Új Szó, 1966. szeptember (19. évfolyam, 241-270. szám)

1966-09-03 / 243. szám, szombat

Régi gondolkodással, új módon ? E

léggé elterjedt nézet, hogy az új gazdaságirányítási rendszer csak gazdasági kérdés. Sokan mondják azt, — esetleg más-más megfogalmazásban — hogy az új irányítás csak a gazdasági életet érinti; a gazdasági életben sok mindennek meg kell változnia, sok mindent egészen másként kell csinálnunk, mint ahogy eddig tettük. Ha bármennyire igaz is ez, a helyzet mégis az, hogy nemcsak leszűkíti, hanem rosszul is értelmezi az új irányítási rend-szert az, aki azt csak gazdasági kérdésnek tekinti. Mert * gazdasági élet változásai — s tegyük hozzá rögtön: lényeges változásról van szó —, szükségszerűen az emberek gondolkodásának változásához kell hogy vezessenek. 11a nem így történnék, akkor hogyan tovább? Régi gondolkodással i új gazdaságirányítási rendszert? Azzal a szemlélettel, amely húsz év alatt a tudatunkban rögződött s azzal a megszokással, hogy amit és ahogyan teszünk, az úgy jó és helyes, most sok esetben merőben új dolgokat megvalósítani? Mennyiségi szemlélettel minőséget? A mindent felülről váró beidegzettségével önállóságot és felelősséget? Az egyenlősdibe való belenyugvással anyagi érdekeltséget, differenciált bérezést? Csak néhány példa, néhány kérdés, feltevés, de ez is bizonyítja: az új gazdaságirányítás egész gondolkozásunk átértékelését és megváltoztatását teszi szükségessé. Régi módon gondolkodni, de ugyanakkor új módon cseleked*i, nemcsak azt jelentené, hogy aki így jár el, annak nem meggyőződése az új iráuyítás és az abból ecedő feladatok, és ezért cselekvése csak jelemás lehet, hanem azt is, hogy egyszerűen nem érti meg az új irányítási rendszer lényegét, nem tudja, hogy amit tesz, miért teszi úgy, ahogy teszi. Tehát nem tudja, hogy mit, miért és hogyan. Kell-e hangsúlyozni: ez hiba, és így eredményt aligha érhetünk el. A megszokottság: állóvíz. Az áj gazdaságirányítási rendszer éppen az a bedobott kő, amely ezt az állóvizet felkavarja, hullámzásba hozza. Ez a hullámverés, ha egyelőre csak még kismértékben is, de a gazdasági életben megindult. A vállalatok az új irányítási rendszer egyes elemeit már alkalmazzák, életbe léptetik őket, kísérletek történnek, hogy aztán új évtől kezdve az egész népgazdaságban fokozatosan bevezetésre kerüljön az új irányítási rendszer. Ugyanakkor arra kell törekedni — s ma ez a pártmunka lényege —, hogy az emberek gondolkodásában is meginduljon a hullámverés, hogy ott is olyan mélyreható változások menjenek végbe, mint amilyeneket az új irányítás a gazdasági életben jelent majd. Igaz, az új gazdaságirányítási rendszert az emberi gondolat, a nagyon is bonyolult gazdasági és társadalmi folyamatok sokoldalú vizsgálata, és felismerése, a dolgozók milliói mindennapi tapasztalásának gyüinölcsöztetése hozta létre, ám ez még nem jelenti azt, hogy az új rendszer lényege minden ember tudatában gyökeret vert volna, áthathatná az emberek gondolkodását és meghatározná cselekvésüket. S

okan úgy vélik, hogy elméleti okoskodás ilyesmiről beszélni. Nem erre van szükség, hanem arra, hogy a« új irányítási rendszer majd működjön úgy, ahogy működnie kell, és hozza meg azt az eredményt, amit várunk tőle. Megtévesztő és látszatigazság az ijyen érvelés, mivel az új irányítást az emberek valósítják meg, méghozzá nem is az emberek egy kis qsoportja, hanem az ország egész dolgozó népe. Nemcsak a vezetők ügye és feladata, hanem mindenkié. Hiszen ha' nem így történnék, akkor lényegében minden maradna a régiben. Mindenki várná — mint azelőtt — a felülről jövő utasítást és csak aszerint cselekedne. Most viszont éppen arról lesz szó, hogy ezt az örökös utasítást, előírást olyan tényezők és kapcsolatok — pl. áru-, piac-, anyagi érdekeltség stb. • váltják fel, amelyeknek hatóerejét azelőtt nem vettük kellően tekintetbe. És ha ezen a múltban elhanyagolt közgazdasági tényezők alkalmazásának szükségessége és várható hatása elméletileg még oly indokolt is, sajnos, a gyakorlatban korántsem fognak oly zökkenőmentesen és ellentmondások nélkül érvényesülni. Miről is van szó? Nézzük csak az új irányítási rendszer egyik legíényesebb alapelvét, azt, hogy a termelésnek a piac szükségleteihez, a kereslethez kell igazodnia. Fontos ez nemcsak a szükségletek kielégítése szempontjából, hanem ebből eredően a termelő vállalatok rentábilitása szempontjából is, Ha arra gondolunk, akkor nem is olyan ördöngös valami, sőt ez a természetes, ezt kívánják mind az emberek, mind a vállalatok, tehát végsősoron ez az állam érdeke is. De: húsz év alatt megszoktuk már, belénk idegződött, hogy a termelés az termelés, a kereskedelem pedig kereskedelem. Ez jelentette, hogy a termelés az termelt, nagyjából-egészéből azt és úgy, amit és ahogy előírtak neki. Hogy a termelt áru vevőre talál-e vagy sem, ez már a termelést nem érdekelte, semminemű érdeke sem fűződött hozzá. A kereskedelem árusított. Nagyon sok esetben nem azt és nem olyant, amit és amilyent a vevő keresett, hanem azt, amit árusításra megkapott. Nem is nagyon törődött vele, hogy az áru fogy-e vagy sem,, hiszen a termelésre semmiféle befolyással nem bírt, egymástól különállók és teljesen függetlenek voltak. Érdeke sem fűződött hozzá, hiszen a dolgozók a fizetésüket úgy is kapták. Igaz, megkapták a termelésben dolgozók is, függetlenül attól, hogy amit termeltek vevőre talált-e vagy sem. És a vevő? Az -eszi basára OKTÓBER 8-30 ABÍLÁ LABUŤ /FEHÉR HATTYU/-ban nem eszi, nem kap mást elvének kényszerítő hatása alatt nem azt és olyant vett, amit és amilyent szeretett volna, hanem amit éppen kapott. És ha nem vette? Nem érezte ennek következményét sem a kereskedelem, sem a termelés. (Fizetésüket megkapták.) M

ilyen változás várható ezeri a téren az új gazdaságirányítási rendszerben? (Bizonyos tapasztalataink már vannak). Köztudott az új irányításnak egyrészt az az alapelve, hogy a vállalatok abból tartják fenn magukat, amit termelnek, tehát rentábilisan kell gazdálkodniok, s ha meg akarnak élni, akkor azt és olyat kell termeinlök, amire és amilyenre a vevőnek szüksége van. Másrészt, ebből eredően megszűnik a termelés és a kereskedelem kcttéosztottsága, az egymástól való függetlenséget a kölcsönös függés, illetve a vásárló szükségleteinek kielégítése váltja fel. igen ám, de illúziókeltés volna azt hinni, hogy ez az oly világos és szükséges változás harmonikusan, minden ellentmondás nélkül fog megtörténni és érvényesülni. Hiszen az üzemek önállósága, rentabilitása és anyagi érdekeltsége nemcsak a piachoz való alkalmazkodást és érdekeltséget jelenti, hanem vállalaton belüli tartalékok feltárását is, ami éppúgy jelentheti a termelési költségek csökkentését, mint a munkaerővel való észszerű gazdálkodást, éppúgy a munkatermelékenység növelését, mint az anyagi érdekeltség érvényesülését. Végbemehetnek és megvalósulhatnak ilyen mélyreható, eddig gyakorlatunktól erősen eltérő, az emberek mindennapi életében erősen ható gazdasági folyamatok gondolkodásuk megváltozatatása nélkül? Vajon megvalósulhat-e a vállalatok önállósága, érvényesülhet-e az anyagi érdekeltség azzal az eléggé beidegződött régi mentalitással, hogy termelni lehet akkor is, ha a termék nem talál vevőre? Hogy ennek semminemű következménye nem lehet a termelő üzemre és annak dolgozóira? Gondoljunk csak arra, hogy az új irányítási rendszerben a vállalatok saját lábukon fognak állni, s abból és úgy fognak élni, ahogy gazdálkodnak. Ami pedig nemcsak azt jelenti, hogy jobban fizethetnek ott, ahol jók az eredmények, hanem azt is, hogy nem lehet prémiumokat osztani ott, ahol nincs miből. A kísérletező vállalatoknál volt már példa mindkét esetre. S a dolgozók, amilyen természetesnek vették a soron kívüli prémiumot, épp oly értetlenül álltak ama helyzet előtt, hogy a várt prémiumot nem kapták meg, mert rosszul gazdálkodtak. Mit érzékeltet ez a jelenség? Azt az ellentmondást, amely a valóság hatására, az emberek gondolkodásában nyilvánul meg. Mert egyrészt: az emberek évek óta hangoztatott jogos követelése, hogy pénzükért azt akarnak venni, amire szükségük van. Másrészt: a termelésnek a piactól való függősége-, amely pedig éppen arra irányul, hogy pénzemért azt vehessek, amire szükségem van — s ennek kapcsán a vállalati önállóság, amennyiben egzisztenciákat érint, sokak számára nem is olyan könnyen megemészthető dolog. Lényegében tehát arról van szó, hogy az életet, a jelenségeket a maguk bonyolult valóságában lássuk és fogjuk fel, s hogy ezt a valóságot megtisztítsuk azoktól a leegyszerűsítésektől, ennél fogva bizonyos illúzióktól, amelyek a múltban az élet számos jelenségét elfedték. N-'héz lenne már most megmondani, hogy az új gazdaságirányítási rendszer milyen hatással lesz a társadalmi és Ideológiát életre," az emberek közti kapcsolatokra és az ember gondolatvilágának alakulására. Annyit azonban már ma ls megállapíthatunk, hogy az új Irányítási rendszer bevezetése és várható hatékonysága döntő mértékben ettől függ, hogy elvei és gyakorlata mennyiben válik az emberek gondolatává s ennek eredményeképpen céltudatos cselekvésükké. BATKY LASZLO ÚJ VERSEK PETRIK JÓZSEF: Ajtói möjött A magány medrében szoborként virrasztasz kacér játékaid halottjai felett. Az est hűvös csarnok, kopott, elmosódott, kihűlt tekintetek arcképcsarnoka. Állsz mozdulatlan, sokszemközt a múlttal, úgy állsz, mint aki örvény felett áll, és vele szédül kanyargós útjára. Most döbbensz rá, hogy nincs más út, csak görbe, állsz és nézel egy időtlen tükörbe, és nem tudod, hogy ki néz és kit néznek. Nincs távozó arc, nincs új érkező, csak örvénylő múlt, csak vádoló képek. Állsz kővé válva, szemedben tört pengék villannak. Az est szürke madara válladra telepszik. Fekete árnyékok osztozkodnak rajtad - lopnak tőlem is. Mert közénk férkőzött fekete kilincsed, a kivonás jele, s nem billen már félre, ím, kettő kevesebb eggyel — ennyi lettünk. Engem is felvet majd a holt arcok árja, én is alakítom az űrt körülötted — mert nem verem félre a búcsú harangját a szánalom mentő szalmáját remélve. De tudd: hogy a szabad éjre nyíló ajtók mindig könyörtelen robajjal csapódnak. B VERES JÁNOS: Nyujoij bele... Nyugodj bele, ez mindig így lesz, percenként űzik egymást bennem a fényvírágok, bánat-bokrok, — hallgasd a szívem megbékélve^ mint hő- s fagyvillám cikázásfean bolondul zengő memnon-szobrot, ' A semmi véglény bölcsebb tőlem,mert abban rend van, okos csend van. Szeress, ha nem félsz káoszomtól, s reméled, hogy a salaktenger gyémánttá ég majd lángjaimban. • TÖRÖK ELEMÉR: Rinjan csak, altat* Ringass csak altass, te vélt nyugalom, örökké vádló hűtlen angyalom. Életem egyetlen kéveköteg: összefogja múló éveimet. Elzáfva tőlem egy távoli táj, jó lenne hozzá visszamenni már. Ami ott fájt, az itt is egyre fáj, ölelném újra, de hiába már. Minek újra s újra elbeszélnem szarvas-agancsú szép reménységem,mikor egyre jobban behavazza télre-forduló éveim napja. Víziós álmok, nagy cápa-foguk fenyegetnek mindig, mint háborúk. Ó, harmatos-földű régi gondok, nádtetős-hajjal rám miért hajoltok? Már esteledik kicsi falumban körülöttem végre igaz nyugalom van; mely dallá ring bennem, ahogy nézem ringó házait az éj vizében.