Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-28 / 28. szám, szombat

A kultúra és műveltségterjesztés talán legvitatottabb területe a könyvkiadás és könyvterjesztés problémája. Aligha találnánk kiadót, mely lehetőségeit elégségesnek érezné, s még kevésbé olyan szerzőt, aki műve megjelentetési idejét gyorsnak, a kiadó előzékenységét és nagyvonalúságát dicséretesnek, a megállapított példányszámot vagy a könyvterjesztést pedig ideálisnak tartaná, őszintén szólva, meglehetősen messze vagyunk még attól, hogy ilyen idilli állapotokról beszélhessünk, bár meg kell mondanunk azt is, hazánkban a könyvkiadás az elmúlt két évtized során a

: soha nem látott fejlődés útjára lépett.' A meglevő és felvetődő problémák lényegében könyvkiadásunk általános problémái, s többé-kevésbé a kiadók csaknem mindegyikét érintik. Az általános és megoldásra váró kérdésekhez magyar vonatkozásban azonban újak, sajátos problémák is járulnak, melyeknek megoldása nemcsak sürgető, hanem a könyvkiadás általános elvei maradéktalan érvényesítése szempontjából elengedhetetlen is. Társadalom és kultúra Irodalom es 1967. I. 28. könyvkiadás Távol áll tőlünk, hogy a könyvkiadás eddigi fejlődésének cáfolhatatlan tényeit kétségbevonjuk. Köztudomású ugyanis, hogy a könyvkiadás — közte a magyar könyvkiadás is — a felszabadulást, illetve az állampolgári jogok biztosítását köve'"í években nagyméretű fejlődésnek indult. Nem túlzunk, ha azt állítjuk, társadalmi fejlődésünk kegyelt gyermekévé vált, s a társadalmi gondoskodás révén a minőségi igények fokozott érvényesítése mellett részben a mennyiségi követelményeket is kielégítette. Ez a társadalmi gondoskodás természetes számunkra, hisz szocialista társadalmunk szerves részének tekintünk minden tevékenységet, mely az ember sokoldalú, harmonikus tulajdonságai kialakítását hivatott segíteni, szolgálni. Ugyanakkor azonban az a tény, hogy a kultúra fejlesztéséről való gondoskodás a párt politikájának szerves része, nemcsak arra figyelmeztet, hogy elviség és igényesség dolgában a jövőben sem lehetünk engedékenyebbek, hanem arra ls: a kultúra demokratizálása és szocialista elkötelezettsége mellett ma már alapvetővé vált a szocialista kultúra programja megvalósítása iránt érzett felelősség is. Az emberi lélek formálásában, a kultúra és művelődés kérdésében a könyv tehát — nagyhatalommá vált. „Minden, mi jó berniem, a könyvnek köszönhetem" — vallotta annak idején Gorkij, s szavai igazát ma sem cáfolhatjuk. S mivel a jó könyv valóban egy-egy nemzedék nevelője, tanítója is lehet, magától értetődik, nem lehet közömbös számunkra a könyvkiadás tartalmi célkitűzése. Az elmúlt néhány év eredményeit figyelemmel kísérve kétségtelenül nagyarányú az a fejlődés, melyet magunk mögött hagytunk. A művelődés iránti társadalmi igény a könyv szerelmesévé tette a dolgozó ezreit, s ma már a jó könyvnek nemcsak keletje, de becsülete is van. E fejlődés bizonyítására elég a könyvpiac két adatát megemlíteni. 1962-ben Szlovákiában több mint 71 millió korona értékű könyv talált gazdára. Az elmúlt évben ez az összeg meghaladta a 106 milliót, az idei előzetes terv pedig már 110 millióval számol. A tavalyi évet kivéve évenként 13—14 százalékkal emelkedett a könyv iránti kereslet, s ez valóban komoly sikere könyvkiadásunknak éppúgy, mint a könyvterjesztőnek. A tavalyi visszaesés, a mintegy 5—8 százalékos csökkenés azonban figyelmeztetés is számunkra. Nemcsak távlati terveink nagyvonalúságát illetően — 1970-re az 1965-ös szinthez képest mintegy 50 százalékos emelkedést Irányoztak elő —, hanem a könyvkiadás mai kilátásai szempontjából is. A visszaesés ugyanis nemcsak arra utal, hogy a könyvvel való ellátottságban általában kedvező a helyzet nálunk, hanem — a lakosság jövedelmének más irányú felhasználása mellett — arra is, a könyvkiadásban és a könyvterjesztésben az eddiginél jobban, nagyobb körültekintéssel kell mérlegelni az egyes ok és okozati összefüggéseket, s több figyelmet kell szentelni az új követelmények kielégítésére, az új módszerek alkalmazására. Más szóval: a könyvkiadási politikát is nagyobb tudatosságnak kell áthatnia. A könyvkiadásban a gazdaságirányítás új rendszere is érezteti már a hatását. Az ökonómiai gondolkodás elvének érvényesítése azonban nem vezethet a könyvkiadás tartalmi koncepciója lazításához. A gazdaságosság elvének alkalmazása ugyanis nem jelent, nem jelenthet eszmei engedményeket a kiadó számára. A gazdaságosság szempontjai mellett ugyanakkor nagyobb figyelmet kell szentelnünk az olvasók érdeklődésére, az irodalom nevelő funkciójá differenciált alkalmazásc kielégítésére. A könyvkiadás szerepéről, felelősségérői szólva ugyanakkor hangsúlyoznunk kell azt a régi igazságot is, hogy a könyvkiadás mindig, minden országban és korban legfontosabb feladatát az irodalmi élet fejlődésének segítésében és ösztönzésében látta. A helyesen értelmezett kiadói tevékenység cselekvésre, alkotásokra ösztönzi az írókat, s elsődleges feladatának tartja az új művek születésének elősegítését. Azt hiszem, a csehszlovákiai magyar könyvkiadás szempontjából ls ez az elv lehet a döntő! Őszintén szólva a múltban viszont ezt az elvet érte a legtöbb mellőzés is. Bár az elmúlt években hazai irodalmunk biztató fejlődésnek indult, s több mint másfél évtized kiadói-tevékenység áll mögöttünk, azt kell mondanunk, ennek az elvnek sokszor szubjektív értelmezése káros volt irodalmunk számára. Megértjük ugyan, hogy a kevés példányszám miatt ráfizetéses hazai művek kiadására más forrásokból kell az anyagi fedezetet előteremteni, a könyvkiadás eszközei megteremtésének ezek a lehetőségei azonban mégsem nyomulhatnak előtérbe, nem válhatnak elsődlegessé. Ezen alapvető, minden irodalom számára fontos elvek gyakori mellőzésekor kétségtelenül a szubjektív felfogás is erősen dominál, ugyanakkor azonban nem egyszer a kritikátlanság, vagy a helytelen kritikai szemlélet révén szóhoz jutott rossz vagy gyenge művek megjelentetése is eltorlaszolta a jobb lehetőségek keresését. A tapasztalatok alapján viszont hangsúlyoznunk kell azt is, az eddiginél jobban tudatosítanunk kell, hogy a könyvkiadás nemcsak az érdekeltek szűk köre előtt felel tevékenységéért, hanem — és mindenekelőtt — a nagy közösség, a társadalom előtt is. S ez a felelősség több, súlyosabb, mint az előbbi. A magam részéről az olvastt, Illetve a társa dalom és az irodalom érdekében e felelősséghez sorolnám a kockázat vállalásának kérdését is, melyet a kiadó és a könyvterjesztő nem egyszer mintha mellőzött volna. Csak így állhatott ugyanis elő az a helyzet, hogy az ez évi kiadásra szánt hazai művek példányszámát — a VBK és az MKBK-n kívül — mindössze 200— 500 példányban állapították meg. Azonkívül ugyanis, hogy ez a példányszám az eladhatóság szempontjából is nevetségesen alacsony, társadalmilag aligha hatékony, s ,a gazdaságosságot Illetően pedig egyenest luxusnak tűnik. Joggal vetődött •fel tehát az érdekelteknél a marcangoló kérdés: „kinek írunk tulajdonképpen?!" A kockázattól való félelem tehát oktalan tartózkodást, s a Slovenská kniha szűkmarkú rendelésének fetlsizálását eredményezte. Anélkül, hogy kétségbevonnánk a magyar könyvkiadás másfél évtizedének eredményeit, azt hiszem nem árt, ha a könyvkiadás és a terjesztés torzulásainak a kiküszöbölését a legsürgősebb teendők közé soroljuk. A január elsejével a TATRAN Szépirodalmi Könyvkiadó keretén belül önállósult magyar üzemnek (vezető-főszerkesztője Dobos László) nem ártana ugyanakkor mérlegelni, hogy a megjelenésre szánt 13 hazai alkotás (tavaly 18 jelent meg) felöleli-e azokat a műveket, melyeknek megjelentetése irodalmunk fejlődése szempontjából ls szükségesnek mutatkozik. Ugyanakkor a kiadás társadalmi és gazdasági szempontjait figyelembe véve nem ártana — ésszerű kockázat vállalásával — emelni a korábban szűkmarkúan megállapított példányszámokat, s szervezési és propaganda tevékenységgel megtalálni a módját a kereslet befolyásolásának. A cseh és szlovák irodalom legjobb alkotásainak közvetítése a magyar nyelvterület felé sajátos feladata kiadónknak. E küldetés betöltésében ls azonban a nagyobb tudatosságnak, s az esztétikai igényeknek kell érvényesülnie — a szubjektív érdekek és szempontok rovására. Nem ártana felülvizsgálni a két nép legjobb irodalmi alkotásaival szembeni hátrálékainkat, s ugyanakkor lehetőséget teremteni arra, hogy egy-egy időszak kimagasló könyvsikere halogatás nélkül — néhány hónap alatt — eljusson a magyar olvasóhoz. Bár ez utóbbi — tudjuk — nem kimondottan a fordítás, inkább a nyomdal kapacitás kérdése, megoldására szükség volna. Érzésem szerint a kiadók közti kedvező kapcsolat megteremtése is segíthetné ezt az elképzelést. A közös könyvkiadást illetően nagy szerepe van a kapcsolatok kiépítésének; a szerkesztőségi gyakorlatban pedig az irodalmi gondolkodás és ízlés következetes érvényesítésének. Nem ártana ugyanakkor felülvizsgálni a VBK taglétszáma rohamos csökkenésének okait, s az MKBK időszerűségét, illetve módosításának lehetőségeit is.*A kiadó számára tartalékot ígérő hátország lehet az ifjúsági könyvek megjelentetése, továbbá a kötelező olvasmányok, illetve a gazdaságilag is jövedelmező utánnyomások rendszeresítése. A néhány év óta elfekvő raktárkészletet illetően pedig nem ártana mérlegelni az alacsonyabb, vagy önköltségi áron való eladás lehetőségét. Bár az irodalom és könyvkiadás kapcsolatának számos más vonatkozása is van, mi ehelyütt a legégetőbbet, a hazat írók művei kiadásának szorgalmazását, s az önállósult üzem legfontosabb teendőit próbáltuk — segítő szándékkal — körvonalazni. A politikai és gazdasági szempontok mellett hangsúlyoznunk kell azonban az esztétikai követelmények következetesebb érvényesítését is. A „kicsi (gyenge), de a mienk" elv ma már idejét múlta, s nem esztétikai kategória. Ily módon a művészi igénytelenség ma már senkinek sem adhat felmentést a művészi színvonal jogos követelménye alól. Az olvasó ma már jócskán, válogathat jó és jobb művekben, ezért az ízlése ellen elkövetett minden „erőszak" — és itt nem a fiatalok kísérletezéseire gondolunk — csak irodalmunknak árthat. S hogy ilyen bumerángból minél kevesebb legyen, ennek érdekében a könyvkiadónak a „visszautasítás művészetétől" sem szabad viszszariadnia. A kezdeményezés, feladatvállalás és felelősség dolgában egyaránt reményteljesen tekintünk a kiadó tevékenységének új szakasza elé. Tevékenységétől eredményesebb munkát s kevesebb vargabetűt remélünk. S bár a könyvterjesztés kérdőjelei nemegyszer hátrányos helyzetet teremtenek számukra (ezzel a kérdéssel ls rövidesen foglalkozunk) bízunk abban, hogy hazai szerzőink érdemes alkotásai — körültekintőbb szervezéssel és terjesztéssel! — előbb-utóbb megtalálják az utat a magyar dolgozók otthonába. FONOD ZOLTÁN AZ URHAJOZAS APJA A rakétahajtású repülés és az űrhajózás elméletét, a többlépcsős rakéta elvét dolgozta ki és propagálta. 1857. szeptember 16-án az oroszországi Kaluga városkában született Kutatási eredményét 1903-ban megjelent könyvében — it „A világűr tanulmányozása rakétaűrhajók segítségével" — foglalta öszsze. A tudós a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után nagyvonalú állami támogatással Kalugában folytathatta kutatásalt. 1935. szeptember 19-én halt meg. A nagy tudós nyomdokaiba újabb szovjet tudósok léptek. Ez év január §f 14-én az egész világsajtó egy további világhírű szovjet rakétaszerkesztö halálának első éves évfordulójáról emlékezett meg. Moszkvában az fi „űrhajózás apja" emlékig műve mellett ö is emléktáblát kapott és utcát neveztek el róla. Nevéhez fűződik a Föld első mesterséges holdjának tíz év előtti felbocsátása is. KÉRDÉSEINK: 1 • Hogyan hivták az „űrhajózás apját"7 2 Mi a neve az egy évvel ezelőtt elhunyt szovjet tudósnak, akinek nevéhez fűződik az első mesterséges hold felbocsátása? ^ Mikor röpítették a világűrbe az első mesterséges holdat (év, hó, nap)? Szombati számainkban tíz héten át közöljük egyegy téma három kérdését. Rejtvényünk kétfordulós. A megfejtést nem kell hetente beküldeni. Az első forduló öt héten át tart. Ezalatt 5X3 (összesen tizenöt) kérdést közlünk. Így könnyebb a megfejtések feldolgozása és a megfejtőknek is több idő jut a válaszok kidolgozására. A megfejtések csak a kérdésekkel egyidöben közölt szelvények mellékelésével érvényesek. Olvasóink több szelvénnyel is részt vehetnek rejtvényversenyünkben. A rejtvényverseny kiértékelése pontozásos rendszerrel történik. Az egy egy kérdésre adott helyes válaszért a megfejtő 10 pontot kap. A díjakat a helyes megfejtők között sorsoljuk ki. Kövessék figyelemmel lapunk egyes számait! Megtalálhatják a választ egyes kérdéseinkre. Sok sikert a megfejtéshez! MONOSZLÓY DEZSŐ: TEMPÓRA MUTANTUR Boldog volt egyszer de elfelejtett bogot kötni a boldogsága csücskén: Egy feketefoltos barika ácsorgott volna benne meg egy fitosorrú szőke asszony néhány idegen valami évszak tavasz vagy nyár talán szavak is amiket nem is a betűk küllője perdít inkább puha suttogás tart a szárnyán És egyszer szomorú volt de elfelejtett bogot kötni a szomorúsága csücskén: Egy feketefoltos barika ácsorgott volna benne meg egy fitosorrú szőke asszony néhány idegen valami évszak tavasz vagy nyár talán szavak is amiket nem is a betűk küllője perdít inkább puha suttogás tart a szárnyán Azóta a szomorúság és a boldogság szívében valahogy mindig összecsordult