Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-06 / 336. szám, kedd

Állandó sötétség a nagy jég pu szta sá g ba n Őszintén szólva, márciusbon, meg áprilisban már nagyon vártam a telet, de most, hogy beköszöntött, megrettentem. Semmi sincs olyan nyomasztó, félelmetes hatással az emberre, mint oz állandó sötétség az ijesztően nagy jégpusztaságban. Idáig csak halvány sejtésként derengett bennem az éjszaka, de igazi volta minden merész elképzelésemet felülmúlta. Amikor áprilisban még vártuk a telet, arra gondoltunk, végre jól kipihenjük magunkat, végre lesz egy kis szabad időnk, foglalkozhatunk önmagunkkal is, s alkalom adódik egy kevés kulturális életre is, olvashatunk, filmezhetünk, sportolhatunk, megvitathatjuk a rengeteg tudományos és más kérdéseket is. Minderre aztán bőségesen volt időnk, szinte állandóan együtt voltunk a kajütkompaniban, szórakozhattunk... De az éremnek volt egy másik oldala is — a sötétség, amivel én, aki első ízben jártam a sarkvidéken, nem számolhattam. Először, a tél első napjaiban, heteiben még érdekesnek, mondhatnám romantikusnak tartottam, s nem tudtam elképzelni, miért félnek a sarkkutatók annyira tőle. Varázslatosnak, álomszerűnek, sőt, meseszerűnek találtam. Orosz barátaimmal, de főként Igor Szimonovval nagy sétákat tettünk a holdfényes jégmezőkön. Igazán sajnálom, hogy nem vagyok íróember, s nem tudom leírni art a fantasztikus földrészt úgy, ahogy szeretném, hogy legalább elképzelésük legyen róla. Ezt nem lehet. Ezt nem rögzítheti fénykép, sem festmény, s csak oz tudja, milyen a valóságban, aki egy telet itt töltött. Képzeljék el: sötétség van, csak a hold keskeny, hideg sarlója világít kísérteties derengéssel, sejtelmes, gyér fénynyel vonva be a hatalmas jégpusztaságot, melyből ormótlan kővémeredt állatként emelkednek ki havas csúcsaikkal a sötét jéghegyek. És hiába akarsz belekapaszkodni tekinteteddel valami pontba, mi él, mozog, hajol... Sehol semmi olyan pont, ami megnyugtatná felajzott idegeidet, omi biztonságérzettel töltene el. Mondom, eleinte igazi örömmel töltött el a tudat: most látom, átélem ezt is! Izgatott, az élmény, hogy most olyan valamit látok, tapasztalok, amit csak nagyon kevés ember. Érdekes érzés volt reggelre úgy ébredni, hogy tulajdonképpen nincs is reggel, hogy kint áthatolhatatlan, rejtélyes homály uralkodik, mint amikor lefeküdtem. Az az érzésünk, hogy teljesen el vagyunk zárva a külvilágtól, most csak fokozódott bennünk. A valóság, persze, az volt, hogy idáig is el voltunk zárva, de az állandóan ránk boruló sötétség csak növelte bennünk ezt a tudatot. Két-három héttel azután, hogy elbúcsúztunk a naptól, úgy kezdtünk járni az állomáson, mint a holdkórosok. Ez az időszak a legveszélyesebb az olyan ember számára, aki hajlamos o magányosságra, akinek gyenge az Idegrendszere. Krucsinyin ezt jól tudta, s ezért gondosan ügyelt, hogy állandóan legyen elfoglaltságunk. Először sehogy sem értettem, miért akarta, hogy a lehető legtöbbet legyünk együtt, miért látott el bennünket sokszor olyan munkával, aminek semmilyen gyakorlati jelentőségét nem láttam. Egy későbbi tragikus esemény után értettem meg igazán a nacsalnyik aggodalmait... Besavanyodnánk Igor nélkül Egy álmatlan éjszaka után •» majdnem egész éjjel átbeszélgettem Dmitrijjel — amikor fáradtan kissé, éppen hozzáláttam, hogy alaposabb rendet teremtsek otthonunkban, Igor jött át hozzánk. Kellemetlenül fogadtuk, nagyon fáradtak voltunk, úgy gondoltuk, hogy miután rendbetesszük a szobát, megborotválkozunk, jól lemosakszunk a Diesel-házban, s visszafekszünk aludni, mert mindketten éjjeli szolgálatra készültünk. Igor egészen frissnek, pihentnek látszott. Nagyon keménykötésű fiú volt, később is, mikor mi már mindnyájan teljesen „kiborultunk", amikor már mindnyájunknak idegeire ment a tél, ő bírta a legjobban, mindenkihez volt egy-két tréfás megjegyzése, mindig fel tudott bennünket rázni apátiánkból. Most is egészen otthonosan, zavartalanul viselkedett, egy cseppet sem bántotta, hogy még hellyel sem kínáljuk. Rágyújtott, majd hozzálátott, hogy teát főzzön a szcmováron. Dmitrij nem bírta szá nélkül. — Már éppen telefonálni akartunk érted, sehogy sem bírjuk ki nélküled ... Igor elértette Dmitrij marasztaló hangjót, de fel se vette, szeme felcsillant, mosolyogva válaszolt: A SARKI TÉ1 írja: Pintér István, a délsarki expedíció tagja Látod, éreztem ezt! Tudtam, hogy hívni akarsz. Gondoltam, megtakarítok neked egy tantuszt, minek feleslegesen hajigálni a pénzt, nem igaz, Sztyopa? Igor kedves vicceit nem lehetett nem megköszönni, legalább egy mosollyal. Megenyhültem. Ügy éreztem, nem is vagyok olyon fáradt. Egye meg a fene oz alvást! - gondoltam, hisz annyit aludhatunk még a hosszú tél folyamán, akár egy medve. Éreztem, hogy Igor valóban azért jött, hogy felvidítson bennünket, hogy ne érezzük magunkat olyan átkozottul egyedül. — Igazad von, Igorl Az ilyen forgalmas helyen, mint ez a „délcsücsök" valóban okosan keli gazdálkodni a tantusszal. Mert gondold csak el, Dmitrij, ha most minden tantuszt elhasználsz barátaid hívására, hogy fogod hívni este a szerelmedet? Dmitrij dühbegurult. — Hát ti tisztára megbolondultatok!? Rendben van ... rendben van. Én megértem, hogy viccelni is kell, de én most pihenni akarok, az istenit, s nem hagyom, hogy zavarjatok! Igazad van, Dmitrij - szólt hamis engedékenységgel Igor, de láttam, még nem játszotta ki utolsó kártyáját, valamit még tartogat. — Nézd — folytatta megisszuk a teánkat, azt tudom, hogy mint kitűnő házigazda, nem tagadod meg tőlem, azután mi Sztyopával elmegyünk a kajütkompaniba, előkészítjük a telepet a téli olimpiára. Birgerék már felállították a billiárdasztalt... Dmitrij, aki lefekvéshez készülődött, már éppen az ágy szélén ült, egyszerre felpattant. — Mit, hogyan, mit állítottak fel Birgerék? r- nézett felélénkülve Igorra. Magamban tapsoltam Igornak. Tudta, hogy Dmitrij szenvedélyesen szeret biliárdozni. Alig bírtam visszatartani nevetésemet. — A biliárdasztalt! — válaszolta pimasz egykedvűséggel Igor. - A biliárdasztalt... Dmitrij elkáromkodta magát. — Miért nem mondtad mindjárt, hogy miről van szó! Szörnyű alak vagy te, Szimonov! Először jól meg kínzód az embert, biz isten egészen kihoztál a béketűrésből, azután mondod, hogy biliárd ... Jókedvűen, most már hárman láttunk hozzá a jó erős teához. Már én is oroszosan ittam. Egy kockacukrot a számba vettem, azon keresztül szürcsöltem oz erős, forró italt. .. Dmitrij is felvidult, egészen beszédes lett... — Igazatok van, fiúk, gyerünk sportolni, kell a mozgás petyhüdt izmainknak! Alhatunk még itt annyit, de onnyit, hogy akár világrekordot állithatunk fel - alvásban ! Míg Dmitrij lelkesen szónokolt, Igor rámkacsintott. No, látod? Ugye, hogy kár lett volna a tantuszért? Dmitrij elnevette magát. — Nagy kópé vagy te, Igor, de igazad von. Besavanyodnánk itt, ha nem lennél velünk ... Szeszélyes művész a szélvihar Amikor kiléptünk a fizikusok házából, újból tapasztaltuk, hogy milyen szeszélyes művész az antarktiszi szélvihar. Az előző este, amikor Dmitrijjal a pavilonunkban jártunk, a terep teljesen sima volt, a jég sárgán csillogott a holdfényben. Most, a kajütkompani felé vezető úton hatalmas hóhegyen kellett keresztülmásznunk, szinte derékig süppedtünk a homokszerű porhanyós hóba. Szél most nem fújt, de o hideg olyan váratlan éles fájdalommal mart oz arcomba, hogy kénytelen voltom kesztyűs kezemmel eltakarni. Amikor átvergődtünk a hóbuckákon, az út utolsó, vagy húsz méternyi szakaszát futva tettük meg a kompaniig. Jól kifuMadvo, lihegve értünk az ajtóhoz. Bent már nagy volt a sürgésforgás. Krucsinyin, meg Birger a pingpongasztalnál ültek, öszszeállították az olimpiász menetét. Ogy gondolták, hogy tekintettel a mostoha antarktiszi körülményekre, mindössze öt sportágbon mérjük össze erőnket. Az öt közül a valóságban csak az asztalitenisz volt oz egyetlen igozi sport, o többi: sakk, dominó, biliárd és dáma. Szép idő esetén esetleg még sízhettünk, de már nem volt számunkra annyira vonzó, hiszen ittlétünk óta minden lehető alkalommal síztünk. Nem mintha úntunk volna, de mindnyájan rettegtünk a hidegtől, no meg attól, hogy minden alkalommal hatalmasakat estünk, s tojásnogyságú kék foltokkal díszítettük magunkat testünk különböző kényes pontjain. Itt ugyanis a legjobb síző sem lehetett biztos magában, mert amikor o léc lesiklott a hóról, s jégre szaladt, mintha kirántották volna alólad a földet... Hamarosan mindent elrendeztünk. A nagy ebédlőasztalt a falhoz toltuk, annak egyik végén folytak a dominócsaták, a másiknál a dámázók gyülekeztek. A kis sakkasztal a két fotellal az ebédlő bal sarkában foglalt helyet, a terem közepén pedig ott állt már a nagy, zöld pingpongasztal. (Folytatása holnapi számunkban) • - Jiiwwp ' * « - % ' i Kľ'^lmŠá- yplr * * w .3p Mielőtt beköszöntött az állandó sötétség^., (A szerző felvétele.) I

CSOMAGOLJAK A CUKROT A DIÚSZEGI CUKORGYÁRBAN. (Németh J. felv.) Ésszerű kezdeményezés A múlt napokban adták hfriil az újságok, hogy a Bratisiava-vidéki járás termelési igazgatósága a mezőgazdasági termékek árusítására értékesítési társulást szervez. A hírből tudomást szereztünk arról is, hogy eddig 28 szövetkezet és 2 állami gazdaság Jelentkezett a társulásba. Kiegészítésként idekívánkozik, hogy a Bratislava-vidéki járásban 4 állami gazdaság és 69 szövetkezet gazdálkodik. MEGALAKULT A JOGI OSZTÁLY Mielőtt szót ejtenénk a társulás céljáról, érdemes megemlíteni, hôgy a Bratislava-vidéki járás termelési igazgatóságán 1964-ben a gazdaságok érdekelnek védelmére egy jogi csoport alakult. A jogászok munkája eredményesnek bizonyult. Kimutatták, hogy 1 millió 300 ezer korona hasznot hajtottak a mezőgazdasági üzemek számára. Köztudomású, hogy a mezőgazdasági termékek értékesítésében a szövetkezetek nem voltak a felvásárlási szervek egyenrangú partnerei. Előfordult, hogy a felvásárló vállalat az árut áron alul osztályozta, s az eladó nem tudta bebizonyítani igazát. Egy szövetkezetben sincs jogász, aki figyelemmel kísérné az állami normákat, s védené a gazdaságok érdekeit. Ezt a feladatot vállalta a járási termelési igazgatóság Jogászcsoportja. Egy évre ré a termelési igazgatóságon gazdaságjogi osztály alakult. A mezőgazdasági üzemeknek veszteséget jelentett az is, hogy önálló értékesítésre nem volt mindig lehetőség. Michal Ďurdiak, a járási termelési igazgatóság gazdaságjogi osztályának vezetője mondja, hogy több gazdaságban a karfiolt az állatokkal etették föl, ugyanakkor az északabbra fekvő városokban hiány volt belőle. Ez csupán egy gazdaságban több tízezer korona veszteséget jelentett. Nem csoda tehát, ha a mezőgazdasági tlzemek azzal a javaslattal álltak elő, hogy létesítsenek olyan társulást, amely gondoskodik az áru értékesítéséről. VEVŐRE TALÄL A TERMÉK Az üj Irányítási rendszer lehetőséget nyújt az ilyen kezdeményezésre. A termelési Igazgatóság illetékes osztálya él ls a lehetőségekkel s felkarolta a kezdeményezést. — Nem célunk a nyereség -—• mondja Durdiak elvtárs —, de veszíteni sem akarunk az értékesítésen. Több gazdaságban azt hangoztatják, sőt már meg is tették, hogy csökkentik a zöldségtermelést. Mert nem érdemes sok zöldséget termeszteni, ha az értékesítésre nincs meg a lehetőség. A valóság viszont az, hogy sok helyen a keresletet nem tudják kielégíteni. Az önálló értékesítés és a fogyasztási igények kielégítésének útját egyengeti a Bratislava-vidéki Jőrási termelési igazgatóságának gazdasági osztálya. Szándéka az, hogy a zöldség, gyümölcs, gomba, élőbaromfi, tojás, sajt, házikolbász, cigánypecsenye, hurka, kenyér, bor stb. számára piacot teremt Bratislavôban és néhány északabbra fekvő vőrosban, sőt külföldön is. VERSENYTÁRSAK A PIACON Az értékesítéssel kapcsolatban Bratislavában a Központi Vásártéren egy új áruház építését tervezik. Érdekes a dologban az, hogy az említett áruházban nemcsak a mezőgazdasági üzemek, hanem a gyümölcskertészetek, a Jednota, az Ipari szövetkezetek és különféle állami üzletek is árusítanák termékeiket, s kialakulhatna egy egészséges verseny a fogyasztói igények minél jobb kielégítésére. A kezdeményezést a városi nemzeti bizottság ls jónak látja és támogatja. Megvalósítása mind a termelő, mind a fogyasztó részéről előnyt jelentene. A mezőgazdasági üzemeknek a kereslet-kínálat szabná meg az árakat. Igy a gazdaságok eladhatnák termékeiket, a vásárló pedig friss és olcsó áruhoz jutna. Szó van arról is, hogy a társulás export részleget is alakít. Az ausztriai üzletfelek érdeklődnek friss zöldség, gyümölcs és más áruk iránt. Bér.s nincs messze Bratlslavától, és a szállítási költségek seni nagyok, ugyanakkor lehetőség nyflna korszerű mezőgazdasági gépek behozatalára. TEHERSZÁLLÍTÓ RÉSZLEG Az értékesítési társulás tervbe vette egy autópark létrehozását is, amely nemcsak a termékeket szállítaná, hanem a szakosított üzemek közti szükséges teherforgalmat is lebonyolítaná, esetleg fuvarozást is vállalna. A saját autópark az olcsóbb termelést szolgálná. A termelési igazgatóság . feltételezi, hogy jövőre a szakosított gazdaságok között négyezer borjú, ezernégyszáz ílsző és tízenhatezer malac áthelyezésére kerül sor. Ezek szállítását egv közbeeső Intézmény 34B ezer koronáért végezné el, A társulás szállító részlege viszont ugyanezt a munkát 119 800 koronáért végezné el. És ha a tehergépkocsikat más szállítási célokra is felhasználnák, az állatok áthelyezése még olcsóbb lenne. Az autóparkkal a társulás mindenkor el tudná látni üzleteit friss áruval. SZERVEZETI FELÉPÍTÉS A termelési igazgatóság gazdaságjogl osztálya nagy munkába kezdett, s az értékesítési társulás Irányítására egymaga nem ls lenne képes. A társulás demokratikus jellegén is csorba esne az egyoldalú Irányítás révén. Az Intézmény irányítását egy Igazgatóra bízzák, aki a gazdaságok választott küldötteinek tartozik felelősséggel. A gazdaságjogi osztály továbbra is a mezőgazdasági üzemek érdekelt tartja szem előtt, vala« mint ügyel a szövetkezeti demokrácia betartására. A társulás feletti ellenőrzést a járási termelési Igazgatóság gyakorolja. Befejezésül talán annyit, az elképzelés jónak ígérkezik. A szövetkezés megoldást keres az eddigi fogyatékosságok kiküszöbölésére, a gazdaságosabb termelésre, a piac jobb ellátősára, a mezőgazdasági termékek önálló értékesítésére. A szövetkezetek joggal kifogásolták, hogy termékeik egy része kárba vész. Ez nemcsak anyagilag érintette őket, hanem erkölcsileg ls kihatott a tagságra. Ez váltotta kl az üj út keresését, amire a Bratislava-vldéki járás több gazdasága rátért. Érdeklődéssel figyeljük munkájukat. Reméljük, hogy eredményes lesz. BENYUS JÓZSEF