Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-07 / 7. szám, szombat

A beduin lányok borostyánkő nyakláncokkal, régi ezüstpénz füzérekkel ékesítik magukat Atkeltünk a Szuezi-csaiornán a kantarai komppal, és már a Sinai-félsziget hol sárga, hol rőt homokján húzott szürke aszfaltszalagon fut velünk a Willis. Amikor a tengerparti övezetben az egyik homokdomb mögül a lapályra kanyarodik a dzsip, hirtelen szivárványt látok — azt hiszem, délibáb játszik velem, vagy a tüzö naptól megfáj dult szemem káprázik. Honnan is tündökölhetne szlvár vány a sivatagban, ahol hó napszámra nerji hull egy csepp eső se, ahol szomjasan epedezik minden kóró? De nem sivatagi káprázat, nem csalóka délibáb, amit lá tok: a homok felett ívelő hét színű híd mesterséges esőben csillan fel ámuló tekintetem előtt. Vékony alumíniumcsö vek ágaskodnak a homokon, az öntözőrózsák forgófejei szórják a permetet a zöldellő lucernásra — ebben a sivata gt sok kis szökökútban ra gyog a szivárvány. NARANCSFÁK, CITROMLIGETEK A Sinai-félsziget kopár tájain minden zöld fűszál csoda. Itt minden vízcsepp csodát teremt. Láttam már a Tahrir-tarto mány, a Felszabadulási megye sivatagtól elhódított területeit, ahol a sűrűn ültetett fasorok védelmében narancs és citromligetek pompáznak, ahol a csatornák vizén kacsarajok fehértollú csapata fürdik, s ahol az új falvakban már gyökeret vert a sok ezernyi földhöz juttatott fellah is. Itt azonban a munka kezdetét láthatom, az első eredményeket — azt, hogyan csinálnak kertet a sivatagban, hogyan küzdenek meg minden talpalatnyi új termőföldért. Iszonyú munkával ismerkedem meg. A talajt el kell egyengetni, a Nílus deltavidékéről földet hozni rá, trágyázni, s minden módon vizét hozni — talajvízzel, artézi kutakkal, Nílus-csatornákkal, ahogyan lehet. Csak az előkészítés munkája három-négy évig tart. Egy feddán (0,42 hektár) termőre fordításának költsége 150—200 egyiptomi font. A talajban nincsenek hasznos baktériumok, ezért bersim hegazit, a mi lucernánkhoz hasonló növényt vetnek, azután beszántják; a csatornák és az öntöző csövek vizét el kell juttatni a sző szoros értelmében minden palántához, minden fácskához. Mennyi verejtékes munkát kíván, mlg ezek a fácskák teremni kezdenek! ÚJ FALVAK A SIVATAGBAN Hasszán Hádi, az EAK sivatagfejlesztési intézetének igazgatója a legkülönbözőbb épltkezáshez kalauzol, amit itt látni lehet. A Nílusból a SzueZi-csatorna alatt vezetik át a vizet a Sinai-félsziget jövendő sivatagi kertjeinek öntözéséhez. — A csatorna a Földköziés a Vörös tengert köti össze, tehát a vize sós. A Nagy Ke serü Tavak mélyén hétméte res sóréteg fekszik, vagyis a víz még sósabb, mint a tengerben. Szó sem lehet tehát arról, hogy öntözésre hasz náljuk — mondja Hasszán Hádi. — Ezért messziről, a Nílus keleti torkolátától kell idevezetni a vizet. A nílusi csatornából 21 méter mélyre ásott hat másfélméteres átmérőjű cső bújik a Szuezi csatorna medre alá. Mága a csa torna itt 16 méter mély, a fe nék alatt tehát öt méternyire húzódnak a csövek. A munkát úgy kellett elvégeznünk, hogy közben a csatorna hajóforgal ma egy percre sem szünetelt. A túloldalon szivattyúk eme lik fel az édesvizet: egymillió köbmétert naponta. Izmailiától északra tízezer, keletre húszezer feddánt hódi tanak el ezzel a vízzel a sivatagtól. Az újonnan öntözött területen tíz falu épül. Húszezer fellah kap földet, házat, tehenet a földreform keretében. Az új falvakhoz előre megépítik a lakóházakat, az Arab Szocialista Unió házát, a kulturális klubot, az iskolát, az egészségházat, a mecsetet, és a már „kész" faluba csak akkor toborozzák a parasztokat, ha a termelőmunka is megindulhat. A falvak határában előre elkészítik a csatornákat, felszerelik a szivattyúkat, a vízemelőket, a kisebb barázdákat, s a föld elárasztására szolgáló kapavágásnyl erecskéket már a fellahok húzzák majd meg. A sárga homokon sok helyütt még csak a jövendő kertek csatornahálózatát látni, másutt már zubog a víz a szivattyúkból, szórják a permetet az öntözőrózsák, s van olyan körzet, ahol már zöldbe borult a táj. Vádi el Arish vidékén olajfákat, alfafüvet, szőlőt telepítettek a homokra. Kharuma falu olajligetté változik. Sejk-el-ZuaJed környékén szőlő ver gyökeret. Rafa közelében narancs- és alinafákat ültettek. Mindenütt náddal kerített és fedett csemetekertek: a cserepekben parányi fenyőpalánták, eukaliptusz-suhángok, a jövő erdősá vok kiskatonái. Mijjg felsorakoznak az új ültetvenyek határán, hogy hadirendjükkel védjék a sivatagi tikkasztó szelektől a gyümölcsfákat, megérkezik a víz ls, amelyet az as?zuánl nagy gát mögött felduzzasztott Nílus egész évben bőven ont majd erre a tájra is. — Ez a legszebb és legfontosabb munka, amit ma az EAK-ban végzünk, legalábbis nekünk, a sivatagi kertészek nek, ez a legszebb és a leg jelentősebb — mondja csendesen Hasszán Hádi. — Sokba kerül és sok áldozatot kíván De meg kell tennünk, mert nem tehetünk mást. Az EAK területének csak 3 százaléka termő föld, s ezen zsúfolódik a 30 milliós lakosság. A többi 97 százalék sivatag. A lakosság gyorsan nő, az élelmiszerellátás problémáját csak akkor tudjuk megoldani, ha növeljük a termőterületet, ha kiterjesztjük az öntözést, ha úfabb újabb sok sok ezernyi feddánt hódítunk el a sivatagtól. TÁRSULÁSOK, SZÖVETKEZETEK A beduinok ősidők óta vándorolnak; ha nyájaik lelegelik a kevéske füvet, felszedik sátorfájukat és odébb állnak, hogy élelmet keressenek álla-, taiknak. Akkor is lebontják és tevére kötözik sátraikat, motyójukat, ha elapad az a forrás, amelynek közelében tanyát vertek; hosszú vándorútra kelnek, amíg oázisra nem találnak. Sátruk csak néhány kecske szőitakai'ó, elszáradt pálmalevél — a szél átfúj rajta. De a nomád beduinok ezt szokták és szerették meg. Amikor letelepednek, a kormánytól kapott házak mellett felverik az ősi sátrat is, s bizony a család még nem egyszer inkább a szabad ég alatt alszik, mint négy fal között... A sivatag vándorainak letelepítése az EAK egyik megoldásra váró problémája. A sivatagfejlesztési intézet szakértői a beduinoknak is földet osztanak, hogy így kössék földhöz őket. A paraszttá váló beduin életszínvonala emelkedik, sora könnyebb, mint vándorló, kóbor társaié, s a homokon kivirágzó új gazdaságok is olyan munkaerőhöz jutnak, amely hozzászokott a sivatagi forrósághoz és az éjszakai hideghez. Négyezer beduin család telepedett le eddig az újonnan termőre fordított területeken, de a tervek szerint legalább húszezer családot kell még a hétéves terv során földhöz juttatni. Az EAK és az ENSZ egyezményt kötött a nagyszabású leteleDltésí program vég rehajtására: a világszervezet 3,4 millió dolláros hitelt nyújtott, az EAK 10 millió fontos költségvetési keretet biztosított. Az elmúlt három év alatt a sivatagi vándorok 12 millió dolár értékű munkát végeztek Egyiptomban, 358 artézi kutat fúrtak, 12 nagyobb csatornát építettek, sok talajvízgyűjtő medencét ástak. 420 ezer facsemetét osztottak ki a beduinok között, 3400 feddánon létesítettek számukra konyhakertészetet. Mozgó állatorvosi rendelő látogatja a nomád pásztorokat. 41 szövetkezetet hoztak létre, amely megkönnyíti a termékek értékesítését, a munkaeszközök beszerzését. Ezek a társulás elemi formái ugyan, de alkalmasak a közösségi ni un ka előkészítésére. A gazdálkodás rendje olyan, hogy lehetővé teszi a közös munkát, az egyéni érdekeltség érvényesítését is. A földhöz juttatott családok általában öt feddánt kapnak, amit egyénileg művelnek meg, de a gazdaság, amely a gépi munkákat és az öntözést biztosítja, szabályozza a vetésforgót, előírja a terményfajtákat. A parasztok szövetkezetei szerzik be a vetőmagot, a műtrágyát, a mezőgazdasági felszerelést és viszik a piacra a termékeket. Mindez nem-megy könnyen. De az a szivárvány, amely a hajdan kopár sivatag kertjei felett felragyogott, a reménység hídja, a siker ígérete. > » i Mohammed Amer, a Sinai-félsziget csemetekertjeinek munkása (A szerző felvételei) RUDNYÁNSZKY ISTVÁN RIPORTJA: •n Ünnepi kivilágításban a párizsi Boulevard Haussmann A szerző felvétele HA AJÁNDÉK-LEGYEN ÖTLETES A fény városának nevezett " Párizs pazar ünnepi kivilágítása minden eddigit felülmúlt. A nagyáruházakkal teli belváros fényárban úszott, cstllogó-villogó fényfüzérek függtek a bulvárok felett, csillagos hálóként feszülve a járda s az úttest felett, felkúszva a sugárutakat szegélyező fákra. Csak a kivilágított Boulevard Haussmann annyi villanyáramot fogyasztott, ami megfelel a párizsi átlagfogyasztás felének, vagy pl. Grenoble város teljes áramszükségletének. 1500 km villanyhuzalt és 200 ezer villanykörtét használtak fel a díszítésre /minden füzér 50 vil lanyégőböl állt és mindegyik fán 500 égö világított). Valaki azt mondhatja, esztelen fényűzés. Pedig kiderült, hogy nem az, hanem nagyon is jövedelmező befektetés. A reklámszakértők megállapították, hogy e „mesebeli fény" vonzza a vevőket és jelentősen emelkedik a forgalom. S mivel az idén a kivilágítás minden eddigit felülmúlt, soha ennyi árut nem adtak el, mint az elmúlt ünnepek idején. A z ajándékozás régi szokás, az emberiséggel egyidős. Lássuk csak, mi újat kínált a kereskedelem? Nem a hagyományos ajándéktárgyakról, (nyakkendők, sál, párfőm, kézitáska) akarok ezúttal szólni, hanem azokról a különlegességekről, amelyeket e célra leleményes agyak eszeltek kt és előállításukat a korszerű technika lehetővé tette. Felsorolok csak úgy találomra egyet s mást aból, ami mostanában a párizsi kirakatokban látható. Itt van például az az ágyúgolyóra emlékeztető valami, amely egy egészen békés öngyújtót rejt. Vagy az a bőrkö téses vastag könyv, amelyből felnyitásakor egy palack és négy pohár kerül elő. Vagy itt van egy cigaretta tárca, amely csak minden félórában ,fiocsát ki" egy cigarettát, vagy az ön működő, másodpercenként egy levelet felbontó levélnyitó is. Praktikus dolog a kölcsönzők fegyzéke, amelyből megtudjuk hol mit lehet Párizsban kölcsönözni, a teniszütőtöl, az estélyi ruhától a fényképmásológéptől kezdve egészen a titkárnőig. De mindez még semmi ahhoz a két „univerzális csodamasinához" képest, amelynek sokféle hasznát lehet vennt. Az egyik 14Jéle dologra használható: egyben dugóhúzó, diótörő, citromprés, konzervnyitó és ki győzi még felsorolni mi minden. A másik nélkülözhetetlen szerszám a gépkocsihoz, mert csavarhúzót, reszelőt, kalapácsot és sok egyéb hasznos szerszámot helyettesít. Ötletes a mágnessel záruló előjegyzési naptár, vagy a villamos késköszörű. Hat különféle színű ernyőből álló garnitúrát kínál az egyik áruház, hogy a hölgyek ruhájukhoz a hozzáillőt választhassák kt. Érdekesség továbbá az alig két dekás japán gyártmányú „mini hajszárító". Akkora mint egy emberi kéz. Íme még néhány érdekesség, amely megdobogtatja a gépkocsitulajdonosok szívét: villamos csavarhúzó, jelzőlámpa, amely felhívja a figyelmet a motorhibára, légnyomásra működő riasztó és luxus kivitelű „furkósbot" egyedül utazó női gépkocsivezetők számára. Aztán itt van a kis homokóra, amelynek tartalma két órán belül lepereg és jelzi, hogy parkolóhelyet kell cserélni fPárizsban ugyanis bizonyos helyeken két óránál tovább tilos a parkolási. Van aztán olyan kesztyű is dohányzók számára, amelynek mutató és középső ujja el van metszve, hogy könnyebb legyen a cigaretta tartása. Szinte a végtelenségig lehetne sorolni a hasonló ötletes árukat. Igen divatos mostanában a • régi ósdi, de mai használatra átalakított tárgyak ajándékozása. Nagyanyáink petróleum lámpájából pl. ízléses villanylámpák készülnek. Az elegáns kiratokban láttunk azonban antik kávéskanálból, trombitából, sőt három vadászkürtbői készült lámpát ts. Az egyik ernyőjét régi adóbevalló ívekből állították össze. Bármilyen régi csecse-becse, legyen az bronz mellszobor, vagy fajansz kutya, szívesen fogadott ajándék manapság. Egyes üzemek már teljesen átálltak e „régiségek" gyártására. Régi szövőszékekből modern tálalót készítenek. A rokka is számos ötletre ihlette a találékony tervezőket. A legérdekesebb ajándékok közé sorolható még az ingaóra, amelyet a hőmérséklet ingadozása „hajt". Van olyan ébresztőóra, amely a kívánt időre elkészíti a teát ts és kaphatók olyan izotermikus poharak, amelyek a megfelelő hőmérsék leten tartják a folyadékot. És végül akad olyan ceruza F.W3 amellyel oda lehet füttyenteni ĽU* a titkárnőt. Azt hiszem, ennyi elég is 1967. egyszerre a kirakatnézésből. ^ PIERRE CAMES #1 PÁRIZSI LEVELE