Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-17 / 17. szám, kedd

EREDMÉNYES ÉVZÁRÁS Hihetetlennek tűnő fejlődés • Megoldották a téli foglalkoztatást • Jövedelmező melléktermelés Kovács Rudolf, a virtl szövetkezet gazdásza még soha nem számolhatott be olyan eredmé nyes gazdálkodásról, mint az utóbbi esztendőben. A komáromi járásnak ez a 624 hektáros szövetkezete rohamos fejlődésen ment keresztül. Hatvanegyben csupán 16 korona részesedés jutott egy-egy munkaegységre. Tavaly, miután rátértek a szilárd bérezésre, már 22 koronában szabták meg az értékét. Ám amint a termelési eredmények mutatják, ezt az értéket is tekintélyes összeggel megtetézik. Módosult a növénytermesztés Ismeretes, hogy a szakosításban a komáromi járás gazdaságai az élenjárók közé tartoznak. A virtl szövetkezet sem maradhat le. Kénytelen a szakosítás útjára térni, kényszeríti rá a talaj minősége. A sekély talajban nem termeszthetnek cukorrépát, azaz mélyen gyökerező növényeket, mert igen kicsi a hozamuk. Ezért a virtiek rátértek a zöldség, a fűszerpaprika, a korai burgonya, a dohány termesztésére. E növények jelentős területet foglalnak el: az 523 hektár szántóból 80 hektárt. Az egyébként silány talajon kitűnő eredményekkel termesztik őket. A kertészetben az egy hektárra jutó bevétel 50 ezer korona. Dohányból 40 ezer, fűszerpaprikából 35 ezer, korai burgonyából 29 330 korona volt a bevétel hektáronként. Más tekintetben is előnyös a dohánytermesztés. Ugyanis a szövetkezet hagyományos módon szárítja a dohányt, s télen 60 asszonyt foglalkoztat ez a munka. A férfiak sem panaszkodhatnak A téli foglalkoztatást illetően a férfiak sem szorulnak háttérbe. Java részük az állattenyésztésben és a raktárban dolgozik. Ez persze nem csupán az ő helyük, dolgoznak közöttük aszszonyok ls. Az építkezési csoportban és a kavicsbányában csakis férfiak tevékenykednek. Tehát munkalehetőség akad bőven. Ezért mondja Kovács elvtárs, hogy télen sem küldenek haza senkit, ha munkára jelentkezik. A virti vezetőség nem mulaszt el más kínálkozó alkalmat sem, hogy télen is dolgozhassanak az emberek. Elvállalta egy szövetkezeti lakóház felépítését. Ez a lakásépítő szövetkezetnek is jól Jött, mert kevés a dolgozója, és a virtl szövetkezeti tagoknak is. Az őpítőcsoportban 16-an dolgoznak és 1966-ban két és fél millió korona értékű munkát végeztek el. Említést érdemel, hogy a lakásokat a vlrti szövetkezet rendelte. Ezzel felkészül arra Is, hogy ha más faluból jönne valaki a szövetkezetbe, helyben biztosítson lakást számára. Olcsóbb a hústermelés Meglepő, ám tény, hogy négy évvel ezelőtt még 24 koronába került 1 kiló marhahús kitermelése. A drága termelést azzal magyarázzák a virtiek, hogy annak idején az átalány díjazás érvényesült a gazdaságban, és a takarmányalap biztosítása sem sikerült úgy, mint az utóbbi esztendőkben. Két évvel ezelőtt áttértek az érdem szerinti jutalmazásra, jobb a takarmányalap is, és ami szintén fontos, szakszerűbben értékesítik a takarmányt, összhangba hozzák a keményítő- és fehérjeérték arányát, ami nagyobb súlygyarapodáshoz, s ezzel egyidőben az önköltség csökkentéséhez vezetett. Az eredmény: a marhahús önköltségi ára kilónként 10,30 koronára csökkent, A virtiek az akkori nagy önköltség mellett sem hagytak fel a marhahús-termeléssel. Igaz, mindegy volt, hogy a tejtermelést, vagy a hústermelést folytatják-e. Annakidején mindkét áru ráfizetéses volt. A szerves trágya termelése viszont — a nagy kertészet miatt — elengedhetetlen, és szükséges a szarvasmarha tartása. Igy a hústermelés mellett döntöttek, mivel a hízómarha trágyája értékesebb. Jóllehet, a szakosítás ls közrejátszott az önköltség csökkentésében: a nagybani termelés jobban kifzetődik. A szakosítás eredménye, hogy a gazdaság tavaly már minden hektár föld után 336,5 kiló húst adott el. A melléktermelés is növeli a bevételt Kovács Rudolf közgazdász azt ls megemlíti, hogy a melléktermelésből ls jelentős összeg folyt be a pénztárba. A gazdaság kavicsbányát nyitott és felépített egy csárdát. E két jö

