Új Szó, 1966. november (19. évfolyam, 301-331. szám)

1966-11-04 / 304. szám, péntek

> Licenciák a világpiacon Akik figyelemmel kísérik az ipari termelés fokozására, minőségének megjavítására és gazdaságosabbá tételére, valamint az új termékek bevezetésére és a világpiacon való érvényesítésére irányuló törekvést, nem lepődnek meg azon, hogy a CSKP XIII. kongresszusának határozatai és a negyedik ötéves terv előkészítő anyagai is sok helyet szentelnek a leghaladóbb technika bevezetésének és érvényesítésének. Ipari termelésünk korszerűsítése és világszínvonalra való emelése lényegében két úton mehet végbe: a) saját kutató-fejlesztő bázisunk bővítése, tevékenységének elmélyítése és eredményeinek sürgős érvényesítése révén, vagy b) a világ legmagasabb színvonalú technológiáinak, szabadalmainak és berendezéseinek megvásárlása útján. Tudományos-kutató bázisunk komoly potenciált képvisel. Már a múltban kiépítettük az elméleti és az alkal* mázott kutatás gazdag és differenciált hálózatát, és megerősítettük a vállalatok fejlesztési munkahelyeit. Az utóbbi 10 évben 70 000-rel bővült a tudományos-kutató bázisban dolgozók száma s elérte a produktív korú lakosság kb. 1,3 százalékát (a Szovjetunióban ez a százalékarány kb. 1,6, az Egyesült Államokban kb. 1,4). 1970-ig megközelítően 36 milliárd koronát irányoztunk elő a tudomány és a technika fejlesztésére. A beruházásokra kb. 7 százalékkal többet fordítunk; az új műszaki berendezések behozatalára szükséges devizaeszközöket kb. 5 százalékkal, a licenciák behozatalára szolgáló eszközöket pedig a harmadik ötéves tervhez viszonyítva ötszörösére növeljük. Ugyanakkor több mint 30 000 új dolgozóval segítjük a tudományos-műszaki munkahelyeket, ebből kb. 20 000 a termelésben fog dolgozni. A tudományos-műszaki fejlesztésre fordított tekintélyes Összegek már ma is gyümölcsöznek. Iparunk számos olyan termeléssel büszkélkedhet, amely megüti a világszínvonalat, sőt nem egy esetben felül ls múlja. Felmerül ezzel kapcsolatban a kérdés, ml előnyösebb népgazdaságunknak: a kész termékek kivitele, vagy gyártási licenciájuk eladása? Már régen felhagytunk azzal, hogy féltve őrizzük szabadalmainkat, mindent magunk akarjunk kifejleszteni és termelni is. Az utóbbi időben átlag 25 licenciát adunk el évente a világ fejlett ipari országainak: az Egyesült Államoknak, Japánnak, Ausztriának, az NSZK-nak, Olaszországnak és Svédországnak. A külföld nagy érdeklődést tanúsít például Wichterle akadémikus kontakt szemlencséi iránt, Japán textilipari gépeink szabadalmát vásárolta meg, Spanyolországban szerszámgépeink hódítanak teret, a svédországi SAAB gépvezérlési rendszereinket alkalmazza, Olaszországban pedig szennyvíztisztító berendezéseink terjedtek el. Komolyan érdeklődnek szabadalmaink iránt az amerikai cégek is. Növekszik az iparunk számára megvásárolt licenciák száma is. 1964-ben mindössze 16 külföldi szabadalmat vásároltunk, 1965-ben már 24 et, ez év első felében pedig 32-t. Vállalataink különösen akkor vásárolnak licenciát, amikor sürgősen és halaszthatatlanul korszerűsíteniük kell a termelési programot s amikor saját kutató és fejlesztő bázisunk nem képes rövid idő alatt megoldani az égető problémákat. A licencia végeredményben a hazai kutatómunka megtakarítását eredményezi. Mennyi ideig tartott volna és mennyi pénzt emésztett volna fel például a Kelet-szlovákiai Vasmű LD rendszerű oxigénes konverteréhez hasonló berendezés kifejlesztése, amelyet ausztriai szabadalom alapján már sikeresen használunk. Vagy fel sem lehet becsülni azokat a közel 100 millió korona értékű angliai licenciákat, amelyek alapján a bratislavai Slovnaftban lehetővé vált a kőolaj petrolkémiai feldolgozása, a strážskéi Chemkoban pedig a kordszövet termelése. Fontos érvényesülési területük van a licenciáknak a gépiparban és a közszükségleti iparban. A prágai CKD például a svéď Svenska Rotor Maskiner Sktieholag hidrodinamikus forgatónyomaték-váltóját használja a síneken futó járművek gyártásánál, a milevskói légtechnikai berendezések gyára pedig mechanikus porleválasztó szabadalmat vásárolt az északírországi Davidson Ltd-Belfasttól. Közismert, hogy a licencia tárgyának műszaki szempontból 1S6B. XI. 3. Épül a Jesféd hegyi tv-torony EGYEDÜLÁLLÓ ÉPÍTÉSZETI LÉTESÍTMÉNY 1000 MÉTER MAGASSÁGBAN Az elmúlt héten már 45 méter magasra nőtt a Liberec közelében levő Ještéd hegyen épülő új tv-torony. Elkészült a vasbeton tartóhenger, amelyre majd az „alumíniumszoknya" konstrukcióját függesztik fel. A nálunk egyedülálló építmény a valóságban ugyanis egy 85 méter magas, acélból, alumíniumból és laminátból készült kúp lesz. Ami az épület alapját illeti, forgáshiperboloidra emlékeztet. Azt hinnénk, kizárólag hatás elérését célozza ez a megoldás. A szokatlan alakra azonban azért esett a választás, mert csaknem eszményien eleget tesz a hasonló építményekkel szemben támasztott követelményeknek. Előnyeit így foglalhatjuk össze: ® a tv-berendezés és az URH adó számára biztosítja a tetszés szerinti irányba való állítást; © a benne létesített vendéglő és szálló nagy érdeklődésre tarthat majd számot a hazai és külföldi turisták részéről egyaránt; @ az épület elviseli majd az erős szeleket; bár a tengerszint feletti magassága csak kb. 1000 méter lesz, a szél sebessége itt gyakran eléri a 80 km/ /órát, mivel a magányosan álló Ješted hegyet nem védik szomszédos hegyvonulatok; ® a hegyekben óriási menynyiségű hó esik, úgyhogy négyzetméterenként legkevesebb 200 kg terheléssel kell számolni. A tartóhenger betonozásán kívül befejezték már a vízvezeték, a csatornázás, a villanyvezeték és az olajtartályok építését is. A JeStéd csúcsán az adott technológia vagy adott termék pillanatnyi világszín vonalánál sokkal magasabb színvonalat kell képviselnie. Vállalataink objektív szempontokat igyekeznek érvényesíteni a licenciák beszerzésénél: ott vásárolják meg őket, ahol a számításba jövő szabadalom a legmagasabb színvonalú s ahol beszerzésének gazdasági és kereskedelmi feltételei is elfogadhatók. Kevésbé esik latba az, melyik országtól vásároljuk a licenciát. Ez ideig csaknem az összes licenciát a nyügateurőpai országoktól vettük; az egyedüli Európán kívüli, egy vegyipari technológiára vonatkozó, nagy licenciára Japánnal kötöttünk szerződést. „Nem törjük a fejünket, nem vesztegetjük az időt. A világ minden részéről beszerezzük a kutatás legújabb eredményeit s azok továbbfejlesztésén dol gozunk." — Így jellemezte Ibuku mérnök, a japán SONY cég agytrösztjének főnöke a japán ipar előretörésének titkát. Japán évente 25 százalékkal növeli a külföldi licencttik megvásárlására fordított össze get, évente 350—400 fontos licenciát szerez be. S azt, amit megvásárol, természetesen rugalmasan ki is használja. Jellemző erre, hogy az ALWEG rendszerű egysínű vasutat — nyugatnémet licencia alapján — Japánban korábban építették fel, mint az NSZK-ban. Ebben kell látni a japán ipar fellendülésének egyik titkát. A világpiacon ina a licenciák adásvevése gyorsabb ütemű, mint az árucsere-forgalom növekedése. DÓSA JÓZSEF Megtalálták számításukat Alsópéteren (komáromi járás) a falu fiataljai kiveszik részüket a szövetkezeti munkából. Szorgalmasak, példamutatók. A szövetkezet vezetősége értékelve törekvésüket nagyban hozzájárul a szórakozási lehetőségek bővítéséhez. Mivel a művelődési házban pillanatnyilag az óvodát helyezték el, a szövetkezet vezetősége a kastély egyik tágas termét bocsátotta a fiatalok rendelkezésére. Esténként sokan járnak ide, tv-t néznek, olvasnak, táncolnak. A legutóbbi CSISZ-gyülésen elhatározták, hogy zenekart alakítanak. A hangszereket a szövetkezet vásárolja meg. A fiatalok több kirándulást is terveznek a Balatonra, Brnóba, Magas-Tátrába és Prágába. A szövetkezetünkben dolgozó fiatalok megtalálják számításukat idehaza, szórakozási lehetőségük is van bőven. NAGY LÁSZLÓ, Alsópéter A páríon belüli nevelés néhány kérdéséről PÁRTUNK nagy jelentőségű gazdasági, politikai és tárpadalmi feladatok előtt áll. Ezeket a feladatokat már a XII. kongresszus kitűzte és a XIII. kongresszus tökéletesítette és konkretizálta. Nem csekély feladatokról van szó. Hiszen a népgazdaság új irányítása, a tervezés átépítése a pártszervezetek, a társadalmi szervek és szervezetek, a gazdasági vezetők és dolgozók aktivitására épül. Az új gazdaságirányítási rendszert nem valósíthatjuk meg formális népszerűsítéssel. Nehéz feladat ez, amely önálló munkát, gondolkodást követel. Az évek hosszú során megszoktuk, hogy tevékenységünket más határozta meg. A párthatározat realizálása azért is nehéz, mivel egyúttal — a nagy tömegből kilépve — egyéniségekké kell válnunk, akik képesek önállóan, kezdeményezően és felelősségteljesen megoldani a létező problémákat. Egyszóval: követelmény az önállóság és a kezdeményezés. A pártszervezetek — ebből a szempontból kiindulva — olyan probléma előtt állnak, amely elmélyült gondolkodást, az új munkaformák és módszerek keresését követeli. Az öj körülmények közepette keresnünk, kutatnunk kell, hogyan befolyásolhatnánk hatékonyabban az emberek életét, munkáját. Ez azt jelenti, hogy szükséges továbbra ls a párt és a dolgozók viszonyának elmélyítése — a széles néptömegeket naponta, • rendszeresen, céltudatosan és türelmesen meg kell győznünk a pártpolitika helyességéről. Jelenleg — ez főként a párt gazdaságpolitikájára vonatkozik — néhány intézkedés nem a legnépszerűbb, ugyanakkor a népgazdaság fejlődése távlati szempontjából, a dolgozók életszínvonalának emelkedése érdekében elkerülhetetlen. A széles körű tömegmunkára kellőképpen fel kell készülni. Az előkészület legfontosabb része a párton belüli élet. Tartalmától, rendszerességétől függ, hogy a párttagok hogyan készülnek fel a párthatározatok gyakorlati megvalósítására. Ezt a tényt járási pártszervezetünk is teljes mértékben tudatosítja, a felvetett kérdésekkel felelősségteljesen foglalkozik, amit a pártfunkcionáriusok számára rendezett szemináriumok is bizonyítanak. AZT AKARJUK elérni,- hogy a pártszervezetek, főként azok bizottságai, megszilárdítsák az ideológiai és politikai egységet. Vagyis arról van szó, hogy nézeteink ne csak az általános politikai síkon egyezzenek meg, hanem egyes konkrét feladatok kitűzésében, sőt azok realizálásában is. Ehhez azonban rtem elegendő csupán a pártoktatás. Gondot kell fordítanunk arra is, hogy a gyűléseken az aktuális kérdésekt^ vitassák meg. De nemcsak a rendszeres gyűléseken, hanem, amennyiben szükséges, hívjanak össze rendkívüli gyűlést is. A pártszervezetek gyakorlata azt mutatja, hogy a nézetegység döntő jelentőségű az egyes akciók sikeres megvalósításánál. Tapasztalat tanúsítja, hogy a pártszervezetek tevékenységében a tagok által feltett kérdésekre azonnal reagálni kell. Szükséges, hogy a taggyűléseken a kommunisták ne csak beosztottaikat, hanem feletteseiket is nyíltan bírálják. Csau nyílt, tárgyilagos véleménycsere vezethet a gondolat és a tett egységéhez. Ezt az általánosan elismert Igazságot nem minden pártszervezet tudatosítja. Egyes szervezeteknél a taggyűlések eléggé rendszertelenek, nincsenek kellőképpen előkészítve. Nem csodálkozhatunk, ha egyegy ilyen gyűlésről a tagok különböző benyomásokkal távoznak, s nincsenek eléggé felkészülve a dolgozók között végzendő tömegmunkára. Az Ilyen gyűlések kedvezőtlen hatással vannak a párttagok tevékenységére. Az utóbbi években nem egy pártszervezet csupán a gazdasági kérdésekkel foglalkozott. Tudjuk, hogy gyakran a gazdaság) szervek helyett kellett megoldanunk problémákat — gyártási folyamat változtatása, anyagbeszerzés stb. Ez a Jelenség nem ntfvelte minden esetben a pártszervezet tekintélvét. Sőt, néhol a belső pártélet stagnálásához vezetett. A munkaformák változtatásának szükségességét már több pártszervezetben megértették és e téren javulás mutatkozik. Akadnak azonban'olyan szervezetek ls, ahol csupán megszokásból csak lassan tudják megváltoztatni a tömegpolltlkal munkamódszereket Az alapszervezetek tevékenysége színvonalának emelése, á tagok aktivitása, a bírálat és önbírálat kibontakozása párt" munkánk alapvető követelményei közé tartozik. A KOMMUNISTÁK politikai munkára való felkészültségének egyik alapfeltétele a párton belüli élet, amely záloga annak, hogy a XIII. pártkongresszus határozatainak teljesítésében Jó eredményeket érjünk el. JOZEF SUPEK, a lévai Járási pártbizottság dolgozója A jestedi tv-torony modellje egyébként nem Ideális az időjárás. A napos idő ritkaságszámba megy. Már jelentkeztek az első fagyok. A libereci építőipari dolgozók ennek ellenére arra törekednek, hogy november végéig teljesítsék az évi tervet. A jövő év márciusában megkezdik az új ještédi tv-adó köpenykonstrukciójának szerslését; a szerkezetet a Vítkovicei Klement Gottwald Vasmű készíti, a szerelést az ostravai Kohóipari Szerelő Vállalat dolgozói végzik. A ještédi „kúpnak" már 1969ben a turistákat kell szolgálnia (korszerű vendéglő és szálloda ls lesz benne). Idegenforgalmi küldetésén kívül azonban benne kap helyet a tv-központ is s itt fognak kereszteződni a fontos irányított telefonvonalak. A mozdony fújtatva iparkodott előre a csallóközi síkságon. A vonat utasai szemükbe fogták a kerek tájat, a hátrajelé szaladó fákat, a lobogó bokrokkal szegett füzeseket. Csendes zsongás töltötte be a fülkét. Az ernyesztő, pihentető csendbe csak olyankor robbant be a lárma, amikor a kis állomásokon meghorkant a gőzös és új utasok kapaszkodtak fel a lépcsőkön. Az egyik megállóhelyen — ha jól emlékszem, Kispakán — kreolosan barna bőrű öregasszony nyitott be a kupéba. Talpraesett gyerek markolta a szoknyáját. A néni nyűtt szatyrot szorongatott a kezében. Alig helyezkedtek kényelembe, a gyerek hirtelen mozdulattal belekotort a szatyorba. A néni a kezére legyintett: — Eriggy, te szalonnapusztító! Csak nem ösző még itt ts. A gyerek meghunyászkodott, míg a nagyanyja csendesen dohogott. — Mindég csak a szalonnát gyugná magába. Pedig olyan hasábokat evett früstökre, mint a tenyerem. Ki győzné ezt az étvágyat kielégíteni. Amíg a nagymama azon a csodálatos nyelven szidta unokáját, amely inkább simogahalászta volna ki a szalonnát. — Tibi, Tibi! — ijedt meg a nagyanyó, s megint rácsapott unokája kezefejére. De a szalon.nagyugó nem akarta elengedni zsákmányát. tott, mint bántott, szemügyre vettem a kis szalonnapusztítót. Olyan gömbölyű volt ez a kis emberke, mint a homoki dinnye. Barnapiros arcából élénken villogott ki zöldesszürke szeme, élesen és pajkosan, akár a kölyökkutyáé. Minden mozdulata tele volt energiával. Kiszámíthatatlan mozgású, hirtelen gyereknek látszott. Kezefeje vörös, széltől cserzett, cipője bokáig sáros. Ez arra vallott, hogy reggeltől estig a szabadban tartózkodik. A nagymama abbahagyta a dohogást, és ki-kipillogott az ablakon. A kisfiúnak csak ez kellett. Nyomban lecsapott a szatyorra, és Huzakodtak néhány pillanatig. Végül mégis csak a nagymama győzött, és Tibi kezét kilódította a szatyorból Már minden utas őket nézte. Nagyobbrészt Tibinek drukkoltak, és sajnálták, hogy a szalonnáért folytatott párDiadalban alulmaradt. Egy fiatalasszony — talán, hogy a vesztes fiúcska keservét enyhítse —, hamvaspiros almát halászott elő táskájából, és Tibinek nyújtotta. — Edd meg! A gyerek megragadta az almi'!, és nyomban belemélyesztette aprócska egérfogait. Nagyanyó rámordult: — Hallod-é? Hát nem tudod megköszönni?t Tibi csak hallgat, és majszolja az almát. Sandán, laposan néz a nagyanyjára. De a nagyanyó nem tágít és már emeli is csontos, inas kezét. A kisfiú látja, hogy ennek a fele se tréfa. Nagynehezen kipréseli hát a foga közt: — Köszönöm szépen. A nagymama diadalmasan pillant körül és szinte kiabálja a tekintete: „Látják, az én unokám!" A gőzös lassítani kezd. Szedelőzködnek a leszálló utasok. \z öregasszony is készülődik, és lassan kifelé indul, nyomában a kisfiúval. De lám, a gyerek keze megint a szatyorban kotor. A szalonna úgy vonzza, mint vasat a mágnes. Már az ajtón is túl vannak, amikor ismét felcsattan a nagymama hangja. — Hagyod azt a szatyrot, te szalonnapusztító! Az utasok összemosolyognak. Boldog derű ömlik el az arcokon. — des —<