Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-26 / 26. szám, csütörtök

SZÓFIAI TALÁLKOZÁSOK MÉG IDEHAZA ismerkedtem K ame n Kale s evvel. Elutazásom előtt jelent meg szlovák fordításban egyik legújabb regénye, a Ketten az új városban. Nem is annyira könynyed stílusa, mint inkább mondanivalója ragadott meg. Különösen hatott rám egyes irodalomtörténészek ál lítása, hogy a szocialista országok közül a bolgár irodalomban vert legmélyebben gyökeret a sematizmus. Es Kamen Kaicsev, aki már az ötvenharmadik évébe lépett, fiatalos energiával tör utat az újnak, em Ügy ír az életről, mint amilyen. Nem szépíti, nem torzítja, annak megírásától sem retten vissza, hogy főhőse magára marad a szocializmust építő társadalomban. Ügy lép az életbe, mint sokan mások. Fiatal korában küzd a fasiszták ellen, aztán egész lényét átfütő lelkesedéssel veti bele magát a lüktető életbe. Délen, a tövises bokrokkal telenőtt síkságon új várost, új gyárat építenek. „Építjük a várost — a város épít bennünketl" — jelszó jegyében élnek. E s egyszerre megtámadja őket a métely, soraik között keresik a nép ellenségét. S a fiatal kommunistát elítélik. Felesége elhagyja, elválik tőle... Beismerte bűnét, bár nem volt bűnös. Ügy hitte, érezte, így kellett történnie. Hosszú éveket tölt a munkatáborban, végül kiengedik... S itt kezdődik a regény, a mában. Visszatér az új városba, régi barátai körébe, amikor rádöbben, hogy ismerősei már nem a régiek, szépen bebútorozott házakban laknak, elhíztak, unatkoznak a családi és társadalmi élet mechanizmusában, kispolgárokká vedlettek, újkori cinikusok lettek megőrizve régi, primitív érzelmeiket. S itt látja viszont feleségét is. Csak most ismeri fel, hogy sosem szerethette igazán. Így marad teljesen magára az új városban. Elhagyatottságában még sem csügged, keresi a maga boldogságát, már nem is a mában, hanem a holnapban reménykedik ... Ez a regény szorgalmazta a gondolatot, hogy találkozzam írójával. KESÖ DÉLUTÁN ÉRKEZTEM a Szeptember nevű irodalmi folyóirat szerkesztőségébe. Kamen Kalcsev a főszerkesztője, íróasztalán útlevél. Másnap reggel Budapestre repül, ahol jiéhány előadást tart a bolgár P> . .. emberekkel, problémáikkal. Ott H

) született benne a gondolat, hogy megírja ezt a regényét. | Dimitrovgradban nem jártam, de Kalcsev regényének elolvasása után úgy eligazodnék ott, mintha gyakori vendég lettem volna. Az emberekre is ráismernék, akikről írt. Az író érdeme. Ebből azt a tanulságot vonom le, csak arról írjon az ember, ami izgatja, és ne hallgasson el semmit, mert akkor nem rántja le teljesen a leplet. Az író, az ember csonka maradna. S mi teljesek akarunk lenni — sematizmus nélküli emberek. Fel is teszem a kérdést, a bolgár írók hogyan küzdenek a személyi kultusz ellen? „A párt a biztosíték arra, hogy soha többé meg ne Ismétlődjék .. ." VENDÉG VAGYOK, nem feszegetem tovább a kérdést — a pártot emberek alkotják, a párt csak jót akar, eszméi tiszták, és csak olyan emberek emelhetik magasra zászlaját, akik szintén csak jót akarnak, és tiszták, mint maga az eszE j y lélegzetre írtam..." irodalomról. Rosszkor jöttem, csomagolnia is kell... Legyint. Akár reggelig is elbeszélgethetünk! A titkárnője behozza a konyakos üveget, a híres Pliszkát. Koccintunk. Ritka jó ital, nem csíp, nem mar, itatja ma gát, mintha víz lenne. A regényével kezdem a beszélgetést. Mondom, mennyire tetszett, amiről írt a mi problémánk is. Kamen Kalcsev is kissé felélénkül, s néhány perc múlva már úgy ülünk egymással szemben, mintha régi ismerősök lennénk. Kritikusait Idézi, akik nem a jogtalanul elítélt kommunistában, hanem feleségében keresték a főhőst. Mi a véleményem? A feleség ebben az esetben csak kiegészíti a férjit, az egész légkört, amit a személyi kultusz teremtett, s ma is érezzük hatását... „Egy lélegzetre írtam ..."—• mondja, „őszintén, ahogy éreztem, semmit sem takargattam. Izgatott a kérdés. S ami izgatja az embert, azt ki kell mondani, nem magunkba fojtani .. Az új város — Dimitrovgrad. Már akkor járt ott, amikor építeni kezdték, s amikor felépült, meg később is, az utóbbi időben is gyakran megfordult ott festőművész feleségével, aki festett, az író pedig újra és újra ismerkedett az me. De az emberek nem mindig olyanok ... Kalcsev, mintha érezné a ki nem mondott szavak értelmét, sorolja is azoknak az íróknak nevét (jordanov, Dzsagarov és a többiek j, akik felszabadulva a személyi kultusz nyomása alól a tisztulás folyamatát szolgálják. Es beszélgetünk tovább. A bolgár irodalom fő erőssége a dráma, s az előretörő fiatal prózaírók és költők, akik nagy olvasottságnak örvendenek. Minden új kiadványt napok alatt szétkapkodnak, f A könyvüzletekben hiába kerestem a bolgár íróknak elég nagy példányszámban megjelenő új műveit, még a pult alól sem kaphattam.) Csak keserűséggel gondolhattam a mi, magyar kiadványainkra, amikor csupán négyszáz, a legjobb esetben nyolcszáz példányban jelennek meg a könyveink. S még a modern áramlatokkal is kacérkodunk, nem is divathóbortból, hanem, mert úgy véljük, ez a kor velejárója, modern korban modernül kell írni. Kafka már rég meghalt, s ma is modern és divatos. Habzsoljuk könyveit, magyar, szlovák, cseh fordításban olvashatjuk. A bolgárok még ezzel sem dicsekedhetnek. Kalcsev is csak orosz nyelvű fordításból ismerhette meg Kafka regényét. (Az olasz neorealista filmeket csak zárt körben mutatják be.] Mondja is, „a mi irodalmunkban modern áramlatokról, nyugati hatásról nem lehet beszélni, nincsenek ilyen vagy olyan iskoláink, realista vonalon haladunk, ez nálunk hagyomány. Vazov, Botev alapította tradíció. Az alkotó különböző típusú emberek, különböző képességűek, tehetségükben nyilvánul meg a változatosság. Nagyon sok író igen magas színvonalú kulturáltsággal rendelkezik, s ez kellemes jelenség ..." AZ EMBER NEHEZEN tudja megállapítani, mi felel meg a legjobban a kor követelményeinek. A nép lelkületétől is függ, ki miben látja, találja meg kifejezésmódjának, tehetsége kibontakoztatásának legalkalmasabb eszközét, hogy mondanivalójával ne csak kellemes olvasmányt nyújtson, hanem hatással is legyen olvasóira. Bár előfordul az is, akiről azt tartjuk, különcködő, a kozmikus modernség rabja, aki csak saját magát adja, de idővel rádöbbenünk, hogy a kor zilált lelkületét tükrözi műveiben. Sok ilyen gondolat született bennem, amikor Kalcsevvel beszélgettem. Legyenek ilyen, vagy olyan áramlatok, az író egyik esetben sem tévesztheti szem elől küldetését. Idézem szavait: „Az új életet építjük, az újban élünk, és mégis sok a gondunk. Ezek az életproblémák érdekeljék elsősorban az írót, kinek mint a múltban, ma is nagy a felelőssége. Az író a nép, a nemzet becsülete. Neki kell először szót emelnie, ha igazságtalanságot észlel. A ma lehetővé teszi számunkra, hogy harcoljunk a rossz ellen és ábrázoljuk a szépet és jót..." „Ez nagyon fogas, komoly kérdés..." — teszi hozzá elgondolkozva ... AMIKOR KESÖ ESTE Szófia lámpafényes utcáin barangolok, egyedül bolyongok a régi városban, mint Kalcsev regényének főhőse az új városban. Gondolkodom, gondolkodom, sorra szívom a cigarettákat, s a cigarettavégeket a járda szélére hajigálom. S ekkor veszem észre, hogy a járdákat, az úttesteket munkáskezek söprik, locsolják, a szó szoros értelmében tisztára mossák, sikálják, hogy a korán kelő emberek másnap reggel érezzék a régi városból áradó üdeséget, frisseséget... Valahogy magunkat is így kellene lélekben minden éjszaka tisztára mosni, hogy másnap üdék, frissek legyünk — gondolkodásunkban, magatartásunkban, munkánkban, hogy józanul ítéljük meg a magunk és mások tettét, mert ez a legnehezebb — ez a nagyon fogas, komoly kérdés -— és ez csak a kiindulópont lehet ahhoz, amit becsületnek nevezünk . .. PETRŐCI BÁLINT Autógyár lesz a Trnavai Kovosmalt A Trnavai Kovosmalt ebben az évben ünnepli fennállásának 50. évfordulóját. E jubileumi év nagy változásokat hoz az üzem életében. Alapvetően megváltozik termelési programja: már augusztusban megkezdik a Škoda-1202 kocsik egyes alkatrészeinek gyártását. Ez lesz az első lépés az autógyártás felé, amely a jövőben az üzem fő termelési programját fogja alkotni. A termelés átállítása, teljesen új termékek gyártásának a bevezetése olyan igényes feladat, amely számos erőfeszítést fog igényelni. Már a közeljövőben más üzemek veszik át az eddig ott gyártott tisztítóberendezések és a nagymosodák gépeinek gyártását; a házi mosógépek, az acélradiátorok, a különféle öntvények, a lyukasztott lemezek s a V3S teherautók tengelyeinek gyártását azonban egyelőre továbbra is itt végzik. Már ebben az évben megkezdik a bütyköstengelyek gyártását, egyébként csak ebben az évben kezdődik meg a Mladá Boleslav-1 Autógyár egy egész részlegének Trnavába való átköltöztetése. Megelőzően át kell ugyanis alakítani egyes termelőcsarnokokat, új objektumokat kell felépíteni, mindenekelőtt pedig új trafóállomásról kell gondoskodni. Az átköltözésnek 1968 első felében kellene befejeződnie. Ezután már komplett autómotorok, tengelykapcsolók és sebességváltók hagyják el a gyárat. Ezekben a napokban utazik el a Kovosmalt első 120 emberből álló csoportja Mladá Boleslavba, hogy megismerkedjen az autógyártás rejtelmeivel, összesen 800 dolgozó — szakmunkások, művezetők, üzemvezetők stb. — kap ott szakkiképzést. Gazdasági szempontból értékelve a Kovosmalt gyártási programjának megváltoztatását a megoldás ésszerűnek tűnik. Mindenekelőtt magasabb színvonalú gépipari termelés bevezetésére kerül itt sor. Kezdetben természetesen számolni kell azzal a hátránnyal, hogy a kocsik szerelését továbbra is a Mladá Boleslav-i gyár fogja végezni, másrészt viszont az új termelés kecsegtető, hiszen az autógyártás kétségtelenül távlatilag is nagy jövőjű. Az igényesebb munka, a szakképzettséggel szembeni fokozottabb követelmények egyúttal olyan tényezők, amelyek nagyobb kereseti lehetőséget kínálnak a dolgozóknak. Mihail Zarokov eltűnik Remény veszélyt érzett, s a szökés terve egy pillanat alatt fogamzott meg agyában. Menetlevelében volt egy telefonon rendelt túra. Marijától kapta. Délután két órakor kellett jelentkeznie a megadott címen, hogy a ház lakóit egy harminc kilométerre levő nyaralóba szállítsa. Remény először is kocsit akart cserélni, mert ha figyelik, akkor elsősorban az autóján és a rendszámtáblán akad meg a titkosok szeme. Azt is feltételezte, hogy ha valóban a kémelhárítók horgára akadt, esetleg miniatűr rádióadót rejtettek el a kocsi belsejében, hogy szakadatlanul jelezze, merre Jár. A kocsi tüzetes átkutatására pedig most nincs ideje. Kocsiját az autóparkban egy sarokba állította; egy kicsit matatott a motorházban, összebogozta a huzalokat, aztán beállított Marijához az irodába, hogy kérjen a vezetőtől egy új kocsit, mert tizenöt perc múlva indulnia kell. Mindenki ebédelt. Szerencsére Ljosa bácsi, az ügyeletes mechanikus segített a bajon. — Vidd el Szilva kocsiját, az üzemképes — mondta Mihailnak. Marija a menetlevélen átírta a taxi számát. — Ötfelé gyere haza ebédelni — szólt Mihail után. — Feltétlenül — válaszolta Mihail, és az ablakon áthajolva megcsókolta Mariját, aztán elronhant. Néhány perc múlva már úton volt. Kabátját útközben levetette, az ujjas mellényt vette fel, és ellenzős sofőrsapkáját is eltette. Nagy kört írt le a város keleti peremén, közben meggyőződött róla, hogy senki sem követi. Tíz percet késett, de még csomagoltak a ház harmadik emeletén. Várnia kellett. Közben teával kínálták, de Zarokov inkább vizet akart inni. Megmutatták neki, hol van a konyhában a vízcsap, s magára hagyták. Mihail elővette nadrágzsebéből az újságpapírba csomagolt rádió-alkatrészeket, hogy lecsúsztassa a szemétleeresztő csatornán, de aztán meggondolta. Vizet ivott, és visszatért a háziakhoz. Örömest segített lecipelni a csomagokat. Végre elindultak. Az országútra kiérve gázt adott. ... Negyed négykor már visszaindult a nyaralóból. Nyolcvanassal hajtott, csak akkor csökkentette a sebességet, amikor fenyőfák szegélyezte árnyékos útszakaszra ért. Behajtott egy erdei mellékútra. Kiszállt, letelepedett a fűre. Eltöprengett. Latolgatta az eshetőségeket. Ogy érezte, aggodalmai koraiak, szökés? indokolatlan, nem józan meggondolás, hanem páni félelem sugallja. Rádöbbent, mennyire sajnálja otthagyni Mariját. Hiába, mégis el kell tűnnie innen. Farzsebéből tömött pénztárcát vett elő. Még van elég pénze. Személyi igazolványa rendben. Sztanyiszlav Ivanovics Kurnakov névre szól. 1956-bani a doni Rosztovban adták ki, 1966-ig érvényes. Mihail Zarokov többé nem létezik. Ma már másodszor halt meg, hogy soha többé fel ne támadjon. Dembovics örökre elalszik Az est leszállta után elhagyta az erdőt, s behajtott a városba. Éjjel tizenegykor ért lakásához. Az autót a szomszéd utcában hagyta. Körülnézett. A kerítésen bemászott a kertbe. A konyhából és Dembovics szobájából fény szűrődött ki. „Még nem alszik" — bosszankodott Remény. Pedig Dembovics aludt. Ruhástul hevert a vetetlen ágyon. Jobb keze élettelenül csüngött a padlóra. Az asztalon üres konyakos üveg, mellette barna tálcán kifacsart citrommaradványok. Remény kulcsokat csörgetett. Dembovics meg sem moccant, úgy aludt. Remény tudta: A konyhában mindig volt petróleum. Valóban, a kanna a helyén volt. Remény petróleumot locsolt a szoba sarkaiba és a fehérnemű-szekrénybe. Aztán kétszer ráfordította a kulcsot, majd Dembovicsnak a széken heverő kabátja zsebébe csúsztatta. Utána csendben kinyitotta az ablakot, gyufát gyújtott, bedobta a szekrénybe, és kimászott az ablakon, kívülről bezárta és behajtotta a masszív ablaktáblákat A kutya előjött bódéjából, de látva, hogy házbeli, visszabújt. Remény kimászott a kerítésen. Körülnézett. Az utca üres volt. ... A városon túl rákapcsolt, 15 perc alatt 30 kilométert tett meg. A nagy sebességtől a sötétségben kissé megnyugodott. Az erdőben pontosan kidolgozott tervének utolsó pontjára gondolt: kézen fekvő okot kell szolgáltatnia azoknak, akik kutatni fogják, miért szökhetett meg Zarokov sofőr. Mezei útra térve sötét foltot pillantott meg. Bekapcsolta a fényszórót. A sugárkéve magános fogatot tapogatott ki a sötétben. Remény alig csökkentette a sebességet. Az autó Jobb fényszórójával belehajtott a fogat hátsó kerekébe ... Hajnali öt óra körül Remény kiállt az országútra. Megállított egy üres GAZ-kocsit, Megkérdezte a sofőrt, messzire megy-e? Megtudta, hogy vagy 150 kilométerre egy vasúti gócpontig. „Ez kell nekem!" — villant fel Remény agyában ... Reggel nyolckor már az állomáson volt. A vasúti borbélyműhelyben megborotváltatta magát, majd megreggelizett a falatozóban. Termes kocsiba váltott jegyet. Felül kapott jegyet. Fülledt volt a levegő, de ő kimerültségében a rekeszfal felé fordulva hamarosan elaludt. /Folytatjuk) 1967. I. 26.