Új Szó, 1966. szeptember (19. évfolyam, 241-270. szám)

1966-09-04 / 244. szám, vasárnap

Szilárdan védjük szocialista vívmányainkat Antonín Novotný elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) Bizonyosan tudjuk, hogy az egyesített fegyveres erők bebizonyítják sokoldalú felkészültségüket és harckészségüket. Hangsúlyozni akarom, hogy senkit sem fenyegetünk, sem ijesztünk, csupán azt tesszük, amit hazánk ér a többi szocialista állam biztonsága érdekében elkerülhetetlennek tartunk. Köztársaságunk polgárai a hagyományos vendégszeretettel fogadják legyveres barátaikat. Elvtársak. Amikor az ország védelméről beszélünk, nem gondolunk csak a katonai védelemre. A jelenlegi nemzetközi helyzetben nem feledkezhetünk meg a harc másik szakaszáról, az ideológiai, téren vívott harcról sem. Ez a front nagyon széles, és bevetésre kerülnek az összes olyan fegyverek, amelyekkel az emberi tudatra lehet hatást gyakorolni. Fontosságát bizonyítja, hogy a kapitalista államok költségvetésében hatalmas összegeket szánnak erre a barcra. Ezért, amikor országunk biztonságának védelméről beszélünk, látnunk kell az ellenünk kialakult ideológiai frontot is. A két harci szakasz összelügg egymással, és . mindkettőn egyaránt harcolnunk kell. Éppen elég dolgunk akad az ideológiai diverziúval, amelyben jelentós szerepet játszanak a hazugság, a csalás, a burzsoá erkölcs. Ue nemcsak a külsu, rádióállomások révén gyakorolt hatásról van szó, hanem a belső, a szocialista társadalmi életben is észlelhető tevékenységről. Nem vagyunk idealisták, és nagyon jjl tudjuk, hogy nem minden csehszlovák polgár meggyőződéses kommunista és szocialista. Élnek még köztünk emberek, akik vagy maguk voltak az előző burzsoá társadalom tagjai, vagy gyermekeik révén hatnak tovább. Ezek egy része nem tudott beilleszkedni a szocialista társadalmi rendbe, és örülnek ha országunkat valamilyen balszerencse éri. Ez a szemlélet határozza meg szocialista rendszerünkhöz való viszonyukat, és ez irányítja munkájukat és tevékenységüket. Rágalmaznak, eltúlozzák a hibákat, szerintük nálunk minden rossz és Nyugaton minden jó. Csak a negatív jelenségeket látják, és ha ezek propagálására alkalmuk nyílik, örömmel megteszik. Ez a hatás érezhető a fiatalok egy részénél is, akik könnyen fertőződnek egyrészt azért, mert saját maguk nem éltek a kapitalista rendszerben, másrészt hiányos élettapasztalatukhoz fejletlen politikai színvonal társul. Ebből kell kiindulnunk a fiatalok nevelésében. Látnunk kell, hogy tapasztalatlanságuk kizárja az öszszehasonlitás lehetőségét, és nem tudják, mi a különbség a szavak és a tettek, az imperializmus csillogó felszíne és igazi lényege, politikája között. Gyakran naiv képzetek rabjai, könnyen elfogadnak téves nézeteket, torzult szempontokat, mintha a termonukleáris fegyverek, a fejlett tudomány és technika korában a világháború veszélye megszűnt volna. Ezzel kapcsolatban szeretnék érinteni néhány a neveléssel — különösen az ifjúság nevelésével kapcsolatos további problémát. Mi a szocialista társadalmat építjük, és ma már a sokoldalú társadalmi fejlődés olyan korszakába léptünk, amely a jövőben kialakítja a leghaladóbb emberi társadalmi rendbe, a kommunizmusba való átmenet feltételeit. Természetes, hogy ezt a társadalmat csak olyan emberek alkothatják, akiknek minden gondolatuk és tettük alapja a marzi—lenini ideológia, a proletár internacionalizmus eszméje, akik minden tulajdonságukkal, műveltségükkel, gondolkodásmódjukkal, erkölcsi felfogásukkal, kölcsönös és társadalmi kapcsolataikkal új emberekké válnak. Már ma igen reálisan kell előkészítenünk az ifjúság erre az életre való nevelését. Ebben segítséget nyújtanak a társadalmi együttélés elvei és azok az erkölcsi normák, amelyeket szocialista társadalmunk kialakított. Ezért egészen logikus és törvényszerű, hogy a leghatározottabban harcolunk minden ellen, ami nem felel meg a szocialista társadalmi élet fenti alapelveinek, ami a burzsoá társadalom és erkölcs elsődleges jegyeit hordozza magában, ami tőlünk idegen, és életünket bármilyen formában megzavarja. Nem hagyhatjuk és nem is hagyjuk figyelmen kívül például a felnőttek és különösen a fiatal emberek e-gy részének viselkedését, akik kerülik a becsületes munkát, megszegik a tisztességes emberek együttélésének alapvető szabályait és normáit, hiányzik belőlük a tisztelet embertársaik iránt és az érzék a kulturális értékek iránt, tönkre teszik mások munkájának eredményeit és különböző szerteienségekben élik ki magukat. Valóban megdöbbentő, hová süllyedtek egyes fiatal emberek, akik az élet legprimitívebb formál között még a kábítószer élvezésétől sem riadnak vissza, és tetteikkel előbb vagy utóbb öszszeütközésbe kerülnek a törvénynyel. Ezek az emberek szégyenteljes és gyakran provokatív viselkedésükkel terhünkre vannak és M külföldiek csodálkoznak, hogy a szocialista társadalom mindezt eltűri. Emellett ezek az egyének, akik életformájukkal a Nyugatot utánozzák, szertelenségükre a demokrácia és a személyi szabadság nevében jogot formálnak. Magától értetődő, hogy az ilyen „abszolút" szabadság, amely megbontja a közrendet, megsemmisíti az értékeket és veszélyezteti polgáraink biztonságát, ugyanúgy nálunk sem engedhető meg, ahogy a világon egyetlen egy országban sem engedik meg. Természetesen csak néhány csoportról, fiatalságunknak egészen kis részéről van sző. Ezek viselkedése, életformája és szertelensége a burzsoá erkölcs tipikus megnyilvánulása, amelyet a szocialista -társadalom nem tűrhet meg. Az is természetes, hogy szükség esetén adminisztratív eszközöket is igénybe veszünk. Társadalmunk eszmei, politikai és erkölcsi egysége megszilárdításának, ifjúságunk helyes szocialista életformája kialakításának alapja a következetes nevelőmunka. Ebben részt kell vennie mind a családnak, mind az iskolának, valamenynyi szervezetnek és intézménynek, amelyeket társadalmunk e célra létesített és amelyeknek , hivatása a szocialista ideológia szellemében kialakult társadalmi érdekek biztosítása és védelme. Nem lehet fordítva, hogy a társadalom rendelje alá magát az egyén cselekedeteinek, vagy olyan intézkedéseknek, amelyeket valaki kedve szerint kigondol. Ezt azért hangsúlyozom, mert vannak emberek, akik nagyon különösen képzelik el a szocializmust és a szocialista élet alapelveit. Íme egy példa. A szocialista demokrácia kibontakoztatásának folyamatában lerögzítettük jogrendünkben, hogy a társadalom kezeskedhet olyan egyénekért, akik kisebb bűncselekményeket követtek el, mert számukra — a bírósági ítéleten kívül — a javulás más útja is lehetséges. Azt azonban mégsem képzeltük el, hogy pl. CSISZ-szervezetek vállalnak társadalmi kezességet olyan fiatalokért. akik magatartásukkal szembeötlően társadalmunk ellen léptek fel. Előfordul az is, hogy egyes társadalmi védők tisztára akarnak mosni olyan egyéneket, akiket társadalomellenes cselekedetek elkövetésén értek tetten, és ellenkezőleg, a szocialista társadalom ellen emelnek vádat. Nos. ezek valóban furcsa elképzelések arról, milyen legyen a jog s a jogi intézmények szerepe szocialista államunkban, melynek legfőbb küldetése, hogy elsősorban a nép érdekeivel egybehangzó társadalmi érdekeket védelmezze s juttassa érvényre. M'l azt akarjuk, hogy iskoláink, különösen a közép- és főiskolák olyan szocialista értelmiségieket neveljenek, akiknek társadalmunkban jelentős küldetés jut, és akik számára társadalmunk az érvényesülés nagyon sokféle lehetőségét biztosítja. Éppen ezért nincs és nem is lehet helyük az említett iskolákban azoknak, akik gondolataikkal s cselekedeteikkel nem bizonyítják, hogy erre érdemesek. Egyes pedagógusok, újságírók, frők s a közművelődésért és nevelőmunkáért felelős dolgozók elmére meg kell mondanunk, vegyék fontolóra munkájukat s gondolkozzanak afölött, kellő összhangban van-e tevékenységük szocialista társadalmunk érdekeivel. Előfordul ugyanis, hogy folyóiratok, televíziós műsorok, filmek stb. tudatosan vagy nem, szenzációhajhászásból különféle nyugati szertelenségcket reklámoznak. Minden bíráló szemlélet mellőzésével beszélnek vagy írnak a tőkés országok burzsoáziájának életmódjáról s közzétesznek egyes számunkra elfogadhatatlan nézeteket s véleményeket is. Dgy vélem, hogy a kulturális arcvonal felé is őszintén kell szólnunk. Meg kell mondanunk, hogy nincs szándékunkban dicsőíteni olyan kulturális tényezőket, akik a múltban a tőkés rend pillérei voltak, alkotásuk népellenes volt, és sokan közülük megtagadták népük politikai s nemzeti elveit. Amikor népeink sorsa forgott kockán, nem emelték fel hangjukat, hanem egyvonalban haladlak nemcsak az osztályellenséggel, hanem a népellenes reakciósokkal is. Éppen ezért különösen e téren nem tűrhetjük meg, hogy az említett egyének „bocsássunk meg egymásnak" jelszót hangoztatva összefogjanak és liberalista irányzatokat juttassanak érvényre. A nevelőmunkával s az emberek szocialista öntudatosságának s jellemének megszilárdításával kapcsolatban fel kell figyelnünk néhány olyan visszataszító jelenségre is, amelyekre — tisztán kereskedelmi érdekek szem előtt tartásával — termelőüzemeinkben s kereskedelmünkben is mind gyakrabban kerül sor. Ezért mind a kereskedelem, mind az említett termelőüzemek címére meg kell mondanunk, hogy egyes reklámjaik néha már a tipikusan burzsoá kereskedelmi elveket hangsúlyozzák s lényegében csorbát ejtenek ifjúságunk politikai s erkölcsi jellegén, és távol állnak mindazoktól az eszméktől, amelyeket kommunista pártunk juttat érvényre a fiatalok nevelésében Ezeknek a jelenségeknek leghatározottabban véget kell vetnünk és meg kell követelnünk az e téren dolgozóktól, viseljenek teljes felelősséget azért, hogy szocialista elveinkkel összhangban végzik teendőiket. Nyíltan meg kell mondanom, hogy a nevelő, az újságíró fele lösségteljes küldetését nem tölthetik be olyan egyének s nem lehetnek állami s egyéb intézmények felelős dolgozói sem azok. akik semmibe sem veszik a szocialista társadalom eszméit, elveit, törvényeit és jogszabályait, sőt társadalmunk érdekei ellen használják fel a nevelés, a tömegha tás stb. rendelkezésükre álló eszközeit. Olyan időket élünk, amikor nagyón fontos gazdasági intézkedéseket, valamint a szocialista demokrácia terén s más téren is szükséges intézkedéseket léptetünk érvényre a CSKP XII. és XIII. kongresszusán hozott határozatok értelmében, hogy biztosíthassuk szocialista társadalmunk további felvirágoztatását. Ez természetesen megköveteli egész népünk — a munkások, a földművesek s az értelmiségiek — egységes s öntudatos magatartását, jóllehet, pártunk XIII. kongresszusa óta még csak aránylag rövid idő telt el — az eddigi eredmények arra utalnak, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának politikája reális elgondolásokon alapszik, szem előtt tartja az ország tényleges lehetőségeit, és célkitűzései kellő összhangban vannak a dolgozók érdekeivel s szükségleteivel. Ők pedig ezeket a célkitűzéseket általában saját célkitűzéseiknek tekintik s mindennapi munkájukkal siettetik elérésüket. Ezt az idei tervfeladatok sikeres teljesítése is bizonyítja. Iparunk túlteljesíti a feladatokat, és mezőgazdasági üzemeink annak ellenére is teljesítik a felvásárlási feladatokat, hogy a természetadta feltételek jelenleg nagyon megnehezítik a termés betakarítását. Mindennek alapján kedvezőek a kilátásaik a negyedik ötéves tervidőszak további éveire is, és meg alapozottak annak feltételei, hogy érvényre juttathassuk a tervszerű irányítás tökéletesített rendszerét, melynek legfőbb célja az ember minden alkotókészségének s képességének latba vetése annak érdekében, hogy a tudomány s a technika legújabb vívmányai az embert s az egész társadalmat szolgálják. Társadalmunk további felvirágoztatása attól függ, hogyan értelmezzük s miként léptetjük életbe kommunista pártunk XIII. kongresszusának határozatait, amelyek reálisan megalapozzák szocialista társadalmunk további fejlődését. Ezért mindnyájunknak, akik szeretjük hazánkat, s a szocializmus és a béke útján akarunk előrehaladni, össze kell fognunk! Elvtársak! A katonai akadémiák végzett növendékeinek avatása alkalmából arra is rá szeretnénk mutatni, mennyire összefüggnek mindazok a feladatok, amelyeket honvédelmünkkel kapcsolatban kell teljesítenünk. Hangsúlyozni szeretném nemcsak a fegyveres erők feladatait, hanem az ideológiai front feladatait is. Az ideológiai front ugyanis napjainkban hathatós segítséget nyújt hazánk védelmi képességének megszilárdításában és a reakció ideológiai aknamunkája elleni küzdelemben. A tökéletes hadigépek segítségével győzelmesen vívott harc nemcsak a katonák szakképzettségének gyümölcse, hanem politikai öntudatosságnk gyümölcse is. Azt kell eredményeznie, hogyha harcra kerül sor, azzal a tudattal küzdjenek, hogy igazságos ügyért, a nép ügyéért, az előrehaladásért szállnak síkra. Elvtársak, sok sikert kívánok önöknek a fegyveres erők alakulataiban végzendő munkájukhoz. Hadseregünknek azt kívánom, hogy sikeresen készüljön fel hazánk biztonságának megvédésére, s fegyveres erőink Csehszlovákia Kommunista Pártjának szilárd támaszaként járuljanak hozzá céljai eléréséhez és a Varsói Szerződésben részt vevő országok védelmi erejének növeléséhez. Az őszi kirándulásokra idejében fel kell készülnünk. A hosszabb gyalogláshoz és hegymászáshoz elsősorban kénvelmes pantallóra ván szükségünk. Az idén a pantalló anyagából kis kabátkát is készíthetünk, így valóban divatos öltözéket nyerhetünk. Tavalyi viharkabátunkhoz vagy műbőrkabátunkhoz kisebb vagy nagyobb kockás anyagból varrhatunk magunknak nadrágot. Természetesen a nadrágviselet (különösen a kockás) csakis a karcsú termetű, fiatal nőknek előnyös. Képünkön kockás gyapjúszövetből készült, szűk szárú nadrágot láthatnak. A másik képen a zseb és a nadrág egyes részeinek kidolgozását mutatjuk be. Pantallóra duplaszéles anyagból egyszer a nadrág hossza szükséges (kb. 100—105 cm). RAKOTT TÉSZTÁK: Füstölthússal rakott tészta. Vastagabb metéltet készítünk és a szokásos módon sós vízben kifőzzük. Azután megdaráljuk a főtt füstölt húst, majd egy tűzálló tálat zsírral megkenünk, zsemlemorzsával behintjük, és egy sor tésztát rakunk bele. Közben a füstölthúst 1-2 tojással és egy pohár tejföllel, egy kevés feketeborssal jól összekeverjük, s a tésztára rakjuk. Erre ismét egy sor tésztát teszünk, s ezt így ismételjük, amíg a hozzávaló tart. A tetején tésztának kell lenni, amire egy kanál sertészsírt vagy vajat aprózunk, egy kevés tejföllel meglocsoljuk, és sütőben szép pirosra sütjük. „ Rakott gyümölcsös tészta. A megfőtt metéltet az előbbihez hasonló módon tűzálló tálba rakjuk, de a hús helyétt egy réteg cseresznyét és egy réteg barackot használunk. A réteg gek között a gyümölcsöt porcukorral sűrűn meghintjük, s a tetejére tejszínben elkevert tojássárgáját öntünk, s vajdarabokat teszünk rá. Sütőben megsütjük. Almával is készíthetjük, úgy is nagyon ízletes, de akkor a porcukorhoz egy kevés darált fahéjat vegyítünk. — Télen fagyasztott vagy befőtt gyümölccsel készítjük. Gyümölcsízzel és dió* val rakott tészta. Metélt helyett vékony spagettit is használhatunk. Szintén tűzálló tálba rakjuk úgy, hogy a tészta közé egy réteg cukor

ral kevert és reszelt citromhéjjal ízesített dió kerül, a másik réteg fölé pedig sárgabarackíz. A tetejét ebben az esetben Is tésztával borítjuk, egy kevés tejjel meglocsoljuk, vajat te» szünk rá, és sütőben szép pirosra sütjük. PIERRE CAMES PÁRIZSI DIVATLEVELE BEFELLEGZETT A MINI SZOKNYÁNAK T

iszavirágéletű volt a mini-szoknya. Az igazat megvallva, a múlt tavasznak ez az újszülöttje Párizsban még csak erőro sem tudott kapni. Néhány sznob vagy egészen fiatal leány kivételével úgyszólván senki sem hordta a mini-szoknyát. A napokban pedig a divatbemutatókon a női szabók már g megkondították a túl rövid szoknya lélekharangját. Az 1966—67-es téli divat határozot- |f| tan a hosszabb, szigorúan térdig érő szoknya felé tart. A párizsi elegáns nők térde ezen a télen a szoknya szegélye, s a bokát és lábikrát fedő csizmák között kandikál majd ki. Divatos a hosszúszőrű szőrmeszegélyezés a kabátok alján, a hajtókákon s a kiskalapokon is. Széles öv és aranyozott gombok egészítik kl ezt a „kozákviseletet". (De Gaulle moszkvai útja ihlette volna a párizsi divattervezőket?) Egyenes rövid és hosszú kabátokat fognak hordani a párizsi nők e télen. A kabát hátát a dragonerlg érő nyílás teszi rugalmasabbá. A kabáthoz sisakot vagy szorosan a fejhez simuló sapkát viselnek. A ruháknál az egyszerű vonalak dominálnak. Az öv helye nincs pontosan meghatározva. Hol csípőn, hol pedig jóval magasabban — csaknem hón alatt találjuk. Az idei téli divat érdekessége a mtseruha-szerű köntös, amelyre még durva bordakötésű szvettert is húznak. Az egész a keresztes vitézek viseletére emlékeztet. A cipők kényelmesek. U-alakú gömbölyített orruk és csak 3—5 centiméter magas sarkuk nem bántja a lábat. A már tavaly Igen kedvelt rövid- vagy hosszabbszárú csizmák továbbra is divatosak. A színekben még mindig a nem egészen tisztafehér dominál, de utat tör magának a gesztenyebarna és bronzszín is. Ismét kedvelt a lila. A tavalyi Slénk vörös és más markáns színárnyalatok sem szorultak még háttérbe. C z dióhéjban az új divat Irányvonala, me^ lyet a párizsi nő természetesen nem követ szó szerint, hanem kiválogatja belőle azt, ami lényéhez és megjelenéséhez a legjobban illik. Széles öv, aranyozott gombok és nagy zsebek e sportos ruha tá díszei. A csizma továbbra ls divatos. (CTK — AFP felv.)