Új Szó, 1967. január (20. évfolyam, 1-31. szám)

1967-01-17 / 17. szám, kedd

VAJDA JÁNOS:* Utóirat Bezárom én Is már a boltot. Napomnak vége; kész a mérleg: Nem maradok, hazám, adósod. Mi tőlem telt, megtettem érted. És te nekem nem adtál semmit. Bár csak szívem volt minden kincsem, De azt oďadtam kicsinyenkint, Ott már, úgy tetszik, semmi sincsen. Kimért, Ínséges volt a kosztod. Mint fegyencházi gazdasszonynak, Frankfurtiakban ettem kócot, Amellyel puskát tisztítottak. Nem tartozom leányaidnak, Kiket dicsőitek versekben. E földi édenből enyim csak Ügy festve volt s azt — megfizettem. Aszúd Helyett, mitől a holtak Egy pillanatra föltámadnak, Ihattam rendszerint csak olyat, Mitől gyöngébbek szörnyet haltaik. Szó ami szó, tagadhatatlan, Nem kényeztettél semmiképpen. Azért ki mégse fogtál rajtam: Nem rendítettél meg hűségben. De engedd, adjak egy tanácsot. Kinek mit adsz, tartsd jobban számon. Mert végre, nem lehetlen, mások Elrettenhetnének példámon, Hogy úgy eresztesz el magadtól, Mint gazdag ház fukar gazdája, Ki a szegény utast még egy jó Pohár borával sem kínálja ... 1887. • A költő halálának 70. évfordulója alkalmából közöljük ezt a verset. A kölcsönös megismerés útján A csehszlovák—magyar kul­turális egyezmény jegyében ren­dezték meg az első tárlatot a Kelet-szlovákiai Képtárban: a miskolci művésztelep élenjáró tagjai mutatkoztak be ezúttal első ízben a košicei közönség­nek. Mintegy 130 festmény, gra­fika, szobor, plasztika és gobe­lin képezi a tartalmilag és esz­meileg jól összehangolt kiállí­tási anyagot. Kalló László, Kor­kos Jenő, Csabai Kálmán, Döb­röczöni Kálmán, Ficzere László, Imreh Zsigmond, Mazsaroff Mik­lós, Nagy Gy. Margit, Papp Lász­ló, Seres János, Tóth Imre, VatI József, Kunt Ernő Munkácsi­díjas művész, Bárczy Pál, Keller Lívia, Lukovszky László, Zsignár István és a háromszoros Mun­kácsi-díjas Feledy Gyula — aki komoly sikerrel képviselte ta­valy a velencei Biennálén a mo­dern magyar piktúrát — képe­zik a festők csoportját, rajtuk kívül Varga Miklós és id. Szabó István szobrászok képviseltetik magukat a tárlaton, különös, merész ívelésű plasztikáikkal és néhány figyelemreméltó faszo­borral. A miskolci művésztelep [Ma­gyarországon — Budapest mel­lett a legjelentősebb) tagjai az elmúlt évtized folyamán alko­tott Jellegzetes műveiket állítot­ták ki: javarészt a miskolci és tokaji táj szépségét érzékelte­tik, az észak-magyarországi élet rohamos átalakulásából merítik tárgykörüket. A kiállítás remélhetőleg az első konkrét lépés a két szom­szédos határmenti kerület raü­vésznemzedékének — az eddigi­nél sokrétűbb és alaposabb — kölcsönös megismeréséhez. Rö­videsen a kelet-szlovákiai mű­vészcsoport tagjai tervezik Mis­kolcon és Észak-Magyarország többi városában bemutatni leg­újabb műveiket. Tanulságos és érdekes kiállí­tást létesítettek Prešovon a Vá­rosi Galériában is, ahol Nem­číkné-Spanner Edit életművének egy része került a nyilvánosság elé. Szülővárosa fokozott érdek­lődéssel fogadta a jelenleg Bra­tislavában élő és alkotó festőmű­vésznőt, akinek kis méretű fest­ményei túlnyomórészt a gótikus és reneszánsz korabeli mesterek kompozícióit idézik — modern felfogásban, leegyszerűsített, sa­játos vonalakban, kifinomult színérzékkel. Spanner Edit gyűjteményes kiállítását a közeljövőben a Ke­let-szlovákiai Képtárba viszik át. TÄNZER IVAN Japán zongoraművésznő vendégszereplése Bratislavában A Szlovák Filharmónia érde­kes összeállítású műsorral kezd­te meg az 1967-es esztendő bér­letsorozatát. Bevezetőül Brahms alt-szóló­ra, férfikarra és zenekarra komponált Rapszódiája hang­zott el. A zeneköltő Goethe „Harzreise im Winter" című költeményét választotta a kan­táta alapjául. Az altszólamot zengő orgánumával Ľuba Bari­covi formálta meg kifejezően. Tolmácsolásában kibontakozott az első rész fájdalmas jellege, a második szakasz széles ívű dallamvonalából talán csak a fojtott, belső izgalom remegése hiányzott. A férfikórus bekap­csolódásával gyönyörűséggel hallgattuk a befejező részt, a mély érzéssel áthatott mű csúcs­pontját: az altszóló egyszerűsé­gében szívig ható melódiája mintegy szárnyakon lebegett a kísérő férfikar fölött. jaeko Jamane Beethoven IV. zongoraversenyével lépett a kö­zönség elé. Japán vendégünk törékeny kis figurájával, egész harmonikus lényével azonnal megnyerte a közönség rokon­szenvét. A fiatal művésznő nagy­szerű technikai felkészültséggel rendelkező pianista, és áltatá­ban véve kitűnően zongorázik. A muzsika könnyen átröpüli a földrajzi határokat. Néha mégis úgy éreztük, hogy az eu­rópai érzelem- és főleg kedély­világ a művésznő számára leg­mélyebb lényegében kissé ide­gen maradt. Igaz, hogy a mű tolmácsolása az előadótól egé­szen különleges megjelenítő készséget kíván. A japán lélek­től talán távol áll az a „forró, közvetlen és teljes kitárulko­zás", ami Szabolcsi Bence sze­rint a G-dúr versenymű lelke. Sztravinszkij Tűzmadár-szvit­Jének előadása az est dirigen­sének, Zdenék Bíleknek kiváló teljesítménye volt. A Tűzmadár­balett muzsikája olyan érzékle­tes, hogy hangversenyváltozatá­ban is valósággal színpadi lát­ványosság bűvöletével hat. Bllek zenekara palettáján kikeverte a virtuóz jellegű, csillogó nagy tételek fényárban tobzódó szí­neit, és művészi érzékkel el­találta a bravúros, de amellett pikánsán finom miniatűrök el­ragadó hangulatát. A hallgatóság egyhangú tet­széssel fogadta a valóban jól si­kerűit produkciót. . HAVAS MÁRTA ír Üíüi Fényüzenet a mesterséges holdra 100 000 C fokos hőmérséklet * 120 millió megawatt sűrűségű energia egy négyzetcentiméteren * Tízmilliomod másodpercig tartó felvillanás • Laser összeköttetés Ondrejov és a mesterséges holdak között Gigászi impulzus A laserekkel csak két évvel ezelőtt kezdett foglalkozni a Cseh Műszaki Főiskola elektro­nikai tanszéke B. Kvasil prefesz­szor, a fizikai tudományok dok­torának vezetésével. Az utóbbi időben két mérnök, K. Hamal és A. Novotný a laser gyakor­lati alkalmazásának lehetősé­geit tanulmányozta s nagy tel­jesítményű készülék megszer­kesztésére törekedtek. Ma már ott tartanak, hogy az apparátus segítségével plazmaállapotba tudják hozni az anyagot. Gigászi, 30—50 megawattos impulzus segítségével kb. 5 cen­timéternyire egy speciális len­csétől az energia olyan mér­tékben összpontosul, hogy sű­rűsége egy négyzetcentiméte­ren eléri a 120 millió megawat­tot s hőmérséklete meghaladja a 100 000 C fokot. A gáz ioni­zálódása útján — mérnökeink egyelőre közönséges levegőt használnak a kísérlet médiuma­ként — ily módon plazma ke­letkezik. A kisülés közepe egy 0,1 mm átmérőjű és 5 mm hosz­szú hengerre emlékeztet. Az egész jelenség bizonyos szem­pontból a gömbvillámhoz ha­sonlít s mindössze tízmilliomod másodpercig, vagy talán még rövidebb Ideig tart. A plazma vallatása A plazma tanulmányozása közben a fizikusok meg akar­ják ismerni az anyag keletke­zésének egyes törvényszerűsé­geit s az is lehetséges, hogy ez egyúttal az egyik út, amely elvezet a termonukleáris ener­gia hatalomba vevéséhez, vagy­is annak az energiaforrásnak a létrehozásához, amely már a jövő században igen időszerűvé válik. Az ilyen kísérletek azért ka egyes időszerű problémái­nak tisztázásához. Térképezés laser segítségével Az elektronikai tanszéket mér felkérték, hogy vegyen részt, több konkrét probléma megoldásában. Azzal számolnak például, hogy ez év nyarán a hatalmas impulzusé laserbe­rendezést a Földméréstani, To­pográfiai és Térképészeti Kuta­tó Intézet rendelkezésére bo­csátják, amely az ondŕejovl csillagvizsgálóból fényimpulzu­sokat kíván küldeni valamelyik mesterséges holdra. Mivel ez a mesterséges égitest megközelí­tően 3000 km távolságban van a Földtől, a visszaverődés alap­ján a földfelszín egyes pontjai­nak földrajzi koordinátáit né­hány méternyi pontossággal is meg lehet határozni. Ilyen kí­sérleteket ez ideig, tudomásunk szerint, csupán az amerikaiak és a franciák végeztek. Azt is tervbe vették, hogy a felhőket is e készülék segítségével fog­ják vizsgálni. A prágai mérnökök által kl' fejlesztett lasertípust megren­delésre a Cseh Műszaki Főis­kola podébradyi fejlesztési la­boratóriumai készítik. Széles körű elterjedésre számíthat, hiszen a többi között egy impul­zussal akár hat milliméter vas­tag rézlemez is átfúrható, kü­lönféle biológiai objektumok tanulmányozhatók vele stb. A berendezés kiváló minőségét bizonyítja az a tény is, hogy egyes külföldi laboratóriumok és vállalatok is érdeklődnek már Iránta. Földgömbünk rekordmagasságból Az űrkutatás hétmérföldes léptekkel halad előre. Nem csu­pán az űrrepülések számának és hosszának növekedése bi­zonyltja ezt, hanem az a szá­mos új ismeret is, amelyekkel a kozmosz megismerése az em­beriség tudástárát gazdagítja. Charles Conrad és Richard Gordon amerikai űrhajósok a Gemini 11. fedélzetén rekordtá­volságra távoztak a Földtől. Az űrhajó manőverezésével a 297 km magasságú körpályáról fo­kozzatosan ellipszispályára tér­tek rá, amelynek legtávolabbi pontja a földfelszíntől (apo­geum) elérte az 1370 kilomé­tert. Ember azelőtt még soha­sem láthatta ilyen magasságból szülőbolygóját, még sohasem fényképezték le a Földet ilyen óriási távolságból. Az űrhajósokat meglepte, mi­lyen jől meg lehetett külön­böztetni földgömbünk felszínén a részleteket. Nagyszerű felvé­telt készítettek a többi között az Arab-félszigetről és környé­kéről. Az ausztrállal partokból készített fényképen is látni pél­dául a Fitzroy folyó partjait, a j. Bonaparte-öblöt és az Arn­hem-földet. Később, az eredeti körpályá­ra való visszatérésük után kü­lönböző magasságból fényké­pezték a Föld felszínét. Az In­diai-óceánt például 800 km ma­gasságban repülték át, Szuez­tői Djiboutilg festői, mesébe il­lő panorámát láttak maguk alatt. A sivatagok okkerszíne erős kontrasztban volt a tenger sötétkék színével, az utóbbi ezüstös hullámainak sziporkázó felvillanásai elbűvöltök őket. „A tenger — kozmikus magas­sából nézve — lenyűgöző" — jelentették ki visszatérésük után. Rekordrepülésük közben az űrhajósok eljutottak a Van Al­lén sugárzási övezet alsó hatá­rénak széléig. Kétségtelen, hogy fokozatosan ezt az aka­dályt ls le lehet majd győzni s az embernek semmi sem fog állni az útjában a világűr győ­zelmes meghódítása felé. M-O-Z-A-l-K • Orhajős-mentőberendezést fejlesztettek kl az amerikai Apollo terv keretében. Arra szolgál, hogy megmentse az űr­hajós életét, ha a Föld körüli pályán valamilyen baleset érné. A MOOSE nevű készülék az űr­hajós felszereléséhez fog tar­tozni. Az összehajtott ejtőer­nyőhöz hasonló nagy csomag külső és belső fala közti réte­get szilárd poliuretán anyag tölti ki, amely a légkör sűrű rétegeibe való leszálláskor hő­szigetelő védőréteget hoz létre. • Aerotrain típusú egysínű légpárnás vonatot vezetnek be a közeljövőben Franciaország­ban Párizs és Orleans, valamint Lyon és Grenoble között. Az utóbbi szakaszt 1968-ban kíván­ják befejezni, amikor Grenoble­ben sor kerül a téli olimpiász megrendezésére. A szokatlan légpárnás vonat utazósebessége 400 km/óra lesz. A szerelvény befogadóképessége 80 vagy 180 utas lesz. mmmniá M 0 A NYAG-V É D Ö U V E G Egy leleményes anpol feltaláló azt javasolja: az előrelátó mo­torosak tartalék védőüveget hordjanak kocsijukban, amelynek jó hasznát veszik, ha netán megsérül autójuk védőüvege. Ta­lálmányának a „Compact" nevet adta. Mint a kép mutatja, a műanyag szélvédő könnyen felerősíthető, mivel a fólia könnyű alumlninmkeretbe van ragasztva s alumlniumbordák maravftlk. 1967. I. 17. A múlt év utolsó napjaiban a prágai Cseh Műszaki Főiskola magfizikai karának dolgozói olyan sikert jegyezhettek fel, amely világviszonylatban is ritkaságszámba megy: laser-suga­rak segítségével létrehozták az anyag negyedik halmazállapo­tát, vagyis a plazmát, amelynek hőmérséklete meghaladta a százezer Celsius fokot. Hasonló igényes kísérleteket egyelőre csak egynéhány kiemelkedő fizikai laboratórium végez a Szovjetunióban, az Egyesült Államokban, Franciaországban, az NSZK-ban, Olaszországban, Kanadában és lapánban. is fontosak, mivel termonukleá­ris reakció csupán nagy hőmér­sékletű plazmában indulhat meg. Az erős tudományos bázissal rendelkező országok ezért nagy súlyt vetnek az ez irányú ku­tatómunkára. A Szovjetunióban például, ahol gyakorlatilag a legnagyobb előrehaladást tet­ték ezen a téren, már szakosí­tott intézet foglalkozik ezzel a problémakörrel. Az utóbbi 2—3 évben számos laboratórium ar­ra törekszik, hogy ne csupán óriási méretű berendezéseket fejlesszenek ki a plazma létre­hozására, hanem a lasert is ki­használják erre a célra. Ily módon ugyanis rendkívül erős elektromágneses tér segítségé­vel érhető el az anyag negye­dik halmazállapota. Igaz ugyan, hogy csak rövid időtartamig, ennek azonban szintén lehet­nek bizonyos előnyei. Nemré­giben például arról olvashat­tunk, hogy az amerikai Wes­tinghouse cég szakemberei alu­míniumcélpont — tehát nem gáz, hanem szilárd anyag — besugárzásával érték el a plaz­maállapotot. Segédeszközül egy 100 megawatt teljesítményű la­serimpulzus szolgált. Szakembereink egyelőre még nem jutottak idáig s nem is áll rendelkezésükre ily bonyolult kísérletekhez felszerelés. Egy»* lőre azt ls nagy sikernek tart­ják, hogy egyáltalán sikerült előállítaniuk a kutatómunkájuk­hoz szükséges lasert. Most spektrográf segítségével meg akarják kezdeni a létrehozott plazma sűrűségének és hőmér­sékletének s esetleg mozgásá­nak tanulmányozását, továbbá vizsgálni szeretnék a kisugár­zást és a sugárzás szóródását. Arra törekednek, hogy legalább némileg hozzájáruljanak a fizi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom