Új Szó, 1966. december (19. évfolyam, 331-360. szám)

1966-12-14 / 344. szám, szerda

Az 1001. esztendő TÓTH MIHÁLY LENGYELORSZÁGI RIPORTJA (III.) Szczecinben a tengerészeti Iskola bejárata előtt régimódi, a tizenhatodik századból szár­mazó világítótorony áll. Szim­bólum, mondták a professzorok, a világtengereket számtalan­szor megjárt öreg hajóskapitá­nyok. A lengyel tengerészet folyamatosságát, a tegnapot és és a mát jelképezi. Ahányszor elmentem az ósdi jószág mellett, lélekben mindig kalapot emeltem az elmúlt szá­zadok hajós-nemzedékei előtt. Ezt az ünnepélyességet csak valamelyest törte meg egy má­sodéves tengerész növendék már-már profán megjegyzése: — Csak arra jó, hogy lányis­merőseinknek azt mondhassuk­Délután félhétkor a világítóto rdnynál..." Tornász, a holnapután tengeri medvéje jegyzetekkel a hóna alatt előadásra ment. Kazimierz Panowicz kapitány, a profesz­szor aznap éppen a modern­óceánjáró elektronikus felszere­léséről magyarázott. A navigá­ciós kabinettben a legújabb tí­pusú radarkészüléket csak né­hány hete csomagolták ki. A' fiúk már otthonosan mozogtak a készülék körül. Én meg — mert szemléltetésül múzeálís ér­tékű navigációs eszközök is Tapasztalt kapitányok a tengerésztiszti iskola professzorai, de a matematikához is értenek. Képünkön: a navigáció professzora. csillagászat, a geometria, a ma­tematika, a nemzetközi tenge­részeti jog, az angol nyelv, a biológia és a többi tudomány­ág is lényeges szerepet játszik az oktatásban. Elcsodálkozom. Vajon miért szükséges egy tengerésztiszt számára a biológia? A hOlnaP A halászflotta kapitányai ybltak a teremben — kis kirán­dulást tettem a tengeri hajózás történelmében. Az egyik 'szek­rényben háromszázötven éves tengerészeti iránytű volt, a má­sikban múlt századbeli szeksz­táns. Csillagászati térkép, mély­Bégmérő huzal a többiben. És padar a terem közepén. Ha Kolumbusz Kristófnak Ilyen műszerei lettek volna .. .1 Ha csak egy századfordulói tengerészkapitány kerülne is a mai korszerű hajóra, ijedtében alighanem visszatérne sírjába. Mit kezdene a radarral? A visszhang kihasználásán alapu­ló mélységmérővel? És az oly közönséges műszernek tartott iránytű is egészen más szerke­zetű, mint évtizedekkel ezelőtt. Ezeknek a fiuknak mindezt jól meg kellett tanulniuk. Előadás közben a kapitány a felsőbb matematikát alkalmaz­za és bonyolult elektrotechni­kai képleteket vet a táblára. A hallgatók előtt tengerészeti térkép, körző, vonalzó és — lo­garléc. A régi tengerésztudomány vajon teljesen feleslegessé vált? Hiszen akkor az iskola előtt álló ősrégi világítótorony hamis jelkép! Panowicz kapitány előadása után a navigációs kabinet min­den zegét-zugát megmutatja. Elsötétít egy termet, igazít va­lamit a villanykapcsolón, és fö­löttünk a „műégbolton" — fél­gömb alakú vásznon — ezer­nyi csillag jelenik meg. Itt a Göncölszekér, amott az Esthaj­nalcsillag, a Fiastyúk, a Hold ... — A tengerész egyik legfon­tosabb tájékozódó eszköze még ma ts a csillagos égbolt. Ez ma ts ugyanolyan, mint a vikingek korában volt, vagy amikor elő­ször hajózták körül a Földet. Szeksztáns segítségével a csil­lagok az Óceán kellős közepén is megmutatják, az Irdatlan ví­zen, hol tart a hajó. A planetárium az Iskola egyik legnépszerűbb oktatási segédeszköze. A kikötővárosban sok nyugdíjas tengerész él, akik szabad óráikban el-eljön­nek az iskolába, beülnek a pla­netáriumba, és a köréjük sereg­lett tengerész-növendékeknek mesélnek. A történetek rendsze­rint ilyenformán kezdődnek: „Rio de Janeiro-ban felszedtük a horgonyt.. A tengerésziskolában a három­éves tanulmányi idő av*í* 27 tantárgyból kell a hallgatónak vizsgáznia. Az egyik legfonto­sabb tárgy a navigáció. De a géptan, az elektrotechnika, a Zbigniew Pietniewicz kapi­tány, az igazgató elém teszi a már végzett növendékek cím­jegyzékét. — Nézze, ez kereskedelmi hajón szolgál, emez a Bátory személyszállító másodkapitánya, de a harmadik, negyedik és még sokan mások halászhajóra kerültek... — Büntetésből? Mert gyen­gébben tanultak? Pietniewicz kapitány rend­szerető ember, titkárnőjével kikeresteti egy néhány eszten­deje végzett évfolyam anya­könyvét. — Jerzyre jól emlékszem, nagy szoknyavadász volt, de kiváló tengerész is. Vörös dip­lomát kapott. Halászhajón szol­gál. Edward „nagyon jó" osz­tályzattal végzett. És a többiből is hozzáértő tengerész lett. Mondja, kérem, miért gondolja ön, hogy volt növendékeink büntetésből kerülnek halászha­fóra? — Ügy gondolom ... a kisebb halászbárkákon -nem olyan igé­nyes a szolgálat . . . — Tipikus szárazföldi gon­dolkodásmód — csóválják a fe­jüket a tengerészek. — Ügy-e, olyan halászhajóra gondol, mint amilyenen Santiago, He­mingway öreg halásza szalasz­totta el szerencséjét? — Hát... — Meghívom önt a Luiicára. A Luiica az iskola egyik gya­korló hajója. Ott majd találkoz­hat néhány modern Santiagó­val. Iskolájuk — a tenger A Lužica aznap a Szczeclni­öböl torkolatánál horgonyzott. A középnagyságú, „alig" né­hányezer tonnás hajó fedélze­téről az egyik mentőcsónakot bocsátották vízre. Kényelmesen beleültünk, felvontattak ben­nünket. — Ügy tudom, a tengerészek kötélhágcsón másznak a fedél­zetre — jegyeztem meg kissé tudálékosan. — A tengerészek... — mond­ta a kapitány. — Nekem úgy tűnik, egy nem tengerész is van közöttünk. Novemberben hideg a Balti-tenger vize. Sűrű köd volt, a körülöttem állók nem látták, hogy elpirul­tam. A Lužnica korszerű halászha­fó. Laboratóriummal, echoszon­dával, konzerváló berendezéssel is el van látva — mondotta a parancsnok. Jelenleg negyvenöt harmadéves hallgató gyakorol rajta. Ha érdekli, nézzük meg az echoszondát. Éppen azzal gyakorol ma egy csoport. Már másodszor hallom ezt az Idegen szót. Gondolkozom, va­jon mi rejlik mögötte. Közben a Lužica felszedte a horgonyt, a Diesel-motor felhorkan. A műszert nyolc-tíz tenge­résztiszt-növendék állta körül. A professzor utasítására egyi­kük bekapcsolta az áramot. Te­levíziós képernyőszerű felületet láttam magam előtt, melyen azonban tv-szignál helyett kü­lönös foltok jelentek meg. — Kisebb hal-raj'— mondta néha-néha a tanár. Máskor csak ennyit mondott: — Ez nem hal, ez valami roncs. Okos gép az echoszonda. A műszer ultrahangot bocsát ki magából. Ha az ultrahangnya­láb a vízben halrajba, vagy más akadályba ütközik, a képer­nyőn jellegzetes foltok jelen­nek meg. A modern halászhajó vaktá­ban ki se veti hálóját. Egy-egy ország halászhajó flottájából néhány hajó előbb „feltérképe­zi" a hal mozgását. A többi hajó ennek alapján szinte biz­tosra megy. Egy meglehetősen terjedel­mes kajütben fehér köpenyben dolgozott néhány növendék. Ez az ichtiológiai laboratórium. Az egy-egy körzetben kifogott ha­lat vegyelemzik. Megállapítják a halállomány egészségi álla potát. Megmérik a halak radio­aktív szennyeződését. És ha kell, intézkednek, értesítik a többi ország halászflottáját. — A nyílt tengerre is kime­részkednek ezzel a hajóval? Panowicz kapitány a fejét csóválja. Látom rajta, valami ilyesfélét gondol: javíthatatlan kételkedő. — Tavaly nyáron negyven nö vendek élén Nyugat-Afrika part jainál halásztunk, és gyakorol tuk a mesterséget. Ott tudták meg először a fiúk, milyen az igazi, kemény tengerészélet. Né hány hónapig többnyire csak az eget és a vizet láttuk. Vagy csak az utóbbit. Mert rossz időt fogtunk kl, ritkán gyönyörköd­hettünk az azúrkék égben. Most csak 50—60 kilométer­nyire vagyunk a lengyel par­toktól, mégis teljes gőzzel fo­lyik az oktatás. A fiúk egy to­vábbi csoportja a navigációt gyakorolja, mások a kapitányi hídon vagy a tengerészeti tér­kép mellett teljesítenek szolgá­latot. Van aki a fedélzetet mossa vagy éppen hálót javít. A holnap tengerésztisztjének a szakma minden tennivalóját ismernie kell. — Kár, hogy Csehszlovákiá­nak nincs tengerpartja — tű­nődöm el szomorkásán a meg­változtathatatlanon. Ami — mint később megtudtam — nem is olyan megváltoztathatatlan. — Szó volt már róla, hogy Csehszlovákia számára ls képe­zünk ki tengerésztiszteket. Ha­lászhajók Irányítására — mond­ta a kapitány. Állítólag önök is építtetnek halászflottát. A nem­zetközt tengeri fog szerint eh­hez minden országnak lehető­sége van. Ez egyelőre még csak terv. Mostanában mindenesetre gyak­ran gondolok a szczecini tengerésztiszti iskola előtt álló régi világítótoronyra. Lehet, hogy néhány esztendő múlva majd a ml tengeri halászaink számára is kedves találkozó­hely lesz a sok mindent meg­ért, szimbolikus navigációs esz­köz. SIKERÖL-E LEGYŐZNI A RÁKOT ? í,A SZÉRUMOT MINDEN FELTÉTEL NÉLKÜL AZ EMBERI­SÉG RENDELKEZÉSÉRE BOCSÁTJUK..." # A RAZGRADI BETEGEKNÉL « „ELJÖTTEM, MERT NEKEM MAR MIN­DEN MINDEGY VOLT" • Ml LESZ A PTA 191 SORSA? Közöltük már a dr, Zsabilovról és dr, Karavaszileoről, a két bolgár orvosról szóló riport első részét. Közülük Zsabilov fe dezte fel a PTA 191 nevű úf rákellenes szérumot, Karavaszi­lev pedig a razgradi kórházban alkalmazza a szérumot. Pero Zlatar riportjában leírja dr. Karaveszilevvel Razgradban foly­tatott beszélgetésének további részleteit. Megtudjuk, hogy az új szérumot először patkányokon és tengeri malacokon pró­bálták ki, melyeket a Gere típusú rákkal fertőztek meg. Csak ezek kigyógyítása után kezdték meg a szérumot kísérletileg az embereken is alkalmazni. — Mint már mondottam — jelentette ki dr. Karavaszilev, — 40 beteget vettünk jel. Tíz közülük már nem él. Napjaik már felvételükkör meg voltak számlálva s minden megmenté­sükre irányuló kísérlet kudarc­ra volt ítélve. — Hány beteg van jelenleg a kórházban? — Tizennégy. — Mi történt a { többivel? — Tizenhatot hazaengedtünk. — El tudna mondani valami­lyen tipikus esetet? — Egyik betegünk Bulgária középső részéről jött el hoz­zánk gyomorrákkal és májme­tasztázissal. Mindenkinek az volt a véleménye, hogy ment­hetetlen. Izomba adagolt injek­ciókkal kezeltük és másfél hó­nap múlva látható eredménye­ket értünk el. Augusztus óta már dolgozik, holott azelőtt még mozdulni sem tudott. Ha­vonta ellenőrizzük őt és a rák­nak nyomát sem találjuk. — Hiszen ez végül is siker 1 — Optimisták vagyunk, ezt nem tagadom, de arra kérem, csak elővigyázatosan írjon minderről. Ki kell várni... Dr. Karavaszilev osztályának betegei valamennyien idegen segítség nélkül járkálnak, sőt mi több, lejárnak az utcában levő kantinba, s különböző cse­megét és frissítő italokat vásá­rolnak. Senki sem tiltja meg nekik még azt sem, hogy do­hányozzanak. Egy lesickei gazda a pazar­dzsici kerületből meséli: — Nyelési nehézségeim vol­tak. Amikor már enni sem tud­tam, Szófiában megoperáltak. Az operáció után hazaküldtek. Mozdulni sem tudtam. — Hogyan került Razgradba? — Eljöttem, mert nekem már mindegy volt. Nem hittem már abban, hogy élve maradok. Az infekciók után, melyeket dr. Karavaszilev adott, teljesen új­fászülettem. Megmondták, hogy rákom van, mégpedig már a ÍV. stádiumban. Most meg vagyok győződve, hogy meggyógyulok. Georgij Popov Georgijev, egy 65 éves beteg, aki Szófiából jött ide, látogatót fogad éppen. — Feltételezték, hogy máj­metasztázisom van. Ezt később meg is állapították. A szófiai városi kórházban megoperáltak. Állapota rosszabbodott, vérzés állt be. Több mint három liter vért vesztettem. — Hogyan került ebbe a kór­házba? — A lányom Razgradban dol­gozik. Felkereste dr. Zsabilo­vot és dr. Karavaszilevet és be­szélt velük rólam. Esetem ér­dekelte őket s kezelésbe vettek. Már hatodik hónapja vagyok itt és sokkal jobban érzem magam. Nézzék, még az unokámat is jel tudom venni — mondja s fel­emeli a kislányt. • — Hogyan gyógyítja magát dr. Karavaszilev? — Injekciókkal. Naponta ket­tőt kapok. Meggyőződésem, hogy megmentettek. Dr. Georgi Nasztev tanár, a bolgár egészségügyi miniszter helyettese arra a kérdésre, mi történik majd akkor, ha dr. Zsabilov és dr. Karavaszilev kí­sérletei sikeresek lesznek, a következőket mondotta: „Akkor a szérumot minden jeltétel nélkül az emberiség rendelkezésére bocsátjuk." j Feldolgozta: bk) Üvegbe töltik a tisztítóanyagot a Nové Mesto nad Váhom i PAL­MA üzemben. (Bachan felvétele.] Ma még gond, holnap meglepetés? FfLMESEINK MONTREALRA KÉSZÜLNEK A csehszlovák filmeseknek egyszer már sikerült egyedülál­ló ötlettel magukra hívni a vi­lág figyelmét. A Laterna Magi­ka (Expo 58, Brüsszel) azóta is „Járja" a világot. Túlzás nélkül állíthatjuk: remek ötlet volt. Kanadában, az Expo 67 mont­reali világkiállításon is szere­pelni fog, de már nem lesz a legújabb ötlet. Miroslav Galuška, az Expo 67 csehszlovák kiállításának vezér­igazgatója idejekorán rájött, hogy Montreal részére új cse­megéről kell gondoskodnia. Pá­lyázatot hirdetett valamilyen új­szerű kultúrműsorra. Számtalan javaslat érkezett, egy azonban kiemelkedett eredetiségével. Ez a Kinoautomata. Dr. Radúz Cin­čera, a dokumentumfilm rende­zője és dramaturgja találta ki. Olyan filmelőadást Javasol, amely a néző kívánsága szerint folyik le. A cselekmény a né­ző kívánságához igazodik és nem a forgatókönyvíró, vagy a rendező elképzeléseit követi. A barrandovi műszaki műhelyek­ben és a filmstúdiókban már szorgalmasan dolgoznak a Ki­noautomatán. Képzeljék el, hogy ellátogat­tak a világkiállításra és meg­tekintik a Kinoautomata elő­adását. A terembe 130 ember fér be. Helyet foglalnak egy fo­telban. Előtte egy kis pulton vörös és zöld gomb. Kezdődik az előadás. Miroslav Hornlček lép a pódiumra és a kommőntá­tor szerepében bevezeti Az em­ber és otthon című filmet. E groteszk mű főszerepét maga Hornlíek játssza. Alig pereg a film három percig, kritikus helyzet alakul ki: egy asszony, öltözéke mindössze egy nagy­törülköző, ott áll lakása zárt ajtaja előtt; nem tud visszajut­ni, a folyosón megjelenik a szomszéd. Segíthet a nőnek be­törni az ajtót, vagy meghívhatja saját lakásába, hogy ott várja meg férje visszatértét. A néző 612. XII. 11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom