Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-29 / 207. szám, péntek

H a az ember a Slovnaft szót hallja, bizonyá­ra a futballcsapatra gondol, amely ma Internacionál névre hallgat és tízezres tömegek előtt, óriási hajrá közepette rúgja siker­rel a labdát. Maga az üzem, amely ezt a kitűnő csapatot létrehozta, a háttérben marad, pedig mindaz, ami óriási területén történik, van olyan izgalmas és érdekes, mint bármily látványos lab­darúgó-mérkőzés. Itt, az üzemben is tulajdonkép­pen mérkőzés folyik, az ember az anyaggal bir­kózik, gyúrja, préseli, nyomja, keveri szakérte­lemmel, tudással és mindazokkal az eszközökkel, amelyek rendelkezésére állnak, hogy végre dia­dalmaskodjék felette. A két mérkőzés között az a különbség, hogy az előbbi a játék, az utóbbi a munka jellegével bír, ezenkívül az egyik folya­matot szabályok, a másikat törvények határoz­zák meg. Amikor leírom ezt a szót, hogy tövények, a csövek, csatornák, tartályok óriási hálózatára gondolok, amely e korszerű üzem területét a föld felett és a föld alatt keresztül-kasul átszövi. Mér­nökök, technikusok, mesterek, munkások segít­ségével e bonyolult szerkezeteken keresztül zaj­lik le a Slovnaftban a munkafolyamat, a hő, a problémája. Tavaly nősült és ma is albérletben lakik... De nem panaszkodik, sőt igyekszik fi­gyelmemet elterelni erről a problémáról... Amikor az üzemrészleg területére érünk, ahol a kisebb-nagyobb henger alakú csövek, tartályok összevisszasága, mint valami absztrakt kép tárul elém, csendesen megjegyzi: — Látja, ennek a bonyolult berendezésnek én minden alkatrészét, csavarját úgy ismerem, hogy éjjel, ha álmomból felkeltenének, akkor is azon­nal eligazodnék itt... Van a hangjában valami abból a lelkesedésből, ami becsületességéről és a munka iránti odaadá­sáról tanúskodik. — Kérem — folytatja —, most vegye fel a si­sakját! ö is felteszi a magáét. Az üzem központjába lépünk, abba a helyiségbe, ahol a mérő és sza­bályozó automata gépezet van elhelyezve. Gom­bok és ablakocskák ragyognak, fénylenek Itt kü­lönböző színekben. — Ez a gépezet — magyarázza — állapítja meg a hőmérséklet, továbbá a működő kompresszo­rokban a nyomás nagyságát. És nézze, ezek a négyszögű ablakocskák pedig fénnyel jelzik, ha JOGI TANACSADÓ A munkatörvénykönyv alapelvei FIATALOK A VÁRTÁN •i nyomás törvényeinek pontos betartásával. Aki vét valahol valami nincs rendjén, sőt, veszély esetén e törvények ellen, az nem ússza meg holmi sza- hanggal adják le a figyelmeztető jeleket, hogy badrúgással, sem tizenegyessel... melyik gép hol rakoncátlankodik ... A ki e cikket olvassa, rájön, hogy a sorok írója a labdarúgás szabályaihoz jobban ért, mint a Slovnaft üzem bonyolult mun­kafolyamatának törvényeihez. Ezt a tényt nem is tagadom, mert a labdarúgás szabályai olyan egyszerűek, hogy az első elemista éppúgy meg­érti, mint a nyolcvan esztendős aggastyán. Azt hiszem, nem tévedek, ha azt állítom, hogy e játék népszerűsége éppen ebben az egyszerűségben rej­lik, és abban sem tévedek, ha azt állítom, hogy a Slovnaftban vannak mérnökök, munkások, akik éppoly lelkesen birkóznak az anyaggal, amilyen lelkesen a labdarúgók mérkőznek az ellenfelük­kel. Ezekről az emberekről szeretnék most írni és ha sikerül megrajzolnom jellemüket, munkasze­retetük, lelkesedésük forrását, talán azt is sike­rül megvilágítanom, mi történik ma a Slovnaft­ban, egyik legkorszerűbb üzemünkben, ahol a laboratóriumokban naponta újabb és újabb kísér­letek folynak, hogy egyre nagyobb eredményhez Jussanak. A Slovnaftban a közeli hetekben vagy hóna­pokban kezdik meg a polietilén gyártását. E mű­anyagnak különböző fizikai és mechanikai tulaj­donságai miatt óriási a gazdasági jelentősége. Lehet vele szigetelni, csomagolni és az élelmi­szer-, továbbá a gyógyszeriparban éppen úgy fel­használható, mint az ipar más ágaiban. Gyártása tehát rendkívül fontos. Az üzemrészleg már ké­szen áll, az utolsó simításokat végzik rajta, csak éppen egy kompresszor hiányzott, hogy a munka­folyamat megindulhasson. A kompresszor aznap érkezett meg, amikor ezt az üzemrészleget meg­látogattam. Egy rózsaszínű anyagból készült védősisakot kaptam, ezenkívül egy fiatal vegyészmérnököt osz­tottak mellém kísérőül. A mérnököt Pápay Lász­lónak hívják. Érsekújváron érettségizett. Cser­nák János nevű tanára a középiskolában végzett kísérletei révén annyira megkedveltette vele a vegyészetet, hogy döntő módon befolyásolta őt a pályaválasztásban. A bratislavai Vegyészeti Fő­iskolán tanult, és a műanyag-ágazatot kitüntetés­sel végezte el. A fiatal mérnökön a legfeltűnőbb erős, kidolgozott keze. Ez a kéz ösztönöz arra, hogy otthoni körülményeiről érdeklődjem. Kide­rül, hogy apja Tardoskedden hét hektáron gaz­dálkodott, és két fivérével együtt már gyerekko­rában befogták a mezőgazdasági munkába. Szün­idejét a határban töltötte, sokat dolgozott, úgy­hogy szinte örült, ha a szünidő, a „pihenő hóna­pok" ideje lejárt és újra iskolába járhatott. így voltak ezzel a fivérei is: József, az idősebb, elektromérnök lett, míg György, az öccse az atomerőmű-kezelő szakmáját sajátította el a trna­vai ipari technikumban. A fiúkra jellemző, hogy tanulni akartak és apjuk minden befolyásával ösztönözte is őket a magasabb képzettség elsajátításá­ra. Apja tagja a pártnak, és László, aki politikai téren apja nyomdokait követi, tavaly lépett a pártba. László pályáját — mint valami finom vö­rös fonál — a segítőkészség kíséri végig. Már a középiskolában segített diáktársainak a mate­matika, fizika és kémiafeladatok elvégzésében, az egyetemen négy évig a CSISZ vezetőségi tagja volt és többek között ráhárult az a feladat, hogy a kétszáz diák kőzött szétosztásra kerülő maga­sabb stipendium a CSISZ intenciói szerint az ar­ra érdemes diáknak jusson. Ma az üzem egyik szakszervezeti műhelybizottságának az elnöke. E csoporthoz 160 munkás tartozik. Munkája mel­lett foglalkozik az ő problémáikkal is. De min­denre van és jut Ideje, noha neki ls van elég I nnen a gépházba megyünk, súlyos, kisebb-na­gyobb méretű, zöldre festett gépek sorakoz­nak itt egymás mellett. Zömük kompresszor, különböző nyomású erővel. A polietilén ugyanis az etilén-gázból ered és csak óriási nyomás révén jön létre. A nyomás néha eléri a két háromezer atmoszférát is. Az anyag a gépteremből csöveken keresztül megfelelő nyomással és hőmérséklet­tel a reaktorba kerül, majd a keverőbe jut, innen a hűtőbe, aztán a vágóba, ahonnon lencsenagysá­gú formában jön ki a polietilén nevű műanyag. A polietilént japán módszer szerint festik is. Most fejezik be éppen azt az épületet, ahol a fes­tés folyamata végbemegy. Gyártása egyébként angol találmány és angol szakemberek Irányítá­sa mellett szerelték fel ezt az üzemrészleget. A polietilén gyártása négy műszakban zajlik majd. A műszakokat négy fiatal vegyészmérnök — köztük Pápay László — fogja irányítani. Egy­egy műszakban mindössze tizenhárom munkás dolgozik. Valamennyi mérnök, technikus, mun­kás fiatal. Alig van köztük olyan, aki meghalad­ta volna a harminc esztendőt. Ezért én ezt az üzemrészleget a fiatalok üzemének nevezném. A fiatalok türelmetlenül várják az új üzem megindítását, ezért közlik Pápayval az örömhírt, hogy a várt kompresszor már megérkezett. Noha, amint mondják, számításuk szerint a munka rendben zajlik majd le, mégis fel vannak arra is készülve, hogy munka közben problémák merülnek fel. Pápay reméli, hogy össz­pontosított figyelemmel, erős akarattal ezeket is megoldják. Vladimír Sirko, egy szőke fiatalember, aki ed­dig a desztillációs részleget irányította a Slov­naftban, azt mondja, hogy azért jelentkezett az új üzemrészlegre dolgozni, mert itt igényesebb technikai tudásra van az embernek szüksége. Az új tökéletesített technikai megoldások, ame­lyek megkönnyítik a munkát, ma a világ érdek­lődésének központjában állnak, így érthető, hogy őt is fogva tartják. Ö is türelmetlenül várja már az új anyag gyártását. A gép nem igazi gép, az üzem nem igazi üzem, amíg nem termel... Ez a türelmetlenség fűti az új üzem vezetőjét, Ivo Bedrna mérnököt Is. Érdeklődöm a fiatal mér­nökök iránt, akiket megbíztak a polietilén gyár­tásának irányításával. — A mérnökökről — válaszolja — csak azt mondhatom, hogy törekvő, megbízható fiatalem­berek, akik szeretik a szakmájukat. Mindez Pá­pay Lászlóra is érvényes. Eddigi munkájával meg voltunk elégedve és remélem, hogy itt is meg­állja a helyét, akár előző munkahelyén. Neki is az volt a feladata, hogy csoportját (tizenhárom munkást, alig több egy labdarúgó-együttesnél) megtanítsa a gépek kezelésére, az anyag ismere téré, egyszóval az egész munkafolyamat megér­tésére. Ezt megtette, akárcsak a társai. Remélem, hogy őszre megindulhatunk és akkor majd töb­bet mondhatok... T ávozásomkor, amikor leadtam a védősisa­kot, Pápaytól megtudom, hogy tapaszta­latszerzés céljából járt Romániában is, ahol a polietilént már gyártják és reméli, mihelyt Itt megindul az üzem, szerzett tapasztalatait nem­csak itthon értékesítheti, de átadhatja a Magyar Népköztársaság dolgozóinak is, akik most ugyan­csak e fontos műanyag gyártásának a bevezetésén fáradoznak. A hírnek örülök, a segítőkészség az a vörös fonál, amely e fiatal mérnök pályafutá­sában mindenütt felfedezhető, most újra fénye­sen felvillant. SZABŰ BÉLA KI DÖNT A VITÁS MUNKAJOGI KÉRDÉSEKBEN? A vitás munkajogi kérdések eldöntését a munkatörvény­könyv Tt 1965/82 sz. végrehaj­tási rendelete egységesen sza­bályozza, tekintet nélkül a mun­kaadó szervezet jellegére. Ugyanúgy kell eljárni az állami alkalmazottak, mint pl. a ter­melésben vagy a kereskedelem­ben dolgozók esetében. MIKOR ILLETÉKES AZ ÜZEMI DÖNTŐBÍRÁSKODÁS! SZERV? Döntőbíráskodási eljárással kell megoldani a vitás munka­jogi kérdéseket a munkaviszony tartama alatt. Tekintet nélkül arra, hogy a dolgozó munkaviszonya még fennáll-e vagy sem, az üzemi döntőbíráskodási szerv hivatott kizárólagosan dönteni, ha a munkaadó érvényesít va­lamilyen Igényt több dolgo­zóval szemben és ezek közül legalább egy még munkavi­szonyban van; a munka-bizonylatok tartal­mával kapcsolatos vitás kér­désekben; ha a vita tárgya találmány­ért újítási javaslatért vagy ipari mintáért járó jutalom. Amennyiben a vita tárgya a munkaviszony Jogos vagy jog­talan megszüntetése és az ezzel kapcsolatos igények, vagy az előző bekezdésben nem említett olyan vitás kérdés, amely már a munkaviszony megszűnése ntán merül fel, ezek letárgya­lására és eldöntésére a rendes bíróságok (járás- és kerületi bí­róság) illetékesek. A betegbiztosítási ügyekben hozott döntések ellen a felsőbb szakszervezeti szerv (a szak­szervezeti tanács mellett műkö­dő betegbiztosítási igazgatóság) hivatott dönteni. A társadalombiztosítási ügyek­ben hozott döntések ellen 30 napon belül a Társadalmi Biz­tosító Hivatal útján a kerületi bírósághoz lehet fellebbezni. KIKBÚL ÁLL A DÖNTŰBlRÁS­KODÁSI SZERV? Az Üzemi döntőbiráskodási szerv hatáskörét az üzemi vagy míihelybizottság látja el. Ha oly üzemről van sző, ahol nincs egyikük sem (pl. EFSZ eseté­ben, ha munkaviszonyban álló, fizetett alkalmazottjáról van szó) a járási szakszervezeti ta­nács hivatott dönteni. Az utób­bi a döntés jogát átruházhatja munkajogi bizottságára. A döntőbiráskodási szerv csak akkor határozatképes, ha tag­jainak több mint a fele — de legalább hárman — jelen van­nak. HOL KELL AZ INDÍTVÁNYT BEADNI? A döntőbíráskodási szerv vagy a dolgozó, vagy a munka­adó indítványára jirhat el és hozhat döntést. Az indítványt írásban, vagy szóban, jegyző­könyvbe foglalva Kell előadni. Az indítványnak tartalmaznia kell, milyen igényt kivel szem­ben érvényesít az indítványozó, milyen bizonyítékokra, tanúkra hivatkozik. Az ilyen indítványt rendszerint az üzem, blzot'ság­nál, kivételesen a járási szak­szervezeti tanácsnál (lásd fel­jebb) kell beadni. A TÁRGYALÁS ELŐKÉSZÍTÉSE. A döntőbíráskodási szerv el­nöke a döntőbiráskodási szer­vet rendszerint úgy hívja ösz­sze, hogy a beadott indítvány­ról, annak beadásától számított 30 napon belül dönthessenek. A felek közötti békés megegye­zést, a bonyolultabb ügyek (pl. leltárhiány, súlyosabb üzemi baleset) előkészítését erre a célra kiküldött bizottság végzi. Ha nem sikerült a felek kö­zött egyezséget létrehozni, a döntőbiráskodási szerv tárgya­lást tűz ki, amelyre mindkét fe­let megidézi. A tárgyaláson a dolgozót munkatársa vagy ügy­véd is képviselheti. A tárgyalá­son az üzem dolgozói is részt vehetnek. A tárgyalásról jegy­zőkönyvet kell vezetni. A DÖNTŐBIRÁSKODÁSI SZERV DÖNTÉSE. A döntőbíráskodási szerv tár­gyalása lényegében hasonlít a rendes bírósági eljáráshoz. A döntőbíráskodási szerv a felek közötti esetleges egyezséget jó­váhagyhatja és ezzel az egyez­ség jogerőssé válik. Ha nem ke­rül sor egyezségre, a döntőbi­ráskodási szerv döntést hoz. Ezt a feleknek kihirdeti, de kö­teles 3 napon belül írásban is kézbesíteni. A kikézbesített dön­tés ellen 15 napon belül lehet fellebbezni az üzemi bizottság útján. A jóváhagyott egyezség, illet­ve az olyan döntés, amely el­len időben nem adtak be fel­lebbezést, mint jogerős határo­zat végrehajtási jogcím, amely­nek alapján a bíróság kérelem­re végrehajtást rendel el. Beadott fellebbezés esetén a döntőbiráskodási szerv 15 na­pon belül köteles az iratokat át­teni a járásbírósághoz, amely azután rendes bírósági eljárás­ban újratárgyalja az ügyet. Ha a döntőbíráskodási szerv 30 napon belül nem döntene a beadott Indítványról, bármelyik fél kérheti, hogy az iratokat döntés végett tegyék át a járás­bírósághoz. Ha a döntőbírásko­dási szerv bármilyen okból nem tenne eleget ennek a kötelezett­ségének, bármelyik fél közvet­lenül fordulhat a járásbíróság­hoz és beadványban kérheti, hogy a bíróság döntsön a vitás munkajogi kérdésben Dr. FÖLDES JÖZSEF A TURISTA ÉS A FORRÁS (Bachan felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom