Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-10 / 10. szám, kedd

Problémák és gondok o rimaszombati járásban Beszélgetés Martin Sulek elvtárssal, a járási pártbizottság vezető titkárával Az évzárás, az fi] év kezdete nemcsak az egyén, hanem a járás életében is lényeges esemény. Egy év munkájának értékelése szinte kínfiija a lehetőséget az összehasonlításra, a párhuzamok megvonására: a jelen, a múlt és a távlatok felmérésére. A rimaszombati Járás jelenében talán az átlagnál is jobban tapasztalható a múlt kettős jellege. A munkásmozgalmi tapasztalatok, a hagyományok serkentő erők a pártmunkában, viszont az évszázadok gazdaságfejlesztési politikájának mulasztásai sok gondot okozó, csak nehezen leküzdhető akadályok. Felszámolásuk nehéz feladat, sőt egyes szakaszokon — Ipari beruházások, foglalkoztatottság növelése stb. — meghaladja a járási szervek jogkörét. Az utóbbi néhány év a szövetkezetek megszilárdulásának időszaka volt, de e folyamat sikere még sok probléma eredményes megoldásától függ. Tagadhatatlan, hogy a szövetkezetek döntő többségében évről évre jobbak a termelési eredmények, viszont a földterület 12 százalékán a gyenge szövetkezetek gazdálkodnak, s ez rontja az eredményt, lassítja a járás fejlődését. Szakosítás, koncentráció Számok bizonyítják, hogy a szövetkezetek szakosítása, az egyes kultúrák koncentrálása kedvezően hatott a járás gazdasági mérlegének alakulására, öt év alatt 5 koronával növekedett, — ma 16 korona, — a munkaegység átlagértéke. Nem mondhatjuk, hogy ez a szám híven fejezi ki a termelési feliételek nyújtotta lehetőségek kiaknázását. A termelés szakosítása nem általános „gyógyír", tudják ezt a járás vezetői, azért lassú ütemben, megfontoltan végzik ezt a munkát. 1966-ban a Járás tojáseladási tervének 40 százalékát hét tojóházból biztosították, és az eladott húsmennyiség félét 20 szövetkezetben vásárolták fel. A zöldség-, dohány-, cukorrépa termesztésben — ami a Jövedelmet illeti — már bonyolultabb a helyzet. E téren akkor várható javulás, ha elvégzik a folyók, patakok, szabályozását, s kiépül az öntözőrendszer. A mezőgazdasági üzemek vezetői, főképp a Rima és Sajó szabályozását és a klenóci víztároló építését sürgetik. Türelmetlenségük teljesen érthető, mivel az új gazdaságirányítás bevezetésével az eddiginél még fontosabb lesz számukra az öntözés. Könnyű kiszámítani, milyen anyagi előnyt jelent a cukorrépa öntözése. Tavaly 280 mázsás átlaghozamot értek el. Öntözéssel 80—100 mázsával termelhetnek többet hektáronként. Ha egy szövetkezetben 100 hektáron termeltek cukorrépát, akkor ez a mennyiség a Jövőben, öntözéssel 75—80 hektáron is megterem. így 20—25 hektárt nyernek más növények számára. A termőtalajra nagy szükség van, hiszen csupán a múlt évben — különböző okokból — közel 800 hektárral csökkent a szántóterület. Problémák a számok tükrében Az utóbbi öt évben 13 százalékkal csökkent a mezőgazdaságban az állandó munkaerők száma. Sok szövetkezetben több a 60 éven felüli, mint a 25 éven aluli dolgozó. A feledi szövetkezetben három 25 éven aluli és harminchét 60 éven felüli egyén dolgozik. Néhány évvel ezelőtt a technikumot végzett fiatalok közül a katonai szolgálat után csak kevesen Jöttek vissza régi munkahelyükre. Az iparban vállaltak munkát. Most lényegesen megváltozott a helyzet. Tavaly a katonai szolgálatát letöltő 66 szakképzett fiatal mind mezőgazdasági üzemekben helyezkedett el. Ez főként annak köszönhető, hogy a szövetkezetek vezetői kapcsolatot tartottak fenn a bevonult fiatalokkal. Ahol szükség volt rá, anyagilag is segítették