Új Szó, 1966. augusztus (19. évfolyam, 210-240. szám)

1966-08-10 / 219. szám, szerda

A jövő emberei dolgoznak itt. Munkahelyükön csen­desen zümmög a légkondicioná­ló berendezés, a falakon ned­vességmérő műszerek mutatják a levegő páratartalmát. A mun­kaeszközök: az ezernyi tranzisz­torral működő számítógép-rend­szer, géptávírók, beszerelésre váró műszerek, lyukszalag-te­kercsek, tartalék tranzisztor al­katrészek, tervrajzok. A brnói Műszaki Főiskola szá­mitógép-központjában vagyunk. Az egyik műszer-panel mel­lett, figyelmét csak munkájára összpontosítva egy fiatalember dolgozik. — A karbantartónk, — mutat felé kalauzom. — Az ilyen hol tanulja mes­terségét? A választ már magától, a „kar­bantartótól" kapom. Bemutatko­zik: — Ivan Dírer mérnök vagyok. A mesterséget a Műszaki Főis­kolán tanultam. A körülöttem álló matemati­kusok, közgazdászok mosolyog­kokat. Ezeken a szakokon szá­mítógépeket helyeztek üzembe, hogy a hallgatók ne csak elmé­letben, hanem gyakorlatban is elsajátíthassák a tudnivalókat. Az elmúlt években, mind a szak­emberek, mind pedig a számító­gépek számát tekintve, javult a helyzet. Hazánkban körülbelül nyolcvan számítógép működik. Ezeket többnyire főiskolai vég­zettségű személyzet kezeli. Ta­lálomra — hogy képet alkothas­son róla, kik dolgoznak itt — megkérdezek néhány munkatár­sam, a főiskola vagy egyetem milyen szakán nyertek okleve­let. A fehérköpenyes, többnyire harmincon aluli fiatalok sorban feleltek a kérdésre: — Én közgazdász vagyok... — Én gépészmérnök ... — Elektromérnök ... — Okleveles matematikus ... A tucatnyi szak képviselői kö­zül a számítógép szakmában va­jon ki viszi a „prímet"? A ma­tematikus? Az elektromérnök? Vagy a közgazdász? Matematikusok nak, egy laikust megint sikerült rászedni. A kívülállók legtöbbje azt gondolja, hogy a számítógé­pek karbantartói is harapófogót, kalapácsot, hidegvágót horda­nak a szerszám táskában. Jóma­gam is azt gondoltam ... Dírer mérnöknek lényegében nincs is szerszámtáskája. A gondjaira bízott Minszk 22-es számítógép olyan bonyolult szer­kezet, hogy egy-egy meghibáso­dott alkatrész kijavítása napo­kig tartana. Ez pedig drága mu­latság lenne. A karbantartó fel­adata itt elsősorban a hiba fel­ismerésére és az új alkatrész behelyezésére korlátozódik. Megtudom, hogy a számítógép egy órai üzemzavara csaknem ezer koronájába kerül a tulajdo­nosnak. Ezért Uzemhiba esetén a karbantartó mérnök a kötet­nyi tervrajz segítségével csak a meghibásodott tranzisztor-pa­nelt cseréli ki újjal. Igyekezni kell, a legelőnyösebb, ha a szá­mítógépet a nap huszonnégy óráján át üzemeltetik, mert a drága berendezés ára így hama­rabb visszatérni. És még egy té­nyező, ami miatt sietni kell a gép kihasználásával: a számító­gépek rendkívül gyorsan elavul­nak. A számítógép-ipar átlag öt­hatévenként teljesen új, korsze­rűbb típusokat dob piacra. Új szakmák Nem véletlen, hogy a középis­kolákon mostanában egyre gyakrabban rendeznek matema­tikai olimpiát, tehetségi ver­senyt, számolási vetélkedőket. Hogy miért van ez így, azt csak itt, a műszaki főiskola matema­tikai laboratóriumában értettem meg. — Két-három esztendeje az újságok sokat cikkeztek róla, hogy iparunk a számítógépek alkalmazásában a világszínvo­naltól lemaradt — magyarázta Dlrer mérnök. — Valóban, le­maradtunk a fejlődésben. Ezt azonban nemcsak a számítógé­pek hiánya okozta. Számítógé­pet — kisebb-nagyobb anyagi megerőltetéssel — akármennyit vásárolhatunk. Lényegesen több gondot okoz ennél a szakember­hiány. A drága gépek nem ad­ják vissza a vételárat, ha azo­kat hozzá nem értő emberek ke­zelik. A műszaki főiskolákon ezért nyitottak új tanulmányi ágazatokat — számítógép sza­Erre a kérdésre is választ kaptam. Dírer mérnökhöz ott­tartózkodásomkor látogatók ér­keztek. A gottwaldovi Magas­építő Vállalat képviselői jöttek érdeklődni, a főiskola számító­központja vállalná-e az építő­üzemek gazdaságossági számí­tásainak rendszeres végzését. Az igazgató tudni akarja, milyen szervezéssel, milyen anyagok felhasználásánál, stb. fizetődik ki legjobban a munka. — Ahhoz, hogy egy-egy veze­tő; igazgató vagy főmérnök egyáltalán foglalkozzék a szá­mítógép használatának gondola­tával — mondotta Dírer mérnök — Ismernie kell az illetőnek, milyen óriásiak e téren a lehe­tőségek. A számítógépek alkal­mazása, elterjedése tehát gaz­dasági vezetőink gondolkodás­módjától: maradiságától vagy pedig tettrekészségétől is függ. A számítógép körüli munka szervezése azt mutatja, hogy minden egyes szakma képviselő­jének fontos funkciója van itt. A közgazdász „ötletekkel", meg­oldásra váró feladatokkal for­dul a matematikushoz. A mate­matikus a közgazdasági nyelv­ből a számok „nyelvére" fordlt­ja le a feladatokat, hogy azokat — lyukszalagra írva — betáp­lálhassák a számítógépbe. A to­vábbi munka már az ezernyi tranzisztor, az elektronikus agy dolga. A Minszk 22-es gép nem tartozik a legnagyobb teljesít­ményűek közé. Ez másodpercen­ként „csak 5000 -6000 művelet elvégzésére képes. A jövőben iparunk olyan számítógépek al­kalmazását tervezi, melyek má­sodpercenként több százezer műveletet is elvégeznek. Ezek tervezése, szerkesztése viszont az elektromérnökök, gépészmér­nökök és a többi szakma kép­viselőinek a dolga. Nem túlzunk tehát, ha azt mondjuk, hogy a jövő szakmája a számítógép szakma — az elektronikai ipar. A rakétatechnikától a mezőgazdaságig A ma üzemben levő mintegy nyolcvan számítógép többsége az ipar és a kutatómunka szük­ségleteit elégíti ki. Éppen a minap adták hírül, hogy például Tfinecen a vasművek üzemel­tetését is egy középteljesítmé­nyű számítógép irányítja. Ez ha­tározza meg a megolvasztandó vasérc és koksz legelőnyösebb arányát, számítógép ellenőrzi a nyersvas minőségét. Külföldön a hengerművekben számitógéppel ellenőrzik a lemezek minőségét. A több mint negyvenezer mun­kást foglalkoztató plzeiíi gép­gyárban a számítógép csak úgy mellékfeladatként könnyűszer­rel elvégzi a dolgozók bérelszá­molását. Az itteni számítógép fő feladata azonban az erőmű­turbinák és más gépek szerke­zetei számításának végzése. A legrégibb emberi tevékenység — a mezőgazdasági munka — is csakhamar megbarátkozik a szá­mítógépek használatának gon­dolatával. A Mezőgazdasági Mi­nisztérium a közeljövőben egy nagy teljesítményű számítógé­pet állit üzembe, hogy a legkü­lönfélébb számításokat: vetéster­veket, takarmányozási terveket, termőföld elemzést és más fel­adatokat végezhessenek. Statisz­tikusok, piackutatók, szocioló­gusok, vegyészek ma már vi­lágszerte természetesnek veszik a matematikai gé­gep széles körű al­kalmazását. A Műszaki Főis­kola számítógépe kezelőinek vajon melyik volt a leg­érdekesebb feladata? A matematikai laboratórium vezetője — Bfetislav Polák — elgondolkozik. Úgy látszik, sok érdekes feladatot megoldottak már, nem könnyű a válasz. — Mi számítottuk ki például a montreali Világkiállítás cseh­szlovák pavilonjának tetőszer­kezetét. Merész szerkezet, ha­gyományos módszerekkel — ce­ruzával — hónapokig tartott vol­na a számítás. A Minszk-22 né­hány óra alatt elvégezte ... Az­után ott volt például a köztár­saság térképezése. Azt is mi vé­geztük. A repülőgép felvételek adták az alapanyagot. A fényké­pek szerint — melyek különbö­ző magasságban készültek — rendkívül pontos térképeket si­került készítenünk. A néhány­ezer méter magasan készült fényképeken a számítógép akár a 20 centiméter magas dom­borulatokat és bemélyedéseket is „észrevette". Turbinák szer­kesztésénél, takarmányadagok összeállításánál, gépkocsi-szer­kezetek számításánál és ki tud­ná még felsorolni, hol minde­nütt segítettünk a gondunkra bízott Minszk 22-essel. A holnap embere Szédületes teljesítmények I Egy szociológus a számítógé­pek hatását értékelte és ahhoz a végkövetkeztetéshez jutott, hogy elterjedésük nyomán a vi­lág képe rövidesen jobban meg­változik, mint a gőzgép és a robbanómotor feltalálása után. Valóban, az iparilag legfej­lettebb országokban ma már külön iparág: az elektronikai ipar foglalkoztatja a társadalom műszaki elitjét. A hagyományos iparágak fejlődésének rovására újabban — a vegyipar mellett — a műszeripar, az elektroni­ka ipar indult gyors iramú fej­lődésnek. Hazánknak — ha a világméretű konkurrenciában si­kert akar elérni — fel kellett sorakoznia a számológépeket . felhasználó fejlett országok mellé. Szellemi kapacitásunk elég nagy, hogy e szükségletnek ele­get tudjunk tenni. Műszaki fő­Iskoláink a jövőben évente ezré­vel képezik az alkalmazott ma­tematika neves művelőit. TÓTH MIHÁLY A FIATALOK HÁZASSÁGÁNAK BUKTATÓI (2) Bizalom és válság Az Állami Népesedési Bizott­ság vizsgálata arról tanúskodik, hogy a jegyesek, mind a fér­fiak, mind a nők többsége tel­jesen gondtalan a házastársi együttélés problémáit illetően. Ha támadnak is némi kétségeik, csupán minimálisak, s ezek is csak a házasulandók elenyésző százalékánál. Helyes önbizalom­nak, valamint szilárd érzelmi kapcsolat megnyilvánulásának tekinthetnénk ezt, ha nem ered­ne sokszor a házasság problé­máiban való tájékozatlanságból. Mivel e téren nincs megfelelő népszerű irodalom és házassá­gi tanácsadó hálózat úgyszólván nem létezik, a túlzott önbizalom és bizalom a házastársi együtt­élés során válságokba, válópe­rekbe torkollik. . .. A FÉRJEM NEM ÉRT MEG A házasság első kritikus idő­szakának a házasságkötés utáni 1. és 3. évet tekinthetjük. A há­zasság válságára akkor kerül sor, amikor véget ér a kritikát­lan vak szerelem időszaka, s megmutatkoznak a férfi, illet­ve a nő eddigi ismeretlen jel­lembeli tulajdonságai. A bonyo­dalmak a közös házas és családi élet kialakításának során ve­szik kezdetüket. Arról, hogy mi­lyen mély változásokra kerül sor ebben az időszakban, kife­jezően tanúskodik egy fiatal­asszony naplójának alábbi rész­lete: „... már két éve fokozódik nyugtalanságom, a reménytelen­ség vesz rajtam erőt. Házassá­gunk megkötése után ugyanazt éltem át, mint minden más asz­szony. Megnőtt az önbizalmam, önállónak éreztem magam. Most azonban teljesen elvesztettem önállóságomat és képtelen va­gyok bármiféle kezdeményezés­re. Ügy érzem, hogy a férjem egyáltalán nem ért meg, képte­len arra, hogy vezessen, sőt épp ellenkezőleg, letarolja érzelmi gazdagságomat.. Csalódás, depresszió. Nyoma sem maradt a korábbi kritikát­lan csodálatnak. CSUPA FIGYELEM ÉS SZÍVESSÉG VOLT ... Egy tizennyolcéves menyasz­szony ezt írta vőlegényének: „Egymás szeméből fogjuk kiol­vasni kívánságainkat." Nem egész egy évvel később a házas­ság válóperrel végződött. Egy húszéves önálló nő azt mondta nekem, hogy nem áll szándékában férjhez menni hu­szonöt éves kora előtt, mert vé­leménye szerint a házasság csak kötelességeket ró a nőre. Ha szomszédainál olyan példákat láthatott, mint az alábbi, nem igen csodálkozhatunk álláspont­ján. „Munkám végeztével rohan­nom kellett a bölcsödébe, ne­hogy utolsónak érkezzem, és a nővér nehezteljen rám. Aztán siettem bevásárolni, hogy idejé­ben el tudjam készíteni férjem­nek és a gyermekeknek a vacso­rát. Ha sorba kellett állnom az üzletben, otthon azt sem tudtam, mihez kezdjek. A gyerek sírt, a férjem zsörtölődött, hogy várni kell az ételre, de esze ágába se jutott, hogy segítsen, nyugodtan ült és újságot olvasott, vagy a televízlót nézte ..." Egy másik fiatalasszony így vall házaséletéről: „Jóllehet házasságkötésünk előtt csupa figyelem és szíves­ség volt, hogy összekerültünk, csak akkor volt kedves hozzám, ha magáéva akart tenni. Máskor eszébe se jutott, hogy megsimo­gasson, vagy egy kedves szót szóljon hozzám." i. . MÁS EMBER, MINT AMILYENNEK ELKÉPZELTEM Leggyakrabban abban az eset­ben kerül sor csalódásra, ha a jegyesek nagyon rövid ismeret­ség után lépnek házasságra, s csupán feltételezésekből, nem pedig egymás ismeretéből indul­nak ki. Erről tanúskodik az alábbi vallomás: „Háromhónapos ismeretség után szerelemből kötöttünk há­zasságot. Meg voltam győződve róla, hogy kölcsönös megérté­sen és összhangon alapuló nyu­godt családi életet fogunk élni. Azonban röviddel az esküvő után rájöttem, hogy férjem egészen más ember, mint amilyennek el­képzeltem. Nem járt haza idejé­ben, nőtlen barátai társaságát kereste. Olykor az is megesett, hogy ittas állapotban jött meg. Mikor ezt szemére vetettem, azt válaszolta, hogy nem lesz bo­lond örökké az asszony szok­nyáján ülni, ő férfi s ezért tisz­telnem kell őt! A primitívség és a gorombaság olyan értelmi és jellembeli tu­lajdonság, amelyet a legköny­nyebb leplezni rövid ismeretség esetén. A tényleges katonai szolgálat előtt kötött házasságok jelen­tős része felbomlik. Nem csupán azért, mert a kétéves távollét számtalan alkalmat ad a hűtlen­ségre, hanem inkább azért, mert a fiatalok éppen abban az idő­ben, mikor össze kellene szok­niok, elszoknak egymástól. Sok olyan fogyatékosság, amely az állandó együttélés során meg­szűnhetne, két esztendő alatt annyira gyökeret ver, hogy vég­kép elidegeníti egymástól a fia­tal házastársakat. URALKODJUNK MAGUNKON A házasságok felbomlásának további oka a hazulról hozott hiányos nevelés Sok fiatalasz­szonynak fogalma sincs a házi munkáról, mivel odahaza lány­korában minden munkát édes­anyja végzett el helyette. így aztán háztartásában képtelen rendet teremteni, s ezt a férje és gyermekei sínylik meg. A házastársi együttélés első évei fokozottabb mértékben megkövetelik, hogy a nézetelté­rések alkalmával uralkodjunk magunkon. Míg a szerelmesek mindig mindenben meg tudnak egyezni, házasfelekként szin­te állandóan civakodnak. Ez egyébiránt távolról sem rendkí­vüli jelenség, nem is fenyegeti együttélésüket, ha óvakodnak attól, hogy elragadtassák magu­kat A FELESÉGEM ROSSZUL BÁNIK VELEM ... „El akarok válni, mert a fe­leségem rosszul bánik velem. Igaz ugyan, hogy otthon lakom, de nem hajlandó főzni nekem. Azt mondta, hogy nem fog ilyen tahóra dolgozni. Ha elfutja a méreg, akármit hozzámvág, ami a keze ügyébe kerül. Hozzám­vágta már a húsvágó deszkát, a jegygyűrűjét, sőt egyszer kést is hajított felém." Nyilvánvaló, hogy az ilyen bánásmód többnyire a másik fe­let is kiprovokálja és a házas­ság szükségszerűen felbomlik. Meglepő tény, hogy az erősza­koskodás terén a nők egyálta­lán nem maradnak el a férfiak mögött. Számtalan olyan esetet sorolhatnánk fel, amikor a nő részéről a szót hamarosan tett követte. Érthetően hiábavaló ké­sőbb a sírás és könyörgés, hogy nem akar válni. íme, egy másik eset: „Feleségem nem volt hajlandó szövetkezeti lakást igényelni, azt mondta, hogy egyelőre egy helyiségben is ellakhatunk. így tehát az ő tudta nélkül takaré­koskodtam. Egy alkalommal azonban megtalálta a félretett pénzt a zsebemben és elvettJ. Mikor elment hazulról, vissza­vettem. Amint ezt észrevette, elém pattant és többször arcul ütött..." A feleség ezt nem is tagadta, csak a pontosság kedvéért le­szögezte, hogy kétszer ütötte pofon a férjét. Azon okokkal, amelyek a fen­tebbi nézeteltérések mögött áll­nak, valamint a házasság fel­bomlásának objektív okaival harmadik és egyben utolsó cik­künkben fogunk foglalkozni. Dr. FRANTIŠEK PÄVEK Szomjúság Mikiőst Péter felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom