Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-05 / 5. szám, csütörtök

Az új termelési módszerek gazdasága Kis tévedés • Még nem az utolsó átadás • A miniszterhelyettes jelenlétében • Nem ráfizetéses kísérletezés • Maťašovský igazgató felejthetetlen szavai 1967. I. S. A BAJCSI ÁLLAMI GAZDASÁG dolgozói a közelmúltban kedves kis ünnepség szemtanúi, Illetve résztvevői lehettek. Vladimír Maška mérnök, földművelésügyi miniszterhelyettes átadta a sok kiváló eredményt elért gazdaság dolgozóinak a Földművelésügyi Minisztérium elismerő oklevelét. Maška miniszterhelyettes nem csupán azért utazott Prágából Bajcsra, hogy az oklevelet átadja. Más jelentős esemény is kapcsolódik ahhoz a decemberi hétköznaphoz. Hogy az érdekesebbel kezdjem: ak kor állították fel a Magyaror szágon vásárolt hidroglóbust, a gőmbalakú víztartályt. Hogy mi ebben az érdekes? Hát úgyszólván semmi. Hiszen az oldalsó tartókötelek között szinte állni látszott a fényes alkotmány — olyan kényelmesen emelkedett a magasba. Persze nem ez a tudományos-műszaki szempontból szüksé ges lassúság volt a talpra állítás körülményeinek legérdekesebbje. Ez annyira óramű pontossággal történt, hogy az em ber elfelejtett csodálkozni rajta. Ám az alábbi párbeszéd... — Mit gondolsz Józsi, hány literes lehet ez a fémlabda? A kérdezett nem titkolta pincejártasságát. — Ügy saccolom hogy annál az ötven hektósnál nagyobb. Olyan kétszer akkora. — Szóval szerinted tízezer literes. — Olyanforma. Bár lehet, hogy pár százzal kevesebb. — És ha több? — Amennyivel több, annyit egyhajtásra is kiinnék. No nem vízből... — Én meg azt mondom, azzal az egyhajtásnylval életed végéig sem birkóznál meg. — Már hogy én? Hát menynyi az a különbség? — Kilencvenezer liter. Mert ha nem tudnád, annak nem egészen három méteres glóbusnak 100 köbméter az űrtartalma. Az meg testvérek között is százezer liter. — 'Hogy ebbe száz köbméter belefér? A Józsinak nevezett bajcsi bácsi még sokáig ingatta a fejét. Mi tagadás, nem könnyen ment bele, hogyan férhet meg 100 köbméter valami abban a nem egészen három méteres sugarú, fémburkolatú gömbben. DE HAGYJUK Józsi bácsit, meg a gömböt is, bár ez az utóbbi valamiképpen mégis összefügg azzal a nevezetes nappal. Mert például az a hldroglóbus a maga nemében világszínvonalú alkotás. A négyszáz férőhelyes fejőkonjbinátot Ugyan nehéz összehasonlítani a világszínvonallal, de annyi bizonyos, hogy hazánkban egyedülálló létesítmény. És azt is azon a napon adták át rendeltetésének. Ez persze könnyen megcáfolható. Olyképpen, hogy december 9-én Maška miniszterhelyettes Jelenlétében ls átadták ugyan rendeltetésének ezt a hatalmas gazdasági épülettömböt, de átadták azt már többször is. Először például 1959ben. Akkor a mélyalmos szabadistállót 60 tehén és 50 nö vendék „lakhatta". Korszerűség tekintetében az a szabadtartásos istálló sajátos takarmányelőkészítőjével, félautomata etetőberendezésével és halszálkás fejőállással nálunk a tehénistállók gépesítésének legmagasabb fokát jelentette. A bajcsiak már 1961-ben megkezdték a korábban korszerű istálló átépítését s egyúttal bővítését. Dicséretükre legyen mondva, Jobbadán saját elképzeléseik szerint, gyakorlati tapasztalatok alapján. Szinte dicshimnuszokat zengedeztünk az átépített istállóról. Maťašovský igazgató nem volt annyira elragadtatva. A szakemberek sem, mármint a gazdaság szakemberei. Pedig akkor is úgy adták át a tökéletesített épületet, mint az ország legkorszerűbb tehénistállóját. És az is volt. Az NSZK-ban vásárolt tároló tornyok szinte forradalmasították a takarmányozást. Hiszen a takarmány úgy jutott az állatok elé, hogy emberi kéz csak az automatát irányította. S A TAKARMÁNY MINŐSÉGE? Itt talán még szembeötlöbb a változás. Az egyenként 405 köbméteres harvesztorokban egyetlen szál takarmány Maška miniszterhelyettes a harvesztorok működése iránt érdeklődik. sem megy tönkre. A légmentesen