Új Szó, 1966. november (19. évfolyam, 301-331. szám)

1966-11-23 / 323. szám, szerda

Emlékezés Klement Gottwaldra n K lement Gottwald élete és munkássága elválasztha­tatlan attól a sorsdöntő győzelemtől, amelyet munkás­osztályunk és hazánk dolgozó népe aratott Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével, az idegen fasiszta megszállás és elnyomás, valamint a kizsák­mányoló burzsoá rendszer meg­döntéséért folytatott hősi küz­delemben. Mint fiatal munkás kapcso­lódott be a munkásmozgalom­ba. 1921-ben azok közé tarto­zott, akik megalapították a munkásosztály új, valóban for­radalmi, kommunista pártszer­vezetét. Ám nemcsak a szerve­ző munkából vette ki tevéke­nyen részét, hanem a pártpro­pagandából is. Újságírói tényke­désének köszönhető, hogy ké­pességei e téren is kidombo­rodhattak, s később a tehetsé­ges propagandistából pártunk kiváló teoretikusa lett. A húszas évek második fele pártunk további léte és fejlő­dése szempontjából életbevágó fontos időszak volt. Már ebben az időben megnyilvánultak Kle­ment Gottwaldnak azok a pozi­tív jellemvonásai, — a munkás­osztály s ügye iránti határtalan hűség, politikai tisztánlátás, széles körű mozgalmi tapasztala­tok, mély elméleti tudás, szer­vezőképesség, kemény akarat stb. — amelyek elkerülhetetle­nül szükségesek minden, a for­radalmi munkásmozgalom veze­tő szerepet betöltő személyisé­génél. Köréje csoportosultak azután azok az erük, amelyek az eljövendő küzdelmek és döntő harcok során a legna­gyobb mértékben hozzájárultak a pártonbelüli válság megoldá­sához. Ezek az erők, Klement Gottwalddal az élükön, vették át a munkásosztály forradalmi pártjának a vezetését. Ez, a Csehszlovákia Kommu­nista Pártja V. kongresszu­sán megválasztott gottwaldi Központi Bizottság fokozatosan felújította a párt akcióképessé­gét, s lényegében ez a vezető­ség tette képessé a pártot arra, hogy elvezesse a munkásosz­tályt a hatalomért folyó harc győzedelmes befejezéséhez. P árhuzamot vonva a mun­kásmozgalomnak a hata­lom átvételéig megtett tör­ténelmi útja s aközött a forra­dalmi tevékenység között, ame­lyet Csehszlovákia Kommunista Pártja fejtett ki, mindenki vilá­gosan láthatja — s ezt meg­dönthetetlen tények bizonyít­ják —, hogy munkásosztályunk politikai élcsapata maradékta­lanul teljesítette nem könnyű történelmi küldetését s az ab­ból ráháruló feladatokat. S ezek megoldásában nagy szerepet játszottak Gottwald elvtárs ké­pességei, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy pártunk lett nem­csak a munkásosztály, hanem Csehszlovákia egész dolgozó népének vezető ereje, s maga Klement Gottwald hazánknak — még az ellenség által is elis­mert — kiváló vezető személyi­sége. Klement Gottwaldnak — Di­mitrov, Ercoli-Togliatti, Tho­rez s mások mellett — jelentős szerepe volt a nemzetközi kom­munista és forradalmi munkás­mozgalom új stratégiájának és taktikájának kidolgozásában és valóra váltásában is. Ez aj új irányvonal — az egység — és a népfront irányvonala, amely mint a Kommunista Internacio­nále VII. kongresszusának irányvonala ismeretes — a har­mincas években bekövetkező új, megváltozott helyzetben vált szükségessé. Ám nemcsak ab­ban volt új, hogy a mozgalom új feladatait világította meg, hanem abban is, hogy egyidejű­leg megmutatta a kommunista mozgalom mesterséges elszige­teltségéből kivezető utat. Ez an­nak köszönhető, hogy a Kom­munista Internacionále III. és IV. kongresszusán újból hitet tett a húszas évek elején érvényesü­lő lenini szellem mellett. Az is nagy érdeme Gottwald elvtársnak, hogy Csehszlovákia népe megértette és tudatosítot­ta: a szocialista Szovjetunió és annak népe igaz, hű barátja, önzetlen segítőtársa és egyedüli igazán szilárd támasza nemzeti szabadságának, állami függet­lenségének megőrzésében, vala­mint mindazon lépésben és tet­tében, amelyet az új, igazságo­sabb, szocialista és kommunista társadalmi rendszer felépítésé­hez vezető útján tesz. Volt-e talán más párt Cseh­szlovákiában, amelynek vezető emberei, politikusai a fasiszta és háborús veszély ellen oly reális programot terjesztettek elő, mint a Klement Gottwald vezette kommunista párt? S mikor hazánk — a hazai és nyugati burzsoázia árulá­sa következtében — ide­gen fasiszta megszállás alá ke­rült, melyik párt küzdött azért, hogy felszabadító antifasiszta mozgalmunk olyan szövetséges­re támaszkodjék, amely képes megbirkózni a fasiszta fenevad­dal és Igazán akarja támogatni ezt a harcot? E nehéz Időkben a Szovjet­unióval való szövetség és Moszkva volt népünk reménye. Az a Moszkva, ahol Csehszlová­kia Kommunista Pártja külföldi vezetősége működött. Ez a moszkvai vezetőség, amelynek élén Gottwald elvtárs állott, harcolta ki Csehszlovákia nem­zetközi elismerését s érzékeny kézzel irányította a hazai párt­szerveket s a hazai felszabadító antifasiszta mozgalmat. Klement Gottwald személyisé­ge, tudása s képességei abban a döntő időszakban mutatkoz­tak meg a leginkább, amikor Csehszlovákia Kommunista Pártjának a szocialista forrada­lom végső győzelméhez vezető békés út irányvonalát dolgozta ki s vezette a pártot ennek meg­valósításához. S ő járult hozzá lényegesen ahhoz is, hogy eredményes volt pártunknak a Februári Győzelem utáni politi­kai irányvonala, amely a mun­kásosztály hatalmának megszi­lárdítását célozta. Valamint ah­hoz is, hogy a CSKP IX. kong resszusa kidolgozta hazánk szo­cialista építésének mai irány vonalát. A negyvenes évek végén és az ötvenes évek elején a nemzet­közi kommunista mozgalmon belül újból erőre kapott és fe 1 ül kerekedet t szektáns-dogmatl­kus irányzat, amely a népi de mokratikus államokban a szo cialista demokrácia mellőzését s a szocialista . törvényesség sokszor durva megsértésé: von va maga után, drámai helyzeti"" 3 juttatta pártunkat, s magát Kle ment Gotfwa'dot is. Ez a drá­maiság, amint tudjuk, abban rejlett, hogy a dogmatizmus és szektánsság okozta merevség ellentétben volt a párt alkotó szellemével, forradalmi és de­mokratikus jellegével, s ami Gottwald elvtársat illeti, egyéni jellemvonásaival s egész addigi alkotó politikai tevékenységé­vel. A dogmatizmus és a szektáns­ság okozta fogyatékosságok fel­számolása csakis úgy vált lehe­tővé, hogy a párt vezetősége az alkotó gondolkodásmód és a pártmunka továbbfejlesztésével áttörte a merevség mindjobban szorító gyűrűjét. K lement Gottwald korai ha­lála miatt nem érte meg ezt a megújhodási idősza­kot, de él a párt, amelynek le­nini szellemben való kiépítésé­ben és sorsdöntő forradalmi győzelmeiben elvitathatatlan érdemei vannak, s amely ki tudta küszöbölni a pártmunká­ból Gottwald munkásságának és életének utolsó éveiben meg­nyilvánult fogyatékosságokat. Ez a párt viszi tovább azt az ügyet, amelynek történelmi győzelmétől Klement Gottwald neve, élete, s munkássága elvá­laszthatatlan. Ezért születése hetvenedik évfordulóián hazánk munkásosztálya s egész dolgozó népe tisztelettel emlékszik meg róla mint pártunk és országunk kiváló személyiségéről. DR. RABAY ZOLTÁN, kandidátus VETERÁNOK az élvonalban • ••• 1966. XI. 23. FORMÁNEK REZSü A takaros ház kapuja nyiko­rogva nyílik. A lakásajtó zárva van. A kertből egy munkaruhás ember jön elő: a hatvanhatéves Formánek Rezső, a gyártelepi pol­gári bizottság elnöke. A szőlőlugas előtti kisasztalnál foglalunk helyet. A bizottság mun­kája kerül szóba. Formánek elv­társ s?avai szerint sok érdemet szereztek a város szépítése terén. Az ulelsó két év alatt az érsekúj­vári járdák és utak sorát telték reridbe. Jelenleg a gyárutca végén kézilabdapálya és játszótér épí­tését szorgalmazzák. A közeljövő­ben pedig az Elektrosvit üzem közelében, a gyár vezetőségével karöltve autóparkoló helyet léte­sítenek. Beszéd közben az alelnlök is megérkezik. A nehézségek is szó­ba kerülnek. Ezek egyike az ud­vardi fit közelében, a pékség és az élelmiszerraktár szomszédságá­ban levő nyersbőr-raktár. — Ez az ügy nem mai keletű — mondja Szudor elvtárs. — Már négy éve húzódik. A járási higié­nikus többször tett javaslatot a raktár fölszámolására. Mindmáig azonban semmi sem történt. A héttagú gyártelepi polgári bi­zottság munkáját húsztagű aktíva segíti elő. Arra törekszenek, hogy minél több embert vonjanak be a rendezvényeikbe. Különösen érté­kes a nyugdíjasok és az asszo­nyok segítsége. Szépen megszer­vezték az árvízkárosultak megse­gítését, és mintegy 1200 koronát gyűjtöttek össze a harcoló vietna­mi nép részére is. Sorstársaikról, a nyugdíjasokról sem feledkeznek meg. Akiről tud­ják, hogy gyenge és tehetetlen, meglátogatják, ba szükséges köz­benjárnak, hogy szociális segélyt kapjon. — Jő lenne, ha Érsekújvárolt is megalakítanák a nyugdíjasok klub­ját — vélekedik Szudor elvtárs —, egy kisebb helyiség is megfelelne erre a célra. Itt összejöhetnénk, SZUDOR JÓZSEF elbeszélgethetnénk mindennapi életünkről, munkánkról. A polgári bizottság tevékenysé­ge és eredményessége nemcsak tagjainak szorgalmától fiigg. Ha a kénviselők többet járnának a gyártelepre, segítségükkel még na­gyobb sikereket érnének el. Igaz> az elnök a városi nemzeti bizott­ság plenáris ülésén részt vesz, de a választókkal összekötő kapocs mégis csak a képviselő. A polgári bizottság csak segítőtárs. Sok minden szóba került még. Alkonyodott már, amikor kiléptem a kapun. Az őszi szél sárguló fa­leveleket kergetett. A két nyugdí­jas megállt a kiskert kapnjában, valószínűleg még sokáig beszélget­tek a további teendőkről ... N. !. Faiparunk az ötéves tervben „Intézkedéseket tenni a fa komplex kihasználására és ma­gas fokú hatékonyságot kell elérni a fafeldolgozó iparban és termékeinek kivitelében." (A CSKP XII. kongresszusának határozatából) A fa — mennyiségét tekintve — szlovákiai viszonylatban az 1. számú nyersanyag. Sokoldalú jelhasználhatóságát és népgaz­dasági jelentőségét nem kell hangsúlyozni. Ami az egy lakos­ra eső erdővel borított terüle­tet illeti, Európában a hetedik helyet jogialjuk el. A feldolgozó iparágak törté­nelmi fejlődése következtében a jogyasztás túlnyomórészt a tűlevelű faféleségekre összpon­tosult. A lombfa feldolgozásá­ra szolgáló kapacitásokat csu­pán a felszabadulás után kezd­tük építeni (Zvolen, Hencovce). Az 1955 — 1956. évek után érez­hetően lelassult ezeknek a kombinátoknak a fejlődése, s így ma Szlovákiában viszony­lagos lombfa-feleslegűnk van. A cseh országrészekben az erdők 84 százalékát fenyők al­kotják és csak 16 százalékuk­ban vannak lombfák, Szlovákiá­ban ugyanakkor 44 százalékban tűlevelű és 56 százalékban lom­bos erdőállományunk van. E sa­játos feltételek bizonyos felada­tokat támasztanak Szlovákia erdőgazdaságával és a feldol­gozó iparral szemben. MILYEN A HELYZET A VILÁGON? A világon tapasztalható fej-, lődés azt bizonyítja, hogy a fa és a fatermékek fogyasztásának legnagyobb növekedési ütemé­ben éppen a fejlett ipari orszá­gokban találkozunk. A FAO szervezet tanulmányozta a tár­sadalmi bruttó termék és a fa­fogyasztás növekedési dinamiz­musa közti összefüggést s arra a következtetésre jutott, hogy konkrét függőség állapítható meg közöttük. Európa fadeficit­je a becslések szerint 1970-ig eléri a 05 millió erdei köbmé­tert. A nyersanyagokban vi­szonylag szegény országok ezért arra törekednek, hogy a fát ne nyersanyag alakjában exportálják, hanem fokozzák a félkészáru és a végtermékek részesedését a kivitelből. Ez az Irányzat azt is tükrözi, hogy a fatermékeknek értékesítése a világpiacokon relatíve kedve­zőbb. Nagyon figyelemre méltó például, hogy azokban a fejlett tőkésországokban is (Belgium, Dánia, Hollandia, Olaszország), amelyeknek nincs elég saját fa­anyaguk, lényegesen fokozódik a bútorkivitel. Ezek az orszá­gok behozatallal biztosítják a bútorgyártás fejlődését. MILYEN A HELYZET NÁLUNK? A nagyközönség, sőt a szak­körök egy részében is elterjedt a nézet, hogy országunk fahí­ányban szenved. Kétségtelen, hogy hazánkban is fokozódó irányzatú a fogyasztás. A tűle­velű fák fogyasztására való tá­jékozódás olyan helyzetet te­remtett, amelyet nem lehetett tartósan kielégltni, ha nem akartuk kedvezőtlenül befolyá­solni a termelési bázist — az erdőt. A fogyasztást ezért egy ideig adminisztratív úton kor­látoztuk. Ezek a korlátozó in­tézkedések gyakorlatilag ma is érvényben vannak, nem oldhat­ják meg azonban a fő ellenté­tet, amelyet egyrészt a szük­séglet növekedése, másrészt er­dőink korlátolt termelőképessé­ge vált ki. Ugyanakkor a ren­delkezésre álló faanyagot sem hasznosítjuk maradéktalanul és hatékonyan. Bizonyos tűlevelű faanyagokban (gömibfa, rost­anyag) hiányt szenvedünk, ugyanakkor aránylag nagy fe­leslegeink vannak egyes lomb­fákban s főleg az erdei és ipari fahulladékokban. Ezek a tar­talékok szlovákiai viszonylat­ban elérik az egymillió erdei köbmétert, vagyis felérnek a mai fakitermelés 25 százaléká­val. A tartalékok kihasználása azonban új technológiák beve­zetését követeli meg. A FEJLŐDÉS 1970-íG A negyedik tervidőszakban befejezzük a Krásno nad Kysu­cou i fakombinátot, a tűzvész áldozatául esett turanyi üze­met és a fiileki bútorgyárat; több meglevő kapacitást felújí­tunk és korszerűsítünk. Nagyobb jelentőségű beruhá­zási intézkedésekre, például a pezinoki fakombinát építésére, a zvoleni fafeldolgozó kombinát befejezésére, a praveneci bútor­gyár újjáépítésére illetve kibő­vítésére azonban csak az 1972. év után kerül sor. A távlati terv kidolgozásának mai helyzete szerint 1970 után négy kombi­nátszerű faüzem építésével szá­molunk: az egyik a Felső-Ga­ram völgyében, három pedig Kelet-Szlovákiában létesülne. MEGOLDÁSRA VÁRÖ FELADATOK Az a körülmény, hogy ez ideig alábecsültük a fát, mint nyersanyagot, nemcsak a kapa­citások hosszadalmas előkészí­tését eredményezte, hanem nagy lemaradást okozott mű­szaki felszerelésükben s úgy­szintén a termékek választéká­ban és minőségében is. Külö­nösen aggasztó a lemaradás a fafeldolgozó ipar műszaki ellá­tottságában. Gépiparunk nem fordít megfelelő figyelmet erre a termelési ágra, behozatali le­hetőségeink pedig korlátozot­tak. Faiparunknak a világ fejlődé, se mögötti műszaki lemaradá­sának további oka az, hogy csak nagy huzavonával vezetjük be a műszaki és a technológiai újdonságokat a gyakorlatba. Jellemző példa erre a farostle­mezek száraz eljárással való gyártása. A farostlemezek száraz tech­nológiával való gyártásának ha­zai feltételeink között több elő­nye is van az eddigi ún. nedves eljárással szemben. Száraz mó­don minden faanyag feldolgoz­ható, míg nedves aljárással ez ideig csupán a tűlevelű fákat, a lombfák közül pedig csak a bükköt hasznosítjuk. 1 köbmé­ter farostlemez előállításához nedves eljárással 3 erdei köb­méter, a száraz eljárással csu­pán 2,3 erdei köbméter fára van szükség. A száraz eljárás­nál csökken a víz, a villamos energia és a gőz fogyasztása, rövidebb a sajtolási ciklus s a beruházási költségek is alacso­nyabbak. Csehszlovákia a világ első országai közé tartozik, amelyek megoldották az új termelési módszer technológiáját. Olyan szabadalmunk van erre, ame­lyet a világ csaknem valameny­nyi iparilag fejlett országa, többek között az Egyesült Álla­mok is átvett. A kísérleti ter­melősor 1960 óta működik. Csehszlovákia a KGST kereté­ben e technológia továbbfejlesz­tésének a koordinálója. Ennek ellenére Csak : 1968-ban kezdő­dik meg az ezzel a technológiá­val dolgozó első üzem építése. A késés azt eredményezte, hogy az Egyesült Államok, ja­pán és Franciaország megelőz­nek bennünket a műszaki fel­szerelésben, bár a mi technoló­giánk ma is a leggazdaságo­sabb. S egy további következ­mény: a faipari gépek terme­lésében fennálló hiányosságok miatt azzal kell számolnunk, hogy tőkésországokból leszünk kénytelenek importálni a be­rendezéseket — minden terme­lősort 3,6 millió amerikai dol­lárérti Számos további hasonló ese­tet is említhetnénk. 1950-ben például kutatóink azt javasol­ták, vegyük át a szovjet tapasz­talatokat az apró fahulladék­nak és fűrészpornak hidrolízis útján takarmányfehérjékké való feldolgozására. Bulgáriában e tapasztalatok alapján <1 év alatt két, egyenkint évi 14 000 tonna fehérje kapacitású üze­met létesítettek. Ez a kérdés fejlesztési szempontból nálunk is meg van oldva. 1970-ig még­sem számolunk bevezetésével. Szlovákiában egészben v 've viszonylagosan elegendő fa­nyersanyaggal rendelkezünk, másreszt a gazdag tartalékok a legközelebbi években sem fogjuk hasznosítani olyan mér­tékben, amint ezt népgazdasá­gunk optimális fejlődésének ér­dekei megkövetelik. MICHAL JAKä, a Szlovák Tervbizottság dolgozója

Next

/
Oldalképek
Tartalom