Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-25 / 25. szám, szerda

Miről írnak a szovjet lapok A MAGYAR FILMMŰVÉSZET GONDOLATI REALIZMUSA A FILMMŰVÉSZETNEK világszerte egyik központi problémája a tartalom, a mondanivaló minél nagyobb fajsúlyosságára való törekvés. A magyar filmművészet az utóbbi években egyre nagyobb sikerrel tesz eleget e művészeti kulcskövetelménynek. A. Karaganov szovjet filmesztéta a LITYERATURNAjA GAZETA december 29-1 számában „Gondolati realizmus című, a magyar filmművészetnek szentelt tanulmányában öt magyar filmnek (Jancsó Miklós: Szegénylegények, Kovács András: Hideg napok, Fábry Zoltán: Húsz óra, Márlássy Félix: Fügefalevél, Gaál István: Sodrásban) gazdag gondolatiságát, „gondolati realizmusát" méltatja. Karaganov kiemeli a Szegénylegények drámaiságát, remekbeszabott jeliemelt és — történelmi témája ellenére — korszerűségét. „A film felépítésének minden intellektuállsságával és költőiségével a ma emberéhez szól: nemcsak a győzelemről alkotott romantizált történeteket kell Ismernie, hanem a bukást is, a változás folyamatát, a gyenge jellemek nagy bűnök elkövetéséhez vezető egoizmusát." Jancsónak határozott célja van: „az ember erkölcsi kötelességeiről és lelkiismeretéről beszél." A HIDEG NAPOK — állapítja meg a szerző — „férfias gondolkodásra tanít", pontosabban, „a tanításra és az oktatgatásra való minden célzás nélkül egyszerűen elénk tárja egy tragikus korszak igazságát". A film eszmei mondanivalójával tökéletes összhangban áll a téma feldolgozásának módja. Az ítéletüket váró katonatisztek „várakozásának és emlékezésének drámaiságában újra és újra felötlik az emberi felelősség gondolata..." Karaganov a Húsz órát és a Fügefalevelet olyan filmeknek tartja, amelyek „a nézőt a szocialista demokrácia lenini normáinak következetes érvényesítéséért vívott harc tapasztalataival gazdagítja". E filmek nem mindennapi erejét merész kérdésfelvetésükben látja. „Ilyen élesség és célratörés, sajnos, nagyon kevés mai problémát feszegető filmben található" — állapítja meg. A KRITIKUS ELISMERŐEN szól Gaál István Sodrásban című filmjéről is, azonban Zöld ár című legújabb filmjét már nem tartja egyértelműen sikerültnek. Kiemelve Gaál István és Szabó István fiatal rendezők eddigi filmsikereit, figyelemre méltónak tartja a Balázs Béla filmstúdió működését is. Megjegyzi azonban, hogy a fiatalok az új filmnyelv szenvedélyes keresésében szem elöl tévesztik a mát. JEGYZETEK A SZOVJET DRÁMÁRÓL A LITYERATURNAJA GAZETA december 27-1 számában „Az idő próbája" címmel olvasható Vlagyimir Plnenovnak a mai szovjet drámával és annak a két világháború közötti hagyományaival foglalkozó írása, melyet a szovjet írók IV. országos kongresszusa előtti vita keretében közöl a lap. A szerző az idő próbáját kiállt és ma is nagy ható erejű szovjet drámák között K. Trenyov: Ljubov Jarovaja, Visnyovszkij: Optimista tragédia, Kornyejcsuk: Az eszkadra pusztulása, Romasov: Harcosok, Afinogenov: Félelem, Arbuzov: Irkutszki történet stb. című művét említi, s megállapítja, hogy ez alkotások hősei ma is élő alakok, akik elsősorban „céljuk világosságának tudatával" tűnnek ki. Az irodalmi hős akkor marad élő alak, ha nem puszta Illusztrációja bizonyos művészeti vagy politikai téziseknek, hanem a kor általános érvényű, tipikus képe. Minden kornak megvan a maga hőse, művészi kritériumai és stílusa. „Meggyőződésem — vallja a kritikus —: a mi korunkban, sokkal Inkább, mint valaha el kell mélyülni az ember belső világában s fel kell tárni az egyszerű szemnek nem mindig világos nagy konfliktusokat, meg kell mutatni a személyiség utánozhatatlanságát és az egyéniség különleges vonásait." L. ZORIN BARÁTOK ÉS ÉVEK (Druzja i gödi j című drámájának hőse, Vlagyimir Platov „építő és soha nem romboló kedvével" az igazságtalansággal szembeni kíméletlenségével és azzal a meggyőződésével ért el napjainkig, hogy „a közöny sohasem biztosíthatja az egyéni boldogságot". A továbbiakban a szerző megemlít és elemez néhány, véleménye szerint a sikerültebbek közé tartozó új szovjet drámát. Ilyenek pl. G. Markov: Kegyetlen uyár, J. Csepurin: A vén bohóc , V. Rozov: Szokásos találkozás (Tragylclennlj szobor). VIKTOR ROZOV legújabb drámájában ezekre az izgalmas kérdésekre próbái feleletet adni: Milyenné fejlődött a világ első szocialista államának embere? Milyen új emberi vonásokat alakított ki magában? INDIAI IRÓK ES MŰVÉSZEK MOSZKVABAN Az INOSZTRANNAJA I.ITYERATURA című világirodalmi folyóirat vendégeként néhány hetet töltött Moszkvában AH Szardar Dzsafrl Irodalmi-díjjal kitüntetett neves indiai költő; Szumltranandan Pant, a bölcseleti líra mestere, a „Lokajatan" (Az emberiség otthona) című híres mű szerzője (ez alkotásáért a Dzsavaharlal Nehru Irodalmi Alap díjának I. fokozatával tüntették ki); Banarszidasz Csaturvedi műfordító, a klasszikus orosz irodalom avatott hindi tolmácsa; K. N. Pisaroti festő, a Kerali Művészeti Akadémia elnöke és mások. Az Indiai vendégeknek az Inosztrannaja Lityeratura szerkesztőivel folytatott érdekes eszmecseréjét a folyóirat 10. száma ismerteti. ALI SZARDAR DZSAFRI az indiai ifjúság szkepticizmusának és kiábrándultságának okairól szólva megállapítja, hogy Indosztan kettéosztásának" következtében több nemzeti kultúra is kettészakadt, (Észak-Indiában a kelet- és nyugat-bengállal, s a pendzsáb irodalom, ugyanígy a nyugat-pakisztáni irodalom stb.). A nemzeti kultúra és irodalom egységének megbomlása következtében az ifjúság nemcsak területileg, hanem szellemüeg is kettészakadt. India fiatal alkotó intelligenciáját Hatalmába kerítette a csüggedtség és a kiábrándulás. A fiatal írók ahelyett, hogy • — a Motatbatten-terv alapján M Indosit?,< félszigetet 1947. aagusztus 15-én két részre: Indiára és Pakisztánra osztották. a szociális problémákat dolgoznák fel és elemeznék müveikben, csak intim életük kérdéseinek boncolgatásában merülnek el. A mai nyugati irodalomból nem az értékes elemek, hanem a kétesek és a károsak hatolnak be a mai Indiai irodalomba. „A kapitalista világ fiataljának magányeszméje és az egocentrizmus — állapítja meg Dzsafrl —, mely elsősorban az amerikai ifjúság jellemzője, szintén megfigyelhető egyes fiatal íróink alkotásaiban. S ezzel már létre is Jött a szellemi kapocs, a nyugati — »dühöngő Ifjak* és a hozzájuk valamiben hasonló Indiai ifjúság között." K. N. Pisaroti ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a mindenáron „eredetiségre" való törekvés egyes esetekben a teljes abszurditáshoz vezet. „A figuratív festőművészeten nevelkedett idősebb nemzedéknek néha rendkívül nehéz megértenie az ilyen művészek alkotásait. Egyik