Új Szó, 1966. szeptember (19. évfolyam, 241-270. szám)

1966-09-04 / 244. szám, vasárnap

135 ÉVVEL EZELŐTT, 1831. SZEPTEMBER 3-ÁN VÉGEZTÉK KI AZ ÚGYNEVEZETT KOLERALÁZADÄS AB AÜJ VÁR MEGYEI VEZETŐIT, BREZNAI ANDRÁST ÉS U R B Á N PETRÚ PÁLT. „SíeCtámadott a teng&t," Nélkülözhetetlen a mindennapi életben NEGYVENÉVES A SZLOVÁKIAI RÁDIÓ „1831-ik esztendő Szt. Mihály hava 2-ik napján sz. kir. Kassa városában tartott nyomban büntető törvényszék által ítéltetett: Breznai András és Urbán — másképp — Petró Pál akasztójára ítéltetvén az élők seregéből, mint az emberi társaságnak veszedelmes tagjai hóhér ke- . ze által kitörültetni határoztatnak. Ezen ítélet a meg . ítélt gonosztevőknek szeptember 3 án reggeli 5 órakor a tömlöcbe levő cinkos társaik és számos összegyűlt nép előtt kihirdettetvén, Breznai András az öszve sereglett nép hallatára ezeket mondotta: „Adjon az Isten az én társaimnak jobb előmenetelt, mint nékem adott, hiszem ts, hogy fog adni". Ezen ítéletet szeptember 3-án reggeli 9 órakor végrehajtottuk". Igy fejeződött be a „nyomban büntető törvényszék" jegyzőkönyve, mely az úgynevezett koleralázadús résztvevőinek ügyét tárgyalja. NYÁR VOLT — 1831. Ismételten felütötte fejét az elmúlt századok népbetegsége — a kolera. . A földműves népet negyedelte, harmadolta. A kimerült s rosszul táplált szervezet jó talaj volt a betegségnek. Az akkori orvostudomány tehetetlen volt a ragályos epemirigygyulladással szemben, csupán általános fertőtlenítő és elővigyázatossági intézkedésekre szorítkozott, ezért a járvány minden gátlás nélkül terjedt. A hatóságok az egyes egészségügyi kerületekbe járványbiztosokat küldtek ki, feladatuk: fertőtleníteni, az óvintézkedések betartását ellenőrizni. Mivel a fertőzés egyik terjesztőjének az ivóvizet tartották, elrendelték a kútvizek fertőtlenítését. Ennek ellenére az emberek csak tovább haltak. Mivel pedig a „sokaknak halált okozó nagy nyavalyában több lakosaink, főképp a köznép számából elvesztek, tehát azért, hogy az urak, papok és zsidók közül kevesebbet szemléltek a halál prédájává lenni, a józan ésszel ellenkező és talán valami rosszindulatúnak titkos csábítása által hirtelen megyénkben elszárnyalt azon kárhozatos közönséges vélekedés, mintha az urak, papok, zsidók, sőt törvényes jurisdikciónak tisztviselői felsőbb rejtett határozásánál fogva a köznépet bizonyos mérges poroknak a kutakba és más italokba való behányattatásával kiölni kívánnák". IGY FOGAMZOTT MEG a lázadás gondolata, s érett meg a bosszúvágy. Ez késztette a népet arra, hogy nekiessen a járványbiztosoknak; „a parasztsác, feltámad s vége az uraknak papoknak, korcsmárosoknak zsidóknak". A felkelés három vármegye területére terjedt ki: Zemplén, Abaúj- és Szepes vármegyébe. Bárca, Széplak. Nagyés Kisszalánc, Rákos, Újváros. Üjszállás, Kalsa, Szalánchuta ls csatlakozott a felkeléshez, de a mozgalom gócpontja a megyében Nagyszalánc ős Újváros volt. A felkelés egyik kivégzett vezetője, Urbán Petró Pál így biztatta a népet: „ne féljenek kendtek semmit, készen vannak a puskáink, nem félünk mi sem vármegyétől, se a katonáktól, csak félre kell verni a haran-. gokat s mind kiöliük az urakat, papokat, zsidókat". AUGUSZTUS 5-ÉN Újvárosban gyűltek össze a nagyszalánci, kisszalánci és kalsai bírák, Szalánchutáről és Üjszállásról minden férfi, s azt javasolták, hogy adjanak nekik hírt, ha katonaság jönne ellenük, nekik elegendő puskájuk van, eljönnek s ellenállnak, s abban tökéleteseri megegyeztek, hogy félre fogják verni a harangot s összefutnak. A terv tehát megvolt, a szervezett katonasággal szemben azonban mégsem tudtak ellenállni, a puska mégsem volt elég és a kaszák, vasvillák és balták nem vehették fel a harcot a puskatűzzel. Hiányzott az egységes vezetés is, sem Breznai András, sem Urbán Petró Pál nem voltak elég erőskezű szervezők, hogy harcraképes felkelőcsapatokat toborozzanak a katonasággal szemben. Terebesen volt ugyan a felkelőknek bizonyos kapitányuk, de ez mégsem tudott cz°rves kancsó latot teremteni az abaújvármegyei felkelőkkel. A felkelők szétszéledtek, egy ideig a környező erdőkben bujkáltak, majd rövidesen összefogdosták őket. törvényt ültek felettük s vezetőiket kötél általi halálra ítélték. BÁR A FELKELÉS ELBUKOTT, bíztatás volt a jövőre nézve, harcra serkentés a nép jogaiért. fafj M

a már úgyszólván senki sem nélkülözheti mindennapi életében s munkájában a sajtó termékelt, a rádió és a televízió adásait. A szlovákiai rádió ez év szeptemberében ünnepli meg első műsora sugárzásának 40. évfordulóját. Jelenleg csaknem minden szlovákiai családnak van rádiója, 1966. július elsején 885174 rádióelőfizetőt tartottak nyilván. A táska- és zsebrádiók, a munkahelyeken, a nyilvános helyiségekben stb. felszerelt hangszórók pedig alkalmat adnak arra, hogy a hallgatóság gyakorlatilag egész nap figyelemmel követhesse a rádió adásait és műsorait. A rádió dolgozói a párt határozatainak teljesítése közben sikeresen fokozzák az adás színvonalát. A CSKP Központi Bizottságának elnöksége azt javasolta a Csehszlovák Rádiónak, hogy tudományos módszerekkel biztosítsa a műsorok színvonalát, különösen pedig kövesse figyelemmel a műsorok hatékonyságát, másrészt differenciáltan irányítsa az egyes műsorok összeállítását. A Csehszlovák Rádió vezetősége 1966. január elsejétől ú] műsortervet léptetett érvénybe és ezzel tellesíti szóban forgó feladatát. Ma már állíthatjuk, hogy az új műsortervezet valóban progresszív. létrehozza a műsorok egyre színvonalasabb összeállításának feltételeit. Az illetékesek nagyon sokoldalúan készítették elő ezt az új műsorösszetételt, amelynek kidolgozásához szakértők és más tapasztalt egyének is hozzájárultak, s felhasználták a hazai és a külföldi tapasztalatokat is. A

rádió ma már az egyéni érdekek figyelembevételével széleskörűen tájékoztat minden Jelentős eseményről, és betekintést nyújt az emberi tevékenység minden területére. A szlovákiai sugárzás új szerkezete arra törekszik (és úgy vélem, elég sikeresen), hogy kifejezésre juttassa a szocialista társadalmunk szükségletei és feladatai, valamint a hallgatóság szükségletei, igényei és óhajai közötti összhangot. A felderítés alapján az egyes szociális csoportok igényeiből indul ki. Széles lehetőségeket nyit a blokk-adás, amely mint korszerű eszköz kielégíti a hallgatók sokoldalú igényeit. A rádió e müsorpölitikájával kapcsolatos véleménykutatás eredményei arra vallanak, hogy a közönség megkedvelte az azonos témájú részekből szervesen összeállított műsorokat, amelyekben a bemondott szöveg zeneszámokkal váltako zik. • A

Csehszlovák Rádió bratislavai stúdiójának ma már nélkülözhetetlen segítőtársa a „módszerkutató kabinet", amelynek tudományosan megalapozott megfigyelései s eddigi tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az új műsortervezetben sem mindig kellőképpen összehangolt a műsorszámok témája vagy mennyisége, és nem mindig megfelelő a szöveg és a zenei betétek arányossága. Annak ellenére, hogy a „Jó reggelt" műsor közkedvelt a hallgatóság körében, szövegrésze színvonalára nagyobb gondot kell fordítani. Helyesen vélekednek a rádióban dolgozó elvtársak, amikor hangsúlyozzák, hogy nem szabad túlbecsülniük a közönség újból elnyert bizalmát. Sokkal inkább, mint bármikor máskor érvényes az az elv, hogy ha el akarjuk érni, hogy a hallgatók ne hangolják át vevőjüket más állomásra, az összes műsornak magas színvonalúnak kell lennie. Ma, amikor az új műsorösszeállítást mint érdemes és nagy jelentőségű tettet méltatjuk, a beszélt szöveg és a zene arányosságából az egyes zsánerek stílusának a tisztaságából kell kiindulnunk és hangsúlyoznunk kell a műsorösszeállítás eszmei tartalmát ls. A Csehszlovák Rádió Szlovákiában megszületése óta terjesztette a szépirodalom és a drámai művészet legkimagaslóbb alkotásait. Fokozódott a szépirodalmi és a drámai műsorok színvonala és hatékonysága. A „Panoráma", „Vasárnap délután", „Jó napot", „Végre valahára itt a szombat" című szórakoztató műsorok és a košicet stúdió egyes műsorai ^megnyerték a hallgatók tetszését. A zenés adásban, a rádió közönsége szívesen hallgatja az „Operabarátok számára", „A fiatalok stúdiója", „A zenetörténet fejezetei" műsorciklusokat és az Időnként sugárzott operarész= leteket is. A Csehszlovák Rádió bratislavai szimfonikus zenekara egyre színvonalasabban tolmácsolja klasszikus és modern zeneszerzők alkotásalt, s így megérdemelten arat sikereket nemcsak odahaza, hanem külföldön is. S

okatígérően bővül a rádió számára alkotó szlovák szerzők száma. Sokan közülük, pl. J. Solovlč, J. Kákoš, P. Sever, C. Filan és mások külföldön is egyre nagyobb sikert aratnak. A Csehszlovák Rádió az adáson kívül értékes tömegpolitikai munkát végez. Ejiélkül el sem lehetne képzelni a rádió szerkesztőinek munkáját. Ezt bizonyítja pl. az is, hogy csupán 1965-ben 200 418 levél érkezett a Csehszlovák Rádió bratislavai stúdiójának címére. Ha a rádióról beszélünk, nem csupán a rádió szerkesztőinek munkájára gondolunk. Körülöttük tevékenykedik a műszaki dolgozók számottevő csoportja, akiknek munkáját a rendelkezésükre álló műszaki berendezés nem mindig kifogástalan állapota nehezíti meg. A középhullámon és az esti órákban nagyon kritikus a helyzet. Liptóban, Kysuca környékén, Gömörben, a Szepességen, Keletés Dél-Szlovákiában, de néhol Nyugat-Szlovákiában is nagyon gyengén lehet venni a középhullámú adást. Az illetékes állami szervek a múlt évben Jóváhagyták a Csehszlovák Rádió bratislavai stúdiójának új épületével kapcsolatban előterjesztett beruházási Javaslatokat. Most már a terveken dolgoznak és előreláthatólag 1968-ban megkezdődik az építkezés ls. A Csehszlovák Rádió bratislavai dolgozói tudatosítják, hogy nagy felelősséget viselnek a CSKP XIII. kongresszusán a Csehszlovák Rádió számára kitűzött feladatok teljesítéséért. Munkájukkal bizonyítják, hogy helyesen teljesítik feladatukat. A rádió Szlovákiában rendkívül fontos politikai, nevelő és szervező munkát végez. Ezért a munkáért az egész társadalom őszinte hálája s tisztelete illeti meg. DR. BOHUŠ STEINER, az SZLKP Központi Bizottságának dolgozója (20) Ugy ragadtam meg a párnát, mintha az apósom nyakát kaparintottam volna a kezembe. Eszembe jutott gyanús visszavonulása, amikor rám bízott mindent, elhitette a faluval, hogy ö már nem tart jogot se a gazdaság vezetésére, se másra. Jól sejtettem, turpisság van a nagylelkűsége mögött. Csak azt nem értettem, honnan szedi az ötletet a ravaszságaihoz. Feleségem szipogott, sírdogált mellettem, átölelte a nyakam, d párnába rejette könnyes szemét, majd távozó apósom után sfcaladt a másik szobiba, a szüleihez, s én hallottam szegényt, amint könyörög. — őt is vissza lehetne tartani — zokogta. — Hogyan? - mordult az apósom. — Pénzzel. — Honnan vegyük? — Teremtsük elől — Nem vagyunk mi bank, kedves gyermekem — magyarázta az apósom. — Az én maradásom is ötvenezerbe kerül! Van fogalmad annyi pénzről? Hány pár ökör ára az? — Adjunk el a földből, vagy az állatokból — ajánlotta a feleségem. — A földhöz nem nyúlunk. Az állatokhoz se — fogta csendesebbre hangját az apósom. — Édesanyám — fordult feleségem az anyósomhoz. — Elmegy és majd hazajön - jött a vígazstalás. - Katonának is elviszik az embert. A háborút megúszta, a fogságot elviselte, a deportálásba se pusztul bele. Felhorkantam és legszívesebben törtem-zúztam volna. Feleségem kisírt szemmel és eredmény nélkül tért vissza a szobánkba. Nem tudott puhítani a szülei szívén. Bebújt hozzám az ágyba, kapaszkodott belém, nem titkolta, hogy szeret. Élete párját és két gyermeke apját féltette bennem. Ügy szorítottam magamhoz, mint házasságunk első