Új Szó, 1966. augusztus (19. évfolyam, 210-240. szám)

1966-08-31 / 240. szám, szerda

A KÁRTYA GYÁRBAN A város végén a vasúti rámpán túl kis, korszert üzem húzódik meg. A zakatoló gépek zaja, s a bejáratnál levő felirat elárulja, itt nyomda dol­gozik. Itt készülnek a lyukkár­tyák, amelyek nélkül a számí­tógépeink nem tudnának dol­gozni. — Hét évvel ezelőtt kezdtük el a munkát — mondja Szegecs András részlegvezető. — Az ak­kori teljesítményünk évi 350 tonna volt, ma pedig már 1500 tonnát gyártunk, de ez is ke­vésnek bizonyult. A hatalmas raktárban egymás mellett sorakoznak a papírte­kercsek. Nyersanyag tartalék ez, de jobban ráillik az az ál­lítás, hogy beérésre vár. — A lyukkártyák készítésé­hez jó minőségű papír szüksé­ges — mondja Szegecs elvtárs. — Minél tovább áll, annál jobb, mert a papír is dolgozik, mint a ja. A számítógépekhez pedig pontos méretű kártyák kelle­nek. Ha legalább két és félévet állhatnának raktáron ... A szomszédos helyiségben Rábely Miklós felügyeletével a papírt szeletelik. Innen már csak egy ugrás a rotációs csarnok. A gyorsan dolgozó gé­pek mellett, lányok, asszonyok szorgoskodnak. Dobozokba rak­ják a kész árut, nehogy ned­vesség érje, mert akkor meg­nyúlik a kártya, jön a rekla­máció. — Kétféle géppel dolgozunk — tájékoztat Magyar András műszakvezető. A DS—25-ek gyorsabbak, egy óra alatt 25 ezer lyukkártyát készítenek, míg a Powers teljesítménye csupán 10 ezer. — Két műszakban dolgozunk — veszi át a szót Szegecs elv­társ. S ez alatt 2 300 OÖO kártya készül el. A negyedik negyed­évben két út rotációs gépet ka­punk, s így évi tervfeladatain­kat túl fogjuk szárnyalni. Az 1970-es évben elérjük majd a 250C tonnás évi teljesítményt. /j z Ariima, IBM és Univac védjegyű számológépek­hez készülnek itt a lyukkár­tyák. Szlovákiában monopol­helyzetben vannak, mert csak Rimaszombatban gyártják eze­ket a nélkülözhetetlen árucik­keket. Az említett számítógé­pekhez mintegy 1600 féle kár­tyát készítenek. — Nincs nehéz munkánk — mondja Novák Irén, az egyik rotációs gép kezelője —, de ügyelni kell, nehogy elcsússzon a klisé, jól vágjon a gép, mert ellenkező esetben, rossz minő­ségű árut küldenénk a megren­delőknek. — A legtöbb reklamációt a papír minőségének „köszönhet­jük" — mondja Magyar elvtárs. Két évvel ezelőtt még kül­földre is exportálták a lyukkár­tyákat, ma pedig a hazai szük­ségletet is csak nehezen tudják kielégíteni. A megrendelők egy­másnak adják a nyomda kilin­csét. Mindegyikük párezer da­rabbal többet kér. S ha ennek megvan az előjeltétele. Szegecs elvtárs nem fukarkodik. — Ha a szükségletet ki akar­nánk elégíteni, három műszak­ban is dolgozhatnánk — mond­ja. — Asszonyokat, lányokat alkalmazunk, s az ő számukra az előírások nem engedélyezik a harmadik műszakot. Nem ma rad más hátra, minthogy növel­jük a munkatermelékenységet, s ú/abb gépeket kell vásárol­junk. Egy-egy gép élettartama 5 év, de a beléjük fektetett pénz — ha jól kihasználják — két év alatt megtérül. Az új gazdasági irányítástól ebben a rimaszombati kis üzem­ben is sokat várnak. Nem lesz annyi kezet megkötő előírás, s az eddigieknél kedvezőbben fog­nak alakulni az árak is. Sze­gecs elvtárs nem is titkolja, hogy jövőre a két műszak alat­ti termelés a jelenlegi kétmil­lió háromszázezerről, hárommil­lióra növekszik. Ennek követ­keztében nagyobb lesz a nye­reség, bár az idén is már 37 ezer koronát mutatnak ki. Szép távlatok állnak üzemünk előtt — mondja Szegecs elv társ. 1970 ig elkészül egy újabb munkacsarnok, amelyben majd az önműködő számít gépekhez gyártjuk a szükséges kártyákat. A lyukkártyakészítő részleg­hez tartozik a kisnyomda is, ahol a járási újság, plakátok és röpcédulák készülnek. A két részlegen 54 embert alkalmaz nak. Nem érdektelen megemlí­teni, hogy az említett létszám­ból csak 3 az adminisztrációs munkaerő. Ezek számolják el a béreket, rendezik a megrende­léseket, vezetik a raktári nyil­vántartást és faktúrázzák az árut. Az utóbbi 5 év alatt ebben az üzemben mégis mintegy 70 százalékkal növekedett a ter­melés. — Az alkalmazottainknak fürdő, illetve öltöző is rendel­kezésükre áll — mondja Ma­gyar elvtárs. L/ őzben véget ér a műszak. Leállnak a gépek, de csak rövid időre. Munkába áll a második műszak. Az üzem udvaráról pedig kigördül egy teherautó. Szállítószekrények­kel van megrakva. Szerte az országba viszi a lyukkártyákat, hogy megkönnyítse az emberek munkáját. NÉMETH JÁNOS A szakosított szövetkezetek félévi mérlege az érsekújvári járásban AZ ÉRSEKÚJVÁRI JÁRÁSBAN ed­dig 15 mezőgazdasági üzem tömö­rült 5 szakosított „vállalatba". Ezek: az egyesült Zsitva szövet­kezet (Hul, Radava, Vlkas) Hul székhellyel, az Egyetértés (Libád, Béla, Diva, Sárkány), Libád szék­hellyel, a Béke (Muzsla, Ebed) Muzsla székhellyel, a Csehszlová­kia felszabadítása 20. évforduló­jának szövetkezete (Surány, Egy­házszék, Nitriansky Hrádok) Su­rány székhellyel és az Dj Élet (Szalka, Leléd, Kisgaramkeszi) Szalka székhellyel. A járási párlbizottság rendsze­resen figyelemmel kíséri a szako­sított szövetkezetek gazdasági eredményeit, összehasonlítja az előző eredményekkel, s az idő­közben felmerülő fogyatékosságok leküzdésére hatékony intézkedése­ket foganatosít. A legutóbbi érté­kelés azt mutatja, hogy az első félévben minden termelési muta­tóban észrevehető a fejlődés. Elsősorban minden egyes üzem­ben lényegesen megnövekedelt a tejtermelés. A surányi egyesült szövetkezet például 109 889 liter tejjel és 612 mázsa hússal több terméket adott el, mint a múlt év első felében, és számottevő javu­lás várható a növénytermesztésben is. A szálkái szövetkezet 80 493 liter tejjel és 575 mázsa hússal szállított többet. Mindkét üzem­ben tavaly tértek át a szakosítás­ra, tehát lényegében rövid ideje gazdálkodnak e korszerű módszer­rel. A többi három egyesített szövet­kezetben csupán az idén vezették be a szakosítást. A kezdeti ne­hézségek (az állatállomány át­csoportosítása és a gazdasági épü­letek újjáépítése) ellenére kedve­ző fejlődés észlelhető a szövetke­zetek növénytermesztésében. A hull szövetkezet például a múlt év első felével szemben 99 409 liter tejjel adott el többet, s a húster­melés szintén meghatványozódott. Megoldották a rosszul gazdálkodó radavai és vlkasi szövetkezet problémáját is, melyek lassan a jól gazdálkodó huli szövetkezet színvonalára kerülnek. A libádi, illetve muzslai szövet­kezet sem maradt el az előbbiek mögött. A libádi 49 669 liter, a muzslai 84 755 liter tejjel szállí­tott többet. Az egyes szövetkeze­tek gazdasági megszilárdulását növekvő pénzbevételük jellemzi. A surányi szövetkezetnek 1 mil­lió 628 ezer koronával több a jö­vedelme, inint az előző év első felében. A szakosítás bevezetése óta el­telt rövid idő alatt elért eredmé­nyek azt bizonyítják, hogy a me­zőgazdasági termelés fejlesztésé­nek ez a legfontosabb útja. Az érsekújvári járásban a távlati terv értelmében továbbra is támogat­juk a szakosítás bevezetését és folytatjuk a nagyobb termelési egységek kialakítását, ahol lehe­tőség nyílik a géppark gazdasá­gos kihasználására, a munkater­melékenység fokozására stb. AZ IDÉN NEM ALAPÍTUNK újabb szakosított szövetkezetet, csupán előkészületet teszünk a szakosí­tás bevezetésére, s a közeljövő­ben az eddigi 62 szövetkezetet 20 szakosított nagyüzemben tömö­rltjük. PAVEL HUDEC mérnök. az SZLKP érsekújvári járási bizottságának titkára PETROLKÉMIAI IPARUNK ROHAMOS ELŐRETÖRÉSE A XX. század nagy ipari szerkezetátalakulása sok látványos újdonsággal, eredménnyel kápráztatta el a világot. Más ipar­ágakhoz hasonlóan a vegyiparban is végbement ez a mélyre­ható átalakulás, csak éppen kevés kivételtől eltekintve nem volt túlságosan látványos: az eredményekből többnyire csak a szakemberek előtt bontakozik ki a rohamos fejlődés. Az a nagy horderejű változás azonban, amelynek következménye­ként az ásványolaj lépett elő a vegyipar elsődleges alapanyag­bázisává, már joggal tarthat számot nemcsak a szakemberek érdeklődésére. A napilapok, folyóiratok hasábjain egyre gyakrabban talál­kozunk a petrolkémia szóval, amelyről túlzás nélkül ál­líthatjuk, hogy az utóbbi évek „legdivatosabb" ipari szakki­fejezése. A petrolkémia összetett szó, a kőolaj görög elne­vezéséből, a petróleumból és a kémia szóból származik, s így a kőolaj vegyi feldolgozására utal. Mielőtt bepillantanánk legna­gyobb olajfeldolgozó kombiná­tunk, a Slovnaft termelési ter­vébe, elöljáróban tudni kell, hogy a kőolajfeldolgozó ipar feladata kettős: egyrészt megfe­lelő motorhajtó anyagok (ben­zin, petróleum, gázolaj), továb­bá különféle célokra használt paraffin, cerezin, vazelin, pa­kura, petrolkoksz, bitumen stb. előállítása, másrészt az ún. petrolkémiai ipar számára meg­felelő alapanyagok biztosítása. A XIII. pártkongresszus hatá­rozatai meghagyják, hogy nö­velni kell a vegyipar szerepét a népgazdaságban. A vegyipari termelésnek 1970-ig 50 száza­lékkal kell növekednie. Meg kell tereinteni a feltételeket évi 10—11 millió tonna kőolaj fel­dolgozására. Folytatni kell a petrolkémia fejlesztését és a vegyipari termelés fő'súlyát a műanyagtermelésre kell lielyez­lll. Az országunkba áramló szov­jet kőolaj igen kedvező feltéte­leket teremt vegyiparunk ilyen széles körű kibontakozása szá­mára. A bratislavai Slovnaft felépítése és termelése is nép­gazdaságunk kemizálása hosszú távlatú programjának a része, nagymértékben hozzájárul tüze­lőanyag", energetikai és alap­anyagbázisunk bővítéséhez, s megteremti a feltételeket az ipar, a mezőgazdaság és más termelési ágak hatékony fejlő­déséhez. A vegyipar rohamos fejlődé­sének különösen Szlovákiában vagyunk' tanúi. Már ma is az országos termelésnek 32 száza­léka itt valósul meg, a jövőben pedig tovább fog növekedni Szlovákiának a vegyipari ter­melésben való részesedése. Az ezerarcú kőolaj Kőolaj nélkül el sem tudjuk képzelni a vasúti, közúti és re­pülőközlekedést. A kőolajat nem nélkülözhetjük a vas-, klinker- és cementgyártásnál, sem a gőz és villanyáram fej­lesztésénél. A kőolaj olyan fű­tőanyag, amely elősegíti a laká­sok és más létesítmények gaz­daságos és tiszta fűtését s a szén kiszorításával az életkör­nyezet megtisztítását. A kőolaj­nak azonban a szerves kémia fejlődése szempontjából is nagyszerű szerep jut. A Slovnaftban ez ideig tizen­kétmillió tonna szovjet kőola jat dolgoztak fel, s részben már „belekóstoltak" a petrolkémia rejtelmeibe is. A kombinát 1970-ben 3,4 mil­liárd korona értékű árut fog termelni, ami a vegyipar terve­zett országos termelésének megközelítően 12 százaléka, Szlovákia vegyipari termelésé­nek pedig csaknem egyharma­da. A jövőben azonban még en­né! is komolyabb és igényesebb feladatok várnak a kombinát dolgozóira. A kőolaj feldolgozá­sának terjedelme több mint két­szeresére fog növekedni, az össztermelésé pedig két ós fél­szeresére emelkedik. A benzin­termelés megközelítően 135 százalékkal növekszik, a motor­gázolajé 66 százalékkal, a fű­tőolajoké pedig több mint 160 százalékkal. A Slovnaft munka­közössége további 3200 dolgo­zóval bővül. Új utakon A Slovnaft dolgozói az épít­kezés első szakaszának befe­jezésével és a technológiai be­rendezések üzembe helyezésé­vel megteremtették a feltétele­ket ahhoz, hogy bevezessenek több, országunkban ez ideig nem alkalmazható technológiai eljárást. A petrolkémia család­fája itt is kiterebélyesedik, és sok új, keresett termékkel fog­ja gazdagítani népgazdaságun­kat. A legfontosabb petrolké­miai termékek közül említsük meg legalább ezeket: 1. A polietilén egyike azok­nak a műanyagoknak, amelye­ket országunkban ez ideig nem gyártottunk. A polietilén ké­miai szempontból az etilén po­limerizációs terméke, paraffin­szerű, az eddig ismert legki­sebb fajsúlyú műanyag. Vízálló, vegyszerek alig támadják meg, villamos sajátságai kiválóak. Csigasajtolóval végzett folyama­tos alaksajtolásra, fröccsentés­re, palackfúvásra alkalmas. Lakk, huzal, kábel, csövek, ak­kumulátorrészek, csomagolófó­liák, vegyszeres üvegek, háztar­tási edények, ragasztók készí­tésére használják. A Slovnaft polietiléngyártó üzemét angol cégek szállították, a polietilén festésére és homogenizálására Japánból vásároltunk korszerű gépeket. 2. Az etilbenzén a kaucsuk­gyártás egyik alapanyaga. 3. Az etilénglikol és a dime­tiltereftalát termelésével a Slov­naft értékes nyersanyagot jut­tat a polieszterfonalak (szilon) termeléséhez. A teszilszálak elő­állításáriái ily módon a kőolaj bázisán alapuló alapanyagokat fognak használni, devizamegta­karítást érünk el a textilanya­gok — különösen a gyapjú és a gyapot — behozatalában s ugyanakkor újfajta, kiváló mi­nőségű fonalakat kapunk. 4. A fenol a szilontermelés alapanyaga, s egyúttal a szer­ves kémiai ipar egyik legfonto­sabb anyaga. A dimetilterefta­láttal és a glikollal közösen megteremti a csehszlovák ntű­száltermelés alapját. A fenol­termeléssel párhuzamosan tör­ténik az aceton előállítása is, amely a legszélesebb körben használható alapfontosságú szerves termékek közé tartozik. 5. A petrolkémiai feldolgozás komplexumából meg kell még nevezni a pürolízis során ke­letkező benzinféleséget, amely arómatikus anyagok forrásául szolgál, továbbá a butadién­frakciót, amely a műkaucsuk termelésében tölt be fontos sze­repet. Gazdaságos termelés A kőolaj „klasszikus" feldol­gozásához kötődő petrolkémiai ipar nemcsak szép számú új termékkel hálálja meg a mil­liárdos beruházásokat, hanem rengeteg devizát is megtakarít, s ezenkívül visszatérülési ideje is igen előnyös: a petrolkémiá­ra fordított beruházások vissza­térülési ideje megközelítően öt­ven százalékkal rövidebb, mint az olajfinomító kapacitásokban eszközölt beruházásoké. A kő­olojat importáló országokban a kőolajbehozatal fokozásából ezért lényeges mértékben ép­pen a petrolkémiai feldolgozás veszi ki a részét, mivel az ál­tala előállított termékek érté­ke aránylag nagy. A fejlett or­szágok sürgősen egyre újabb petrolkémiai kapacitásokat épí­tenek, mert ennek az iparnak a felépítésénél a legfontosabb és döntő tényező az idő. A vi­lágpiacon csak azok az orszá­gok tudnak érvényesülni, ame­lyek a kőolaj bázisán alapuló új, minőségi és olcsó terméke­ket tudnak kínálni. A kőolaj bázisán történő ter­melés rengeteg lehetőséget nyújt. Ezért idejében el kell dönteni, melyik termelés a leg­fontosabb és leghatékonyabb népgazdaságunk szempontjából, s melyekkel befolyásolhatja a Slovnaft az ipar struktúráját a fejlesztés minden tényezőjének s területi-műszaki feltételek legkedvezőbb kihasználása út­ján. A Slovnaft fejlesztési kon­cepciójával összhangban távla­tilag kecsegtető kilátás nyílik arra, hogy a többi iparágakkal közösen Bratislava környékén egy olyan báziskomplexum jöj­jön létre, amelynek meglesz minden feltétele ahhoz, hogy döntő szerepet játsszon egész népgazdaságunk sikeres fej­lesztésében. I dósa) A Slovnaft petrolkémiai üzemének desztilláló tornyai. Éven­te több mint egymillió tonna kőolajat dolgoznak fel bennük. Podbrezová új üzemet kap A podbrezová! Šverma Vas­művet a következő években lé­nyegesen bővítik és korszerűsí­tik. A mai üzem közelében új komplex csőhúzó létesül, ké­sőbb pedig egy új hengerlőmű­vet is építenek. A Šverma Vasmű fokozatosan áttér a nemesített acélok fel­dolgozására. Mai technológiai struktúrája nagyon kedvezőtlen, mivel a termelt acél nagy ré­szét — a megfelelő feldolgozó berendezések hiánya miatt — más kohászati üzemekbe kell szállítania, ugyanakkor a Pod­brezovában feldolgozható nyers­anyagot más üzemekből ide kell juttatni. Az átépítés célja tehát e nem gazdaságos koope­ráció kiküszöbölése s egyúttal a nemesített, ez ideig importált acélok széles skálájának a ter­melése. Az új üzem építkezésének el­ső szakaszában 100 milliós be­ruházással különféle méretű, varrat -nšiiíOli csövek húzására szolgáló üzemet építenek fel. Elsősorban a kis átmérőjű csö­vek termelésére helyezik a fő súlyt, mivel ezek iránť a hazai és a külföldi piacokon egyaránt nagy a kereslet. Az új üzem „zöld réten" létesül, ezért az előkészítő munkák milliós ösz­szegeket emésztenek fel. Az el­osztó létesítmények például 25 millió koronába fognak kerül­ni, a terep előkészítése, az utak és a vontatópálya ugyancsak 25 millió koronába stb. Az új hőfejlesztő 34 millió korona be­ruházással épül. Az építkezésre négy évig tartó első szakaszban 230 millió koronát irányoztak elő, s 1968-ban kezdődik. (dl

Next

/
Oldalképek
Tartalom