Új Szó, 1966. november (19. évfolyam, 301-331. szám)

1966-11-23 / 323. szám, szerda

Cikkünk nvomán: Szántói savanyú keserű rnellékíz nélkül ? Lapunk augusztus 2-i számában cikket közöltünk „Szántói sa­vanyú keserű mellékizzel" cimmel. Rámutattunk a szántói fürdő­ben észlelt néhány szembetűnő fogyatékosságra. Miután az illeté­kes járási szervektűi hiába vártuk a választ, a kerületi nemzeti bizottság kereskedelmi bizottságához, valamint Pavol T o n­h a u s e r elvtárshoz, a Fogyasztási Szövetkezetek Szlovákiai Bi­zottságának elnökéhez fordultunk. Mind a két helyről annak a jegyzőkönyvnek a másolatát kaptuk meg, ainely a Lévai [árási Nemzeti Bizottság kereskedelmi osztályának ülésén készült, ahol a cikkben foglaltakat megtárgyalták. A jegyzőkönyvet P a v e 1 a Michal, a |NB ügyosztályvezetője, Dudái Štefan, a szán­tói HNB titkára, Ž i g a Jozef, a jednota zselizi ökonómusa, Liba Tibor, a jednota szántói (fürdői) üzemének vezetője, Mravec Hieronim, az ipolysági közszolgáltatási vállalat igazgatója és Koreňovský Alexander, a )NB kereske­delmi osztályának ökonómusa írták alá. EGÉSZSÉGÜGYI TANÁCSADÓ [ Közérzeti rendellenességek Az alábbiakban olvasóink leveleire válaszolunk. Előzetesen azonban megjegyezzük, hogy válaszunk csupán általánosító lehet, mivel konkrét diagnózis nem áll rendelkezésünkre. Ilyen úton az orvos csak felvilágosíthat, tanácsot adhat, de nem gyógyíthat. Valamennyi esetben szükséges lenne az ille­tékes szakembert felkeresni, konzultálni vele. A CIKKÜNKRE VÁLASZKÉNT megküldött jegyzőkönyvből idézzük a JNB kereskedelmi osztályának álláspontját: „Szükséges, hogy a jövő évi nyári idényre a bizottság és az érdekelt szervezetek mindent megtegyenek annak érdekében, hogy ne legyen áruhiány sem a büfében, sem a vendéglőben, és a nyitási idő' ts a vendégek igé­nyeinek megfelelően állapítsák meg; a vendéglőben, a kalyibá­ban és magában a fürdőben pe­dig biztosítsák a tökéletesebb munkaszervezést. Állandóan fi­gyelemmel kell kísérniük a köz­ségben és a fürdőben levő üzle­tek áruellátását. A községfej­lesztés, főleg a fürdő környéké­nek rendezése érdekében pedig a szántói HNB-t megfelelő uta­sításokkal kell ellátniuk. A cikk szerzőjének az észre­vételei elősegítik a jövő évi idény előkészítésén dolgozó ide­genforgalmi bizottság munká­ját. Különösen fontos a fürdő területén való étkezés problé­májának megfelelő szervezési Intézkedésekkel történő megol­dása, hogy az új vendéglő fel­épüléséig is javuljon a hely­zet." Egyetértünk a bizottság meg­állapításával, hogy az észlelt fo­gyatékosságok elsősorban is a munkaszervezés hiányosságai­ból erednek. Éppen ezt tettük szóvá mi ls. A járási szervek szívükön vi­selik a mind nagyobb hírnévnek örvendő fürdő sorsát. Erről ta­núskodnak az olyan nagyvonalú tervek, mint a fürdő területé­nek rendezése (a nemrég jóvá­hagyott terv alapján) és az új vendéglő építése. A jegyzőkönyv olvasása köz­ben mégis volt bizonyos hiány­érzetünk. Az illetékesek a cikk­ben felsorolt fogyatékosságokat a szerző egyéni, véletlenszerű és egyszeri tapasztalatán alapu­ló benyomásának igyekszenek feltüntetni. Dehát a fürdőbe ér­kező vendégek véleménye nem kizárólag egyéni benyomások alapján alakul? Minden bosszú­ság egyéni benyomás eredmé­nye. Viszont ami bosszúság az egyiknek, általában bosszúság másoknak is. S így -r- egyéni benyomásokból alakul a közvé­lemény, majd a fürdő jó vagy rossz híre, ami éppen az emlí­tett bizottság számára sem le­het közömbös. Ezen kívül meg kel] állapí­tanunk, hogy az újságíró hiva­tásánál fogva társadalmi külde­tést teljesít. Munkáját a társa­dalom, annak valamelyik szer­ve vagy szervezete megbízásé ból végzi. A lap, amelynél dol­gozik ugyancsak nem egyének, hanem valamelyik szerv fóru­ma. Ebből adódik, hogy a lap­ban közölt bírálatának már a megjelenése is társadalmi jelle­gű. E ténynek, sajnos, az ille­tékes szervek nem tulajdonítot­tak kellő jelentőséget. Nehéz egyetérteni az Ipolysá­gi közsolgáltatási vállalat igaz­gatójának jegyzőkönyvben rög­zített kijelentésével ls, mely szerint „a kalyibában biztosított d választék és a gyors kiszolgá­lás". Sajnos, nem így van, leg­alábbis nem így vodt. A sze­mélyzet a készételek (pl. birka­pörkölt) Iránt érdeklődőket nemegyszer küldte el azzal, hogy szíveskedjenek egy vagy két óra múlva visszatérni, ak­korra elkészül. Ebben azonban nem csupán a pincér volt lu­das, akivel — a jegyzőkönyv szerint — azóta megszakították a munkaviszonyt, hanem hibás volt a munkaszervezés is. Az illetékes járási szervek — a jegyzőkönyv szerint is •— jól tudták azt, hogy a vendéglő képtelen a fürdő valamennyi vendégének étkezését biztosíta­ni. Annál kevésbé érthető, hogy ezek a szervek a fürdő rovásá­ra megtűrték ezt az állapotot és ezzel egyldőben a község előtt az út mellett díszelgő táblát ls a következő felirattal: „egész napi étkezés". Ez így a vendé­gek semmivel sem indokc'ható félrevezetése, és semmiképpen sem válik szocialista kereske­delmünk becsületére. ELTEKINTVE a válaszban foglalt szépséghibáktól, meg nyugtatóan hat az a remény, hogv a járási szervek gondos­kodásának — a fogyatékossá­gok folyamatos kiküszöbölésé­nek — eredményeként az or­szág határain túl is jó hírnév­nek örvendő szántói savanyú keserű mellékíze lassan eltű­nik. A Szántó fürdő így az el­következő évek folyamán mind több hazai és külföldi üdülő kedvelt nyaralóhelye lesz. ZSILKA LÁSZLÓ SZÍVDOBOGÁSOM VAN, panaszolja P. Kálmánné. Ha íz ember testileg és szellemileg kiegyensúlyozott, a szív műkö­dését nem is tudatosítja. A szív­működés rendellenessége rend­szerint megbetegedéskor jelent­kezik. Előfordulhat azonban, hogy olvasónknak semmi baja sincs, csupán túlzott egészség­féltése váltja ki ezeket az ér­zéseket. Azt tanácsoljuk, feltét­lenül vesse magát alá szakor­vosi vizsgálatnak: ha valóban szükséges, gyógykezelésben ré­szesül, ha egészséges, megnyu­godva távozik. Minden esetben azonban rendszeres, mérsékelt életmódot kell folytatni. A BŰRVISZKETEGSÉG, amire G. P. olvasónk panasz­kodik, több komoly bőr- vagy bélgyógyászati betegségnek le­het figyelmeztető tünete. Gon­dos kivizsgálást kíván, addig ls szükséges, hogy a beteg fe­gyelmezett és türelmes legyen. Ha az orvos a viszketegség okát belső megbetegedésben látja, gyógykezelésre küldi, amely rendszerint szigorú diétával kapcsolatos. Lehetséges, hogy a bőrviszketegséget felületi bőr­betegség okozza. Ilyenkor fon­tos az előírt orvosság rendsze­res adagolása a higiéniai elő­írások betartása. Különösen fer­tőző bőrbetegségeknél ügyel­jünk arra, hogy azt családtag­jaink között és környezetünk­ben ne terjesszük tovább. SZÉDÜLÖK, írja G. P-né és kérdi, hogy a gyakori szédülés betegséget je­lent-e. Az ember közérzete ak­kor jó, ha teljes egyensúlyban érzi magát. Magas fekvésű he­lyeken, pl. felhőkarcolókon, hegyormokon az egészséges ember is szédülhet. — a beteg szervezet azonban sokkal ér­zékenyebb és ez a szédülést fo­kozhatja. A szédülésnek más oka is lehet: pl. a mérséktelen alkoholfogyasztás, a szervezet­be jutó nagyobb mennyiségű n.­kotin. Gyakori vagy tartósabb szédüléseknél orvoshoz kell mennünk, mert lehetséges, hogy rossz közérzetünket idegrend­szerünk gyengesége, a szívmű­ködésben, vérkeringésben mu­tatkozó rendellenességek okoz­zák. Ezeket a komolyabb be­tegségeket lehet kezelni. A fer­tőző betegségeket is kísérheti szédülés. Tehát olyan rossz köz­érzeti jelenségről van szó, amely mindenképpen figyel­meztető jel és amit nem szabad kézlegyintéssel elintéznünk. MINDENEM FÁJ, írja a 67-éves P. K. Mivel csa­ládjában is van orvos, külön­böző gyógyszereket kapott, de már ezek sem használnak. Sze­rintünk állapota komolyabb ki­vizsgálást igényel, ezért azt ta­nácsoljuk, körzeti orvosától kér­jen beutalást a járási korház­ba. Itt a vizsgálat nyomán meg­állapíthatják mi a rossz köz­érzet valódi oka. Ilyen korban soka; segíthet a foggyökerek eltávolítása. GÉPIES MUNKÁT, nem szívesen végez egy orvos sem. Valamennyiünk célja a gyógyítás. Gyakran előfordul azonban, hogy rendelőinkben minden komolyabb ok nélkül to­longanak az emberek. Ennek ellenére azt tanácsoljuk, ha va­laki rossz közérzettel küzködik, forduljon bizalommal orvosá­hoz, mivel az első tünetek el­hanyagolásával, vagy lebecsülé­sével komoly bajt idézhetünk elő, gyógyulásunk lassú lesz. Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY Csavarvonalas vagoukirakót helyeztek üzembe ömlesztett anyagok kirakására a piestunyi vasútállomáson. Egy óra alatt 25 tonna anyagot juttat a tartályokba. (I. Dubovský — CTK) ~ H Grigorij BaklarIOV Vogy két óra múltán a foglyokat egye­sítették egy másik oszloppal, és együtt elindították őket a hőségben. A húsz év körüli, fiatal kísérő németek a rozsföld letaposott szélén mentek mellettük, zub­bonyuk ujját könyékig feltűrték, géppisz­tolyukat kezükben vitték. Az oszlop élén a parancsnok háta imbolygott egy jól megtermett, kövér lovon. Vihar előtti fülledt, nyomasztó forró­ság töltötte be a párás levegőt. Csupán az első sorokat érte egy kis szellő, hát­rább a lábak kavarta porfelhő teljesen beborította a menetoszlopot, s az embe­rek vakon lépkedtek benne, alig látták az előttük haladó hátát. Az út két oldalán szétlőtt ágyúk, járművek, a hőségben fel­puffadt lótetemek hevertek. Goncsarov szélről második volt a sor­ban. A német kísérő ott lépkedett a so­ruk mellett, nem maradt le és nem is előzte meg őket. Zubbonyát egészen a derékszíj csatjáig kigombolta a hasán, izzadtságtól fénylő arca vörös volt a for­róságtól meg a lesüléstől; időnként dü­hödt pillantással rá-rásandított a foglyok­ra. A kiszolgáltatottság látványa és a kezében szorongatott fegyver egyre job­ban feltüzelte. A foglyok, tekintetét lát­va, lesütötték szemüket. Néhány órája már elhaladt előttük egy menetoszlop, s az útmenti árkokban lelőtt oroszok he­vertek. 113. A hátsó sorokban menetelők még nem láttak semmit, amikor az első sorok fél­rehúzódva szabaddá tették az utat: a szembe jövő harckocsik leszorították őket. Heves gyorsasággal, egymás után bukkantak a front felé tartó, 'elnyitott te­tejű, szürke tankok, sűrű, fojtogató por­felhőt kavarva maguk után. S onnan, a gomolygó porból, imbolygó ógyúcsövé­vel máris tört előre a következő harc­kocsi; parancsnoka ott állt a tornyában a kinyitott teiő előtt. És a motorbőgéstől megsiketült, a perzselő kipuffogó gázok­tól elborított foglyok csak meneteltek a rázkódó, remegő földön. Az egyik tank váratlanul nekirontott a tömegnek. Az emberek visszahőkölve a rozs közé szaladtak. Az iszonyat élő kiáltása csapódott a motorbőgés fölé. A harckocsi kikanyarodott az útra, egyik lánctalpa véres volt, s vastagon tapadt rá a puha por. Mikor a tankok elvonultak, az őrök - maguk is dühösek voltak és a fog­lyokon töltötték ki haragjukat - gép­pisztoly tusával meg lövésekkel terelték vissza az embereket az útra. És az át­élt veszedelem után tovább hajtották elő­re az orrfacsaró izzadságot árasztó fog­lyokat. A mellett a bizonyos hely mellett haladva, a sorok szétváltak, az emberek kikerülték, ami ottmaradt a porban. Az oszlop végén lövések dörrentek. A vihar, mely reggel óta készülődött a mezők felett, hirtelen csapott le rájuk. Sötét lett, a villámok fényében heves záporeső zuhogott, s egy szempillantás alatt bőrig áztatott mindenkit. A menete­lő emberek odatartották arcukat az eső­nek, mohón nyelték a vízcseppeket, ki­tátott szájjal itták a bőven zuhogó suga­rakat, és esővel mosogatták hegedő se­beiket, zúzódásaikat. • • s Mikor már lenyugodott a nap, és az égbolt felén bíborszínű alkony fény de­rengett, melyet ködsáv választott el a földtől - ott, ahol a menetosziop elvo­nult, néhány ember bukkant fel óvato­san, egymás után a rozstáblából. Abban a percben, amikor a harckocsi a tömeg közé nyomult, s az emberek egymást ti­porva menekültek előle, és az élőknek a halál félelme vakította el a szemét: akkor néhány fogolynak máris sikerült elrejtőznie a rozsban. Hallották, amint a kísérő németek lövöldözve és ordítozva, újra összeterelték az oszlopot; zakatoló szívvel tapadtak o földhöz és várták, amíg a menet elhalad és eltűnik a mesz­sziben. Az erdőben Goncsarov egybe­gyűjiötte társait; mindössze tizenegy em­bert. Egy régi védelmi állás helyén lö­vészárkok mélyén megbúvó vagy a földön hányódó géppisztolyokat találtak, s most újra fegyver volt a kezükben. Bevárták a sötétséget, majd útra kel­tek. Arra indultak, amerre a harcok dúltak, s ahol most a hazájuk volt: ke­letnek, a napfelkelte felé. Hosszú út állott előttük, nagy megpróbáltatások és a bátor helytállás útja, mely csak most kezdődött. Mentek, hogy végigjár­ják ezt az utat. HUSZADIK FEJEZET A ködön keresztül már érződött a nap melege, de akárcsak a vízben, továbbra is elveszett, megszűnt benne súly és szín, és ahogy távolodott, anyagtalanná vált. Rejtekhelyre vonultak a harckocsik. A négy tank hátulja, szürke folttá vál­va, szétoszlott a levegőben. A köd még a motorjuk zúgását is elnyelte. Nedve­sen fénylő acélsisakon, szakasz szakasz után haladt a gabonatáblában a gyalog­ság. S nem sokkal később megszólaltak a harci zaj első hangjai arrafelé, amerre mentek. Kilenc óra felé a ködfüggöny átmele­gedett és gyorsan oszladozni kezdett. A közeli dombon kibontakozott egy vil­114. lám sújtott fa. Görbén és feketén állt ott a gomolygó ködben, mint a világ végén egy irdatlan szakadék felett. De csakhamar kitárult mögötte a messzeség: az érett rozsföld végtelen síkja. A har­mattól és a kalászok közt megbúvó köd­től nedves gabonatábla - mintha most egyszerre szétsugározná magából a be­fogadott fényt - csillogott, szikrázott a napon. S e gabonamező teljes kiter­jedésében gyalogság futott visszafelé, s útját robbanások követték. - Odanézz, odanézz! - mondta Trojnyikov, előremutatva. A visszavonu­ló gyalogság mögött, a mező szélén már egymás után bukkantok fel a gabonából a német harckocsik. Az ezredes tizennégy darabot számlált meg. - Odanézz, Ku­ropatyenko! Egész jól jönnek! A daliás termetű Kuropatyenko ezred­parancsnok, fonott korbáccsával csapkod­va csizmaszárát, hunyorított szemmel figyelt. Vöröses bajsza alatt kivillantak dohánytól sárgás ragadozó-fogai. Lába szárán, amelyet a korbáccsal csapkodott, remegtek az izmok. Kuropatyenko dühö­sen a homlokára rántotta a tányérsap­kát: — Megyek! Trojnyikov nem vette el szemétől a látcsövet, csak intett. Az ezredparancs­nok után nézett. Kuropatyenko leszaladt a dombról, felugrott lovára, amelyet kantárjánál fogva őrzött a küldönce, s a ló sörényére hajolva, a felcsapó robba­nások között nekiiramodott toronyiránt a mezőn keresztül az ezredéhez, a jobb­szárnyra. Mögötte, német géppisztolyai a hátán, ügyetlenül ütem nélkül ugrán­dozott a nyeregben a küldönc. A látcsőben már látni lehetett a gya­logosok arcát. Nyesztyerenko hadosztálya vonult vissza összekeveredve. (Folytatjuk) #1

Next

/
Oldalképek
Tartalom