Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-25 / 25. szám, szerda

ELETMENTOK Ä BIZALOM VONALÁN 1967. I. 28. KÉSŐRE JAR. A közeli templom toronyórája már régen elütötte a kilencet, de a rendelő várótermébe még mindig szállingóznak a páciensek. Két csendesen beszélgető férfi mellett középkorú nő szundikál. Olykor-olykor felveti a fejét, majd tovább bóbiskol. Csak egy fiatal lány türelmetlen. Hosszú léptekkel méregeti a szobát, meg-megáll, időnként az órájára tekint. Mintha zilált gondolatait akarná ráncbaszedni. Nyilván csakúgy, mint a többiek, másutt kellemesebben tölthetné az idejét. De hát akkor mi szál hozta ezeket az embereket ebbe az idegen környezetbe, ahol még a jól ismert, átható gyógyszerszagnak is bottal ütheted a nyomát? Vondráőek professzor prágai Ideggyógyászati klinikájának készültségi osztályán, a Bizalom vonalán kézről-kézre jár az ajtó kilincse. Az embertársaikban csalódottak, az élet nehézségei elől menekülő, halálba készülő kishitűek és idegbetegek, mielőtt végképpen feladnák a reményt, — kísérletképpen — bátorító, türelmes szóért, jó tanácsért, nem egyszer gyakorlati segítségért járnak ide. Utolsó mentsváruknak tekintik ezt a rendelőt. A VÁRÓTEREMBE kihallatszik a telefon csengetése. A szófoszlányokból sok mindenre fény derül. Például arra, hogy a kellemes női hang tulajdonosa fegyelmezett, határozott, tudja, mit akar és csak úgy árad belőle a megértés, az áldozatkészség. — Ne, még ne tegye le a kagylót — kiáltja izgatottan. — Ha porokat vett be, dugja az ujját a torkába ... maga mondja, hogy megbánta tettét... legyen erős ... mindjárt küldöm a mentőket. De előbb még közölje a lakáscímét ... Brezinová ... értem ... harmadik emelet Tárcsázás: — Mentők?... öngyilkossági kísérlet, siessenek a Brezinová utcába... igen nagyon sürgős ... gyomormosás ... Eg.y másik kocsit pedig küldjenek azonnal Nusléba... felvágta az ereit... egy fiatalember... a szomszédok első segélyben részesítették ... Csengetés: — Hogy mondja? Miért nem mer hazamenni? l'ör-zúz a férje? ... Nyugodjon meg ... reggelre kijózanodik. Ne féljen, meggyógyítjuk ... maga pedig jöjjön azonnal ide. Nálunk töltheti az éjszakát. a többit majd megbeszéljük ... IGY MEGY EZ NAP-NAP UTÁN minden éjszaka, reggelig. .. Kitárul a rendelő ajtaja. — Kérem a következőt — szólítja fel belépésre dr. Eliška Plzáková, a szolgálatos pszichiáter a soron levő ideges lányt. — Miért gyötrődik? — méri végig a lélekbúvár szemével, hellyel kínálja vendégét. Nem, a neve felől nem érdeklődik, hiszen itt a Bizalom vonalán szinte természetes az anonimitás. A gyógymód egyik fajtája ez, a páciens zavarának, gátlásainak leküzdésére. De nem is fontos a név ott, ahol a fő az ember, ahol elsősorban a segítségre szoruló szenvedő embert látják mindenkiben. — Mi a bánata, kislányom? Könnyítsen a szívén — bíztatja Eliška asszony szelíden a Sírva fakadó nőt. Eltart egy Ideig, míg a lányban a sokat nélkülözött gyengéd szó, a türelmes rábeszélés termékeny talajra talál, míg sikerül szavakba öntenie bánatát, melyre pillanatnyilag — úgy tűnik, — nincs orvosság. Mintha sűrű köd lepné a megoldást. De valóban kilátástalan a helyzete ennek a lánynak, akinek nyugalmát a mindennel és mindig elégedetlen, házsártos édesanya borította föl? Nézzük csak meg közelebbről, mi az oka a gyakori házi perpatvarnak, az áldatlan viszonynak, örökös ellenségeskedésnek? Jogosan alázza, üti-veri az idős anya 22 éves lányát? Jogosan nevezi cédának, naplopónak? Mi az oka az állandó szemrehányásoknak, melyekkel a végső kétségbeesésbe hajtja egyetlen gyermekét, tűrhetetlenné teszi életét? AZ EGYRE SZEPEGŐ LÄNY szaggatott elbeszélése alapján csak lassan bontakozik ki tra gédiája. Amikor teherbe esett és a kedvese hűtlenül elhagyta, az anyja hallani sem akart róla, hogy megszülje gyermekét. — Örök szégyenünk lesz az a fattyú — hajtogatta napestig. — Szabadulj tőle, vetesd el, míg nem késő. Hogyan találsz férjet azzal a zabigyerekkel a nyakadon? Becsületes ember rád sem néz, te utcalány — „érvelt" fáradhatatlanul. Majd amikor látta, hogy minden szava falra hányt borsóként pattan vissza a lányról, Így fenyegetőzött:" — Kidoblak mindkettőtöket. Akkor pedig ki fog eltartani, hiszen már ma éhenhalnál, ha én nem tartanálak. A lány becsületére váljék, az átkozódások sem fogtak rajta. Ha jó szót nem is kapott, a rosszat akkoriban nem vette fel. Csendesen végezte mindennapi feladatát: napközben az egyik prágai üzem könyvelőjeként dolgozott, este pedig otthon, a háztartásban segédkezett. És persze a már megszokott szidások közepette is titokban örült születendő gyermekének. Már akkor minden reménye ez a ma 17 hónapos kisfiú volt. ISMÉT ELSlRJA MAGÁT, miközben retiküljéből előkerül a jól táplált, mosolygós kis Pepik fényképe. Ki gondoskodik róla? A lány szipákolva vallja, hogy az édesanyja, aki mindennek ellenére imádja a gyereket és úgy félti, hogy még a bölcsődébe sem engedi. De róla, a lányáról továbbra sem akar hallani. Ha megcsókolja kisfiát, kikergeti a lakásból, percnyi pihenést sem engedélyez neki. Az édesapja hiába avatkozik a dologba, hiába védelmezi lányát. Az ő szava is csak olaj a tűzre. Mi értelme az életemnek? — teszi fel a kérdést a fiatal anya, aki azt hiszi, nincs més kiút számára, mint hogy kioltsa fiatal életét. Valóban ez volna az egyetlen helyes megoldás? Csak ilymódon volna megfékezhető az öreg, beteg édesanya? Mert úgye, nem vitás, hogy a szülő gyermekéhez nem szokott rossz lenni. Ez az anya sem tehet magatartásáért, mellyel unokájának is többet árt, mint használ. Az állandóan paprikás hangulat nem lehet rá jó hatással. Mindenekelőtt tehát őt, az idős anyát kell gyógykezelésbe venni. Vondráőek professzor klinikáján, itt a házban reggel kivizsgálják, s ha lehpt, azonnal megállapítják a diagnózist ... A TOVÁBBI KÉRDÉS, helyes-e, hogy a lány gyermekével otthon a szüleinél lakik? Miért nem költözik el hazulról? Miért eszi — ha csak látszólag is, (mert hiszen jó állású, megkeresi a maga és a kisfia számára a mindennapit) szülei „kegyelemkenyerét"? Persze ez összefügg a lakásproblémával. Dehát azért nincs minden veszve így sem. Az ilyen rendkívüli sürgős esetekben a nemzeti bizottság sem maradhat tétlen. Azután meg az üzemben, ahol a lány dol gozik, a szociális osztály közbenjárása szintén elengedhetetlen. Dr. Plzáková vállalja, hogy másnap reggel megteszi a szükséges lépéseket. Egy szoba valamelyik női otthonban pillanatnyilag megoldást jelentene. Igaz, a szobákban nagy hiány mutatkozik, no meg a gyereket sem vihetné oda ma gával. Valamelyik gyermekotthonban kell elhelyezni. Persze csak átmenetileg, mert tenné szetes, hogy az anya együtt akar maradni gyermekével, égyedül fogja őt felnevelni. Az anya jogos követelménye azon ban csak akkor valósulhat meg, ha olyanhoz menne férjhez, akinek már van lakása (ez a valaki "sajnos egyelőre nincs a láthatáron), vagy ha elhatározná magát, hogy vidéken keresi a boldogulást. A határvidéki üzemek és a szövetkezetek könyvelőket is keresnek. Akit felvesznek, annak lakást is adnak ... Akkor talán majd a nagymama is észre tér és megnyugvással veszi tudomásul, hogy a lánya a saját lábán is megáll. Talán még egyszer viszsza is hívja őket... Megnyugvással távozik a fiatal lány, nincs már oka az öngyilkosságra. Tudja, biztos.benne, hogy minden lehetőt meg tesznek érdekében. VALAHOGY ÍGY TÖRTÉNT az zal a fiúval is, aki hűtlen babája miatt akart véget vetni életének. Elhamarkodottsá gáért drága árat fizetett volna, ha ... A Bizalom vonalán magyarázták meg neki a nóta: „Gombház sej, hogyha lesza kad ..." Azóta már boldog há zasságban él megmentőjével. Persze nem mindig beszélhettünk szerencsés véletlenekről. Előfordul, hogy a kísérlet si kerül és az öngyilkos meghal. Ez történt a 18 éves Mirekkel is, aki nem fiírta elviselni a szülei közötti állandó összetűzéseket, botrányokat. Amikor rátaláltak, már nem volt benne élet. A felnőttek kíméletlen önzésének lett az áldozata. Dr. Plzáková felsóhajt: — A szerelmi bánat, az egyetértés, a kölcsönös megbecsülés hiánya, az alkoholizmus keltette céltalanság és üresség érzete, a közöny vagy akár a magány, az elhagyatottság nem egyszer jóvátehetetlen cselekedetekre sarkallja az embereket. Nagy kár, hogy sokan elfelejtik, az öngyilkosság semmi esetre sem megoldás. Értelmetlen cseleke det, mellyel a kishitűek, a gyengék igyekeznek kibújni felelősségük alól. MŰKÖDÉSŰNK KÉT ÉVE ALATT a Bizalom vonalán több mint ötezerszer szólalt meg a telefon. Azóta Prágában mintegy 20 százalékkal sikerüli csökkenteni az öngyilkosságok számát. Jó eredmény ez, ha meggondoljuk, milyen felbecsülhetetlen érték az ember élet. KARDOS MARTA Több száz nő jut munkához Mindössze 15 hónapos múltra tekint vissza a trenőíni ruhagyár tornaijai részlege, de eredményei már így is figyelemre méltóak. Az üzem múltjára, jelenére és jövőjére vonatkozó kérdéseinket Emil Kontll üzemrészleg vezető válaszolta meg. • Mondana valamit az eltelt zetes számítások szerint az áthónapok munkáidról? — A termelést 1965. október 1-én száz munkaerővel kezdtük meg. Az anyaüzemből mindössze öt szakember jött ide, a többiek a helybeliek soraiból kerültek ki. A múlt év május 1-től két műszakban dolgozunk. Tavaly a tervet 3 millió koronával túlszárnyaltuk. Az önköltségen mintegy 440 000 koronát takarítottunk meg. A reklamáció minimális volt, s ez az üzem dolgozóinak jó munkáját dicséri. 1965 szeptember 1-én 72 fiatal lépte át az üzem kapuját, hogy elsajátítsák a varrás és a szabás mesterségét. © Mivel számolnak az idei esztendőben? — Az idei terv 234 500 nadrág elkészítését Irányozza elő. A megnövekedett feladatok megkövetelik, hogy elsősorban az üzemi munkaiskola keretében gyarapítsák a munkások és a technikusok szaktudását. Az előPLUSZ ES MÍNUSZ A polgári bízottságok munkájának kistükre „A megosztott öröm kétszer és öröm, a megosztott bánat fél bánat" — örökérvényű közmondás ez, mert az ember természeténél fogva érző és érzékeny lény. A szocialista társadalomban új emberekközti viszonyról beszélünk. Ennek a viszonynak a kialakulásában fontos szerepet látszanak az egyes nemzeti bizottságok mellett működö polgári bizottságok. Feladatuk: az élet fontos eseményeihez méltó keretet biztosítani. lagkereset 1215 korona körül mozog majd. Ősszel tanulóközpontunkba felveszünk további 70 fiatalt, míg hatot az anyaüzem ipari középiskolájába küldünk. • Milyen jövő áll az üzem előtt? Mindnyájunk örömére jóváhagyták az üzemfejlesztési tervet. A szakemberek kiszámították, hogy gazdaságos lesz egy új munkacsarnok építése. Ä tervrajzon már dolgoznak a košicei Kohóépítő Vállalat mérnökei. Február 20-ra a tervrajz elkészül és megkezdődnek a munkálatok. A háromemeletes épületet 1969-ben adják át rendeltetésének. Az üzem az előzetes tervektől eltérően ekkor már nem 900, hanem 1300 asszonyt foglalkoztathat. Addigra elkészül az üzemi konyha, az orvosi és a fogorvosi rendelő is. Feljegyezte: NÉMET JÄNOS A statisztikai adatok azonban világosan kimutatják, hogy az egyházi esküvők, keresztelők, temetések még ma is gyakoriak. Mi ennek az oka? A válasz elgondolkodtató: sokan csak hagyományból, vagy pedig a környezet, a méltó „keret" kedvéért teszik ezt. A polgári esküvők például gyakran még mindig nem hatnak úgy az emberek érzésvilágára, hogy azzal sokan be is érjék. A helyzet megváltozására a nemzeti bizottságoknak kellene törekedniük, elsősorban* a megfelelő környezet kialakításával, másodsorban a színvonal emelésével. A polgári bizottságokra F,L NEM HANYAGOLHATÓ FELADATOK hárulnak az újszülöttek fogadtatásában és a névadásnál, a személyazonossági igazolványok átadásában és nem utolsósorban az elhunytak búcsúztatásánál is. Sajnos, a legtöbb helyen éppen az utóbb említett aktusra fordítják a legkisebb figyelmet. Igaz, a méltó keretek biztosításában nem egyszer objektív akadályok játszanak közre, főként az anyagiak hiánya. Szlovákia területén nagyon kevés a polgári ravatalózó hely, ugyancsak sajnálatos, hogy egyelőre egyetlen krematóriumunk sincs. Más lapra tartozik viszont, hogy a polgári bizottságok sokrétű munkája hozzáértést és áldozatkészséget is követel. Napjainkban, miután „gyermekbetegségeiket" már átvészelték, arra kell törekedniük, hogy munkájuk kifogástaťanabb legyen. Ezt szolgálják az egyes iskolázások, előadások, eszmecserék, ezt a célt követte az a KOZVELEMENÍKUTATÁS, amelyet a múlt év második felében a Népművelési Intézet végzett. „Ahhoz, hogy a polgárt bizottságok betöltsék hivatásukat, hogy munkájuk tökéletesebb legyen, elsősorban tagjaiknak megalapozott tudással kell rendelkezniük. Ök ugyanis pedagógusok, pszichológusok és politikusok egy személyben. Nem elég, ha csak bizalmat helyezünk beléjük, fejlődésükkel is törődnünk kell. Ez elsősorban a felettes szervek feladata" — hangsúlyozza Beck Pál képviselő, a komáromi polgári bizottság tagja. Hasonló gondolatot fejteget Helena Červenková, a gútaí polgári bizottság tagja. Ezentúl fontosnak tartja, hogy az „ünnepség kulturális műsora színvonalas legyen". Itt elsősorban a művelődési otthonoktól és a népkönyvtárak vezetőitől vár hathatós segítséget. A Bratislavai övárosi Körzeti Nemzeti Bizottság mellett működik Szlovákia egyik legjobb polgári bizottsága. A nemzeti bizottság elnöke, Leopold Breča elvtárs úgy véli, hogy munkasikerüket az emberek Iránti jó viszonyuknak köszönhetik. „Szükséges, hogy a polgári bizottságok tevékenysége iránt felkeltsük a legszélesebbkörü érdeklődést. Nem kevésbé fontos, hogy a bizottságok egyes tagjai együttérezzenek azokkal, akik számára a különféle jellegű ünnepségeket rendezik. Erre a munkára senkit sem köteleihetünk". Péter József udvardi tanítónak az a véleménye, hogy a polgári bizottságok tagjai nem rendelkeznek szónoki képességekkel, munkájuk gyakran formális, az egyes aktusokat megelőző előkészületek felületesek. „Szükséges lenne, ha az egyes intézmények hatékonyabb segítséget nyújtanának a polgári bizottságoknak" — vallja Száraz Erzsébet, az érsekújvári JNB dolgozója. Majd így folvtatja: „Hiányolom az egyes bizottságok tapasztalatcseréjét, elvtársi segítségét is." Tóth Béla, az Érsekújvári Művelődési Otthon dolgozója megállapítja, hogy a magyarlakta területen a polgári bizottságok munkája még gyengébb, mint Szlovákia más részein. Ennek okát elsősorban abban látja, hogy mindeddig nem létezik egyetlen magyar nyelvű szaktanácsadó sem. „Üdvös lenne, ha a közeljövőben a Népművelési Intézet magyar nyelvű segédeszközöket bocsátana a bizottságok rendelkezésére. Ezek az ünnepi aktusokra alkalmas versgyűjteményt, zenejegyzéket és szónóklatokat tartalmaznának." Annak ellenére, hogy a kutatás eredményeit nem zárták le, Štefan Kopčan, a Népművelési Intézet szakosztályvezetője úgy véli, hogy SOK HASZNOS TAPASZTALATOT SZEREZTEK. — A megkérdezettek egyöntetűen hangsúlyozzák, hogy a polgári bizottságok munkáját nagyon szükségesnek tartják. Kitűnik, hogy ezen a téren bizonyos eredményeket sikerült elérnünk. Tudatában vagyunk azonban annak, hogy ezek az eredmények távolról sem kielégítóek. Tudatosítjuk azt is, hogy ez a munka elsősorban az önkéntes dolgozók lelkesedésétől, kezdeményezésétől, lelkiismeretességétől függ. A jövőben sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni a bizottsági tagok kiválasztásának. A hozzászólásokból kivilágló hiányosságok ugyanis a bizottságok tekintélyének rovására mennek. Látnunk kell azonban azt is, hogy a sikertelenség oka gyf -cran AZ ANYAGI MEG ALAPOZOTT S hu HIÁNYÁBAN rejlik. Szlovákia helyzete a cseh kerülethez viszonyítva bizony elég siralmas. A nemzeti bizottságoknak — az új irányítási rendszer szelleméből kiindulva — módot kell találniuk a polgári bizottságok támogatására. Az ankét lezárult, de a Népművelési Intézettel együtt szerkesztőségünk is úgy véli, hogy a kérdés további megvitatása hasznos. Ezért szívesen vennénk, ha olvasóink megírnák, községükben milyen keretek között zajlik le a névadás, a személyazonossági igazolványok átadása, a házasságkötés, az elhúnytak búcsúztatása. A polgári bizottságok munkája Javításának milyen lehetőségeit látják. Írjanak kellemes és kellemetlen tapasztalataikról, dicséretre méltó jelenségekről és bírálatot érdemlő hiányosságokról. OZORAI KATALIN Az Aacheni Technológiai Intézet tulajdanában van Európa második legnagyobb s az NSZK legnagyobb számítógépe. A CD-B4Q0 védjegyű egyetemes számitógép 8,

S millió márkába került. Képünkön a számítógép műveletirányitó asztala a program ellenőrzését szolgáló képernyőkkel. {ČTK-Keystone íelv.J \