Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-31 / 360. szám, szombat

* félszemű klgyóbüvölő­** vei Dahomeyben ta­lálkoztam. Egy Ouidah nevű kisvárosban él. Rá ls ér­vényes az a mondás, hogy na­gyobb a füstje, mint a lángja. A róla és nagy kígyőgyüjte­ményéről hallott elbeszélések késztettek arra, hogy felkeres­sem. Maga a félszemű kígyó­bűvölő valóban felkeltette az érdeklődésemet. Ami igaz, igaz. Kezében kezes báránnyá válnak az afrikai csúszómá­szók. Hanem, ami magát a gyűjteményt illeti, ebben ala­posan csalódtam, összesen öt közepes hosszúságú hüllőt „tudott produkálni". Ezek is fölöttébb álmosak voltaik. Vagy talán lusták. Ogy kel­lett birizgálni őket, hogy mo­zogjanak egy kicsit fényképe­zőgépem lencséje előtt. Így ls csak ímmel-ámmal tették. A 'híres kígyóbűvölő pedig, mi­után bevasalta tőlem is az elő­irt „kígyőpénzt", flegmatiku­sán közölte, hogy a többi kí­gyója elcsászkált valahová. — Mennyi kígyója van ösz­szesen? — kíváncsisikodtaim. Rövid fejszámolás után kibök­te. Vaj ami kétezer. — Kétezer? — hitetlenked­tem. — Igen uram, kétezer. Tovább nem faggattam. Kutya legyek, ha elhiszem ne­ki, hogy 1995 kígyó csak úgy császkálhat egy kisváros­ban. Hiszen a városnak is alig valamivel tölbb a lakosa. Azért békében váltunk el. S ha afrikai különlegességekre hajlamos isinerősökkel talál­kozom, én ls készségesen ajánlom nekik, tekintsék meg a dahomeyi kígyóbűvölő gyüj teményét. Van neki valami kétezer kígyója. I ágosban rengeteg az utcai árus. Egyszer megállít az egytk. Vegyen svájol órát uram. S az orrom alá bök egy gyanúsan arany színű szerkezetet. Az órára ép­pen csak rápillantok, mert el­hűl bennem a vér attól, amit látok. Karján méteres kígyó tekergőzik. Észreveszi meg­hökkenésemet. — Ne féljen uram. Szelídí­tett kígyó. Igy könnyebben fel tudom kelteni a vevők érdek­lődését. Köszönöm szépen. Fura fi­lozófiája van az afrikai utcai árusnak, ha azt hiszi, hogy kígyóval üzletre lehet serken­teni a gyanútlan vevőt S egy Idő óta különben sem nagyon bízom a klgyóbűvőlőkben. Rhy kaoni kígyóbűvölő elvétette a rigmust, mire a hatalmas né­zősereg szerint teljesen szelíd kígyó gondolkodás nélkül megmarta. A nézők először azt hitték, hogy ez ls a mu­tatványhoz tartozik. Csak aik­kor kezdtek pánikszerűen me­nekülni, amikor látták, hogy a kígyóbűvölő holtan esik ttsz­sze. Az egész utcát tűvé kel­lett tenni, hogy tizenkét el­szabadult kígyót összeszed­hessenek. C urcsa jelenség Afriká­* ban, hogy az emberek nem törődnek különösebben a rohamosan szaporodó kígyók­kal, melyeknek a többsége mérges. Ha az úton látják, ki­kerülik, ahelyett, hogy agyon­vernék. Csalt olyan esetekben lépnek fel tetlegesen a kí­gyók ellen, ha azok embert. vagy állatot marnak meg. Ak­kor is csak ímmel-ámmal te­szik. Egy ghanai kisvárosban hirtelen azt vették észre az űtmenti vendéglő előtt terefe­rélő emberek, hogy megvadul a szembejövő autóbusz és minden figyelmeztetés, vagy szemmel látható ok nélkül be­lerohan a vendéglő falába. A balesetnek három halálos ál­dozata volt. S az ok: egy más­fél méteres zöld kígyó, amely az ördög tudja hogyan, fel­mászott a vezetői fülkébe. Amikor a sofőr észrevette, fé­lelmében teljesen elveszítette önuralmát. Órákkal az eset