágosítást cl FOTO-KINO szaküzleteiben. A verseny már 1967. január 31-én befejeződik! ÜF-OIÍ hely — kemence nyomaira bukkantak. Mindkét lakóhelyen agyagedényeket, csontból készült tárgyakat, finom tűket, árakat, valamint kőszerszámokat is találtak. Ilyen lakóhelylyel, amely egvúttal városunk legrégibb települése, első Ízben találkozunk. A téglalap alaprajzú lakótér pedig az újabb vaskorszakból származik, és hosszabb tengelye nyugatkelet irányban fekszik. A ház falai fából készültek, amelyet agyaggal vontak be s a helyiséget belülről kimeszelték. A ház belsejében talált kerámia, vas- és bronztárgyak alapján — úgy vélik, hogy az időszámításunk előtti I. századból származik. A kutatás során feltártak még egy további lakóhelyet ls az időszámításunk utáni I. évszázadból, amelynek nagyobb részét azonban már későbbi terepszabályozásokkal, sajnos, megsemmisítették. Fennmaradt része arról tanúskodik, hogy nagyobb épület volt — téglalap alakú, fából készült falakkal. A régészeti kutatás a leggazdagabb eredményekkel a terület középkori településeiről szolgált, a város alapítása előtt és után egyaránt. Mivel itt több középkori fejlődési szakaszról van szó, kölcsönös összefüggéseik és időrendjük szerint soroljuk fel őket. Az udvartér keleti részében két olyan épület kőalapjaira bukkantak) amelyek homlokzatukkal a mai Jirásek utca felé fordultak. Ehhez hasonló alapokat találtak az udvartér délnyugati részében is, ezek azonban orientációjuk tekintetében 90 fokkal eltértek az előbbiektől. Művészi kivitel szempontjából mindhárom épület alapjai azonosak voltak s arról tanúskodnak, hogy egy téglalap alakú földszintes épület alapjai. A kisérő leletekből kitűnik, hogy mindhárom ház a XIII. század előtt épült. A házak hátsó, udvari részében gazdasági épületek álltak, amelyek közül csupán néhányat említünk meg. Hosszú és aránylag keskeny faépítmény karószerkezettel, amelyben három tűzhelyet és egy mély kerek gödröt tártak fel. A gödör falait vesszővel fonták körül. A gödörben szilva-, cseresznye-, körte- és szőlőmagokat találtak. Ettől az építménytől déli irányban egy kisebb boronaépítményt találtak habarcsból készült aláfalazással, amely az építmény padlóját képezte. Az említett két építmény között egy kútra leltek, amely műszaki megoldása tekintetében rendkívül érdekes. Két részből állt. A felső rész, 2,5 méter mélységig négyzetes alaprajzú volt, gerendaszerkezettel, amely — nyilván biztonsági szempontokból — a talaj fölé emelkedett. A másik rész képezte a voltaképpeni kutat — ennek alaprajza köralakú és 5,5 méter mély volt. A kútnak ebben a részében egy kis vakablak volt, amely nyilván értékes tárgvak rejtekhelyéül szolgált. A betemetett kútban nagy mennyiségű agyagedényt, finom üvegpoharat, továbbá különleges, csontból faragott sakkfigurákat találtak. Valamennyi gazdasági épület és a kút is ugyanabból a korból származik, mint a kőház. A XIII. és a XIV. század fordulóján az udvartér délkeleti részében hatalmas emeletes kőházat emeltek, amelynek alapjai meghaladták az egy méter vastagságot. Ez az épület ls úgy volt tájolva, mint az udvartér délnyugati részében fekvő földszintes épület. Valamennyi fentebb említett épület helyzete és teljes orientációja arról tanúskodik, hogy az eredeti váraljai településen aránylag keskeny parcellákbői álló sor-beépítés létezett. Ám a XIV. század végén már valamennyi említett épület, tehát a földszintes kőépületek, az emeletes kőépület és az összes gazdasági épület is elpusztult, mégpedig nyilván erőszakos módon. Helyükön a XIV. és a XV. század fordulóján építették fel azokat az épületeket, amelyek később az Academia Istropolitana céljaira szolgáltak. Ezek az építmények kisebb terjedelműek voltak, mint a maiak, kivált ami szélességüket illeti. Ebből az építkezésből maradt fenn az eredeti padlózat az épület kapubejárójában. A padlózatot kerek folyami kavicsokból rakták. Az Academia Istropolitana térségében talált üvegpoharak a XIV. század második feléből. Fennmaradt még ezenkívül a nyugati körzetfal, illetve az alapok. A kutatás során feltárták az eredeti gótikus épület kútját is, az Academia Istropolitana kútját. Ezt a fejtett kővel kirakott, a mai épület alatt fekvő kutat, a XVII. században betemették. Ez idő tájt került sor az egész objektum ama építészeti átalakítására is, amely többé kevésbé megadta az épületek mai formáját. A régészeti kutatás eredményei bebizonyították, hogy az Academia Istropolitana területén kisebb-nagyobb szünetekkel az újabb kőkortól egészen napjainkig települések léteztek. Nagyban hozzá járulnak a város történetéről alkott képünk kiegészítéséhez és a többi kuta tás eredményeivel együtt használjuk fel arra Is, hogy elvégezzük azokat a munkálatokat, amelyek visszaadják az Academia épületeinek eredeti alakját. AORIAN VALLASEK 1967. I. 11.