Új Szó, 1966. október (19. évfolyam, 271-301. szám)

1966-10-25 / 295. szám, kedd

AKI A VIRÁGOT SZERETI... és lakását, kertjét, valamint házatáját akarja velük díszíteni biz­tosan szívesen fogadja a szakemberek tanácsát és tapasztala­tait. Megismertetjük a virágbarátokat néhány újabb keletű szak­könyvvel, melyek sok hasznos útmutatást nyújtanak. INCZE FERENC: A KRIZANTÉN, 2. kiadás 170 oldal, 91 kép, fűzve 10.— korona. Ma már az egész világon elterjedtek és kedveltek a krizantén szín­pompás virágai. Népszerűségüket mi sem bizonyítja jobban, mint hogy e könyv első kiadása rövid idő alatt elfogyott. A szerző köny­vével segíti a szakemberek és kertkedvelők munkáját a krizantén termesztése, szaporítása és felnevelése terén. IÁVORKA—CSAPODY: ERDŐ MEZŐ VIRÁGAI, 4. javított kiadás. 246 oldal, 120 színes tábla, kötve 27,75 korona. A könyv megismerteti a természetjárókat az egyes növényekkel s virágokkal. A mű százhúsz színes táblázatával nemcsak gyönyör­ködtet, hanem egyúttal a növényvilág mélyreható tanulmányozásá­ra is buzdít. Haszonnal forgathatják diákok, természetjárók, de a gazdáknak és erdészeknek is sok érdekeset nyújt. NATTER—NÁD MIKSA: OjABB VIRÁGOS KÖNYV. 326 oldal, 94 ábra, 43.— korona fűzve. A szakkörökben ismert szerző közel száz növényfajtát ismertet mű­vében. Megírja származásukat, felfedezőiket, elterjedésük történe­tét, neveik érdekességét, alaktani sajátságaikat, biológiai igényü­ket, díszítő értéküket, esetleg táplálkozásra vagy gyógyításra való felhasználhatóságukat, továbbá a hozzájuk fűződő mondákat, ba­bonákat. SÍPOS ELEK: A TULIPÁN. 186 oldal, 53 ábra, 8 színes tábla és 1 melléklet, fűzve 13,50 ko­rona. Népszerű virágot választott Sipos Elek könyve megírásakor, de számolt olvasói igényességével ls. A teljességre törekedve, szinte mindenre kiterjedő alapossággal ír a tulipán termesztéséről, a hagyma neveléséről és tárolásáról, amelyek kellő ismerete nél­kül eredményes termesztés el sem képzelhető. Fekete-fehér és színes képekkel illusztrált fajtaismertetőjében a cifra kerti tulipá­nok mellett a hazánkban még kevésbé ismert, egyszerű, de szín­pompás botanikai „vad" tulipánokról is szól, amelyek sziklakertek­be és virágos gyepekbe Illők. SZŰCS LAJOS: KAKTUSZOK, POZSGÁS NÖVÉNYEK, 2. kiadás 150 oldal, 220 ábra és fénykép, fűzve 14,50 korona. A szobanövény a lakás legszebb dísze. Gondozása, életben tartása, szaporítása azonban hozzáértést igényel, különösen a szárazság­tűrő — pozsgás — növények esetében. A szerző szakszerűen, mégis mindenki számára érthetően ismer­teti a pozsgás növények kialakulását, elterjedését, természetes környezeti viszonyait, majd — az előbbieket figyelembe véve — e növények ápolását, szaporítását, téli-nyári elhelyezését és egyéb gondozási munkálatait. I. TICSÉNSZKY M : VIRÁG A HÁZBAN ÉS A HÁZ KÖRÜL, 3. bővített kiadás. 