Új Szó, 1966. november (19. évfolyam, 301-331. szám)

1966-11-19 / 319. szám, szombat

Élt-e Monte Christo grófia? Dumas regényalakja nem költött személy Nemrégen a sajtóban érde­kességként jelent meg az a hír, hogy tengeri vihar következté­ben húsz turista 24 órára If várában rekedt, ott, ahol Ed­mond Dantes, Dumas regényhő­se raboskodott. A turisták, igaz ts,ak egy napra, az elemek fog­lyai voltak, ám az idegenfor­galmi látványosságkém ma is fenntartott börtöncellak borza­lommal töltik el a látogatókat. IA kazamaták között emléktáb­la jelöli Edmond Dantes haj­dani kényszerlakát. Kérdés, lé­tezett-e valóban Edmond Dan­tes, s igaz volt-e mindaz, ami Dumas regényében a hányatott sorsú tengerésztiszttel meg­eset ?t Először is Dumas regényhőse nem volt tengerésztiszt, hanem egyszerű cipészsegéd, másod­szor nem If várában rabosko­dott, tehát Edmond Dantes em­léktáblával jelölt cellája csak idegenforgalmi reklám, végül a valóságban a bosszú magát a bosszúállót is utolérte. Dumas Jacques Pechet-neik, egy párizsi rendőrtisztnek az emlékirataiból értesült egy kü­lönös esetről, amely aztán re­génye alapjául szolgált... 1807-ben történt. Francois Picot jóravaló, takarékos, be­csületes cipészsegéd nősülni készült. A szép és gazdag Mar­guerite Figeron (a regényben Mercedes) kezét akarta elnyer­ni. A lány hozományát százezer akkori frankra becsülték (ma több millió frank volna). Töb­ben is versengtek érte, de a lány a derék Picot-lioz húzott. Volt azonban Pícot-nak egy ra­vasz vetélytársa — Matthieu Lupio, egy kapzsi kocsmáros. Lupio nem tudott beletörődni abba a gondolatba, hogy Mar­guerite más felesége legyen, ezért ármányhoz folyamodott. Névtelen levelet küldött De Ro­vigo herceg császári rendőrfő­nöknek, s ebben a Bourbonok uralmának visszaállítására Irá­nyuló veszedelmes összeeskü­véssel vádolta Picot-t. EGY TITOKZATOS IDEGEN 1815. február 15-én egy Jo­seph Lucher nevű titokzatos és nagyon gazdag idegen úr tűnt fel Párizsban. A valóságban Picot volt, aki szabadulását XVIII. Lajos trónra lépésének köszönhette. Addig szigorú öri­aet alatt a piemonti Fenestrel börtönben sínylődött. Az ele­gáns gazdag úrban senki sem ismerte fel az egykori szerény oipészsegédet, aki megedződött • börtönviszonyok között, és levetette félénkségét. Picot Fe­nestrelbein megbarátkozott egy pappal, akit politikai vétségért Ítéltek el. A pap (a regényben Faria abbé) halálos ágyán reá hagyta vagyonát — 8 millió frank értékű ingatlant, 2 mil­lió értékű ékszert és 3 millió értékű aranyat. A pap vagyona nem a re­ménybeli Monte Christo szige­ten. hanem egészen másutt volt jól elrejtve. Picot szabadulása után megszerezte a kincseket, majd hozzáfogott bosszútervé­nek kidolgozásálhoz. Megtudta, hogy Marguerite sok-sok évvel az ô eltűnése után férjhezment Lupióhoz, aki közben nagyon meggazdagodott, Párizs egyik legelőkelőbb szállodájának a tulajdonosa lett. Két gyermekük volt. Picot-nak elsősorban bi­zonyítékok kellettek. Ezért Ni­mes-be utazott, s ott felkereste. Lupio barátját, bizonyos Allut. Picot papi ruhát viselt, s mint a Fenestrel börtön volt lelki gondozója mutatkozott be (a regényben Busoni abbé). El­mondta neki," hogy egy Picot nevű elhunyt rab végakaratát teljesítve jött hozzá, hogy meg­tudja, ki volt Picot feljelentője. Az elhunyt egy brilliánst bízott rá, hogy adja át a titok felfe­dőjének. Allutől megtudták, hogy Lupio és cimborái, Chab­reau szatócs és Solari kialapos követték el vele szemben az aljasságot. Allu megkapta a bri­liánst. Ezt 65 ezer frankért el­adta egy párizsi ékszerésznek, aki viszont 107 ezer frankért továbbadta. A becsapott Allu dühében leszúrta az ékszerészt, majd külföldre menekült. A BOSSZÚ Lucher-Picot az adiitok bir­tokában visszament Párizsba. Pincérnek szegődött Lupiő ven­déglőjébe. Megfigyelte, hogy Chabreau és Solari néha össze­jön egykori cinkosukkal. Egy este Chabreau elmaradt a szo­kásos dominópartiról. Tőrrel szívében meggyilkolva találták. A tőr markolatán ez a felírás állt: „1. szám". Ettől kezdve állandó sorscsa­pás érte Lupiót. Egy világfi, bi­zonyos De Coriano berceg el­csábította első házasságából származó 16 éves lányát. Hogy elkerüljék a szégyent, igyekez­tek gyorsan nyélbe ütni a há­ziasságot, a herceg azonban el­tűnt. Aztán levél jött Spanyol­országból, s kiderült, hogy a „herceg" tulajdonképpen szö­kött gályarab volt. Lupio kény­telen volt az esetbe belebete­gedett feleségét vidékre vinni. Távollétében leégett a szállodá­ja és pazar lakása. Közben Lu­pio fia rossz társaságba kevere­dett, és rablási kísérletért húsz évi kényszermunkára ítélték. Lupio az őrület szélem állt. Lupio feleséfje 1820 elején haldoklott, amikor egy este nyílt az ajtó, és egy feketébe öltözött férfi lépett be. „Én vagyok Picot, akit te börtönbe juttattál, s elraboltad a meny­asszonyomat. Chabreau-t leszúr­tam, Solarit megmérgeztem, lá­nyodat megbecstelenítettem, fiadat gályára juttattam. Te vagy a „3. szám" — kiáltotta, és tőrét Lupióba szúrta. Picot már menekülni készült, amikor váratlanul rárontott Al­lu, aiki időközben visszaszökött, és gyanítani kezdte, hogy Lu­cher azonos Picot-val. Hallga­tásának áraként Picot vagyoná­rnak a felét követelte, de Picot nem volt hajlandó lefizetni Al­lut. Allu hat nap múlva orozva megölte Picot-t, aztán Angliá­ba menekült. 1828-ban halálát érezve francia papot kéretett, és meggyónta neki titkát. Kérte, hogy vallomását hozzia a fran­cia rendőrség tudomására. Ezt örökítette meg emlékirataiban Jacques Pechet. Ez Monle Christo grófjának igaz törté­nete. (A z Ogonyok nyomán: L. L.) Máit szombati számunkban közöltük a közeljövőben meg­jelenő csehszlovák festmény­sorozat öt címletének egyikét. Az alábbiakban ismertetjük a további néau értéket IX,S Mt l„\1 iť-AU !**: !•; ..................... juxi TULIPANCSOKOR — Václav Špála (1885—1946) festőművész alko­tása i ' .. :! <' h>k">i."\ ŕ \sko H I H. * I »>.I t Mi Si,< « v *' A - i'vr­TAVASZ (A négy évszak című ciklusból) — Václav Holiar (1607—1S77) festőművész aikotá­r**; l < 1 - M»»í tH KVsKo HEH m tkf* CitKHfi 11 Í! X in-.i;fü T ji - - - •• v A — Ľudovít Fullá szlo­HOBAGOJ.Y — Karel Purkyné (1834—1868) festőművész alkotá­sa. A kép a prágai Nemzeti Ga­léria tulajdon*. 0 * Az U J SZO keresztrejtvénye Az orvostudomány nagyjai VÍZSZINTES: 1. Magyar orvos­professzor [1818—1865), az anyák megmentője. 13. Dicsőítő költe­mény. 14. Macskaltang. 15. Labda a hálóban (ék. h.). 16. Ezzel kez­dődik az önsegély. 17. Kilowatt röyldítése. 18. Ipari növény. 19. Betegség (ék. h.J. 21. Menj, an­golul. 22. Nagy tó a Szovjetunió­ban. 24. Bátor igéje. 25. Se itt, se ott. 28. Vízgyűjtő. 29. Taszít. 30. 5 kg. 31. 500 két ezres közt la­ttivul. 32. Hiányos avar. 33. Peter betűt keverve. 34. O. I. 35. A templom dísze. 37. Iperit keverve. 39. Ra lkerszava. 40. I. P (1849—1936) Nobel díjas szovjet liziológus 12. A francia—algériai háború elején működő terrorszer­vezet. 43. A tejet a törzzsel kap­csolja össze. 45. L-lel könyv lati­nul. 46. TKLP. 47. Kerületi nem­zeti bizottság+ K. 48 szen — gyökér. 49. A + gabonafajta. 50. Románia, Spanyolország és Luxem­burg autójelzése. 51. Shakespeare drámájának hőse. 52. Költészet. 53. Európai nemzet. 54. SANNT. 55. Fontos tudnivalót. 57. Monda. 58. Vízinövény. 80. Férfinév. 61. Elba csehül. 62. Magyar szeren­csejáték. 63. A fa ellensége, név­elővel. 64. Nobel-díjas orvospro­fesszor és békeharcos (1875—1965 a lamberénei kórház megalapítója. FÜGGŐLEGES: 1. Kevés ellenté­te (ék. h.). 2. Angol orvos (1749 —1823), a himlőoltás bevezetője. 3. Mai napon. 4. Magasra tart. 5. Kúszónövény. 8. Walter Ulbricht. 7, Férfinév. 8. Könyvben van. '9. Szovjet repülőgép-típus. ÍĎ. Asz­szony. 11. Brit. 12. Végtelen csőik. 18. Kis ház. 19. Káposzta-fajta. 20. Csavar 23. Omladék 24. Erkölcsö­sen, idegen szóval. 25 Aurél, magyar Azsla-kutató. 26. Az ókori idők leghíresebb görög orvosa (ék. h.). 27. Francia orvos (1823— 1895) a veszettség elleni szérum feltalálója. 28. A szerelem Istene. 29. Két televízió. 30. 3. személy-®? 32. Forma. 35. Fordítva, szlovákul, 36. Nobel-díjas német orvos (1843 —1910) a modern bakteriológia megalapítója. 38. Cipő része. 41. Öreg (ék. h.). 44. ... Miklós, hl res magyar építész. 46. -Göngyöleg súly (ék. h.). 47. Félsziget a Fe ket-e-tengerben. 48. Muzsika. 49 Verdi opera. 51 Tábor, németül 52. Lakik-e 54. Sérülése. 56. ODZE. 57. Fogoly. 59. ÁTW. 61. Azoívo® betűk. 62. Tibor, Sándor. 63. Ke­resztül (ék. h.). A november 12-én közölt ke­resztrejtvény helyes megfejtése: Vízszintes: 1. Mi dolgunk a vil<­gon küzdeni erőnk szerint a leg­nemesebbekért. Függőleges: 18. Zalán futása. 20. Csongor és Tünde, 91. Kipol násnyék. Könyvjutalomban részesülnek: Horkay László, Opava, Tóth Ma­iinda, Csíz-fürdő, Laczkó Ilona, Mácsonás, Luky jános, Barsendréd, Somoskői Zoltán, Vecselkő. KULTURÁLIS HÍREK • A BUKARESTI Caragiale Nemzeti Színház együttese Bu­dapesten vendégszerepel a kö­zeli napokban. A jeles művé­szekből álló együttes Caragiale román író „Az elveszett levél" című vígjátékával, Steinbeck „Egerek és emberek" című da­rabjával és Alexandru Voitin antifasiszta román író „Embe­rek, akik hallgatnak" című drá­májával mutatkozik be a ma­gyar közönségnek. • „MIKOR LÁTTAD utoljára anyámat" — ez a címe a 18 éves Christopher Hainpton da­rabjának, amelyet a londoni West End egyik neves színhá­zában mutattak be. • OKTÓBER MÁSODIK FE­LÉBEN tartotta a budapesti Fő­városi Operettszínház új be­mutatóját, amelyen olasz szer­zők dallamos, temperamentu­mos musicalját vitte a nézők elé. A darabot Seregi László rendezte. A szereplők között Rátonyi Róbert, Meggyesi Má­ria, Felföldi Anikó, Fónay Már­ta, Homm Pál neve is olvas­ható. • AZ ÖRÖKIFJÚ GARY GRANT két filmje között az angliai Bristolban pihen felesé­gével és héthónapos kislányá­val. A 62 éves filmszínész ki­jelentette, nemsokára visszavo­nul a munkától és csak család­jának, valamint még születen­dő gyerekeinek kíván élni. • JEANNE MOREAU újabb alkalmat kapoti, hogy sokolda­lú művészetét csillogtassa. Fi­lippe de Broca új filmjében egy midinettet alakít, Partnere Jean-Claude Briady. UTAZÖ ember a meg­mondhatója, hogy egyes vidékeken milyen nehéz éjjeli szállást kapni. Már­pedig az éjszakai nyu­godalom legalábbis any­nyira fontos, mint a rend­szeres táplálkozás. SStl Kenyeret meg egy kis hoz­závalót a táskában is vi­het az ember. De mi le­gyen az éjjeli szállással?! Erre, persze, aki még nem kóstolta meg az ország­járók kenyerét, könnyen azt válaszolhatná: ugyan kérem, ez is valami! Mi­re valók a szállodák? Természetesen én is tu­dom, hogy a szállodák az átutazó vendégek számá­ra épültek, illetve épül­nek ma is. Talán azok is tudják, akik a szál­lodákkal rendelkeznek. De próbáljon csak valaki szobát kérni, mondjuk, Tornaiján vagy Pelső­cön ... Az utasember hiába ér­kezik Tornaijára a déü gyorssal. Hiába kutyagol lógó nyelvvel az állomás­tól a szállodáig, hogy ta­lán még jókor jött. Nem, már elkésett. A szobaasszonynak dél­szik. És meglepődne, ha igenlő választ kapna. No nem, ettől nincs is mit félnie. A szobaasszony széttárja a karját és saj­nálkozva tudatja, hogy Jobb híján megfogadod a tanácsát. ELÚSZÚR a „Gömör"­ben próbálkozol. Sajnos, célt nem érsz, mivel a szobaasszony csak dél­. ..cfak az utasnak nem jó után háromig szabadja van. Mit tegyen az utas? Lásson a munkája után? Meg is tenné, ha nem kellene valamelyik közeli faluba utaznia. De mi lesz vele, ha aztán nyolc-ki­lenc óra körül visszake­rül, és neki nem vet ágyat senki? így aztán inkább vár. HÁROM óra körül jön is a szobaasszony. A ta­pasztalt utas a legaláza­tosabban megkéri: egy szobácskát, ha lehetne. De ha nem megy, egy ágyacskával is megelég­szoba nincs, de még egy ágyacskát sem vethet senki számára, mivel min­den foglalt. Az utas, hogy szóljon valamit, megkérdezi: — Ennyi átutazó len­ne? Erre a szobaasszony: — Nem, kérem. A szo­bák többségét lefoglalta a téglagyár. A „bejáró" munkásai lakják. De azért, hogy lásd, mennyire szívén viseli sorsodat, tanácsolja, hogy próbálj szerencsét y — mondjuk — Pelsőcön. után öt órakor lép szolgá­latba. Addig talán pró­bálkozz a másik szállo­dában, az állomással szemben. Amikor a szobaasz­szonyt ott találod, már éledezni kezd benned a remény szikrája. A vá­lasz azonban itt is eluta­sító. — Nincs, kérem ... Az egész szállodát munká­sok lakják. Azután szép sorjában elmondja, hogy melyik szobában, melyik üzem dolgozói laknak. Sőt, az 6 „bérletük" nem egy vagy két éjszakára szól, hanem esztendőkre. Majd így folytatja: — Az egyik szobában talán mégis alhatnának, azzal a feltétellel, hogy reggel hat előtt már fel­szedelozküdnek. Nem érted, miért kel­lene hajnalban kelned, de ő megmagyarázza, hogy a kérdéses szobában lakó „dolgozók" éjszakai műszakban dolgoznak, és csak reggel hatkor tér­nek vissza ŐSZINTÉN szólva, nem örülsz az ajánlatnak. De hogy valamit mégis mondjál, megkérdezed a szobaasszonyt. — Nem sajnálja így út­jára bocsátani a fáradt utasokat? — Nekem sem igen tetszik a dolog. Ha már munkásszállót csináltak is belőle, legalább né­hány szobát kellett vol­na fenntartani az átuta­zók számára. Elég gyak­í»n előfordul, hogy az éjszakai vonat beérkezé­se után többen érdek­lődnek szállás után, mi­vel csak reggel folytat­hatják az útjukat. No, de az isten se vehet ott, ahol nincs. DE HÁT MIÉRT csillái­nak ilyen dolgokat a ven­déglátó ipar vezetői? Ki­nek jó ez a megoldás? No, kinek? A vendéglátó­ipar egyszerűen bérbe adja a szállodát egyes üzemeknek. Ez számukra jó. Mindennap biztosítva van a „telt ház". A vál­lalat meg fizet, mint a katonatiszt! És az üzem­nek? Annak is jó. Nem kell munkásszállót építe­nie. Nem jó azonban ez a „módszer" azoknak, akik számára a szállodá­kat építették — az uta­zó embereknek. SZARKA ISTVÁN rrrm 1966. XI. 19. 10

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom