Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-14 / 344. szám, szerda

Az 1001. esztendő TÓTH MIHÁLY LENGYELORSZÁGI RIPORTJA (III.) Szczecinben a tengerészeti Iskola bejárata előtt régimódi, a tizenhatodik századból származó világítótorony áll. Szimbólum, mondták a professzorok, a világtengereket számtalanszor megjárt öreg hajóskapitányok. A lengyel tengerészet folyamatosságát, a tegnapot és és a mát jelképezi. Ahányszor elmentem az ósdi jószág mellett, lélekben mindig kalapot emeltem az elmúlt századok hajós-nemzedékei előtt. Ezt az ünnepélyességet csak valamelyest törte meg egy másodéves tengerész növendék már-már profán megjegyzése: — Csak arra jó, hogy lányismerőseinknek azt mondhassukDélután félhétkor a világítóto rdnynál..." Tornász, a holnapután tengeri medvéje jegyzetekkel a hóna alatt előadásra ment. Kazimierz Panowicz kapitány, a profeszszor aznap éppen a modernóceánjáró elektronikus felszereléséről magyarázott. A navigációs kabinettben a legújabb típusú radarkészüléket csak néhány hete csomagolták ki. A' fiúk már otthonosan mozogtak a készülék körül. Én meg — mert szemléltetésül múzeálís értékű navigációs eszközök is Tapasztalt kapitányok a tengerésztiszti iskola professzorai, de a matematikához is értenek. Képünkön: a navigáció professzora. csillagászat, a geometria, a matematika, a nemzetközi tengerészeti jog, az angol nyelv, a biológia és a többi tudományág is lényeges szerepet játszik az oktatásban. Elcsodálkozom. Vajon miért szükséges egy tengerésztiszt számára a biológia? A hOlnaP A halászflotta kapitányai ybltak a teremben — kis kirándulást tettem a tengeri hajózás történelmében. Az egyik 'szekrényben háromszázötven éves tengerészeti iránytű volt, a másikban múlt századbeli szeksztáns. Csillagászati térkép, mélyBégmérő huzal a többiben. És padar a terem közepén. Ha Kolumbusz Kristófnak Ilyen műszerei lettek volna .. .1 Ha csak egy századfordulói tengerészkapitány kerülne is a mai korszerű hajóra, ijedtében alighanem visszatérne sírjába. Mit kezdene a radarral? A visszhang kihasználásán alapuló mélységmérővel? És az oly közönséges műszernek tartott iránytű is egészen más szerkezetű, mint évtizedekkel ezelőtt. Ezeknek a fiuknak mindezt jól meg kellett tanulniuk. Előadás közben a kapitány a felsőbb matematikát alkalmazza és bonyolult elektrotechnikai képleteket vet a táblára. A hallgatók előtt tengerészeti térkép, körző, vonalzó és — logarléc. A régi tengerésztudomány vajon teljesen feleslegessé vált? Hiszen akkor az iskola előtt álló ősrégi világítótorony hamis jelkép! Panowicz kapitány előadása után a navigációs kabinet minden zegét-zugát megmutatja. Elsötétít egy termet, igazít valamit a villanykapcsolón, és fölöttünk a „műégbolton" — félgömb alakú vásznon — ezernyi csillag jelenik meg. Itt a Göncölszekér, amott az Esthajnalcsillag, a Fiastyúk, a Hold ... — A tengerész egyik legfontosabb tájékozódó eszköze még ma ts a csillagos égbolt. Ez ma ts ugyanolyan, mint a vikingek korában volt, vagy amikor először hajózták körül a Földet. Szeksztáns segítségével a csillagok az Óceán kellős közepén is megmutatják, az Irdatlan vízen, hol tart a hajó. A planetárium az Iskola egyik legnépszerűbb oktatási segédeszköze. A kikötővárosban sok nyugdíjas tengerész él, akik szabad óráikban el-eljönnek az iskolába, beülnek a planetáriumba, és a köréjük sereglett tengerész-növendékeknek mesélnek. A történetek rendszerint ilyenformán kezdődnek: „Rio de Janeiro-ban felszedtük a horgonyt.. A tengerésziskolában a hároméves tanulmányi idő av*í* 27 tantárgyból kell a hallgatónak vizsgáznia. Az egyik legfontosabb tárgy a navigáció. De a géptan, az elektrotechnika, a Zbigniew Pietniewicz kapitány, az igazgató elém teszi a már végzett növendékek címjegyzékét. — Nézze, ez kereskedelmi hajón szolgál, emez a Bátory személyszállító másodkapitánya, de a harmadik, negyedik és még sokan mások halászhajóra kerültek... — Büntetésből? Mert gyengébben tanultak? Pietniewicz kapitány rendszerető ember, titkárnőjével kikeresteti egy néhány esztendeje végzett évfolyam anyakönyvét. — Jerzyre jól emlékszem, nagy szoknyavadász volt, de kiváló tengerész is. Vörös diplomát kapott. Halászhajón szolgál. Edward „nagyon jó" osztályzattal végzett. És a többiből is hozzáértő tengerész lett. Mondja, kérem, miért gondolja ön, hogy volt növendékeink büntetésből kerülnek halászhafóra? — Ügy gondolom ... a kisebb halászbárkákon -nem olyan igényes a szolgálat . . . — Tipikus szárazföldi gondolkodásmód — csóválják a fejüket a tengerészek. — Ügy-e, olyan halászhajóra gondol, mint amilyenen Santiago, Hemingway öreg halásza szalasztotta el szerencséjét? — Hát... — Meghívom önt a Luiicára. A Luiica az iskola egyik gyakorló hajója. Ott majd találkozhat néhány modern Santiagóval. Iskolájuk — a tenger A Lužica aznap a Szczeclniöböl torkolatánál horgonyzott. A középnagyságú, „alig" néhányezer tonnás hajó fedélzetéről az egyik mentőcsónakot bocsátották vízre. Kényelmesen beleültünk, felvontattak bennünket. — Ügy tudom, a tengerészek kötélhágcsón másznak a fedélzetre — jegyeztem meg kissé tudálékosan. — A tengerészek... — mondta a kapitány. — Nekem úgy tűnik, egy nem tengerész is van közöttünk. Novemberben hideg a Balti-tenger vize. Sűrű köd volt, a körülöttem állók nem látták, hogy elpirultam. A Lužnica korszerű halászhafó. Laboratóriummal, echoszondával, konzerváló berendezéssel is el van látva — mondotta a parancsnok. Jelenleg negyvenöt harmadéves hallgató gyakorol rajta. Ha érdekli, nézzük meg az echoszondát. Éppen azzal gyakorol ma egy csoport. Már másodszor hallom ezt az Idegen szót. Gondolkozom, vajon mi rejlik mögötte. Közben a Lužica felszedte a horgonyt, a Diesel-motor felhorkan. A műszert nyolc-tíz tengerésztiszt-növendék állta körül. A professzor utasítására egyikük bekapcsolta az áramot. Televíziós képernyőszerű felületet láttam magam előtt, melyen azonban tv-szignál helyett különös foltok jelentek meg. — Kisebb hal-raj'— mondta néha-néha a tanár. Máskor csak ennyit mondott: — Ez nem hal, ez valami roncs. Okos gép az echoszonda. A műszer ultrahangot bocsát ki magából. Ha az ultrahangnyaláb a vízben halrajba, vagy más akadályba ütközik, a képernyőn jellegzetes foltok jelennek meg. A modern halászhajó vaktában ki se veti hálóját. Egy-egy ország halászhajó flottájából néhány hajó előbb „feltérképezi" a hal mozgását. A többi hajó ennek alapján szinte biztosra megy. Egy meglehetősen terjedelmes kajütben fehér köpenyben dolgozott néhány növendék. Ez az ichtiológiai laboratórium. Az egy-egy körzetben kifogott halat vegyelemzik. Megállapítják a halállomány egészségi álla potát. Megmérik a halak radioaktív szennyeződését. És ha kell, intézkednek, értesítik a többi ország halászflottáját. — A nyílt tengerre is kimerészkednek ezzel a hajóval? Panowicz kapitány a fejét csóválja. Látom rajta, valami ilyesfélét gondol: javíthatatlan kételkedő. — Tavaly nyáron negyven nö vendek élén Nyugat-Afrika part jainál halásztunk, és gyakorol tuk a mesterséget. Ott tudták meg először a fiúk, milyen az igazi, kemény tengerészélet. Né hány hónapig többnyire csak az eget és a vizet láttuk. Vagy csak az utóbbit. Mert rossz időt fogtunk kl, ritkán gyönyörködhettünk az azúrkék égben. Most csak 50—60 kilométernyire vagyunk a lengyel partoktól, mégis teljes gőzzel folyik az oktatás. A fiúk egy további csoportja a navigációt gyakorolja, mások a kapitányi hídon vagy a tengerészeti térkép mellett teljesítenek szolgálatot. Van aki a fedélzetet mossa vagy éppen hálót javít. A holnap tengerésztisztjének a szakma minden tennivalóját ismernie kell. — Kár, hogy Csehszlovákiának nincs tengerpartja — tűnődöm el szomorkásán a megváltoztathatatlanon. Ami — mint később megtudtam — nem is olyan megváltoztathatatlan. — Szó volt már róla, hogy Csehszlovákia számára ls képezünk ki tengerésztiszteket. Halászhajók Irányítására — mondta a kapitány. Állítólag önök is építtetnek halászflottát. A nemzetközt tengeri fog szerint ehhez minden országnak lehetősége van. Ez egyelőre még csak terv. Mostanában mindenesetre gyakran gondolok a szczecini tengerésztiszti iskola előtt álló régi világítótoronyra. Lehet, hogy néhány esztendő múlva majd a ml tengeri halászaink számára is kedves találkozóhely lesz a sok mindent megért, szimbolikus navigációs eszköz. SIKERÖL-E LEGYŐZNI A RÁKOT ? í,A SZÉRUMOT MINDEN FELTÉTEL NÉLKÜL AZ EMBERISÉG RENDELKEZÉSÉRE BOCSÁTJUK..." # A RAZGRADI BETEGEKNÉL « „ELJÖTTEM, MERT NEKEM MAR MINDEN MINDEGY VOLT" • Ml LESZ A PTA 191 SORSA? Közöltük már a dr, Zsabilovról és dr, Karavaszileoről, a két bolgár orvosról szóló riport első részét. Közülük Zsabilov fe dezte fel a PTA 191 nevű úf rákellenes szérumot, Karavaszilev pedig a razgradi kórházban alkalmazza a szérumot. Pero Zlatar riportjában leírja dr. Karaveszilevvel Razgradban folytatott beszélgetésének további részleteit. Megtudjuk, hogy az új szérumot először patkányokon és tengeri malacokon próbálták ki, melyeket a Gere típusú rákkal fertőztek meg. Csak ezek kigyógyítása után kezdték meg a szérumot kísérletileg az embereken is alkalmazni. — Mint már mondottam — jelentette ki dr. Karavaszilev, — 40 beteget vettünk jel. Tíz közülük már nem él. Napjaik már felvételükkör meg voltak számlálva s minden megmentésükre irányuló kísérlet kudarcra volt ítélve. — Hány beteg van jelenleg a kórházban? — Tizennégy. — Mi történt a

{ többivel? — Tizenhatot hazaengedtünk. — El tudna mondani valamilyen tipikus esetet? — Egyik betegünk Bulgária középső részéről jött el hozzánk gyomorrákkal és májmetasztázissal. Mindenkinek az volt a véleménye, hogy menthetetlen. Izomba adagolt injekciókkal kezeltük és másfél hónap múlva látható eredményeket értünk el. Augusztus óta már dolgozik, holott azelőtt még mozdulni sem tudott. Havonta ellenőrizzük őt és a ráknak nyomát sem találjuk. — Hiszen ez végül is siker 1 — Optimisták vagyunk, ezt nem tagadom, de arra kérem, csak elővigyázatosan írjon minderről. Ki kell várni... Dr. Karavaszilev osztályának betegei valamennyien idegen segítség nélkül járkálnak, sőt mi több, lejárnak az utcában levő kantinba, s különböző csemegét és frissítő italokat vásárolnak. Senki sem tiltja meg nekik még azt sem, hogy dohányozzanak. Egy lesickei gazda a pazardzsici kerületből meséli: — Nyelési nehézségeim voltak. Amikor már enni sem tudtam, Szófiában megoperáltak. Az operáció után hazaküldtek. Mozdulni sem tudtam. — Hogyan került Razgradba? — Eljöttem, mert nekem már mindegy volt. Nem hittem már abban, hogy élve maradok. Az infekciók után, melyeket dr. Karavaszilev adott, teljesen újfászülettem. Megmondták, hogy rákom van, mégpedig már a ÍV. stádiumban. Most meg vagyok győződve, hogy meggyógyulok. Georgij Popov Georgijev, egy 65 éves beteg, aki Szófiából jött ide, látogatót fogad éppen. — Feltételezték, hogy májmetasztázisom van. Ezt később meg is állapították. A szófiai városi kórházban megoperáltak. Állapota rosszabbodott, vérzés állt be. Több mint három liter vért vesztettem. — Hogyan került ebbe a kórházba? — A lányom Razgradban dolgozik. Felkereste dr. Zsabilovot és dr. Karavaszilevet és beszélt velük rólam. Esetem érdekelte őket s kezelésbe vettek. Már hatodik hónapja vagyok itt és sokkal jobban érzem magam. Nézzék, még az unokámat is jel tudom venni — mondja s felemeli a kislányt. • — Hogyan gyógyítja magát dr. Karavaszilev? — Injekciókkal. Naponta kettőt kapok. Meggyőződésem, hogy megmentettek. Dr. Georgi Nasztev tanár, a bolgár egészségügyi miniszter helyettese arra a kérdésre, mi történik majd akkor, ha dr. Zsabilov és dr. Karavaszilev kísérletei sikeresek lesznek, a következőket mondotta: „Akkor a szérumot minden jeltétel nélkül az emberiség rendelkezésére bocsátjuk." j Feldolgozta: bk) Üvegbe töltik a tisztítóanyagot a Nové Mesto nad Váhom i PALMA üzemben. (Bachan felvétele.] Ma még gond, holnap meglepetés? FfLMESEINK MONTREALRA KÉSZÜLNEK A csehszlovák filmeseknek egyszer már sikerült egyedülálló ötlettel magukra hívni a világ figyelmét. A Laterna Magika (Expo 58, Brüsszel) azóta is „Járja" a világot. Túlzás nélkül állíthatjuk: remek ötlet volt. Kanadában, az Expo 67 montreali világkiállításon is szerepelni fog, de már nem lesz a legújabb ötlet. Miroslav Galuška, az Expo 67 csehszlovák kiállításának vezérigazgatója idejekorán rájött, hogy Montreal részére új csemegéről kell gondoskodnia. Pályázatot hirdetett valamilyen újszerű kultúrműsorra. Számtalan javaslat érkezett, egy azonban kiemelkedett eredetiségével. Ez a Kinoautomata. Dr. Radúz Cinčera, a dokumentumfilm rendezője és dramaturgja találta ki. Olyan filmelőadást Javasol, amely a néző kívánsága szerint folyik le. A cselekmény a néző kívánságához igazodik és nem a forgatókönyvíró, vagy a rendező elképzeléseit követi. A barrandovi műszaki műhelyekben és a filmstúdiókban már szorgalmasan dolgoznak a Kinoautomatán. Képzeljék el, hogy ellátogattak a világkiállításra és megtekintik a Kinoautomata előadását. A terembe 130 ember fér be. Helyet foglalnak egy fotelban. Előtte egy kis pulton vörös és zöld gomb. Kezdődik az előadás. Miroslav Hornlček lép a pódiumra és a kommőntátor szerepében bevezeti Az ember és otthon című filmet. E groteszk mű főszerepét maga Hornlíek játssza. Alig pereg a film három percig, kritikus helyzet alakul ki: egy asszony, öltözéke mindössze egy nagytörülköző, ott áll lakása zárt ajtaja előtt; nem tud visszajutni, a folyosón megjelenik a szomszéd. Segíthet a nőnek betörni az ajtót, vagy meghívhatja saját lakásába, hogy ott várja meg férje visszatértét. A néző 612. XII. 11.