Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-31 / 360. szám, szombat

akkor szülemint Petőfi: éjjelén. A nagy iohasem tudjuk n, éjfél előtt, évben, vagy éjaz újesztendőilágra. Janka az ak szülötte, dőmérő szerkeik születésekor ssre. Sőt az orls megjósolták, iszesztendős taő gyermeke vaelsőként — ijfélkor — Jön esztendőben t az orvostuem az órák, de toriporterek ércsalt: tizenöt telt el a hatesztendőből, inka Drangová, ikos megszüleknek természey volt az öröijságolvasó emmiután még pityókásan, karikás szemekkel átfutotta az újévi lapokat, fényképfelvételen láthatta Jankát és mamáját, néhány perccel a szülés után, kimerülten, de boldogan. Az időmérő szerkezeteken — a leghalkabb ketyegésű karórán és a harang-kondulású toronytömbből állo Lečko utcát megtaláltam. Lift röpített a hetedik emeletre. Mire Janka szobájába toppantam, szomorúan kellett megállapítanom: a riportalany elaludt. Álmában mosolygott egyet-egyet, ami azt is Jelenthetné: Ja, ezek a mai újságírók I következtethetnének a szülők, hogy birkózó lesz a lányból. Csakhogy női birkózók mind ez Ideig nincsenek. November elsejétől a kisdedóvót látogatja a kis Janka. Ott is jól érzi magát, de reggel nem nagy hajlandóságot mutat a Egyesztendős díszpolgár órán már csaknem teljesen lepergett a hatvanhatos év is. A kis Janka most lesz egy esztendős. Mi sem természetesebb hát, hogy az újságíró felkeresi az ünnepeltet, és elbeszélget a szülőkkel: mi minden történt háromszázhatvanöt nap alatt? Nekivágtam hát az újvárosi lakótelepnek. Éppen egy óráig tartott, amíg a titokzatos — alighanem a világ legkurtább utcáját — a mindössze két ház— ha így fognám fel. De nem fogom I Igy aztán nem maradt más hátra, mint a szülőket faggatni. Megtudtam hogy: Az év folyamán bebizonyosodott: az apróság legjobban működő „alkatrésze" a gyomor: úgy nyelte el a közelébe került ennivalókat, mint trójai faló a katonákat. Leginkább a gymölcsöt kedveli, azért mást ls eszik. Jó erőnlétben van, vastag karjai láttán arra felkelésre. És általában: az alvás is hobbyja. Betegség is közbejött, sajnos, méghozzá eléggé gyakori egymásutánban, de az erős szervezetnek mindig sikerült diadalt aratnia. Ez hát Janka rövid története. Az egyéves születésnap bundát „hoz a házhoz" és néhány apró Játékot, még akkor is, ha a szülők tudják: amihez a kislány hozzányúl, azt szét szedi atomjaira. Leginkább az újságokkal műveli ezt. Érdekes, nem az a célja, hogy a lepedőnyi napilapot szétkaszabolja, hanem az, hogy az abból kimetszett darabot a legapróbb ízekre szedje. Ebből nehéz arra következtetni, milyen foglal kozáshoz lesz majd később érzéke. Lehet, hogy tanítónő lesz, mint az édesanyja, és a nebulók tintafoltos, szamárfüles irkái jutnak arra a sors ra, amelyre most az új ságok. Édesapja a villa mosági gyár alkalmazott ja, gyakran van szolgála ti úton, és így még job ban örül gyermekének, ^"ikkemet abban a re ^ ményben fejezem be, hogy Janka ennek a szilveszteri számnak meg kegyelmez majd, s nem tépi cafatokra azt az írást, amely éppen róla, Kelet-Szlovákia metropo lisa 1966-ban elsőként született polgáráról szól. BATTA GYÖRGY ón- tódul a fényt lobbantó árammal, ris- Zengő, vékonyka huzalakon érkenek zik a messzeségből, és világít. Ideraj- jött a tátrai erdő. Padlódeszkaént lem a lábunk alá hasalt és gyanta a illatot áraszt. Itt kopácsol a számán- szédos helyiségben, és keramit la•sek pókkal burkolja be a padlót. És itt ott ágaskodik az utcán, meztelen de- új házsorokká formálódott, vokoIÍIÁN krtla-n u I vadonatújjonnan elterpeszkedik az alacsony, alkonyi ég alatt. Ilyeneket gondolok, míg beszélgetünk. És Lukács Ferenc is ilyeneket gondol, csak másként fejezi lei, mert ő a HNB elnöke, és úgy illrk, hogy józanul és számokban gondolkodjék. És Lukács Ferenc azt mondja, hogy százhúsz ház pusztult el és száztíz súlyosan megrongálódott. Ennyi volt a falu, mert a falu összesen háromszázhúsz ház volt. Azaz mégse: tizenöttel több; azt a tizenötöt már nem győzték újjáépíteni. Tizenöt családnak orosz házat építettek. Takaros, színesre festett faházokat A százhúsz megrongálódott ház közül még huszonegy leomlott, és azt a huszonegyet is teljesen újjá kellett építeni. Tehát szóznegyvenegy új házat építettek és ti2enöt orosz házat, és kilencvenegyet javítani és tatarozni kellett. Aki tégloházban lakott, téglaházat épített, és téglaházat épített az ií, akinek vályog háza volt. És most ott áll a falu, egy egészen új falu, kívülről vakolatlan és meztelen. Ott terpeszkedik az alacsony ég alatt. Új esztendőbe fordul az idő és az egész falu arra gondol, hogy cement és mész kell, és homok kell. Főleg mész kell és cement, mert homok van a falu határában is, de cementet és meszet azt szerezni kell, hogy rendes vakolattal tokarja el piros és szürke meztelenségét. És villanyóia is kell. Sok-sok villanyóra, mert Tiinden házba be kell vezetni az ipari áramot. Mert csaknem minden házba áramra működő szívott/út és vízvezetéket szereltek az emberek. Azelőtt, az árvíz előtt, ha hú ;z házban volt ilyesmi, most talán iúsz ház se okod, ahol ne lenne. Ezért kell a villanyóra, sok villanyira, de nem kapni. Építleznek az emberek. Oj falut építettek. Tehetik, mert kaptok kölcsönt, mit idővel visszafizetnek, és kaptak segélyeket, amit nem kiiH visszofizetni. És jó volt a termés is. Minden hektáron megtermett harmincöt mázsa búza. Helyenlént megtermett negyvenöt mázsa is. És ötszáz mázsa cukorrépa termett, minden hektáron ötszáz mázsa cukorrépa. És oz állotóllonány is megmenekült A galántai, oz érsekújvári és o tapolcsányi járásba menekítették az állotokct a veszedelem elől. A teheneket és a sertéseket Csok az apróállatok vesztek oda. Sok csirke, kacsa, lúd odaveszett, de sertés csak öt veszett oda. Emberéletben nem esett kár. Visszatértek az asszonyok és a gyermekek, és visszatértek mind a férfiak. Mihelyt apadni kezdett a víz, a tizenötödik napon o gátszakadás után, kezdtek visszaszállingózni. Jöttek Érsekújvárból, és Galántáról, Tapolcsányból és Bratislavából. Elmúlt egy esztendő, és mindannyian otthon vannak. Előbb a férfiak jöttek meg, aztán az asszonyok, végül a gyermekek. Megjöttek a férfiak és nekiláttak eltakarítani a dögöket és a romokat. Megtelepedtek a romok között, aztán fészereket építettek, fából és romokból összeszedett téglából. És aztán feléépítették a falut. Új falut építettek. Egy év alatt új falut. Új esztendőbe fordul az év. És tavasszal vakolni kell. Mész, cement és homok kell, vízvezeték és villanyóra az ipari áramra. ÉJ új utakat kell építeni, hogy legyen merre kimenni a világba, s hogy a vHág is könnyebben közlekedjék, hogy idetaláljon a tájjal összeboruló ég kárpitja mögül. Épít a falu, és épít Lukács Ferenc. Új szobát és konyhát épít Keramit lapokkal burkolja be a podlót, központi fűtést és vízvezetéket szerel a házba, hogy otthona legyen. Hogy egészen otthon legyen a világban. BABI TIBOR K' ' ét fekete bakelit C betű. 11a az egyiket megfordítom — zárójel. Gondolattársítás: mondanivalóm zárójelbe rekeszelt titok, csak az hallja, akinek szántam. Egy telefonhuzal rengeteg titkot őriz, mondjuk ... De nem illik elfecsegni... 1966 utolsó napja. Késő este van, szilveszter. Az emberek vidáman készülnek valamelyik mulatóba, hogy elbúcsúzzanak az óévtől és köszöntsék az újat. Elfeledni a szürke hétköznapok gondját, aprócseprő bosszúságát. Ebből a színes forgatagból csak néhány fiatal lány, asszony válik ki, hogy a félhomályban eltűnjék a bratislavai főposta boltíves kapuja alatt. Lépteiket gyorsan szaporázzák, fel a harmadik emeletre, a telefonközpontba. Kettőszázhetvenen vannak Itt alkalmazásban, de ma csak kilencen teljesítenek szolgálatot. Szólítja őket a kötelesség. Néhány szót váltanak az előző műszakból hazaindulókkal. Megtudakolják, minden rendben van-e. Aztán leülnek a kapcsolóasztal mellé, ilyenkor alig akad munka. Lelkileg az elkövetkező hajrára készülnek. Felidézik az otthon maradottakat Előveszik a gondosan becsomagolt jó falatokat, egymást noszogatják: kóstold megl Féltizenkettő. Itt most kell boldog úl évet kívánni, egy percre eloltani a villanyt, poharat üríteni. Később nincs erre idő. A rádió most jelzi az éjfélt. Hirtelen mintha a terem tíz fenyőve. szaporodnék. Az aszt.ilkákon úgy gyúlnak ki \z apró fényszemek, a cár a gyertyák, a drót másik végén sürgető hang kéri Prágát. Aztán Brnót, Hradec Královét, Prešovot, Rozsnyót, száz és száz várost, falut — az ország minden rťszén. — Igen, máris adom. Nem sokkal lésőbb: — Sajnos várnia kell, a vonal foglalt. . Az óramutató egyre halad előre. A hívók névsora szaporodik. Bizony némelyik vonalra már több órát kell várakozni. Az izgalom növekszik. A kérelmezők türelmetlenek. DII hát mit lehet tenni? Van aki szitkozódik, van aki sző nélkül leteszi a kagylót, de akad olyan ls, akinek eszébe Jut, hogy a telefonkezelő is ember és — boldog új évet kíván. Az élet ilyenkor sem áll meg — mentőt hívnak, egy újszülött világrajövetelét Jolzlk, egy idős édesanya halálát... Telefonon. Egy fekete bakelit C betűn ... És a központban a kilenc fiatal nő keze fürgén cserélgeti a banánokat összeköt szétkapcsol — készségesen, vidáman, mosolyogva — hiszen szilveszter van, vagyis már újév. Egy új esztendő. A kapcsoló asztalkák zöld Jelzőfénye megritkul. Hajnalodik. Vajon a harmincötezer bratislavai telefontulajdonos közül hányan vették Igénybe a központot? Ma még nem tudni. De amikor a kilenc szolgálatos hazafelé indul, úgy érzi, hogy legalább harmincöt ezren ... 1/ilépnek az utcára. Még sötét ( van. Mélyet szippanta- j nak a levegőből, mintha azt kémlelnék, milyen Illatú is az 1967-es év. Friss, Jóleső I Mint a munka, a szeretet, a vidámság, az. öröm, a neonfény, a csilingelő villamos, a macskaköves úttest, a fényes kirakat, — mint az élet. A meglepetéseket osztogató élet... OZORAI KATALIN K tafeŕteO I irulb'riul egyformán ünneplik a szilvesztert minden nagy városban, ám Prágának megvan a maga különlegessége. Éjfél előtt az Óvárost tér felé vezető minden utca megtelik emberekkel, mintha csak tüntetésre sorakoznának. Már valamennyien jó hangulatban vannak, egyikének-másikának a zsebében fehér vagy vörösboros fiaskó, másik zsebében pedig pohár. Az Óvárosi tér valóban történelmi tér, és a prágaiak jól tudják ezt. Itt játszódott le a cseh nép története a defenesztrációtól, a 21 cseh főúr kivégzésétől a győztes Februárig. Itt tartják a népgyüléseket, itt fogadják a külföldi vendégeket. Itt búcsúznak a prágaiak az óesztendőtöl, s fogadják az újesztendőt. A városháza tető alatti árkádsora ki van világítva. Egy némileg már nekividámodott készséges vezető, végigvezeti a tudományszomjas érdeklődőket a városháza termein. Szilveszter éjszakáján ennek különös varázsa van. Üdvözlik egymást az Ismerősök, összeölelkeznek, ám a fiaskót egyelőre még nem veszik elő, az újévi köszöntőre tartogatják. Aztán megszólal a gyönyörű harsona, mert a prágai harsonások ma a legnagyobb közönség előtt játszanak, amely valaha is ellátogatott hangversenyükre. Odalentről ujjongó tömeg integet neki, sőt a közönség körében olyan ts akad, aki könnyeit törölgeti. A hangszerek fémes hangla a cseréptetők fölött száll, ott lebeg a magasban a sötét ég alatt, a hangok egymásba fonódnak, egymást űzik, majd visszatérnek, míg végül szépséges összhangban egyesülnek. Megragadják és meghatják az ember lelkét. Az Orloj órája tizenkettőt üt, az emberek tolakodnak, hogy megláthassák ebben a pillanatban az apostolokat, A téren álló tömeg ujjong, valaki elkiáltja magát: — Éljen az új esztendőt — és a sokezres tömeg válaszol neki, élteti az újévet, amelynek jobbnak kellene, sőt kell t* lennie, mint az elmúlt volt, mert m'n^e-i p^har valami szebbet és Jobbat vár. Aztán előkerülnek az üvegek, töltenek, megkínálnák min den rokonszenves embert, s mivel az utcai világítást élfélkor nem kapcsolják kl, a lámpák alatt általános csó kolódzás kezdődik. S mert az óvárost téren nem fér el egész Prága, az újesztendő megérkeztét megünneplik a Vencel téren is, ahol nem hiányzik a színes konfetti, a gyermektrombita, a bohócsapka, sőt olyan polgártársak sem, aktk már túl sokat véve be a jóból, kissé dülöngélnek. Váratlanul megjelenik egy kéményseprő (kl tudja, vajon Igazi, vagy csak álruhás-e?/, sivalkodó kismalacot hoz. Az emberek ott tolonganak körülötte, mindenki meg akarja érinteni a szerencsét hozó malacot, vagy akár a kéményseprőt — és szívesen megfizeti érte a koronát. Ez a hagyományos prágai szilveszter a város középpontfában. Az új lakótelepeken új szokások születtek. Az estét vagy családi körben, vagy vendégek társaságában töltik, és rendszerint így szórakoznak egészen éjfélig. Amikor a rádióból meghallják az óra ütéseit, kinyílnak a panelházak ablakai, és minden oldalról hatalmas hurrá hangzik fel, mint az Óvárosi téren. Ezernyi csillagszóró röppen a levegőbe, minden ablak tele van fejekkel, és Imitt-amott még lövés ts hangzik. Kl tudja vajon igazi, vagy csak riasztó p'*ztolyból adták le. B , IJeneznek, kiabálnak, az utca egyik felén lakók látogatóba hívják a szembeni lakókat, egész házak, vagy emeletek kölcsönösen meginvitálják egymást. Az emberek, akik rendszerint csak a villamosban, vagy közös útjukon találkoznak egymással, most barátokká válnak. Óriást vándorlás veszt kezdetét. Fiaskókat és karácsonyi édességekkel teli tálakat visznek magukkal, hogy ne érkezzenek üres kézzel. Hangosan üdvözlik egymást, a fáradhatatlan piromániások újabb meg újabb csillagszórókat gyújtanak. Azután az ablakok bezárulnak, ám még sokáig világítanak. újév reggelén Prága kihalt, fáradt és szomorú. Csak a közbiztonság tagjai járnak itt-ott a kihalt utcákon. S noha éjszakai szolgálatuk volt, mégsem túlságosan fáradtak, mert a szilveszter éjszaka az esztendő egyetlen olyan éjszakája, amikor ők ls szemet húnynak a pajkosság és rakoncátlanság felett.