az idős szülőket. Még a leszerelés előtt mindegyik fiatallal megbeszélték, milyen beosztást kap, ha visszajön a szövetkezetbe. És mind visszajöttek. Ebből a tényből a falusi pártszervezetek többsége levonta a helyes tanulságot: nem szidni kell a fiatalokat, ha hátat fordítanak a közösnek, hanem szót kell érteni velük. Türelemmel kell megmagyarázni nekik, hogy amit ma elutasítanak, mert pillanatnyilag előnytelen, az néhány év múlva szilárd talajt, biztos életet s jövőt jelent nemcsak a saját, hanem a Jövendő családjuk számára is. Az ls probléma, hogy a nyugat-szlovákiai kerületből származó fiatal szakemberek éppen csak „megmelegszenek" a járásban. A katonai szolgálat után alig néhányan térnek vissza munkahelyükre. E ténynek arra kellene serkenteni a szövetkezetek vezetőit, hogy a saját falujukból küldjék középés főiskolára a mezőgazdaságot kedvelő fiatalokat azzal, hogy visszatérnek a szövetkezetbe és képességüknek megfelelő beosztást kapnak. A szakemberekre nagy szükség van, hiszen a szövetkezeti vezetők 43 százalékának nincsen megfelelő szakképzettsége. Reális mércével Az említett problémákat kivétel nélkül megtaláljuk a falusi és szövetkezeti pártszervezetek napirendjén. Munkájuk tartalmát bizonyos mértékben e kérdések megoldásának elősegítése adja. Mondhatnánk azt is, hogy e problémákkal való foglalkozás egyben az alapszervezetek pártbizottságainak felkészültségét, helyzetismeretét tükrözi. Nem egy szervezetben csupán a tényeket sorolják fel, többre nem futja az erejükből. A járási pártbizottságon tudják, melyik szervezetnek milyen segítségre van szüksége. Ezért kapták a tapasztaltabb aktivisták a gyengébb szervezeteket. A pártkongreszszus határozatainak feldolgozása jó alkalom volt az aktivisták képességeinek lemérésére. Az alapszervezetek munkaterve — a problémák feldolgozása — részben azt is megmutatta, hogyan teljesítették feladataikat az aktivisták. Az aktivistákkal kapcsolatban szólni kell egy nemkívánatos jelenségről. Az üzemekben dolgozó kommunista gazdasági vezetők közül néhányan — az új gazdaságirányítás bevezetése óta — másodlagos jelentőséget tulajdonítanak a pártmunkának. Csak a termelési feladatokkal törődnek. Bővült jogkörükre hivatkoznak, s valahogy elfeledik, hogy ők is párttagok, kötelességük teljesíteni a pártfeladatot. Bár csupán egyedi jelenségről van szó, a járási pártbizottság foglalkozott e kérdéssel. Megkívánják, hogy a gazdasági vezetők teljesítsék pártfeladataikat, aktív pártmunkát végezzenek. Most, az évzáró taggyűlések előkészítése során igen időszerű a gazdasági vezetők — párttagok és pártonkívüliek — munkájának az értékelése. A pártmunka megjavításának egyik feltétele, hogy az új pártbizottságokba tapasztalt, képzett elvtársakat válasszanak be, akik képesek az új. feltételek között helyesen megítélni a problémákat, a gazdasági vezetés munkáját a távlati feladatokat és a gyakorlatban is érvényesíteni tudják a párt politikáját. Az üzemekben dolgozó, de falun lakó elvtársak közül egyesek — előzetes megbeszélés alapján — nem az üzemben, hanem a lakóhelyükön kapnak konkrét pártfeladatot. A járási pártbizottság nagy gonddal készíti elő állásfoglalását, melyet az évzáró taggyűlések előtt egy hónappal vitatnak meg a pártszervezetek. Értékelik a járási pártkonferencia, a XIII. pártkongresszus határozatainak teljesítését, átfogó képet adnak a járás politikai, gazdasági helyzetéről. Ilyen ismeretek birtokában az alapszervezetek tagjai helyesebben tudják megítélni saját problémáikat. Az állásfoglalásban a mezőgazdasági fejlesztés problémáin kívül jelentős helyet foglal el az Iparosítás, a foglalkoztatottság növelésének kérdése. Hatezren dolgoznak a járás ipari üzemeiben, s ugyananyanyian utaznak más Járásokba. Legnagyobb üzemük, a rimaszombati cukorgyár már termel. Űj üzem épül Tisovecon, Tornaiján pedig tovább bővítik a ruhagyárat. Számolnak a járási székhely közművesítésével, újabb üzemek építésével. A nők foglalkoztatottságának kérdése akkor oldódik meg, ha a járási székhelyen legalább 2500 személynek biztosítanak munkaalkalmat. — A járási pártbízottság állásfoglalása őszinte, való helyzetképet nyújt a pártszervezeteknek. Azt akarjuk elérni — hangsúlyozza Martin Sulek elvtárs, a járási pártbizottság vezető titkára —, hogy a kommunisták évzáró gyűléseiken őszintén, a további fejlődésért érzett felelősségük tudatában értékeljék tevékenységüket. Reálisan mérjék fel munkahelyükön a politikai és gazdasági helyzetet. Vállaljanak részt a feladatok teljesítéséből és személyes példával erre serkentsék a pártonkívülieket is. Mert csakis a feladatok teljesítése jelent újabb lépést a rimaszombati járás fejlesztésének útján. CSETŐ JÁNOS IC 37 I. 10. A Siovnaftban tavaly kezdték meg a polietilén gyártását. Bár még csak kísérleísznek, a gyártmányok jó minősége máris közismert a hazai piacon. Az idén már kivitelre is fognak gyártani. Képünkön: Polietilén kristály az osztályozóban. Ladislav Nejedlý gépész a mi nőséget vizsgálja. (K CIc

h _ CTK felv.) Megszokta, megszerette LASSAN, nagy pelyhekben hull a hó. Fehér selyemtakaró borítja az alvó falut. Az utcák kihaltak, csak itt-ott vakkant egy-egy kutya. A szomszéd falu toronyórája elüti a három órát, majd ismét csend borul hólepte vidékre. Aztán egyszerre csak léptek zaja hallatszik, és a homályból egy ember alakja ra'jzolódík kl. — Hová, hová ilyen korán, — kérdezem, amikor közelembe ér? — — Munkába... az államiba. — Éjnek idején?... — Sok a gondjaimra bízott sertés ... Amíg megmelegszik a víz... megfő a krumpli... Grelák László — a korai járókelő — már 16 éve, hogy sertésetetőnek szegődött a Sajószárnyai Állami Gazdaságba. Azóta minden nap korán kel, későn fekszik. Megszokta már a munkáját és meg ls szerette. Most is amikor a takarmányozóba ér, fürge mozdulattal, hozzáértéssel feléleszti a tüzet, s míg lángra kap a fekete szén, beszélgetünk. — Jelenleg több mint 400 sertésről gondoskodom. Az elválasztás után kerülnek Ide, majd tőlünk a hizlaldába. — Talán még fiatal korában megszokta a korai felkelést — vetem közbe. — Igen Is, meg nem ls. Bár már ötvenéves vagyok, jófor-! mán nem ls voltam fiatal. Alighogy felcseperedtem, berukkoltam... Aztán jött a háború... Többet voltam angyalbőrben, mint civilben. Újból rárak a tűzre. Sziporkázva' száll a szikra, mintha csillagszórót gyújtott volna meg valaki. Dolgavégeztével visszaül az abrakos ládára. Kíváncsian az arcát fürkészem: nem látszik-e rajta az álmosság jele. De nyomát sem látni annak, hogy visszakívánkozna: az ágyba. Mire megvirradt, ő már egy Jó darabon megkapálta a dohányt. Hatalmas üstben párolog a víz. Ez egyben azt ls jelenti, hogy hozzá lehet fogni az eledel készítéséhez. Én pedig tovább kíváncsiskodom. — A napi súlygyarapodás? — Több mint negyven deka .. Tizenhat év nagy Idő. Grelák László ma is abban az istállóban dolgozik, ahol elkezdte. Keze alatt szinte ég a munka. A vályúk gyorsan megtelnek eledellel, és a malacok sem visítanak már. Mire megvirradt, véget ért az etetés is, de délután két óra'kor minden elölről kezdődik. Kilép az istállóból és hazafelé veszi útját. AZ UTCÄN iskolába Igyekvő gyermeksereggel találkozom. Bár a reggeli zajban nem hallom a toronyóra kongását, jól tudom, hogy nincs már messze a nyolc óra. Okos tanács (jpanyarban akart megelőzni egy pótkocsis traktort. Aoban pillanatban, amikor meglátta a szembe jövő lovasjogatot, volt annyi lélekjelenléte és ideje, hogy elcsavarja a kormánykereket. A tehergépkocsi nagyot zökkent, lökhárítója tőből kifordított egy útszéli kőoszlopot, első kerekei az út menti árok túlsó partján álltak meg, hátsó kerekei az árokba zöttyentek. A traktor tova pöfögött, a nyergében ülő legény nem vette észre a háta mögött lejátszódó jelenetet. A kocsis káromkodva igyekezett megfékezni a csörömpöléstől megriadt lovakat. A gépkocsi vezetője, harminc év körüli fiatalember, sápadtra vált arccal má-. szőtt ki a vezetőfülkéből. Homloka kissé felhorzsolódott, gyengén vérzett, ő azonban ügyet sem vetett sérülésére. A fárművet vette szemügyre, megtapogatta az elhajlott lökhárítót, a behorpadt sárhányót, felhajtotta a rmotorházat. Aztán a helyszínt szemlélte meg. — Szerencsére nem esett nagyobb kár... — nyugtatgatta önmagát. Utána arra gondolt, ml lenne most itt, ha nem üres ládákkal lenne megrakva a kocsija, hanem, mint aznap reggel, néhány ezer liter pálinkát szállít a falusi vendéglőknek. Olyan élénken elképzelte ezt a lehetőséget, hogy szinte hallotta az üvegek csörömpölését, és orrában érezte a kifolyó pálinka szagát. — Pálinka! — döbbent meg a gondolattól. A rakomány széthordása közben minden kocsmában megkínálták egy pohárka itallal. Egy két helyen el is fogadta. Mi lesz, ha észreveszik rajta az elfogyasztott alkoholt? Igaz, azóta jónéhány óra eltelt, de a műszereket nem lehet becsapni. — Milyen büntetés járhat ilyen balesetért? — tűnődött. Hivatásos sofőr, szabálytalanul előzött, veszélyeztette a mások és a maga testi épségét, megrongálta a rábízott köztulajdont. Gyakran olvasott az újságokban karambolozó gépkocsivezetők elítéléséről. Biztos, hogy bíróság elé kerül ő is, börtönbe zárják, talán a hajtási engedélyt ls elveszik. Ettől rettegett a legjobban. Nagyon szereti a mesterségét. Már gyermekkorában is sofőrnek készült, meg aztán ki vezetné az új Fiatot, amit nemrégen állított be a garázsba. Elhessegette a baljós gondolatokat. — Elpárolgok innen! — határozta el magát. A kocsi felé indult, majd félúton megállt. — Nem! Még nagyobb bajba kerülnék! — gondolta. Ismerős személygépkocsi tűnt fel az úton. Amikor odaért, lassított és megállt. Falubeli ember szállt ki belőle. Fejcsóválva mérte fel a helyzetet, majd az olyan emberek határozottságával, akik minden körülmények között feltalálják magukat búslakodó kollégájához fordult. — Adok neked egy jótanácsot. Tudod, mit válaszolj, amikor megkérdezik tőled, hogyan történt a baleset...? Megindult a vizsgálat. Kts ügynek számított az eset, az illető sofőr először került szembe a hatósággal, minden reménye megvolt rá, hogy csekély büntetéssel, legfeljebb néhány havi párszázalékos fizetéslevonással megússza a dolgot. e

sakhogy váratlan bonyodalmak merültek fel. A tettes a rendőrségi kihallgatás során és később az ügyészségen is azt állította, hogy nem felelős a történtekért, mart a baleset pillanatában „kihagyott az agya". Semmire sem emlékszik, ami akkor történt. — Már azelőtt is többször megtörtént ez velem... — bizonygatta. Érthetetlen állítása mellett csökönyösen kitartott akkor is, amikor az ideggyógyász megvizsgálta. A hatóságok elfogadták a sofőr védekezését. Az ügyészség beszüntette az eljárást. Egyúttal közölték vele-, hogy tekintettel idegállapotára örökre eltiltják a gépkocsivezetéstől. GAL LÁSZLÓ