Új Szó, 1966. július (19. évfolyam, 179-209. szám)

1966-07-29 / 207. szám, péntek

Időszerű közgazdasági kérdések Túlfoglalkoztatottság helyett munkanélküliség? Már hosszabb ideje többször hallhattuk és olvashattuk, hogy Csehszlovákiában aránytalanul nagy a lakosság foglal­koztatottsága, ami egyike azoknak a súlyos problémáknak, melyek népgazdaságunkban az utň bbi években felmerültek. Felvetődik a kérdés: e problémát munkanélküliséggel akar­juk megoldani? JÓLLEHET HAZÁNKBAN sok­helyütt aránytalanul nagy a la­kosság foglalkoztatottsága, mégsem állíthatjuk, hogy álta­lános jelenségről van szó. Cseh­szlovákiában számos a z olyan szakágazat, illetve vállalat, ahol aránylag nagy fokú a mun­ka hatékonysága, s megfelelő a munkaszervezés, tehát „egyet­le»- ember sem fölösleges". Ilyen a helyzet textiliparunk legtöbb üzemében és ott, ahol futószalagos a termelés (pél­dául: a cipőgyárakban). Tagad­hatatlan azonban az is, hogy a legutóbbi évek folyamán szá­mos szakágazatban s vállalat* ban lényegesen csökkent a mun­ka hatékonysága, és süllyedt a szervezés, Illetve az irányítás színvonala. (Ez például néhol a gépiparban s más ipari ágaza­tokban is észlelhető). Mi okozta ezt a kedvezőtlen fejlődós'" Elsősoroan a korábbi irányítá­si rendszer gépies érvényesíté­se, különösen pedig a bérek utasításokon alapuló tervezése, ami gyakorlatilag „bérnyaklók" keletkezését eredményezte. Ahol erre sor kerül, ott a mun­kásoknak bizonyos kereset el­érése után már nem áll érde­kükben, hogy teljesítményeiket növeljék. Az említett „bérnyak­ló" fölötti bérezés ugyanis rend­szerint maga után vonta a telje­sítménynormák felülvizsgálatát, így tehát a termelés további nö­velése csupán akkor vált lehető­vé, ha az adott üzemben újabb munkásokat vettek fel. Erre ve­zethető tehát vissza (de ezen­kívül más okokra is), hogy sok vállalatban, Illetve szakágazat­ban aránytalanul nagy fokú a foglalkoztatottság. A „bérnyak­ló" megszüntetése s a foglalkoz­tatottság gazdaságilag Indoko­latlan növelése okainak kikü­szöbölése után, de különösen az új Irányítási rendszer érvé­nyesítése következtében feltét­lenül fölöslegessé válik a dol­gozók egy része a szóban for­gó vállalatokban. AZ ARÁNYTALANUL NAGY FOKÚ foglalkoztatottság termé­szetesen egy további — az első benyomásra talán nem teljesen érthető — okra vezethető visz­sza. Köztudomású, hogy az elő­ző irányítási rendszer erősen hátráltatta a műszaki előrehala­dást népgazdaságunkban. Ez­zel szemben Jelenleg szilárdan alapozzuk meg a gépesítés és az automatizálás folyamatának meggyorsítását, minek követ­keztében fokozatosan sor kerül bizonyos számú dolgozó elbo­csátására, sőt egyes szakmák, illetve foglalkozások megszün­tetésére is. A jövőről nem a sza­badjára engedett képzelőerő alkot Ilyen képet. Az említett tényről meg lehet győződnünk a gazdaságilag fejlettebb tőkés országokban, ahol a műszaki­tudományos előrehaladás oda is vezet, hogy évente a dolgo­zók tízezreit bocsátják el a munkaadók. Ez a folyamat te­hát már nem lesz csupán egy­szeri, és nem szorítkozhat csak bizonyos ágazatokra, hanem mindenütt megnyilvánuló s ál­landó jelenséggé válik. Mi lesz a felszabadult munka­erőkkel? Munkanélküliek lesz­nek? Nem, ez a lehetőség ha­tározottan nem áll fenn. Ugyan­is, ha az adott vállalatban, szakmában vagy szakágazatban aránytalanul nagyfokú a foglal­koztatottság, ez még nem je­lenti azt, hogy egész népgazda­ságunk keretében képtelenek lennénk megoldani a munkaerők elhelyezésének kérdését. Ellen­kezőleg, a jelenlegi helyzetben számos olyan szakmát, illetve ágazatot tartunk nyilván, ahol aránytalanul csekély a foglal­koztatottság. Ez a megállapítás elsősorban a szolgáltatásokra vonatkozik. Míg Csehszlovákiában a dolgo­zóknak csupán egyharmadát foglalkoztatják szolgáltatások­kal. a fejlett ipari országok dolgozóinak 40—50 százaléka van alkalmazásban szolgáltató­üzemekben, illetve hasonló munkahelyeken. Márpedig tu­datosítanunk kell, hogy a jövő­ben különösen a szolgáltatások rendkívül gyors fejlesztésére számíthatunk, úgyhogy ebben az ágazatban a dolgozóknak nem tízezrei, hanem százezrei kap­hatnak munkát. Itt tehetünk említést a mezőgazdaságról is, ahol túl magas a dolgozók át­lagos életkora, úgyhogy gyors létszámcsökkenésre lehet szá­mítani. Hasonló a helyzet az építőiparban és más gazdasági ágazatokban is. Tudnunk kell azonban azt is, hogy a műszaki-tudományos elő­rehaladás következtében nem­csak megszűnnek egyes foglal­kozások, hanem ugyanakkor újabbak ls létrejönnek. Egyide­jűleg teljesen új szakmák és termelési ágazatok is kialakul­nak. Mindez arra utal, hogy népgazdaságunkban egyrészt csökkenni fog bizonyos dolgo­zók igénylése, másrészt szükség lesz egyre több más szakkép­zettségű dolgozóra. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a rövidebb munkaidő be­vezetése is jelentősen növeli a munkaerők igénylését. EGYÁLTALÁN NEM VAGYUNK „derűlátók", ha a második kér­désre tagadó választ adva állít­hatjuk, hogy bár egyes szak­ágazatokban, illetve vállalatok­ban meg kell szüntetni az aránytalanul nagyfokú foglal­koztatottságot, ez semmi esetre sem idézheti elő „a munkanél­küliek seregének" létrejöttét. Ellenkezőleg, a jövőben is szá­mítanunk kell bizonyos munka­erőhiányra. Erre utal a legtöbb gazdaságilag szilárd tőkés or­szágban végbemenő fejlődés is. Ezekben az országokban a mű­szaki fejlődés következtében évente elvesztik munkalehetősé­güket bizonyos szakmák dolgo­zóinak tízezrei, de ennek elle­nére sincs tömeges munkanél­küliség, hanem ellenkezőleg, nagy a munkaerőhiány, amit a szükséges dolgozók „behozata­lával" kell megoldani. E célra a gazdaságilag kevésbé fejlett országok bocsátják rendelke­zésre munkaerőforrásaikat. Így például Nyugat-Németországban több mint egymillió, Svájcban pedig mintegy háromnegyed millió külföldi munkás dolgo­zik. Az eddig elmondottakból sem vonhatjuk le azonban azt a kö­vetkeztetést, hogy az arányta­lanul nagyfokú foglalkoztatott­ság megszüntetése nem ütközik bizonyos problémákba és ne­hézségekbe. Erre utal egy olva­só levelének következő monda­ta is: „Már tizenhat esztendeje dolgozom ugyanazon a helyen és most az üzem gépesítése kö­vetkeztében elbocsátanak mun­kahelyemről". Minden bizony­nyal kellemetlen, ha valakinek e4 kell válnia attól a kollektí­vától, amelyben évek hosszú során át dolgozott, ahol bará­tokra talált, ahol jó ismerősei dolgoznak. Ez még akkor is kel­lemetlen, ha az illetőnek új munkahelyén sem lesz kisebb a bére. Tagadhatatlan azonban, hogy hasonló esetekben számí­tani kell a kisebb kereset lehe­tőségére, éspedig különösen ak­kor, ha az új beosztásban vagy munkahelyen már nem elegen­dő az a szakképzettség, amely eddig megfelelt. További nehéz­ségeket okozhat az is, hogy az új munkahely nem minden esetben lesz a dolgozó lakóhe­lyén vagy annak közelében stb. BIZONYÁRA nem lesz könnyű az említett nehézségek áthida­lása, ami egyaránt vonatkozik az érintett dolgozókra, de az illetékes vállalatokra, szakága­zati igazgatóságokra, nemzeti bizottságokra, valamint közpon­ti szervekre is. Szocialista ha­zánkban természetesen úgy kell e problémákat megolda­nunk, hogy a dolgozók és hoz­zátartozóik ne vallják kárát az említett nehézségeknek. A meg­oldás