316 oldal, 283 ábra, kötve 28,50 korona. E könyvben megtalál az olvasó mindent, amit a kerti virágokról és szobai dísznövényekről tudni kell, ti. beszerzésüket, elhelyezésü­ket a lakásban és a kertben, valamint helyes ápolásukat. A szerző hasznos tanácsokat ad arra vonatkozólag, hogy melyik növény érzi jól magát a szép napos lakásban, és melyik alkalma­sak a sötétebb, északi fekvésű szobák díszítésére. A további feje­zetekből a virágos ablakok és erkélyek létesítési módjával, az ud­varok, kertek virágfelületének kialakításával, a díszfákkal és dísz­cserjékkel, továbbá a rózsakertészet tudnivalóival ismerkedhet meg a virágkedvelő. I. Ticsénszky Marianna könyve hasznos tájékoztatást nyújt az ott­honukat és kertjüket virággal díszítő olvasók számára; a benne foglalt ismereteknek a szakember is sokban hasznát veheti. A fenti könyvek kaphatók és megrendelhetők a MAGYAR KÖNY­VESBOLTBAN, BRATISLAVA, Michalská B. KÉSZÜL A CUKOR Hatalr.ias pótkocsis teherautók egymás után érkeznek a diószegi cukorgyár udvarára. Ax erős víz­sugár könnyedén és gyorsan meg­szabadítja okét terhüktől, hogy azután a répaszeletekkel megra­kodva térjenek vissza a mezőgaz­dasági üzemekbe. Bent a gyárban is mozgalmas az élet. Mindenfelé derékig mezte­• CD emberek láthatók, akik csak Igy bírják elviselni a hőséget. — Eddig már több miut 600 va­gon cukoi hagyta el üzemünket — mond'.a Jozef Roszipal, a fiatal ffi­tccnuiku*. A diószegi cukorgyár nem éppen Halai létesítmény. Jövőre ünnepli fennállásának 100. évfordulóját. De a technika vívmányai ide is el­juto'itak. Azelőtt 12 ember dolgozott a diffúziónál s ma már csak kettő, Fóka Lajos bácsi és segítőtársa, Hol'ósy Ilona. Ugyanis mindent gépesítettek, s központilag irányí­tanak. A főző részlegen a hőség még nagyobb. Itt már csak elvétve lát­ni embereket. — Hogy megy a munka Mi­hály? — kérdezi a fűtechnikus az egyik fiatalembertől. — Jól. Minden rendben . .. De mintha egyikük sem hinné el i választ, vagy tán csak megszo­kásból, azonnal mintát vesznek egy négyszögletes üveglapra s hosszasan nézegetik. A főzőrészleg tőszomszédságá­ban fehérkendős asszonyok már a kész kristály- és kockacukor cso­magolását végzik. Persze gépek segítségével. — Üzemünk régi, de termékeink külföldre is eljutnak — mondja büszkén az egyik asszony. A megtelt zsákok pedig egyre szaporodnak. Az udvarra további teherautók érkeznek. Sok répát kell ínég feldolgozniuk a diósze­gieknek. Még csak az idénymunka közepe táján tartanak ... (németh) fozef Roszipal és Varjú Mihály a cukor minőségét ellenőrzik. A nyomok a régmúltba vezetnek Legrégibb szántóvetőnk cö­löpépítménye Párkányban • Mit rejtenek a várhe­gyek? • Szabadtéri mú­zeum Oroszvárott. A SZLOVÁKIAI RÉGÉSZEK fellegvára a nyitrai Archeoló­giai Intézet. Bázisuk a szó szo­ros értelmében vár. A város fö­lött emelkedő dombon áll, ahol már a IX. században a Nagy­morva Birodalom egyik erődít­ménye volt, később, a XI. szá­zadtól magyar királyi ispánság és társaskáptalan, majd püspök­ség székelt. Meredek lépcsők vezetnek a régészek dolgozószobáihoz. A környezet akaratlanul is „régé­szeti" hangulatot kelt a látoga­tóban. Fokozzák ezt a boltíves, rácsos ablakos dolgozószobák is.' Az egyikben dr. Bohuslav Chropovský igazgatóhelyettessel régészeink idei munkájáról be­szélgetünk. Megtudjuk, hogy a nemrégi nemzetközi régészeti kongresszus az ő konkrét mun­kájukra is rányomta a bélye­gét. Ki akartak tenni magukért külföldi kartársaik ejőtt, ezért elsősorban a „legvonzóbb" le­lőhelyekre fordították fő fi­gyelmüket. — Fáradozásunk nem volt hiábavaló — mondja