: vedelemforrás 1 200 000 koro

: nával növelte a bevételt. A környéken sok turista fordult meg, nem fizetnek rá, hogy a csárdát felépítették, amelyben a gazdaság túlnyomórészt a saját termékeit árusítja. Nyáron 60 ezer korona havi forgalmat is elérnek. Szót érdemel az Is, hogy mind a kavicsbánya, mind a csárda, ha nem is nagy mértékben, de hozzájárultak a téli foglalkoztatás kibővítéséhez. Hogy mennyire jövedelmező a csárda, az a közeli napokban dől el. Ráfizetéses nem lehet, mert például a halat csak ki kell halászni, s amint tudjuk, a sertéshús önköltsége sem magas. 12 939 korona bevétel hektáronként A leírtakból kiderül, hogy a virtiek minden termelési szakaszon jól kihasználják a lehetőségeket. A

z odaadó munka, a Jó szervezés eredménye 12 939 korona bevétel hektáronként. A bevétel jelentős részét a növénytermesztésből biztosítják. Ez a virtiek esetében érthető, hiszen a zöldség, a fűszerpap rika, a dohány, a korai burgonya mind drága áru. Az is igaz, hogy önköltségi áruk is nagyobb a gabonáénál, a lényeg azonban az, hogy nagyobb befektetéssel a tag jövedelme is nagyobb. A virti szövetkezetben nemcsak a tervezett 22 koronás munkaegységre, hanem jóval többre futja. Évközben a gazdaság prémium fejében 180 ezer koronát fizetett ki. Elszámoláskor még 400 ezer koronát. Ha figyelembe vesszük, hogy az évközben elvégzett munkához 100 ezer munkaegységre volt szükség, kiszámíthatjuk, hogy a prémium — nem minden tagnál arányosan — 5,8 koronával növeli a munkaegység értékét. Ehhez még hozzászámíthatjuk az egy kiló természetbeni búza árát, s kiderül, hogy pár fillér híján 30 koronára rúg a munkaegység értéke. . Kétségtelen, jó úton haladnak a virtiek, s még további lehetőségek is vannak a jövedelem növelésére. Ez akkor derül ki, ha megállapítják minden termék önköltségi árát. BENYUS JÓZSEF Fáradhatatlan ember Nagy István, a gömöri HNB elnöke, magas, vállas ember. Járása, vidámsága meghazudtolja éltekorát, de az arcát végigszántó barázdák árulkodnak: 65 esztendő repült el felette. Megérdemelné a pihenést, csakhogy gyermekkora óta megszokta a munkát. Tétlenül, ölhetett kézzel ülni még odahaza sem tudna. Tízéves lehetett, amikor édesanyját elvesztette. Az apja Amerikába ment, hogy ott keressen magának munkát, megélhetést. Az elutazás előtti búcsú örökre szólt. Két évvel fiatalabb öccsével sohasem látták viszont apjukat. Még csak hírt sem hallottak felőle. A nagyszülőknél találtak otthonra. Hiába volt a nagymama minden igyekezete, az akkori szűkös világban Pistának a nyári szünidőt a szőlőben permetezéssel és kapálással kellett eltöltenie, hogy ő is hozzájáruljon a család fenntartásához. — A későbbi időkben még rosszabbra fordult a sorsunk — emlékezik vissza. Nagyapa megbetegedett és munkaképtelen lett. Tizennégy éves korában már az urasági földeken vágta a rendet. Nyáron aratott, télen az erdőre járt fát vágni. A véle egyívású fiúkkal s az idősebb, tapasztaltabb favágókkal bejárta a környéket. Kora reggeltől késő estig csattogtak a fejszék, zizegtek a fűrészek ... Igy teltek, múltak az évek. Megnősült. A gond még több lett, hisz állandó munka akkoriban nem nagyon akadt. Megtanulta gyűlölni mindazokat, akik a, szegény ember nyomorúságából, verejtékéből éltek. Harmincnyolcban a párt katonáinak soraiba lépett... Sorsa a magyar megszállás ideje alatt- sem fordult jobbra. A második világháború éveiben többször behívták katonának, de mindig sikerült hazajutnia. Amikor a közelben dörögtek az ágyúk, ismét „SAS"-os behívót kapott, de egységétől megszö"ITött és két hónapon keresztül bujkált. — Alig vonult tovább a front idézi fel a múlt emlékeit — hozzákezdtünk az urasági földek felosztásához. Az egykori cselédek, idénymunkások és részesaratók a maguk földjén dolgozhattak. De ez sem tartott sokáig... Aztán újból az erdőre Járt fát vágni, míg az ötvenes évek elején a HNB titkárává meg nem választották. Évekig töltötte be ezt a posztot. Volt a E

mberi tulajdonság, hogy szeretjük a szépet, mindig többre, nagyobb kényelemre vágyunk. Ami tegnap még jó vagy legalábbis elfogadható volt, ma már kevés, nem megfelelő. Az emberek zöme azt is tudja, hogy mindenekelőtt tőlük függ, milyen környezetben élnek, mi valósul meg abból, amit szeretnének. Léván sűrűn hangoztatták, hogy a városka — még nem is olyan régen — nagyon visszamaradt a fejlődésben. A lakosság körében egyre több panasz hangzott el a közvilágításra, a járhatatlan utakra, a gyér kulturális lehetőségekre. A bíráló megjegyzésekkel egyetértett a városi nemzeti bizottság és azt mondta: Igazuk van az embereknek! Csak hát senki nem jön mihozzánk várost szépíteni. Amit lehet, csináljunk meg magunk. Ha mindannyian nagyon akarjuk, majd csak jutunk valamire. Erre a nyílt szóra kezdeményezéssel válaszolt a lakosság, az üzemek és a társadalmi szervezetek. Molnár Géza, a városi nemzeti bizottság titkára említette a minap, hogy a város fejlődésének történetében a múlt esztendő fontos határkő volt. Tavaly májusában — évekig tartó ígérgetések után — végre megkezdték a textilgyár építését. Ez fontos eseménynek számit a városka történetében. A kimutatások szerint Léváról közel kétezren kénytelenek az ország különböző részeiben munkát vállalni. A gyár felépüI. 17. lésével ez a szám lényegesen csökken. És ez nagy dolog. 5

Szükségessé teszi a nagyobb arányú építkezést, korszerűsítést. Az általános fejlődés a múlt esztendőben már a lakásépítésben is meglátszott. Különösen a szövetkezeti lakásépítkezésben mutatkozik komoly előrehaladás. Tavaly felépült 245 már nem tűrhette tovább sem a lakosság, sem a nemzeti bizottság. A múlt esztendőben társadalmi munkával szembeszálltak a sárral, a porral. Kilenc kilométernyi földút helyéKorparancs Nem mindegy, milyen környezetben élünk 1967. szövetkezeti lakás, 40 állami és 33 családi ház. Ez azonban még nem minden. Részben már itt, a lakáskérdés megoldásánál érvényesült a lakosság kezdeményezése. Az sem közömbös senki számára, hogy milyen az életkörnyezet. Már említettük, menynyíre tarthatatlan volt a közvilágítás. Tavaly aztán a városi nemzeti bizottság kezdeményezésére munkához fogtak. A város költségvetésében elsőrendű feladatként szerepelt a közvilágítás korszerűsítése. A Kálnal és a Fučík utcákkal kezdték, utána a Ladányi üt, majd a Kohárl út következett. Fényt kapott az egyik régebben felépített lakótelep. Mostanáig hétszáz korszerű világítótestet szereltek fel. A munka azonban tovább folyik. És ha minden jól megy, az év végére már közel ezer modern világítótest árasztja majd Léván a fényt. Az úthálózat ls nagyon elha nyagolt állapotban volt. Sok volt a földút és a poros út. He>lyenként esős időben, vagy olvadáskor a sár szinte lehetetlenné tette a közlekedést. Ezt be műutat építettek és 13 kilométer utat portalanítottak. Ezen túl hozzávetőleges számítás szerint félmillió korona értékű munkát fordítottak fásításra és parkosításra, összefogtak, felújították és fokozatosan tovább fejlesztik a Margit-Ilona termálfürdőt. Az Idén már komoly üdülőközponttá szeretnék fejleszteni, megfelelő elszállásolási lehetőségekkel és autótáborral. Nincs hely arra, hogy most mindent a legaprólékosabban felsoroljunk, papírra vessük az elvégzett munkát. Ezt ugyanis megtette a kerületi nemzeti bizottság, amikor a város és a faluszépítésí versenyt értékelte. Léva két ízben is a második helyre került. Ez az eredmény az erkölcsi elismerésen túl ke* rek negyvenezer koronát hozott a Lévai Városi Nemzeti Bizottságnak. Ezt az összeget szintén a város fejlesztésére, a környezet szebbé tételére fordítják. Es most vessünk egy pillantást a közeljövőbe. Mert a lévalak jó szokásukhoz az Idén is hívek akarnak maradni. Szlovák Nemzeti Tanács ké .viselője, az SZLKP Központi Bizottságának tagja. Ma a HNB elnökének tisztsége mellett tagja a járási nemzeti bizottságnak is. A faluban a fiatalok Pista bácsinak szólítják, de sokan csak ügy mondják: a titkárunk — jóllehet ma az elnöki tisztséget tölti be. Szeretik, pedig a több mint ezer lakosú községnek eleget tenni nem könynyű feladat. •-—• Jó, megértő emberek lakják a falut — mondja. — Még a cigányokkal sincs baj. A pérót ls csaknem egészen felszámoltuk. Szövetkezetünk egyre gyarapodik. Az öreg kanyargó Sajó viszont sokszor okoz gondot. Szabályozását hiába sürgetjük. Pista bácsi nem messze lakik a HNB irodájától, mégis gyakran megtörténik, hogy késő esti órákban vetődik haza. Télen a gyűlések miatt, nyáron pedig reggel és este jönnek a felek, hogy ügyes-bajos dolgaikat elintézzék. Sohasem nézi a hivatalos órát, azt tartja, az ügyintézés nem tűr halasztást. — Nyugdíj?... Pihenés?... Jegyzem meg. — Erőm, egészségem még jól szolgál — mondja. — Ezt a választási Időszakot talán még sikerül kihúznom. Aztán Jöhet a pihenés. A közös, a társadalmi munka elől azonban ezután sem zárkózom el. Pista bácsi öreg napjaira elismerést és megbecsülést érdemel ki. Még azoknál is, akikkel szemben a társadalmi érdeknek, a törvénynek szerzett hitelt. N. J. A titkár szerint a közvilágítás fejlesztése, korszerűsítése, utak javítása, járdák építése, a fásítás, parkosítás továbbra is az elsőrendű feladatok közé tartozik. A lakosság hozzájárulásával fokozzák a szövetkezeti és a családi házak építését. Még az idén felépül a köztisztasági fürdő, fedett uszodával. Övódát, bölcsődét kap a város, klubot a fiatalság. A megfelelő épületet már a fiatalok rendelkezésére bocsájtották. Most az ő dolguk, gondjuk, hogy minél szebbé, vonzóbbá, otthonosabbá tegyék. Nagyon várják már, hogy elkészüljön az új, nagy szálloda, kávéházzal egyetemben, nem is beszélve a tízmillió korona költséggel épülő kultúrpalotáról. Mert tényleg az lesz, palota: üvegből és alumíniumból. És hogy honnan teremtik elő a tízmilliót? A város különböző üzeinel, intézményei, társadalmi szervezetei, erejüknek és lehetőségeiknek megfelelően járulnak hozzá a nagyszabású építkezéshez. A nemzeti bizottság feladata lesz, hogy az így előteremtett összegből a lakosság önkéntes munkavállalásával a lehető legtöbbet hozza ki. M

