Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-01 / 179. szám, péntek

Érdekazonosság A GALÁNTAI BAROMFIFELDOLGOZÓ ÜZEM PÁRTSZERVEZETÉNEK TAGGYŰLÉSÉRŐL ELLENÜK VÄGY ÉRDEKÜKBEN? Az utóbbi itiőben több olyan levelet kaptunk — föltételezhetően cigányszármazású olvasóinktól —, amelyben fölteszik a kérdést: mi igaz abból, hogy a cigányokat kitelepítik a cseh országrészekbe? És ha Igaz, hogyan lehetséges ilyesmi a szocializmusban? Mit akarnak tőlünk? Miért vannak ellenünk? Az említett levelekben két dolog azonos: a méltatlankodás és egy kivételével feladói „elfelejtették" aláírni. Nem tudjuk elképzelni, mi adott okot az utóbbira, hiszen erről a kérdésről nyíltan, őszintén beszélünk. Sőt az a célunk, hogy közösen, velük együtt keressük meg a járható utat. A levelek szerint a kérdés megoldása foglalkoztatja az embereket, és egész sor föltevés vár magyarázatra. Tény, hogy elterjedt a hír; kitelepítik a cigányokat. A magyarlakta vidékeken, az úgynevezett magyar cigányok között a „kitelepítés" szónak keserű mellékíze van. Ez a szó már magában is rosszat jelent: száműzetésre, meghurcoltatásra, otthontalanságra emlékeztet. Ezért az aggodalom, a rosszallás, a tiltakozás. Az okok annyira közismertek, hogy nemigen szorulnak bővebb magyarázatra. Maradjunk azonban meg a dolgok lényegénél: egyáltalán beszélhetünk-e a szó bevett értelmében kitelepítésről, a cigányok kitelepítéséről? Nem, ilyesmiről sző sincs. Egy dolgot azonban valamennyiünknek látnunk kell: a cigányok jelentős része még mindig nem szakított a múlttal, nem tud, vagy nem akar megszabadulni a „cigányélettől". Sok esetben helytelen viselkedésükkel, életfelfogásukkal önönmaguk állítanak válaszfalat a cigányok és nein cigányok közé. Az állami szervek intézkedései viszont ezt a válaszfalat hivatottak ledönteni. Az egyedüli és legfőbb cél, hogy mielőbb valamennyi cigányszármazású család, egyén, megfelelő környezetbe kerüljön, minden vonatkozásban egyenrangú polgárává váljon ennek a hazának. Ez a gondolat, elképzelés teszi szükségessé, hogy mielőbb végére járjunk a „péró ügyeknek". Ne őrizgessék, ne táplálják a múlt káros örökségét, szokását, tespedtségét, tudatlanságát, ne emlékeztessenek arra, ami rossz volt, aminek a mában nincs helye, létjogosultsága. Az ilyen környezetben élő emberek már maguk is bizonyos kisebbségi érzettel terheltek. Az esetenkénti szélsőséges viselkedésük is a „péróban" uralkodó viszonyokra vezethető vissza. A dunaszerdahelyi járásban például közel ötezer cigány él. Kétszázhúsz család lakik még ma is lakásnak csak jókora túlzással nevezhető putriban. Már ebből is bizonyos képet alkothat magának az ember arról, hogyan élhetnek ezek az emberek. Ilyen körülmények között lehet egyáltalán higiéniáról, kultúráról, művelődésről, a mai világ emberéhez méltó életről beszélni? Ugye nem? A cigánykérdés fokozatos megoldására alakult bizottságoknak is ez a véleményük. Egyik fő feladatuknak tekintik tehát éppen azt, hogy ezeket az embereket kiszabadítsák ebből a környezetből, megfelelőbb, emberibb föltételeket teremtsenek számukra. Javítsanak lakásfeltételeiken, munkalehetőséget, egészségesebb, kulturáltabb életet biztosítsanak, és nem utolsósorban olyan körülményeket teremtsenek számukra, hogy a szégyenérzet ne engedje a további renyhe életmód folytatását. Ennek — az eddigi tapasztalatok is azt bizonyítják — egyedüli útja a megfelelő környezet, amely már maga is nevel, kényszerítőleg hat. Vegyünk csak egy egyszerű példát: mondjuk egy intelligens, pedáns ember betér valamelyik piszkos, gondozatlan kiskocsmába, ahol a padlón eldobált, eltaposott cigarettavégek hevernek. Ha az illető dohányos ember, hajlamos arra, hogy ő is eldobja a cigarettacsutkát. Ilyesmire egy rendesebb helyen már gondolni sem merne. Nincs tehát más hátra, mint felszámolni a pérót és lakóit megfelelő lakásokkal ellátni, és ami még jobb, lehetővé tenni számukra az építkezést. Az ideális megoldás persze az volna, ha valamennyiüket lakhelyükön, vagy legalábbis a járás területén tudnák elhelyezni, illetve munkába állítani. Előfordulhatnak azonban esetek, amikor vagy az egyik, vagy a másik föltétel hiányzik, viszont a szomszédos járásban, vagy kerületben mind a két alapvető föltételt tudnák számukra biztosítani. Ilyen esetben az illető családnak lakhelyet kell változtatnia. Habár ez a társadalomnak is jelentős anyagi megterhelést jelent, mégis előtérbe kerül az elv, hogy nálunk mindenki emberhez méltóan éljen. Azok a családok, melyek önerejükből, vagy a nemzeti bizottságok segítségével megfelelőbb környezetbe kerültek, ma már nemcsak papíron, hanem a valóságban is egyenrangú, egyenértékű tagjai a társadalomnak. A dunaszerdahelyi járásban például az utóbbi öt esztendőben az általános műveltséget nyújtó és az ipari középiskolákban közel hetvenen érettségiztek. Jelenleg tízen tanulnak a különböző irányzatú főiskolákon. Hibát követnénk el azonban, ha szem elől tévesztenénk az érem másik oldalát, azt, hogy a járás területén élő iskolaköteles cigánygyermekek közül több mint háromszázan nem látogatják rendszeresen az iskolát. Előmenetelük sem üti meg a kívánt színvonalat. És ez újból öszszefügg a környezettel, a lakásgondokkal, az életkörülményekkel. Nem kívánjuk azt, hogy a jövőben valamennyien érettségizett, vagy főiskolát végzett emberek legyenek, de egyrészt lehetővé tesszük számukra, másrészt meg is követeljük tőlük, hogy a valamennyi állampolgár számára kötelező alapiskolát az ő gyerekeik is elvégezzék, becsületes, dolgos tagjai legyenek a társadalomnak. Egyik értekezleten, maguk a meghívott cigányszármazású polgárok követelték, hogy a munkakerülő, tisztességet, emberséget nem ismerő cigányokkal szemben szigorított rendszabályokat alkalmazzanak. Tudjuk, mire gondoltak, mégsem érthetünk egyet az ilyen hangokkal. A cigányok egyenjogú állampolgárai szocialista hazánknak. Az egyenjogúság egyik alapvető tétele, hogy a törvény előtt minden állampolgár egyenlő legyen. A megkülönböztetett szigorúság máris a faji megkülönböztetés egyik megnyilvánulása lenne. A baj talán ott kezdődik, hogy túlságosan is engedékenyek, elnézőek vagyunk velük szemben. Úgy is mondhatnánk, ilyen vonatkozásban „esett csorba" az egyenlőségen. Vegyünk egy egyszerű példát. A családokban általánosan bevett szokás, hogy a legkisebb gyermek hibáit elnézőbben bíráljuk el. Ezzel szemben azonban nem titkoljuk azt sem, hogy nem tartjuk egyenlő „partnernek", velünk, felnőttekkel egyenrangúnak. Ezzel csak azt szeretnénk érzékeltetni, hogy az „elnézés" éppoly hiba, mint a túlzott szigorúság. Ha az állami szervek nem lennének sok esetben túlzottan megértőek, aligha fordulnának elő olyan esetek, amilyenről L. J. füleki lakos írt szerkesztőségünknek. Többek között elpanaszolta, hogy a városi nemzeti bizottság lakásába egy népes cigánycsaládot helyezett el. Nem a család származása ellen van kifogása, hanem azt fájlalja, hogy a lakbért nem fizetik rendszeresen, a lakást tönkreteszik, eltüzelték az ajtót, az ablakokat, a fáskamrát. A dolgot már több ízben is jelentette az illetékes szerveknek, de azok csak a vállukat vonogatták: lássa be, hogy cigányokról van sző. Így nem nézhetünk a dolgokra. Ahol a szépszó nem segít, a törvény szigorát kell alkalmazni. Vagy talán valaki büntetlenül, tudatosan rongálhatja az állami, vagy személyi tulajdont, csak azért mert cigány? Az egyenjogúság nemcsak egyenlő jogokat jelent, hanem azt is, hogy ugyanazért a bűncselekményért a társadalom valamennyi polgára egyenlően bűnhődjön, se jobban, sem pedig kevésbé. Visszatérve az eredeti gondolathoz, leszögezhetjük: a cigánykérdés megoldásának napirendre tűzésével az a végső és egyetlen célunk, hogy nálunk a jövőben ne legyenek iskola- és munkakerülők, élősködők és „vándormadarak", hanem mindenki tudásának, képességének megfelelően járuljon hozzá a társadalmi vagyon gyarapításához. Ne legyenek olyanok, akik jogaikra hivatkozva szívesen megfeledkeznek a kötelességről. A társadalom érdeke és a cigányszármazású polgároké nincs ellentétben, esetleg félreértésekről lehet csak szó, mint ahogyan levélíróink esetében is történt. Ezek azonban előbb-utóbb tisztázódnak, és az érdekeltek is belátják, hogy nem ellenük, hanem érdekükben történik minden. SZARKA ISTVÁN AZ ELSŐ FECSKE PRÁGÁBAN Az autótulajdonosok szolgálatában Az Öváros-lérbe torkoló Paŕlžská-utca épületeinek tatarozása lázas ütemben folyik. Fokozatosan tűnnek el az évek óta elhanyagolt, üresen tátongó raktárak, az elavult üzlethelyiségeket újak, korszerűek váltják fel. Nagy jövő vár erre a látványosnak ígérkező, tágas, a másik végével a Moldva partjára nyíló utcára. Épületei rövidesen a kültöldt utazási irodáknak, repülőtársaságoknak és tájékoztató központoknak nyújtanak otthont. Az utca első fecskéje az NDK mutatősan berendezett utazási irodája. Heinz Harnisch igazgató készségesen válaszol kérdéseinkre. • Mi a küldetése az NDK prágai utazási irodájának? Kapcsolatainkról, szoros együttműködésünkről a Óedokkal csak a legjobbakat mondhatom. Irodánk létesítése részben a Čedok munkájának a megkönnyítését célozza. Hiszen az államaink közötti turistaforgalom határaink és népeink kölcsönös barátsága Jóvoltából egyre nagyobb méreteket ölt. Csehszlovákiából az NDK-ba ma már hetente a polgárok ezrei utaznak, filénk érdeklődést mutatnak hazánk nevezetességei iránt. A leggyakrabban Drezdát és Kari Marx-Stadtot keresik lel. A lipcsei vásár ugyancsak népszerű a csehszlovákiai polgárok körében, de a nemzetközi virágkiállításának Erfurtban is sok híve akad. Határvidékünk az évadot megelőző és az évad utáni Időszakban is bőséges sportolási lehetőséget biztosít az Itteni turistáknak. A néhány napos kirándulásokon kívül sokan 2—3 hetes szabadságukat is szívesen töltik az NDKban, többnyire a Balti-tenger festőien vadregényes partjain. • Számokban is kifejezhető a csehszlovákiai turisták érdeklfidése az NDK iránt? Természetesen. 1965-ben az NDK-t 1 440 000 külföldi turista kereste fel, ebből a Čedokkal fenntartott kitűnő kapcsolataink alapján a csehszlovákiai turisták száma 287 200-ra rúgott. Ezzel szemben az NDK-ból 1 213 500 polgár látogatott el külföldre és közülük Csehszlovákiában a múlt évben 450 000 turistánk járt. • Milyen feladatok várnak ax NDK prágai utazási irodájára? Meggyőződésem, hogy Irodánknak sikerül még jobban elmélyítenie az államaink közötti kapcsolatokat. Legfőbb feladataink egyike az utazási és turista forgalom kölcsönös továbbfejlesztése a Čedok segítségével. De a CSISZ utazási irodájával és a többi turistaszervezettel is szoros együttműködésre törekszünk. Széles körű és pontos tájékoztatásainkat a csehszlovákiai polgárok máris méltányolják. Képviseletünket az utazási iroda teendőin kívül más tevékenységgel is megbízták: az Interflug repülőtársaság ügyeinek intézésével. Ezzel magyarázhatók szoros kapcsolataink az Aerolinlevel. Az elmondottakból Is nyilvánvaló, hogy az NDK prágai utazási irodájának jóvoltából minden bizonnyal javulnak mind a csehszlovák, mind a német polgároknak nyújtandó szolgáltatások, joggal feltételezhető tehát, hogy tovább fokozódik az egymás államai iránti érdeklődés és még jobban fellendül kölcsönös turistaforgalmunk. Ez pedig feltétlenül hozzájárul a jó szomszédi viszony és baráti kapcsolataink megszilárdításához. KARDOS MARTA A közel háromórás vitából minduntalan kicsendült a gondolat: tőlünk csak részben ftigg a feladatok teljesítése. Dušan Alina, az üzem közgazdásza koncepciós kérdésekről, a feldolgozási költségek alakulásáról beszélt. Évek óla hasztalan bizonyítja az üzem korszerűsítésének szükségességét. A tervek szerint a galántai járásban 1970-ig 30—35 százalékkal bővítik a baromfiállományt. Ezt a mennyiséget — idénymunkáról lévén szó — nem tudja feldolgozni az üzem. Már az idén — alig két-három hónap alatt — 250 ezer darab kacsát kell feldolgozniuk. Ök a szövetkezetektől 1,80—2 kilós kacsákat is vásárolnak. Tőlük viszont a kereskedelem 2,5 kilós kacsákat kíván. Ezért kénytelenek a szövetkezetektől vásárolt kacsákat 10—14 napig hizlalni. Jelenleg több mint 20 ezer kacsa hízik a hizlaldában. Nem volna egyszerűbb, ha a szövetkezetben érnék el a kacsák a megfelelő súlyt? A feldolgozási költségeket növeli az is, hogy Bratislavában fagyasztják a kacsákat, majd újból viszszaszállítják a galántai tárolóba. Naponta cseng a telefon. Prága, Ostrava, Bratislava kér friss csirkét. Kacsa sehol sem kell. Kényszerből 70 mázsa csirkével átvennének 30 mázsa kacsahúst. A galántaiak viszont éppen az ellenkezőjét szeretnék. Persze a kereskedelem csak azt hajlandó átvenni, ami iránt kereslet is van. Az üzem vezetői keresik a megoldást. Maguk is hizlalnak csirkét, méghozzá Jó eredménnyel. Hetven nap alatt 3 kg takarmány felhasználásával átlag 1,40 kg súlyt érnek el. Egy kg baromfihúst 10,50 koronáért állítanak elő. Ha bővíteni tudnák a gyorshizlaldát, akkor a csirkehússal a kacsákat Is átvenné a kereskedelem. Ez egyelőre csak terv, mert befektetésre nem kaptak engedélyt. A piac csirkét igényel, ők kacsát kínálnak. Mivel nem tudnak megegyezni, telnek a tárolók s nem teljesítik a pénzügyi tervet. Január óta a baromfifelvásárló vállalatnál is érvényesül az új gazdaságirányítási rendszer. A galántai üzem a cíferi vállalat fióküzeme. Az üzem — az exporton kívül — főleg a cseh országrészekbe szállítja az árut. Az ottani vásárlók persze elsősorban a helyi üzemek friss áruját vásárolják, s ha az elfogyott, csak akkor veszik meg a galántai küldeményeket. Az új gazdaságirányítás feltételezi, hogy a piac hatása — a kereslet, kínálat — megfelelően érvényesül az árképzésnél. A gyakorlati szakemberek attól tartanak, hogy az idén újból megismétlődik a tavalyi eset. (Közel 1 évi állandó tárolás után szállították le a kacsahús árát. Könnyű kiszámítani, hogyha ezt 8—10 hónappal hamarább teszik, mennyivel lett volna alacsonyabb a tárolási költMár benne vagyunk a kirándulóidény kellős közepében. Felkerestük irodájában a bratislavai Drutechna ipari szövetkezet elnökét, Jozef Beňa elvtársat, hogy elbeszélgessünk vele a motorizmus különféle problémáiról. • Szövetkezetük milyen új szolgáltatásokat eszközöl jelenleg Bratislavában és a nyugat-szlovákiai kerületben? — A Žabotova utcai elektroszervizünkben a dinamókat és annak kellékeit, valamint starterokat Javítunk a legrövidebb idő alatt. • Vasárnap és ünnepnapon is? — Sajnos erre csak a Malomligeti úton (Mlynské nivy) levő szervizünkben vagyunk berendezkedve. Az igények szerint ezt a szolgáltatást fokozatosan bevezetjük többi szervizünkben is. • Külföldi márkájú kocsikat is javítanak? — A külföldi autókat kizárólag a Drutechna szövetkezet javítja. A múlt év decemberében rendeztünk be a Jarabinkova utség. S az sem utolsó szempont, hogy a vásárló is értékesebb húst kapott volna.) Galántán ma még mindössze 50 tonna fagyasztott kacsát tárolnak, de a tavalyi „tapasztalatok" után előre félnek a „kacsa-idénytől". Azt mondják, hogyha az árképzéssel foglalkozó irányító szervek nem ítélik meg helyesen a piac igényeit, akkor megismétlődik a tavalyi eset. Szólni kell még egy problémáról. A galántai járás 1 millió 200 000 tojással adósa a közellátásnak. Június utolsó dekádjában 5000 tyúkot selejteztek ki, s júliusra 15 ezer darab selejtezését jelentették be a szövetkezetek. Elgondolkoztató jelenség az is, hogy az egyik napon behozott 400 tyúk alól estefelé 50 darab tojást szedtek fel. A feldolgozásnál pedig jóformán minden tyúkban tojásokat találtak. Az ilyen ütemű selejtezés aligha segíti elő a tojásfelvásárlási terv teljesítését. A kereskedelem egyre Igényesebb, jobb minőségű árut követel. A csirkék és kacsák hízását nem tudja befolyásolni az üzem, de a feldolgozásból származó hiányosságokért teljes mértékben felel. E téren az utóbbi időben nem történt, nagyobb fogyatékosság. Nagyobb figyelemmel azt is el lehetne érni, hogy az exportra kerülő kacsákból nem a csomagolóban kellene kiengedni a vizet. Helyes, hogy a vitában ezekről az aprónak látszó, de a minőséget rontó hibákról is beszéltek. Eltávolításukra elsősorban a párttagoknak kell serkenteni munkatársaikat. Problémát okozott a szabad szombatok bevezetése Is. Kényszerítette az üzem vezetőit, hogy megvizsgálják a munkaidő kihasználását. Látták, hogy a tízórai szünet fél órát vesz Igénybe és reggel közel fél óra késéssel indul el teljes ütemben a feldolgozás. „Ha becsületesen kihasználjuk a munkaidőt, akkor a szabad szombat egyáltalán nem okozhat problémát". Augustín Valach gyártásvezető véleményét mindanynyian helyeselték. Megbízták a pártvezetőséget, hogy a jövő havi pártgyűlésig beszéljenek minden egyes párttaggal és terjesszék a pártgyűlés elé, milyen pártfeladattal bízzák meg az egyes elvtársakat. Ha a pártbizottság valóban következetesen végzi feladatát, akkor máris megtették az első lépést a saját belső problémáik megoldásához. Az új gazdaságirányítási rendszerben nemcsak elvi síkon, hanem a gyakorlatban is mindenütt érvényesíteni kell az egyén, az üzem és a társadalom érdekazonosságát. E gondolat gyakorlati megvalósítását szorgalmazzák a baromfifeldolgozó üzem kommunistái is. A problémák megoldása nem csupán rajtuk múlik. CSETŐ JÁNOS cán egy kovácsműhelyt, amely szombaton és vasárnap is javítja ez eltörött rugókat. • Milyen beruházásokkal számolnak? — Érdekes terveink vannak. Most épül a Trenčianska utcán a legkorszerűbb autójavítóműhelyünk és szervizünk, melyben egy év alatt 58 000 kocsit javíthatunk és 31000 kocsit rendbe hozhatunk. Eddig ehhez hasonló intézmény még nem volt Bratislavában. A beruházás 9 millió korona, 123 főnyi személyzet gondoskodik majd a különféle munkákról. Tanácsadó-szolgálatot is bevezetünk. További szervizek létesülnek Trnaván, Senicán és Topofčanyban. • Kevés a garázs, várható e téren javulás? — Igen, Bratislavában már megalakult a szövetkezeti garázsok építkezésére alakult társulat. A hétemeletes épület földszintjén és első emeletén a Drutechna szervizt és autóműhelyt rendez be. Feljegyezte: GREK IMRE