Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-03 / 333. szám, szombat

Nyár volt, és meleg... A

z embereket mindig is izgatta saját sorsuk. A társadalom színes gomolyag, az egyedüli e planétán, amely a legtöbb, legkülönfélébb színárnyalatokkal rendelkezik. Ahány ember, annyi szín. Annyiféle szála a sorsnak: az emberi élet ide-oda kanyargó; sokszor kifürkészhetetlen és sok esetben meghökkenést kiváltó alakulása. Amikor két különböző szál találkozik, és aztán egymásba tekeredve halad tovább — a házasság. Képzeljünk el hárommillárd embert, igy, a sorsok szemszögéből. És képzeljünk el egy hatalmas gyárat, a több ezer dolgozót alkalmazó Kelet-szlovákiai Vasművet e látószögből. Egy emberpárra esett választásom. Az ő sorsuk érdekelt, az ő életük ivének vonalát szerettem volna megrajzolni. Elmentem hát Košicére, az Újvárosba, a Kysucká utca tlz alá, felkapaszkodtam a harmadik emeletre, és becsöngettem. Két ember, egy férfi és •így nő nyitott ajtót. Ahogy a gyárban.hívják őket: Smelko és Smelkoné . .. oon Smelkoné iparista volt annak idején, 1954 nyarán. Egy moszkvai elektrotechnikai ipariskola végzés előtt álló növendéke. Moszkvai lány volt, aki szívesen, sőt versenyszerűen röplabdázott. Minden alkalmat megragadott tehát, hopv kedvenc sportjának hódolhasson. Nyár volt, és meleg. Húgával együtt klvillamosoztak egy moszkvai strandra, és miután megmártották magukat a vízben, hol másutt köthettek volna ki? Beálltak egy röplabdázó társaság tagjai közé. És Itt, most, ezekben a pillanatokban találkozik két emberi sors. Ugyanis most lép a színre Smelko, egy csehszlovákiai diák, aki a moszkvai közgazdasági egyetemen tanul, és a második évfolyamot látogatja. Smelko is úgy érezte, túl meleg az idő, kivillamosozott a strandra, megmártotta magát a medence zöldes vízében, és szemügyre vette az embereket. Az emberek közül is a lányokat. A lányok közül is egyet, aki röplabdázás közben is ügyesen mozgott. Amikor ő is a vidám labdát ütögető társaság fagjává vált, a hárommilliárdnyi ember közül kettő, újabb kettő folytatta pályáját azonos úton... Hogyan került a hlineci fiú moszkvai főiskolára? Egyszerű: kitanulta az asztalosmesterséget, aztán leérettségizett, magánszorgalomból. esti iskolában, aztán elolvasott egy felhívást („Iratkozzon be egy főiskolára!"). Beiratkozott a prágai közgazdasági egyetem előkészítő évfolyamába, és merthogy úgy érezte, az esti iskola nem mindenben fejlesztette ki ismereteit, szerfölött szorgalmasan tanult. Ennek aztán meg is lett az eredménye. Váratlanul jól sikerültek a vizsgái. Tovább is nagyon egyszerű a hlineci fiú története: a második évfolyam hallgatóiaként újból elolvasott egy felhívást, melynek rövid tartalma ennyi volt: ha Moszkvában akarod tovább folytatni tanulmányaidat, jelentkezz! Jelentkezett. Elvitték Moszkvába. Kezdődött minden élőiről. Až orosz nyelvet, az orosz szaknyelvet kellett minél előbb és minél alaposabban elsajátítania. Tanult tehát szorgalmasan, és ennek Ismét volt gyümölcse . .. Most visszakanyarodtunk a strandra. Itt vagyunk kint, nyár van, és egy csehszlovákiai, Moszkvában tanuló egyetemista minden labdát egy szőke moszkvai lánynak passzol. Az ismeretségből házasság lett, ezt igazán nem nehéz kitalálni. A házasság pedig adott esetben annyit jelentett, hogy a promóció után Csehszlováklába költözött egy moszkvai elektrotechnikus-fiatalasszony. Csakhamar megbarátkozott az új környezettel. Prakovcén, ahol kezdetben dolgozott, sokat segítettek munkatársai. Ma Jó szlováksággal beszél. Minden évben hazautaznak Moszkvába is, a szülőkhöz, testvérekhez. A röplabda idők folyamán kiesett életéből, van viszont egy szép kisfia. Hogyan kerültek a Vasműbe? Igazán egyszerű. Bizonyára akad olyan is, aki kitalálta: elolvastak egy felhívást, kohászati kombinát létesül... A Vasmű „ősalkalmazottai" mindketten. A férj már munkahelye problémáiról beszél, a feleség pedig figyelmesen követi élettársa mondatait... íme, itt áll előttünk egy emberpár életének néhány részlete. Két színes szál, amely az évek folyamán összetalálkozott és aztán már együtt folytatta útját. A riporter most egy pillanatra elgondolkozik: vájjon ml történt volna, ha azon a bizonyos nyári napon az egyik vagy a másik nem találja melegnek az Időt, és történetesen nem megy ki a strandra? Magvarázzuk ezt egv eléggé elcsépelt, de módfelett igaz mondással: a sors útjai kifürkészhetetlenek. BATTA GYÖRGY C

eylon szigetén a szingalézelcnek von egy Hyen találós versikéjük: Gasakatä namaki gasa märunama Wäne namaki, Gädiäta namaki gädiä sumbulata namaki, Madcitta namaki mada. kanakota wäne namaki, Mätun padö thórá mathévan saki — omi hevenyészett fordításban így hangzik: A növénynek egy a neve, ám egész más elhalva, Másként hívják meghántolva, ismét másként héjában, Megint másként, hogy ha főtten felkerül az asztalra. Mi lehet hát ez a növény, törd a fejed, barátom. A rizsről von szó. Amíg a növény a földeken van, gojamnak hívják. A learatott rizs neve piduru. A hántolatlan rizs szingaléz neve we. A hántoltat viszont hálnak hívják. (A teljesség kedvéért: a rizs héjának neve dahajjá.) A főtt rizs bath. A darált rizs pity. A kiribat tejben főtt rizs (rendszerint pálmalevél segítségével formált gömbölyű kis adagokban tálalják). A pittu gőzben párolt rizs (előbb sós vízben megfőzik, majd széjjeldörzsölt kókuszt adnak hozzá — Ceylonban a kókuszt nem reszelik, hanem széjjeldörzsölik — ezután a rizst egy bambusznádból készült henger olakú edénykébe szűrik, az edényt egy forrásban levő vízzel teli edény fölé helyezik. Körülbelül húsz perc múlva a rizst óvatosan kifordítják az edénykéből és vékony szeletekre szelik). Ilyen sok elnevezése van magának a rizsnek, hát még a rizsből készült ételeknek! Ha egyszer Ceylonba látogatnak, ügyet se vessenek egyes honfitársaik tanácsára, hogy sertéshús és gombóc nélltül lehetetlen élni. Ki kell próbálniuk a ceyloni szakácsok és szakácsnők, kiváltképpen a vidékiek művészetét, ötletességét és fantáziáját. Nagy hasznukra lesz az előzetes tréning a mexikói, etiópiai, kasmíri sőt a bolgár koszton is, mivel sem ott, sem Ceylonban nem lehet meg a szakács égetően csípős fűszerek nélkül. Van egy általánosan használt mártásuk : a kárhí. Legártatlanabb alkatrésze rendszerint a kókuszvíz (vigyázat, Ceylonban így hívják a mi kákusztejünket, míg a kókusztej fogalma alatt a kókuszdió beléből sajtolt olajat értik). Ezt friss zöld borssal, széjjeldörzsölt csípős paprikával fűszerezik, olyannal, amilyet Latin-Amerikában csilinek neveznek, továbbá fahéjjal, kardamommal, szegfűszeggel, korianderrel, gyömbérrel vagy kurkumóval. Olyan ez a mártás, hogy ha a tapasztalatlan újonc belekóstol, borsónyi könnyeket hullajt a tányérjába. A kárhíhoz rendszerint három fajta rizst szolgálnak fel. Fehéret, kurkumóval sárgásra és egy szemernyi indigóval kékre festettet. A ceyloni konyha elengedhetetlen kelléke az idiapa, min'egy centiméter hosszú?áry}. rizslisztből készült, apró metélt, amely a string hoppers angol elnevezés alatt is ismeretes. Máskor viszont körülbelül négy centiméter átmérőjű tésztagolyócskákkal vendégelik meg a látogatót. Ennek a neve munguli. Rizslisztből, szeletelt kókuszból, egy kis kardamomból és hakurából — pálmaiéból nyert barna cukorból készül. Egy másik rizs-édesség neve kokisz — leginkább a mi karácsonyi süteményünkre emlékeztet, éppen olyan pléhformákba rakják, mint amilyenek a mi konyháinkban csörögnek karácsony táján. Oya Sisben egyszer körülbelül nyolc centiméter hosszú hegyes kis fánkocskókkal vendégeltek meg bennünket. Appuhamy, Perera szakácsa, egy helyes kontyos kis öreg, frissen tépett, fényes banánlevélen tálalta elénk, a legbájosabb tányéron, amilyet az ember Ceylonban csak kívánhat magának. Mikor látta, hogy sztíraszája mennyire ízlik nekünk, meghívott bennünket a konyhába, hogy megmutassa az étel készítésének módját. Ott feküdt előtte az aréka pálma száraz sziromleveleinek egy csomója, minden levélkére egy kis adag főtt rizst rakott, széjjelteritefte rajta, a rizs közepére pálmacukorból és kókusz-szeletekből készült édes tölteléket tett, az egészet összesodorta és a levél két végét megcsavarta. Kész! A kókusz azonban nemcsak édes formájában kerül az asztalra. Igy példának okáért a szambáitól ugyanúgy könny szökik az ember szemébe, mint a kárhítól. Hagymát és csípős, apró paprikát adagolnak bele és a rizslisztből készített, ápa nevezetű kis lepényekbe csomagolják. Ehhez hasonló ínyencség a möllum is. Ez párolt, szeletelt kókusz, a megszokott hagyma- és csili-adaggal, ezen kívül azonban még apróra őrölt szárított tengeri rákot is tesznek bele, amelyet úgy árulnak, ol<ár a sáfrányt, olyan kis mérőedényekben, amelyek inkább cigarettahüvelyre, mint zacskóra emlékeztetnek. Van aztán még a ceyloniaknok e^y különlegességük, amelynek elkészítése nem is annyira szakácsművészet, mirjt inicább cirkuszi bűvészmutatvány. Azqz voltaképpen a kettő együttvéve. Elý ízben Ruwanwellben találkoztunk veJ^, egy utcai bódéban, amely a faragott oszlopokra épült városházával szembúi állott. Ettől fogva valahányszor megpillantottuk a híres g ó damba készítőit, mindig megálltunk megcsodálni, bármilyen sietős is volt a dolgunk. A gódamba készítése ugyanis nem csupán az ízlelőszervek ügye — bór láttára öszszefut a nyál az ember szájában »- hanem a szem gyönyörűsége is. A gádamba búzalisztből készül s előállítása utolsó fázisában inkább muszlinkendőre hasonlít, mint a nyers lepény elnevezésű ételre. A térben nő, keletkezése első pillanatától kezdve szüntelenül repked, a bűvész szakács keze mintha nem is érintené, minden újabb röpte során szemmelláthatóan nagyobbodik, vékonyodik, átlátszóbbá válik, már olyan, akár a selyenvkendő, ezután a mester a másodperc egy töredékére az alkarjára veti és kutató pillantást vet rá. Nem szabad elszakadnia, akkor már nem lenne az Igazi, éterlkus gódamba ... Bűvészünk épp most hajtotta villámgyors mozdulattal félbe, majd ismét félbe — aztán a tűzhelylapra dobta. És néhány másodperccel később már ott trónol a többin — mintha illatos kendők lennének egymásra rakva. Darabja tíz cent, tojáskrémmel leöntve negyven. Egyszerre kettőnél több gódambát az ember nem képes elfogyasztani. Igy aztán egy negyed rúpiáért megebédelhet: két gódamba húsz cent, a mártás öt. És elhihetik, hogy a ceyloni nem cserélné el sertéshússal és gombóccal! Ceylon sziget — s még sem képes még csak távolról sem saját forrásaiból fedezni halszükségletét. Mintegy két harmadát behozatal útján szerzik be. Indiából, Pakisztánból, a Maldive-szigetekről importálják. Ceylon több devizát ad ki halvósárlásra, mint például benzinért és hajtóanyagokért, többet, mint "gépipari gyártmányokért, egyszerannyit, tott fcx el nek rint. fi a szár a legl dultunl ért. „össze „fa". / resztül került nak S2 kat öt törzsbe kaimat széles. les, al hogy Alkoholt! he kaszi Hálót javít ax öreg halász mint vegyipari termékeiért és gyógyszerekért, hétszer annyit mint szénért (egyébként a szigeten szén egyáltalán nincs). A halhiány Ceylon egyik legégetőbb országos kérdése. Ez a probléma már évek óta nyugtalanítja mind a közvéleményt, mind az ország pénzügyminiszterét és számtalanszor szőnyegre került már a parlamentben is. Mielőtt a sziget északi részébe, a tamil körzetbe érkeztünk volna, a ceyloni halakat csupán a kikötői raktárakból áradó szaguk után ismertük. A halkárhít első ízben a sziget észoki csúcsán ismertük meg, ahol többet halásznak, mint Ceylon többi részén együttvéve. Vékony szántott hal-szeletek a nélkülözhetetlen hagymával és rizzsel — igazán ínyencség! Am mi ez a friss halakhoz, ahhoz a fantasztikus választékhoz képest, amelyet a tenger itt nap mint nap nyújt az embernek! Azt mondottuk, hogy nap mint nap, ezt azonban nem szabad szó szerint venniök. Nem mintha a tenger bizonyos napokon fösvény lenne. Éppen ellenkezőleg. Néha olyannyira tékozló, hogy az ember azt se tudja, mihez kezdjen a gazdag halászzsákmánnyal. Aztán itt vannak azok a szerencsétlen böjtös napok, amikor a piacon a leggyönyörűbb hal sem lel vevőre .. . Miliddy halászfalut hiába keresnék Ceylon speciális térképén is. Nem egyéb, mint egy csomó ház Kankesanturai kis kikötőjétől északra. Életünkben még sosem láttunk annyi cápát egy rakáson, mint itt. Hatalmas, kétszázötven fontos cápák, köztük óriási pörölyfejű cápák, fűrészhalak ekkora fűrésszel, amellyel Disney rajzfilmjeiben felébe vágnák Kolumbus hajóját is, mind e között pedig cápaivadék, olyan öt- és kétkilós kis cápák, amelyek éppen a gyermekjátszóterek medencéibe illenének. A helybeli halászok csupán a tegnapi nap folyamán 50 000 font súlyú cápát ejtettek zsákmányul. Annyit, hogy Dzsaffnában nem tudtak rajta túladni. Tízezer font cápát jégre rakott egy colombói hajó, többet nem vehetett fel, mert nem volt több jege. Ezenkívül ma van a Protasi sani, a Szeptemberi Szombat, a hinduisták szigorú böjtnapja, egy böjtnap a hinduisták ötvenkét böjtös péntekje, a helybeli keresztények ötvenkét böjtös vasárnapja és a tamilok ötvenkét böjtös szombatja mellett. Ilyenkor a halászok egyáltalán nem szállnak tengerre a háztartások és az üzletek még tegnap óta tele vannak hallal, több halat senki se venne . .. Ám mégis! Éppen szent Vencel napja volt, Ceylonban híre sincs a szent Vencel-napi lúdnak, így aztán Miliddyben vásároltunk egy kétkilós cápát és megkértük Ponnamala asszonyt, egy fiatal tamil tanító édesanyját, aki Csunókamban lópartra, la SZÓÍT szok m> a teng w a p< föküg. H Z este és és csal Az in kilós fC M ivei hogy el kötöttel bilincse Holn. A sze álla mól érintetti árulják az emfc pészett a földt ban sem ä legnag; Létezik „ängili dításba olyan pohara ne láss sincsen kozást tiszti ka ban ne pálinka Ceylc ellenén poriam koholiz! arak, h - Mi kick - • denijai - Alap Tekin híján a p ott m mi a k< magyar „Ml ban ta