Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-26 / 26. szám, csütörtök

Hasznos beruházások, eitérő vélemén yek • 45 ezer ha termőföld mentesült az árvizektől 9 A belvizek lecsapo­lása csak részlegeredmény • A nagygéresiek bosszúsága • „Start" előtt a bodrogközi öntözőrendszer A nehéz napok után... Több mint hat esztendővel ezelőtt emlékezetes gyűlés szín­helye volt a Nagykaposi Mező­gazdasági Középiskola, Antonín Novotný elvtárs, köztársasági elnökünk többek között kije­lentette: „A kelet-szlovákiai sík­ságon rövidesen kezdődő víz­szabályozás gyökeresen meg­változtatja a kerület gazdálko­dási rendszerét. A több mil­liárdos beruházások a mező­gazdasági termékek bőséges hozamaival a jövőben megté­rülnek, ami nemcsak a kelet­szlovákiai kerületnek, hanem egész hazánknak javára vá­lik...". kukoricából (morzsoltan) 51,6 mázsás termést, a budkovcei szövetkezet cukorrépából 400 mázsás hozamot, a bési EFSZ búzából 31 mázsás hozamot ért el a termékennyé tett területe­ken. Ezeket az eredményeket «— t bármennyire is szeretnénk M nem lehet általánosítani. AKIK JOGOSAN PANASZKODNAK A nagygéresi és az őrösi szövetkezet határában ősidők óta gondot okoz a talajvíz. A minap beszélgettem Hám Já­nos elvtárssal, a nagygéresi müvelésügyi Minisztérium leg­utóbbi erre vonatkozó döntése aiapján már csak alig 16 ezer hektár öntözését biztosítják az említett időszakban. Ezt a kényszerváltozást minden való­színűség szerint az öntözőrend­szer építése körül szerzett ked­vezőtlen tapasztalatok idézték elő. Ugyanis a kelet-szlovákiai síkság talaj- és vízrendészeté nek keretén belül 1962-ben megkezdett — csaknem 39 mil­lió koronás beruházással — 2896 hektáron épülő „Bodrog— Kamenec" öntözőrendszer befe jezése több mint egy évet ké­sett. Meg kell mondani, hogy ez az építkezés a maga nemé­ben egyedülálló hazánkban, s a tapasztalatok hiánya az építő­vállalatoknál kezdeti zűrzavart okozott. Emlékszem, 1963 júliusában — amikor az időjárás a legal­kalmasabb volt a munkára, csupán a csővezetékek szerelé­sénél közel félmillió koronás lemaradás mutatkozott. Ehhez nagyban hozzájárult a hiányos anyagellátás. Például a Nyitral Azbesztcementgyár mlynárov­cei üzeme ebben az időszak­ban hatvannapos késéssel nem megfelelő minőségű csöveket küldött az építkezésre. Bekövetkezett, ami várható volt. A próbáknál 5—7 atmosz­féra nyomásnál megrepedeztek a már földbe épített csövek, pedig az említett üzem 15 at­moszféra nyomásbírásúra tett jótállást. Ezeket a bosszantó, Jelentős gazdasági károkat okozó fogya tékosságokat még a múlt év vé­géig sem sikerült teljesen elhá­rítani. Jártunk ott késő ősszel. A vetésben a nyulak már bú­jócskát játszhattak, alattuk a befejezettnek minősített bod­rogközi öntözőrendszer csövei­ből „tévúton" szivárgott a víz, s a szomotori határban a zöl­dellő mezőt frissen ásott, víz­zel megtelt gödrök tarkították. Megrepedtek a csövek, ki kel­lett őket cserélni. A kelet-szlovákiai síkság ta­lajjavítási munkáinak Irányítá­sával megbízott Pavol Leukanic mérnök ezzel kapcsolatban így vélekedett: „Az öntözőrendszer építésének és a vízlecsapolási munkálatoknak lassú menete s az ezt előidéző fogyatékossá­gok jelentős károkat okoztak a kelet-szlovákiai síkságon... A tervezett beavatkozások komp­lex befejezése nélkül nem ér­hetjük el a várt gazdasági eredményeket..." Ezzel egyet kell értenünk. A hibák beismerése szép dolog, de kiküszöbölésük és megelőzé­sük még dicséretre méltóbb. A több mint hat esztendő alatt szerzett tapasztalatokból bősé­gesen okulhattak az illetéke­sek. Reméljük, hogy a követ­kező néhány év alatt mindent megtesznek, hogy a milliárdos befektetés nagyobb termésho­zamok formájában kamatozzon. Ezt szeretné elérni Bodrogköz türelmetlennek vélt dolgozó pa­rasztsága ls... KULIK GELLÉRT Közel másfél évtizedes múlt­ra tekint vissza a farnadi szö­vetkezet. A tagság szorgalmát dicséri, hogy ennyi idő után erős, szilárd közös gazdaságot talál Itt a látogató. A lévai já­rásban a legnagyobb szövetke­zet, s ez még Inkább fűti mind a tagságot, mind a vezetőséget, hogy a termelésben Is elsők között legyenek. Az elmúlt évek bővelkedtek maradandó sikerekben, de nem voltak men­tesek kisebb-nagyobb kudar­coktól, átmeneti megtorpaná­soktól és egyéb csapásoktól sem. Az utóbbira különösen fá­jó szívvel emlékeznek vissza az emberek. ELSZABADULT A PO­KOL. Hatvanöt őszének egyik napján éppoly kora hajnali órák­ban indultak a sertésetetők a munkába, mint máskor. Etetés előtt néhány szót váltottak, s ki-ki indult a maga posztjára. Ilyenkor a jószág már nyugta­lan — kéri az abrakját. Most meg valahogy, mintha valami áhítat szállta volna meg java részét. Csak fekszenek mozdu­latlanul ... A zootechnikus is megjött. Végigjárta a sertésis­tállókat, s megdöbbenve látta: száj- és körömfájás. Gyorsan intézkedett: állator­vos, gyógyszer. Elkövettek min­dent, hogy mentsék a menthe­tőt, de már elkéstek. Mit tegyenek? Szinte tehetet­lenül nézték a jószág pusztulá­sát. S hogy a vész ne terjedjen tovább, ki kellett Irtaniuk az egész állományt. Nehéz szava­kat találni, leírni azokat a drá­mai jeleneteket, amelyek akkor játszódtak le a sertésistállóban', ötven kilóig minden süldőt el­égettek. A többit: hízókat, anyakocákat elszállították ugyan, de mit segített az raj­tuk. Az állatok, fejét, belső ré­szeit, a lábakat a tűz emésztet­te fel. A megmaradó részt zárt szállítókocsikban vitték el... A PÉNZ NEM FIADZIK. A féktelen kár megtizedelte a szarvasmarhákat ís. Szívekbe hasított a fájdalom. Mennyi küzdelem, mennyi munka árán alapozták meg a sertéstenyész­tést, most meg Itt állnak üres Istállókkal. A kétezerötszáz hektáros gazdaságnak egy fia disznaja sincs. Enyhe vígasz: kaptak a biztosítótól kátérítést. Mit segített az? Talán annyit, hogy abban az évben mindenki megkaphatta a munkaegységek­re Járó összeget? A közös jó­szágállománya viszont semmi­vé lett. A pénz nem oldja meg a jö­vőt. Hol van az újratermelés. Hát malacozik a százkoronás? Tavaly az egész országot be­járták. Fiatal üszőket, tinókat vásároltak. Mivel is etették vol­na fel a sok takarmányt. Meg aztán a tagoknak is kell a pénz. Kihízlalták a megvásá­rolt marhákat. Sertést hosszú ideig nem vihettek be a köz­ségbe. Végre feloldották a zárlatot. Az idén újrakezdik. Száz anya­kocát vásároltak. Kezdetnek ez is elég. Aztán majd csak jóra fordul minden. Szorgalmasak, erősek és tudnak hinni a far­nadiak. A szövetkezet dolgozói­nak javarésze alig 30—35 éves. Tisztelet a korosabb emberek­nek, de az, hogy zömmel kö­zépkorúak és fiatalok, a leg­megnyugtatóbb. Rövidesen kihe­verik a nehéz napokban elszen­vedett károkat. TÖRETLEN HITTEL Hogy mennyi Időt igényel? Ki tudná azt megmondani? Az egyik előbb túlteszi magát rajta, a másik csak később. A közösben is így van. Ám az a jó, hogy valami mégiscsak összetartja az embereket, A farnadi szövetke­zetben ls tudják, hogy ha ak­kor elkerüli a járvány a falut, most nem huszonkettő, hanem huszonöt koronát kapnának a munkaegységre. Talán éppen a közöst ért csapás forrasztotta még jobban egybe a közösséget. Persze az emberek sem egyfor­mák. Ottjártamkor ís találkoz­tam különböző típusokkal. A többség azonban derülátó. Meg is jegyezte egyikük: „Kár, hogy nem kezdhettük tíz évvel hamarább. Így ls Jól állunk, de hol tartanánk már akkor?" A közösség nagy erő. Parasztem­bert talán mérhetetlen adós­ságba sodort volna egy ilyen csapás. A szövetkezet — bár nagy áldozatok árán ls — ezt is hamarosan kiheveri. Csak mi­nél előbb teljen meg az istálló. Ügy, ahogy a vész előtt... A takarmánnyal nem les» baj. Bőkezű a határ. Termett az Itteni föld hektáronként 52 má­zsát ls. Nem az összes búzave­tés fizetett ilyen Jól, de tizenöt hektár — ez ls valamll Az utób­bi években ís megadta hektárja a 28—30 mázsás átlagot búzá­ból, 30—32 mázsát árpából. Nem is volt baj a felvásárlók­nak a farnadiak eladási szerző­désével. A tagoknak ls jut a természetbenire: minden meg­keresett száz koronára 7 kiló gabona. A BIZALOM FORRASA. A tagság lépteny-nyomon ta­pasztalja a vezetőség fáradha­tatlan Igyekezetét. Amit a ne­héz napok után tettek, a károk helyreállításáért, mindennél ékesebb bizonyítéka ennek. So­hasem ígérnek lehetetlent, s ha az elnök vagy az agronómus a jövőről ejt szót, rendszerint annyit mond" „Amit megcsiná­lunk, meglesz". Es ugyanezt vallja ma már a tagok java ré­sze ls. S hogy legyen mindenkinek, fiatalnak, korosabbnak egy­aránt munkája, a jól menő mel­léktermelési ágon kívül nem­rég vettek át a szomszédos ál­lami gazdaságtól 220 hektárt a gazdasági teleppel együtt. Kár lett volna a fiatalokat munka hiányában eltanácsolni a falu­ból. Az utóbbi két év nem volt valami szerencsés. Hatvanötben a rossz, esős időjárás tetemes terméskiesést okozott. Elsősor­ban tehát az állatállományra akartak támaszkodni. Akkor ez — Ismert okokból — nem igen sikerült. Ám az összefogás, ha szabad így kifejezni, csodákat müveit. Érezhetően nem csök­kent a munkaegység értéke, Nem is emelkedett. Ennek el­lenére, a szerződéskötés ide­jén nem siránkoztak. Nem hi­vatkoztak az elszenvedett ká­rokra. „Adunk annyit amennyit tudunk, a termelt áru eladó". Gabonát többet, húst keveseb­bet értékesíthetnek. Amit csak lehet pénzzé tesznek, mert a sertésállomány felújítása elkép­zelhetetlen beruházás nélkül. Csak az idei nyár bőkezű le­gyen. S akkor már Igazán nincs messze az idő, amikor a sok befektetés, anyagi áldozat megtérül. Lassan elfelejtik a nehéz napokat... MÉRY FERENC A kelet-szlovákiai síkság rendezése céltudatosabb munkát igényel A gyűlésen meg­jelent szövetkezeti vezetők Bodrogköz dolgozó parasztsá­gának képviselői, örömmel vették tudomásul, milyen jelentős anyagi eszközöket bocsát az állam a kelet­szlovákiai síkság vízgazdálkodásá­nak rendezésére. Az öröm Indokolt volt. Bodrogköz dolgozó parasztsá­ga emberemlékezet óta eredménytelen küzdelmet folyta­tott a medréből ki­lépő folyók vize ellen, vagy pedig a szárazság kese­rítette életét. BORGLÁTO VÉLEMÉNYEK A kelet-szlová­kiai síkság vízgaz­dálkodásának ren­dezésével — amely 1959 máju­sában kezdődött — 45 ezer hektár termőföld mentesül az árvizektől, közel 97 ezer hektár pedig a belvizek káros hatá­sától. Negyvenöt—ötvenezer hektá­ron lehetővé válik a talajvíz lecsapolása, és megközelítőleg 91 ezer hektáron az öntözéses gazdálkodás meghonosítása ... A rendezési munkák kezdete óta igen sok vélemény hang­zott el: „Nem ér ez az egész semmit. ..". „Kész ráfizetés, kár a milliókért, inkább nekünk ad­nák ...". „Lecsapolták a vizet, ha meg kell, nincs elég...". Sokan úgy vélték, néhány esz­tendő alatt úgymond „varázs­vessző suhlntására" az egész kelet-szlovákiai síkságról eltű­nik a talajvíz. Mi az igazság? Aki isinei i a kelet-szlovákiai síkságot, tud­ja, hogy az utóbbi hat év alatt mennyire megváltozott arcula­ta. Töltések védik a rakoncát­lan folyókat, 44,5 ezer hektár termőföld mentesült az árvi­zektől, a belvizek lecsapolása következtében a trebiSovi és a míchalovcel járásban több mint 35 ezer hektár termőföldet nyertek. Ezek a munkálatok tulajdon­képpen a tervbe vett vízrende­zési és talajjavítási tennivalók első szakaszát jelentik, amit az is bizonyít, hogy a teljes beru­házási feladatokra előirányzott 2,5 milliárd koronából az ed­dig végzett munkálatokra en­nek az összegnek csupán egy­negyedét fordították. Nem lehet egyetérteni azok­kal, akik az eddigi anyagi rá­fordításokat meddő beruházás­nak minősítik. A kelet-szlová­kiai síkságon 1962 óta néhány mezőgazdasági üzemben elért terméseredmények az eddigi munkák hasznosságát bizonyít­ják. Például a bežovcei EFSZ tavaszi búzából 40,3 mázsás hektárhozamot, a nagykaposi szövetkezet gazd^zával. Bosz­szankodva legyintett, amikor a szövetkezet új gazdasági terve felől érdeklődtem. — Csinálha­tunk mi akármilyen tervet, ha a földjeink jelentős részét a hó alatt jégpáncél, víz borítja — panaszkodott. Elmondta, a napokban bizott­ság járta a határt, hogy fel­becsülje a belvizek okozta kárt. — Sajnos, sem az állami biztosító trebišovl dolgozói, sem a járási mezőgazdasági ter­melési igazgatóság meghívott képviselői nem Jöttek el. Nem láthatták, hogy a búzánkat csaknem 80 hektáron, a vörös­herét 74, a lucernát 20, a ré­tet 125, a legelőt 160 hektáron talajvíz áztatja. Nyolc kazal szénánkat is víz veszi körül. Ebből több mint 1100 mázsa már kárba veszett. Arról is tudomást szereztünk, hogy az őrösl határban 135 hektár termőterület szintén víz alatt áll. Az említett két szövetkezet — különösen a nagygéresi — évek óta jelentős anyagi esz­közöket fordít a belvizek lecsa­polására. A kelet-szlovákiai síkság vízgazdálkodásának ren­dezése keretében ezek határá­ban is építettek vízlevezető­csatornákat. De valahol hiba történt! A felesleges víz nem­hogy távozna, hanem Szomotor felöl és a Karcsáből • főleg kiadós esők után — Vissza­felé folyik és elönti a szövet­kezetek termőföldjeit. Így tör­tént most is. Közel 600 hek­táron víz áztatja a földet. Kötelessége lenne az illeté­kes vízgazdasági szerveknek, hogy orvosolják a nagykéresiek és az őrösiek panaszát. ÖNTÖZÉSES GAZDASAGOKAT létesítenek a kelet-szlovákiai síkságon, mégpedig 80 ezer hektáron. Az eredeti terv (1970­ig) csaknem 25 ezer hektár öntözését feltételezte. A Föld­AKARMIKOR ismét meghallgathatja bármilyen rendezvény anyagát! típusú magnetofonok közismertek és közkedveltek, mert szavatolják a tökéletes felvételt és reproduk­ciót. Bemutatják az ELEKTRO-RADIO üzleteiben. ÚF-040 EZ MAR A MÜLTÉ . . . MAR NEM A VLZ AZ OR

Next

/
Oldalképek
Tartalom