Új Szó, 1966. november (19. évfolyam, 301-331. szám)

1966-11-02 / 302. szám, szerda

A TREBIŠOVI JARAS MEZŐGAZDASÁGI ÜZEMEI az új gazdaságirányítás bevezetésére készülnek A mezőgazdasági üzemek is felkészülnek az új irányítási rendszer bevezetésére. Folynak az előkészületek a trebišovi járásban is. Oros János mérnök, a járási termelési igazgatóság vezetője erről így nyilatkozott lapunk munkatársának. — Azt hiszem, mindenki egyetért velem abban, hogy a gazdaságirányítás új elvei bevezetésének más feltételei vannak a mezőgazdaságban és más az iparban. A mezőgazdaságban több körülmény, mondhatnám sajátos adottság teszi előnytelenebbé a helyzetet... • Melyekre gondol? — Semmi újat nem mondok ezzel, de meg kell említenem, hogy a mezőgazdasági termelés függ az éghajlati viszonyoktól, amelyek közvetlenül, vagy közvetve befolyásolják a terméshozamokat. Továbbá nem mindegyik üzem termel egyforma, jó minőségű földterületen. Az eltérő természeti és gazdasági feltételek következtében különbözőek az EFSZ-ek és állami gazdaságok termelési eredményei. Ebből következik, hogy az új gazdaságirányítás bevezetésénél ezeket a feltételeket az egyes üzemek adottságainak megfelelően figyelembe kell venni. Arra törekszünk, hogy megközelítőleg egyforma lehetőségeket teremtsünk a szövetkezetekben és állami gazdaságokban a gazdaságirányítás alapvető módszereinek egyöntetű alkalmazására s a termelés színvonalának növelésére. Ezzel kapcsolatban nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a körülményt, hogy a mezőgazdaságban a termelő erők az iparhoz viszonyítva alacsonyabb színvonalúak. Mindez a mezőgazdasági termelés hiányos szakosítására, a dolgozók elégtelen szakképzettségére s az ebből eredő alacsony munkatermelékenységre vezethető vissza. • Milyen intézkedéseket tettek eddig a járásban? — A Földművelésügyi Minisztérium rendelete értelmében megszüntettük a járási termelési igazgatóságnak az eddigi szövetkezeti és állami gazdasági osztályát, illetve ezekből egységes gazdasági irányító szervet létesítettünk. Ennek dolgozói már áttanulmányozták az új gazdaságirányítással kapcsolatos irányelveket, s az ő hatáskörükbe tartozik majd a mezőgazdasági üzemek politikai és gazdasági vezetőinek az iskolázása. Erre a járási harmonogram szerint október 31 és november 19-e között 670 mezőgazdasági vezető dolgozó részére szervezünk három—hat napig tartó iskolázást. A részben szlovák, részben magyar nyelvű előadásokon részt vesznek a szövetkezetek és az állami gazdaságok könyvelői, az üzemi pártszervezetek és az üzemi szakszervezeti tanácsok elnökei, a szövetkezetek agronómusai, zootechnikusai. Ezt követően a részvevők a mezőgazdasági üzemek egyéb szakembereinek bevonásával gyakorlati iskoláztatást tartanak a saját munkahelyeiken s egyidejűleg kidolgozzák a termelés szakosítására vonatkozó irányelvek szellemében az 1967. évi, valamint a negyedik ötéves tervet saját üzemük részére... • Mikorra tervezik e munka befejezesét? — Az ezzel kapcsolatos munkát a tavaszi munkák kezdetéig elvégezzük, úgy, hogy attól kezdve az egész járás mezőgazdaságában érvényre jusson az új irányítási rendszer. (-ik) Skandináviából évente egymillió turista látogat a Földközi- és Fekete-tenger vidékére. Útvonaluk az NSZK-n keresztül vezet. A turistaút 1500 kilométerrel. lenne rövidebb, ha Lengyelországon, Csehszlovákián és Magyarországon keresztül veEfzak-Pél zetne. Hazánkban ez az út a közép-szlovákiai kerületen halad át a Dolný Kubín—

Ružomberok — Banská Bystrica— Zvolen — Slovenské Darmoty vonalon. Az útszakaszok teljes kiépítése és korszerűsítése 1970-ben fejeződik be. Oj parkolóhelyek, benzinállomások, autószervizek, autokempingek, szállodák, kirándulóhelyek létesülnek az Észak-Dél turistaút mentén, amelyen kb. 50 ezer skandináviai turista látogatásával számítanak. OL Növekvő követelmények AZ EGYIK NAGY ÜZEMBEN azt bizonygatta a pártszervezet elnöke, hogy „amilyen a pártelnök, olyan a pártszervezet munkája". Bár e megállapítással teljes mértékben nem érthetünk egyet, de nem hallgathatjuk el a benne rejlő igazságot sem. Helytelen azt állítani, hogy egyes pártszervezetek munkája csupán a pártelnök képességeitől függ, hiszen a szervezetet nem egy személy, hanem a pártbizottság irányítja. Viszont tagadhatatlan, hogy a pártbizottságban az elnök tölti be a motor szerepét. Legtöbb esetben ő képviseli a pártszervezetet a gazdasági vezetők tanácskozásán, a különböző értekezleteken. Munkahelyén tisztségétől függetlenül éppen úgy kell végeznie a feladatát, mint munkatársainak. Sőt, bizonyos mértékben jobban kell végeznie, hogy személyes példát mutasson. Aki alaposabban megfigyeli a pártelnökök életét, az jól tudja, hogy megbízatásuk teljesítése egyúttal a szabad időről való részleges, vagy teljes lemondást ls jelenti. Ezek az elvtársak igen fontos láncszemek a pártmunkában. Tevékenységükről, munkájukról most először nyújtott teljes képet a Központi Bizottság javaslatára készített elemzés. Az adatok Igen figyelemreméltók, és alapot nyújtanak a helyes következtetések kialakításához. A felmérésből megtudjuk, hogy a pártelnökök közel 40 százaléka 36—45 éves. Ehhez még hozzá kell tennünk, hogy kétharmaduk saját tapasztalatból tudja, mit jelentett a kapitalista rendszer, egyharmaduk végig szenvedte a gazdasági válságot a harmincas évek elején, sőt 5 százalékuk mindkét világháborút végig küzdötte. Az említett adatok jelentősége főképp abban rejlik, hogy lehetőséget nyújtanak a kerületi és járási pártbizottságoknak a céltudatosabb munkához. A pártszervek az említett adatok alapján világosabban látják, hogy milyen segítséget kell nyújtaniuk a pártelnököknek, s azt is megállapíthatják: az évzáró taggyűlések előkészítésének időszakában milyen káderkérdésekre helyezzék a fő súlyt. A pártelnökök munkájának, tevékenységének elemzése még egy fontos jelenségre hívta fel a pártszervek figyelmét. Gondolkozni kell azon, hogy vajon helyes-e, ha a 19 450 pártelnöknek két funkciója, több mint ezernek pedig három, vagy még ettől is több megbízatása van. Helyes az, ha a pártelnök tagja a nemzeti bizottság plénumának, és így hasznosítja a pártinunkában szerzett tapasztalatát. Viszont egyáltalán nem szükséges, hogy még két-három társadalmi szervezet vezetőségének is tagja legyen. IGAZ, EGY PARTHATÄROZAT SEM RÜGZfTI: hány megbízatást vállalhat a pártelnök. Ilyen általános irányelvre nincs is szükség. Annál inkább szükséges, hogy az alapszervezetek pártbizottságai és a járási pártbizottságok egyénenként — a pártelnök képességeit, valamint a pártszervezet tevékenységének színvonalát figyelembe véve — meghatározzák: vállalhat-e a pártelnök egyéb megbízatást is. Jól tudjuk, hogy a XIII. pártkongresszus határozatainak teljesítése minden munkahelyen komoly feladat elé állítja a pártszervezetet. Ezek teljesítése megköveteli, hogy a pártelnökök elsősorban a saját szervezetük problémáinak megoldásával, a pártmunkával törődjenek, ök tudják a legjobban, hogy a pártmunka elsősorban az emberekkel való munkát jelenti. Ez pedig rengeteg időt igényel. Ezért fontos, hogy a pártbizottságok felülvizsgálják a pártelnökök munkáját, mentesítsék őket a kevésbé lényeges megbízatásoktól, hogy a legfőbb megbízatásukat a követelményeknek megfelelő szinten végezhessék. (cs) A KELET-SZLOVÁKIAI VASMŰ EGY RÉSZE. 79. Hirtelen félelmetes csönd lett. Feltüzelt, verejtékes arcok csillogtak a lángok fényében, a szemek zavarosan, részegülten meredtek az árulóra. Erősebben hallatszott az égő gerendák ropogása, a mohó lélegzet. Ügy tetszett, rószaszin pára lebeg a tömeg fölött. És mindez megrázkódott, remegni kezdett Salajev előtt, és mikor a tanító a szemébe pillantott, iszonyodva felkiáltott: - Elvtársak, mit akarnak ve ... A parancsnok vasmarokkal ragadta meg oz inge gallérját, és akkorát rántott rajta, hogy a fogolynak elakadt a lélegzete. De ezt a kiáltást, a rettenet megszakadó kiáltását mindenki hallotta. Belevágott a pattanásig feszült idegekbe, és heves rázkódás futott végig a sokaságon. -Várod... Várod őket! - lihegte elfulladva Salajev, nem is hallva, amit mond, és csak rázta, rázta, minden erejéből megmarkolva és csavargatva a fogoly torkánál az inget. Homályba borult minden, nem látta tisztán ennek az embernek az arcát, akinek szeméből ömlöttek a fulladás könnyei, ámde Salajev ott érezte a kezében ezt a reszkető, vacogó, erőtlen testet, és őrjöngő haragjában hangosan csikorogtak összeszorított fogai. - Vársz, átkozott bitangja!... A németjeidet várod! Ekkor metsző fájdalom hasított a parancsnok térdébe. Megrázkódva elengedte a tanítót, és zavaros tekintetével körülnézett. Egy kisfiú állt előtte, aki az imént a térdébe harapott. Megnyúlt, falfehér kis arc, a rémülettől kerekretágult gyermek könnyben fürdő szeme. Salajev pillantásától visszahőkölve, kétségbeesett elszántsággal kiáltozni kezdett: — Ne bántsa! Ö az én, az én, az én papám! Ne bántsa! ÉS védőn átkarolta az apja lábát, és egész testében remegve hozzásimult. — Ne bántsa!... Salajev csak állt, leszegett fővel, és zihált, mintha hirtelen felriadt volna. És a körülállók is egyszerre magukra ébredtek, és más szemmel kezdték látni a világot s a történteket. S a lábak alatt odavergődött kisfiú most a nyomakodó, megfeszülő testek és tapadó csizmák között, amelyek mindegyike könnyedén agyonnyomhatta volna, sovány kis testével keresztülfurakodott a tömegen és kiszaladt a lángok fényébe. A legkisebb és leggyengébb lény között, akinek csupán egyetlen fegyvere volt: a szeretet .ereje elhaló kis madárszívbeiS — ez a gyerek folyvást ugyanazt a néhány szót kiáltozta, amely nem adott magyarázatot semmire: „Ö az én papám! Ne bántsák!" És különös módon ezek a szavak nyomban igazoltak mindent, és azok az emberek, akik alig egy perce még fejvesztve tomboltak elvakult dühükben, most kijózanodtak és újra emberré lettek. Salajev távozott, a tömeg utat nyitott előtte. Maga sem vette észre, hogy járás közben meg-megrázta kezét. A zsibbadást akarta lerázni, melyet még ott érzett a tenyerében. Becsapta a kocsi ajtaját, hirtelen^ fáradtság kerítette hatalmába. Sofőrje, Petrov közkatona, dudálva kihajtott a bűntudatosan szétoszló tömegből. Néhányan ott álltak a tanító körül. A kisfiú megigazgatta, nadrágjába gyűrte az apja ingét, az egyik kísérő kotona pedig felemelte a földről és leporolgatta a tanító összetaposott sapkáját. Salajev késő éjszaka ért vissza a törzsbe; ruhájából áradt az égő gerendák füstszaga. A tornác sötétjében tapogatva benyitott az ajtón. A meszelt falú és mennyezetű szoba ablakai pokrócokkal voltak elfüggönyözve. Úgy tetszett, hogy a kis helyiség, amelyben megrekedt a csönd és a petróleumlámpa szaga, erős fényben fürdik. Brovalszkij és Scserbatov ült az asztalnál a térkép fölé hajolva, a fejük majdnem egymáshoz ért. Nem fordultak mindjárt a kinyíló ajtó felé. Salajev leült. A térkép közepére helyezett tányérkán álló petróleumlámpa bántotta még a szemét. Elfordult és ingerülten sandított vissza rá. - Égnek a falvak. Menekül a nép. Cipelik a gyerekeket, hajtják a marhát: minden út telistele emberrel. Itt bent, a zárt helyiségben erősen érződött a gimnasztyorkájából áradó füstszag, a tűzvész lehelete. Maga is megérezte, és megszagolta ingzubbonya ujját. - Nappal még kihaltak voltak a falvak. Honnan az ördögből gyűlhetett oda estére annyi nép? Félelmetes látvány. Alig tudtam idáig vergődni... Salajev elhallgatott. - Nos? Hallottátok már? A frontparancsnok áruló! És szavai hatását figyelve baljósan összehunyorított szeme sötét pillantását a két parancsnokra függesztette. Brovalszkij ijedt arccal megfordult ültében, szemében hitetlenség: „Ez lehetetlen!" Majd nőies mozdulattal intett Salajevnek, minthacsak azt mondaná: „Eredj! Nem hiszem!..." Scserbatov pedig, aki ismét oly mély töprengésbe merült a térkép felett, hogy semmit sem hallott, most felpillantott és szigorú, zárkózott tekintettel nézett Salajevre. S csak akkor fogta fel a tudata legmélyén megbúvó szavak értelmét. - Micsoda? - mondta és megköszörülte torkát. 80, — Annyi az egész, hogy a frontparancsnok kereket akart oldani. Tábornok létére — ismételte kegyetlen élvezettel Salajev, és ösztönösen Scserbatov tábornoki rangjelzésére nézett. Ösztönösen, de ettől a pillantástól ez a rangjelzés is mintegy gyanús lett egyszerre. - Térképpel, haditervekkel, valamennyi okmánnyal szökni akart. A kocsijárt, Már a műúton érte utál egy harckocsi. A harmadik ágyúlövéssel kinyírta. Közvetlen közelből. — Honnan tudod mindezt? — kérdezte Brovalszkij. Salajev, régi szokása szerint, olyan tekintettel nézett rá, ami nyomban figyelmeztetéssel szolgált, hogy oz effajta fölösleges kíváncsiskodás nemcsakhogy nem helyénvaló és nem kívánatos, hanem veszéllyel is jár. Igaz, egy ideje nem léteztek azok a titkos források, amelyek révén titkos értesülésekhez juthatott volna, és a régi kapcsolat is megszakadt. De ez a jó szokása azért megmaradt. — Egyvailamit magyarázzatok meg nekem. — Salajev, minthacsak mosolyogna, kivillantotta barna arcából erős, fehér fogait. - Ti mindketten okosabbak, tanultabban vagytok nálam... Vajon mi hiányzott annak az embernek?... Azt mondtam: mi hiányzott neki? Tábornok volt! Elismerés, tisztelet, dicsőség, hatalom, pénz, ördög tudja, micsoda! S cserébe csak a katonai szolgálat! Mindent megkapott! Kitől? A szovjethatalomtól! A néptől! És ez a hitvány alak mégis elárulta mindkettőt! Rendben van, ne beszéljünk a lelkiismeretéről, a tagkönyvéről, amit ugyanbár itt viselt, a szíve fölött, s amivel kérkedett, mikor feltornázta magát a ranglétrán. De hát mi az a több, amit a németektől kaphat az ilyen? Talán új házat? Hiszen - Korotkov a neve!... Magyarázzátok ezt meg nekem. Hát ha én olyan nehézfejű vagyok, hogy egyedül nem tudom felfogni... (Folytatjuk) 1966.