mosolyog­va a fiatal régész. — Francia kollégáinkat például úgyszól­ván elbűvölte a Nové Mesto nad Váhom melletti 16 méter magas klasszikus löszfal, amelynek legalsó kultúrrétege legkevesebb 200 000—250 000 éves. Nem kevésbé lepte meg vendégeinket a bojnicei vár alatti travertintömegben feltárt 12 kultúrréteg, amely kőkori ember emlékeit rejtette magá­ban. — Ügy tudjuk, Dél-Szlovákia és Kelet-Szlovákia különösen gazdag régészeti emlékekben. Mivel magyarázható ez? — Elsősorban azzal, hogy egész Szlovákia, de különösen déli része még úgyszólván „szűzterület", amelytől sokat várunk. Figyelembe kell venni azt is, hogy a történelem előtti és ókori ember is elsősorban a sík vidékeket választotta lak­helyéül, nemigen kedvelte a hegységeket. A külföldi régé­szek figyelmét is lekötötte pél­dául az országunk területén éH legrégibb szántóvető-település^ amelyet Párkányban találtak meg. Nagy cölöpépítményről van szó, amely a helyi cellu­lózgyár alapozási munkái köz­ben került napvilágra. SZÁMOS SZLOVÁKIAI bronz­kori és késői vaskorból szár­mazó várhegyen is folytattuk az ásatásokat, aminek az anya­gi kultúra keletkezése és fejlődésének összehasonlítása szempontjából van nagy jelen-i tősége. Különös szerepet játszik munkánkban a régi Nyitra ré-_ gészeti feltárása. Itt ugyanis, nem csupán VIII.—IX. század-í beli szláv várhegyre és kézmű­vestelepre bukkantunk, hanem az újabb kőkorból, a bronzkor­ból s főleg a La Téne-kor ide­jéből származó emlékeket is ta-; láltunk. — Bebizonyosodott-e, hogj az oroszvári római kori telepü-s lés valóban az egykori Geru-ť lata? — Erre vall számos emlék, $ feltárt épületmaradványok he* lye és az olt talált anyagi kuh túra jellege is. A momumentá-: lis épület nagyrészét már feli tártuk, az egyes építkezési sza-= kaszok időrendjének meghatá-s rozása azonban még hátra van, Oroszvárott egyébként szabad* téri múzeumot kívánunk léte^ síteni, ahol eredeti helyükön hagyjuk a római kultúra ott talált szemléltetőit. — Bizonyára érdekelni fogj? olvasóinkat, hogy a néhány évi vei ezelőtt Zemplénben feltárt X. századbeli ősmagyar fejedel* mi sírban talált gazdag anyag feldolgozása befejezéséhez kö» zeledik. Fetich Nándor neves magyar professzor, a fémek rtagy szakértője is közreműkö. dött a kiértékelő munkában. A RÉGÉSZEK EZ ÉVI esemé* nyekben gazdag és sikeres idé* nye vége felé közeledik. Intéz­kedéseket tettek, hogy megaka­dályozzák a még feltárásra vá­ró helyek megrongálását. A gondosan becsomagolt leletek az intézet laboratóriumaiba ke­rültek, ahol tudományos hozzá­értéssel kezelik és konzervál* ják őket. Azután az egyes szak-­emberek asztalára kerülnek, S megkezdődik a hosszú, sokol* dalú tanulmányozás, értékelés, összehasonlítás, rekonstruálás, a kombinációk egész sora, s kl tudná felsorolni, hányféle to­vábbi művelet, amíg meg nem jelenik a zárójelentés — egy újabb mozaikkő, amely kiegé­szíti országunk múltjának ké­pét. DOSA JÓZSEF 67. TIZEDIK FEJEZET Abban az órában, amikor a hadtest parancsot kapott, hogy maradjon véde­lemben és várakozzék, — sok száz és sok ezer ember sorsa eldőlt. Sorsuk egyazon úton haladhatott volna, ámde a szó ki­mondatott, a döntés megszületett, és et­től a perctől fogva más út, más jövendő várt járuk. Maguk az emberek azonban, akiknek sorsa végzetszerűen megváltozott ebben az órában, még nem éreztek és nem is sejtettek semmit erről. Sőt, még azok a katonák, akik látták a kora reggel eltávozó Trojnyikov hadosztály­parancsnokot utóbb dühös arccal vissza­térni a hadtestparancsnoktól — még azok sem gyanítottak összefüggést Troj­nyikov útja és saját eljövendő sorsuk között. Lefoglalta őket a maguk gondja, örültek, ha szerencsésen alakult valami, s a nyári reggel megmaradt nekik nyári reggelnek, s a csend egyszerű csendnek; még nem lappangott benne a veszély. Goncsarov számára sem hozott semmi változást ez a reggel. Abban oz órában, amikor a döntés megszületett, ő ott ült Nágyával a lócán, és köpenyével beta­kargatta a vállát. Sokkalta nagyobb volt a távolság köztük: az egyszerű főhad­nagy, a harmadik lövészhadtest meg­annyi ütegének egyik parancsnoka — meg Scserbatov tábornok hadtestparancs­nok között, nem is szólva magáról a hadtestparancsnokról: sokkal nagyobb volt a távolság köztük, semhogy Gon­csarov megérezhette volna o hármukat összefűző kapcsolatot. Egy búzakalászt rágcsálva ballagott a mezőn a tüzelő­állása felé, és Nágyára gondolt: arra, ahogy felsóhajtott: „Ó, főhadnagy elv­társ, úgy rámijesztett, hogy alig tudok megszólalni." És Goncsarov mentében elmosolyodott. Már reggel (orrá, száraz meleg volt, s a vállig érő gabonatáblában, a moz­dulatlan hőségben a gimnasztyorka a hátára tapadt. A megfakult, sárgás szí­nű égboltról könnyű ködön át tűzött a nap. Olykor-olykor eldördült egy ágyú a németek felől; Goncsarov a süvítés nyomán követte a lövedék láthatatlan útját, aztán az aranyszínben csillogó, érett búzatáblából szennyes füst- és földgomoly csapott fel, és a szélcsend­ben sokáig lebegett, növekedett a búza­tenger fölött. Mögötte pedig áttetsző hullámokban sodródott, áradt a sík messzeség, mintha ez a gabonatenger láthatatlanul füstölögne, s már-már lángra lobbanna a tűző napsugárban. Goncsarov befordult egy nyírfaerdőbe, s egyszeriben úgy érezte, egy másik vi­lágba csöppent. Itt még csak most ébre­dezett a párás, ködös reggel. Ahogy a férfi haladt, a fák mögött bújkáló s a törzsek mögül elő-előbukkanó nap fénye megcsillant a nedves lombokon s a dúsan tenyésző füvön szürkén pá­rállott a hűvös harmat. Apró gabona­szemek tapadtak csizmájára, amely dú­san zöldellő nyomott hagyott maga után a felegyenesedő fűben. A cserjében, ahol a bokrok gyökerét mosva, kicsi patak folydogált, Goncsa­rov oltotta szomját, megmosta forró arcát, majd a tenyerére támaszkodva, már-már fölemelkedett, amikor a patak­ban észrevett egy borotvát. Az elveszett jószág kinytva hevert egy kövön a víz­ben, és cs.llogott a rátűző nap megtört fényében. A férfi megörült a váratlan szerencsének, belegázolt a patakba, — a víz nyomban zavarossá lett a medret kitöltő fekete iszaptól -, és kiemelte a borotvát. Mindkét lábával a patakban állva, a csizma bőrén át érezte a víz hidegét és heves sodrását, hol kinyitva, hol tokjába csukva szemügyre vette a nedvesen csillogó pengét. Szovjet gyártmányú borotva volt, s nemrégen veszthették el: még nem rozsdásodott meg. Goncsarovot hirtelen nyugtalanság fogta el és megfordult. Mintha valaki figyelné az erdőből. De nem vett észre senkit. A víztükör felett, a bokrok pá­rás árnyékában megriasztott szúnyogok zümmögtek. A feltámadó szél dögszagot hozott. Bizonyára egy elpusztult ló he­ver a közelben. A férfi átlábalt a patakon, előtte meg­ritkultak a fák, - az erdőn túl nap­sütötte, tágas mező terült el, s a fatör­zsek mögött hirtelen megpillantott egy autót. Nyitott orosz egészségügyi ko­csi állt ott, orrával a bokrok közé hatol­va; egyik oldala és szélvédő üvege csillogott a napfényben. És Goncsarov újra homályos nyugtalanságot érzett. Körös-körül mozdulatlan volt minden, kivált ebben az elhagyott gépkocsiban. Ott állt az autó a magas fűben, körü­lötte sehol semmi nyom, s a fűszálak magasabbra értek a hágcsójánál. A fő­hadnagy óvatosan körüljárta a kocsit. A két hátsó autószámy o félbevágott vöröskereszttel nyitva volt, közöttük há­lót szőtt egy pók. Az autó csillogott a harmatpor áttetsző felhőjében, a mély­ből pedig, a félhomályból, a kocsi bá­dogpadlójáról vicsorgó fehér fogak villan­tak elő egy felfúvódott fekete arcból, a gyötrelem iszonyú mosolyával. Gon­csarov elakadó lélegzettel visszahőkölt, és kishíján megbotlott egy ott heverő másik holttestben. Fiatal, szőke hajú vö­röskatona hullája volt ez. Hasmánt fe­küdt: valaki közvetlen közelből lőhetett a két lapockája közé, s a földhöz szö­gezte. Gimnasztyorkája széle a seb kö­rül meg volt pörkölődve, és a hátához 68. ragadt. Igy dermedt meg a katona utol­só erőfeszítésében, kúszás közben. A főhadnagy csak ekkor vette észre, hogy a mezőn szerteszét halottak hever­nek. A fű már felemelkedett, de még nem volt elég sűrű ahhoz, hogy eltakarja őket. Goncsarov egyik hullától a másik­hoz ment, mintha valamiféle nyomot követne. A rét közepén egy százados feküdt, fél lóba n krómcsizma, lábikrája erősen megfeszülve. A másik lába, ame­lyet térden fölül érő vastag kötés borí­tott, mintha csak nemezcsizma lenne rajta, természetellenesen kifordult, s a kötésből az eltört sín szilánkjai mere­deztek. A sebesültet lábánál fogva von­szolták, s a füvön hosszan fehérlett a vérfoltokkal tarkálló, kibomlott kötés. A halott sárga arcán szigorú ráncba húzódott a sűrű szemöldök, s mintha az egész test azon igyekezett volna, hogy felemelkedjék. Mellette gyermekformájú katona He­vert derékig meztelenül és csupasz láb­bal, géppel nyírott haja közt forradás fehérlett a tarkóján; egész mellével, kar­jával, arcával a napmelengette földhöz simult, mintha csak aludna. Lábujjai közt utat talált a fű, az oldala alá ke­rült kicsiny szamócabokor elhajolva sza­badulni igyekezett terhétől, s a levelei közt, a holttest mellett, túlérett gyümöl­cse piroslott sötéten. A szélcsendben mozdulatlanul csillo­gott a fű a napfényben, a kerek égbolt úgy nézett lefelé, mint egy mély kútba, méhek döngicséltek a harmattól nedves virágok fölött. És Goncsarov hirtelen fölneszelt a naptól és fénytől áradó me­zőn uralkodó, különös csendre. A halál f.JVHil csendjére. Mintha a kihalt világot látta HlliiJ volna meg egy pillanatra. Ugyanúgy ragyogott a nap és nyújtózkodott a fű 1966. a fény felé, de üresség és örök nyuga­lom lengte be ezt a sugárzó, néma vilá- X. 25. got. (Folytatjuk) /

Next

/
Oldalképek
Tartalom