Új Szó, 1966. augusztus (19. évfolyam, 210-240. szám)

1966-08-02 / 211. szám, kedd

Ügyesek az aratóink Szövetkezetünkben az aratás az idén sokkal gördülékenyeb­ben folyik, mint az elmúlt évek­ben. Ez elsősorban a jó munka­szervezésnek, szövetkezeti tag­jaink áldozatos munkájának köszönhető, akik ebben az Idő­szakban nem tekintenek a mun­kaidőre. A helybeli és a Tren­čtnbôl segítségünkre jött kom­bájnosok is egyaránt derekasan kiveszik részüket az aratásból. 290 hektáron az árpát már ki­csépelték. Több mint 100 hek­tárról kazlakba raktuk a szal­mát. A felszabadult területe­ken gyors ütemben folyik a tar­lóhántás. Ha az időjárás enge­di, néhány napon belül befeje­zik a 310 hektár búza aratá­sát is. CSÚKÁS KAROLY, Bény át nem furcsa? — hogy rosszul tanuló lányo­mat még a mezőgazdasági kö­zépiskolába se vették fel — teszi fel a kérdést a számom­ra ismeretlen levélíró, Szarka István Felnőtt a testvér című cikkében. (19B6 július 24 1 Hogy az igazat bevalljam, kis­sé felháborított maga a kérdés, sértette önérzetemet En 1965-ben végeztem el a mezőgazdasági technikum köz­gazdasági szakát, így hát a helyzetet jól ismerem. Merem állítani, hogy diáktársaim bár­melyike bátran felveheti a ver­senyt az általános műveltséget nyújtó középiskolák végzett hallgatóival. Sőt, az általános műveltség mellett nekünk szak­tudással is rendelkeznünk kell. Bizony becsületesen és lelkiis­meretesen kellett tanulnunk, hogy az iskolában megálljuk helyünket. Helytállónak tartom azt a megállapítást is, mely szerint: „Ma már nem kell" „kötéllel" fogni a fiatalokat a mezőgaz dasági iskolákba" Gyermekko­rom óta erre a pályára készül­tem, ennél szebb hivatást el sem tudok képzelni. Több ke­nyeret, húst, tejet, tojást juttat­ni a dolgozók közös asztalára! Kikerültem az életbe, a gyakorlatból is tudom, mi a mezőgazdasági munka, és mondhatom — elégedett va­gyok. Szívesen megjegyezném, hogy évfolyamtársaim is így vélekednek. Boldogok vagyunk, hogy szakma, jó szakma van a kezünkben. A mezőgazdaság ma egyre nagyobb teret hódít. — Hát nem furcsa? — te­szem fel most én a kérdést. Igaz, más értelemben. Nem furcsa, hogy akadnak még így gondolkodó szülők? Remélem, hogy a mezőgaz­dasági iskolák hamarosan olyan tekintélyt szereznek ma­guknak, hogy nem hallunk majd önérzetünket sértő meg­jegyzéseket. Remélem, hogy „csak" jó tanulókat fognak fel­venni. NAGY LlDIA, Vecseklő Jó étvágyat — sok bosszúsággal A múltban kedvenc konzerveim közé tartozott a Malackyn készült szegedi gulyás. Igaz, az üveg te­tejét csak lógóval lehetett leven­ni. de a finom, húsos káposzta kárpótolt. Most azonban az ízetlen káposz­tában csak itt-ott találni bfirös, kövér mécsingot. A bosszúság sora ott fejeződik be, hogy az üres üve­get sem vesilk vissza. A finom szegedi gulyás helyett tehát — az otthontél távol levfi munkatár­saimmal együtt — csak bosszúsá­got nyelek. NÉMET ERNŐ, Bratislava Ä VAROS, mintha kissé szé­gyelné, szinte a kert alá bújtat­ta el a járás egyetlen, de nem éppen csinos küllemű és nem is nagyon korszerű tejfeldolgozó­üzemét. Egy szóval: a galántai tejüzem nincs a nagyközönség szeme előtt. Ettől függetlenül azonban naponta százak és ez­rek szóba hozzák. Tejtermelők, illetve tej- és tejtermék-fo­gyasztók egyaránt. Hogy miért? Naponta több mint nyolcvan­ezer liter tejet juttatnak a já­rás mezőgazdasági üzemel a ga­lántai tejüzembe. A termelők di­cséretére legyen mondva, ez a mennyiség 10 százalékkal több a tervezettnél. Perecz Gyula, a tejüzem igazgatója mégsem ál­líhatja, hogy partnereik, a tej­termelők házatáján minden a legnagyobb rendben van. Né­hány szövetkezet, köztük Réte, Boldog és Jóka jóval keveseb­bet adnak el egy-egy tehéntől, mint amennyi -a járási átlag. A panasz azonban elsősorban nem Válasz helyett másik tejből önt egy csőbe, a „varázsszer" is előkerül és mindjárt más ada­tokat olvashatunk le — ők a kémcsőről, én a papírról. Itt már csak 3,4 százalék a zsírtar­talom —, ezt én is meg tudom állapítani. — A zsírtartalom nem okozna nagyobb problémát, minthogy hiba csúszik a számításba. Ugyanis a tervezettnél kevesebb lesz a vaj, a tejjel pedig tjbb lesz a munka — magyarázza Perecz Gyula igazgató. — An­nál nagyobb gondot okoz az a nyolc százalékos savanyúság. Mert a tej savanyúsága percről percre növekszik, a feldolgozá­sa pedig nem megy egyik perc­ről a másikra. S ha az ilyen tej az üvegekbe, illetve az üzletek­be kerül, akkor már A FOGYASZTÓ IS BELESZOL a tejüzem munkájába. És jogo­san, ha a nem forralható, alig hasznosítható tejért annyit fi­zet, amennyiért jó tejet kelle­Csak kettőn áll a vásár t ezek felé irányul, hanem ... de előbb hallgassuk meg a terme­lő-panaszosok egyikét. — Mi a tejtermelésből igazán kivesszük a részünket — mon­dotta nemrégiben a Dolná Stre­da-i zootechnlkus —, bennünket mégis gyakran emlegetnek a legrosszabbak között. Ritka az olyan járási értekezlet, hogy a tejjel kapcsolatban ne kapnánk bírálatot. Hát tehetünk mi arról, ha a tejüzem már többször nem vette át tőlünk a tejet? Ugye, kérem, itt is kettőn áll a vásár. Rajtunk, meg a tejüzemen. Csak hát a rövidebbet mindig a ter­melő húzza. Nos, mit szól ehhez a tej­üzem vezetősége? Először is elismeri, hogy né­hány hét alatt több mint 25 ezer liter tejet nem vett át a termelőktől. Mi tagadás, nagy dolog volt ez a korábbi gakorlathoz viszo­nyítva. Hiszen eddig nem ter­melhettek annyi és olyan tejet a mezőgazdasági üzemek, amennyit és amilyet egy csep­pig meg ne vásárolt volna a tejüzem. Csoda-e, ha az Illeté­kes mezőgazdasági üzemek megdöbbenve kérdezték: — Talán már annyi a tej, hogy a népgazdaságnak nincs mindre szüksége? Mielőtt az igazgató válaszol­na, meginvitál üzemnézésre. Előzetesen csak annyit árul el, hogy a járás egyetlen tejüzemé­nek napi kapacitását mlndösz­sze 40 ezer liter tejre tervezték. Most több mint 80 ezer liter te­jet kell feldolgozniuk naponta. Hát hogy a nézelődés közben ezt is vegyem figyelembe. A LABORATÓRIUMBAN Szőcs Rőzsika és Lovas Ilonka foglalatoskodik a pultok, csö­vek, lombikok között. Ami azt Illeti, érdekesebbnek, bonyolul­tabbnak hittem a két fiatal lány birodalmát, mint amilyen­nek az első benyomásra látom. Berendezéséről ítélve az ember nem tulajdonítana különösebb jelentőséget ennek a laborató­riumnak. Amikor azonban az igazgató unszolására a beava­tottak elárulják, hogy mit is művelnek ebben a kis „boszor­kánykonyhában", kezd érdekes­sé válni a dolog. Mindig tudtam, hogy a tej fe­hér, még azt ls, hogy a fekete tehén is fehér tejet ad, de azt, hogy a tejnek olyannyira a „lelkébe" láthat valaki, mint ahogyan ez a két lányka, azt még nem Is sejtettem. — Látja — mutatja Rózsi­ka =--, ez a tej 3,9 százalékos zsírtartalmú, tehát jó nyers­anyag a feldolgozásra. A sava­nyúsága is mindössze 7,2 száza­lék, tehát ebből a szempontból is kifogástalan. — És mikor lenne kifogásol­ható? ne kapnia. Nem érthetünk tehát egyet a Dolná Streda-iakkal, hogy a tejjel kapcsolatosan csak kettőn áll a vásár. Hogy a fogyasztó mennyire beleszólhat és beleszól a tej­üzem munkájába, arra nemcsak az elárusítóhelyeken, hanem itt a szomszédos helyiségben is vá­laszt kaphatunk. A 2,5-szer 3,5 méteres szobácskában, a kiseb­bik laboratóriumban történik a kész termékek minőségi ellen­őrzése. Bergendl Gabika most ugyan egyedül végzi az ellenőr­zést, de nem mindig ilyen csen­desek a napjai. Mert az egész­ségügy illetékesein kívül a fo­gyasztó közönség képviselői is gyakori vendégek a laboratóri­umban. Különösen a hadsereg illetékesei végzik nagyon komo­lyan a minőségi ellenőrzést és természetesen nem mindig a friss termékeket veszik vizsgá­lat alá, hanem már a forgalom­ban levő árut. Magától értetődő, hogy a tej­üzemnek az ellenőrzés ellen nincs és nem is lehet kifogása. Ha a vásárló minden termékből megkívánja a minőségi árut, miért ne kívánná meg éppen a mindennap asztalra kerülő tej­nél és a tejtermékeknél a mi­nőséget? Ki tagadhatja, hogy gyermekeink mindennapi táp­lálékának kifogástalan minősé­ge emberi és társadalmi szem­pontból legalább annyira fon­tos, mint a kifogástalan ruha, cipő stb.? Az üzem tehát — teljesen ért­hetően '— ragaszkodik ahhoz, hogy az olyan tej, amelyik a többit is elronthatná, ne kerül­jön feldolgozásra. Ilyen szem­pontból persze a csupán benti, a laboratóriumi elemzés egy kissé már olyan eső után kö­penyeg lenne. Hiszen a kínt át­vett tejet a tejüzem köteles ki­fizetni. Megelőző Intézkedésre volt tehát szükség, nemcsak üzemi, hanem társadalmi ér­dekből is. A tejüzem szállítói kint az átvevőhelyen is mérik a tej savanyúságát s a nem megfelelőt egyszerűen meg­hagyják a termelőüzemnek. Miért is rontaná a többit? A termelőüzem, ha nem is teszi pénzzé, a takarmányozásnál még hasznosíthatja. SOK MÉG A PROBLÉMA Azt hihetnők, hogy ezzel ki ís merültek a tej termelői, feldolgozói és fogyasztói közöt­ti problémák. Pedig dehogy. Hi­szen még arra a kérdésre sem adtunk választ — a galántai já­rás tejtermelőinek van-e lehe­tőségük arra, hogy megóvják a tejet a savanyodástól. Nos, erre a kérdésre hadd válaszoljak azzal, hogy a járásban 145 hű­tőberendezés áll a tejtermelők rendelkezésére. Egyetlen liter tej sem savanyodna meg, ha va­lamennyi hűtőt kihasználnák. Megszívlelendő bírálat ez né­hány szövetkezet címére. Talán túl messzire kanyarod­tam az üzemnézéstől, de őszin­tén szólva ebben a naponta több mint 80 ezer liter tejet feldol­gozó üzemben több a problé­ma, mint a látványosság. Igaz ugyan, hogy egy évvel ezelőtt még az asszonyok mosták a rengeteg kannát, ezt a munkát most már az automata végzi. Az is igaz, hogy új gépek választ­ják ki a vajat, de az ls, hogy az asszonyok még mindmáiig kézzel-hassal emelgetik a 25 ki­lónyi ládákat, mert a szállító­szalag beszerelése az illetéke­sek „jóvoltából" még mindig késik. Perecz Gyula, az üzem igaz­gatója másfél évvel ezelőtt nem valami gazdag örökséget vett át elődjeitől. Különösen a raktárok nyújtanak elszomorító látványt. Azt hihetnénk ugyan, hogy az ilyen, mindennapi fogyasztási terméket előállító üzemben nincs szükség raktárra, de bi­zony tévednénk. Hadd említsek még két számot. Naponta meg­közelítőleg 1750 kilogramm va­jat termel az üzem, ebből azon­ban csak 500 kg-ot vásárol meg a Jednota, illetve a járás többi fogyasztója. Ottjártamkor 20 tonna vaj avasodott a nem meg­felelő raktárakban. Mert a köz­ponti raktárak nem vitték el a felesleget. Nem csupán ennyi, jóval több a sürgős megoldásra váró prob­léma. Az üzem vezetői mégis bizakodnak, hogy a jövőben a tejüzem az eddiginél is eredmé­nyesebben dolgozik. Tavaly ter­mékeik 98 százaléka érte el az első osztályú minőséget. Jövő­re? Akkor már a mezőgazdasá­gi üzemek is az új, a tökélete­sített irányítási rendszer alap­elvei szerint gazdálkodnak. Et­től pedig a közvetlen partner­nak, a tejüzemnek is van mit remélnie. HARASZTI GYULA EGÉSZSÉGÜGYI TANÁCSADÓ Könnyű betegség a mandulagyulladás? A mandulák és az őket körül­vevő nyálkahártyák gyulladásos elváltozásalt anginának nevez­zük. A mandulák mirigyes kép­ződmények, amelyek a nyirok­rendszerhez tartoznak és elhe­lyezésük szerint beszélhetünk: orr-, nyelv- és garat-mandulák­ról. Ez a nyirokmirigy-rendszer hatalmas szerepet játszik a kór­okozók felfogásában és semle­gesítésében. Amikor mandula­gyulladásról beszélünk, legin­kább a garatmandulák kóros elváltozására gondolunk. Az angína oka: a kórokozó mikróbák elszaporodása a man­dulákban. A megbetegedés a szervezet ellenállóképességé­nek csökkenésekor áll be. A gyulladás rendszerint magas lázzal jár, amely elérheti a 40 C fokot is. További tünetei: torokfájás, hányinger vagy há­nyás, hideglelés, levertség és a nyaki nyirokcsomók megduzza­dása és fájdalma. Orvosi rende­lőinkben most a nyár közepén is nagyon sok a vírusos eredetű angina-beteg. E betegség keze­lésekor teljes testi és lelki nyugalomra van szükség. Leg­jobb ágyban feküdni. A lázt hi­degvizes borogatással, naponta 2—3 tabletta Acylpyrinnel csökkkenjük. Ajánlatos sok cit­romos teát és limonádét inni. Penicillint vagy más gyógyszert csak az orvos írhat elő. Nagyon fontos, hogy a beteg fehérje- és vitamindús táplálékot kapjon. A mandulák körül keletkez­hetnek gennyes gócok, absces­susok, amelyeket legsikereseb­ben csak sebészetiig kezelhe­tünk. Ha a kórokozók és a ve­lük kitermelt mérgek nagyobb mennyiségben kerülnek a vér­be, veszélyes és gyakran halá­los vérmérgezés-szepszis követ­kezik be. Nagyon veszélyes komplikáció a vesegyulladás és a reumatizmus. E két betegsé­get a kórokozó mikróbák által kiváltott szervezeti túlérzékeny­séggel, vagyis allergiával ma­gyarázzuk. A vesegyulladás szintén antibiotikumokkal, pi­henéssel és diétával kezelhető. A reumatizmus megnyilvánul­hat az izületek gyulladásával, szívizomgyulladással és az úgy­nevezett vitustánccal, amely ideggyulladás következménye. 100 angínás közül még nap­jainkban ls 3—4 válik a reuma áldozatává. Az első reumatikus rohamot — amely magas láz­zal és az izületek fájdalmával jár — gyakran követi a többi. Sajnos jelenleg is nagyon ne­héá a reuma kezelése és a reu­más beteg sokszor egész életér re kénytelen szenvedni e ko­moly kórtól. Ha figyelembe vesszük ezeket a tényeket, világossá válik, hogy az angina nagyon is ko­moly betegség, amelynek keze­lését nem szabad elhanyagol­nunk. Nagyon fontos tehát, hogy a mandulagyulladást ki­pihenjük és ne szüntessük be a gyógyszerek szedését még a tünetek elmúltával sem. Dr. Juhász István Kiselejtezettből újat A Párkányi Állami Gazdaság központi műhelyében a 37 éves Kuklls Imrét és a 39 éves Bircsák Ferencet, a két jó barátot régóta foglalkoztatta az a gondolat, hogy a kiselejtezett gépekból, illetve alkatrészeikből valami újat, hasznos gépet szer­kesszenek. Tervük megvalósításá­hoz kaptak egy kiselejtezett ZM 330-as gabonakombájnt, egy ma­gyar silókombájnt, egy egysoros KB-I kukoricakombájnt, egy kétke­rekű RT-204-es trágyaszórót, egy DOSV 40-es szalmafújót és egy szállítószalagot. E gépek alkatré­szeiből egy olyan gépet szerkesz­tettek, mely a megkeményedett műtrágyát a kupacokból felszedi, megtöri, a tartályba szállítja, s meghatározott helyre elviszi s ott kiszórja. Ezt a munkát egy sze­mély, a gépkezelő maga végzi el. Poros, vagy szemcsés műtrágyából 1 6 perc alatt 1 köbmétert vesz fel, megkeményedettből 10 perc alatt telik meg az egyköbméteres tar­tály. Ezt a mennyiséget 10 perc alatt ki is szórja. A felszedés s a kiszórás tehát 16—20 percnyi időt vesz igénybe. Ehhez számítjuk még az utat. Szélcsendes időben 18—20 m szélességben hinti a mű­trágyát. A 40 hektáro* heretáblá­ra a szuperfoszfátot 2 ás fél íri alatt szórták kl. .. Ismerjük a műtrágyázás eddigi módjait. A kézit már több helyen gép, sőt repülőgép váltotta fel. A repülőgép egy hektár műtrágyázá­sáért átlag 50 koronát számit. Ez az újonnan szerkesztett trágya­szúró kombájn ezt a munkát alig 2 koronáért végzi el. A két szakember szabadalmaz­tatni szeretné az általuk szerkesz­tett gépet. (n. J.J A Komnajn (elszedi, őrli s a tartályba szállítja a műtrágyát. A gé­pet Bircsák Ferenc kezeli.

Next

/
Oldalképek
Tartalom