zárt edények előnye, hogy a megtöltéshez nem kell a tartály teljes kiürülésére várni, hanem a hiányzó mennyiség bármikor pótolható anélkül, hogy a kiegészítés közben, Illetve a kiegészítés miatt a konzervált takarmány minőségén a legkisebb csorba esne. Az már inkább a gazdaságossághoz tartozik, hogy a silóilletve szénatároló tornyokba is szállítószalagon jut el a takarmány. Mármint az a takarmány, amelyet a kombinát közvetlen közelében, a kombinát részeként létesített, öntözőberendezéssel felszerelt területen termelnek. Az öntözőberendezés érdekessége, hogy az egyúttal a talaj trágyázását is megoldja, mivel az öntözéshez a megfelelő keverési arányban az istállóból kikerült trágyát és trágyalevet is felhasználja. Mind a hígított trágya, mind a víz automata berendezés segítségével jut el a 128 hektáros takarmánytermesztő területre. Azt már említettem, hogy az istálló berendezése ls teljesen automatizált. Ennek köszönhetik, hogy már az átépítés utolsó Időszakában 60 százalékkal növelhették a munka termelékenységét. Az Idén még jobb eredményre van kilátás, hiszen a kombinátban dolgozók is egyre több tapasztalatot szereznek. ÉVEKIG TARTOTT az építkezés. Egyesek szerint sokáig. De hadd utaljak itt a miniszterbe lyeltes szavaira: — Tény, hogy a bajcsi fejőkombinát a maga nemében egyedülálló építkezés az országban. Értékét növeli az, hogy a többéves kísérletezés időszakában még növelni is tudták a termelést, különösen az egy tehénre eső tejhozamot. Sok mindent bizonyít ez. A többi kőzött azt is, hogy közvetlenül a termelésben, a termelő üzemben végzett kísérletezés gazdaságosabb, gyorsabb. És az sem másodrendű siker, hogy — mint itt Bajcson is — a dolgozók már az építkezés idején megismerkedtek az egyébként komoly tudást igénylő berendezésekkel, s nemcsak a kezelés, hanem a javítás módjait is elsajátították. Maťašovský igazgató joggal büszke embereire, mondván: — Olyan munkát vállaltunk ennek a kombinátnak az elkészítésével, amelyet még a kutatóintézetek szakemberei is merész vállalkozásnak tartót tak. És dolgozóink megbirkóztak a feladattal, mert az akarat szaktudással párosult. A NAGY MÜVET tehát immár harmadszor, most már teljesen automatizálva adták át rendeltetésének. Harmadszor, de még mindig nem végleges állapotban. Még bővítik a kombinátot a szintén legkorszerűbb berendezésű elletővel. Arra is felkészültek, hogy a már elkészült automata berendezések egyikmásik részét tökéletesíteni kell. Azt tartják: nem könnyű élgazdasággá fejlődni, de azt ls tudják, hogy nem könnyebb azt a nehezen szerzett helyet megtartani, ha egy kicsit is engednek az eddigi igyekezetből. HARASZTI GYULA VÉGRE SIKERÜLT... Az andódi szövetkezetet 1950-ben alakították meg. Annak idején mindenki bízott benne, hogy a tagság elégedett lesz. Kívánni sem lehetett jobb gazdaságot. Ezer hektáros terUiete jól áttekinthető. Az ilyen közös Irányítása nem okoz nagy gondot. Ám a kedvező feltétel a valóságban nem érvényesült. Teltek az évek, a gazdasági mérleg azonban sehogy sem tudott helyre billenni, még 1962-ben is anyagi nehézségekkel küzdött a szövetkezet. MINDEN ÉVBEN MAS ELNÖK Bánszky András könyvelő mondja, hogy az említett évben 11 korona előleget kezdtek fizetni egy-egy munkaegységre, ám az év második felében kénytelenek voltak 10 koronára csökkenteni, mert nem futotta többre. Az 1963-as év sem volt sokkal jobb, január végén már elfogyott az abraktakarmány. Bár a malacok egy részét eladták, mégis 220 ezer koronát kellett kiadni takarmányért, ezért csak 13,18 koronát fizettek egy munkaegységre. A tájékozatlan olvasó azt mondhatná, hogy az andódiak talán rossz természeti viszonyok között gazdálkodnak, és ezért nem tudnak „zöld ágra vergődni". Igaz, hogy tavaly ls 45 hektárnyi gabonát, kukoricát és cukorrépát tönkretett a talajvíz. A feltételezés mégsem helytálló, mert hisz a közeli szímői szövetkezetesek is hasonló körülmények között gazdálkodnak és munkaegységenként mégis 30 koronán felüli a részesedés. A gyenge gazdálkodás hátterét másban kell keresni. Bánszky András könyvelő találja legjobban fején a szöget, mikor azt mondja: — Hat éve dolgozom a könyvelésben, de minden évben más elnököm volt. AMI KÉSIK, NEM MOLIK Annyi bizonyos, hogy egy év alatt nem lehet elsajátítani a gazdálkodás, az irányítás csínját-bínját, nem lehet megismerni az emberek természetét, s eltelálni azt a gazdálkodási módot, amely azonnal föllendíti a közöst. Kitartó, sokéves munkára, egységes vezetőségre van szükség, hogy a gazdálkodás eredményessé váljék és a tagság jövedelmén is tükröződjék. Ám az andódi szövetkezetben mindez hiányzott. Ügy hírlik, hogy az utóbbi időben mintha az andódiak portáján is rendes kerékvágásba terelődött volna az élet. Matej Ančin mérnök vette ét a szövetkezet irányítását. " Az ídép, első ízben kifizethetjük a tervezett 19 koronát munkaegységenként «-» mondja a könyvelő, s azt talán említeni sem kell, hogy elégedett az eredménnyel. Persze, elégedettségét viszonylagosnak kell tekinteni, mert hisz a gazdaságban még sok az olyan tartalék, amelynek kihasználásával sokkal többre vihetik. Kezdetnek azonban elismerést érdemlő eredmény. Soron kívül említést érdemel, hogy bár a tagság részesedése 19 korona egy-egy munkaegységre, amihez még 1,97 korona értékű természetbeni ls jár, a jövedelme mégsem éri el a kívánt szintet. Ugyanis a szövetkezetben eléggé szilárdak a normák és nem könnyű a munkaegység megszerzése. Egy állandó dolgozóra 465 munkaegység jut, s az állattenyésztésben dolgozók átlaga sem haladja meg a 700 munkaegységet évente. Ez ugyan nem baj, sőt a közös érvényesülése szempontjából előnyös, ám arra kell törekedni, hogy ilyen normákkal elérjék a 22—24 koronás munkaegységet. Ami késik, nem múlik, tartja a közmondás. Ha már sikerült egyszer elérni a tervezett mennyiséget, sikerülni fog másodszor is, a lehetőség megvan hozzá. Ami a legfontosabb, a takarmányalap biztosítva van, s jövőre abraktakarmányért sem kell pénzt kiadni. — Van jó minőségű lucernaszénánk — mondja a könyvelő, ezt ledaráltatjuk és szükség szerint becseréljük abraktakarmányra, a takarmánykeverőben elfogadják. ELSŐDLEGES TEENDŐ Igen, az andódi szövetkezet elsődleges feladata a szükséges takarmányalap biztosítása. Erre utal a növénytermesztési és az állattenyésztési szakasz bevételi tervének azonossága. Márpedig egy kiegyensúlyozott gazdaságban az állattenyésztési termékekből sokkal nagyobb a bevétel, mint a növénytermesztési termékekből. Természetesen, ez csak úgy lehetséges, ha a növénytermesztési szakasz elegendő takarmányt biztosit, ami az Idén végre sikerült az andódiaknak. Szükség is volt rá, mert hisz egy hektár föld után csak 152 kiló húst adnak el, ami bizony nem nagy jövedelmet biztosít. Meg kell azonban Jegyezni, hogy egyelőre a gazdaság életében ez a kevés is soknak számít. Ennyi húst még egy esztendőben sem adhattak el. A lényeg az, hogy a gazdaság fellendülőben van. A tagság a jövőben nagyobb jövedelemra számíthat. BENYUS JÓZSEF D

isznóölésre készül a ház népe, és én meg-megnézem az ólban röfögö Jószágot. Milyen kicsi! És gyerekkoromban milyen nagyokat óltünk! Az Ilyen összehasonlítás, persze sántít. Negyven felé közeledve egymásután döbbenek rá, hogy húsz-harminc esztendő alatt mennyire eltorzultak emlékezetemben az arányok. A minap például megnéztem a gyerekkori szánkózó dombot és meglepődtem. Emlékezetemben már-már hegyként raktározódott el. És lám, most, hogy újra látom a ,fiegyeť és rajta a szánkózó gyerekeket, joggal csodálkozom. Mert az bizony csekély öt méterrel se emelkedik Csallóköz síkja fölé. Töprengésre nincs sok idő, mert a böllér jelt ad az Indulásra. A házlaszszony — pedig egy egész éven át számítgatta, mennyi zsírja lesz a hízónak — szemét köténye sarkába törölgetve befordul a konyhába. „Olyan kezes jószág volt!" — mondja. „Malackorában a konyhába is bejött." A háziasszonyt tompa csattanás zavarja ki álmodozásából. Faluhelyen ma már alig hall az ember panaszos visítást; a böllér ek modernizálták felszerelésüket. Légpuskával „helyi érzéstelenítve" segítik át a röfögő népséget az örök disznóvadászmezőkre. És már világít ls a szalmaláng. Mert a sertés szőrtelenítése tekintetében a falusi ember nem enged a negyvennyolcból, a hagyományokból. Igaza ls van. A szalmával perzselt hízó bőre, húsa sokkal ízletesebb, mintha ezt a munkát „urasan" — forrázássál végeznék. Es még egy hagyomány, amit a gazda rendszerint még ma ls betart: a „szertartást" reggel, pltymallatkor kell elkezdeni, hogy legyen idő poharazgatásra is. Ez a szokás alighanem még a húsőrlő gép feltalálása előttt időből származik, amikor a hurkába, kolbászba, disznósajtba való húst még baltával aprították. Közben a konyhában ünnepi Illatok kezdenek terjengeni. Vöröshagyma és majoránna aromája keveredik a többi fűszer szagával, amely így öszszességben már hajnalban megteremti a családi esemény számba menő munka különleges, máskor megismételhetetlen atmoszféráját. Perzselés közben azt találgatják: vajon hány kiló lehet? A gazda fogadást köt a szomszéddal, nem nyugszik bele, hogy az „becsmérli" — a ténylegesnél kevesebbre tartja a hízót. A vitát végül is a mázsálás dönti el. „Kettőszázötvenkettő" — mondja büszkén a gazda. Érdekes, úgy emlékszem, gyermekkoromban legtöbbször százharminc kiló körüli hízót öltünk. Es emlékezetemben ezek mégis Óriásokként bukkannak fel néha a mat kétszázötven—háromszáz kilósok mellett. Mégiscsak Igaz, hogy az Időbeli távolság megszépíti a dolgokat? „Nevess, gyerek, vastagabb lesz a hátaszalonna" — mondja a böllér, miközben kettéhasítja a fó két méter hosszú jószágot. A valamikor varázsigeként érvényes szavak igazságában ő maga is gyerekkorában hitt utoljára. A bámész gyereknépség ennek ellenére egytől egyig vigyorra torzítja . ábrázatát és lest, lesz-e foganatja a nevetésnek. Tenyérnyinél vastagabb a hátaszalonna, melynek láttán a háziasszony se gondol már nosztalgiával az erőszakos halállal kimúlt háziállatra. Ehelyett azt találgatja, vajon hány bödön telik meg a zsírral. A hurka, kolbász és a többi ínyenc falat készítésénél a család rendszerint egymással merőben ellentétes pártokra szakad. Az egyik erősen fokhagymázva szereti a kolbászt, a másik enélkül, de erőspaprikával. A harmadik a majoránna ízt kedveli, a negyedik ... Egyszóval összefut a nyál mindannyiuk szájában, mert a vitatkozók már az esti torra gondolnak. A véleménynyilvánításoknak a böllér vet véget, aki saját receptje szerint készíti el az elkészítendőket. Es este, a toron csak mosolyog bajusza alatt, amikor a házigazda jóleső érzéssel állapítja meg: „Pontosan így gondoltam. Mondtam én, hogy fokhagyma nélkül kellemesebb ízű a kolbász." A böllér mosolyogva köny• vell el az elismerést. Csak ö tudja, hogy mennyi fokhagymát kevert a kolbásznak valóba és milyen arányban vegyített bele erőspaprikát. Este a disznótor egy igazi halotti lakomával is felér. Persze ehhez csak annyiban hasonlít, hogy a gazda fel-fel eleveníti a megboldogult hízó egyegy jótulajdonságát. Mintha csak egy családtag mondott volna búcsút az árnyékvllágnák. Csakhogy a lóság, a szelídség, a jószívűség helyett — melyek tipikusan emberi tulajdonságok í vagy inkább holt-ember tulajdonságok?! — Ilyenkor disznóhoz illő jelzőket emleget a gazda: főeuő volt, csendes, nyugodt állat... Itt ls azt tartják: a „halottról" csak jót "agy semmit! A gazda nem emlékezik meg róla, hogy Időnként — például a hízó szerelmi fellángolásai idején, amikor az nem fogyasztotta el napi kukorica adagját — „pedagógiai" eszközként bizony a vasv'Vát is használta. Éjfélbe nyúlik a díszít nótor és a jelenlevők újfent megállapítják, hogy okos ember volt, aki a disznóölést kitalálta, TÓTH MIHÁLY Okos ember volt, aki kitalálta.