Új Szó, 1966. augusztus (19. évfolyam, 210-240. szám)

1966-08-10 / 219. szám, szerda

A Spišská Nová Ves-i „Nový domov" bútorgyárbankiválóan bevált a nyugatnémet gyártmányú MACKEMACK védjegyű gépsor, amellyel aránylag kevés dolgozó és a szokásosnál kevesebb anyagból készít kiváló minőségű bútort. Képünkön: Egy munkásnő a gépsor elején deszkákat tesz a gépbe és a gépsor végén egy másik munkásnő kiszedi a simára gyalult lakkozott, tehát a bútorkészítésre előkészített falemezeket. (Bachan felvétele.) Célkitű ink valóra váltásának záloga BESZÉLGETÉS MICHAL SUCHA ELVTÁRSSAL, AZ ÉRSEKÚJVÁRI JÁRÁSI PÁRTBIZOTTSÁG VEZETŐ TITKÁRÁVAL A (irási pártbizottságok közvetlenül szervezik és irányítják a a pártkongresszus határozatainak teljesítését. Önállóan, saját maguk határozzák meg, hogy mások tapasztalatalt milyen módon próbálják érvényesíteni. A felsőbb pártszervek mind kevesebb egységes „mintát" készítenek. Ha a járási pírtbizottság úgy gondolja, bogy számokra egy-egy feladat teljesítéséhez előnyösebb a „sajátos" út, akkor ezt választhatják. -r- A formák közötti választás lehetősége nem újkeletű. Természetesen a nagyobb eredmények elérésének lehetősége mellett, magába foglalja a „hátha nem sikerül" feltételezést is. Gyakorlati példát is emiithetek. A mezőgazdasági termelés növelésének, gazdaságosabbá tételének egyik útja a termelés szakosítása, koncentrálása. Ezt az általánosan elfogadott elvet két szomszédos járás — Érsekújvár és Komárom — de a többiek is, különböző módon valósítják meg. Mi 3—4 szövetkezet társításával, nagy termelési egységeket alakítunk ki. 1965ben Surány és Szalka központtal alakítottunk két nagy termelési egységet, ahol még a múlt évben megvalósítottuk az állattenyésztés koncentrálását. Az idén sor került a növénykultúrák koncentrálására is. A tapasztalatok felhasználásával 1966-ban további 9 szövetkezetet, három nagy termelési egységbe tömörítettünk. Korántsem mondhatjuk, hogy az összevonással kapcsolatban minden problémát tökéletesen tisztáztunk. Menetközben oldjuk meg a felvetődő problémákat. Termelni kell, többet, főképpen olcsóbban s jó minőségben. Ezt kívánja a mezőgazdaságban dolgozóktól a társadalmunk. A mezőgazdasági üzemek eredményesen zárták az első félévet? — A szövetkezetek a pénzügyi bevétel tervét 120 százalékra teljesítették. A járás mezőgazdasági üzemei húsból 13 049 mázsával, tejből 2 749 000 literrel adtak el többet, mint 1965 első felében. A tojáseladás tervét csak 91 százalékra teljesítették. Az idén a kedvezőtlen esős időjárás késlelteti az aratást, s bizony jelentős lesz a szemveszteség. Búzából 25,2, árpából 25,4 mázsás hektárhozamot terveztünk. Az eddigi eredmények után ítélve búzából 28—29 mázsás átlagot várunk. Árpából elérjük a tervezett hozamot, a rozs és a zab hozama pedig több lesz a tervezettnél. így a járás teljesíteni tudja a gabonafelvásárlási tervét, sőt takarmányozási célokra is több marad, mint az elmúlt évben. Az érsekújvári járás mezőgazdasági jellegű, kevés ipari üzemmel rendelkezik, s több ezer egyén dolgozik a járás határán túl a cseh országrészekben. Közülük több százan szeretnének lakóhelyükhöz közelebb kerülni. Milyen lehetőségek vannak a foglalkoztatottság növelésére? Elsősorban a párkányi papírgyárat említem, melynek építése jó ütemben halad. Az új üzemben mindenekelőtt járásunk, valamint a szomszédos járások lakói találnak új munkahelyet. Az Elektrosvit bővítése 800—900 személynek — főképp nőknek — jelent munkaalkalmat. Ha üzembe helyezik a holešovlcei Tesla n. v. új részlegét — kb. 1969-ben —, itt is további 1000 személyt foglalkoztatnak. Épül az új tehergépkocsijavító üzem, 1968-ban megkezdik a konzervgyár, valamint egy korszerű kórház építését. A párkányi poliklinika építésére már a jövő évben sor kerül. Az fij gazdaságirányítás bevezetése ntán több üzemben vita tárgyit képezte a pírt vezető szerepének gyakorlati érvényesítése. Az új, megváltozott körülmények között egyes gazdasági vezetők a pártellenőrzésben a beosztásukból eredő jogaik megcsorbítását látták. Találkoztak hasonló jelenséggel az újvári járásban is? — Egy két helyen sor került hasonló véleménycserére. Mi ezeket a vitákat a fejlődéssel párhuzamos, szinte szükségszerű jelenségekként kezeljük. Helytelen volna azt állítani, hogy az új gazdaságirányítás bevezetésével gyengült az üzemekben a pártirányítás. Ez nem áll fenn. Nem beszélhetünk a pártbizottságok és a gazdasági vezetők közötti ellentétekről sem, mint jelenségről. Rendszerint egy két egyén nézeteltérésének igyekeznek ilyen színezetet adni. Ilyen ügyeket rövid idő alatt tisztázunk. Én inkább azt tartom problémának — s ezzel foglalkozunk is —, hogy a kommunista gazdasági vezetők, igazgatók, elnökök stb. milyen mértékben érzik a párttagságból eredő felelősséget, s hogyan tükröződik ez munkájukban. Mert például az igazgató — ha párttag — éppúgy köteles teljesíteni a pártbizottságtól kapott feladatot, mint a fizikai dolgozó, a kőműves vagy hegesztő. A pártfegyelem minden párttagra vonatkozik. Igaz, vannak párton kívüli gazdasági vezetők is, viszont pártbizottság minden munkahelyen van, így az ő munkájuktól függ a párt vezető szerepének érvényesítése. Sokat foglalkozunk a pártirányítás gyakorlati kérdéseivel. Helyes, sőt szükséges, hogy a gazdasági vezetők érvényesítsék az új gazdaságirányítás adta jogokat. Viszont a pártbizottságoknak nemcsak joguk, hanem kötelességük figvelemmel kísérni, hogy a gyakorlatban helyesen érvényesüljön az egyéni, az üzemi és a társadalmi érdek. Azt kell elérnünk, hogy a pártbizottság minden üzemben vitaképes partnere legyen a gazdasági vezetőknek. A hangsúly természetesen nem a vitán van, hanem az egyes intézkedések helyességének megítélésén, felülvizsgálásán. Most, nem az előbb említett pártfeladat megszabására, hanem a kulcsproblémák, a távlati kérdések helyes megítélésére gondolok. Ez lényegében azt jelenti, hogy minőségi változást kell elérni a pártbizottságok munkájában. Módosítani kell a megszokott munkaformákat. — Tény, hogy a pártmunka is új elemekkel bővül, gazdagodik. A munkastílus változását azonban nem lehet határozatokkal elérnf, ezt a folyamatot számtalan tényező befolyásolja. A pártmunkában a rugalmasságnak a következetességgel kell párosulnia. Társadalmunk további fejlődésének üteme lényegesen függ a pártszervezetek tevékenységétől. Mi a kongresszusi határozatok teljesítésének zálogát elsősorban a pártszervezetek aktivitásának fokozásában látjuk. E feladat megkülönböztetett figyelmet érdemel. A közeljövőben megvizsgáljuk az érvényben levő irányítási formáinkat. Napirendre tűzzük az alapszervezetek differenciált irányításának újraértékelését ls. jelenleg egy-egy körzeti Instruktor 10—13 pártszervezet munkájáért felel. Körülbelül a szervezetek felét aktivisták segítségével irányítja, a többit az elnökökön keresztül. Az a véleményünk, hogy még a legtapasztaltabb pártelnöknek is szüksége van olyan aktivisták segítségére, akik az egves problémákat nem csupán helvi, hanpm járási szemszögből ítélik meg. Az aktivisták számát elsősorban felelős gazdasági vezetőkkel bővítjük. Számunkra hasznos lesz, ha a gyakorlatban ismerik meg egy-egy szövetkezeti vagy falusi pártszervezet munkáját. Tapasztalatunk, hogy azok a gazdasági vezetők, akik rendszeresen végeznek pártmunkát — például aktivisták —, egészen másként értékelik mint gazdasági vezetők az üzemükben dolgozó pártbizottság munkáját. Sokkal reálisabban vizsgálják a vitás kérdéseket, és a pártbizottság bírálatát nem minősítik rögtön a személyük elleni támadásnak. Már a járási pártkonferencián Is felvetődött az erők szétforgácsolásának kérdése. Egyes falvakban 2—3 szervezet is működik, s egy nagyobb szervezet munkája eredményesebb volna. E kérdéshez a pártkongreszszuson is többen állást foglaltak. Még nálunk sem alakult ki egységes álláspont. Megállapodtunk, hogy nem hozunk általános érvényű döntést, faluként vizsgáljuk meg a helyzetet. Véleményünk, hogy nyolc faluban — Palárikovo, Tardoskedd, Komját stb. — egyesíteni lehetne az iskolai pártszervezetet a falusival. Az iskolán pártcsoport maradna, itt megvitathatnák a saját speciális problémáikat. Viszont a pedagógusok jelenléte a pártgyűléseken és bekapcsolásuk a pártmunkába, az eddiginél lényegesebb segítséget jelentene a falusi pártszervezeteknek. S ez bizonyára visszatükröződnék a falu életében is. A szövetkezeti és falusi pártszervezeteket nem vonjuk össze, mivel ezzel egyik szervezet sem nyerne. Az eddiginél céltudatosabban akarunk dolgozni az aktivistákkal, maximális segítséget igyekszünk nyújtani az alapszervezeteknek. Véleményünk szerint a gazdasági feladatok teljesítése és túlteljesítése elsősorban a pártmunka minőségének javításával érhető el. A pártszervezetek aktivitásának fokozása az előfeltétele a kongresszusi határozatok teljesítésének. CSETŐ JÁNOS vakd ció U öztudomású, hogy a vaká^^ ció ideje alatt az iskolákat bezárják, a tanítók és tanulók szétszélednek, ki erre, ki arra megy, egyesek az országot járják, mások országontúli kirándulásra indulnak, hogy a pihenéssel párhuzamosan új ismereteket gyűjtsenek, új tájakkal,'szokásokkal, emberekkel ismeredjenek meg. Csend honol ilyenkor a tantermekben, az egész iskola környékén, némák a falak, a folyosók, amelyek nem is olyan régen visszhangozták az iskolások százezreinek eleven zaját. Ezt a csendet zavartam én most meg, amikor beléptem a nagymegyeri iskola új épületébe. Végigmentem a néma folyosókon, egy pillantást vetettem a ruhatár üres fogasaira, a falon függő képekre, majd az emeletre mentem, benyitottam egyes tantermekbe és merengve elnézegettem a pihenő és pillanatm/ilaq gazdátlan tárgyakat: a táblákat, a térképeket, a vitrinbe zárt mértani testeket, az elsősök mágneses játékszereit, amelyek az ábécé és a számtani alapelemek ismeretei elsajátításának korszerű segédeszközei. Vékony porréteg fedte a pihenő, néptelen padokat, kissé foftott volt az erőtlen, napsugaraktól átszőtt levegő, csupán eltévedt madarak szálltak el a zárt ablakok előtt. Ki tudja, talán a tízórai morzsák emlékei hajszolták őket erre, mert vannak verebek, fecskék, amelyek megszokják, és a nebulókkal, a diákokkal együtt ők is iskolába járnak. Már tudfák, mikor van a tanóra és számontartják a szünetet, amikor a becsomagolt ló ízű eledelből nekik is fut valami. A mozgás, a zaf nem zavaria őket, ott repdesnek a tág iskolaudvaron, néha a folyosón, de attól sem riadnak vissza, hogy a tantermet is meglátogassák. Életrendiükben az igazi zavart a vakáció okozza. Az első napokban nem tudfák. mi történt. tanácstalansáaukban a zárt ablakokat verdesik szárnyukkal, csivitelnek és a tanulók helyett ők lármáznak. Aztán megszokják ezt az ismeretlen állapotot és csak néha, néha csodaváró honvággyal szállnak errefelé, azzal a reménnyel, hogy talán mégis találkoznak réni ismerőseikkel. P

e nem, minden zárva, ittott ugyan megjelenik az iskolaépületben a szolgálatos tanár, vagy a diák, aki naponta az iskola előtti parkot és kertet gondozza, komolyabb változás azonban nem történik. A vakáció még tart, a matematika-teremben a táblán még ott virít fehér számokkal a befejezetlen egyenlet. Ki tudja, be fogják-e valaha fejezni? A nyelvi tanteremben a fülhallgatók süketen pihennek az üvegfalú fülkékben, süket a magnetofon is, amely a tanulók feleletét rögzíti. Különös tanterem ez. Itt, ahol a hangnak, a kiejtésnek döntő szerepe van a tanórán, a csend, a némaság hatványozottan lepi el a tárgyakat, szinte rájuk súlyosodik. Ügy tűnik, mintha a mikrofon segítségkérőn áqaskodna felém, hogy szóljak, mondjak már valamit. De én hallgatok, az élettelen tárgyak, amelyeket egy időre megfosztottak funkciójuktól, ürességet árasztanak. Hiányérzetem támad, arra gondolok, hogy a tárgyak éppen úgy alá vannak vetve az időnek és környezetnek, mint a növények és az eleven lények. Eszembe fut, hogy ismertem olyan öreg szekrényt, amelynek ajtaja önmagától nyikorogva, fáradt hangon nyílott ki, mintha csak azt mondta volna, kérem én már nem bírom tovább, nekem elegem volt, nem akarok tovább szekrény lenni. Itt meg a padok, a táblák, a vitrinek, a mágneses fátékszerek, az üres ruhatári akasztók, a fülhallgatók, az üvegfalú fülkék mind-mind mintha gazdájuk után sóhajtozna. Részvét hatalmasodik el rajtam és megkérem a közben megjelent Teleki Miklós iskolaigazgatót, hogy hozza működésbe a tanterem gépezetét. Kérésemnek eleget tesz, ő a kényelmes tanári kabinba helyezkedik el, én meg a tanulók egyik fülkéjébe lépek és ráerősítem fülemre a kagylót. A tanteremben továbbra is csend uralkodik. Teleki szavát csak én hallom, válaszomat pedig csak ő, és minden szavamat a bekapcsolt magnetofon rögzíti, úgyhogy mondandómat újra lehallgathatom. Később Teleki megmagyarázza, hogy a nyelvtanításnak ez a legkorszerűbb módszere. Eddig a főiskolákon alkalmazták, most itt is rátértek erre a módszerre. Teleki erre a berendezésre és az egész tanteremre igen büszke. Á szakosított tanítási módszer egyik komoly vívmányának tartja, másrészt az, hogy sikerült ezt a berendezést megszereznie és itt, iskoláiában meghonosítania, igen komoly eredményt jelent. A z t mondja, hogy ez a f\ nyelvi tanterem a tanítók napjára készült el, a tantestület és néhány szülő közreműködésével. A szülők közül különösen nagy érdeme van Gerháth Sándornak, aki a technikai rajzokat készítette, a kivitelezés pedig Lajtos Kálmán, az Iskola politechnikusának a munkáját dicséri, aki az asztalos- és szerelési munkákat végezte. E jó hírrel kapcsolatban Teleki azt is közli velem, hogy valamennyi tanulót, akt ez idén elvégezte a kilencedik osztályt, különböző technikumokban, tanonciskolákban sikerült elhelyezni. A pályaválasztás kérdését a tanulók és a szülők kívánsága szerint sikerült elintézni, úgyhogy a tanulók az új tanév kezdetéig gondtalanul pihenhetnek. Hasonlóképp sikerült biztosítani a tanítók vakációfát is. Míg tavaly az árvíz miatt az iskola csak augusztus végén zárhatott és a tanítók heteken át bizonytalanságban éltek, addig most az Iskola június végén zárt, a tanítók pontosan ismerik jövő évi feladataikat. Amikor később összejövök az iskola tanítóival, kiderül, hogy a gondtalan vakációnak mégiscsak vannak gondját, ÉS amint ez előrelátható volt. beszélnek is róluk. Ágh Erzsi éppen nagytakarítás után van — mert mikor festesse és takarítassa ki a tanítónő a lakást, ha nem vakációkor — szőke bájos lánykája a karján, ö az elsősöket tanítja és most Igen bosszantja, hogy az elsősök tankönyvét — noha már megjelent — még mindig nem kapta meg és nem tanulmányozhatja át az anyagot. Pedig fontos lenne... De azért készül, pihenő óráiban a négu évszak képeit festi az elsősök számára, akiket még nem ismer, de képzeletben már foglalkozik velük. Németh fánosné matematikát tanít. Nemrégen érkezett vissza Marianské-Láznei nyaralásáról, most azzal volt elfoglalva, hogy matematikai pontossággal a barackbefőttön végezte el az utolsó simításokat. Lehet, hogy munkája közben a matematikai tanköni/vre gondolt, amely szerinte nem a leaiobb fordítás. — Szolgai fordítás — vág közbe Kulcsár Rezső, aki a kilencedikben tanítja a matematikát és aki a vakáció ideje alatt• a házatáját hozza rendbe. — A tanulónak a példák révén környezetét kell megismernie. Szerintem a példáknak a szövetkezet jövedelméről és kiadásáról kell szólniuk. En most éppen ezeket az adatokat gyűjtöm és ezekkel egészítem mafd kl a tankönyv példáit. De ettől eltekintve a példák eredményei sok helyütt — lehet, hogy sajtóhiba révén — hibások. Ez pedig igen rosszul hat a tanulóra, aki a tankönyv minden betűfében hisz. Szóval mindezt favítani kell és többek között ezzel is töltöm a vakációmat. r bosszantó hibák, gondok . £ ellenére megnyugtató az | a tudat, hogy tanítóink a vakáció ideje alatt is, Igazi ta- j nítókhoz méltón tanítványaikra gondolnak, és készülnek az új i tanévre, hogy ismereteiket és módszereiket csiszolják, gazdagítsák. J SZABÓ BÉLA