azonban semmiképpen sem lehet az ún. szociális fog­lalkoztatottság, vagyis az, hogy egyes dolgozókat nem azért foglalkoztatnak, mert valóban szükséges a munkájuk, hanem csupán azért, hogy e dolgozók­nak bizonyos kereseti forrásuk legyen. Sok helyütt így „oldot­ták meg" a foglalkoztatottság­gal kapcsolatban felmerült szo­ciális problémákat, amelyeket másként, éspedig úgy kell meg­oldani, hogy ne keltsen zavart a termelés gazdasági gépezeté­nek menetében. Eszerint a jövőben egyre ke­vesebb ember számíthat arra, hogy élete éveit egyazon fog­lalkozásban vagy szakmában „töltheti". Ez a tény vitathatat­lan, mert szorosan összefügg a műszaki-tudományos előrehala­dással, amely egyre gyorsabb ütemben változtatja meg életün­ket, és a termelés jellegét is. Ha pedig ezentúl nem akarunk a legfejlettebb tőkés országok­tól lemaradni, úgy az említett tényeket nemcsak tudomásul kell vennünk, hanem le kell vonnunk belőlük a szükséges következtetéseket is. (RP) Hogyan hatnak az áj árak a szolgáltatásokra? EZ ÉV JANUÁR 1-TÖL új ára­kat vezettek be a szolgáltatá­sokban, amelyek magasabbak a korábbi áraknál. Az elképzelés az volt, hogy országos átlagban 33,4 százalékkal drágul meg a mosás és a vasalás, 13,9 száza­lékkal a rádió- és televízlójavl­tás, 31,5 százalékkal a személyi szolgáltatások, 5—10 százalék­kal az egyéb javítások. Az árak kategorizálását úgy határozták meg, hogy 72 százalékuk li­mitált ár, 28 százalékuk sza­bad ár. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a vállalatok e kategorizálás keretében érvé­nyesítik az árakat, azonban nem használják ki eléggé rugal­mas mozgásuk lehetőségét. A maximált áraknál csaknem ki­zárólag a felső árhatárok van­nak érvényben, úgyhogy a való­ságban mint fix árak szerepel­nek. A kereslet kilengései kö­vetkeztében előállott pénzügyi helyzetüket nem ármozgatással oldják meg (például, ha csök­ken a kereslet, a vállalatok a kiegészítő tevékenységet része­sítik előnyben, esetleg előre gyártanak, raktárra). A rádió- és a televíziójavítás ára lényegesen magasabb, mint 1966. január elseje előtt volt, ugyanígy a fehérneműmosás ára is. Emiatt mindkét esetben csökkent a kereslet, persze más okok miatt ls. A helyi gazdálkodási vállala­tok eredményei mind a mennyi­séget, mind a nyereséget tekint­ve általában kedvezően alakul­nak. Tavaly a helyi gazdálko­dási vállalatokban átlagban 7,6 százalék volt a jövedelmezőség, a szolgáltatásokban 0,3 száza­lék, ebben az évben 10,9, illet­ve 9 százalék. A vállalatok ered­ményei e rövid idő alatt is azt bizonyítják, hogy az árrendezés a vállalatok többségében döntő mértékben hozzájárult a veszte­séges gazdálkodás felszámolá­sához, illetve a ráfizetés csök­kentéséhez. Az eddigi eredményekből e tekintetben még nem vonhatunk le végső következtetéseket. Azt azonban megállapíthatjuk, hogy ha a vállalatok és a nemzeti bi­zottságok a piackutatás alapján helyesen alkalmazzák az ára­kat, fokozzák a szolgáltatások minőségét és gyors elintézésü­ket, lényegesen megnövelhetik az érdeklődést, a keresletet. AZ ÁRRENDEZÉS eddig kife­jezetten nem mutatkozott meg a szolgáltatások minőségében. Ilyen irányú hatását későbbre, és főleg azokon a szakaszokon várjuk, ahol az árrendezés csökkentette a keresletet. —szl— Előtérben az esziüti nevelés N agyon helyes, hogy a pártszervek, főképp a já­rási pártbizottságok — amelyek közvetlenül végzik a politikai irányítást — rögtön a XIII. pártkongresszust követő hetekben megvitatták, hogy me­lyek a legalkalmasabb módsze­rek a kongresszusi határozatok­ban kitűzött távlati tervek biz­tosítására. A pártmunkában az első helyet az eszmei nevelés foglalja el. Ezt az elsőséget nem a lektor kívánsága vagy egy felelős pártmunkás vélemé­nye, hanem az a kiváltság biz­tosítja, hogy a párt szó szerinti „monopóliuma", melyet a párt soha nem adhat és nem is ad másnak. A párt vitathatatlan kiváltsága az ideológiai munka irányításában nem korlátozza, ellenkezőleg: serkenti az eszmei alkotótevékenységet. A jelen időszakban fontos, hogy a pártmunkában főképp a pártoktatás területén összekap­csoljuk az ideológiai és a szer­vezési munkát. A párt vezető szerepének biztosítása megkö­veteli a pártoktatás elmélyíté­sét, hogy ezáltal a XIII. kong­resszus határozatainak szelle­mében hatékonyabban elősegít­hessük a fejlődést. Űjból hang­súlyozni kell, s a gyakorlati munkában is kifejezésre kell juttatni azt a határozott köve­telményt, hogy a pártoktatás különböző formáinak színvona­la az illetékes pártszervek gon­doskodásától, s a propagandista egyéniségétől függ. A pártokta­tók, a lektorok feladata igen fe­lelősségteljes. Ezt a pártokta­tásban szerzett sokéves tapasz­talatok bizonyítják. A propagandisták és a lekto­rok előkészítését nem végezték mindig a kívánt magas eszmei szinten. Még mindig kevés gon­dot fordítanak a pártoktatás módszertani előkészítésére. A járási pártbizottságok ideoló­giai bizottságainak már most, a nyári időszakban meg kelle­ne állapítaniuk, miként valósít­ják meg a tapasztalt pedagógu­sok és a lektorok segítségével az előadók előkészítését. Az egyes járásokban a múltban is szerveztek szemináriumokat té­mák vagy tanulócsoportok sze­rint, ahol nem a brosúrában közölt irányelveket hangsúlyoz­ták, hanem a problémákat, az előadás felépítésének kérdéseit vitatták esetleg szemléltették. Ez a forma jól bevált. A pártoktatás színvonalát sok különböző tényező befolyásolja. Igen fontos, hogy már most vi­lágosan meghatározzák a mun­kahelyek és a járások szükség­leteit. A senicai járásban már megkezdték ezt a munkát. Az elmúlt napokban ülésezett az ideológiai bizottság. A tapaszta­latok alapján — 150 alapszer­vezetből gyűjtötték az anyagot — javaslatot készítettek az 1966—67-es pártoktatási évre. A múltban szerzett tapaszta­latokat a jövőben is felhasznál­ják. Megállapították, elsősorban szükséges, hogy a pártoktatás tartalma szorosan kapcsolódjon a kommunisták, a pártszerveze­tek konkrét munkájához. Állan­dóan foglalkozni kell a pártépí­tés kérdéseivel s megkülönböz­tetett gondot kell fordítani a fiatal párttagok nevelésére. Ép­pen ennek érdekében a kong­resszusi határozatok tanulmá­nyozásán kívül nagy súlyt kell helyezni a pártalapszabályzat magyarázására is. Szükséges, hogy az ideológiai bizottságok tagjai és a lektorok már az előkészületek idején konkrét segítséget nyújtsanak a falusi pártszervezeteknek. Az­zal sem mondok újat, hogy job­ban meg kell válogatni a propa­gandistákat és a lektorokat. Se­nicén erre is gondolnak. De a kiválasztás csak az első feladat megoldását jelenti. A propagan­distáknak lehetőséget kell nyúj­tani az egyes kérdések konzul­tálásához és biztosítani kell számukra a módszertani segít­séget is. Senicén az ideológiai bizottság ülésén pontosan meg­határozták, hogy a pártoktatás egyes fokozatain milyen problé­mákra irányítják a fő figyel­met. Kijelölték a célt s azt is Uidják, hogy miképpen akarják elérni. A pártoktatásban a ma­gasabb tanulmányi fokozatokat helyezik előtérbe. Javasolják, hogy a marxizmus—leninizmus esti egyetemén legyen egy há­roméves tanfolyam, amelyen a marxizmus alkotóelemeit, vala­mint egy egyéves tanfolyam, melyen a hallgatók a szocioló­giát és a szociálpszichológiát tanulmányoznák. Figyelemreméltó javaslatot készítettek különböző tanfolya­mokra, melyeken a járás veze­tői és a pártaktíva tanulmá­nyozná a XIII. kongresszus ha­tározatát. A járási és az üzemi pártbizottságok lektorai számá­ra néhány olyan tanulókört szerveznek, ahol a marxista fi­lozófiát, a politikai gazdaság­tant, valamint egyes aktuális kérdéseket mélyebben tanulmá­nyozhatnak. Véleményem szerint különö­sen fontos — főképp e járási pártbizottságok aktivistái szá­mára — az a tanfolyam, ame­lyen a pártmunka aktuális kér­déseit, a hosszú időtartamú kongresszusi határozatok telje­sítésének biztosítását tanulmá­nyozzák. E tanfolyamon a járás vezetőinek és a pártbizottság dolgozóinak kellene aktív mun­kát kifejteniük. A senicai járás­ban a városi és az üzemi párt­bizottságok mellett, sőt a nagy alapszervezetekben is létesíte­nek esti iskolákat. Ezeken a he­lyeken a pártoktatás anyagát a pártszervezet összetétele és a helyi körülmények figyelembe­vételével szabják meg. Például a tanítók és a kultúrmunkások az esti iskolán a kommunista nevelés kérdéseit tanulmányoz­zák. A pártoktatás egyik formáját alkotják a városi és az üzemi pártbizottságok mellett szerve­zett körök, melyeket az új párt­tagok látogatnak. Azon fiatal págttagok számára, akik nem tagjai az említett szervezetek­nek, a járási pártbizottság szer­vez szemináriumot a pártépí­tésről és a párt jelenlegi fel­adatairól. Az aktuális pártpoli­tikai kérdések ismertetésére kü­lön szemináriumot szervez­nek. A pártoktatás ezen formá­ja nagyon igényes feladatot je­lent a szeminárium szervezői számára. Az ilyen szemináriu­mot nagy körültekintéssel, a felső pártszervvel közösen kell előkészíteni, tapasztalt lektoro­kat, kiváló pedagógusokat kell kiküldeni, s gondoskodni kell arról is, hogy megkapják a szükséges irodalmat s a szem­léltető eszközöket, hogy az elő­adásokra alaposan felkészülhes­senek. A pártoktatás egyik formáját — minden párttag számára — 1 a taggyűlés jelenti, amelynek mindjobban be kell tölteni a „pártiskola" szerepét. Az alap­szervezetek pártbizottságainak feladata, hogy a taggyűléseken a szervezet problémáit megfe­lelően összekapcsolják az egyes nemzetközi problémákkal, a nemzetközi munkásmozgalom jelenlegi feladataival stb. A senicai járásban az elv­társak ezeket a tapasz­talatokat nem olyan igénnyel dolgozták fel, hogy azok „mintául" szolgáljanak. Munkájukban azt a célt követ­ték, hogy elmélyítsék és meg­javítsák a pártoktatást, tudato­sítva az igényes követelménye­ket, a felelősséget, amely a ja­vasolt pártoktatási formák meg­valósításáért reájuk hárul. DR. BOHUS STEINER, az SZLKP KB dolgozója Lehetőségek a felépítményi tagozatokon (CTK) — Az általános középiskolák végzett növendékei számára ax 1968—67-es iskolaévben is alkalom nyílik tanalmányaik folytatására a szakközépiskolák mellett mfiködő kétéves ás. felépítményi tagozato­kon. A következő Iskolaévben Szlovákia 17 szakközépiskoláján nyltjik meg a felépítményi tagozatot. Így az érdeklődők közép-szakkáderi ké­pesítést szerezhetnek a Bratislava! Vegyészeti Középiskolában, a Kas­sai Gépipari Középiskolában, a Bratislava!, a Banské Bystrica-i és a Trnaval Közgazdasági Középiskolában. A középiskolák végzett növendékei több egészségügyi középiskolán, de elsAsorban Bratlslavában egészségügyi nővéri képesítést szerezhet­nek a nőgyógyászati és a sztomatológiai szakon. A röntgenlaboránso­kat a Bratislaval, a Martini és a Kassai Egészségügyi Középiskola képzi majd. A jelentkezőíveket augusztus lS-ig lehet elküldeni. A felvételi vizs­gák augusztus végén lesznek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom