Új Szó, 1966. november (19. évfolyam, 301-331. szám)

1966-11-05 / 305. szám, szombat

A

hallei járásban az — ipar valamennyi 2 ágát megtaláljuk, ám ^ dominál a vegyipar. Itt található a Leuna, az NDK világméretben is vezető vegyipari műve. S Valamikor nagy osztályharcok folytak itt, •2. ahol Kari Liebknecht 5 izzó szónoklatai hango. sottak el az imperialis"C ta háború ellen. A hitjE lerí uralom idején az JJJ IG-Farben konszern volt O a legfontosabb hadipari j-J üzem. A Járás további t/> vállalatai közül szintén világhírű a Buna és a oc Wolfen-gyár. 13 Az ezeréves múltra * visszatekintő Halle hagyományokban Igen egyelőre vegyipari munkásodrosként emlegetik. Leuna város 15 ezer lakosából ugyanis ötezer vegyipari munkás, az üzem azonban 30 ezer munkást foglalkoztat, akik 230 különböző helységből járnak munkába, és közülük sokan napi öt órát töltenek utazással. Még száz kilométerről is bejárnak. Ennek a tarthatatlan állapotnak vet majd véget az új vegyipari munkásváros felépülése. Alapjait csak 1963-ban rakták le. de már 12 ezer laftosa van, számuk 1970-ig eléri a 70 ezret. HALLE regen és MA gazdag. Itt született Händel, a nagy zeneszerző, s igen híres a hallei egyetem. Az első világháború után a hallei munkások véres harcokat vívtak a reakció és a fasizmus ellen. A 280 ezer lakosú Halle — a vegyipar központja — nemcsak ódon épületeivel, hanem lakosságával is „kiérdemelte" az öreg jelzőt. Aránytalanul sok itt a nyugdíjas, ami különben az NDK-ban gyakori jelenség; részben a háború, részben a fiatalok elköltözésének a következménye. A város képe belátható időn belül megváltozik. Egy nagyszabású terv szerint Halle közlekedési gócpont lesz. Nyugati peremén teljesen új város épül. Neve még nincs, vegyipar energiaellátása. Az eddigi legfontosabb energiaforrás, a barnaszénkészletek 1985-ig kimerülnek. A schwedti olajkombinát felépülése feltételeket teremt ugyan a kőolaj alkalmazására, ám ez sem olyan egyszerű, mint gondolnánk. A szerkezeti változások már éreztetik hatásukat. Néhány brikettgyárban már leállt a termelés, ez várható rövidesen más üzemekben is. Ez persze kellemetlen a bányászoknak, bár nem kerülnek ki az utcára, mint a nyugat-németországi Ruhr-vidéken, de a munkahelyváltoztatás, az átképzés anyagi hátrányokkal szokott járni. Egyes üzemek a műanyaggyártásra tértek át. Másutt, ahol csak a későbbi években változik a termelési program, már most szerelik az acélgyártáshoz, alumínium- és rézfeldolgozáshoz szükséges berendezést. Ezek a legfontosabb problémák. A nagyszabású terveket egyre kevesebb munkaerővel kell megvalósítani. 1973Ig abszolút munkaerőcsökkenés várható a hallei járásban. Ezért legalább az építőmunkásokat igyekeznek visszatartani. A vegyipari munkásvárosban ők előnyben vannak a lakáskiutalás során. A munkaerő-hullámzást azonban így sem sikerült megállítani. Csak az idén ezer épltőmunkás hagyta el a járást, illetve tért át más, jövedelmezőbb szakmára, hogy ne kelljen folyton vándorolni. A korszerű lakóházak, sportpályák, iskolák, bölcsődék, óvodák, filmszínházak ós vendéglátőipari üzemek önmagukban persze, még nem oldják meg a járás problémáit. Fontos, hogy a munkások gyorsan elérjék munkahelyüket. Ezt a célt szolgálja majd a hallei Thälmann térről kiinduló, alul- és felüljárókkal épült új közlekedési útvonal, amely biztosítja Halle gyors összeköttetését a vegyipari munkásvárossal, valamint a munkásvárost övező autóút. Sok községből gyors vasúton érkeznek majd a munkások, a Leuna gyártelepén is több megálló lesz. A munkások utazási ideje így 15—20 percre csökken. A vonat a föld alatt fog közlekedni, a munkásváros pályaudvarának is csak a pénztára lesz felül. A hallei járásban további megoldásra váró probléma a Sihanoukville Egy egész napot töltöttem a városban. Több mint egy évtizede óserdők terültek el ezen a dombvidéken, t vad elefántok csordái törték-zúzták a fákat. A városi múzeumban van egy feljegyzés: „1955. július 8-án érkezett e helyre az elsfi négyszáz építő". Csónakokon jöttek, a gépeket, az építőanyagot a szomszéd szigetekről szállították. Sihanoukville-t csak hat év óta köti össze országút a fővárossal. A 15 ezer főnyi lakosság Kambodzsa különböző részeiből költözött ide. A főtéren esténkint színes reklámfények gyúlnak ki. Az egyetlen filmszínház mellett helyezkednek el az egymással versengő Caltex, Esso és Shell benzinkútjai. A város mindjárt lenyűgözi a látogatót. Szunnyadó őserdők, őriásl szlklagörgetcgek, zöld hegyek, új házak, a hatemeletes ultramodern Tanácspalota, a gyönyörű kikötő — mind egymás mellett. A kikötő jelentőségét Van Mollvan közmunkaügyi államtitkár így magyarázta: — A gyarmati uralom idején Kambodzsa Francia Indokína pe, remtartománya volt. Mezőgazdasági termékeit a Mekongon Vietnamba, majd innen tengeren a világ minden részébe szállították. Kambodzsa 500 kilométer hoszszú, öblökben bővelkedő tengerparti sávjának egyetlen tengeri kikötője sem volt. Ezért van óriási jelentősége Slhanoukville-nek. A kikötő teheráruforgalma a legutóbbi négy évben megtízszereződött. A közúti szállítás drága. Ha majd elkészül a fővárost a kikötővel összekötő vasútvonal, sokkal előnyösebb lesz Slhanoukville-en keresztül az áruszállítás, mint a Mekongon és Vietnamon at. A trópusok gyöngye Phnom Penh Délkelet-Ázsia legszebb városa. Egyenes, jól megvilágított utcák és sugárutak, modern épületek, ősi pagodák, sok antő — a vízözön előtti modellektől a legkorszerűbbekig —, riksák, léghűtéses pazar éttermek, európai kávéház mindjárt a járdán, Jellegzetes keleti vendéglők — kerekekre szerelt kocsmák, nyüzsgő tömeg a város üzleti negyedében és vagy kétszáz méterre airi üsend a villanegyedben. Tizenhét évvel ezelőtt a város lakossága alig haladta meg a százezret, ma meghaladja a félmilliót. Ten Phan úr, a főváros polgármestere kalauzol. Phnom Penhet a XV. században alapították, 1866 óta a Norodomok királyi székhelye. A főváros sajátos arculatát nem az ősi kulturális műemlékek alakítják ki. Nagyon gyakran Délkelet-Ázsia gyöngyszemeként emlegetik, s ezt a jelzőt korszerfiségével érdemelte ki. Ha kérdjük, kinek a tervei szerint épültek a legutóbbi évtizedben az új sugárutak, széles sétányok tarka szökőkutak tömkelegével, mindenütt azt válaszolják: Van Molivan munkái. Van Molivan negyvenéves, Kampót tartományban született. 1956ban Párizsban végezte el a főiskolát. Hazatérre ő építette fel az első villát. Korszerű építészetünk alapja a hajdani kambodzsai építők hagyományai, meg a francia és orosz iskolák hatása. Gondot fordítunk a nemzeti jellegű építészet fejlesztésére, tekintetbe vesszük a modern városépítés világnívóját, s tekintettel a trópusok szeszélyes éghajlatára, igyekszünk új építőanyagokat alkalmazni — mondja Van Molivan. Autóban folytatjuk beszélgetésünket. Első megállónk a Tanácspalota a Mekong partján. Különös, régies körvonalak, belül modern, 700 férőhelyes, jő akusztikájú hűs terem. Lejjebb a folyó mentén áll a színház. A teremből és a parkból ls látni a színpadot. Az örök nyár országában ez leleményes megoldás, hisz Kambodzsában rajonganak a balettért. A város peremén, a Mekongtól autón 15—20 perc az olimpiai stadion. A föld fölött tűzhányókráter formájában épített stadion 60 ezer nézőt fogad be. Építésénél tekintettel kell lenniük például a termeszek támadásaira. Az emelvényt parkgyfirű, majd kisebb csatorna veszi körül — biztos oltalom a termeszek ellen. A természetes szellőztetés megfontoltan alkalmazott rendszerének köszönhető, hogy itt a legnagyobb forróságban is hás a levegő. Battambang, az ország éléskamrája — Meg akarja nézni a leggazdagabb tartományt? — kérdezte • tájékoztatásügyi minisztérium tisztviselője, és egy pillanatig gondolkozott. — Jól van. Adok egy tanácsot: Menjen Battambacgba, s ha marad Ideje, látogasson el Kampong Chamba is. A tartomány központjában Vnon Samin alkormányzó elmondta, hogy az ntóbi időben nagy váltolométerre fekszik egy szűzföldeken dolgozó szövetkezet. Az öt évvel ezelőtt létesült településnek több mint háromezer lakosa van, tízezer hektár földet bódítottak el a dzsungeltól. A település legnagyobb épülete a fogyasztási és hitelszövetkezet boltja. Rajta a KHMEREK FÖLDJÉN Ivan Mihajlovics Scsedrov kambodzsai riportja zások történtek. Sokkal több a traktor (az egész országban több mint kétezer van), bővítették az öntözött földterületeket, növelték a rizstermelést. — Általában elég a föld, a parasztcsaládok zömének három hektárig terjedő földje van. — Vannak nagybirtokosok ls? — Vannak, de nem sokan. Igen erős a 40—60 hektárral rendelkező középbirtokosok rétege. Bérbe adják földjeiket. A földbér általában a termés húsz százaléka, egyébként erre vonatkozó korlátozó intézkedések nincsenek. A tartomány központjától 35 kicégtábla: „A mi szövetkezetünk". A szövetkezetnek 495 tagja van, rendszerint a családfák. A belépési díj 290 riel. Csak azokat veszik fel, akiknek van valamicske földjük vagy más ingatlanuk. A többségnek van földje. Rajtuk kívül vagy húsz szegényparaszt és 500 földmunkás él Itt. Ok nem tagjai a szövetkezetnek. Kampong Cham h Phnom Penhtől Kampong Chamig 125 kilométert kell utazni. A kormányzó megbízásából Hor Sangom úr Chupbe Irányított. M ra a X a a O A 3 M UT « A C a Ä « K Chup a Company du Cambodja egyik legnagyobb kaucsukültetvénye. Az irodában Thibant úr fogad. 0 itt a főnök. Különben vagy negyven francia vezető állást tölt be az ültetvényen. — Mi érdekli önöket? — kérdi Thibaut úr. — Az ültetvény, a termelés, a munkakörülmények, a jövedelem vagy a bérek? — A bért illetően nem volna jobb egyenesen a munkásokhoz fordnlni? — tesszük fel most már mi a kérdést. — Jobb, ha mindent mi mondunk el és mutatunk meg. Ha nem kielégítő, alkalmazottunk majd tolmácsolás közben kiegészíti. A kaucsukültetvény 1929-ben létesült. A társaságnak tlübb mint 20 ezer hektárnyi kaucsukfaiiltetvénye van. fA kambodzsai ültetvények fele.) Évente 20 ezer tonna kaucsukot állítanak elő. A világtermelésben 1 százalék, a világkivitelében 5 százalék a társaság részaránya. Tízezer munkást foglalkoztatnak, nem számítva az idénymunkásokat. A társaságnak 15 faluval, 21 településsel, mintegy 30 ezer emberrel van közvetlen kapcsolata. Üzleti ügyeikről érdeklődünk. — Nehéz válaszolni. Nálunk csak az adminisztratív vezetés van, a társaság főhivatala Párizsban székel — hangzik Tbibaut úr válasza. Semlegesség és béke Szügesdrótkerítés, gépfegyveres ágyúcsövek, így fest ma a kambodzsai—dél-vietnami határ. Az utóbbi években Dél-Vietnam felől sok támadást intéztek a kambodzsai terület ellen. Svay-Rieng Dél-Vietnammal határos keleti tartomány. — A legkisebb, de legharciasabb tartomány vagynnk — mondja Tum Kim Heng kormányzó. Elmondja, hogy a Khmer Serei (Szabad Kambodzsa) reakciós emigráns csoport, az amerikai hírszerzőszervezet szolgálatában álló áruló Son Ngok Than és Sam Sári vezetésével az ntóbbi időben a kordonon túl fokozta aknamunkáját. Rádióállomásai naponta gyalázzák Kambodzsa semlegességi politikáját. A kambodzsai nép válasza: semlegesség és béke — Igen, Jenkik és háború — nemi