Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-19 / 19. szám, csütörtök

SZÜLŐK, NEVELŐK FÓRUMA ERKÖLCS ÉS ILLEM KÖZTUDOMÁSÚ: senki sem születik kialakult Jellemmel, erkölcsi profillal, senki sem rendelkezik születésétől adott személyiséggel. Rendkívül sok külső és belső tényező formálja az ember személyiségét, alakítja erkölcsi arculatát olyanná, amilyenné felnőtt korára válik. Természetesen mind a gyermek, mind a szülök, illetve a társadalom érdeke azt kívánja, hogy lehetőleg minden gyermek jellemes, a szocialista erkölcs szabályai szerint élő emberré váljék. A társadalmi berendezkedésünk szempontjából vett erkölcsös ember felnevelése bonyolult, komplex feladat: magában foglalja a legegyszerűbb erkölcsi szokások és készségek kialakítását, az erkölcsi tudat, meggyőzés megszilárdítását, az erkölcsi érzelmek hatékonyságának fokozását, a munkaszeretetet, az akarat-, a jellemnevelést, az önmagához és embertársaihoz való viszony megfelelő rendezését, stb. A következőkben szeretnénk ebből a komplexumból kiemelni egy részt: az illedelmes viselkedés, az illem szabályai betartásának fontosságát, tehát az illem erkölcsi vonatkozásait! Első megközelítésben talán úgy tűnik: az illemnek igen kevés köze van a mély meggyőződést, fennkölt célokat követő kommunista erkölcshöz, ha azonban analizáljuk ezt a problémát, hamar rájövünk: a fegyelmezett, engedelmes magatartás elengedhetetlen, fontos komponense az ember erkölcsi arcutntánakl Mi LEGYEN az illedelmes viselkedést szolgáló nevelésben az első lépés? Gondoljuk: az engedelmesség, a fegyelmezettség létrehozása, hiszen régi Igazság: fegyelmezett, engedelmes gyermeket könnyű nevelni, munkára, az erkölcsi szabályoknak megfelelő viselkedésre szoktatni. Az engedelmes, fegyelmezett viselkedés valóban a kisgyermek legalapvetőbb személyiségvonásai közé tartozik, feltétele más személyiségvonások kialakulásának. Éppen ezért a kisgyermekkor kezdetén elengedhetetlen az engedelmességre való nevelés. Az ilyen irányú igyekezetünkben mindig számolni kell azzal, hogy a gyermek engedelmessége, fegyelmezett viselkedése tekintélyen és bizalmon alapszik. (Nem testi fenyítésen, illetve csak büntetésen). A gyermek szívesen engedelmeskedik olyan embereknek, akikben bízik, akiknek igazságosságában nem kételkedik, akiket szeret, tisztel, és akik által szeretve, tisztelve van. Hangsúlyozni kell: az engedelmességre való nevelés következetességen alapszik, életének első percétől kezdve mindenhol s mindenben. Nem szabad engedni a gyermek szeszélyének, minden esetben teljesítenie kell a felnőtt megfontolt utasításalt, kéréseit, kívánságait. (Marától értetődően életkorának megfelelő utasításokat adunk.) A szokásossá vált engedelmesség megfelelő alapot ad az illedelmes viselkedés összetevőinek kibontakoztatására, megszilárdulására is. AZ ILLEMSZABÁLYOK meghatározzák, hogyan s miképpen viselkedjünk adott helyzetben. Ennek a képességnek az elsajátítása rendkívül fontos ahhoz, hogy a gyermek megfelelő módon rendezhesse a környezetében élő emberekkel való kapcsolatát. A jól nevelt embernek nem kell külön hangsúlyozni: illetlen dolog, ha valaki mosdatlanul, fésületlenül, rendezetlen öltözetben jelenik meg az emberek között, ha hangosan, szürcsölve eszi a levest, ha felkel s eltávozik az asztaltól (gyermekről van szó) mielőtt a többiek befejeznék az étkezést, ha zsebre dugott kézzel, szétvetett lábakkal beszél partnerével, stb., stb. Ahhoz, hogy a gyermek az illemszabályoknak megfelelően viselkedjen, egyrészt szoktatásra, másrészt értelmi hatásra van szükség. Amikor módunkban van magyarázzuk meg a gyermeknek, miért szükséges adott helyzetben, adott körülmények között így és így viselkedni. Erre azonban nem mindig nyílik megfelelő alkalom, nemcsak azért, mert a gyermek nem minden esetben tudja felfogni, hanem azért is, mert az illemszabályok különböző feltételektől függhBtnek. Nálunk pl. kézfogással is üdvözöljük egymást, máshol megelégszenek a meghajlással, mifelénk illik köszönéskor kalapot emelni, de van ahol ez sértésnek számít, stb. Ezek szerint nem követnek el bűnt, nem vétenek a nevelés alapelvei ellen azok, akik nem magyarázkodnak örökösen, nem akarják mindenáron megK O MOLY AN VESSZÜK NYITOTT SZEMMEL járok a világban, éppen ezért felelősségem teljes tudatában merem állítani, hogy két dolgot nagyon komolyan veszünk: a munkaidő kezdetét és a végét. Persze, ha alaposabban megfigyeljük, akkor megállapíthatjuk, hogy a munkaidő kezdetét a főnökök veszik komolyan, a végét meg az alkalmazottak. Néhány példával támasztom alá állításomat. Akt reggel hat óra körül — akár kényszerűségből, akár mert nem tud aludni — kint jár szeretett városunk utcáin, olyan izgalmas sportversenynek lehet szemlélője, amilyent ritkán közvetít a televízió. Legjobb a város olyan pontján elhelyezkedni, ahol át lehet szállni, villamosra, autóbuszra vagy trolibuszra. Mivel a megállók rendszerint körülbelül száz méter távolságra vannak egymástól, gondolom, a Vilma nevű néger lány olimpiát rekordját nálunk hetenkint megdöntik. Miért? Mert a dolgozó idejében a munkahelyén akar lennt. Élet-halál kérdése, hogy elérje az amúgyls zsúfolásig megtelt közlekedést eszközt, mert a következővel menni már késő. Akkor esetleg a főnök ferde szemmel nézne rd, s ki teszi kt magát ennek kora reggel? S hogy a munkaidő végét milyen komolyan vesszük, arra három példát szeretnék elmondani. Jártam már este hétkor záró áruházban félhétkor, amikor a takarítónő szándékosan túlzott energiával csapta a vizes rongyot a kőre, hadd meneküljenek el közeléből a vásárlók, akik még fél órával a zárás előtt is a pultok között csetlenek-botlanak. Egyszer valakit vártam munkaidő végén az egyik hivatal előszobájában, s hallom, amint egy férfihang megszólal odabent. „Gizike, nem főzne még egy feketét?" „Hova gondol! —• hangzik a válasz. — „Tíz perc múlva hároml" Ebben a hivatalban háromkor volt a munkaidő vége. Az igaz, hogy megfőzni még meg lehetett volna azt a kávét háromig, de kényelmesen meginni, esetleg egy cigaretta mellett, arra már nem futotta a munkaidőből. S most egy klasszikus példa: Száraz, hideg idő volt, egy fiatal mama piros arcú, állig bebugyolált gyereket tologatott az utcán. A gyerek nyafogni kezdett, a mama elővett a tás kájából egy szelet nápolyit, leszedte a papírt róla és a gyerek kezébe adta. Körülnézett, szemétládát keresve, hogy beledobhassa a papírt. Szemétláda nem volt a környéken, de egy köztlsztaságt alkal mázott közeledett feléje, maga előtt tolva taligáját. Csakhogy — s ezt a mama nem vette észre— a taligán keresztül fekte tett seprű jelezte, hogy már hazafelé tart. A fiatalasszony a papírt gyors mozdulattal az utcaseprő kocsijába dobta és indult tovább. A bácsi megállt, morgott valamit magában — az arcklfejezéséből ítélve az asszonyka felmenő ági rokonait emlegette —, kivette a pa pírt a kocsijából és dühösen az úttestre dobta. OGY LATSZIK, lejárt a munkatdefe... NAGY IRÉN értetni egy adott illemszabály mibenlétét, erkölcsi okaltl Ha a gyermek magyarázatot kér arra vonatkozóan pl, hogy miért illik állva beszélni a felnőttekkel s csak engedéllyel ülve, a villamoson, autóbuszban átadni a helyet az idősebbeknek, miért nem illik félbeszakítani a másik beszédét, az asztalnál ülve a széken hintázni stb., legtöbbször elég, ha azt válaszoljuk: „Ez illetlen dolog... Ez nem szép viselkedés... Nem szeretlek, ha így viselkedszl" stb. RENDSZERES magyarázatra tehát nincs szükség, annál inkább szükséges olyan kitartó, rendszeres ráhatás — feltétel biztosítása, amely aTra irányul, hogy a gyermek lehetőleg életének első évétől kezdődően csak jő hatásoknak legyen kitéve, (legalább is döntő többségben) csak a helyes viselkedés szabályait sajátítsa el. Ennek egyik legjobb, leghatásosabb módja a személyes példaadási Ha a gyermek nap nap után szemtanúja szülei kölcsönös tiszteletének, ha látja, hogy illedelmesen, udvariasan viselkednek egymás és az idegenek Iránt, ha bocsánatot kérnek a szándékos, illetve önkéntelen sértésekért (még gyermeküktől isi), ha kulturáltan esznek s beszélnek, ha inkább kérnek, mint parancsolnak, akkor a gyermek mondhatjuk — egy kis túlzással — „magától" ügy fog viselkedni. De ha azt látja, hogy édesapja mosakodás nélkül, pizsamában ül le az étkezéshez, ha szülei gátlástalanul, trágár szavak kíséretében intézik el nézeteltérésüket, ha szemtelenül beszélnek öreg szüleikkel, természetszerűleg ő is hasonlóképpen viselkedik majd. Mindenesetre illuzórikus lenne azt hinni, hogy a gyermek, akit a szülők a lehetőséghez mérten „ideálisan" neveltek, soha nem mond ki illetlen szót, mindig udvariasan, az ' illemnek, az erkölcsi szabályoknak megfelelően cselekszik. Szó sincs róla: a gyermeknek egyrészt meg kell szoknia, a „vérében kell lennie" a helyes viselkedés szabályainak, másrészt a gyermek, különösen az iskoláskortól kezdődően egyre több emberrel, gyermekkel érintkezik, s így egyre nagyobb a lehetősége a negatív hatások érvényesülésének. Viszont a gyermeket-nem lehet s nem szabad másoktól izoláltan nevelni, hiszen az erkölcsi tudat, meggyőződés, az erkölcsi érzelmek (sőt az erkölcsi szokások isi) csak a környezetükben élő emberekkel való kölcsönhatás következtében alakulhat ki. Ahhoz, hogy a gyermek aktív, nem öncélúan udvarias, illedelmes emberré váljék, meg kell küzdenie a rosszal: tehát nem elszigetelni kell a rossz hatásoktól, hanem a rosszal szembe kell ^állítani a jót. Ez utóbbit kell vele elfogadtatni, megértetni, s akkor önmaga ítéli el a rosszat a helytelent. MÉGEGYSZER szeretnénk hangsúlyozni: az illedelmes, udvarias viselkedés, az ember erkölcsi arculatának egyik lényeges alkotórésze, ha elhanyagoljuk az ilyen irányú nevelést, visszavonhatatlanul csorbát ejtünk a gyermek Jellemén.— k — M é q a tánc forgatóban sem Z I I Cl I t a frizurája, ha AM I C A vagy RAPID hajlakkot használ! A nagyobb hatás kedvéért használjon INCOLOR-t! Hajának fémes csillogást kölcsönöz. Kapható a PARFUMERIE szaküzleteiben. A választásnál tanácsot adnak. ÜF-OM Hívják a hólepte hegyek! A TEXTIL és ODEVY üzleteiben vásárolt praktikus és ízléses ruhában valóbon elégedetten élvezheti a téli üdülést. 9 a. O APRÓHIRDETÉS • Villanyszerelő kilencéves gyakorlattal állást keres EFSZ-ben vagy állami gazdaságban. Feltétel: családi lakás és lehetőség háziállatok tartására, jelige: NyugatSzlovákiában. 0 037 Hirdetési díjszabályok Az 0J Sző hirdetési díjtételei magánszemélyek számára: csütörtökön és vasárnap soronként (a megkezdett sorért ls) 4 korona, félkövér hetükből 8 korona, szombaton 6 korona, félkövér betűkből 11 korona. Magánszemélyek hirdetéseit csak a közlési díj átvétele után közöljük. Vállalatok és a szocialista szektor számára: csütörtökön és vasárnaponként (a megkezdett sorért ls) 4,50 korona, félkövér betűkből 9 korona. Egy négyzetcentiméter ára csütörtökön és vasárnap 4,50 korona, szombaton 7 korona. Szombaton egy sor ára 7 korona, félkövér betűkből 11,50 korona. A szöveget és a grafikai anyagot a kívánt Időpont előtt 6 nappal kell beküldeni. A megrendeléseket átveszi a Pravda inzertné oddelenie, Jesenského 12, Bratislava, telefon: 551-83. E mblémák és betűk vésését vállaljuk a legkülönbözőbb műanyagokba csakúgy mint rézbe, a lakosság és a szocialista szektor számára. Vésetekkel díszítjük az ajándéktárgyakat: evőeszköz, öngyújtó, töltőtoll, cigarettatárca, pohár stb. is. KOMUNÁLNE SLUŽBY MESTA BRATISLAVY O^ { GRAVÍROVANIE j ULICA ČSI. ARMÁDY č. 5 1987. I. U.