Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-05 / 5. szám, csütörtök

EZ IS HOZZÁTARTOZIK... £*SINOS, központi épületet ^ kapott a nyárasdi szövetkezet. A múlt év októberében rendezték be. Helyet kapott itt a könyvelóség, az agronómus, a zootechnlkus és Ízlésesen berendezett irodát a szövetkezet elnöke. S mit kapott a tagság? Forró Géza, az EFSZ zootechnikusa társaságában megtekinthettem a tussol ókat, a korszerűen berendezett fürdőt. Ragyog minden a tisztaságtól, pedig a telepen, különösen nagyobb esőzés idején még nagy a sár. S hogy mégsem hordódik be az öltözőkbe? A bejáratnál ügyesen megoldott csizmamosó fogadja a tisztálkodni akarókat. — Nagvr. örülnek a fürdőnek, a zuh. . ozóknak az állatgondozók — mondja a zootechnlkus. Korábban istállószaggal átitatott ruhában mentek haza, most meg teljesen „újjászületve" hagyják el a munkahelyüket. A munkaruhát mindenki szekrényébe teheti. Nyolcvan szekrény van, jut mindenkinek. A tussoló noylcrészes. Külön a nők, külön a férfiak számára. — Sokba került mindez? — Több mint másfél millió koronába, de megéri. Hiszen ha a városi dolgozókéhoz hasonló munkakörülményeket akarunk teremteni, ez elkerülhetetlen. És anyagilag, gazdaságilag erős a közös, megengedhettük magunknak ezt a „fényűzést". Ez is hozzátartozik a jobb élethez ... Természetes, hogy a bányász műszak után a zuhanyozóba megy. Ledobja szennyes gúnyáját és lemossa magáról a munka porát. így van ez már néhány EFSZ-ben és állami gazdaságban is. Főképpen ott, ahol a Jó gazdasági eredmények megengedik ezt a beruházást is. A szövetkezetekben azonban — sajnos — még nem mindenütt van így. Pedig az is az életszínvonalhoz tartozik, hogyan teszik elviselhetőbbé a nehéz mezőgazdasági munkát. A mezőgazdaság korszerűsítésével a többi között az a célunk, hogy a két társadalmi osztály — a szövetkezeti parasztság és az ipari munkásság — életszínvonalát kiegyenlítsük. Nemcsak a jövedelem magassága, a falu kulturális élete, szórakozása, öltözködése, hanem — s nem utolsó sorban — a munkahelyek kulturáltsága, a falu egészsége ennek tartozéka. Mert ha valahol szükséges a szociális létesítmény (öltözőhelyek, mosdók, zuhanyozók) az állattenyésztési dolgozóknál kétszeresen fontos. Lépj be egy Istállóba. Nyomban az orrodba csap a kellemetlen bűz, az istállószag. Aki pedig ott dolgozik, munkaideje java részét ott tölti, annak bizony teljesen átivódik vele a ruhája. Erős szaga van a silótakarmánynak is. Tisztes távolságról is meg lehet érezni, hogy a szövetkezet silótakarmányt etet. Azok részére tehát, akik az állatokat ápolják, takarmányozóban dolgoznak, jó lenne, ha munka után ruhát cserélnének, s ezt nem otthon kellene megtenniük. S miért nincs több szociális helyiség? Palotának is beillő istállókat építettek évekkel ezelőtt. A tervezők a legnagyobb gondossággal tekintetbe vették a jószág létszükségleteihez fontos tényezőket: önitató, szellőztetés, fény, hő stb. Ám annál kevesebbet gondoltak az emberre, azokra, akik majd az állatokat gondozzák. Hiszen a korábban felépített korszerű Istállóknak csak bizonyos hányada kapott szociális berendezést. Némelyikben még egy mosdót sem terveztek. Csak a közelmúltban a szövetkezeti vezetők kezdeményezésére látták el a szükséges berendezésekkel az istállók java részét. Azt sem hallgathatjuk el, hogy akadnak szövetkezetek, ahol ugyan műszak után tisztálkodhatnának, átöltözhetnének, de mégsem teszik. Miért? Az öltöző, a zuhanyozó elhelyezése nem felel meg az ízlésüknek. A gútai EFSZ-ben ls van központi öltöző és fürdő, zuhanyozókkal. Ám igen kevesen veszik igénybe. Szintén az épület elhelyezése miatt, azt mondják, sok időt vesz igénybe, ha elmennek a zuhanyozóba, és később kerülnek haza. Nemcsak az elhelyezéssel van sok baj. Néha a tervezők „lelkén szárad", hogy a szövetkezeti tagok nem használják ki a nagy költséggel elkészült szociális berendezést. A PREDVOJ című hetilap is nemrégen szóvá tette ezt. A közelmúltban elkészített T 409-es szociális és higiéniai berendezést 40 személyre szánták. Ám nagyon kicsinek bizonyult, s nem elég 40 ember részére. Zuhanyozó is készült e típushoz, de olyan szűkre szabott, hogy erősebb legény meg sem fordulhat benne. Nos ezek a tényezők is hozzájárulnak ahhoz, hogy a mezőgazdasági dolgozók munkahelyének a kulturáltsága még nincs a kívánt szinten. A zt mondják, és így is van: a mezőgazdaság igen sokat tesz a társadalom érdekében. Különösen az utóbbi esztendőkben egyre több mezőgazdasági terméket ad a piacra. Száz- és százezer parasztember sorsa lett könnyebb. A jómód már nemcsak egyesek kiváltsága a falvakon. Ez így van rendjén. A létra egy-egy fokán, amely a még gazdagabb élethez visz, el kell azon is gondolkodni: megtettünk-e és megteszünk-e mindent azért, hogy a mezőgazdasági dolgozó is kulturáltabb körülmények között dolgozhasson? Ha nem, az legyen az első dolgunk, hogy a gazdasági fejlesztéssel párhuzamosan mindent elkövessünk a falusi emberek jobb munkakörülményei érdekében, hiszen sok-sok ember egészségéről van szó. MÉRY FERENC Mibe kerül? (ČTK) — A Földművelésügyi Minisztérium tájékoztató közlönyének 59. számában közölt elemző cikk a hús. a tej s a to jás termelésének költségéről tá jékoztat. A közölt adatok szerint „a vágósertések egy kg élősúlyának elérésére az 19B8 os év első háromnegyed éve alatt fordított közvetlen költség 7,38 korona, a teljes költség pedig 8 0B korona volt, tehát 0,7 fillérrel kevesebb, mint az országos viszonylatban. 1965-bsn megállapított kiadások. A mezőgazdasági üzsmek az említett közvetlen költség 85 százaié kát takarmány beszerzésére, 13,7 százalékát pedig bérekre stb. fordították. A vágómarha egy kg élfisűlyfinak előállítása ez Idén 0,82 koronával volt drágább, mint tavaly. Az átlagos közvetlen költség 10,66 korona, az önköltség 11,70 korona volt. Ez idén a tavalyi átlagos költségnél Vi fillérrel kisebb a tej li terenként! termelési közvetlen költsége. Az önköltség országos átlaga 1 86 korona. A tojástermcléssel kapcsolatos költségek darabonként 82 fillért tesznek ki, tebét azonosak az 1965-ben feltüntetett költségekkel. ÉÉÉPK? ••>-• .v--:-:-•A patai vendéglő Ismeri a patai vendéglőt? A GALÁNTAI Jednota fogyasztási szövetkezet dolgozóinak kezdeményezése közismert. Ez az aktivitás a szövetkezet összes szolgáltatásán meglátszik. Így a beruházási építkezésen is. A Jednota eddigi legnagyobb szabású munkája a galántai Družba- és a vágsellyei Central-szálló, valamint a patl vendéglátó üzem felépítése volt. Ezek a járás legjobban felszerelt, legkorszerűbb vendéglátóipari üzemei közé tartoznak. A patai vendéglő például, mivel a Bratislava—Nyltra-i főútvonal mellett fekszik, nagyszerű pihenőhelye az utasoknak. Patán nem volt eddig rendes étterem. A régi szűkös kocsma már nem felelt meg a mai Igényeknek. Az új III. osztályú vendéglőt a tavalyi nőnap alkalmával helyezték üzembe. Felépítése kétmillió koronába került. A vendéglő teljes befogadóképessége 120 hely, nyáron azonban a kert és a terasz révén további száz hellyel bővül. A galántai Jednota a patai vendéglő elé gépkocsiparkoló helyet is épít. Az üzem konyháját célszerűen úgy építették, hogy még a legforgalmasabb napokon is biztosítani tudja a vendégek elegendő, ízletes és jó minőségű étellel való ellátását. Mit kínál vendégeinek a patai vendéglő kényelmes és tiszta helyiségeiben? A vendéglő dolgozói tízóraira virslis bablevest, gulyást, lencse- és pacallevest szolgálnak fel. A vendégek itt egész nap kaphatnak meleg és hideg ételeket: napközben ötféle készételt és négy-öt fajta frissensültet. A vendégek kérésére az étlapon nem szereplő ételeket ls elkészítik. A vendéglő egész nap nyitva van. Az utóbbi Időben elsősorban azért örvend nagy népszerűségnek, mert itt a legkülönbözőbb módon elkészített sült kacsa, májas- és véreshurka, kolbász, főtt oldalas és más Ínyencség is kapható. S ami fontos: az áru mindig friss. A vendéglőből sosem hiányzik az ízletes kisüsti szilvapálinka, a bratislavai és topofčanyi 10- és 12-fokos sör, a hordóból mért bor .. A pataiakat az ország távolabbi részeiben is jó bor- és paprikatermelőknek ismerik. Paton paprikamalom is van. ITT LENNE az ideje, hogy más falvainkat is hasonló vendéglátó üzemmel lássák el. (j. «.l A vendéglő belülről A szerző felvételei Marija kötélnek állt. Zárokon átadta neki az arany medailont és azt a fényképet, amelyet Pavel Dembovics noteszában talált. Abban állapodtak meg, hogy Marija harmadnap a reggeli vonattal indul. Zarokov bízott a lányban, hisz olyan gyönge és naiv volt, hogy aligha szervezhették be a kémelhárítók. Mégis próbára tette a lányt. „Véletlenül" két borítékot ejtett el. Mindkettő címzetlen volt, bennük képzeletbeli baráthoz Irt levél. Az egyik borítékot leragasztotta, a másikat nem, abban más jelet helyezett el. Másnap mindkét levelet visszakapta az irodában. Érintetlenek voltak, minden Jel arra vallott A lány tehát nem is kíváncsi. A megbeszélt napon Zarokov kikísérte a lányt a vonathoz. Egy noteszlapra írt címet adott át neki: Matvejeva Pelageja Szergejevna, születési éve kb. 1902—1904. — Majd érdeklődjön utána a tudakozóban. Jó utat, aztán ne feledjen el! „Ne higgyen nekil" Marija a moszkvai pályaudvaron először megkérdezte a rendőrtől, hol van a tudakozó. Félóra múlva már tudta Pelageja Szergejevna Matvejeva címét, és felszállt a föld alatti vasútra. Matvejeva Cslszttje prudl városrészben egy öreg ház második emeletén lakott. A csengetésre idős asszony nyitott ajtót Marija a fénykép alapján felismerte. Ö volt az, akit keresett. — Kit keres? — Matvejevát... — Lépjen be... Én vagyok Matvejeva. — Pelageja Szergejevna? — Igen. — Kértek, hogy keressem meg... — Igen. Hátakkor Jöjjön beljebb a szobába, ne álljunk a küszöbön. Marija levetette a kabátját, elővette és az asztalra tette a medailont meg a fényképet. — Megismeri? Az öregasszony sokáig nézegette. — Megöregedett... Hiába, örökké börtönben... Marija zavarba jött. Matvejeva kezébe vette a medaliont. — Hát ez meg ml? — Tudja... — Marija nem tudta, mit mondjon. — Ugyan, kedvesem, Idegen holmi, azaz lopott — törte meg a pillanatnyi hallgatást az öregasszony. — Kinek a vére van a fiamban, nem tudom. A mi családunkban nem volt sem tolvaj, sem szélhámos. Már kétszer járt nálam a rendőrség. Megszökött a börtönből.... azt mondják, megsebesítette a fegyőrt... Többé nekem nem fiam, de nem ám! Nem tudom, milyen viszonyban van vele, csak azt tanácsolom, ne higgyen neki! Vigye el ezt a holmit! — Bocsásson meg, nem akartam ... — Tudom, kedves, semmi baj, jól van ... Marija rosszkedvűen távozott. Három órán át keresett szobát a szállodákban. Járta az üzleteket, megebédelt, közben minduntalan az öregasszony fiára gondolt. Egy hét múlva, még szabadságának letelte előtt hazautazott. Senki sem várta, mert nem táviratozott. Mihaillal csak másnap találkozott. Marijának nem tűnt fel, hogy a történtek elmesélése után leplezett öröm tükröződött Mihail arcán. Inkább szomorúnak találta a fiút, amit meg is értett, hisz ha az ember egyszer csalatkozik a barátjában Vissza akarta adni neki a medailont, de Mihail szinte ráerőszakolta, hogy tartsa meg. Váratlan látogatás Zarokov arra ébredt, hogy Tárán kutya az udvaron csaholni kezdett, majd lábdobogást hallott, és Dembovics valakivel beszélgetett.. Mihail a lélegzetét ls visszafojtotta, hogy halljon valamit, Dembovics bekopogott. — Felébredt már, Mihail Alekszandrovícs? Mihail álmos hangon kiszólt: — Mi az, Jan Jevgenyijevics, jöjjön be. Dembovics bement, s betette maga után az ajtót — A kerületi rendőrparancsnok keresi — súgta Mihailnak. Vagy öt perc múlva Zarokov kiment az ebédlőbe. A rendőrtiszt felállt. Jól megtermett, széles vállú, 25 év körüli fiatalember volt. Zarokov kezet nyújtott neki. — ön Zarokov Mihail Alekszandrovtes? — Igen, én vagyok. Pont engem keres? — tréfálkozott Mihail, bár nem volt rózsás kedve. — Jaj-Jaj, Zarokov polgártárs, bajok vannak, nagy bajok — kedélyeskedett a rendőrtiszt... — Mindent tűvé tesznek maga után, maga meg itt rejtőzködik ... Zarokov meglepetést színlelt: — Már megengedi, ki kereshet engem? — Ki? A Szovjetunió egész rendőrsége. Kérem mutassa a személyi igazolványát. Zarokov kihozta az igazolványát, aztán elgondolkozott. — Talán csak nem Nytna, a húgom mozgósította magukat. — Bizony 0. Örülök, hogy végre egymásra találtak ... — No de Ilyet! Húsz éve keresem. Már azt hittem, meghalt vagy férjhez ment... — Pontosan így történt. Férjhez ment... Most Vorobjova a neve. Leningrádban lakik. Írja fel a címét... A rendőrtiszt közölte, hogy értesítik Vorobjovát fivére megkerüléséről, aztán szerencsés viszontlátást kívánva távozott. — Most mt lesz? — szólalt meg Dembovics, amikor kikísérte a rendőrtisztet. Zarokov eltűnődött. Aztán rendbe hozta magát a fürdőszobában, vette a felöltőjét és indult. — Elmegy? — kérdezte Dembovics. — Elmegyek a postára és táviratozok a húgomnak. Maga meg addig azon töprengjen, mtlesz velem meg magával, ha majd megismerkedem a húgommal ... (FOLYTATJUK) 1967. I. 3.