Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-10 / 10. szám, kedd

Herényi Béla mérnök kubai élményeiből hogy az otthont zimankós, téli világból egyenesen a nyár közepébe csöppentünk. A nap szinte perzselt. A gyönyörű Havanna megtekintése után nyolcadmagammal az egyik közeli állami gazdaságba kerültem, a Fince Niňa Bonitá-ba. Magyarra fordítva ez a név széplányt jelent. Hamar otthon éreztem magam a Széplányban. Mielőtt azonban erről beszélnék, szükségesnek tartom megmondani, hogy Kubában csak állami gazdaságok és egyénileg gazdálkodók vannak. Az utóbblak földje azonban nem lehet több két cabalériánál. Ez a terület nálunk 13,4 hektárnak felelne meg. Az én Széplányom azonban több mint Egy eszlendő a Széplány-ban B

emutatásnak: harmincesztendős legényember. Tanár a tornaijai mezőgazdasági Iskolában. Diplomáját a prágai közgazdasági egyetemen szerezte meg. Onnan került a Losonci Állami Gazdaságba. Hatvannégyben különbözeti vizsgát tesz. Azóta tanít az említett iskolában. Szeret utazgatni, világot látni. Bejárta már fél Európát, és 1965 őszén érte a megtisztelés, hogy tagja lehetett a Kubába induló fiatal mezőgazdasági szakemberek csoportjának. Egy kerek esztendőre mentek a tengeren túlra, hogy tapasztalataikkal segítsék a kubai szaktársakat. Az esztendő letelt. Jelenleg otthon, Ajnácskőn tartózkodik. Élvezi a jól végzett munka után kijáró, megszolgált pihenőt." Az asztalon jóféle kubai rum: Baccardi. Az üveg szomszédságában egy doboz, teli kubai szivarral, cigarettával. A szobában jóféle dohányillat terjeng. A Baccardi is „dolgozni" kezd. Ügy érzem, hogy most már igazán átadhatom a szót a vendéglátó házigazdának. Az iffúsági lapokból szereztem tudomást a készülő klibai útról. Jelentkeztem. A szerencse kedvezett. Ugyancsak megörültem, amikor megkaptam az igenlő választ. Néhány hetes előkészítő tanfolyamra hívtak. Itt ismerkedtem meg csoportunk továbbt tagjaival, és egy kicsit a spanyol nyelvvel. Ezerkilencszázhatvanöt december 17-én végre elérkezett a várva várt nap. Csípős,' télies idő volt, amikor a prágai repülőtéren hetvenötödmagammal gépbe szálltunk. Tizenöt óra hosszat voltunk a Bristol Britannia utasai. Több mint tízezer •kilométert tettünk meg a levegőben. Havannában már vártak. A legnagyobb meglepetés azonban mégis az volt számunkra, 1000 cabalérián gazdálkodott. Száznegyvenöt gazdasági udvara van. Valamennyit nem is tudtam bejárnt. A fogadtatás a Széplányban is élményszámba ment. Gazdagon terített asztál mellett ismerkedtünk új barátainkkal, munkatársainkkal. Később mi is elővettük az otthonról hozott itókát. Úgyannyira, hogy később már kézbe vettem a gitáromat is ... Cuchóra, Nicóra, Robertóra, Fernandóra, Paixra még ma isjigy gondolok, mint a legjobb barátaimra, kiváló munkatársakra. Az ismerkedés után az állattenyésztésben kaptam munkát. A borfúnevelde volt a munkahelyem. Szerettem ezt a munkát. Egy. dolgot már a kezdet kezdetén megállapítottam: kevés a tej. Kubában tejet csak a gyerekek és az öregek kapnak. Izgatott, miért van ez így. Nem volt nehéz rájönni, hogy gyengén tejelnek a tehenek. A kubai „zebuk" másfél-két liter tejet adnak naponta. A bajon úgy akarnak segíteni, hogy a zebukat keresztezik a jól tejelő holland Holstein fajtával. Már eddig is számottevő eredményeket értek el, viszont a tej még mindig kevés. Jóformán a borjak fogyasztják el a tej nagy részét. Ezért is vetődött fel bennem a kérdés: mi lenne, ha kevesebb tejet kapnának a növendék állatok és helyében valami más takarmányféleséggel próbálkoznának. A torllla cukorgyári melléktermék, hasonló a mi sörgyárainkban visszamaradt élesztős folyadékhoz. Ha a torilla beválna, nagy hasznát látná a kubai mezőgazdaság, hiszen a cukorgyárak bőségesen szállíthatnak. A