Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-19 / 19. szám, csütörtök

N EM ELÖSZÖR találkoztam vele. Retkes Lajos Évekig a búcsi szövetkezet köny­velője volt. Akkoriban nem volt nehéz ráakadni. Benyitott az ember az irodába és olt látta őt az iratcsomó fölé hajolva, elmerülve a sok munkában. Hogy elfoglalt ember? Soha­sem éreztette. Készségesen adott áttekintést e gazdaság ügyeiről. Most, hogy a szövetkezet elnöke, nehezebb kifogni az időt, amikor az irodájában található. „Tudja, mikor lehet őt megtalálni? Ebéd után. Akkor tartja a vezetőség a napi megbeszélést..." — adta tudtomra egy bácsi. Igazat mondott. Röpgyülés volt a szó szo­ros értelmében. Távirati stílusban mondta el mindenki: mit akar, mire van szüksége. Nem hangzott el egyetlen fölösleges szó sem ... Kisvártatva már az Irodájában kínál hellyel az elnök. Ismétel­ten meglep, hogy ez a 47 éves, állandóan gondokkal teli, tes­tes, erős, kedves mosolyö ember ennyire nyugodt, türelmes. Nem állhatom meg szó nélkül. — Hogyan bírja mindezt? Kö­zel kétezer hektáros szövetke­zetet vezet és irányít. Aztán a Szlováki Nemzeti Tanács képvi­selője. A helyi szervekben ,, betöltött tisztsége is csu­pa gond, állandó elfog­laltság ... — Az ember általában hajlamos arra, hogy pa­naszkodjék vagy legalább is úgy tegyen, hogy saj­náltassa magát. Nem mondom, elfoglalt ember vagyok. De talán az a jó. Nincs időm a fölösleges töprengésre... — Hogyan tudja össze­hangolni a kettőt: elnök és képviselő ... — Amióta az eszemet tudom, mindig a földdel szerettem foglalkozni. Mi­előtt beléptem a közösbe, huszonnégy holdon dol­goztam az apámmal együtt. Akkor is tervezge­tett a parasztember. Ke­reste, hogyan lehetne még többet kicsikarni a földből. Most is ezt tesz­szük ... — És sikerül? — Nem panaszkodha­tunk. Jól állunk. Munka­egységenként több mint húsz korona a természet­benlekkel együtt. — Hallottam a búcsi specia­litásról ... — Melyikről? Mert — mi leg­alább is úgy hisszük — több is van belőle. A csúcsmunkák ide­jén például célprémiumot alkal­mazunk. Jelentős anyagi ösztön­zés ez. Ha a traktoros ma telje­síti feladatát, másnap készpénz­ben kapja meg a prémiumot. Van erre egy kulcs. Érdekli? Megmagyarázom: Ha az Illető traktoros százhúsz százalékra teljesíti normáját, fizetésének tíz százalékát, ha százharminc­ra tizenöt, ha százharmincon felül tizennyolc százalékát kap ja prémiumként. Ez aztán kihat a munkafegyelemre is. Ha vala­kinek azt mondjuk, hogy éjsza­kai műszakra osztottuk be, zok­szói nélkül tudomásul veszi. Hozzájárul ehhez a garantált dí­jazás is. — A fiatalok így aztán nem kívánkoznak el a faluból? — Nálunk e téren nincs hiba. Megtanultunk a fiatalok hang­ján beszélni. Megértettük cél­jaikat, igényeiket s mindenben tekintetbe vészük őket. Az, aki havonta ledolgozza a húsz na­pot, száz korona „felárt" kap. — Talán ezért hozták azt az intézkedést, hogy új tagot csak ezer korona belépődíj ellenében vesznek fel? — Megválogatjuk ... Aki őszintén gondolja, lefizeti az ezer koronát ls, aki meg nem, arra nincs is szükség. Tavaly ja­nuárban például tízen jelentkez­tek felvételre, négyet felvet­tünk. Nincs is üres hely ... — Belépődíjjal sem? — Ogy döntöttünk, hogy egye­lőre még ezer korona ellenében sem veszünk fel új tagokat... — Búcson ragaszkodnak a kö­zöshöz. Megbecsülik a szövetke­zetet. Miért van ez? — A parasztember szívébe nem könnyű beférkőzni. Ez azonban nem általánosítható. Aki tud a nyelvén beszélni, is­meri lelkivilágát, szokásait, gon­dolkodásmódját, annak nem ne­héz. Ezt tettük mi is. Igen, mi. Mert egy ember, mondjuk az el­nök, megszakadhatna a munká­ban, ha magára hagynák. Ná­lunk éppen ez a legnagyszerűbb — és ne vegye frázisként —, hogy a pártszervezet, a HNB és a szövetkezet, ahogy mondani szokás, egy család. Hat eszten­deje, hogy beléptem a pártba, de azalatt a néhány év alatt Igen nm sok jót, emberséget, támogatást Wl kaptam a kommunistáktól, úgy ^^^ ls mint elnök, úgy is mint em­1967. be r- És most jutottam el odáig, hogy megválaszoljam azt a kér­L 19. dést: hogyan bírom a sok mun­kát, hogyan fér össze a közéle­5 ti ember és a szövetkezet elnö­ke. Több bízottságnak vagyok a tagja a helyi szervekben. Sok mindent hallok és látok. £s egy elnöknek vagy képviselőnek nem elég csak bizonygatni, a dolgokat egyszerűen tudosmásul venni. Ha nem orvosolnánk a hibákat, nem hallgatnánk meg az emberek véleményét, nem mennénk sokra Csak egy esetet mondok el. Évekkel ez­előtt igen megkavarta a falut az a hlr, hogy a szőlőt teljes ŐSZINTÉN GONDOIJA egészében tagosítani kell. Ház­tájiban nem maradhat semmi, a közösben megműveljük, s ki-ki kaphat néhány liter bort. Mér­legeltük a járásiak javaslatait. Meghány tuk-vetettük, hogyan volna jobb. A járásiak mondták a magukét, mi pedig (jobban ismerjük a helyi viszonyokat) kereken kijelentettük: nem szá­moljuk fel a háztáji szőlőket. Kinek árt, ha a tagnak az alap­szabályzatban megengedett sző­leje lesz? — Kinek lett igaza? — A tények bizonyítottak. Ma már ott tartunk, hogy fokoza­tosan kiirtjuk a vadszőlőt. Fel­újítjuk a régi szőlőhegyet. Az egész terület tizenöt hektár, je­lenleg négy hektár van művelés alatt. — Valamit a választó körze­téről is szeretnék tudni... — Ja igenl Rá akartam már térni, de hát a szövetkezet... Mégiscsak ez a mindennapi munkám. Bár a problémák csak­nem ugyanazok. Huszonhárom községem van. Rendszeresen lá­togatom a körzetemet. Ezenkí­vül sok levelet kapok, a sürgős ügyekben meg telefonhívást. Ér­dekes, az utóbbi időben egyre több a sürgős elintéznivaló. Az emberek jobban bíznak a tele­fonban, mint a levélben. Talán a személyes érintkezés jobban megnyugtatja a panaszosokat. Pedig a lévelekre is, ahogy időm engedi, megküldöm a választ. Persze az ügyintézéssel nem na­gyon dicsekedhetek. Sokszor ön­hibámon kívül elakad egy-egy baj orvoslása. — A panaszok jellege? — A legtöbb panaszt az emlé­kezetes árvíz idején kaptam. Mi lesz az árvízkárosultak va­gyonával? Felépltik-e a házat ott, ahol volt? Fizet-e a biztosí­tó? Lépjek közbe, hogy ne vi­gyék el a gyerekeket, s ha már elvitték, minél előbb hozzák vissza a családhoz. Sok álmat­lan éjszakám volt. — S mostanában? — Nyugdíjak, háztáji ügyek, betegbiztosítás, kultúrház, szo­ciális épületek. A helyi nemzeti bizottságok tanácsülésein is ekö­rül folyik a vita. Érthető, ezek a dolgok érintik a leginkább az embereket. Sok esetben bizony, különösen a nyugdíjügyekben, a panaszosnak van igaza, a tör­vények, előírások viszont meg­kötik az ember kezét. — A szövetkezetek nyugdíj­törvényének cikkelyeit bizony nem ártana egy kicsit leporol­ni — teszem hozzá. — Sok az olyan igény, amit egyelőre nem lehet teljesíteni. Nem bírja el a társadalom. Mert milyenek az emberek. Van szép kultúrház a fa)uban? Beterve­zik a halottasházat. Ha az élők­nek van, miért ne legyen a ha­lottaknak is? Aztán a szociális berendezések. Joggal követelik a szövetkezetek? A falu egész­sége szempontjából bizony kel­lene az állattenyésztési dolgo­zóknak a fürdő, a tusoló. Ne­künk is kellene egy szociális épület. Négy esztendeje tervez­zük. S még mindig nincs. Sze­memre is vetették már: „Retkes elvtárs, hát milyen képviselő vagy, hogy saját faludnak sem tudod elintézni azt az épüle­tet ..." Mi sem volna jobb, ha ilyen másfél-kétmilliós befek­tetéssel készülő berendezést, ahol csak szükséges, minél előbb felépíthetnénk ... M egannyi gond, kérdés; pa­nasz. Emellett jó család­apa is az elnök, a kép­viselő. Két fiát taníttatni szeret­né. Velük is kell foglalkozni. És azt az egyet, amint mondta, egy apának akármennyi is a közéleti gondja, nem szabad el­hanyagolnia. Bennük van a jövő, ők lesznek annak a folytatói, amit mi elkezdtünk... MÉRY FERENC BENJÁMIN BRITTEN OPERÁJA a Szlovák Nemzeti Színházban KEVÉS MAI ZENESZERZŐ arat olyan sikereket oz operaszín­padokon, s örvend annyira a közönség . érdeklődésének, mint Benjamín Britten, a legnagyobb XX. századbeli angol zeneszer­ző, aki több éves stagnálás után újra bekapcsolta az angol ze­nét az európai zenei élet vérkeringésébe. Britten eddig nyole operát írt, melyek közül első müve, a Peter Grtmes, az Albert Herrlng és utolsóként alkotott müve, a Szentívánéji álom a leg­ismertebb és a legnépszerűbb. A bratislavai közönség eddig csak az 1962-ben bemutatott Szentivánéji álommal Ismerkedhe­tett meg. A Szlovák Nemzeti Színházban a múlt év utolsó nap­ján került sor Albert Herrlng című operájának bemutatására, ami műsorpolitikai szempontból nagyon szerencsés lépés volt. Britten operáinak sikere ab­ban rejlik, hogy a zeneszerző tökéletesen ismeri a színpad minden törvényét s ezenkívül rendkívül jó drámai érzékkel rendelkezik. Az Albert Herríng­gel Britten arról is meggyőzött bennünket, hogy van érzéke az ötletességhez és humorhoz, ami a modern operaszerzőnél külö­nösen értékes tulajdonságnak számit. Az Albert Herring, e bá­jos, ötletes, humoros alkotás, Igazi vígopera, amelyből a köny­nyedség, frisseség és az ügye­sen megoldott bonyodalom sem hiányzik. A librettó, melyet Guy de Maupassant novellájából írt szikrázó ötletességgel Eric Cro­zier, egy századeleji kis angol városba helyezi a moralizáló történetet. A komikus történet szellemes iróniával pellengére­zi ki a kisvárosi „tisztviselőtár­sadalom" jellembeli gyengesé­geit. Lady Billows „mindenkivel törődő nemes tevékenysége" kö­vetkeztében a városkában olyan esemény játszódik le, amelynek Albert Herring egyben az áldo­zata és hőse. Albert Herring, hála annak a kalandnak, amely­be saját akarata ellenére keve­redik, a történet végén erkölcsi győzelmet arat a kisváros „tisz­tes, erkölcsös" társadalma fö­lött. A mű zenei tolmácsolását Britten 15-tagú kamarazenekar­ra bízta, magas igényeket tá­masztva minden Játékossal szemben. Britten csodálatra mél­tó zenei készséggel alkotta meg a mű fő vokális szólamait, me­lyeknek különleges figyelmet szentelt. Az opera zenéjének va­rázslatos hangzást ad a poli­fonikus formák gyakori haszná­lata. Július Gyermek rendező, Vik­tor Málék karmester, Vladimír Suchánek díszlettervező s az egész bratislavai operaegyüttes nagy lelkesedéssel kezdett hoz­zö a mű színreviteléhez, s ez meg is látszik az előadás kielé­gítő színvonalán. Úgy keltették életre Britten művét, hogy a kö­zönség elégedetten távozhatott az előadásról. Július Gyermek rendező hű maradt a tartalom szelleméhez, nem törekedett az opera „aktualizálására", hanem inkább igyekezett megragadni a Viktória korabeli angol kisvá­ros igazi légkörét. Elsősorban a kisvárosi társadalom minden alakjának élethű, plasztikus megrajzolására helyezte a fő súlyt. Gyermek a bratislavai operaegyüttesben megtalálta azokat a művészeket, akik ki­tűnően formálták meg a mű egyes alakjait. Elsősorban a Lady Billowst alakító Mária Hubovát és a Gedge szerepét játszó Juraj Martvoiit kell kie­melnünk.­A színészet új hangjait fi­gyelhetjük meg Juraj Onišéenko henteslegény-alakításában, s a partnernőjét, Nancát játszó Marta Nitranová — személyé­ben új reménység tűnt fel a bratislavai operaszínpadon. , Albert Herring címszerepét Pavol Gáborra bízta a rendező, aki talán először kapott ilyen igényes feladatot. Főleg az elő­adás első felében játszott nagy sikerrel, amikor inkább Albert szemérmességét Igyekezett ki­domborítani. Az „életfontossá­gú döntő" Jelenetben, s ugyan­így az „ébredés" zárójeleneté­ben azonban mégis csak több színészi tapasztalatra lett vol­na szükség. E megjegyzéssel azonban semmiképpen í»ni akarjuk lerontani Gábor vitat­hatatlanul kiváló teljesítményét. Nagyon nehéz feladatot oldott meg Viktor Málék karnagy. A kamarazenekar igényesen meg­írt szólamai rendkívül magas technikai követelményeket ál­lított az egyes játékosokkal szemben. Ezért a karnagy el­sődleges feladata a kielégítő összjáték elérése volt Málék hangyaszorgalma azonban meg­hozta gyümölcsét.' A zenekar és a színpad között azonban nem tudott tökéletes összhangot te­remteni. Ezenkívül, sajnos, nem szentelt elég figyelmet az egyes énekesek kamarajellegű elő­adásmódja kidolgozásának, így több esetben túl erősek voltak az egyes szólamok, a tömegje­leneteknél pedig a zenekar tel­jesen elveszett. AZ ALBERT HERRING egész­ben véve sikeres színrevitele is­mét megerősítette azt a tényt; hogy a bratislavai operaegyüt­tes képesebb modern, mai mü­vek előadására, mint a klasszi­kusok felújítására. A. G. A GALÁNTAI EFSZ ELNÖKE; „Nálunk sok a fiatal" A járási székhelyeken, ahol több a munkalehetőség, a szö­vetkezetnek rendszerint gondot okoz a fiatal tagok toborzása. Am e téren is vannak kivételek. Štefan Kubík, a Galántai Egységes Földművesszövetkezet elnöke mondja, hogy náluk sok a fiatal tag. A 895 hektáros gazdaságnak 158 állandó dolgozója van, ebből 44 szövetkczetes 30 éven aluli. Az átla­gos életkor 46 év, ami semmiképp sem mondható magasnak. jAz ember azt gondolni, hogy n galántai szövetkezet kiemel­kedő gazdasági eredményeket ér el, s a jó kereseti lehetőség vonzza a fiatalokat. Am a ke­reset nemigen emelkedik az át­lag fölé. 1965-ben egy-egy tag • jövedelme 11 ezer korona volt, tehát egy hónapra még ezer i korona sem jutott. A tavalyi jobb termés lehetővé teszi, hogy a havi részesedés ezer ko­rona fölé emelkedjék, ami a természetbenivel és a háztáji terméssel együtt már elfogad­ható átlagon felüli jövedelem. Meg kell azonban jegyezni, hogy a fiatalok már évekkel ezelőtt — amikor kisebb volt .8 részesedés jelentkeztek a szövetkezetbe. Látták, hogy jó feltételeket teremtenek szá­mukra, és bíztak a gazdaság megerősödésében. Amikor a vezetőség látta, hogy az alapító tagok közül egyesek nyugalomba vonulnak, és a bent maradottak átlagkora egyre növekedik, elhatározta a fiatalok megszerzését. Nemcsak meggyőző szóval közeledtek a fiatalokhoz. Anyagi előnyöket is biztosítottak számukra, ami a kezdő dolgozóknak jól jött, sokat jelentett. S amint már tudjuk, sokan Jelentkeztek ls. — Már több a tagunk, mint amennyire szükségünk van — jegyzi meg az elnök, s valóban, mert hiszen egy-egy tagra csak 4,45 hektár föld megművelése Jut, ami bizony korszerű gépe­sítés esetében és kertészet nél­kül nem nagy terület. Az el­nök azonban panaszkodik ls, hogy a föld egyre kevesebb és nehezebben művelhető. Am mie­lőtt erről szó esnék, nézzük meg, milyen kedvezményes fel­tételek vonzották a fiatotokat a szövetkezetbe. — Nálunk minden fiatal — kezdi Kubík elvtárs — 300 ko­rona úgynevezett kofferpénzt kap, amikor bevonul tényleges katonai szolgálatra. Leszerelés után pedig 500 koronát ruhára. Ha valamelyik házasságot köt, 25 liter tejet, 250 tojást, 10 csirkét, egy 20 kilós malacot 6s 500 koronát kap ajándékba. Ha kél szövetkezeti tagról van szó, ennek a kétszeresét, és ráadá­sul két tyúkot és egy kakast ajándékozunk továbbtartásra. Lakodalomhoz meg kölcsönöz­zük a szükséges evőeszközöket, székeket stb. A fiatalok számára azonban sokkal többet jelent az, hogy tíz százalékkal nagyobb a kere­setük, illetve ahogy Galántán mondják: a fiatalok minden 10 koronára 1 korona felárat kap­nak az elvégzett munkáért. Még ennél is nagyobb segítsé­get jelent a lakás. A szövet­kezet 2—3 szobás lakásokat építtetett a fiatal házaspárok­nak. 14 család lakik a gazda­ság lakóházaiban 50—90 ko­rona havi lakbérért. Tehát van ami vonzza a fiatalokat a ga­lántai szövetkezetbe. A felso­rolt Intézkedésekre szükség is volt, mert igen emelkedett a tagság átlagos életkora. A fia­talítás szükségességét az idő­sebb tagok is megértették, és nincs kifogásuk a fiatalok „ki­váltságai" ellen. — Dolgozó tehát van elég, a hiba azonban az, hogy minden évben 10—15 hektárral kisebb a határunk — mondja az el­nök. Minden faluban nagyméretű az építkezés. A galántalaknak azonban nemcsak lakóházak, hanem középületek építéséhez is kell helyet biztosítaniuk. Ta­valy az újonnan épülő kórház számára mértek ki 13 hektáros területet. Azelőtt egy egész ut­ca épült a szövekezet földjein. Nagy területeket emészt fel például a vízvezeték lerakása. Ilyenkor feltúrják a dűlőket. — A sok telefonoszlop miatt a város melletti 40 hektáros dűlőt gépekkel már alig tud­juk megművelni — panaszko­dik az elnök. Bizony egy traktoros vagy kombájnos sem szereti, ha sok akadályt kell kerülgetnie. A veszteség még abban is jelent­kezik, hogy minden oszlop tö­vében néhány négyzetméternyi termés kárba vész. Ezzel kap­csolatban az elnök megemlíti, hogy sokallja az új irányítási rendszerrel életbelépő adót, amit hektáronként 520 koroná­ban szabtak meg. •—• Az adó meghatározásakor csak a talaj minőségét vették figyelembe, a gazdálkodás le­hetőségeit azonban nem — Jegyzi meg az elnök. =— Jelen­tettük az Illetékes szerveknek és a veszteségek miatt kérjük az adó csökkentését. Reméljük, elismerik lndokolősunkat. Sző, ami szó, a tagság sokra képes, odaadó munkájával, erő­södik a szövetkezet, növekedik a jövedelem, ám rendszerint közbejönnek olyan tényezők is, amelyek hátráltatják a gazdál­kodást. Am a vezetőség még­sem borúlátó. Bízik benne, hogy a jövőben is növelni tudják a termelést, mert ami a legfonto­sabb, a dolgozni akaró fiatal­ság mindenkor készenlétben áll s nagy erőt képvisel. BENYUS JÓZSEF

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom