Új Szó, 1966. augusztus (19. évfolyam, 210-240. szám)

1966-08-02 / 211. szám, kedd

A „BALASSI" magyar táncegyüttes Csehszlovákiába látogat fňTK> — Augusztus 5-én hazánkba érkezik a Magyar Népköztársaságból a 42 tagú „Balassi" táncegyüttes, amely Komáromban kezdi meg csehszlovákiai vendégszereplését, majd a nyitrai járásban, Bratislavában és az ostravai járásban is fellép. A magyar népitáncokat bemutató együttes koreográfusa Bor Miklós. Palotai Miklós vezényletével kiváló népizenekar kíséri az együttest, amely eddig már Albániában, Olaszországban, Franciaországban, NyugatNémetországban, Szovjetunióban, Ausztriában és Lengyelországban volt müvészkörúton. A magyar művészekkel együtt Csehszlovákiába érkeznek Kriszan F., a Művelődési Minisztérium nemzetiségi osztályának vezetője, /. Bielik, a magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének főtitkára és Rusznyák, a Népfront megyei bizottságának vezető titkáén. Gondolatok a felnőttoktatásról Az iparilag lejlett társadalom anyagi-technikai bázisa megteremtésének egyik feltétele, hogy minden dolgozó átfogó ismeretekre tegyen szert. A párt XIII. kongresszusának beszámolójában Novotný elvtárs, 0. Šik, Koucký és más elvtársak elszólalásalkban hangsúlyoznák, hogy nemcsak minden emjer munkájára, hanem termelékenységének, teljesítőképességének maximumára van szükség. Ez a kérdés társadalmiközgazdasági oldala. Ugyanakkor azonban, mint másutt, itt is érvényesült a társadalmi és az egyéni érdek találkozása. "* 'öbb felől hallani olyan hangokat, amelyek a felnőttoktatást elavult intézményként emlegetik. Ezek szerint mindenki, aki erre képes volt és munkája beosztása szempontjából szüksége volt iskolai képesítésre, már régen megszerezte azt. A felnőttoktatás szerintük az ötvenes évek divatja volt, ma már nem időszerű, kár rá időt pazarolni, hiszen amúgy sem ad teljes értékű tudást. Minden részletében megcáfolni a fentieket, messze meghaladná ennek az írásnak a keretét. Ám annak bizonyításául, hogy az ilyen nézetek korunk nagy változásainak, a tudományos technikai forradalom alapvető kérdéseinek meg nem értéséből fakadnak, úgy véljük elég, ha az alábbi érveket sorakoztatjuk fel: A tudomány és a technika eredményeinek széles körű bevezetése a termelésbe alapvetően megváltoztatja a munka jellegét. A munkafolyamatok egyre bonyolultabbá válnak, a gépeket kiszolgáló munkások helyett az automata gépsorokat irányító munkásokra lesz a jövőben szükség. Ez a tény megköveteli, hogy a dolgozók rendszeresen növeljék műveltségüket és gyarapítsák szakmai tudásukat. A termelési terminológiák gyors változása teszi az állandó továbbképzést, a dolgozók ismereteinek permanens elmélyítését minden fejlett iparral rendelkező országban korparanccsá, életszükségletté. Éppen ezért ma már a felnőttoktatás művelődési rendszerünk szerves része, amely lehetővé teszi, hogy a) azok a dolgozók, akiknek a múltban nem volt lehetőségük, vagy b) azok, akik a kötelező iskolalátogatás után csak bizonyos idő elteltével határozták el, hogy folytatják tanulmányaikat, munkaviszonyuk megszakítása nélkül megszerezhessék a szükséges ismereteket. Álljunk meg azonban ennél a gondolatnál: megszerezhetik a szükséges ismereteket? Ez a pont sok félreértésre adott és ad alkalmat.' Ugyanis sok továbbtanulni vágyó embernek jelenlegi beosztásában nincs szüksége középiskolai végzettségre. Ha elvégzi a középiskolát, nincs mód rá, hogy munkahelyén más beosztást kapjon, anyagilag tehát semmi sem ösztönzi a középiskolai képesítés megszerzésére. Mégis egyre szaporodik azoknak a száma, akik csupán azért akarnak továbbtanulni, mert érzik hiányos ismereteik hátrányát az életben, illetve élvezni akarják a többet tudás, a magasabb szintű műveltség előnyeit. Ebben az esetben nyilván nem anyagi, hanem erkölcsi előnyökre gondolnak. Ám, mit tegyen az illető, ha ezt a törekvését sem az üzem, de sokszor a pedagógusok sem segítik kellőkképpen. Hiszen az 1960—64-es időszakban a kilencéves iskolákból például csupán hat rendezett egyéves kurzust magyar nyelven! Hazánkban valóban ennyien lennének, csak, akiknek a felszabadulás előtt, de az 1945—49-es évek iskolapolitikája következtében nem volt lehetőségük teljes alap-, illetve középiskolai képesítést szerezni? Vizsgáljuk ezt a kérdést a ma már annyira divatos statisztika tükrében: hazánkban 100 ezer magyar nemzetiségű lakosból 562-nél nem lehetett megállapítani az iskolai végzettséget, 971-nek nincs teljes alapiskolai végzettsége, 4111-eu középiskolai és 367-en (ebből 135 egyetemi, 95 műszaki, 130 pedagógiai és 7 művészeti) főiskolai képesítéssel rendelkeznek (23 881 a 100 ezerből 14 évnél fiatalabb]. Elszigetelten vizsgálva e problémát, önmagából adódik a válasz: műveltségi szintünk az országoshoz viszonyítva alacsony, ezért meg kellene kétszereznünk a közép- és a főiskolások számát. Persze e kérdés bonyolult összefüggéseiben ellentmondásokra is bukkanhatunk. Ahhoz, hogy emelhessük a műveltségi szintet -— eltekintve ebben az esetben a még meglevő anyagi ösztönzés hiányától is — az ökonómiai és a technikai előfeltételeket is meg kell teremtenünk. Ugyanis nélkülözhetetlenül fontos, hogy a magasabb kultúrfokon álló munkás érvényesítse (magyarán: kihasználja) képességeit, mert terhes és kínzó mindenki számára, ha képességei kiaknázatlanok. El kell érnünk, hogy a múlt hibáinak felszámolása, a jelen igényeinek teljes kielégítése érdekében, de a jövő követelményeinek is megfelelően bátrabban építsük, bővítsük a csehszlovákiai magyar felnőttoktatás hálózatát. Ennek érdekében az üzemek vezetőségeinek és a pedagógusoknak a jövőben sokkal többet kell tenniük, mind a meggyőzés, mind pedig az erkölcsi-anyagi ösztönzés és az ökonómiai-műszaki előfeltételek megteremtésében. Mert mindez nemcsak társadalmunk szocialista humanizmusából következik, hanem abból is, hogy a dolgozók képességeinek kibontakoztatása során létrejövő optimális teljesítmény — mint ezt a CSKP XIII. kongresszusa is hangsúlyozta — alapvető társadalmi érdek. MF. HIHIHI Számítógépek szokatlan szerepkörben Az elektronikus számítógépek alig huszonöt éves múltra tekinthetnek vissza, ma már mégis úgyszólván fantasztikus teljesítményekre képesek. Már az első kibernetikusok is tudták, hogy nem egyszerűen óriásira növesztett, nagy sebességű asztali számológépről van szó, amely a számtani alapműveletek tömegét tudja elvégezni, hanem logikai levezetésre, döntéshozatalra is alkalmas. A helyzetelemzés, a döntés ugyan nem egyéb elemi számítások soránál, de a közben elvégzendő műveletek száma olyan nagy, hogy közönséges számológéppel képtelenség megoldani őket. Az elektronikus áramkörök nagy működési sebessége teszi lehetővé, hogy a sok elemi műveletből a gép önműködően „kihozza" a helyes végeredményt. A szakemberek már húsz évvel ezelőtt világosan látták a számítógépekben rejlő lehetőségeket. Tudták, hogy immár nincs akadálya olyan számítóberendezések megtervezésének, amelyek egész gyárakat vezérelnek, önműködően lebonyolítják a nagyüzemek könyvelését, automata pályaudvarok működését irányítják, A kivitelezés mégis késett. Először is az alapáramkörök műszaki megbízhatatlansága akadályozta a számítógép „felelős állásban" való alkalmazását. Elméleti számítást meg lehet ismételni, van idő többszörös ellenőrzésre, a hiba kijavítható. Az automata kohó vezérműve azonban nem hibázhat, mert felrobban az üzem. Mindaddig, amíg a tranzisztorok, a nyomtatott áramkörök nem terjedtek el, s amíg a megbízhatóságot fokozó rendszer technikai megoldásai ki nem alakultak, a nagy gépek csak elméleti munkák végzésére voltak alkalmasak. Ma már építhető olyan vezérlő-számító berendezés, amely teljes biztonsággal működik. Széles körű elterjedésének azonban még most is útjában áll a műszaki közvélemény tájékozatlansága. Jelenleg még csak kevés üzemvezető, gazdasági szakember tudja megállapítani, hogy problémái megoldhatók-e számítógép segítségével, vagy sejn. önkiszolgáló számítóközpont Az angol Elliot cég — felismerve a gazdasági életben, a termelésben felvetődő kívánalmak visszahatásának jelentőségét a tervezésben és a gyártásban — nemrég Newcastle-ban megnyitotta a világ első „önkiszolgáló" számítóközpontját. Tudnunk kell, hogy külföldön a nagy számítógépgyárak gépeik egy részét (az 1MB gyár valamennyi gépét) bérbe adják. Az ügyfél közli a megoldandó probléma adatait, s a vállalat szakemberei kidolgozzák a feladatot. Ha hasonló kérdés már előfordult a gép történetében, előveszik a „könyvtárból" a régi programot és elvégzik a számítást. Ha a kérdés új a gép számára, a cég matematikusai elkészítik a megfelelő programot. Ezt felhasználás után nem dobják el, hanem mágnes- vagy lyukszalagon rögzítve elteszik a könyvtárba. A könyvtár anyagát külön kis számítógép tartja nyilván. A Ferranti-cég londoni számítóközpontját egy alkalommal délután 3 órakor interurbán telefonhívás „riasztotta". Egy vidéki acélmű igazgatója telefonált: épülő kohójuk bizonyos számításait kellene ellenőrizni. Mérnökeik- számára ez egy hét munka lenne, márpedig az eredményre másnap reggel szükség van. S az eredmény? — telefonon közölt adatok alapján a Pegazus típusú gép 16 perc alatt elvégezte a számítást. A gép negyedóra azonban egész vagyonba került, hiszen a műveletkutató szakemberek, matematikusok egész hadát is meg kellett fizetni. Az önkiszolgáló számítóközpont másféle intézmény. Akárki csupán egy órára is bérbe veheti a világ egyik legkorszerűbb számítógépét, az Elliot 803-at. Négy font ellenében leülhet a gép vezérlőpultjához és azt csinálhat vele, amit akar — illetve amit tud. Elliotéknak ugyanis az a céljuk, hogy a gép és felhasználója között közvetlen kapcsolat alakuljon ki, s ilyen módon az érdekeltek tömegét tanítsák meg a berendezés kezelésére, alkalmazására. Ennek érdekében tájékoztató szolgálatot is tartanak fenn, egymás után rendezik a programozó tanfolyamokat. Ezeken kisebb cégek alkalmazottjai, sőt magánszemélyek is elsajátíthatják a felhasználás módját, s hamarosan úgy kezelik a gépet, mintha csak egyszerű számológép vagy logarléc lenne. Nem véletlen, hogy éppen az Eüiot

:cég alakította ki először a modul-rendszerű, elemekből összerakható számitógépet. Az AKCH rendszernek az a lényege, hogy különböző egységekből a legváltozatosabb kombinációk állíthatók össze, a vásárló anyagi eszközei és szükséglete szerint. Gépéhez mindig vásárolhat további modulokat, hol az egyik logikai egységet, hol egy kiíró szerkezetet. S a szorgalmas gyűjtő évek során hatalmas számítógépre tehet szert, anélkül, hogy pénztárcáját erősen megterhelné. Gépek intézkednek A párizsi Gare d'Auteuil épületébe 1961-ben beköltözött a Buli-cég Gamma 60 típusú számítógépe. Pályafutását azzal kezdte, hogy önállóan kiszámíTENGER ALATTI KILÁTÓTORNYOK A tengerek és az óceánok mélye emberemlékezet óta izgatja az emberek képzeletét. A tudósok ma különleges tengeralattjárókkal — batiszkáfókkaf — hatolnak le a tengerek és az óceánok mélyére, a vállalkozó szellemű társaságok pedig turista-tengeralattjárókat üzemeltetnek azok számára, akik meg akarnak ismerkedni a víz alatti élettel. A japán Hitachi hajózási és gépipari társaság tervezői nemrégiben többféle hengeralakú tenger alatti kilátótorony tervét terjesztették elő. Rajzukat a képen látjuk. A társaság komolyan foglalkozik a terv megvalósításával. A tenger alatti kilátók több modelljét, a legkülönfélébb feltételek között laboratóriumilag már kipróbálták. Arra törekednek, hogy a turistaforgalom kibővítése érdekében mielőbb megkezdhessék építésüket. totta a francia vasutak 350 ezer állandó alkalmazottjának fizetését. Azóta fokozatosan átvette a vasúti nyilvántartás és adminisztráció valamennyi nehezebb feladatát, a hálókocsik elosztását stb. Vidéken kis számítógépfiókokat állítanak fel, amelyek elintézik a helyi adminisztrációt, s csak a végeredményt továbbítják a párizsi „anyagépnek". A nagyobb francia pályaudvarok vágányait, váltóit és erre a célra készUlt számitógépek segítségével igazgatják, de a vonalak, vagonok legkedvezőbb kihasználását, a menetrend optimális összeállítását már a Bull Gamma központilag ellenőrzi. Ma már mind több és több gép dolgozik „felelős állásban". 1962-ben az angol vasutak keleti vonalainak menetrendjét számítógép állította össze: a Ferranti-cég Pegazus 2-je. Ugyancsak a Ferranti-cég készüléke vezérli Anglia legnagyobb villamoserőmü-rendszerét. Tíz erőmű, több mint száz nagyfeszültségű távvezeték és a csatlakozó fogyasztók összehangolása alkotja a gép „munkakörét". A gép elvégzi az erőművek adminisztrációját, jelzi a vonalakon keletkező hibákat, zárlat esetén riasztja a központot, s ha szükséges, ki is kapcsolja a hibás fővonalat. A Szovjetunióban egész tájegység valamennyi kohóját vezérli a területi számítóközpontja. Korábban a kohók villanyáram-, oxigén és adalékanyagellátását a kohómesterek szabták meg — gyakran csupán szemükre, szaglásukra és tapasztalatukra bízva az eredményt. Az automata kohómester a műszerek közvetlen jelentéseiből tájékozódik a távoli kohók munkájáról. A nyugatnémet Vöest-művek kohóit külön erre a célra épített Zuse-típusú gépek irányítják. Ezek a mérési adatok alapján elkészítik az öntési folyamat matematikai modelljét, vagyis olyan képletet állítanak össze, amely leírja az öntési folyamatot. Csibetenyésztési program A modell-módszer sok esetben előnyös, különösen akkor, ha teljes kísérletsorozatot kellene elvégezni, mielőtt a végleges megoldás kialakulna. A kísérlet azonban drága vagy veszélyes, egyszerűbb, ha a számítógép felépíti a folyamat matematikai modelljét, s ezen elemzi a kísérleti lehetőségeket. A Thornber Brothers Ltd. évenként huszonötmillió egynapos csibét szállít 40 ezer rendelőnek, s mintegy 250 ezer csibét használ fel kísérleti célokra. A különféle tenyésztési, keresztezési kísérletek évi félmillió dollárt emésztenek fel; egyegy újabb fajta kitenyésztése négy évet is igénybe vesz. További négy-öt év a kiválasztott tenyészet felszaporítása. A cég 1962-ben beszerelt egy Elliot 803-as számítógépet. Azóta a tenyésztési kísérletek ideje néhány órára lerövidül. Az eljárás a gyakorlatban jól bevált, hiszen a farmok tenyészállatai ellenőrzött laboratóriumi körülmények között élnek. Csak az örökletes tulajdonságok keveredése szabja meg az utóállatok jellegzetes tulajdonságait. Vasútirányítás, kohóvezérlés, csibetenyésztés stb. gépekkel — ilyesmiről csakugyan nem álmodhattak azok, akik a számítógépek megszületését kommentálták. Gyermekeik számára viszont mindez már éppoly köznapi dolog lesz, mint manapság a rádió vagy a mozi. Országunkban is egyre szélesebb körben terjednek a számítógépek. A nemrégi prágai Incomex kiállítás bepillantást nyújtott a világ legprogresszív számítástechnikai vívmányaiba, nagyüzemeinkben már számítógépek irányítják a termelést, tudományos intézeteink pedig a modern számítástechnika újabb és újabb módszereinek hazai viszonyainkra való alkalmazásán fáradoznak.