kubai mezőgazdaság összetételének még ma is a cukornádtermelés teszi ki több mint a 60 százalékát. A kísérlet bevált. Naponta másfél liter tejjel csökkentettük a borjak tejadagát. A súlygyarapodás mégsem csökkent. Sőt, a kísérlet után napi egy kiló, egy kiló tíz dekás súlygyarapodást jegyeztünk fel. Gyorsan megszoktuk az új környezetet, csak a kubai konyhával nem tudtunk megbarátkozni. Többnyire aztán magunknak főztünk. Nem állítom, hogy rosszak a kubai ételek, csakhát a mi gyomrunk máshoz volt szokva. Talán kákabélüségünk okozta azt a jóvátehetetlen szerencsétlenséget is... Még nem említettem, hogy nyolcunk közül hárman maradtunk a Széplányban. F ábry Gyuszi Rozsnyóról, Ivan Éliás Kassáról és jómagam. Egyik alkalommal éppen bríndzás galuskát akartunk főzni, amikor megtörtént a baj. Felrobbant a petróleumfőző. Iván és Gyuszi kórházba kerültek. Gyuszi felépült, de Iván ... Jóformán karfáim között zárta le a szemét ... örökre. Kubai barátaink velünk együtt gyászolták Ivánt. Mária Campaneriának is eleredtek a könnyel, amikor megtudta a szomorú hírt. ö volt a háztaszszonyunk. Mosott ránk, takarította a lakásunkat. Gondos anyaként törődött velünk. Kezdetben hadilábon álltunk a spanyol nyelvvel. Ma már írok, olvasok spanyolul. És ezt mindenek előtt kedves kis tanítónőnknek, Marta García Péres-nek köszönhetem. Egész nap dolgozott és esténként minket fogott spanyol szóra. Szabad időnkben a gazdaság jóvoltából sok olyan dolgot láttunk, amely számomra egy életre szóló élmény. Soha nem felejtem el például a hagyományos havannai karnevált. Pompájával, ragyogásával minden képzeletet felümúlt. Hűen elmondani, leírni nem lehet egy ilyen karnevált, azt látni kell. Hadd szóljak még röviden a rhodeóról. Ez a játék a hagyományos spanyol bikaviadalnak kubai változata, azzal a lényeges különbséggel, hogy a kubaiak nem ölik meg a bikát. Ez a játék inkább a férfinem ügyességét, bátorságát teszt próbára. Ezeknek a viadaloknak különböző változataik vannak. Esetenként bohócok ingerlik a bikákat. Megjátszott eset lenségükön vidul aztán a kö zönség. Máskor lasszővál fog ják el a megvadított állatot, vagy szarvánál fogva kell leteperni, megkötözni. A kubai emberek szeretik a vidámságot, látványosságot. Jó szívűek, becsületesek, önzetle nek. Megfigyeltem például egy esetet. A taxisofőrnek nem volt visszaadnivaló aprópénze s ezért az utastól elkérte a címét. Amikor már elég aprópénze gyűlt össze, a visszajáró összeget személyesen vitte el a meg adott címre. Nagyon megsze rettem ezt az országot, a kubai embereket. Nem lenne nálamnál boldogabb ember, ha újból visszamehetnék, viszontláthatnám Havannát, a Széplányt, Cuchát, Nicót, Robertót, Maria Campanierát, Fernandot, Marta Garciás Péres-t és a többi barátomat, ismerősömet. K

icsit hosszúra nyúlt az elbeszélés. Már a disznótoros ebéd is az asztalon párolgott. Herényi Béla édesanyja készítette jó gömöri „recept" szerint. Mielőtt azonban neki láttunk, még kíváncsi voltam valamire. A Kubából érkezett spanyol nyelvű elismerő levélre, az aranyórára, amelyet barátai, munkatársai küldtek Herényi Bélának és az itthon kapott kitüntetésre. Olyan dolgok ezek, amikre valamennyien büszkék lennénk és talán a latban is nyom majd valamit, amikor az illetékesek döntenek, kik menjenek újból Kubába, folytatni a megkezdett munkát. SZARKA ISTVÁN A Nyugai-síiuvakiai Báiorgyirakban ffy^iíott Oíj-oj típusú szobaberenúezés nemcsak hazánkban közismert és közkedvelt, hanem a Szovjetunióban és Lengyelországban is. A gyár a múlt évi kiviteli tervét már november végén teljesítette. (Bachan felv.) Beszédes számok Az érsekújvári járás szakosított szövetkezeteinek eredményeiről ELÉG GYAKRAN kerül szóba az érsekújvári járás mezőgazdasági üzemeinek szakosítása. Az