Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-01 / 179. szám, péntek

A manbzárbfzoba v aráz

f lói JOGI TANÁCSADÓ Az ól munfcatörvénykönyv alapelvei A KÁRTÉRÍTÉSI ÜSSZEG CSÖKKENTÉSE {183. §) A gondatlanságból okozott kár esetében a kár összegét a munkaadó, a döntőbírósági szerv, vagy a bíróság a tényleges kárnál, ill. a 3 havi átlagfizetésnél alacsonyabb öszszegben is megszabbhatja, de ennek a csökkentésnek nem szabad kisebbnek lennie, mint a tényleges kár egyharmada, és ha ez az egyharmad több lenne, mint az illető dolgozó 3 havi átlagbére, a kártérítés legfeljebb a dolgozó 1 havi fizetésének összegére csökkenthető. Az elszámolási kötelezettség esetén az ittasan elkövetett kár összegét csak a döntőbíráskodási szerv, vagy a bíróság csökkentheti. Szándékosság esetében a kártérítés öszszegét csökkenteni nem. lehet. A SELEJTARU MEGTÉRÍTÉSE (184. §) A gondatlanságból okozott selejtes termék előállítása esetében a dolgozó köteles megtéríteni az anyagot és a munkabért, esetleg a javítás — gépjavítás — költségeit, ha megsérült, de legfeljebb a havi átlagbér összegének erejéig. Az egy hónap során keletkezett selejtkárokat össze kell adni. Ha egyébként lelkiismeretes dolgozó menthető okból okozott selejtkárt, a munkaadó a kártérítés összegét megfelelően csökkentheti, legfeljebb azonban a tényleges kár l/3-ig. Ha a kár több lenne, mint a félhavi átlagfizetés, a kártérítést legfeljebb a kár egyhatodáig lehet csökkenteni. A fenti elvek alapján kell eljárni, ha a kár selejtes szerelés, javítás vagy építkezési munka során keletkezett. A munkaadó köteles kártérítést kérni a felelős dolgozóktól. A kár összegét a munkaadó határozza meg. A káresetet a munkaadó a dolgozóval rendszerint annak keletkezésétől számított 30 napon belül tárgyalja meg. Ha a dolgozó elismeri kártérítési kötelezettségét és megállapodnak a kártérítés összegében és módjában, az ilyen egyezséget írásba kell foglalni, ellenkező esetben az egyezség érvénytelen. Írásbeli egyezségre azonban nincs szükség, ha a kár már megtérült. Ha a kár összege meghaladja az 500 koronát, a munkaadó köteles az ügyet letárgyalni az üzemi bizottságban. A munkatörvénykönyv újdonsága, hogy a munkaadó a kártérítés kétharmadának megfizetése után elengedheti a maradék összeget, ha a dolgozó kiváló munkaeredményeket ért el, és ha nem szándékosan vagy ittasságban okozott kárról van szó. A MUNKAADÓ FELELŐSSÉGE A munkaadó felelős a dolgozónak azért a kárért, melyet feladatkörének ellátásánál vagy azzal kapcsolatban jogi kötelességeinek megsértésével, a szocialista együttélés elveivel össze nem egyeztethető, szándékos cselekedettel okozott. A munkaadó felelős a dolgozónak azért a kárért is, amelyet a munkaadó feladatainak ellátása közben dolgozói a vállalat nevében kötelességeik megsértésével okoznak. (Pl. a mester, akinek a vállalat megbízásából ki kellett volna osztani a napi munkát, saját hibájából nem jelenik meg a munkahelyen.) A munkaadó azonban nem felel a dolgozóknak más dolgozó szándékos bűncselekményével okozott káráért. (Pl. lopásért, verekedésért.) Ha a kárt a dolgozó is okozta, a munkaadóval együtt aránylagosan felelnek. A KÁRTÉRÍTÉS MÉRTEKE (189. §) A munkaadó a tényleges kárt az eredeti állapot visszaállításával köteles megtéríteni. Egészségben okozott kár esetében az üzemi balesetek kártalanításéra vonatkozó előírások érvényesek bizonyos korlátozásokkal. Dr. FÖLDES JÓZSEF ALROMANTIKA Olvasmányaim alapján mindig ilyennek képzeltem a párizsi diáknegyed padlásszobáit. Kaján vigyor ágaskodott bennem: Lám, ha már Párizsba nem jutsz el. legalább Trenčínben — Csák Máté városában láthatsz hamisítatlan franciás manzárdot. . Így tűnődöm, miközben a textiltervezők munkáját figyelem. Számomra titokzatos mondattöredékek megfejtésén fáradozom. „Ide még a T—56-osból teszünk néhány szálat" — hallom az egyik tervező szavát. Egy másik munkaasztalnál a vállalat igazgatójának kereskedelmi helyettese számokat említ, amelyek fölött még minden további nélkül napirendre térek, de ezt a félmondatot megjegyzem: „... a kozmikus por világsiker lett. . " Kozmikus por a textilgyárban? Hát ez meg hogy kerül ide? — A „kozmikus por" védjegyű anyagtípusról van szó, — magyaráz az igazgatóhelyettes. — Itt, ebben a helyiségben készült belőle az első méter. Szellemi atyja: Rudolf Horňák.. Elismerően bólintok, tekintetem végigkalandozik a műterem falán, valami olyasfélét mondok, hogy: ... hiába, a kellemes környezet inspirálja az embert. . .", mire a négy textiltervező jó ízű kacagásba kezd. — Hát, ez nagyszerű! — kacag Rudolf Horňák. — A mi műtermünk és az ihlet...! Mutatóujjával a falra mutat. Jó kétujjnyi résen keresztül vidám napsugár tévedt be a szobába — Túlságosan szellős ez a műterem. És ha megered az eső, minden kezünk ügyébe eső edénnyel védekezünk a víz ellen. Ezt a — urambocsá' — műtermet évtizedekkel ezelőtt toldották hozzá — ideiglenesen — a gyárépülethez. Aki csak látogatni jön ide, az legtöbbször romantikusnak tartja. Mi a legkevésbé sem tartjuk annak A FORMATERVEZŐ egyharmadrészt művész, egyharmadrészt technikus, de jó adag kereskedővér is kell, hogy folyjon az ereiben. Aszerint, milyen a helyzet a piacon, egyik vagy másik összetevő kerül nála túlsúlyba. Rudolf Horňák vastag doszsziékat rak az asztalra. A doszsziék „gerincén" évszámok: 1950, 1958, 1965. Ezerkilencszázötvenegy ben négy ember közül három lódenkabátot viselt. Az emberek „uniformisban" jártak. Volt aki azt állította, így van ez rendjén. A szükségből erényt csináltunk. Kevés volt a nyersanyag, a választékkal nem sokat törődhettünk. Hogy ma mi a helyzet? Arról könnyen meggyőződhetünk, menjünk ki egy negyedórára az utcára... Kimentünk az utcára, benéztünk a textilkereskedésekbe. Az egyik vevő tucatnyi különféle anyagot rakatott maga elé, végül — méltatlankodva, hogy csekély a választék, dolgavégezetlenül távozott. — A piac mai helyzetét ez jellemzi. Az emberek több száz féle minta között válogathatnak. Ma a vevő már válogatós... — Ez, ügye, sok bosszúságot okoz a formatervezőnek?! — Embere válogatja. A kényelemszerető formatervezőt ez bosszantja. Nekem örömet okoz és — ha már az előbb „leleplezett", hogy néhány csepp művészvér is folyik az ereimben, azt is elárulom, hogy a vásárló igényességéből egyfajta ihletet is merítek. INSPIRÁCIÓ A formatervező számomra furcsa színű fonállal teli orsókat rak az asztalra. — íme, az inspiráció gyümölcse. — Csak nem ebből akar ruhát ...? — Nemcsak akarok, készítek is ebből ruhát. Hogy hogyan, azt majd a kézi szövődében megmutatom. Ott már készül is a mintapéldány. A „műterem" szomszédságában újabb meglepetés ér. „Hát az atomkorszakban még ilyen is létezik"? — tűnődök el csodálkozva. Hiszen ilyen gépeket egy falusi szűcsmesternél gyermekkoromban láttam utoljára! Keményfából készült kézi szövőgépek ... A szövőgépek vetélőin ezernyi gyapjú-, műanyag és gyapotszál feszült. Az első pillanatban logikátlan összevisszaságnak tűnt a sok ezer fonál, de később, amikor a szövőgép kezelője munkába kezdett, meggyőződtem róla, mennyire logikus rendben van itt minden szál fonal előkészítve. Munka közben a fonal-labirintusban egy-egy fémes csillogású sávra lettem figyelmes. — Most már elhiszi, hogy fémszálból is lehet ruhát készíteni. Vékony műanyagszálat még vékonyabb alumíniumfóliával vonattunk be, ezt beleszőjük az anyagba. Ennek csak dekoratív funkciója van ugyan, de ez sem utolsórendű szempont. Az ifjúság például szereti az újdonságokat, ruhában Is kedveli az olyan anyagot, amilyen eddig még nem volt. Kipróbáltuk már, estélyi ruháknál nagyon jól hat a műszál alkalmazása. Külföldi üzletfeleinknek már elküldtük az újszerű ruhaanyag mintakollekcióját. Úgyszólván postafordultával megérkezett a válasz: „A fémszállal dekorált anyagnak nagy jövőt jósolunk

1" KOCKÁZAT — Igen, ha az embernek újszerű elképzelései vannak — bólint R. Horňák — szükségszerűen kockáztatnia is kell. Enélkül nincs előrehaladás. Ha ez nem lenne így, még mindig állati bőrökből készült „ruhában" járnánk, mint a neandervölgyi ősünk. Kockázat... Sokan azt mondják: kezdjük meg mi is az olasz „sustyák" gyártását. Én ezzel nem értek egyet. A „sustyák" már nem újdonság, ez a kabát-típus már a fél világot elárasztotta, ezzel mi már aligha aratunk babérokat. Törjük inkább a fejünket valami olyan felfedezésén amit Nyár van. Tikkasztó hőség. A városhoz kötött aszfaltkoptatónak, ha nincs éppen szabadságon, csak valami kávéház terasza nyújthat menedéket előle. Tarka ernyők alatt, jeges málna vagy ásványvíz mellett hűsöl, ha teheti. Ezt teszem én Is, meg Vincent barátom, a cseh mérnök. Én egészen elgárgyulva szuszogok, bámészkodom, a hőségtől elgyötört agyam képtelen felfogni bármilyen gondolatot, s még kevésbé hajlandó a gondolkodásra, de Vincent barátom friss, akár az ebihal. Alighogy megpillantott, felém integetett és asztalához csalt. Őszintén szólva kerülöm őt, mint a rossz tüzet. Nincs gyötrelmesebb tortúra egy Irodalmár számára, minthogy ilyen hőségben bárki is irodalmi problémákkal zaklassa. Pedig Vincent barátom rendkívül járatos az irodalomban. Fölfalt mindent, az az ókori époszoktól a legújabb ponyvaregényig mindent ismer. Az a gyanúm, nagyon rossz építész lehet, és titokban detektív regényt, vagy filmforgató könyvet ír. Rövid ujjú ingben, rövidre vágott hajjal ült az ernyő alatt. Előtte jeges málna, szájában a műanyagból készült szalmaszál. A pohár mellett vastag keretes napszemüveg, s mindezen túl az elmaradhatatlan könyv. — A smaragd, barátom, csak féldrágakő, de ebben a hőségben száz százalékos kőnek is el lehet fogadni — mondja, alighogy helyet foglalt, s orrom alá dugta a sárgakötésű kis könyvet. Jan de Hartog: Hledá se levá noha — (Bal láb kerestetik.). A bizarr cím egy pillanatra felkelti érdeklődésemet. Valóban még sehol máshol a világon nem gyártanak ... Eredetiségre törekedjünk. — A fémszálas ruhaanyag ilyen lesz? — Ez, nem azért mondom, mert mi alkalmazzuk először ezt a gyártási módszert, világsikert hozhat. Persze, itt is számolunk a kockázat veszélyeivel. — Eddig mivel értek el legnagyobb hazai és külföldi sikert? — A „kozmikus por"-ral. Ez a ruhaminta külföldön is sláger volt. Több millió méternyit rendeltek tőlünk. KONKURRENCIAHARC A csehszlovák textilipar a hazai szükséglet többszörösének fedezésére is képes. Ez a körülmény magyarázza, hogy ebben a fontos iparágban fontos szerepet játszik a külkereskedelem — az export. Kedvező esetben jó, kemény valutáért évente több millió méter textilanyagot exportálhatunk. Természetesen, csak ha versenyképes terméket állítunk elő. A Merina gyár kereskedelmi igazgatóhelyettese íróasztalából nyugatnémet, angol, olasz, francia mintakollekciókat vesz elő. — Nézze, még két évtizeddel ezelőtt is London volt a férfidivat koronázatlan királya. Még az ötvenes évek elején is az angolok diktálták a tempót. Aztán az olaszok is előretörtek, a nyugatnémetek is, de a franciák sem hagyták magukat. Óriási mennyiségű ruhaanyagot dobtak piacra nagy választékban. A piac túltelítődött, megkezdődött a vásárlóért folytatott késhegyre menő harc. Itt már a legtöbbször nem a hagyományos mesterségbeli tudás, hanem az új ötletek, a leleményesség, egyszóval a mintatervezők jó vagy rossz munkája döntötte el a harc kimenetelét. „A mintatervezők jó, vagy rossz munkája...", cseng a fülemben még most is az igazgatóhelyettes szava. És itt akaratlanul is a mintatervezők széllelbélelt „műtermére", a gyár mellett szerényen meghúzódó fabódéra gondolok. És azok nagy-nagy lelkesedésére, akik az apró mandzárdszobában vívják a gyár sikereiért a maguk harcát A szűkmarkúság nem takarékosság. A kisszerűség már nemegyszer megbosszulta magát. Rudolf Horňák és társai varázslók, mert mostoha környezetben is nagyszerű tetteket hajtanak végre. TÓTH MIHÁLY Smaragd, már mint a CSISZ ifjúsági kiadójának Smaragd sorozatában kiadott detektívregény. A fülszöveg az író munkásságának rövid felvázolása után mindjárt az első fejezetben három gyilkosságot ígér. — A Stellát ismerem, ehhez még nem volt szerencsém. Egyébként ebben a hőségben ez a műfaj megbocsátható, — mondom fáradtan, s félretolom a könyvet. Barátom felfortyan. — Micsoda műfaj, és micsoda hőség, ludd meg, minden valamirevaló regény ponyvaregény. Beleértve a Bibliát, Balzac és Dosztojevszkij regényeit. — Nem mondom, eredeti elgondolás, de hogy kerül ide a Biblia? — Értem az Újszövetséget. Nézd, a bűn a legizgalmasabb dráma. Lázadás a fennálló társadalmi rend ellen. Képzeld el Jézust a Pilátus előtt, aki azt mondja: Az én királyságom nem e világból való. Tehát nem tagadja hogy király, bár egy megfoghatatlan világ királyának vallja magát. ^Pilátus ugyan félkegyelműnek tartja, de meg kell halnia. Ha felmenti a szelíd trónkövetelőt, nem lehet többé a császár barátja. Nem érzed a drámát, a ponyvát, ezért volt olyan népszerű a Biblia a husziták között. — Mi a fene! — Hát Ferguszon? Hát a Bűn és bűnhődés! Cáfold meg, ha tudod! — Cáfolja meg az ördög! Nem vitatkozom megtévedt emberekkel. Hanem ha elolvastad, és leesett az első hó, kölcsönözd oda. Télen én is hajlandó vagyok elolvasni. Cserébe odaadom a Stellát. Vincent barátom láthatólag megsértődött közömbösségemen. Most másfajta támadásba ment át. — Hiába vagy olyan fennhéjázó. Egész könyvkiadásunk ilyenfajta irodalomból él. Nézd csak meg a tirázst: hetvenezer példány! Nézd meg a többi sorozatot. Nézd meg a Smena Dobrodružné romány (Kalandos regények) sorozatát: legkevesebb tizenhét-huszonötezer példány, nézd meg a Malá knižnica (Kiskönyvtár) sorozatot: legkevesebb tíz-, tizennégy ezer példány, nézd meg a Naše Vojsko (Hadseregünk) kiadó Napétí (Izgalom) sorozatát: legkevesebb húsz-, hatvanezer példány, nézd meg a Románové novinky {Regényújdonságok) sorozatot: húsz-, negyvenezer példány. Meddig soroljam még? Mutass egyetlen egy költői művet, mely túlszárnyalja ezt a példányszámot. — Nezval Sztálin-poémája, barátom: 120 ezer példány! Vincent egy pillanatra, de csak egy pillanatra meghökkent. A vita hevében a terrasz párkányára tette Jan de Hartog egyetlen sikerült detektívregényét és rám bámult. — És a te versei£F A kérdésben nem hogy titkolt, de nyilvánvaló gúny rejlett. — Legutóbb négyszáz példányban, — mondom csüggedten. — Na látod. Most már tudod, hogy miből élsz. Ebből a bombaüzletből. A ponyvából él a te éhenkórász múzsád — mondta dühösen, és elrikkantotta magát: — Fizetek! Átestünk a fizetés tortúráján is. Szedelőzködtünk volna. Vincent barátom a terasz párkányára nyúlt. Elképedve rám bámult, aztán körülnézett. — Eltűnt! Vagy te tetted el? — Mit kérlek? — Hát a bal lábat! — Nem. Nem tettem el. Ott volt a párkányon, a virágcserép mellett. — De most nincs... Valóban eltűnt. Ellopták Jan de Hartog beígért gyilkosságait. Alkonyatkor hazafelé ballagva Benjámin László sorait mormoltam magamban: Valami ponyva kellene, jó detektívregény, mely a szörnyeteg, álszent világból, ha csak egy órára Is kivisz, s az ember tudja már az elején, hogy végül egybekel a lány, meg a legény, és helyreáll a megsértett világrend.. • Helyreállt. Túlságosan is helyreállt. Nezval poémáját azt hiszem még soha senki se lopta el egy kávéház terrasszának párkányáról. Igaz, hogy ez más költők verseivel se szokott megesni. BABI TIBOR AZ ELLOPOTT GYILKOSSÁGOK