barátom egyszer azt tanácsolta: Ne törd rajta a fejed, Inkább olvasd el, ami alá van írva. Ott mindent megmond a szerző. Beismerem, a képek alá írt kísérő szöveget nemigen tudtam kapcsolatba hozni a vászonon ábrázoltakkal..." AZ INDIAI VENDÉGEK a továbbiakban India nyelvi problémáiról szólva (a 14 alapnyelv közül egy sem általánosan használt nyelv) megállapították, hogy a többnyelvűség nagy akadályt jelent az össznemzetl Irodalom fejlődésében és gazdagodásában. (k. j.) Vitára serkentő problémák A GALÁNTAI JÁRÁSI PÁRTBIZOTTSÁG állásfoglalásában vörös fonálként húzódik végig a párt vezető szerepe érvényesítésének kérdése az új, megváltozott körülmények között. A gazdaságirányítást lehet rendeletekkel, törvényekkel szabályozni, de a pártmunkában az új elemek alkalmazását nem lehet határozatokkal meghonosítani. Mindennapi probléma: milyen gazdasági kérdésekkel foglalkozzanak a pártbizottságok? Ezt nem lehet központilag meghatározni. Az adott munkahely politikai légkörének, a gazdasági problémák Ismeretének birtokában, a pártbizottságnak kell kiválasztania, milyen kérdéseket tűzzön naptrendre. S éppen a kiválasztásnál érezhető a bizonytalanság, mert sok alapszervezeti pártbizottság nem tisztázta, hogyan valósítsa meg gyakorlati munkájában a gazdasági kérdések politikai megítélését. A pártbizottság és ~az üzem vezetősége közötti nézeteltéréseket rendszerint a pártbizottság határozatának bírálása vagy a gazdasági vezetők jogkörének megsértése okozza. A magasépítő vállalatnál, a szerszámgépgyár' ban, a Jednotában a tisztázatlan káderkérdések szolgáltattak okot a pártbizottság és az üzém vezetősége közötti vitára. Helyes, hogy az állásfoglalás konkrétan, névre szólóan elemzi a kérdéseket. A pártmunkát ás a termelési kérdéseket nem lehet különválasztani. A járásban az új gazdaságirányítás egyes elemeinek bevezetésével már 1965-ben tíz üzemben kísérleteztek, s az itt szerzett tapasztalatok kedvezőn befolyásolták az 1966. évi terv teljesítését. Sokkal jobb eredményt érhettünk volna el azonban, ha a szeredi és diószegi cukorgyár, valamint a vágselylyei Duslo is teljesíti a tervét. AZ ÜZEMI PÁRTBIZOTTSÁGOK többségében helyesen értelmezték az új munkaformák, elemek keresésének szükségességét és meghonosítását a pártmunkában. Igyekeztek szabadulni a megszokott sablonoktól és üléseik napirendjén a gazdasági eredmények felsorolását mind gyakrabban váltották fel az embereket érintő problémák. Az említett pozitív eredmények mellett azt is látni kell, hogy a pártszervezetek közel egyharmada még nem alakított ki helyes munkaformát. E feladat teljesítése már az új pártbizottságokra vár. Ezért szentelnek nagy figyelmet az említett szervezetekben a pártbizottsági tagok kiválasztásának. Ahhoz, hogy a pártbizottság helyesen ítélhesse meg az Üzem vezetőinek Intézkedéseit, olyan szinten kell ismernie a problémákat, mint az üzem vezetői ismerik. A kommunista szakemberek bevonásával minden pártvezetőségnek megvan a lehetősége arra, hogy alapos áttekintést szerezzen minden problémáról és e helyzetismeret alapján reálisan értékelje a vezetők munkáját. Az alapszervezetek pártbizottságainak szigorúbb kritériumok alapján kell értékelniük saját tevékenységüket. A pártkongresszus határozatait csak színvonalasabb, aktívabb munkával tudják biztosítani. Az állásfoglalás ezt a megállapítást a mezőgazdaságban dolgozó pártszervezeteknek címezí, A múlt évben a járásban a mezőgazdasági termelés 25, a piaci termelés 20 millió koronával volt több a tervezettnél. Az említett eredmény a pártszervezetek szervező munkáját is mutatja. De hibát követnénk el, ha általánosítanánk. A pártszervezetek nem egyenlő arányban járultak hozzá a feladatok biztosításához. Problémát jelent a pártgyűlések előkészítése és rendszeres megtartása. Az előkészítést a megjelenés is tükrözi. Nem egyszer megtörtént — például Vágkirályfán, a ganlántai Május 9 szövetkezetben stb. —, hogy a gyűlésen csak a párttá gok fele jelent meg. Ha a párttagok nem vesznek részt 8 gyűlésen, nem teljesítik az egyik alapvető kötelességüket és nem mondanak véleményt a különböző kérdésekről, akkor nehéz elhinni, hogy a pártbizottság helyesen érvényesíti a párt vezető szerepét. Nem csoda, hogy több faluban a pártbizottság ülései, sőt a havi taggyűlések is még ma ls termelési értekezletekhez hasonlítanak. Ezen most, hogy a mezőgazdaságban is érvényesítik az új gazdaságirányítást, gyorsan változtatni kell. Szabad teret kell engednie a gazdasági vezetőknek jogaik gyakorlásában, atnl persze nem egyenlő a pártfegyelem aloll felmentéssel. Intézkedéseikért vállalniuk kell a felelősséget. Hiba, hogy a pártbizottságok nem bízzák meg rendszeresen pártfeladattal a gazdasági vezetőket ós tagjaik többségét, pedig ezzel elősegítenék aktlvltősukat. Az állásfoglalás megvitatása arra is alkalmat nyújt, hogy az évzáró taggyűlésen konkrét határozatot fogadjanak el e kérdésben. CSAK HELYESELNI LEHET, hogy a járási pártbizottság állásfoglalása mellé a mezőgazdasági, ipari és az ideológiai osztály még külön feldolgozta saját problémáit. így lehetőség nyílik arra, hogy minden pártszervezet elsősorban az őt leginkább érintő problémákkal foglalkozzon. Például a szövetkezeti pártszervezetekben csak röviden ismertetik az ipar, az iskolaügy, az egészségügy stb. problémáit, a fő hangsúlyt a mezőgazdasági termelés növelésének megvitatására helyezik. Többek között feleletet kell adniuk arra a kérdésre is, miképpen akarják kielégítent a társadalmi igényeket. A mezőgazdasági üzemek eddig 900 tonna hússal, 1 millió liter tejjel, közel kétmillió darab tojással és 15 ezer tonna cukorrépával kevesebbre kötöttek szerződést, mint amennyire előzetesen számítottak. Viszont az előzetes irányszámok a társadalmi szükségletet jelzik, s ezért nem szabad elsiklanl felettük az állásfoglalás megvitatásakor. A járási pártbizottság állásfoglalásának nagy pozitívuma, hogy a pártkongresszus határozatai teljesítésének értékelésén kívül felveti és megmagyarázza a pártmunka és a pártépítés legfontosabb kérdéseit. S éppen ezzel ad jó támpontot a vitához, az alapszervezetek munkaprogramjának kidolgozásához. CSETŐ JÁNOS Hogyan készülnek a fürji kommunisták? Az érsekújvári járási pártbizottság először is as aktivistákkal vitatta meg az állásfoglalását, valamint az évzáró taggyűlések előkészítésének problémáit. Tapasztalatból tudjuk, hogy az aktivisták és az alapszervezetek elnökeinek aktivitása egyik előfeltétele az évzáró gyűlés jó előkészítésének. A januári taggyűlések, — mivel itt vitatják meg a pártbizottság állásfoglalását — igen fontos szerepet töltenek be az évzáró gyűlések előkészítésében. Az eddig megtartott gyűlések a párttagok fokozott érdeklődéséről tanúskodnak. A felszólalók helyeslik, hogy az állásfoglalásból megismerhetik a járás helyzetét. Bár véleményt mondanak a Járás fejlődésének kérdéseiről is, elsősorban a saját falujuk, üzemük problémáit vitatják. Figyelemre méltó, hogy több felszólaló hangsúlyozta a párttagok ideológiai nevelésének szükségességét, mivel csak a politikailag képzett párttagok tudnak hatékony, meggyőző munkát végezni a pártonkívüliek körében. Példaként említhetem a fürji pártszervezet gyűlésén elhangzott véleményeket. Önody elvtárs felszólalásában azt fejtegette, hogy a párttagok politikai látókörének bővítése elsődleges feladata a pártbizottságnak. Ma már nem lehet megelégedni azzal, hogy egy párttag csupán figyelemmel kíséri a politikai eseményeket és meghallgatja az emberek véleményét. Azt kell elérni, hogy meg is tudja magyarázni a pártonkívülieknek főleg a belpolitikai vonatkozású eseményeket. Eddig — mondta a felszólaló — a taggyűléseken ls főként a szövetkezet gazdasági problémáit, termelési kérdéseit vitattuk meg, az emberek problémáival és véleményükkel pedig már kevesebbet foglalkoztunk. Az új gazdaságirányítás bevezetése arra kényszeríti a pártszervezeteket, hogy többet törődjenek a dolgozók problémáival, megmagyarázzák nekik a gazdasági kérdéseket és megjavítsák a munkához való viszonyukat stb. Slezáček mérnök a tartalékok feltárásának szükségesséf

ét hangsúlyozta. Példákkal izonyftotta, hogy a gépek karbantartásával, a trágya helyes kezelésével és más aránylag jelentéktelennek látszó munkák elvégzésével lényeges megtakarítást tudnának elérni. Pócs elvtárs a pártfegyelem megszilárdítására, a határozatok teljesítése rendszeres ellenőrzésének szükségességére hívta fel a pártbizottság figyelmét. A felszólalók helyeselték az új gazdaságirányítás bevezetését a mezőgazdaságba, viszont kifogásolták, hogy az egyes változásokat — pl. a szerződéses kapcsolatokat — még mindig nem rögzítik megfelelő jogszabályok. Attól félnek, hogy ha a vitás kérdésekben a törvény dönt, akkor a szövetkezet, az említett rendeletek ellenére sem lesz egyenrangú partnere más vállalatnak. Ehhez a kérdéshez többen is hozzászóltak. (A szerződéses kapcsolatokról szóló jogszabály időközben megjelent és 1967. január l-t hatállyal életbe lépett. üzerk.) A járást pártbizottság állásfoglalásának megvitatásakor — az eddig megtartott gyfilések alapján ftélve -—< előtérbe kerültek az ideológiai kérdések és a pártépítés problémái. Nagyon fontos lesz, hogy a januári gyűléseken felvetett problémák helyet kapjanak az évzáró taggyűlések beszámolójában és a határozati javaslatban. Az állásfoglalás megvitatása lehetőséget ad a pártkongresszus határozatai teljesítésének értékelésére. Így pontosan megszabhatják, milyen feladatok elvégzését kell biztosítani a jövőben. Ahol felelősségteljesen vitatták meg az állásfoglalást — mint Fürjön —, és a párttagok döntő többsége konkrét feladatot kapott az évzáró taggyűlés előkészítésére, ott a kommunisták évzáró tanácskozása valóban reálisan helyzetképet ad a pártszervezet tevékenységéről és feladatairól. FRANTIŠEK JANKOVSKY, érsekújvári járási pártbizottság 1967. I. 28. A híre* mecenzefi csákányokat még ma la Ludvig Alojz elvtárs készíti, (R. Berenhaut felv.)