újságok, folyóiratok is többször írtak már járásunk mezőgazdaságának speclalizálásáról, az új termelési körzetek kialakításáról. Járásunkban 1965 elején Surány és Szalka központtal 3—3 szövetkezet egyesült, s az egyesített gazdaságok kezdettől fogva specializálódtak. Már az első év eredményei is azt bizonyították, hogy a szakosítást illetően helyes utat választottunk. Éppen ezért 1905 elején 9 szövetkezetből újabb 3 körzetet (egyesített szövetkezetet) létesítettünk, 2 körzet kialakítása pedig folyamatban van. A szakosított szövetkezetek jó gazdálkodását beszédes számok bizonyítják. Például a libádi központtal négy szövetkezetből (Libád, Sárkány, Béla és Dávid) egyesített Egyetértés a háromnegyed évi értékelés szerint 116 százalékra teljesítette a bevételi tervet. Bár a gazdasági épületek átépítésére, s az állatállomány átcsoportosítására csak év közben kerülhetett sor, az állattenyésztés eredményei mégis meglepőek. Az előző év hasonló időszakához viszonyítva a tehenek átlagos napi tejhozama 1,54 literrel növekedett, a hízó marhák napi súlygyarapodása 20, a sertéseké 12 dekagrammal volt több. A borjú- és a malacelválasztásnál is lényegesen javult az eredmény. 1966-ban a növénytermesztést a szakosítás még nem nagyon befolyásolhatta, ám a cukorrépa hektárhozama már sejtetni engedi, hogy ezen a téren is nagy fejlődésre van kilátás. Tavaly 524 mázsás hektárhozmot értek el cukorrépából. Még sok nehézséggel vívódik az Egyetértés. Hiszen az egyesített termelési körzetben a szakosítással párhuzamosan rengeteg probléma vetődik fel, s azokat menetközben úgy kell megoldani, hogy a termelés se csökkenjen, hanem növekedjék. Nem egyszerű és nem könnyű munka átépíteni s az állattenyésztés igényeinek megfelelően kialakítani az űj vetésforgót, illetve az új, módosított termelési tervet. AZ ECDIGI EREDMÉNYEK önmagukért beszélnek, és bizonyítják annak az útnak a helyességét, amelyben a járás szakosított szövetkezetei elindultak. PAVEL HUDEC mérnök, a járási pártbizottság titkára. Pavel jói játssza szerepét Pavel közben nyugodt, rendezett életet élt. Néha éjjel jött haza. A háziasszony ilyenkor duzzogva fogadta, s úgy tűnt, hogy másnap a reggeli is soványabb volt, Pavel szerint rosszabb a börtönkosztnál. Pavel azonban mindent egykedvűen vett, és ezzel leszerelte az öregaszszonyt. A munkahelyén is felfigyeltek rá. Segédmunkásból csakhamar szállítóvá léptették elő. Raktárakba járt vajat, kakaót, tejet, cukrot, mazsolát vételezni. Egyszer éppen vajért várakozott a raktárban, amikor hozzálépett egy fehér kötényes férfi. Pavel először figyelemre sem méltatta. — A maga köpenyére ís ráférne a mosás — szólította meg az illető. Pavel erre már felfigyelt. Ismerősnek tűnt a hang. Kusztov hadnagy! Összekötője a parancsnoksággal. — Maguknál mindig ilyen sor áll...? Nem jön ki egy kicsit füstölni? — Hát gyerünk, egy bolond százat csinál — válaszolta Pavel. A sorára várakozó többi szállító csak mosolygott rajtuk. Kusztov kilépett a folyosóra, Pavel utána. — Kusztov, hát te vagy az f Október, november, december, Január... Mennyi idő telt is el azóta I Hányszor kellett magát türtőztetnie. A folyosó végén Pavel kinyitott egy kis ajtót. Gyékényszagú helyiségbe léptek. Amolyan mellékraktár volt A két jóbarát összeölelkezett. Kusztov levéltárcájából elővett egy papírdarabot. — Olvasd! Pavel belemélyedt: „Magatartásodat helyeseljük. Egyelőre nem kell tőled több információ. Feladatod továbbra is a régi: Férkőzz a bizalmukba. A „Fedélzetmestert" Dembovics, Pelageja Szergejevna Matvejevát vaktában egy Ismeretlen nőszemély ellenőrizte le. Felmutatta a medaillont. De nem ez a lényeg. A fő a kép. Felismerték rajta. A leellenőrzésnek még nincs vége. Légy éber. Ne akarf elébe vágni a dolgoknak. Otthon minden rendben van, szeretettel üdvözölnek. Ha valamit fontosnak tartasz, telefonálhatsz. Sok sikert! Szergej". Kusztov mosolyogva figyelte Pavelt, aztán amikor a levél végére ért, félhangosan megjegyezte: — Az ember rád sem ismerne. — ja, Sztanyiszlavszkij módszere. — Láttad azóta? — kérdezte Kusztov. — Nem, többet egyszer sem. — Tartja magát. — No, én azt hiszem, ha az ilyen egyszer ráharap, erősen megfogódzik, nem szakad el a fonál.' — Nehéz? — Beleéltem magam. Kusztov visszavette Paveltől a papírlapot, s a hátsó felére több számot rótt fel. — Végső szükségben telefonálj ezen a számon — mondta Kusztov és Pavel elé tartotta a papírlapot a telefonszámmal. — Jó — mondta Pavel, s Kusztov a levelet visszatette a tárcájába. — Legközelebb ls hasonló körülmények között találkozunk. -Jó. — Mit üzensz? — Üdvözlök mindenkit. Elbúcsi^tak egymástól. Pavel vajat vételezni ment, Kusztov pedig a másik ajtón kilépett az utcára. Ojra szürke hétköznapok következtek, amelyekben Pavel Szinytcln állambiztonsági főhadnagy vlsszavedlett a rovott múltú Pavel Kornyejevvé, a jelenleg társadalmilag veszélytelen és hasznos munkára fogott vagánnyá, aki a múltban Szalonka néven szerepelt az alvilágban mint vasúti „specialista", majd a javítótáborból megszökött visszaeső bűnöző. Unalmas, viharos február volt... Február hatodikán beállított hozzá Kurtisz. Nagyon megviseltnek látszott, az utóbbi hónapokban összeesett az öreg. Mintha kopottabban járna. — Hát látom, nem az angol királynő fogadására készül — csúfondároskodott Pavel. Kurtisz csak legyintett. — Ide figyelj, Pavel. Holnap este elmégy a főpostára. Táviratot kapsz poste restante. Másnap Pavel mindjárt munka után elment a postára. A távirat már ott volt. Közben otthon türelmetlenül várta Kurtisz. Rögtön kikapta a kezéből a táviratot. Elolvasta. .Hál' istennek! — kiáltott fel, s elrohant. Még csak el sem köszönt. Pavel átöltözött. — Moziba megyek — szólt be a konyhába az öregasszonynak. Kilépett az utcára. Egy csendes mellékutcában keresett egy automata telefonfülkét, és felhívta a Kusztovtól kapott számot. Közölte a távirat tartalmát. — Közölnöm kell magával, hogy vendég érkezik. Vigyázzon rá. Nem közönséges gazember. Koordinálnunk kell az akciókat. — Ertem. Majd telefonálok. Kurtisz megint várta a hazatérő Pavelt. — Komoly beszélnivalóm van veled — mondta, és kiküldte a háziasszonyt. — Amióta ismerjük egymást, még sohasem volt szó ilyen komoly dologról, hát ülj le és hallgass figyelmesen. Aztán ne csikorgasd a fogad. — Holnap vagy holnapután egy férfi fog keresni a munkahelyeden. Ne légy meglepve. Tyerentyev a neve. Menj vele a Kuznyecsnaja és a Parkovaja utca sarkán levő étkezdébe. Ha kérdezősködni fog rólam, mondd azt neki, hogy nem láthat, nem is vagyok a városban. Faggasd kt, mit csinált. Szép sorjában mondjon el mindent. Ha valamilyen holmit magával hozott volna, vedd el tőle. Aztán mondd meg neki, hogy még ma éjjel kl kell rabolnia valamilyen bodegát, üzletet vagy amit akar. Esetleg emeljen el valamit az állomáson. Kereshetik őt és rá is akadhatnák. Értesd meg vele: jobb, ha lopásért ültetik le, mint gyilkosságért. Legfeljebb két évet kaphat, és száraz lábbal kievickélhet a csávából. Ezt verd a fejébe. Meg kell szabadulnunk tőle. Mondd meg, hogy ha kiszabadul, küldhet egy lapot, nem kell bujkálnia. itt van ezer rubel a részére. Rejtse el, vagy gsináljon vele, amit akar. Ha kiszabadul, segítünk rajta. Fő, hogy ne tétovázzon. Börtönbe kell jutnia. — Ide hallgasson, maestro, maga be akar engem valamibe mártani. Tiltakozom. Ügyis ... — Nincs mitől tartanod — bizonygatta Kurtisz. — Hát jó. De jegyezze meg: én a maga kedvéért nem áldozom fel magam. Ha baj lesz, mindent elmondok! I FOLYTATJUK) 19B7. I. 10.