Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-03 / 333. szám, szombat

vendégül, hogy készítse ápót az ő receptjük szeolyan kitűnő volt, hogy nyalogattuk utána. És »n nyomban útnak lnvlillidybe még egy cápái halaknál tartunk, meg csücskénél: a „katamanyára ismerik. Ha másgyermekeiktől. Csak itt ogy ez a szó tamil ereszó annyit jelent, hogy a „morcm" szó pedig — nyelvből az angolon keI eltorzult formában bevalamennyi tengerjárójáAz itteni kataramanotlan, mintegy ötméteres össze, az egész úszó alem egész másfél méter j" orra alacsony és szé;án orra s megkönnyíti, i felfusson a homokos ilom ett pu egy ferde árboc a vitors kész. Am o tomil haláerészkednek vele messze ísz-harminc mérföldnyire jészen oz indiai szárazitán futnak ki, délutón. — lr ja : z e I k a es n u n d n egész éjjel halásznak a!i órákban térnek haza. ien egy óriási, jó kétszáz it vontattak be. nrvmi remény sincs orra, űrészére súlyos gerendát ál fogva egy cölöphöz et. I n, amelyet India legtöbb vezettek, Ceylont nem bort, sőt a whiskyt sem receptre, ha a vámtiszt agjában egy-egy csemjnyakot talál, nem vágja / a falhoz, mint Indiá«pr a ceyloniakról azt uk, hogy a szeszes italok yasztói közé tartoznának, itt is egy szállóige, a odijak", szó szerinti forujjnyi korty", amelyet -a használnak, akik a ujjukkal fedik el, hogy ínyit ittak — ám távolról an, hogy közmegbotránk. Erről tanúskodik a staňte egy lakosra Ceylonon egy liter arak — rizsiz'kodásunk során ennek íünk egy izgalmas sajtó-, közéleti kampányt az alsn. Ez azonban nem az kaszippu ellen irányult. 3pu? It gives you a good a kérdésünkre egy peraus" — vendéglő pincére. Kirúgja az embert. J ben úszott, a levest kis kba öntötte, nyilván kaalapos rúgást, ám hogy nem tudta nekünk megvaľ hot halálos formátunk" — olvashattuk hüTamil halászok jé kétszáz kilös förészhalat fogtak ... velyknyi betűkkel a Ceylon Oiwerver vasárnapi számánok első oldalán. Az újság ott feküdt az étterem asztalán. „Mindegyik formája megbéníthatja, megvakíthatja, megölheti az embert." A cikket nyilván tapasztalt újságíró írta. Nem esett neki az olvasónak — ne igyon kaszipput, árt az egészségének. Nem agitált naiv módon. Egyenesen letaglózta az olvasót. Elárulta a kaszi'ppu előálítási receptjét. Itt van, tisztelt olvasók, olvassátok el, miből készül ez az oesmányság ... A cikkben hemzsegtek a szleng szakkifejezések, rendes szótárral lefordításuknál semmire se mentünk volna. Régi ismerősünk, Elikewela, Lankadippy-i újságíró sietett segítségünkre. Am a fordítós során még ő is megizzadt. k- A kaszippu titokban és tiltotton árusított ital, amely az embert rövid időre felvidítja. Hat különböző néven kerül forgalomba. — jelentették ki a tegnapi sajtóértekezleten a pénzügyminisztérium képviselői. Elnevezései: „Megállj, pajtás, ne szaladj! Kemény. Citromos kéj. Fogadás, Senki se tudja. Az én italom." K. C. Praesoody, a colombói adóhivatal főnöke azt állította, hogy a feketén főzött ital készítői nem tesznek bele szándékosan kobrát, patkányt, svábbogarat, mérges pókot és békát, de hogy az összes említett féreg, s rajtuk kívül még tücsök, bögöly, földigiliszta, szúnyog, pocok s még sok egyéb maga mászik a kaszippuba s természetesen belefullad, mivel az erjedő folyadékkal teli hordókat titkos helyeken rejtik el a dzsungelben, hogy a rendőrség nyomukra ne akadjon. Ily módon aztán a méreg két oldalról kerül a kaszippuba . . . És íme receptje: Hitapan macsan — Megállj, pajtás, ne szaladj! - A zsenge kókuszból sajtolt levet felforralják, valami ismeretlen varázsanyagot adagolnak bele, aztán három napra elássák az őserdőben. Ha valaki iszik belőle, olyan érzése támad, hogy embertársai távolodnak tőle. Innen a neve: Megállj, pajtás, ne szaladj! Gal bamuna — Kemény. — A villamos zseblámpa szénelemeit cementpadlón összezúzzák s megfelelő arányban vízzel vegyítik. A „gal" szingaléz nyelven sziklát jelent, a „bamuna" a szlengben pedig bráhmin aszkétát, aki naphoszszat csak ül és meg se mozdul. Ez a Kemény. A Dehi szudija — Citromos kéj Dudleyge Szudija — faszesz néven is ismert. Ebbe apró édeskés citromból sajtolt levet vagy paradicsomlevet adagolnak. „Szudija" annyit jelent, hogy „kéj", „gyönyörűség". „Dudley" Senanayake volt miniszterelnök első neve, aki akárcsak Morarji Desai Indiában az alkoholtilalom törvénybe iktatásáért küzdött. Hartal — Fogadás: tealevél, élesztő és polpala leporolt főzele. A polpalo ugyan szó szerint kókuszlevelet jelent, óm ne hagyják magukat megtéveszteni. Igy hívják azt a növényt is, amelybő! a húgyhólyag betegségeit gyógyító orvosságot főzik. Az emberiség ez ideig még nem mérte fel csodálatos erejét, ki tudja, vojon egyszer a polpala is nem válik-e olyan híressé, mint a kininfa ... Balla — Senki se tudja. Nagy kérdője! függ mind az elnevezés, mind oz ocsmány lötty felett. Laboratóriumi elemzéssel megállapították, hogy formolint tartalmaz. Többi alkotrészét képtelenek voltak meghatározni... Valaki elárulta, hogy a folyadékbo tehéncsontokat és kevés cementet kevernek. My sur — szlengben: Az én ifolom. Gyömbértinktúna (Tinctura Zingiberis Mltis, amely 86-90 százalék szeszt tartalmaz) vízzel felhígítva. Györbértinktúra helyett koriandertinktúrát, esetleg pjpulotinktúrát is használnak. összegezés: ha garantáltan meg akar vakulni, kóstoljon bele a fentebb felsorolt hot ital valamelyikébe. Mindegyik olcsóbb mint az arak, amelynek árát a kormány a nemrégiben nyolc rúpiáról tízre emelte. Az áremelést követő hetek folyamán az egész sajtó a kaszippuval kezdett foglalkozni. Számtalan tanács és javaslat hangzott el. Feltétlenül csökkentsék az arak árát fiaskónként legalább öt rúpiával. Bővítsék az italboltok hálózatát. Törvénnyel biztosítsák a kókusz-, kitula- és palmirapálma levéből készült ital adómentes árusítását. Hivatalosan árusítsanak arakot olyan kis, negyedpintes üvegekben, amelyek után vidéken a legnagyobb kereslet mutatkozik. Emeljék a büntetéseket (beleértve a korbácsolást is) a feketén főzött pálinkafajták behozataláért, előállításáért, csapolásáért és árusításáért... A megoldást még Ceylonban értük meg. A kormány július tizenhatodikán csökkentette az arak árát. Fiaskónként két rúpiával. Tüstént megnőtt a kereslet. A tizennégy fennmaradt júliusi nap folyamán 20 000 gallonnal. Tehát az addig eladott mennyiség egy teljes harmadával. Olyannyira megnőtt a kereslet, hogy üveghiány mutatkozott, s gyorsan külföldről kellett üveget rendelni. Augusztus végén már arról számoltak be az újságok, hogy Puttalam járásban az árcsökkentés után 168 százalékkal, Hambantota járásban 142 százalékkal, Chillawban pedig 78 százalékkal több arakot adtak el. — Látják, - mondotta egy ismerősünk. - Most már nemcsak az emberek és az elefántok részegeskednek, hanem a repülőkutyák is. Tegnap kettőt is találtam a kertemben, mind a kettő tökrészeg volt. Rákaptak a most már engedélyezett erjesztett pálmalére. Teleszopják magukat és úgy hullanak a földre, akár a kő. Nagyszerű pecsenye, még a galambtól is ízletesebb. Igy még jól is jártunk a kaszippuval! PRAGAI LEVÉL Csodaszép macskák voltak! E

két novemberi napon a főváros lakosai két helyre igyekeztek. A prágai Lucernába, ahol a világhírű párizsi Christian Dior cég tartott divatbemutatót kilenc hamisítatlan, valódi és frissen Importált párizsi próbakisasszonnyal, a látogatók másik célfa pedig a Kultúra és Pihenés Parkfa volt. A villamosokban — főként a férfiak ajkáról mást se lehetett hallani, mint ilyesfajta szakértő értékeléseket: — Csodaszép macskák voltak! Ami Dior próbakisasszonyait illett, a férfiak véleménye nem volt egységes. Egyesek nagyra értékelték kecsességüket, amelyekkel bemutatták a modelleket, fellépésüket, mások viszont a „termetesebb" cseh nők bájaitól befolyásoltatva annak a véleményüknek adtak kifejezést, hogy ezeken a francia nőkön semmi csodálni való nincs, s hogy nem ártana, ha téglát akasztanának a kis fenekükre, nehogy a szél elfújja őket. A Kultúra és Pihenés Parkja felé némileg más közönséget szállítottak a villamosok, ám itt is túlsúlyban vcltak a férfiak. Szombaton és vasárnap ugyanis a nők el szokták küldeni férjüket a gyerekekkel sétálni, hogy időközben takaríthassanak, megfőzhessenek, vagy — megtekinthessék a divatbemutatót. Azonban ezen a vonalon is, amelynek villamosai teli voltak gyerekekkel bíbelődő apákkal, sok szó esett a macskákról. Mert az apró állatokat tenyésztő csehszlovák szövetség a Kultúra és Pihenés Parkjában kiállítást rendezett. Mégpedig nem csupán macskakiállítást — a kiállításon minden olyan állattal találkozhattunk, amelyet egy házi tenyésztő, főként prágai lakos otthon tenyészthet. Az említett állatok rendelkezésére bocsátották az Expo 1958 brüsszeli pavilonját. E kiállítás keretében ja bejáratnál hatalmas kakaskoncert fogadott bennünketI megrendezték a nemzetközi macskakiállítást Is, amely a maga nemében első hazánkban. Hazánkfiain kívül ugyan csak az NDK-beli tenyésztők vettek részt rajta, ám a macskakiállítás így is óriási érdeklődést keltett. A helyi rádió bemondónője kénytelen volt negyedóránként figyelmeztetni a közönséget, hogy amennyiben az emberek nem -fognak gyorsabban haladni, kénytelenek lesznek a macska-osztályt bezárw. A drótketrecekben vánkosokon heverésztek a különböző fajtá/M jú, színű, nagyságú, szőrzetű, s játékos kedvű macskák. Sziámi család — nőstény két kölykével. Fülük, mancsuk és farkuk vége füstszínű. Mind a nőstény, mind kölykei teljesen egyformák. A macskakölykök játszanak, hemperegnek, harapdálták egymást, aztán nyávogni kezdenek. A sziámi anya egy-kettő rendet teremt közöttük — ide egy pofon, oda egy pofon. A gyerekek üvöltenek gyönyörűségükben. A macskakölykök megfegyelmezése tulajdon élményeikre emlékezteti őket. Mikor a rendszerető szülő tovább akarja vezetni csemetéjét, a négyesztendős kislegény Indián-üvöltésben tör kl: — Cicát akarok, cicát akarok! Tizennégy-tizenöt esztendő múlva alighanem ugyanazt fogja akarni, ami ugyancsak arról tanúskodik, hogy a férfiak örök gyerekek maradnak. Az apa húzza, vonszolja a gyerekét, míg csak a gyerek figyelmét fel nem kelti egy másik macska, bozontos, ám megfésült, akár valamilyen óriási hópehely. — Ne aludj, ne aludj, — keltegeti a gyerek, ám a macska csak nyugszik babérjain, mivel ketrecén ott a felírás: győztes. Emitt meg egy sziámi szépség, nyakán aranyozott örvvel, úgyszólván emberi hangon tárgyal az emberekkel. Kék szeme kimeredt, s kinyitja száját. — Mit akarsz? — kérdi tőle az egyik gyerek. — Tejecskét akarsz? S a kandúr dünnyög valamit, tán azt, hogy meg is Inná a tejecskét, a gyerek meg nekiestk boldogtalan szülőjének, hogy vegyen tejet ennek a szépséges szép macskának. — Mozogj, fiam, haladnunk kell, mert kiakolbólítanak innen bennünket, — hivatkozik az apa a rádió Ismételt felszólításaira, hogy a macskák osztályán gyorsabban haladjanak. £

1 gyszóval — kész macskaparadicsom volt. Volt itt mindenféle fajta, rövid és hosszú szőrű, márványerezett, egyszínű és több színű, perzsafekete és perzsafehér, perzsakék és kékeskrém színű, különböző színű angoramacskák, barátszekfű színűek, európai rövidszőrű macskák, s egyáltalán mindenféle macska. Az emberek nem tudtak elszakadni tőlük. Voltak itt játékos és méltóságteljes, öntudatos, lusta macskák és olyanok is, amelyek azt színlelték, hogy tökéletesen értik az emberi beszédet. Egyik-másik macska olyan művelt volt, hogy csehül is értett, jóllehet Németországból hozták a kiállításra. Ám nem szentelhetjük minden figyelmünket csupán a macskáknak, mikor körülöttünk annyi más érdekes állat is van! Galambok számtalan kalitkában, mindeniken ott az írásbeli értékelés. Kérem itt a rövid csörú prágai táncos. Felmérik itt, hogy milyen a galamb feje, szeme, szemöldöke, csőre stb., stb. Egyszóval — a ga lambnak se könnyű megtiszteltnek és értékeltnek lenni. Házinyulak. Az egész kis törpéktől kpzdve egészen a habánig, amely akár hiszik, akár nem hiszik, háromnegyed méter hosszú! Cseh tarka és német tarka, rozsdaszín és szőke házinyúl, harapós és barátságos. Láthatunk aztán itt különféle színű tu^knk-rji fis színpompás kakasokat. Emitt meg, csak most látom, egy kisfiú fehérrozsdaszm nagy kandúrt hoz, hogy a rendezők vegyék be a kiállításra. Ez az č Marcija, ekkora kandúrja senkinek nincs egész Libeňben és Kobylisyben! Az idén már százhuszonhét egeret fogott, s valamennyit haza is hozta megmutatni. Megérdemelné, hogy valamilyen díjat kapjon. A kandúr végtelen öntudatosan viselkedik, nagy bátran sétál fel és alá a pavilon bejárata előtti lépcsőn, s zöldessárga szemével magasról méri végig az embereket. A rendezők zavarban vannak, a gyerek bizalma és a kandúr elbizakodottsága lefegyverzi őket. — Mit adjunk neki? Nem maradt ott valami? A másik rendező csak legyint. — Dicsérd meg és rendben lesz. — Az év végéig Marci feltétlenül elért a kétszázat, — próbálja meggyőzni a rendezőket a gyerek. Ám ez sem segít. A márványplaketteket és a kristályserlegeket már kiosztották, mind azok a ketrecbeli méltóságteljes macskák, kitenyésztett szépségek kapták, amelyeket nyers májjal és hallal etetnek, noha egeret életükben még tán sose láttak. A becsületes, dolgozó Marci, aki teljesíti öseredeti macskakötelességét, nem kap kitüntetést. A gyerek a kandúrral ott áll és vár, a rendezők hátat fordíta/\ nak neki. Kedvem támadt, hogy megmondjam a két várakozónák: gyakorta igy van ez az életben, de nem merem megmondani. Miért fosszam meg a gyereket eszményeitől? f 'TI/ I