Új Szó, 1966. augusztus (19. évfolyam, 210-240. szám)

1966-08-06 / 215. szám, szombat

UPÜUÜU OTIlflMMHHBHSBnBniBBHSMHHHnMMNMHHnHMi BHS 1 *CSIK MÁRIA belelopozni o srzőjét nem is­Az egy eszten­vonatra, szülei az internátust, idiával, kényel­az új bútorok­t az internátus etesen végzett iponként haza­izza, ez pedig van barátnője, ú-„barátja", a merik egymást, el, városnézés­Y — AZ INTERNÁTUS. a tanuláshoz. Keresni okar. Havonta tisztán meg­keres 950 koronát. S hogyan jön ki a fizetéséből, félre tehet-e belőle? Nem titkolja, tessék jól fi­gyelni. Ebédért havonta 62,20 koronát fizet, két­száz koronát magára költ. Arra, hogy bemegy a városba, megnéz egy filmet, vagy beül egy cuk­rászdába, vagy a Duklóba egy kávéra. Az interná­tusi díj ötvenöt korona. S a kiadás után itt pon­tot lehet tenni. Azért ússza meg ilyen olcsón, mert hétfőn rendszerint megrakott bőrönddel érkezik otthonról. A bőröndben tojás, szalonna, paprika, paradicsom. A reggelit és a vacsorát maga készí­ti. A bőröndről, a szombat délutáni hazautazá­sokról beszél, s én elképzelem a sok-sok csalló­közi munkást, akik szombatonként üres bőrönddel indulnak haza és elemózsiával megrakodva térnek vissza. Talán még a mozdony is nehezebben szu­szog hétfőn reggel a Duna-parti város felé! Helena Ševčíková egy másik szoba la­kája. Mosolygó szemű, kerek arcú fiatalasszony. Hájskérál, a nyitrai járásból való. Huszonegy éves. Ha hazautazik Illyés Gyula, a nagy magyar költő (Bachan felvételei) lebeg a lágy élmény közegén, anyjában is egy nép közepén. Most dől el, mivé s mint alakul; most érinti tán egy titkos ujj. Ügy becézi, hívja a világ, mint házából rég mi a csigát. Igen, az ilyen kedves, bájos fiatalasszonyok ih­letik a költőt, mint Helena Ševčíková. „Az alvó magzatot becézők, a gyermeket termők". .. Hu­szonegy éves s húszéves korában ment férjhez. Innen oz intemátusból. Mert az internátusnak az is íratlan törvénye, hogy lányai ismerkednek, férj­hez mennek, élik természetes életüket. Sehol sem szerepel, a házirendben sem olvasható, hogy így kell ennek lennie, de mihelyt lányinternátusról van szó, mindjárt érthető minden. Mert legyünk egé­szen őszinték: ilyen többemeletes épület is lehet szülői ház, s ha különbözik tőle, csak abban, hogy n rövidek. S az i társalgóban, : olvasni is, de a szobában. :ös nagytakarí­t, a szobák és elős a három­la mit. M i nde n­eret a frizurák­gok, nem volt nem sajnálja, ahogyan gon­ka megtetszett s, mint Dana így mint Len­net nyelvtanfo­ncs kedve már OTTHONA mintha a vele szemben ülök, a szótlan tűnődők, merengők nevében róla, erről a fiatalasszonyról írta volna, csodálatos szép versét, a „Szekszárd felé"-t. Arról van szó a versben, hogy egy terhes kicsi nő utazik vele a vonaton, élénken jár a sze­me, nézi, amit a táj kínál, mert gyermeke helyett is nézi már, s kéklő szőlők, sárga osztagok becézik az alvó magzatot. .. nem a kiskapuban, vagy a ház küszöbénél, ha­nem az internátus bejáratánál, vagy a portásfül­ke előtt, vagy a vendégszobában áll meg a lány­nyal a legény. Ilyen a nő és a férfi sorsa, összeismerkednek, egymásba szeretnek, s ha mindkettőjüknek tetszik a dolog, házasságra lépnek. Ezt tette Helena Šev­číková is. A férj- myjavai, lakatos mesterséget ta­nult, aztán egyenruhába bújtatták, s berukkolt va­lamelyik bratislavai kaszárnyába. Cs milyen a fiatal? Keresi a szórakozást. S milyen a lány? Az is keresi a párját. Egy őszi napon, 1963-ban össze­futott útjuk a Téli Stadionban. Két év múlva ösz­szeházasodtak. A férj a katonaság után a főrévi építő vállalatnál maradt. S ahogyan nem köny­nyű a nősülés, nem könnyű a férjhezmenés sem. Az anyakönyvvezető összeadta őket, a lakáshiány pedig szétválasztotta. A férj Trnavkán lakik, fe­lesége az internátusban. Ha Helena délutános, férje sokszor este tízkor várja a kapunál. Február­ban adták be kérvényüket szövetkezeti lakásra. De amíg lakáshoz nem jutnak, a fiatal háza­soknak addig is élni kell, s ők élnek is úgy, ahogy tudnak, a férj minden második nap jön el. Bejön az internátusba, lehívatja a párját. A kapus isme­ri, még nem is nyitja az ajtót, már nyúl a telefon­hoz és felszól az emeletre: - Helenka, gyere vár a férjed! Aztán karonfogva, boldogan mennek a városba, mert ilyen fiatalon mit számít a lakás. Mennek rokoni látogatásra, moziba és a hét vé­gén hazautaznak. Hét éve él már az internátus­ban. A Cérnagyár kétéves iskoláját is kijárta. Hat évig úgy élt itt, mint leány s a vágya az volt, hogy férjhez menjen. Vágy és álom nélkül nem élhet oz ember. Most az álma: egy szövetkezeti lakás. A szíve alól fakadó vágya pedig egy egész­séges kisgyerek! Lujza Coldová Lipanyról származik, (Pre­šovi járás.) Töri a magyar szót. Mindent ért, de nem tud mindent kifejezni. Ezt azzal magyarázza, hogy csupán öt évig élt Kassán, harmincnyolc után szlovák vidékre költözött. Ez akkor történt, amikor egy cseh fiatalember beleszólt az életébe, s szíve hevesen, szerelemesen dobogott. Tervezték a jövőt, színesre szőtték álmaikat, összeházasod­nak, családot alapítanak, kertes házra gyűjtenek stb. Ám a háborús határrendezés forgószele elso­dorta őket egymástól. A mai napig nem ment férj­hez. Pedig sietnie kellene, kilencszáztízben szüle­tett, eljárt felette az idő. Talán már nem is akar férjhez menni, meghalt benne a vágy, megszokta o lehető legnehezebbet — a magányt! 1941-ben a Duna-parti városba költözött. Szol­gálónak szegődött egy módosabb családhoz, majd a háború után üzletbe került. Az ötvenes évek ele­jétől a Cérnagyárban dolgozik. Kitanulta a gép­kezelést. Hatvannégytől lakik az internátusban. Nem jelentett számára gondot az új környezet. A háromszázhúsz ember zaja, lármája ugyan nyugtalanította, de nem sokáig. Szobatársa jóval fiatalabb nála. Huszonnégy éves. Az internátus­ban nincs barátnője. Illetve van, de az nem a szo­batársa, az Márton Juliska, aki viszont se­hová nem jár, nem érdekli semmi. Ahány ember, annyiféle természet. Ismerőseihez, régebbi gazdá­jához látogat el, ez a szórcfkozása. Ha bent van az internátusban, a munkában leli örömét: mos, főz, takarít, vagy olykor-olykor magányos sétákra indul. Mert olyan is van, hogy az ember háromszázhúsz társa között is egyedül marad, és bőségesen van ideje tűnődni, mi lesz a sorsa, ha nyugdíjba vo­nul? Ruzsomberokon él a testvére, ott tölti sza­badságát. INTERNÁTUS • Leányok szállása. Hányféle em­ber, hányféle élet találkozik folyosóin és szobáiban. Lujza Goldová háromszázhúsz társa között is a magánnyal barátkozik. Meg mások, a fiatalok örömeiből csipeget. Élménybeszámolóikat hall­gatja ... Mert ő is volt húszéves, ő is volt fiatal . .. MÁCS JÓZSEF rek százezrei láttak az nytelep fontos alkatré­z építkezés iránt nagy idés. A laikusok közül kérdik: vajon miért hosszú ideig ez az Hiszen az erőművet jó nyolc esztendővel ezelőtt kezdték építeni... — Ez valóban hosszú idő ... Andrašovský mérnök — most már az egyik tervező irodájában vagyunk — az ablakhoz lép, kite­kint az építkezésre és a fejét ráz­za. — Az csak úgy tűnik, hogy ez hosszú idő. Bátran mondhatom: ahány épület, ahány műszer •—• annyi újdonság, meglepetés. Más szóval: az építéssel egy Időben kí­sérletezünk is. Olyan ez az épít­kezés, mint egy laboratórium Ilyet hazánkban még nem építet­tek. A Szovjetunióban más típusú atomerőműveket építenek. A kö­r üi mén vein knek ez felel meg leg­inkább. Fűtőanyagként természe­tes uránt használunk majd. Ez 0,7 százalék könnyen hasadó U 235-ös izotópot tartalmaz. Mi­vel saját termelésű uránnal ren­delkezünk, ez a megoldás mutat­kozik a legcélszerűbbnek, leggaz­daságosabbnak. — Most egy — az atomfizikus számára naivnak tűnő — kérdés következik... — Hozzászoktam az ilyen kér­désekhez. Mindenki nem lehet atomfizikus... — Mi a különbség, alapvető különbség, a hagyományos és az atomerőmű között? — Az, hogy a kazánokat az atomerőműben a reaktor helyet­tesíti. A kazán forró gőzt termel. A reaktorban végbemenő szabá­lyozott atomhasadás által kelet­kező hő forró gőzzé alakítja a csőrendszerben keringő vizet. Ha ezt így kimondom, természetesen jelentősem leegyszerűsítve ma­gyarázom az egész folyamatot. Mindezt a könnyebb érthetőség kedvéért teszem. Az így nyert gőzből alapjában ugyanolyan mó­don készül az elektromos ener­gia, mint a hagyományos erőmű­vekben. És végül még megmon­dom, mi a leglényegesebb kü­lönbség a két erőmű-típus kö­zött: az, hogy az első számú ha­zai atomerőmű a 150 megawattos teljesítményhez naponta alig né­hány kilogramm „fűtőanyagot" — uránt — igényel. Hasonló tel­jesítményű hagyományos erőmű­ben naponta egy egész tehervo­nat tartalmát, több száz tonna szenet kell eltüzelni. Százötven megawattos lesz az erőmű? Nagy ez, vagy kicsi? — Mondtam már, hogy ennél az építkezésnél kísérletezünk is, mert a szocialista országok közül elsőként mi építünk ilyen típusú erőművet. Ezzel magyarázható, hogy ekkora lesz a teljesítménye. Külföldön különben már 800— 1000 megawattos erőműveket is építenek. A későbbiek folyamán majd mi is építünk ilyen erőmű kolosszusokat. Éppen a napokban olvastam, hogy Magyarország a Szovjetuniótól egy 800 megawat­tos atomerőművet vásárolt... — Ez azt jelenti, hogy ... — ... hogy világszerte szük­ségszerűvé vált az atomerőmü­vek építése. A gyors iparosítás teszi ezt szükségessé és a hagyo­mányos energiahordozók mennyi­ségének rohamos csökkenése. A szénbányák kimerülnek, a szén­termelés nem eléggé gazdaságos. Ä kőolajkészletek sem kimeríthe­tetlen energiaforrások. — Az atom vlllanytelepek se­gítségével ma már gazdaságosain termelhető villanyáram? —• Ezt ma még egyértelműen nem állíthatjuk. A ma már üzem­ben levő atomerőművek általában még drágábban állítják elő a vil­lanyáramot, mint a hagyományos villanytelepek. Az atomenergia ipar most indult csak fejlődés­nek. Ogy vélem, 10—20 év múlva azonban megváltozik a helyzet. A számítások szerint a magyaror­szági 800 megawattos atomerő­mű már gazdaságosan fog ter­melni. A rentabilitás jelentős mértékben éppen az áramterme­lő egységek nagyságától függ. — Az atomerőmű-építési prog­ram kidolgozásánál bizonyára energia mérlegünket, kilátásain­kat és lehetőségeinket is számba vették. — De még mennyire. Ahhoz képest, hogy jelentős iparral ren­1 delkezünk, energia készleteink nem a leggazdagabbak. Vízi erő­műveink a mai villanyáram szük­séglet mintegy kilenc százalékát tudják csak fedezni. Ez a száza­lékarány a további iparosítás fo­lyamán még csökken. Vessünk egy pillantást a szénbányászatra. A szénkitermelés ma világszerte csökkenő tendenciát mutat. A szénből előállított villamos ener­gia ráadásul drága is, így előre láthatólag 1975—1985. között már nem fokozzuk tovább a szén­termelést. A villanyenergia-szük­séglet viszont évente átlag 10 százalékkal fokozódik, tehát 7—8 évenként megkétszereződik. Az. energia mérlegkiegyenlítésére te­hát — a többi fejlett országhoz hasonlóan -— az atomenergiát is ki kell használnunk. — Mikor ad áramot a bohuni­cei erőmű? — Az építkezési munkálatokat már befejeztük. A technológiai berendezés szerelését 1968-ig vé­gezzük el. A rákövetkező éivben — a bonyolult ellenőrző mérések elvégzése után — 1969-ben az atomerőművet bekapcsoljuk az országos hálózatba. — Milyen jellegű munkát vé­geznek majd itt az alkalmazot­tak, a kezelőszemélyzet? — Az alkalmazottak többsége mérnök és magasképzettségű technikus lesz. Ez érthető is. A reaktor és a többi legfontosabb részleg távirányítású lesz. A köz­ponti vezérlőteremben majd akár csak egyetlen ember is gigászi erők ura lesz, egy egész vidék energiaellátását szabályozhatja. Mit mondjak még az itt végzett munkáról? Ebben az üzemben még a karbantartók Is mérnöki vagy technikusi képzettséggel kell hogy rendelkezzenek. A z atomerőmű kéménye mu­tatóújjként mered az ég fe­lé. Ideérkezésemkor ahogy megpillantottam, rögtön a hirosi­mai halálgombára emlékestem. Távoztamkor ez a mutatóújj mintha arra figyelmeztetett vol­na: az itt szétrobbantott atomok majd az embert szolgálják. TÓTH MIHÁLY O <• O o o o <» o o < > * > < > o o o o O Jk

Next

/
Oldalképek
Tartalom