Új Szó, 1966. szeptember (19. évfolyam, 241-270. szám)

1966-09-03 / 243. szám, szombat

RÓBERT LECHENE MARTINIQUE-I RIPORTJA Tamás bátya kunyhói MARTINIQUE-EN A Volga-Plage A Boeing 707 es a teliegeken kérésziül törve ereszkedni kezdett, s (eltárult elSItiink Martinique képe: lilás ködben úszó csupasz sziklák, amelyeket mindenfelől ólomszürke óceán ölel körül. Szűnni nem akaró zápor fogadott bennUnket, s mlg a repülőtér teraszán százak tolongtak, mi Georges teherautóján Fort-de Francé felé robogtunk a műúton, amelyet élű ösvénykerités két nagy sávra oszt. Mezítlábas kisfiúk bandukolnak, szamarak poroszkálnak az úton. Végre elérjük Szent Teréz külvárost. Cj kép bontakozik ki elűttfink: hosszú sorokban terpeszkedő bádogtetős fabarakkok, törpe házak sarkig tárt ajtókkal, ablakokkal, tarka ruhás embertömeg, fejükön terhet hordozó asszonyok, lefüggönyözött ablakú hintófélék — egyedüli nyilvános közlekedési eszköz, kfizeukornád betakarításakor. Mindenki pontos feladatot kap: naponta 25 kötegből állú 20 bálát kell betakarítaniuk. Egy küteg tíz darab egyméteres, vastag cukornádszálbél áll. Ha a napi normában betakarított nádat hosszában egymás mellé fektetnék, a napi norma pontosan öt kilométernek felelne meg. Meztelen felsőtestű, verejtékező férfiak görnyedeznek a tűző napon. A tulajdonos bizalmi embere, a trópusi parafasisakos felügyelő öszvérhátröl figyeli minden mozdulatukat. A cukornád szárát megtisztítják a levelektől, majd a kétméteres szárakat felébe vágják. A kévekötés az asszonyok dolga. A friss levelekkel a teheneket és a kecskéket etetik. A nádkötegeket traktorok szállítják el, s már másnap acélhengerek présulik ki nedvüket. A hulladék: a fürészpornál is szárazabb rost. A még működő rumfőzdék egyike. vetlenfil a járda szélén boszorkányos ügyességgel dolgozó borbélyok. Ez Fort-de-France, Martinique fővárosa. Kreolok és metrók A szigeten gyakran, használják a kreol szót. Ez tulajdonképpen az Antillákon használatos mesztic szinonimája. Szófejtéstanilag a sziget fehér szülötteire vonatkoztatható, de itt Martinique-en sokkal tágabb értelemben alkalmazzák, s ezzel jellemeznek mindent, aminek valamilyen köze van az országhoz (társadalom, nyelv, szokások). Az itt szolgáié francia csendőrök és tisztviselők és családjaik nem tartoznak a kreolokhoz, őket „metróknak", azaz anyaországlaknak hívják. Kreoloknak csak a fehér hódítók, kalózok és egyéb kalandorok leszármazottjait tartják. Ezeknek elődei száz évvel ezelőtt még nagy földbirtokok és sok rabszolga nral voltak. A megművelésre alkalmas földek háromnegyed részét ma Is egy kis csoport uralja, amelyet „tíz családnak" neveznek. Nem hittem volna, hogy „Tamás bátya kunyhói" sok-sok példányban ma is léteznek, pedig itt léptennyomon beléjük botlunk. Verejtékkel öntözött földek Apa, anya, idősebb gyermekek boldogak, ha mnnkát kapnak a Az utolsó rumfőző — A halálraítéltet jött megtekinteni? — kérdi a Macaut rumfőző tulajdonosa. E vidéken valamikor 23 rumfőző működött, ma már csak kettőnek a kéménye füstölög. Rongyba öltözött munkások serénykednek. A lejtő fölött kiürítik a kocsikból a cukornádat, amely egy gőzzel működtetett présbe kerill. A kádakba csurgó lében a nádcukor kénsav hatására keményítőcukorrá alakul át. Erjedését ammo nlák segítik elő. A desztilláló torony alján vékony sugárban átlátszó folyadék csöpög egy hordóba: ez már rum. Kiváló 55 fokos rum, amelyet palackolnak és helyi fogyasztásra árusítanak. Ebből az ún. mezőgazdasági rumból (a gyárilag előállított rumot cukorgyártási melléktermékből, a melaszból nyerik) készül a hagyományos puncs, amelybe itt nem tesznek jeget, mert az „megöli a rumot". A valódi puncs egy ujjnyi szörpből, és több ujjnyi rumbői készül. A vendég tetszése szerint keveri. A Macaut rumfőző tulajdonosa saját készletéből egy liter rummal ajándékoz meg. — Nemsokára már nem lesz belőle. Én is lebontom az üzemem. Martinlque en túl sok a rum és a cukor. A név senkit se tévesszen meg. Nem valamilyen eszményi fürdőhely, amelyet dollárvendégek látogatnak, hanem egy barakk peremváros Fort-de-France peremén. Tizenöt lépésnyi tengerparti övezetben létesült, amely az államé, azaz senkié és mindenkié. Több száz nincstelen pa ransztcsalád talált itt otthonra, mert a faluban évente csak kéthárom hónapig van munka. Viz persze nincs. A gyerekek messze levő kutakból hordják műanyagkannákban fejükön a vizet. Olajlámpákkal világítanak, ezért gyakori a tűzvész. Léptennyomon kifakult ruhafélék száradnak. Eleinte feszélyezve éreztem magam fehér bőröm miatt. Aggályaimat el is mondtam fiatal spanyol barátomnak. Megnyugtatott. A nyomor nagyon ingerlékennyé teszi ezeket az embereket, ezért gyakoriak az incidensek. A m nem tesznek különbséget fehér és fekete bőrű között. Csak akkor ragadtatják el magukat, ha sérelem éri őket. Egyszer egy fekete bőrű kislány tízezer frankos bankjeggyel lépett be egy boltba. A négor tulajdonosnő ezt furcsállotta, és telefonon értesítette a rendőrséget, amely nyomban kiszállt. A felbőszült tömeg a gumibotokkal, könnyfakasztó gázbombákkal dacolva pozdorjává zúzta a boltot. Mindezt azért, mert a boltos néger létére különösnek tartotta azt, ami egy fehér kislány esetében természetes lett volna. A Szent Teréz külvárosban tavaly októberben hasonló okok miatt támadtak zavargások. Az emberek kikeltek magukból, amikor egy csendőr csak azért ütött le egy négert, mert néger volt. Ha történetesen egy másik négert, a bűnöző Marnyt tartóztatta volna le. ügyet se vetettek volna rá. Meglepő, hogy a martinique-iek csak most ébrednek rá néger voltukra, most kezdenek öntudatosodni. Önkormányzatot I A háború idején szenegáli katonák állomásoztak a szigeten. A lakosság lenézte őket, a lányok sem álltak velük szóba, pedig az itteniek igazán nem félénkek. Ojabban azonban büszkék néger voltukra. Ha a nyo mor nem enyhül, a lakosság elé gedetlensége faji lázadássá vá lik. Önkormányzati törekvésüket viszont martinique-i öntudatosságuk sugallja. Lamentinben, Francois-ban, Trinitében csendőrök lakják az emeletes, erkélyes takaros házakat. Állandó jelenlétük sérti a lakosságot, amely egyenjogú francia hon polgárnak tartja magát, bisz hivatalosan Is ezt akarják vele elhitetni. Az elnyomó szervek tüstént lecsapnak, ha a lakosság valami miatt felháborodásának legcsekélyebb jelét is mutatja. Martinique egészségtelen gazdasági szerkezete, amelyet még a gyarmati Időkből örökölt, 18 év alatt, amióta Franciaország tengeren túli megyéjévé nyilvánították, semmit sem változott. Lehetetlen az anyaország sablonjait alkalmazni egy bétezer kilométerre fekvő, teljesen más feltételekkel rendelkező szigeten. Martinique-nek önálló statútum kell, s ez nyugodtan érvényesülhetne a francia közösség keretén belül is, hisz a francia kultúra nagy hatással volt az itteni lakosságra, amelynek többsége francia érzelmű. Pillanatnyilag a legjobb megoldás tehát az autonómia megadása lenne. ORIANA FALLACI MALAJFOLDI RIPORTJA Megállunk egy nagy kert előtt. Mögötte ház. Zene hangjai szűrődnek ki. Két nővel találkozunk a kertben. Betessékelnek a házba. Ami legelőször a szemünkbe tűnik egy öreg tölcséres lemezjátszó, mellette varrógép. — A férjem hozománya — magyarázza Dzsamila, az egyik nő. — Hol van most a férje? — kérdem. — Az anyjánál. Elküldtem, mert nagy naplopó. Mihasznát pedig nem fogok etetni. Feltűnő, hogy a faluban nincs férfi. Létezésük egyedüli bizonyítékai a gyerekek ... — S mikor jönnek haza a férjeik? — Hetente vagy havonta egyszer, ha kívánjuk társaságukat. Különben tsak galibáznak a munkánkban. kz európai viszonyokról mesélek ezeknek az asszonyoknak. Megmondom, hogy nálunk a férfi a családfő, a nők és a gyerekek az ő vezetéknevét veszik fel. Az asszonyok csak csodálkoznak. — Hát ez meg miféle szokás? Csak nem azt jelenti, hogy az asszonyok azt csinálják, amit a férfiak akarnak? Bólintok. Az asszonyok egymásra néznek, nem tudnak hnva lenni a csodálkozástól. Egyikük megkérdi: — Talán maguknál a férfi választ magának asszonyt? Ojra bólintok, de ők nem akarják elhinni. Hát van a via </> "5 oi oi 4) lágon még egy hely, ahol Ilyen esztelen rend lenne? A két nő (nyilván a törzs feje és lánya) azt állítja, hogy náluk a faluban mindenki boldog. Egyedül az nyugtalanítja őket. hogy a messziről jött idegenek — ezeken természetesen angolokat és amerikaiakat értenek — egyre nagyobb földterületeket vásárolnak a környéken. Ez a különös „sáskajárás" már a dzsungel szélét ls elérte. — Es mi lesz fiaik jövője? — kérdem. — Ö, ez nagyon aggaszt bennünket. — mondja Dzsamila. — junosz fiam nemsokára felcseperedik. Kár, hogy fiúnak született. Kl kell tatiulnia valamilyen szakmát, hogy összekuporqassa a hozományt. Akkor majd talán akad egy lány, aki férjül veszi. Remélem, hogy neki is lesz egy darabka földié. Különös história, úgye? De talán azt hiszik olvasóim, hogy e maláj falu asszonyának és lányainak nem volt furcsa, hogy más viszonyok is vannak a világon .. ? KARDOS MÁRTA JUGOSZLÁVIAI ÜTIJEGYZETF A meteorológusok azt állltják, hogy a dalmát tenger egyik legfestőibb szigetén, Hvaron a hőmérő higanyszála sohasem süllyed a fagypont alá, a napsugarak pedig évente legalább 2700 órán át aranyozzák be a fehér sziklapartokat. Az eső itt ritka vendég, ezért a szállodák kockázat nélkül hirdethetik, hogy minden eső^ napért kárpótlásként díjtalanul ellátják vendégeiket. Az otthoni zivataros, hűvös napok után felette kellemes az állandó meleg, a tenger és a pihenés. Honfitársaink csak úgy nyüzsögnek errefelé, csak a nyugatnémetek vannak többen. jól esik a figyelmesség, amelyben a Sumava vidékéről elszármazott Novák főpincér részesít bennünket. A sziklatömbök és az éles kövek között is jól érezzük magunkat a hosszú strandon meg a kristálytiszta vízben a lassú mozgású tengeri csillagok, sünök, rákok, kagylók társaságában. Hát még ha a kis motorcsónak bevisz minket, vagy a magunk lábán elsétálunk egy illatos cipruserdőn keresztül a közeli halászfaluba. STARÍ G RAD Start Grad, vagy talán olasz nevén ismertebb történelmi nevezetességű Cittavrecchia sikátorutcáin, kaktuszsétányain, vagy a pálmafák árnyékában élvezettel szívtuk magunkba a tengeri levegőt. Eleinte nehezen szoktuk meg a friss levegőbe vegyülő halbűzt, amely bizony az egymásba boruló épületek falai között megreked. Ogy látszik, ez is hozzátartozik az itteni romantikához. Az öböl végén meghúzódó, időszámításunk előtt kb. 400ban Phárosz néven alapított halászfalu görög—római műemlékekben, középkori templomokban, erődítményekben bővelkedik. A műkedvelők nem tudnak betelni Pavel Hektorovič, Dalmácia nagy horvát költője XIV. századi palotájának csodálatával. Az udvaron elterülő festői halastó is méltán tart igényt érdeklődésre. A műemlékek mellett persze egészen modern épületek is vannak Stari Gradban. A magánszemélyként érkező turistákat is itt szállásolják el. Starl Gradtól szinte kőhajításnyira épült a tengerparton a Héliosz, amelynek teraszairól és kényelmes berendezésű szobáiból pompás kilátás nyílik a szemben levő hegyekre. HVAR Hvar szigetét nemcsak a Karszt-hegység kopársága jellemzi. A dombokat szőlő- és levendulaültetvények borítják. Autóbuszunk lassan, óvatosan kapaszkodik az egyre emelkedő keskeny szerpentinutakon. Képtelen kitérni a szembe jövő autóknak, amelyek — ha nem akarnak a mélységbe zuhanni, — inkább visszafordulnak a legközelebbi útkereszteződésig. Végre eljutunk a sziget azonos nevű fővárosba. Hvarban is nagy a nyüzsgés. A turistaforgalom képletesen mondva a népvándorlás korát idézi. Turistacsoportok, fekete ruhás apácák, fehérbe öltözött tengerészek, felmálházott öszvérek, fejükön terhet cipelő asszonyok látványosságnak számítanak az idegenek előtt, de felkeltik figyelmünket az árutól roskadozó önkiszolgáló üzletek. A bő választékból a nálunk hiánycikkem ke.esett ceruzaelemek sem hiányoznak. Hagyjuk most a bevásárlást. A városnézéshez tartozik a kötelező hegymászás ls. Nem sajnáljuk a fáradságot, inert a hegytetőn meredező XVI. századbeli erőd. romjaitól nagyszerű kiláfás nyílik a tájra s a ma múzeumnak berendezett egykori ferences kolostorra. Ide is betérünk, mert a síremlékek, kripták, régi írások, breviáriumok, pénzgyűjtemények mellett felbecsülhetetlen értékű festményekkel ismerkedhetünk meg. A leghíresebb festmény a velencei Matteo lngaüsnak tulajdonított Utolsó vacsora. Nyolc N méter hosszú, két és fél méter széles vászon. Mintha élnének rajta az emberek. A fáma szerint azonban nem Ingalis, ha- nem a firenzei Roselli festette, s hálából az életét megmentő ferenceseknek ajándékozta. Az Utolsó vacsora alakjait állítólag jótevőiről mintázta meg, csak júdást festette meg a maga hasonlatosságára^ meg a kép egyik sarkában álló ifjút, valamint a távolabb alamizsnáért könyörgő koldust. Érdekes, hogy Hvar nem annyira vadregényes tájának, mint inkább ennek a festménynek köszönheti nép'Zf'fiwgat SPLIT A dalmát tengerpartot bejáró turisták feltétlenül felkeresik a dalmát Riviéra érdekes kikötővárosát, a százezer lakosú Splitet. Valóságos Bábel. Idegenvezetőnk szerint naponta mintegy ötvenezer turista fordul meg itt. Éppen az idegenek fegyelmezetlenségével magyarázható, hogy az utcákon piszkos papírdarabok, hulladékok hevernek, s eléktelenítik a kövezetet. A közeli cementbányák bűze és a portenger sem tartozik legkellemesebb emlékeink közé. Ogy tűnik, ez senkit sem zavar, s a fopgalom még az éjszakai órákban sem szünetel. Pezsgő élet folyik a pálmákkal és virágágyakkal övezett kikötőben is, ahol kellemes látványt nyújtanak a bárkák, a fényárban úszó hajóóriások, a kápráztató fényt lövellő világítótornyok. Split legfőbb nevezetessége Dlocletianus császár egykori fényűző palotájának maradványa, a székesegyház, valamint egy III. századbeli palota, amely a római kultúra hatása alatt épült erődökre emlékeztet. A kőfalakkal és oszlopokkal határolt térséget a századok során keskeny utcákat alkotó házakkal építették be. A sikátorokban vidáman hancúroznak a maszatos apróságok, az utca fölött köteleken száradó frissen mosott fehérneműt lenget a szél. Bevásárló kosaraikkal hazafelé tartanak az asszonyok. A férfiak is megelégelték a halászást. Zsákmányukkal hazaigvekszenek, mert a vacsora készítése az ő dolguk. A legnagyobb teret a piac foglalja el. Az árusok harsányan kínálgatják portékájukat. Pokoli zenebona. Bő a válasz• ték, és nagy a konkurrencia. Ezfirt külön szenvedély az alkudozás. Persze a ravasz árusok azírt összetartanak. Előre megbeszélik a „felárat", amit azután a vevő hosszas alkudozására végiil elengednek portékájuk árából. A végén mindenki jól jár: a vevők is, ni. árusok is. Ez a fonto--. (A szerző felvétele)