napjaiban, amikor még nem jelentkezett a barázdában az a titokzatos érzés, az a titokzatos asszony. — Valóban el kellett mennie? — Nem akadt kibúvó. A komiszár azzal tessékelt ki a hivatalából, hogy az apósomon segített, ne kívánjak tőle lehetetlent. A továbbiakat nehéz lesz elmondanom, de ha már belekezdtem . . . A nagygazdák közül senkit se vittek el. Háborús bűnös csak az apósom volt egyedül, s ő ötvenezer koronáért megvásárolta a maradást, a többiek is ötven-hatvanezret számoltak le a komiszár asztalára. A szegényeket pakolták fel a teherautóra és zsúfolták be a vagonokba. Nem akarom részletezni a jajgatást és a rémületet. Nem nehéz megértenie, hogy a szegénynek csakolyan drága a szülőföld és a hajlék, akármilyen kicsi is, mint a kastély a gazdagnak. Tizenöt családot szállítottak el feleségestül, gyerekestül a faluból, a tizenhatodik én voltam. Feleségem és a fiam úgy sirattak, mintha temetőbe kísértek volna. Anyósom is tette a szomorút, kötényét gyakran emelte a szeméhez, csak apósom arca nem árult el semmit, se bánkódást, se örömet. - Majd hazajössz! - mondta a vigasztalót és szaladt az istállóba, meg a csűrbe. A búcsúzkodás kínos perceiben én is elérzékenyültem. Eszembe jutott a front, a lövészárok, a partizánvadászat, a fogság, a harangszó, amikor botorkáltam haza és a békét zengték a harangok. Akkor úgy gondoltam, vége a szenvedésnek, de tévedtem. Csupán a háborúnak volt vége, a viszálynak, ellenségeskedésnek nem. Feleségem és kicsi fiam a teherautóig kísértek. Mentünk az úton, kezemben a katonaládával, oldalamon Eszterrel és a kis Barnussal, s mintha az ablakon elmozdultak volna a függönyök s kíváncsi szemek tapadtak volna rám. Szinte hallottam izgalmas suttogásukat. — Bátor Barnának van a legtöbb esze. Lóm, ő tudja, mire^jó a vő. Jó dolgozni, jó az apósa bűnét megváltani, jó Csehországba küldeni maga helyett. Szegény Sütő Elemér! Tetszett neked a gazdag lány, a hatablakos ház ... Eszterre nem haragudtam. Kitartó, hűséges feleség volt. Igaz, féltékenységével sokszor álmatlanná tette az éjszakáimat, de minden asszonnyal megtörténik ilyesmi. Amint indult velünk a teherautó és kisírt szemmel integetett utánam, szántam és sajnáltam. Vörös haja, szeplői megszépültek, szépen kerekedő hasa asszonyossá, kívánatossá formálták alakját. Üjból nagy-nagy szeretetet éreztem iránta. A vasúállomáson összesereglett a sok nincstelen. Ahogy végignéztem sorstársaimon, legénykori cimboráimon, Kurucz Dezsin, Lénárt Lajcsin, egyszerre nagynagy vágyat éreztem a szegénységbe való visszatérésre. Mert mit jelentett nekem eddig a hatablakos ház, a tágas porta, a magas vaskerítés, az ablakok fölött mosolygó angyalok? Nem a vagyonért, elsősorban szerelemből nősültem. Most mégis iszom a keserű levét. Apósom egyre ellenszenvesebb, mert ravasz és alattomos. Ha végiggondolom a házasságomat, csak képletesen voltam vő, munkaerő voltam és ágyrajáró, akit veszélyes pillanatban kitaszítanak, mehetek oda, ahová akarok, ahová visz a vonat. A vagonok a negyedik vágányon sorakoztak. Gyömöszölték beléjük a bútordarabokat. Nekem csupán egy katonaládám volt. Magam tettem fel. És ügyet se vetettem a lármára, a vizsla szemekkel figyelő csendőrökre, behúzódtam egy sarokba Kurucz Dezsiékhez. ö feleségével és három gyermekével már a vagon sarkában gubbasztott. — No, cimborám — kezdtem a beszélgetést, miután o szerelvény kigördült a pályaudvarról — a mi sorsunk fonala annyira egy, hogy e! se lehetne tépni. — Hogy gondolod, pajtás? - kérdezte foghegyről, kényszerű mosollyal és rágyújtott. — Ügy gondolom, hogy egyszerre kaptuk a behívót, a frontra is egyszerre vittek, te is fogságba estél, mondjam még tovább? — Mondjad! — Miért? — Mert csak a fogságig egy az utunk. Azután kettévált, pajtás — jegyezte meg szigorúan és betakargatta pokróccal a feleségét és a gyerekeit. Hűvös télutói délután volt. (Folytatjuk)