olnár Géza nagyon sokat vár az idei esztendőtől. Bízik abban, hogy Léva belátható időn belül korszerű várossá fejlődik. Olyanná, amelyben nem csak munkát, otthont találnak az emberek, hanem fényt, tisztaságot, kultúrát is. Számukra ennél ma nincs is fontosabb. Az életkörnyezet szépítése, korszerűsítése elodázhatatlan feladat. Ogy is mondhatnánk: korparancs. SZARKA ISTVÁN Jár-e az 5 százalék? Szekeres Sándor felbári lakós megírta szerkesztősé' günknek, hogy a munkából hazatérőé bement a fiisi kocsmába, ahol két féldecit kért. A pulttól az italt ő maga vitte az asztalhoz. Fogyasztás után fizetett és nagyon meglepődött, amikor az árhoz hozzászámítottak 5 százalékot. Azzal a kérdéssel fordult hozzánk, jogosan kérték-e tőle a felárat? Mivel az a probléma nemcsak Szekeres Sándort érdekli, és már többször okozott zavart, felkerestük dr. Petkes elvtársat, a fednota Szlovákiát bizottságának osztályvezetőjét és megkértük adjon pontos felvilágosítást. — A füsl kocsmáros olvasójuktól jogosan kérte az öt százalékot. A minisztérium rendelete szerint az I. és II. osztályú éttermekben 10 százalékot a III. IV. osztályú helyeken pedig 5 százalékot kell hozzáadni a fogyasztási árakhoz. Ez a rendelet nem vonatkozik a büfékre, valamint az úgynevezett kihelyezett elárusításra, vagyis az utcai elárusításra. Ugyanez a helyzet a szállodákkal kapcsolatban is. Az „A" és „B" kategóriába tartozó szállodákban 10 száz;, lékot, a többiben 5 százalékot kell fizetni, kivéve a sátortáborokat. Az első osztályú éttermekben az árakhoz és a 10 százalékhoz egységesen 1 koronát, úgynevezett couvertet számláznak. Ezért az összegért tetszés szerint fogyaszthatunk kenyeret, fűszert, mustárt, ecetet stb. —ozo