után, amikor a rendőrségen kl akarták hallgatni, csaik egy szót hebegett: — Kígyó, kígyó... gyakori eset, hogy a piac­™ ra menő afrikai szülő otthon hagyja a gyermekét, s mire hazamegy, holtan talál­ja. Kígyó marta meg. Nem­rég két kislány lett a kígyó áldozata Nigériában. Az anya jajveszékelésére összefutott szomszédok rövid kutatás után a halott gyermekektől néhány méterre megtalálták a fekete kobrát. Megölték és a gyermekekkel együtt temet­ték el. Az anya csak ennyit mondott: „Allah így akarta, áldott legyen az ő neve." Accra újságolvasó lakossá­** ga napokon át derült a következő eseten, t. Nyugat­Afrikai Bank éjjeliőre észre­vette, hogy egy négyméteres óriáskígyó be akart hatolni a bank rábízott épületébe. Fog­ta a furkősbotját és emberül nekitámadt a fenevadnak. Mi­re az méltóságteljesen elvo­nult Hanem a következő éj­jel ismét előkerült, s megint csak be akart csúszni a bankba. Az éjjeliőr ezúttal szerencsésebb volt. Egyetlen jód Irányozott ütéssel szétzúz­ta a bankrabló-Jelölt fejét. Több napon át közszemlére volt kitéve a bank előtt a ha­talmas kígyó. Az emberek el­ismeréssel beszéltek a bátor éjjeliőrről. ' |\e nemcsak a kígyók ve­" szélyesek az afrikai em­berre. Az is előfordul, hogy csimpánzok rabolnak el gyer­mekeket. Ghana nyugati tar­tományában egy gyanútlan anya karjai közű! ragadta ki kétéves kislányát a vad er­dei majom. Mire kiszedték karmai közül, a gyermek ha­lott volt. A csimpánzt azon­ban futni hagyták. A rendőr­ségnek kellett kivonulni és lelőni a veszélyes állatot. A kelet-nigériai Ezzlkwo vá­** roska lakosait napokon át rettegésben tartották a vá­roson áthaladó Abonyl-folyó krokodliusai. Hirtelen ötven ragadozó lepte el a különben kis folyó vizét. Senki sem tud­ja, honnan Jöttek. Csak akkor derült ki, mennyire veszélye­sek, amikor a fél város sze­me láttára felfaltak egy 19 éves leányt. Rendőrök és ka­tonák közreműködésével si­került csak megszabadítani a helységet a krokodil seregtől. Az emberhúsra éhes dögök közül valami tizet leterítettek a katonák golyói, mire a töb­bi kereket oldott. A felfalt leány szülei vi szont nem a vadállatokat hi­báztatták. Ok nem tehetnek róla, Allah így akarta .,. D elhi egyik főutcáján az autósor nagy ívben megkerüli az út közepén álló élő akadályt Szent tehén. Már csak hálni jár belé a lélek. Az ember azt hinné, hogy csok a bőr tartja ösz­sze csontvázát. Nincs kedve, talán ereje sem, hogy elmozdul­jon az útból, amelyen már vagy 15 perce mozdulatlanul áll. Nem tudni, hogyan tévedhetett el olyan helyre, amelyen tenyérnyi fű sincs. Ha sikerül az utca csendes zugában meghúzódnia, nyugod­tan bevárhatja a lassú éhhalált. A vallás tiltja ugyan a tehén leölé­sét, de szerencsére senkinek sem teszi kötelességévé az állat eteté­sét. Előbb ugyanis az éhező embereket kell táplálni. JARMILA NEMEČKOVÁ J ÚTI JEGYZETE |j őket. A szent tehén a piacok éiősdljévé válik, igyekszik egy kis zöldséget, banánt vagy más Jó falatot elcsenni. A sze­métdombok lakója lesz, s itt lassan rághatja a kidobott rongyos zoknikat, rongyokat, vagy amit talál. Néha kóbor­kutyák kergetik el; ők tartják magukat a szemétdombok urai­nak. Nehéz a szent tehenek sorsa. A szentséget azonban csak az élet örömeiről való lemondással lehet kivívni. Ezért a hithű hinduk egyáltalán nem éreznek könyörületet a szent tehenekkel szemben. Indiában természetesen, más felekezeteknek is vannak hí­vei. Vannak hentesüzletek is, ahol marhahúst mérnek, van­nak modern jarmok, amelyeken egészségileg ellenőrzött marhát tenyésztenek, vannak korsze­rű tejgazdaságok gyönyörű mintapéldányokkal. A bombayt tejgazdaság például ázsiai mé­retben egyike a legmoderneb­beknek. Mi sem gátolhatja • haladást. A Jan Sangh pártnak az a követelése, hogy tiltsák be a tehénvágást, amivel rendsze­rint választások előtt lép fel, s nehézségeket, zavargásokat okoz az országban, ellentétben van az indiai kormány politi­kai elveivel. Nemcsak gazda­ságilag ártana, hanem más fe­lekezetek híveit is érintené, akik az indiai alkotmány értel­mében teljesen egyenjogúak. A reakció saját célját elérésé­hez használta ki az emberek tudatlanságát. Sem céljai, sem eszközei nem szentekI Az erő­szakot mellőző hindu jilozójiá­val ís ellentétben vannak, amit a Jan Sangh párt szervezte tüntetések, halálos és sebesült áldozatokat követelő lefolyása is bizonyít. Egyesek követelik, hogy nyilvánítsák a tehenet nemzeti állattá. Ez rendben volna, ha sikerülne visszaadni a tehénnek régi küldetésetj azt, hogy ne szent mártír, ha­nem életfenntartó legyen. HAGYOMÁNYOK BÉKLYÓJÁBAN (A szerző fedvételeL] A tavalyi aszály következté­ben több vidéken felütötte fe­jét az éhínség. A Times oj India szomorú riportban szá­mol be arról, hogy Patna köze­lében Gayá vidékén harminc­ötén haltak éhen. „Dussehra ünnep óta egy szemernyi rizst nem láttunk" — panaszkodott a riporternek egy falusi asz­szony. Itt a rizs a fő táplálék, mint más vidéken a köles vagy a csápáti, vagy más gabonafé­le. Húst nem esznek, nem azért, mintha hiány volna ben­ne, hanem egyszerűen azért, mert a kaszt törvényei tiltják. Apáink, nagyapáink sem ettek húst — mondogatják. Tejet igen, de teheneink keveset ad­nak. Lehet, hogy azért, mert romlottak az erkölcsök, s van­nak Indiában olyan emberek is, akik fittyet hánynak szent törvényeinknek; hús élvezeté­vel, sőt tehenek leölésével sér­tik az isteneket. Ezzel érvel a jan Sangh nevű reakciós, so­viniszta politikai párt propa­gandája. Ez a párt szervezte nemrégen a tehénölési törvény­javaslat szorgalmazásával kap­csolatban kirobbant zavargáso­kat. A tej valaha az indiaiak egyik fő tápláléka volt. Ter­mészetesen a tejtermékek is. Ismert a ghee, amellyel az In­diaiak a mai napig ízesítik és zsírosltják ételeiket. A tehén­trágya hideg téli éjszakákon keresett fűtőanyag volt, s ma is az. A tehenek segítettek költözködéskor is, amikor az Indiaiak termékenyebb ország­részekre vándoroltak. A nép fokozatosan isteni teremtmé­nyekként kezdte tisztelni a sokoldalúan hasznos teheneket, amelyek ellen nem lehet erő­szakot elkövetni. A nép nem ölte le a teheneket, így aztán lemondott húsuk élvezéséről, a szigorúbb kasztok tagjai pe­dig bőrcipőt sem viselnek. Á SZENT TEHÉN A mélyen gyökerező vallási el­képzeléseknek katasztrofális következményeik vannak. Első­sorban elsatnyult a marhaállo­mány, mert szaporodásánál nem érvényesül a kiválasztás régi szabálya. A marhaállomány szaporodásával fordított arány­ban csökken a takarmány, s bár Indiában van világméret­ben a legtöbb szarvasmarha, az Indiai gyerekek mégis tej­hiányban szenvednek. JÁMBORSÁG? NEM, TUDATLANSÁG! A semmilyen hasznot nem hajtó kivénhedt tehenek a z utcákon kóborolnak, mert tu­lajdonosuk nem ölheti le, ugyanakkor képtelen etetni Hessegetik a tehenet a banánoktól. Hogyan ünnepelték régen az Újévet ? Az Újév, az új esztendő elad nap­jának megünneplése nagyon régi szo­kás. Eredete az Időszámítás kezde­tével esik egybe. Igaz, hogy nem minden nép ünnepelte egyidőbeu. Például a földművelő szlávok az ősz első napján, viszont a rómaiak ugyanúgy, mint mi január elsején ünnepelték az Ojévet. Franciaországban 1558-ig húsvét ünnepén, Angliában pedig 1752-ig március 26-án ünnepelték az ú| év első napját. Ax óperzsák viszont a tavaszi napéjegyeniőségkor ünnepel­ték az Ojévet, amelyet „a bor és a rózsák napjának" neveztek, s ezt a szokást a mohamedánok a mai napig őrzik, és Novruz ünnepét vidáman és zajosan megülik. ősi perzsa legenda szerint Dzsem­sld perzsa uralkodó hajdan tavaszi napéjegyenliőségkor tűzijátékot ren­dezett és az élet születését jelképező tyúktojásokkal ajándékozta meg a hozzá közelállókat. Az Ojévet finnep­16 irániak most is tojással ajándé­kozzák meg egymást, lövöldöznek, tűzijátékot rendeznek, lisztből, e»­korból, gyümölcsökből és olajból ké­szült különleges édességet ajándé­koznak egymásnak. (A Nyegyelja nyomán: L. L.l Készül a világnaptár Már jó néhány esztendeje foglalkoznak az új világnaptár ter­vével, amelyben egységes lenne az időszámítás rendszerei hogy valamennyi ország használhassa, anélkül, hogy megfeled­kezne ünnepeiről, hagyományairól és szokásairól. Ilyen naptá­ron dolgoznak az Egyesült Nemzetek Szervezetében is, s már alighanem hamarosan befejezik elkészítését. Az új naptár sze­rint az év egyforma negyedévekre oszlik, amelyek mindegyike 91 napig tart. Minden negyedév első hónapja 31 napos, a két következő pedig 30 napos. A negyedév első napja mindig va­sárnap, az utolsó pedig szombat. A négy negyedév összesen egy 364 napos évet tesz ki. Az eddigi megkülönböztetés azon­ban a 365 napos év és a 366 napos szökőév között továbbra is érvényben marad. Ám a fennmaradó napoknak nem lesz dá­tumuk és nem is fogják őket jelölni a hét valamely napjával. Mivel az új világnaptárban az esztendő mindig vasárnappal fog kezdődni, az év 364. napja, tehát december 30-a mindig szombatra fog esni. Az utána következő nap vasárnap lesz o következő év január elseje. E két nap között lesz még egy a 365., ám dátum és név nélltüli nap. Azt javasolják, hogy ezt a napot a „Béke napjának" nevezzék el. A szökőévben ugyan­csak lesz egy olyan nap, amely a béke napja nevét fogja vi­selni, mégpedig június 30-a, szombat és július elseje, vasár­nap között. Az új világnaptól bevezetéséről most az Egyesült Nemzetek Szervezete fog dönteni, amelynek számos tagja már ig66 beleegyezését adta a naptárreformhoz. Ez természetesen meg­követeli, hogy a Gergely-naptár szerint január elseje vasárnap- xn. a ra esséflc. Erre az 1967. évben kerül sor. Ha viszont ezt oz alkal- < mot nem Használják fel, úgy az új naptár bevezetésére csu- ma f pán 1978-bon kerülhet sor. I L

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom